Pest Megyi Hírlap, 1979. május (23. évfolyam, 101-125. szám)

1979-05-27 / 122. szám

1979. MÁJUS 27., VASÄRNAP 5 Kihez forduljon a beteg ? Ingázó páciensek a budai járásból A budai járás 120 ezer em­bert számlál, 45 ezerrel keve­sebbet mint tavaly: Érd le­vált, azóta város lett. A több mint tizedmillió ember egész» ségügyi ellátásával — leg­alábbis ami a körzeteket illeti — nincsenek nagy gondok. Sőt. Míg országosan 3 ezer, itt 2 ezer 700 lakos jut egy kör­zeti orvosra, s gondoktól men­tes a fogászat is: minden te­lepülésen rendel a fogorvos, néhol több is. A körzeti ren­delőkben mégsem csekély a forgalom, átlagosan 40—50 be­teget fogad naponta egy-egy orvos. Igaz, az átlag-átlag. Eb­ben foglaltatik az is, hogy bia- torbágyi körzeti orvosnál na­ponta 80-an is, a perbálinál alig 25-en járnak. Hiánycikkek A probléma akkor kezdő­dik, amikor szakorvoshoz kell fordulniuk a járás betegeinek. Több mint 10 éve — amikor létrejött a főváros és Pest megye között az egészségügyi együttműködésre vonatkozó megegyezés — Budapesten fo­gadják a szakrendelések pá­cienseit. Az érdi rendelő ki­vétel ez alól, a körzetéhez tar­tozó Tárnok, Sóskút és Diósd 13 ezer lakosát ellátja, ha nem is teljesen, mert jó né­hány orvosi szakma hiánycikk a választékból. Sok emberről van szó: éven­te több mint 40 ezer alkalom­mal fogadnak budai járási be­tegeket például a Kapás úti, Fehérvári úti, Budafoki, Vö­rösvári úti rendelők s a Já­nos Kórház szakrendelője. Ha csak az utazást számoljuk is, 80 ezerszer kell a fővárosba, vagy vissza ingázniuk a járás lakóinak emiatt, ráadásul be­tegen ... A kórházi ellátás sem jobb. A Pest megyei Tanács Sem­melweis kórháza, a Rókus jó néhány orvosi szakmában — mint', például á sebészet, bel­gyógyászat. gyermekgyógyá­szat, szájsebészet, szemészet — fogadja a szakrendelőből kór­házba utáltakat, de a kórház rekonstrukciója miatt az ide kerülők alig egynegyedét te­szik ki az évi 4 ezernél is több kórházba jutó budai já­rási betegnek. Az integráció A többi beteg a főváros legkülönfélébb kórházaiba, az ottani székhelyű országos in­tézetekbe kerül, mint például a II. számú Női Klinikára, a János Kórházba, a Margit Kórházba, a Tétényi úti, vagy a Csepeli Kórházakba esetleg a Korányi Tüdő-gyógyintézetbe, s még folytathatnánk a sort. A helyzetet súlyosbítja, hogy a fővárosi kórházak állaga megromlott, s hol itt. hol ott zárnak be egy-egy osztályt, intézetet. Néha bizony za­varban van az orvos, hová is küldje betegét... Az egészségügy integrációja jó dolog. A lényege az, hogy egy-egy terület betegellátása egységes legyen. A körzeti or­vosi ellátás mögött olyan ren­delőintézetnek kell állnia, amely minden orvosi szaIrmá­ban elvégezheti a szükséges vizsgálatokat, s gyógyíthat, a szakrendelőt pedig ugyancsak hasonló kórházi háttérnek kell „fedeznie”. Akad ilyenre példa Pest megyében, például a váci vagy a ceglédi járásban. Ez az opti­mális. A budai járásban vi­szont távol állnak ina még ettől a kívánatos állapottól, mi tagadás: csorbát szenved az integráció. Kettőset. Sem a kórház, sem a járási rendelő- intézet nincs meg. Mert van ugyan Százhalom­battán szakorvosi rendelőinté­zet, de megközelítése — külö­nösen a járás északi részéből nehézkes, bonyolultabb mint a fővárosba utazni. Van - ugyan szakorvosi rendelő Érden is, le kevés orvosa, kevés szak­odban fogadhat betegeket A Kórházi helyzetet pedig imént már ecseteltük... Nem kell egy évtized Mi hát a megoldás? Termé- >zetesen az imént említett op­timum. Az az állapot azon­ban még várat magára, s a budai járás évekig a főváros segítségére szorul. De nem perspektívák nélkül. Hogy csupán a közelmúlt példáit említsük, a Rókus Kórház — miután Kerepestarcsán már fo­gadnak betegeket — vállalta a budaörsi és törökbálinti fek­vőbetegek sebészeti és bel­gyógyászati kezelését. S ahogy az új Kerepestarcsai Kórház egyre több osztályán kezdik meg a gyógyítást, a folyamat tovább halad majd. Ugyan­csak a Rókus Tárogató úti részlegében a IV. Belgyógyá­szati osztály a budai járás összes körzeti orvosának to­vábbképzéséről t gondoskodik. Lényeges változás volt, hogy a járás összes gyermekbetegé­nek szakorvosi ellátását vállal­ták a Semmelweis Kórház gyermekgyógyászai. A kórház egyébként a budai járásban mozgó gyermekorvosi és nő- gyógyászati szakorvosi szolgá­latot is ad: havi egy alkalom­mal — Zsámbék és Pilisvö- rösvár kivételével — a járás minden településén rendelnek. Ma már épül, s várhatóan a VI. ötéves tervidőszak első éveitől a betegek rendelkezé­sére áll majd a pilisvörösvári szakorvosi rendelőintézet is. Itt a körzeti orvos, a fogász, a gyermekgyógyász munkahe­lye mellett lesz a röntgen, a laboratórium, sebészeti és a nőgyógyászati rendelő is. Ez­zel a járás északi települései­nek — Pilisvörösváron kívül Piliscsabának, Pilisszentiván- nak, Ürömnek, Perbálnak — gondja is megoldódik majd. S ahogy dr. Sárkány Anna, a budai járási hivatal egész­ségügyi osztályának vezetője bizakodva mondta: — Tíz évnél hamarább, eset­leg már öt év múlva létre­jöhet a járásban a teljes in­tegráció: a meglévő — akkor már — három szakorvosi ren­delő, s mögöttük a Semmel­weis Kórház. Talán ekkorra veheti le a budai .járás a fő­város egészségügyi hálózatáról a terheket. V. G. P. Kertbarátok Nagykátán A közös munka öröme Harminchat taggal egy éve alakult meg Nagykátán a Ha­zafias Népfront községi bi­zottságának „Aranyhomok” kertbarátköre. Az egy év alatt százan csatlakoztak a mozgalomhoz, s a nagykátai kertbarátok munkájának híre rövid idő alatt eljutott Pest megye ha­tárain túlra is. Erről a munká­ról, a kertbarátmozgalom nagykátai tapasztalatairól be­szélgettünk Kiss Lajossal, a nagykátai járási hivatal élel­miszergazdálkodási és kereske- ,de!mi osztályának vezetőjével, a kertbarátkörvintéző bizoUsá- gáhak'elhökéVá?' Hasznos szabad idő — Hogyan alakult meg a kertbarátkor Nagykátán? — A háztáji gazdálkodás újbóli fellendülése, a parlag­földek hasznosítása volt a megalakulás gazdasági alapja. Ehhez társult napjaink törek­vése, amely városiasodé nagy­községünkben is mindinkább előtérbe kerül: a szabad idő hasznos eltöltése. — Kik alkotják a tagságot? — A tagság összetétele ve­gyes : a termelőszövetkezeti dolgozótól a diákig, az orvos­tól az agrármérnökig szinte minden társadalmi réteg kép­viselteti magát — Mekkora földterületen dolgoznak a kertbarátok? — Az indulás pillanatától alapgondolatunk volt, hogy olyan embereknek adjunk föl­det, akik nem haszonszerzésre, hanem saját örömükre, család­juk ellátására munkálják meg a területet. Nagykátán ugyanis különleges körülmények között jött létre a kör: nem a ház körüli kertekre építettünk, ha­nem a parlagföldeket adtuk ki művelésre. 200 és 400 négy­szögöles területet biztosítot-- tunk tagjainknak, ahol ked­vükre űzhetik kedvenc kerti foglalatosságukat: gyümölcs­termesztést, szőlőültetést vagy palántázást. Készen a fanácsra — A kertbarátkor milyen segítséget tud adni ehhez a munkához? — Bár tagjaink többsége maga is szakértő, hiszen leg­többen foglalkoztak már föld­del: van olyan is, aki az apja egykori földjét műveli, kezdet­től igyekeztünk megfelelő szakmai támogatást nyújtani részükre. Hat előadást szer­veztünk, ahol képzett előadók ismertették az alapvető isme­reteket. A tájékoztatókkal egy időben bemutatót tartottunk szakkönyvekből, ahol meg is lehetett vásárolni a könyveket. — Egy év tapasztalatával a háta mögött, hogyan értékeli a nagykátai kertbarátok tevé­kenységét?. — Sokszorosan hasznos a mi munkánk, ezt reméltük már a megalakulás pillanaté­ban, és ezt igazolta az azóta eltelt idő. Nem is elsősorban a kertművelés gazdasági haszná­ra gondolok, bár nem kevés, amit a mozgalom abban is nyújtani tud. Nálunk a járás­ban nagy segítség a kertbará­tok munkája. Jól kiegészítik a nagyüzemi gazdálkodást, s bár megoldani nem tudják, de segíthetik a mezőgazdaság he­lyi gondjait. Az, hogy ma már mind több a friss zöldáru bolt­jainkban, nekik is köszönhető. És mégsem ezt a hasznosságot emelném ki, hanem, amit ez a közösen végzett munka ma­guknak -as: fanbereknek j%nt. A kertművelés'”sc«?áit:' akarva- akaratlanul közelednék egy­máshoz az emberek. Fokozódik az egymás iránti érdeklődés, a másik munkájának megbe­csülése. A megalakuláskor az alapító harminc alig is­merte egymást: ma a száz­harminc megállítja egymást az utcán. Ma is érdeklődnek Az alapításkor sokakban fölmerült: van-e létjogosult­sága ennek a törekvésnek, nem halt-e ki az emberekből a föld szeretete? Nos, ez az egy év éppen arra volt jó, hogy bebizonyítsa: ma is élő a föld iránti érdeklődés az emberek között, csak meg kell keresni, ki kell fejleszteni az ebben rejlő erőt. Ügy, ahogy Nagykátán tették. M. A. Ha hiányzik a saját döntés Beilleszkedés buktatókkal Szociálpszichológiai vizsgálat az LSZV-ben Alig egy éve, hogy részlete­sen beszámoltunk a Lenfonó- és Szövőipari Vállalatnál fo­lyó valóságfeltáró kutatási te­vékenységről. Ismertettük az ifjúság helyzetéről készült fel­mérés, a gyesen lévő kisma­mákhoz intézett kérdésekre adott válaszok, az üzemi lég­körvizsgálat tartalmát, ered­ményeit, s megírtuk, hogy fel­dolgozás alatt van egy újabb felmérés adathalmaza. Időközben elkészült a Mun­kahelyi beilleszkedés és beta­nítás modelljének vizsgálata című összefoglaló tanulmány, s Angyal Károly személyzeti igazgatóval először arról be­szélgettünk, miért van szük­ség az üzemeken belül ilyes­fajta felmérésekre? — Ma már egyre inkább az a helyzet, hogy akár előre is meg tudjuk mondani, egy-egy intézkedésre hogyan fognak reagálni az emberek. De hogy miért éppen úgy reagáltak, azt még utólag is nehezen is­merjük fel. Az elátkozott egyes Egyebek között egy ilyen miértre kereste a választ a már említett vizsgálat is, még­pedig elsősorban a munkahe­lyi fluktuáció, a ki- és belé­pések magas számának tük­rében. Mivel a vállalathoz be lépők mintegy 80 százaléka fiatal, egész pontosan 30 éven aluli, így a vizsgálat is erre a korosztályra koncentrált. Hogyan választják ki mun­kahelyüket a fiatalok? Miért éppen azt a munkakört sze­retnék betölteni, amit megje­löltek a felvétel alkalmából? Hogyan telik el a betanulás időszaka, sikerül-e a beillesz­kedés az új kollektívába? Mi­lyen tényezők befolyásolják ezt a beilleszkedési folyamatot? S végül, miért megy él, aki el­megy, s mikor szánja rá ma­gát erre a döntésre? A felmérés 15 hónapot fogott át, ez alatt az idő alatt kí­sérték figyelemmel a munka­ügyi statisztikát, töltettek ki kérdőíveket az újonnan belé­pőkkel, beszélgettek a mun­kájukat most elsajátítókkal és az őket betanítókkal. A vizsgálat egyik érdekes — s talán legfigyelemremél­tóbb — eredménye a követke­ző volt: A be- és kilépők sta­tisztikáját tanulmányozva ki­derült, hogy a jelzett időszak­ban a vállalattól eltávozó ösz- szesen 238 fiatal — túlnyomó többségük 20 évnél fiatalabb, 8 általánossal, vagy azzal sem, szakmával pedig végképp nem rendelkezők nagy, része a be­lépést követő első három hó- ' napban lépett ki. Tovább val­A Bükkös patak vizében latva a statisztikákat, az is megmutatkozott, hogy ezen be­lül is az első hónap, sőt, az első hét a legveszélyesebb, a vizsgált időszakban eltávozott fiataloknak csaknem egyhar- mada az első hónapban kérte munkakönyvét. Megalapozatlan döntés íme tehát egy újabb miért. Mert egyszer már kérdeztük, miért megy el, valaki, most meg azt is szeretnénk tudni, miért éppen akikor, amikor. A tanulmány mindkét kér­désre választ ad, ezúttal azon­ban már nem a statisztikára, hanem a beszélgetésekre és a kérdőívekre támaszkodva. Ezekből ugyanis kiderült, hogy az érintett fiatalok egy része körülbelül annyi mérlegelés után választotta ki leendő munkahelyét, mint amennyivel azt dönti el, hova menjen mo­ziba. „Barátom ajánlotta”, „is­merősöm hozott”, „nővérem itt dolgozik”, „szomszédasszony ajánlotta” — voltak a leggya­koribb válaszok, s arról, me­lyik műhelyben szeretnének dolgozni, úgy nyilatkoztak, hogy előtte nem is jártak ott. Szakszerűen megfogalmazva ez úgy hangzik, hogy a választás motivációs tényezői nélkülöz­ték a személyes tapasztalatot, s így az egyén számára elma­radt a tényleges pályaválasz- tási döntés. A pályaválasztás szó használata pontos: az érin­tettek csaknem felének ez volt első munkahelye. Ha most feltételezzük is, hogy a beilleszkedés és beta­nítás modejlje a továbbiak­ban tökéletesen funkcionál — bár mint a vizsgálat megálla­pította, természetesen ez sem hiba nélküli — akkor is elő­fordulhat, hogy bekerülve a vállalat mindennapi életébe, megismerve sájátp-s mások munkáját', megkezdődik a tényleges pályaválasztási fo­lyamat. Ez annyit jelent, hogy az illető immár saját érdeklő­dése, adottságai, érdekei ér­vényesítésének szándékával munkaterületet szeretne vá­lasztani, ami gyakran más műhelyben, más üzemben van. Ez a szándék azonban sok­szor csak szándék marad. Mert ki lenne az a művezető, üzem­vezető, aki csak úgy el­enged valakit egy másik műhelybe, mikor már ott ép. pen betanult? így aztán a be­illeszkedést befolyásoló olya» tényezők, mint a munkává» szembeni elvárások, a munká­val való azonosulás lehetősé­ge, vagy a vezetői magatartás­formák dolgozókra gyakorol» hatása — ezeket egyébkén» egytől-egyik részletezi a vizs­gálat — eredőjükben úgy is alakulhatnak, hogy a dolgozó elmegy. Nemcsak a műhely­ből, de a gyárból, a vállalat-, tói is. Ami nem sikerült — Ezen sajnos nem tudtunk! segíteni — mondja a személy­zeti igazgató, mikor a vizs­gálat tapasztalatainak haszno­sításáról beszélgetünk. — Pe­dig javasoltuk, hogy mivel a betanított munkára számos le­hetőség van a vállalaton be­lül, az új belépők először 1—2 héten át dolgozzanak több helyen, s csak utána kelljen, véglegesen dönteniük. De ea a mai munkaerőhelyzetben nem megy, minden vezető ra­gaszkodik a „megszerzett” dol­gozóhoz. Ettől eltekintve az egész felmérés eredményes volt Minden egyes gyárunk vezetőinek, társadalmi szer­veinek megküldtük, ismerjék meg, s főlég hasznosítsák a megállapításokat Javítsanak például a betanítás módsze­rein, foglalkozzanak jobban az új belépőkkel. Előírtuk, hogy minden első munkahelyes fia-*' tallal 1 hónap után beszélgesd' síink, hogy érzi magát, elé-í' gedett-e a munkájával — ter­hét sikeres irányba halad-e a& ő egyéni beilleszkedési folya­mata. — A vizsgálat anyagának is-*' mertetését felvettük a művei’ zetok és gépmesterek tovább--* képzésének programjába is —4'. egyszóval minél szélesebbkor*, ben akarunk profitálni is ab-'1 bői, hogy most már néhány * miértre tudjuk a választ Hogy; ez mennyire fog sikerülni, ?», milyen hatása lesz a valóság, jobb ismeretének, azt csakegyv utóvizsgálat derítheti ki. Sze-, retnénk tehát majd azt i*. megcsinálni. W. B Az igazi elismerés, ha alkalmazzák... FMKT a Pestvidéki Gépgyárban A Szentendre városi-járási MHSZ-szervezet tagjai társa- dalmimunka-felajánlást tettek, mely szerint segítenek kitisz­títani a Bükkös patak medrét. Képünkön az MHSZ tagjai nincsenek kint a vízből, ellenkezőleg, térdig benne állnak és úgy dolgoznak. Antal István (elvétele A Pestvidéki Gépgyárban működő fiatal műszakiak és közgazdászok tanácsa évek óta a megye legjobbjai között sze­repel. Idei legfontosabb fel­adatuk a vállalat hatékonyabb gazdálkodásának segítése. A közelmúltban lezajlott tanács­kozásukon a műszaki problé­mák megoldása mellett olyan témákra is vállalkoztak, mint a készletgazdálkodás raciona­lizálása, ösztönzőbb bérezés megtervezése, költségelemzé­sek. Konkrét problémákat Aranyos Bélával, a műszaki főosztály vezetőjével arról be­szélgettünk, mitől lesz ered­ményes a vállalat FMKT-mun- kája. — Legfontosabb, hogy fia­taljaink a vállalat gazdasági életében konkrétan jelentkező problémákat oldjanak meg. Ez olykor nem több egy egyszerű újításnál, máskor viszont a vállalat szervezeti egészét érintő kérdés. A példaként emlegetett és bevezetett munkák egyikét Szatmári Péter és Sipos Imre, a speciális alkatrészellátó osz­tály technológusai készítették. Szatmári Péter arról beszélt, hogyan bukkantak a feladat­ra: Szerszámok — katalógusban — A speciális alkatrészek gyártása során gyakran igé­nyelünk a gyártóeszköz-gaz­dálkodóktól lemezkivágó szer­számokat. Ennek során több-s szőr is tapasztaltuk, hogypon-' tatlan nyilvántartásuk miatti* nem tudtak olyan kivágó szer-' szám létezéséről, amit koráb-. ban már használtunk. Sipo» Imrével vállaltuk, hogy a kü*» lönböző költséghelyeken nyílé vántartott szerszámokat egy-, séges, jól áttekinthető kataló-f gusba soroljuk, és ezt a kata­lógust eljuttatjuk a gyártás-, előkészítők és az üzemi tech­nológusok kezébe. Ha az illeri! tékesek katalógusunkat folya­matosan kiegészítik és kar­bantartják, elkerülhető lesz, hogy egy-egy drága lemezki-1 vágó szerszámból fölöslegesen többet készíttessünk. Alakuló munkacsoportok Veres Lajos, az FMKT tit­kára az idei terveikről tájé*; koztatott: — Eddig körülbelül ötven fiatal, kapcsolódott be az FMKT munkájába. Jó lenne, ha még többen lennénk, mert feladat van bőven, s valameny- nyi gyors megoldásra vár. Ű> vonása idei tevékenységünk­nek, hogy feladataink összetet­tebbek, egy-egy ember lehe­tőségeit meghaladják. Ezért megoldásultra munkacsoportot alakítottunk, s feladataink megoldásába szakmunkásokat vonunk be. Zelei Attila

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents