Pest Megyi Hírlap, 1979. május (23. évfolyam, 101-125. szám)

1979-05-05 / 103. szám

KTÜnap 1979. MÄJUS 5., SZOMBAT MŰVÉSZETI FŐISKOLÁSOK SZENTENDRÉN \ Legyenek szószólói a valóság jobbításának (Folytatás az 1. oldalról) Pozsgay Imre előadásában arra vállalkozott, hogy azok­kal a művésznövendékeket leginkább érintő kérdésekkel foglalkozzék, amelyek — mint mondta — segíthetnek abban, hogy ez a felnövő nemzedék szószólója lehessen a magyar valóság jobbításá­nak. Ez a minden művész al­kotói szándékát alapvetően meghatározó gondolat termé­szetesen nem szakítható ki a világ népeinek mindennapjai­ból. Éppen ezért a kulturális miniszter a nemzetközi politi­ka legfőbb kérdéseivel kezdte előadását: elemezye és ki­bontva a békés egymás mel­lett élés ideológiai tartalmát, amelynek része, hogy nem mondhatunk le a haladás erőinek támogatásáról, a bé­kés egymás mellett élés harci helyzet, egyben a forradalmi célok melletti kiállás. — Az önök munkájában minden bizonnyal a legizgal­masabb kérdés, hogy milyen is a hetvenes évek magyar valósága? — mondta a továb­biakban Pozsgay Imre. — A mai főiskolásoknak csak el­beszélésekből, történelmi ta­nulmányaikból lehetnek fogal­maik forradalmunk legélesebb harcairól, ugyanígy a hatal­mas társadalmi mobilitásról, s ezek hatásaként létrejött je­lentős változásokról. Ez a mozgás a hetvenes évekre le­higgadt. Csak úgy lehetnek részesei, folytatói a társadalmi fejlődésnek, ha cselekvőén részt vesznek a társadalom életében. A művészet alkal­mas leginkább arra, hogy ki­emeljen a mindennapok egy­hangúságából, hogy élmény- szerűen átélhetővé tegye a va­lóságot. Bár a látványos vál­tozások valóban lehiggadtak, de társadalmunk belső életé­ben sokszorosára nőtt a vá­lasztási lehetőségek száma, ezernyi alternatíva között kell dönteni. Mindezzel együttjár- fcak azok a társadalompolitikai viták, amelyek évtizedünkben lezajlottak, amelyek tisztázták az új keletű szembenállásokat. Az integráló folyamatok nem zárultak le, s ebben a bonyo­lultabbá váló valóságban két­ségtelenül jelentkeztek orien­tációs zavarok. Ezt követően az előadó a gazdasági élet fejlődésével összefüggő politikai kérdések­kel foglalkozott, majd rátért a kulturális életünket alapve­tően meghatározó politikai és állami döntésekre. Pozsgay Imre elmondta, hogy vala­mennyi dokumentum azért foglalkozik kiemelten a művé­szetekkel, mert ez a terület kapja a legnagyobb nyilvános­ságot, a' művészeti alkotások iránt mutatkozik meg a leg­szélesebb társadalmi érdeklő­dés. Viták során tisztázódott a politika és művészet kapcsola­ta és ez a művészeti produk­ciókban is kedvező hatást eredményezett. Hazánkban a politika nem szab határt mű­vészeti stílusoknak, alkotói el­képzeléseknek, de elsősorban a társadalmunk fejlődése mel­lé álló, a szocialista ideológia mellett elkötelezett művésze­ket és alkotásokat támogat­juk. A művészet belső problé­máinak tisztázása főleg az esztétika és a kritika felada­ta. Beszéde további részében a kulturális miniszter a hallga­tók írásban beadott kérdései­re válaszolt. Beszélt az ipari formatervezésben problémákat okozó gazdasági ellentmondá­sokról. Válaszában elmondta, hogy a közeljövőben rendelet jelenik meg a képzőművészeti alkotások zsűrizésére és lekto­rálására vonatkozóan. Meg­tudhattuk, hogy a következő ötéves tervben Nyíregyházán, Zalaegerszegen és valószínűleg Egerben is új színházi társu­latot hoznak létre, s közel egymilliárd forint költséggel megkezdik az Operaház re­konstrukcióját. Remény van arra is, hogy a következő kö­zéptávú tervidőszakban meg­indul az új Nemzeti Színház építése. A miniszter tájékoz­tatta a főiskolásokat arról, hogy a kulturális kormányzat foglalkozik a művészeti főis­kolák felvételi rendszerének tökéletesítésével, valamint a művészképzés oktatási rendjé­nek módosításával. — A gondolatokat és a problémákat összegezve a mai művészeti főiskolásoknak fel kell készülni arra, hogy mun­kába állásukkor a közműve­lődés alapján kibontakozó mű­vészeti élet fogja várni őket — mondta befejezésül Pozs­gay Imre kulturális miniszter. A Dunaföldvár gőzös teg­nap reggel odasimult a szent­endrei parthoz, és a hajón fel­sorakozó zeneművészeti főis­kolások fúvószenekarának műsorával vette kezdetét a háromnapos fesztiváljellegű találkozó. Alig fél órával ké­sőbb sor került a hivatalos megnyitóra is a Pest megyei Művelődési Központ színház­termében, a hét felsőoktatási intézmény diákjait és vendé­geit Hollerung Gábor, a Zene- művészeti Főiskola KISZ-bi- zottságának titkára, a találko­zó rendező bizottságának ve­zetője köszöntötte. Ezt köve­tően dr. Marosvölgyi Lajos, Szentendre város Tanácsának elnöke nyitotta meg az ese­ménysorozatot : — örömmel adtunk helyt a találkozónak, és igyekszünk jó házigazdák lenni — mondta a tanácselnök. — Kötelességünk ez, mert meggyőződésünk, hogy a fesztivál programja és célja harmonikusan illeszke­dik városunk sajátos közmű­velődési funkciójához. Ez a fesztivál tudatosan és elkötele­zetten politizál. A politikum elsősorban a produkciókban és a vitákban van jelen, de szer­ves része a főiskolások kap­csolattartásának épp úgy, mint a művésznövendékek és a közönség találkozódnak. En­nek a gondolatnak a jegyében tettünk eleget a megtisztelő j feladatnak, hogy otthont ad- [ j unk ehhez a találkozóhoz. I Még tartott a fiatal fotó­művészek stúdiójának bemuta­tója a Rab Ráby téren, ami­kor a Marx téri képtárban megnyílt a képzőművészeti fő­iskolások kiállítása. Somogyi József, a főiskola rektora hív­ta fed a figyelmet a művész- jelöltek stílusában megfigyel­hető újdonságokra. Kora dél­után Gádor Endre, az Iparmű­vészeti Főiskola rektora nyi­totta meg a hallgatók tárla­tát, amelyen modem vonalú kerámiáktól és üvegedények­től a ruhákig, megtalálhatjuk az iparművészet újdonságot hozó termékeit. Pozsgay Imre kulturális mi­niszter előadásával egy idő­ben kezdték vetíteni a műve­lődési központban a televíziós rendezők vizsgafilmjeit. És a színházteremben már készü­lődtek a koreográfiái stúdió és a Zeneművészeti Főiskola nö­vendékei a délutáni bemutató­hoz. A moziban többek kö­zött György László, Siklósi Szilveszter és Koltai Gábor diplomafilmjeit vetítették. Egyértelmű sikert aratott a ké­ső esti órákban kezdődött Don Jüan-előadás, Balázs Ádám negyedéves főiskolás rendezé­sében. Egyként jutott érdek­lődő a gőzösön este 9-kor megrendezett discóra és a színházteremben a pályakez­dők filmbemutatójára. A főiskolások találkozója holnap 17 programmal foly­tatódik. Bizonnyal sportolók­ként is jól vizsgáznak a fia­talok a főiskolák közötti lab­darúgó-bajnokságon, és nagy érdeklődésre tarthat számot délután a színművészetisek Shakespeare Ahogy tetszik vizsgaelőadása. A művelődési központ színháztermében még egy bemutató lesz, Mozart: A színigazgató című operáját is megtekintheti a közönség. Kriszt György Százharminc év után előkerült Lamberg futártáskája Történelmi kuriózum a múzeumban Történeti kuriózumnak szá­mító tárgy került a pécsi Ja­nus Pannonius Múzeumba: a Pesten 1848-ban megölt Lam­berg altábornagy futártáskája. A múzeum helytörténészei egy volt főrangú család Bara­nyában élő leszármazottainak emlékei között bukkantak rá. A család rokonságban állt a Lamberg családdal és 130 éven át őrizte a táskát. A Móron született gróf Lamberg Fe­renc Fülöp altábornagyot, a pozsonyi hadtest parancsnokát — mint ismeretes — királyi biztosként küldték Bécsből a forradalmi Magyarországra. 1848. szeptember 28_án felis­merték a pesti hajóhídon, a fellázadt tömeg megtámadta és megölte. Petőfi Akasszátok fel a királyokat! című verse ennek az eseménynek a fel­idézésével kezdődik: Lamberg szívében kés... valószínűleg a Baranyában előkerült útitáska volt vele halála napján is, ebben őrizte a hivatalos ira­tait és a személyi okmányait. Az elnyújtott körte alakú bőr­táskán egy rézlemez látható, rajta a tulajdonos neve: gráf Lamberg. Az érdekes emlék a Janus Pannonius Múzeum 1848'49-es gyűjteményét gaz­dagítja ' P' P. ___"P" KIÁLLÍTÓTERMEKBEN Be nsőség és monumentalitás s Kiss István szobrai május n 10-ig, a Pest megyei oktatási S igazgatóságon, Rényi Katalin § plakátjai pedig május 15-ig láthatók. Az utóbbiak az § MSZMP VI. kerületi bizottsá- ^ gán (Népköztársaság útja 105.). A nagyméretű alkotások előzményei Kiss István műhelyéből kis­plasztikái érkeztek látogatóba a Pest megyei oktatási igaz­gatóságra, hogy az elméleti képzésben részesülő pártmun­kásak és vezetők esztétikai igényeit szolgálják. Ez a vendégség két okból gyü­mölcsöző. Egyrészt Kiss István köztéri szobrai széles körben ismertek, így az érdeklődés művészete iránt eleve bizto­sított. Másrészt e kisebb mé­retű művek bensősége, plasz­tikai fogalmazásának finom­sága jelzi és hiányok nélkül mutatja meg azt a biztonsá­got, melynek lelkületi, szob- rászi, ideológiai alapján e mo­numentális méretű alkotások születnek. A különböző figu­rák önmagukban is kész mű­vek, de tartalmazzák azon nagy méretek lehetőségét, me­lyet Kiss István rendre meg­valósított. A közelség azon­ban jelen esetben éppen em­beri mértékével fokozza a mű és a néző kontaktusát Rend­kívül érzékeny a „Szitakötő” kompozíció, az „Afrika” fej és a délibábot is megidéző bikás motívumú „Hortobágy” bronz­ból formált képtáblája. Szobrásza fogalmazása vilá­gos. A koncentrációs táborok hajdani iszonyát fej köré sű­rített éles kések, a közelmúlt töviskoszorúja idézi, a „Kiál­tás” környezete a lyuggatott domboldal, mely visszhangoz­za önnön alakzatával a férfi mindent átható üvöltését, mely az élet és történelem tényleges és elvonatkoztatott tartozéka. A hírközlés művészi eszköze Rényi Katalin plakátjai Rác­keve és Vác után egyre inkább teret hódítanak Budapesten is. Megjelennek az utcán, és ez­úttal kiállítóteremben is. So­mogyi János festőművész meg­nyitó szavaiban arra utalt, hogy régebben a dobszó jelen­tette a hírközlés egyik eszkö­zét. Való igaz; a zenei ritmus átváltozott képpé, a tonalitás színné. A sok színes plakát a város külső ruhája, megannyi kedves „kisbíró”, aki személy­telen személyességgel közli mondandóit. Rényi Katalin magabiztosan és lényegre törően hangoztat fontos igazságokat. Képpel, a kép közmondásos tömörségé­vel. „Anyák napjára” szívbu­rokban helyezi el az embriót. Lágy felszólítás ez abban az értelemben, hogy az anya iga­zi formája, alakzata az érze­Barokk zene a váci orgoná n Lehotka Gábor űj lemeze I ehotka Gábor nem elő­-Ll szőr készített lemezfel­vételt. Űj hanglemeze mégis különbözik az előzőektől. Sze­mélyhez szólóbb, kötődése át­tételesebb. Alighanem egyik felvételén sem állította össze olyan műgonddal a programot, mint ezen. Ez az újdonság ugyanis ajándék. Méghozzá a legnemesebbek közül való — minden zenebarátnak, de leg­inkább Vác városa számára. Lehotka azon az orgonán szó­laltatja meg a művészetét, amelyet a város fennállásának kilencszázadik évfordulója al­kalmából építettek a Zeneis­kolában, s amely a tradíciók méltó folytatója. Ezért is vá­lik kötetlenné a művész hang­ja, amikor a hanglemezgyár eddigi gyakorlatától eltérően, meghitt szavakkal szól a kö­zönséghez: „Örömmel adom át önnek .. a Barokk zene a váci orgonán című lemezt. Ez az első alkalom, hogy olyan hangszeren készítettem Hun- garoton-felvételt, amely szép hangzásával, technikai tökéle­tességével európai színvonalat képvisel.” Megkapóak ezek a monda­tok. Azonban — s ezt nem ki­csinyességből jegyezzük meg — csupán leírt érzések. A va­lódi lelkesedést, az érzelmek igazi kitörését a lemez hang­zó anyaga szolgáltatja. Johann Sebastian Bachnak, az orgona­muzsika legnagyobb kompo­nistájának h-moll, illetve G- dúr preludium és fugája. Az az ünnepi hangulat, ami fel­csendül ebben a muzsikában. A méltóság, a diadal, a dal­lambőség, az összefogottság gazdag felmutatása. A maga- biztosság, ami feltételezi a fényt, a pompát, s az élet vi­dámsága és komolysága, ami feldúsítja a gondolatok sza­bad áramlását. Lehotka tudja, mire vállal­kozott. Nem híveket akar gyűjteni és patrónusokat, még- csak az orgona fontosságát sem akarja túllicitálni. Mind­össze a művész örömét kí­vánja megosztani a hallgató­val, hogy más is örüljön e hangszer hangjainak. Ne csak az, aki megszólaltatja, hanem az is, aki először csodálkozik rá Franz Xaver Murschhauser Aria past ora] is Varrata című művére, s régi festményekről ismerős téli hangulatokat idéz meg. Georg Böhm a-moll pre­ludium és fugája a Bach előtti időket mutatja be, mintegy előkészítve „a zenetörténet leggrandiózusabb jelenségé­nek” az útját. A németalföldi Jan Pieterszoon Sweelinck né­pi hangulatokat vetít elibénk, s mindezt Lehotka olyan köny- nyed eleganciával szólaltatja meg, mintha nem is egy bo­nyolult rendszerű hangszeren játszana. IV em tudom, milyen művek J közül válogatta össze Le­hotka Gábor a lemez anyagát. Mindenesetre hírverésnek teli­találat, a komoly zene meg- kedveltetésének jó példáját állítja elénk. Ügyes húzás — mondhatnánk, de aligha lenne megnyugtató és ide illő ez a magyarázat. Éppen annál a le­meznél, amelynek az előadója rohanó életünkben megnyug­vást, lelki gazdagodást kíván szerezni minden hallgatónak. Bárcsak minél többen követ­nék példáját! M. Zs. Rényi Katalin plakátja. lem állandóságát kifejező köz­megegyezéses anatómiai, lel­kületi jel; a szív. Miközben gyönyörködünk — változunk is, hiányainkra döbbenünk anyánk iránt. E csöndesen át­ható képi megszólítás növel­te, növeli az anyákhoz vitt vi­rágok számát. Tetten érhető ez esetben, hogyan válik az esztétikum erkölcsi kategóriá­vá azzal, hogy egyszerre gyö­nyörködtet és változtat; kettős metamorfózissal. Ez a jellege többi lapjainak is; hallatlan tömörség, szug- gesztív gondolatiság akár a neutronbombánál, Chilénél, a nemzetközi gyermekév ese­ményeinél időzik. Rényi Kata­lin erős karakter. Távlata, hol­napja nyitott tér, mely mű­vekkel vár benépesítésre a hu­mánus és forradalmi eszmék nagyvonalúan egyedi fogalma­zásával. Losonci Miklós Pest megyei tapasztalatok Differenciált módszerekkel * Uj oktatási és nevelési tervek Az utóbbi években izga­lomban tartotta mind az alsó-, mind a középfokú oktatási intézményekben dolgozó peda­gógusokat az oktatási reform. Az új módszer dokumentu­mainak tanulmányozására már 1977. első hónapjaiban fölkészítették a pedagóguso­kat. Lényegi meghatározóit legjobban a differenciált okta­tás-nevelés elnevezés határoz­za meg. Eszerint fokozottab­ban figyelniük kell a pedagó­gusoknak arra, hogy a külön­böző képességű gyerekek cso­portját a saját felkészültség ük­nek megfelelően neveljék, ok­tassák és értékeljék. Ennek megfelelően maximumot és minimumot állapítanak meg a gyerekek számára. Az oktatás éppen ezért tematikusabb lesz, amely azt követeli a pedagó­gustól, hogy folyamatosan, előre tervezzen, nem elegen­dő tehát a hagyományos óra­vázlat. Természetes, hogy a gyerekektől még több vissza­jelzésre van szükség, mint a a hagyományos oktatási rend­szerben, a pedagógusnak ál­landóan ellenőriznie kell, hogy a differenciált anyagot a gye­rek kellő mértékben elsajátí­totta-e. Az új dokumentumok be­vezetését 1978. szeptemberé­ben kezdték. Dr. Novák István, a Pest megyei Tanács mű­velődési osztályvezetője a na­pokban az oktatási és nevelési tervek Pest megyei tapaszta­latairól számolt be a Pedagó­gusok Szakszervezete Pest me­gyei bizottságának ülésén. Számos iskola pedagógusai, is­kolavezetői. tantestületei kap­csolódtak pedagógiai, tantár­gyi, tantervi jellegű kísérle­tekhez, az oktatási reformmal összefüggésben. Az érdi- Vö­rösmarty Mihály Gimnázium, és a VI-os számú általános is­kola élenjárt ebben a munká­ban. Nagyon sok pedagógus vállalkozott tankönyvek, ki­egészítő segédanyagok írásá­ra. Szentendre és a szentend­rei járás pedagógusai több új tankönyvet próbálnak ki. Mintegy 70 iskola tantestülete ismerkedhetett meg az új tan­tervi törekvésekkel. Pest megyében nagyobb ütemben kezdték el az új ma­tematikai tanterv bevezetését is. így sok tapasztalatot sze­reztek az általános reformhoz. A Pedagógusok Szakszervezete Pest megyei bizottsága és a Pest megyei Tanács művelő­dési osztálya továbbfejlesztet­te a pedagógus továbbképző kabinetet, fokozottabban se­gítette a körzeti munkaközös­ségeket. Bentlakásos tanfo­lyamon készítették föl a mun­kaközösségek vezetőit A pe­dagógusok iskolai továbbkép­zéseken, komplex gyakorlati foglalkozásokon vehettek részt. Országosan szervezett központi tanfolyamokon a megyei ta­nácsok, a pedagógus tovább­képző intézetek illetékes munkatársai, szakfelügyelők készülnek fel az új módsze­rekre. Nem vált be a tájékoztató- füzet. A szülők úgy érzik, túl általános utasításokat kapnak a pedagógusoktól a füzetből, nem ismerik az új tanterv terminológiai rendszerét. Tan­könyvi és segédanyag hiányos­ságokról szinte minden iskolá­ban panaszkodnak. Az új tanterv bevezetése lényegében 1985-ben fejeződik be. Addig, mint általában min­den újításnál, lesznek zökke­nők. A Pest megyei tapaszta­latok eddig is bizonyítják, hogy lényegében beválnak a differenciált oktatás módsze­rei. Igaz az a mondás, hogy a jó pedagógusok tulajdon­képpen eddig is differenciált módszerekkel dolgoztak. Pósa Zoltán A V

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents