Pest Megyi Hírlap, 1979. május (23. évfolyam, 101-125. szám)
1979-05-20 / 116. szám
Leskó László: 0 Örvényben A mikor Árendás úgy két óra tájban hazalépett, hogy harapjon valamit, az asszony éppen a gyerekkel viaskodott. Az utóbbi időben egyre bogasabbakká terebélyesedtek a^vezetőségi ülések, az elnöknek úgy tűnt, mintha jómaga is rejtvényt játszana: mondandója nem egyenesen, hanem labirintusi zegzugokon át jut el a célig — ha eljut. Közben kiszárad teste-lelke, a bőre rászikkad csontjaira, akár a télire húsát vesztő szilva a magjára. Fájt a feje, erre még az irodában magába nyomott egy pirulát. Ezt meg rögtön visszáruzni akarta az üres gyomor. A fülébe, legyekként bo- zsorogva betelepedtek, párzottak és szaporodtak a gyűlésen neki címzett hozzászólások. Hörbölte az ételt, itthon nem kellett fegyelmeznie magát a csörömpölés nélküli kanalazásra, mint az elnöki továbbképzések verejtéke- sen óvatos étkezésein, melyeken a lelepleződéstől félt: másoktól mintázza a kés és villa páros használatát. Kedélyére nagy fekete madár telepedett. Az asszony a gyerekre acsarkodott, de Árendásnak hallása volt rá, hogy az ostorcsat- tanásos hangsúly tulajdonképpen az ő késésének szól. Az „Isten verte kölyke, én nem kínlódok tovább veled!” csomagolása annak a ki nem mondottnak, hogy „Az én munkám ebben a házban csak annyit ér, mint a ló pottyantása!” Való igaz, hogy Margit már régen túl lehetne a mosogatáson, ha ő nem késik. De a férfiból még nem párolgott el a délelőtti gyűlés sásavas hangulata, amiatt nem gurított békítgető mondatokból szőtt szőnyeget az asszony elé. Lányakorú fehércseléd volt ez'a Margit, dédelgetni kellene, akár a macskát, hiszen amíg meg nem nyerte magának, nem volt se éjjele, se nappala miatta. Attól a perctől, mihelyt a kettőjük dolga kitudódott, senki sem merte többé szépcombú Margónak hívni az adminisztrátorlányt. Árendás azonnal elvált első asszonyától. Szegény Lidi csak tvúk- ültetésben, paprikapalántázásban, mosásban, takarításban tudott gondolkodni! Az elnök elvette Margitot. Már gömbölvödött a lány hasa. — Vesződjön veled egyszer a kuj- torgó apád is! Az asszony lecsapta a gyerek elé az írószerszámot, és magukra hagyta őket. Menése mostanában kezdett puha macskamozdulatokból súlyt éreztető döcögőssé alakulni. Árendás érezte, hogy a nemtörődöm járás neki beszél. Már nincs miért ingerkedve ringatózni a ... Od’á'lt a overek mellé. — Elakadtál? A gverek gyanakodva lesett fel rá. Árendás ez. le sem tagadhatná az apját! Sün tüske-kemény haibo- kor, sovány arc — mintha belülről viccesen beszionantotta volna a fölös’eget a fogsorok közé —, pereménél kife’é pördíilő fül. a szem keskeny résben kuksol: rózsbama, akár az anyjáé. M^gis valahogy alamuszi ez a gverek; nagvana korú apa és Tia«ro«is asszonvos menyecske bókkanó feiű termés" Nem volt ideje öse7om“1e',adn' a fiával Otthoni szűkös idejét Margit igényelte. — Ei... elakadtam — lehelte a gverek. M i4rt fél ez tőle? Árendásban má-zgámőni kezdett a bosszúság. Szemével rsao- dázni akarta a f;a nillan- tását de a rrv^sbarna golyók ’de oda sz.ökdöstek előle. Furcsa — döbbent rá —, ezt a gyereket még sohasem hallotta nevetni. Mosolyt préselt az arcára, belefájdultak a pofacsontra feszülő izmok. Bizalmat követelő — s nem kérő — nyájasság ez, érezte. Puhább lágyra most nem tudta igazítani vonásait. — Hoci! — nyúlt a könyvért. A gyerek a válla völgyébe húzta a fejét. Árendás fennhangon olvasta a példát. Mindent hangosan olvasott. így szívósabban kullancskod- tak agyába a szavak. „Lófogattal egy katasztrális hold földet lehet felszántani egy nap alatt. Egy traktorral hét holdat. Hány hold különbséget jelent ez 19 nap alatt?” Szokványfeladat! Az ő fia ne tudná ezt megoldani? A hirtelen sarjadt fölényérzet — magunk alá tapodjuk a példát! — békülékennyé tette. — Hogyan gondolkodtál, Sunyu- kám? A gyerek pillantása a füzetlapra fagyott. Sipítós hangja útközben meg-megkarcosodott: — A tizenkilencből el köll venni hetet... — Rrrrossz! Kiröffent belőle, mielőtt fegyelmezte volna magát. Már leleplezte magában: mostanában elégedetlensége sebesebb a meggondolásnál. Csak óvatosan, mint a hímes tojással! Puhított a hangján: — Mondd el a példát, Sunyukám. A „Sunyukámba” azonban belefőtt egy kis keményítő is. A gyerek szemhéja mint a fészkéről rebben- tett madár szárnya. Kiugró pofa- csontján sűrű pontokban kezdett pirulni a bőr. Árendás elfordította a fejét: isten verte kölyke! — A traktor hét holdat szánt föl. Akkor tizenkilenc nap alatt mennyit? A gyerek nem képes emeleteiben látni az épületet! Árendásban egyre tarajosabbakká híztak a rosszkedv hullámai. Kezdjük elölről. — A lófogat egy nap alatt hány holdat szánt? S unyu izzadt kis mancsával a füzetet gyűrögette. Az arca nyálkásan csillogott, mintha olvadásnak indult volna. Torkából csak többszöri nekikészülőd ésre ugrottak a szavak: — ... A lófogat... hetet. Ugye? A reménykedő „ugye?” vkegyelmet kunvorált. Árendás előtt megbillent a világ. A fia — egy Árendás gyerek! — nehézgondolkodású. Országhegyi KárolySzeretetté kristályosait — Szép vagy — mondhatnám, s nem hazudnék. Bár az évek hoztak változást. Virgonc patakból tenger lett. azúrkék, s meguntuk már az idő-számolást. Hogy is mondtam akkor? Te vagy a pír a hajnali égen. illat a mezőkön, fény a fenyők csúcsán, bajaimra ír vagy, százból száz percet Nálad időzöm. Te írod már a verset helyettem, Vezeted a ceruzámat is. Én szolga-módon összerendezem a gondolatok kusza szálait. Szeretetté kristályosult a hajdan-szerelem, s indulva Tőled, az ívfény sokezres hőfokán összeolvad a világ velem. — Te isten barma, te! Egyet szánt föl egy lófogat egy nap alatt! Egyet szántottam föl, pádig majd’ a belem lógott ki, úgy törtem magam abban a rohadt gevemyásban. hogy gazdább legyek a gazdánál! Érted, te isten barma kőiké?! ...Hány holdat szántott föl a paraszt? — E...gyet — vacogta a gyerek. — Egyet! A gép meg hetet! Akkor tizenkilenc nap alatt hány holdat hasogat föl? Ide nézz a szemembe! ÁUánál fogva megemelte a fia fejét. A kocsonyás nedvességtől undorodott; kire fajzott ez a kölyök? Lidi, az első felesége volt ilyen rívós, de az, meg ez a rakás kis szerencsétlenség, hogy jön ösz- sze?! Homlokfalát belülről égette va_ lami. Nem hallotta, mit mond Sunyu, csak a hangsúlyából érezte ki, hogy újra mellébeszél. A szégyene ez a kölyök, az emberek a markukba röhögnek: az elnök fia megbukott! — Amikor a traktorra ültem, öthat holdat megszántottam. Nem hetet! De ötöt, azt meg! Kemény gyerek voltam!... Tizenkilenc nap alatt tizenkilencszer ötöt... Azt mondták az emberek: „Árendás Jani, te zsellérszármazék létedre rápirítottál a gazdákra, légy az elnökünk !” ... Tizenkilencszer öt. érted?! A gyerek orrából szivárgó zöldessárga páros patak elérte Árendás kezét. Nem tudta megmagyarázni, hogyan: egyszerre valahogy a délelőtti gyűlésen volt megint. De mintha nem is ő lett volna, hanem a gyerek... Vagy 6, csak a bense- jében gyerekként. Újra hallotta a főagronómus szavait: „Jani bátyám, lépnünk köll, mert minket lép le az idő. Már nem lehet szakértelem nélkül..Mondd ki: hülye va_ gyök! „Nem erről van szó, te is tudod. De a bővített újratermelés azt kívánja..." A friss okleveles állat- tenyésztő bólogatott; kizárták őt maguk közül az idegen nyelvű szak- kifejezéseikkel. Ütött. — Gatyába rázni a szövetkezetét — jó voltam!? Emelte a kezét újra. — Éjszakákat a terv fölött guny- nyasztani — jó voltam!? ...Elnökként is traktorra ülni — jó voltam!? ... Hitelt kikuncsorognj — jó voltam!? ...Kitaníttatni az agronó- mussá vakarod zott urakat — jó voltam!? N émán állta a gyerek az ütéseket: se holt nem volt, se eleven. Margit vijjogva röppent ki a belső szobából. — Megölöd, te állat! ... Segítség, emberek! A* boltból átszaladtak néhányan, és lefogták Árendás Jánost. A boltos telefonált orvosért. Apáti Miklós: Egy mondat a munkáról Kitakarózunk, betakarózunk, beszélünk össze-vissza arról, hogy mi a munka, egy szóval takarózunk, azi hisszük, ez lesz a megoldás, és nem az ágy, és nem a füst, és nem a pára (milyen jók lennének páriáknak), de hát egy szóval takarózunk, azt mondjuk: munka — és nem gondolunk se a szögre, se a kalapácsra, de még a mozdulatra se, holott az a mozdulat volna a munka, míg fölharsog a fában a fém, a deszkában a szög, és nem lehet kimondani ezt a harsogást, nem lehet kimondani, hogy az érzelem is munka, hogy ugyanúgy el kell végezni életünket, ahogy a dolgunk, csak nehogy kiderüljön, hogy ama léha bárányfelhőnyáj is bebizonyítja önmagáról, hogy ő is munka, hogy a léhaság végképp belénk-költözött, hogy megélhetünk abból, hogy fogalmazunk: mi a munka és mi a bárányfelhő, hogy megfogalmazzuk: az marad magára mindig, aki dolgozik, holott egyedül dolgozni lehetetlen, a kalapács tételezi a szöget, a szög a deszkát, a deszka a fűrészt, a fűrész a fát, a fa az erdőt, s lám, újra együtt vagyunk — erdőnyi létünk hová is Iombosulna, ha csak az ágy, ha csak a füst, ha csak a pára mondhatja önmagát, s a munka hallgat, dolgozik. Kompozíció Borzák Tibor grafikája Törő IstvánIngázók melege Kioltott cigaretták füstje még ott kereng közöttük, a busz is eljön majd, kérges tenyerek összeverődnek s a melós-táska-asztalon félszeg vigyorral lapul a talon — ruhák alatt is füst ragyog s a váró falain, de akik körben ülnek, szemükben izgalom vibrál s szívükben játékból felszökő meleg. Verbőczy AntalÉkezet itt házak vannak itt hazák vannak mit tehet egy ékezet itt hazák vannak itt házak vannak a múlt idő vétkezett követve önmagát lett Jelen házak hazák között teljesen védtelen Art BuchwaldJó kereskedők A m~i gazdasági életnek az az egyik problémája, hogy nehéz olyan fiatalokat találni, akik született igazi kereskedők. Sok diák, aki éppen elvégezte az egyetemet, jobban érdeklődik a vevő szándékai, mint a kiárusítás nagy ügye iránt. Továbbá hajlanak rá, hogy becsületesek legyenek, ez pedig katasztrófákat idézhet elő a kereskedelemben. Egy barátomnak van egy ruhake- reskedáse, itt Georgetown-ban. És elmesélte, milyen problémái voltak egy pszichológia szakos fiatal lánynyal, akit felvett eladónőnek. A következőképpen történtek a dolgok: Első nap bejött egy hölgy az üzletbe, és a fiatal eladónő (hívjuk őt Brampton kisasszonynak) megkérdezte, miben lehet a segítségére. — Szeretnék egy őszi kosztümöt — mondta a hölgy. — Milyen árban lehet? — kérdezte Brampton kisasszony. — Nem számít — felelte a hölgy. — Nos, hadd kérdezzem meg öntől: azért akarja megvenni ezt a kosztümöt, mert valóban szüksége van rá, vagy csak egyszerűen összeveszett a férjével, és most úgy akar bosszút állni, hogy költséges vásárlásokba bocsátkozik. — Hogy érti ezt, kisasszony? — Talán arra gyanakszik,, hogy a férje hűtlen volt önhöz, és úgy gondolja, hogy csak ezen a módon egyenlítheti ki a számlát. — Fogalmam sincs, miről beszél — értetlenkedett a vevő. — Dühből pénzt költeni az ellenségeskedésnek igen költséges formája. Az a tanácsom, hogy néhány napig gondolkozzék a dolgon. Próbálják meg elsimítani az ellentéteket. Ha új kosztümöt vásárol, az még nem menti meg a házasságát. — Köszönöm szépen — szólt a vevő fagyosan, és kiment az üzletből. — Most dühös rám — mondta Brampton kisasszony a ruhaüzlet tulajdonosának, de egy hét múlva boldog lesz, hogy lebeszéltem a dologról. Barátom, a bolt tulajdonosa úgy döntött, hogy meg nem történtnek tekinti ezt a kis esetet. De egy másik délután bejött egy újabb vevő, és Brampton kisasszony tőle is megkérdezte, hogy miben lehet segítségére. A hölgy így válaszolt: — Valami nagyon izgalmas ruhára lenne szükségem. A Kennedy Centerbe megyek, és azt akarom, hogy mindenki hanyatt essen a ruhámtól. Brampton kisasszony így válaszolt: — Van néhány gyönyörű estélyi ruhám önbizalomhiányban szenvedő emberek számára. — önbizalomhiányban? — Persze, ön nem tudta, hogy a ruha az egyik eszköz, amellyel a nők pótplni akarják a hiányzó önbizalmukat? . i — Nekem igenis van önbizalmam — felelte k hölgy dühösen. — Akkor miért akarja, hogy mindenki hanyatt essék, amikor meglátja magát a Kennedy Center-ben? Miért nem arra épít, hogy az emberek saját magáért fogadják el önt, és nem azért, amit visel? ön nagyon vonzó ember, és van önben valami belső szépség, amit álcázni próbál. Én eladhatok önnek egy ruhát, amely magára tereli a figyelmet, de akkor sohsem fogja megtudni, hogy ön vagy a ruha vonzotta-e magához az emberek pillantásait. E pillanatban az üzlet tulajdonosa elhatározta, hogy közbelép. — Brampton kisasszony, ha a hölgy estélyi ruhát óhajt, mutassa meg neki az estélyiruha-kollekción- kat. — Nem — felelte a vevő. — Az eladójának igaza van. Miért költsék ötszáz dollárt arra, hogy néhány bókot kapjak olyan emberektől, akiket amúgy sem érdekel, hogy mi van rajtam. Köszönöm, hogy segített nekem, ifjú hölgy. Igaz, hogy hiányzott belőlem az önbizalom immár évek óta, és magam sem tudtam róla. A vevő távozott az üzletből. Az utolsó csepp a pohárban a ruhabolt tulajdonosa számára az volt, amikor egy fiatal egyetemista lány bejött, hogy forrónadrágot vásároljon, és Brampton kisasszony félórás előadást tartott neki a nők felszabadításáról, majd így fejezte be: amikor forrónadrágot vásárol, akkor tulajdonképpen a sex eszközévé ala- csonyítja le önmagát. Aznap este a bolt tulajdonosa egy kis táblát tett a kirakatba a következő szöveggel: „Eladónő kerestetik — pszichológia szakos diákok kíméljenek”. Fordította: Zilahi Judit
