Pest Megyi Hírlap, 1979. május (23. évfolyam, 101-125. szám)

1979-05-17 / 113. szám

»tem 1979. MÁJUS 17.. CSÜTÖRTÖK Közös erővel A Pátyon élő cigányság köz­ismerten rossz lakásviszonyai­ban jelentős változások követ­keztek be az elmúlt években. A Dankó-telep szanálásával az ottlakók kétharmada épített vagy kapott lakást — tanácsi segítséggel. Az új lakástulaj­donosokat kötelezték a viskók lebontására és a romok eltaka­rítására. A ma már csak fog­híjasán elhelyezkedő putrik la-, kói is reménykedhetnek, hogy belátható időn belül kedvező körülmények közé kerülnek. Pátyon körülbelül 300 cigány él. Ez az összlakosság nyolc százaléka. A községi politikai vezetésnek a múlt terhes örök­ségeként kellett szembenézni a cigánytelep összes szociális és kulturális problémájával, a káros előítéletekkel. A pátyi cigányság részletes történetének áttekintésére itt Hozzászólás cikkünkhöz Nemcsak Budakeszin Tisztasági napok Pomázon a i ság nagy részénél csak csök­kent munkaképességgel lehe­tett számolni. A zsúfoltság miatt szinte mindennapossá váltak a telep lakói között a tettlegességig fajuló civakodá- sok Ez idő tájt született a dön­tés: a telepet meg kell szün­tetni. Természetesen nem oldódott meg minden. Az általános is­kolában még ma is magas a ci­nincs lehetőségünk. De meg kell jegyeznünk, hogy a Dan­kó-telep az 1970-es évek elején volt a mélyponton. A rendkí­vül rossz szociális helyzet miatt gyakoriak voltak a kró­nikus betegségek és a cigány­gánygyerekek bukási aránya, a végzettek kevés hányada sze­rez szakmunkás-bizonyítványt. Gondok vannak a munkaválla­lás és a munkavégzés fegyel­mével, gyakori a helyváltozta­tás. Jó eredmény azonban csak a helyi erők koncentrálásával, összefogással, a közösség erejé­vel érhető el. Ügy, ha minden illetékes és miden intézmény naponként tesz tanúbizonysá­got a maga területén töretlen ügyszeretetéről és kezdemé­nyezőkészségéről. Wiedermann Gábor Páty Virágdísz — keserűséggel Szeretem az erdőt, a virágzó mezőt és a kerteket. Rajon­gok a természetért. Hosszú évek óta figyelem az évszakok változását és minden évben várom a tavaszt. A sivár tél után lassan ébred a természet, üde, zöld gyepszőnyeg, nyíló virág pompázik mindenütt, ahol még nem lett úrrá a kő, a beton. Es virágzanak a fák. Talán nincs is csodálato_ sabb látvány egy-egy nyíló cseresznye-, vagy almafánál. Sokszor gyönyörködöm e lát­ványban, hiszen nálunk ott­honos a cseresznye, de az al­ma is. Tavaszvárásomban azonban mindig van valami kis kese­rűség is. Többen akadnak ugyanis olyanok, akik a ter­mészet e csodás alkotását — gyakran meggondolatlanság­ból — megtépázzák. Szomorú látványt nyújt a kirándulá­sokról hazafelé igyekvő vi­rágzó faágakat vivők sokasá­ga. Egy-egy szombaton, vagy vasárnap, amikor tízezrek ke­resik fel a Pilis tájait, letört, virágzó gallyak jelzik a turis- tautakat. Ilyenkor szeretném elmondani az embereknek, hogy a virágos ág nem való vázába. Az akkor szép igazán, ha természetes helyén, a fa törzsén marad. A vázába tett ág elszárad, szemétbe kerül, a megtördelt fa azonban éveken keresztül sínyli a pusztítás nyomát. Gondoljunk erre és szeres­sük, védjük a természetet. B. Gy. az utcákon. Környezetvédel­mi őrjáratot is szerveztünk, a közeli napokban pedig általá­nos községtisztasági napokat rendeznek a lakók. Mégpedig úgy, hogy az utcákon plakáto­kat helyeztek el is sokszorosí­tott levélben hívták fel a la­kók figyelmét a hulladék ösz- szegyűjtésére, amelyet azután a tanács saját költségén ismét elszállíttat. Probléma az is, hogy nem­csak a helybeliek, hanem a ki­rándulók többsége is büntet­lenül szemetel. Egy-egy mele­gebb vasárnapot követően pa­pírhalmaz és üvegtörmelék jelzi a kirándulók útvonalát. A község vezetői nálunk is szívükön viselik a köztisztaság ügyét. Részt vesznek a község­járásokon, társadalmi munkát szerveznek, és azonnal intéz­kednek, ahol erre szükség van. Mindez azonban nem elég. Bírságolni is csak akkor tu­dunk, ha tetten érjük a sze- metelőt Hiszen — mint azt önök is megírták — környezetünk tisztasága, és annak megóvá­sa mindannyiunk közös érde­ke. Ha nem esik — járható Menőére is eljut a Grader elakadt mentőt, vagy éppen a kenyeret szállító gépkocsit. Es ami a legfontosabb: az orvos néha több órás késéssel érke­zik a beteghez. De problémát okoz a tüzelő- vagy építő­anyag szállítása is. Szóval min­den, ami járható utat igényel. Kő már van Az utca lakói írtak már le­velet a községi tanács elnöké­nek és a Pest megyei Tanács­nak is. Az idei falugyűlésen pedig az országgyűlési képvi­selő mondta el, hogy beszá­molójában már két évvel ez­előtt segítséget kért a Dózsa György út ügyében. Fabók 'János tanácselnök, akit először kerestünk meg az üggyel kapcsolatban, csak megerősítette, amit a lakók elmondottak: — Márciusban például szin­te egy hónapig megközelíthe­tetlen volt a Dózsa György út. Szatyrokkal vitték az emberek az óvodába az élelmiszert, de többször előfordult, hogy ke­nyér egyáltalán nem volt. És a helyzet évről évre rosszabb lesz. Próbáltunk mi már — az emberekkel együtt — mindent. A magunk erejéből még csak elegyengetni sem tudjuk az utat. A rendkívül nehéz hely­zetre való tekintettel kértünk a Pest megyei Tanácstól pót­hitelt, amit nem kaptunk meg. Most a MÁV-hoz fordul­tunk segítségért. A talpfák cseréjekor ugyanis, az alatta levő zúzalék követ is cserélik, a régire nekik nincs szüksé­gük. Ezt a követ mi elkértük, sódert is szerzünk hozzá, és beterítenénk vele az agyagos, gödrös talajt. Csak a szállítás­hoz szükséges százezer forin­tot nem tudjuk előteremte­ni ... Elromlott a gép A Pest megyei Tanács épí­tési osztályán hovcsányi hajós megyei útfelügyelőnek mond­tuk el a látottakat, hallotta­kat: — Jól tudjuk, hogy sok ha­sonló panasz érkezik önökhöz megyénk szinte minden részé­ből. Mégis mikor és milyen segítséget kaphatnak a men- deiek? — Megyénk tanácsi keze­lésben levő úthálózata össze­sen 11 ezer kilométer hosszú. Ebből 4100 kilométer húzódik belterületen, amiből mindösz- sze 900 kilométernyi a kiépí­tett. Más szóval ez azt jelenti, hogy Pest megye úthálózatá­nak csupán 20 százaléka van elfogadható állapotban, szem­ben az országos 34 százalékkal. — Azt hiszem, már ez a né­hány adat is jelzi az előttünk álló — vagy ha úgy tetszik tornyosuló — feladatokat. A rendelkezésünkre álló korláto­zott anyagi lehetőségek miatt csak igen kevés új aszfaltozott út épülhet. Útfelügyelői háló­zatunk azonban (körzetekre osztva) gondoskodik a szilárd burkolatú utak kátyúzásáról. karbantartásáról. Ezekhez a munkákhoz tavaly két nagy­teljesítményű célgépet, úgyne­vezett Grädert vásároltunk. Ezek az olasz gépek az utat legyalulják, behengerlik . és biztosítják a vízelvezetést. (Könnyebb és gyorsabb ott a munka, ahol a lakók segítenek az árok elkészítésében.) Az így legyalult utak egy időra járhatóvá válnak. A két gép tavaly — még a garanciális idő alatt — elrom­lott, így a tervezett munká­kat sem végezhette el az esős idő beállta előtt. Pedig Men- dán legelőször a Dózsa György útra indult volna. Átmeneti megoldás — Most viszont jó hírt mondhatok: az 1979. évre el­készített karbantartási prog­ram szerint a monori járásban júniusban kezdi meg a munkát a Grader, és előreláthatólag július közepén már a Dózsa György úton lesz. Egyébként a gép munkája hatékonyabb, ha az utakat hengerlés előtt zú­zott kővel és murvával töltik fel. Ha tehát Mendén közös összefogással, a lakók, a téesz, az állami gazdaság dolgozói el­szállítják a vasúttól kapott zúzott követ, segédkeznek az árkok ásásánál, a Grader könnyebben és gyorsabban halad majd, az út pedig tartó- sabb lesz. Ez természetesen csak átme­neti megoldás. Vagy úgy is mondhatnám: gyorssegély. A végleges, a szilárd burkolat megépítésére a Dózsa György utcában még hosszú évekig nem lesz pénze a Pest megyei Tanácsnak. Ha csak a helyi vezetők a fejlesztésre kapott pénzből nem tesznek félre valamit az évek folyamán erre a célra. Mert úgy tartja a közmondás is, hogy „sok kicsi, sokra megy”... Bóday Márta raj tagjai társadalmi munkát is s vállalnak a helybeli írószer i, Szövetkezetben. Nagy Péter •; Budakalász j f Kiváló posta í Jó munkájuk eredménye­ként a kartali postahivatal dolgozói immár másodszor nyerték el a kiv^ó hivatal kitüntetést. — Szatmári Gé- ] záriak, a Budapest-Vidéki j Postaigazgatóság osztályveze- , tőjének és Sőfegi Jánosnak községünk tanácselnökének . jelenlétében az elmúlt na- ] pókban kedves ünnepség ke- ; rétében adták át hét dolgozó­nak a kitüntetést. , A kartali posta kollektívája két évvel ezelőtt alakult bri­gáddá és még abban az évben elnyerték a Kiváló Brigád cí­met. 1978-ban Szocialista Bri­gád kitüntetést és a Kiváló Postahivatal címet kapták. Az elismeréshez a község la­kóinak nevében gratulálunk és arra kérjük a posta dolgozóit, hogy ezentúl is ilyen ponto­san és lelkiismeretesen vé­gezzék munkájukat mint ed­dig. Ladócsi Lászlóné Kartal A gyerekekért A nemzetközi gyermekév­hez kapcsolódóan több tudósí­tás érkezett az elmúlt napok­ban szerkesztőségünkbe. Ezek­ben levélíróink a helyi kezde­ményezésekről; tervekről szá­molnak be. A levelekből most kettőt adunk közre. A Kossuth Lajos Katonai Főiskola KISZ-szervezete egész évre szóló feladattervet készített E tervben szerepel például az is, hogy a közelgő gyermeknap tiszteletére kom­munista műszakot terveznek. Így azután nemrégiben a ka­tonai tanintézet 800 hivatá­sos tisztje, hallgatója, sorka­tonája és polgári dolgozója fogta meg a csákányt, a la­pátot és a gereblyét. Társadal­mi munkában rendbehozták a lakótelepi játszótereket és se­gítettek egy új játszótér épí­tésében. Voltak akik a Csil­lebérci Úttörőtábor megnyitá­sának előkészítésében segéd­keztek, többen pedig a sziget­monostori veteránüdülő-telep vili anyhálózatát építették. Ezen a szombaton sokan dolgoztak a leányfalui strandon és a szentendrei Márka üzemben is. A társadalmi munka értéke 70 ezer forint volt. Ezt a pénzt a KISZ-szervezet a gyermekszolidaritási alapra fizeti be. Géczi Sándor Szentendre ★ Budaörsön a Lenin utcában levő MÉH átvevőtelep helyén igazi gyermekparadicsom épül. A helyben lévő Vízgépészeti Vállalat dolgozói építik a ját­szóteret társadalmi munká­ban. Az elmúlt szombaton kommunista műszakot szer­veztek és elkészítették a ját­szótér körül a vaskerítést. Re­méljük, hogy gyermekeink mi­nél előbb birtokba vehetik a csodaszép parkot. Tóth István Budaörs Eltörött pohár A napokban ajándékot ke­restem a ceglédi áruház por­celánosztályán. Tanácstalanul nézelődtem, míg szemem egy csinos pohárkészletre tévedt. Az árát azonban sehol nem láttam. Az eladónők figyelem­mel kísérték tétova mozdula­taimat. Óvatosan felemeltem a díszdobozt, egy pohár azon­ban eltörött. Ekkor lecsapott rám az igazságszolgáltatás hangja eképpen: „Na, most fizetni fog a kedves vevői Miért nem kérdez, ha látja, hogy itt vagyunk? Ha pedig nem tud vigyázni, ne nyúljon a tárgyakhoz!” Azóta is azon gondolkodom, mit tehet olyankor a vevő? Természetesen fizet. De m| történt volna, ha az egyik el­adó például felkérés nélkül segít választani? Vagy esedeg a doboz oldalán jól látható árcédula van. Ügy érzem, csak egy kis figyelmesség kellene az eladók részéről: meglátni azt a vásárlók arcán, hogy véletlen balszerencse üldözött­je-e vagy tömi-zúzni kívánó, eladót bosszantó valaki. Határ Ilona Törtei gyekben és az ország különbö­ző tájain, így voltak már a Mecsekben és Egerben is. Igen szívesen és gyakran hívják lá­togatóba a KMP régi tagjait, a helybeli Ozorai Dezsőt és Gre­gor Józsefet is, akik hosszasan mesélnek a régmúlt harcok­ról. A Hazai Fésűsfonó- és Szövőgyár KISZ-esei védnök­séget vállaltak a raj fölött, és a kispajtások barátságuk je­léül nemrégiben hímzett zász­lót ajándékoztak a KISZ- eseknek. A helybeli Háziipari Szövet­kezet Hunyadi brigádjának tagjai is jó barátai a gyerekek­nek. Ha a pajtásokat szerep­lésre hívják, a fellépéshez szükséges jelmezeket, ruhá­kat a brigád tagjai varrják. Az úttörők pedig gyakran kedves és vidám műsorral köszönik meg a felnőttek gondoskodá­sát. Jól szerepeltek az idei kulturális szemlén is, ahol a kis csoport ezüst- és bronz­érmet nyert. A Dobó Istpán Mozgalmas úttörőélet A pomázi 2. számú általános iskola úttörőcsapatának Dobó István raja két éve alakult, de azóta is igen mozgalmas út­törőéletet élnek. A nyáron pél­dául levelezni kezdtek egy szovjetunióbeli város általá­nos iskolájának pajtásaival. A jó kapcsolat eredményeként az idén már csereüdülésre is sor kerül, így a gyerekek meg­ismerik a két baráti nép éle­tét, kultúráját. De vendégül látták többek között a neves sportolót, Sebes Gusztávot, aki beszámolt a gyerekeknek mozgalmas életéről, sikereiről, jelenlegi munkájáról. Rátonyi Róbert színművész is megláto­gatta a pajtásokat, akivel negy­venperces riportot készítet­tek. A raj tagjai gyakran járnak együtt kirándulni. Nagy túrá­kat tesznek a környező he­Április 19-én, Postabontás rovatunkban riportot közöl­tünk Gyűlik a szemét Budake­szin is címmel. Az írással kap­csolatban azóta több levelet kaptunk, amelyekben tudósí­tóink a községükben tapasz­talt szemétszállítási gondok­ról számolnak be. — Ezúttal Balogh Gyulának, a pomázi nagyközségi tanács szakigaz­gatási előadójának leveléből közlünk részleteket, aki a töb­bi között ezt írta: Nemcsak Budakeszin, ha­nem megyeszerte, így Pomá- zon is igen nagy gond a ház­tartási hulladék elszállítása. Tanácstagi beszámolókon, fa­lugyűléseken a lakók többször szót emeltek a község tiszta­sága érdekében, hiszen nap mint nap látják az utcákon, tereken eldobált szemét szo­morú látványát. De nem kü­lönb a helyzet Budakalász és Pomáz között a HÉV útvona­la mentén sem. Községünkben évek óta pró­báljuk a szemétszállítást meg­oldani. A HÉV melletti hulla­dékgyűjtő területet a múlt év­ben megszüntettük és beborí­tottuk földdel. A község egy távoleső részén pedig új sze­métlerakó-helyet létesítettünk, majd másfél millió forintért megépítettük az ide vezető utat is. A hulladék elszállítá­sát egyébként a Szentendrei Városgazdálkodási Vállalat végzi háromféleképpen. Azok­ban az utcákban, ahol megfe­lelő az út, kukáskocsi jár, a földutakon pedig tehergépko­csira rakják a szemetet. Van olyan lakóterület is, ahol kon­ténereket helyeztek el, ame­lyeket bizonyos időnként cse­rélnek. Sajnos azonban az új sze­méttelep létesítésével és a szállítás korszerűsítésével sem oldódott meg a község köztisz­taságának gondja. Gyakran előfordul, hogy az összegyűj­tött hulladékot a lakók kerék­páron, kiskocsin szállítva a lakóhelyükhöz közeleső terü­leten egyszerűen kiöntik. Egyelőre ezt nem tudjuk még­akadályozni. Minden évben — így az idén is — megkértük a helyi válla­latokat, hogy adjanak kölcsön szállítóeszközöket, és a közte­rületen felhalmozódott szeme­tet társadalmi munkában a lakók elszállították. A közös összefogás során tavaly pél­dául mintegy 40 tehergépko­csira való limlomot gyűjtöt­tünk össze és szállítottunk el. Ezután néhány napig valóban úgy tűnt, hogy Pomáz tiszta és rendezett. A csoda azonban nem sokáig tartott, mert ha­marosan újra gyűlt a hulladék szony söprögetett. Amikor el­mondtuk jövetelünk célját, így szólt: — Jókor jöttek, mert ide csak szép időben lehet feljut­ni. Akkor, ha nem esik az eső. — És amíg kisunokája Dudás Józsefért szaladt, elmesélte: a Kásavölgyet valamikor az első világháború után hadiöz­vegyeknek és rokkantaknak osztották fel. Hogy miért hív­ják így? — Annyi, de annyi volt itt a kásavirág, hogy sár­gállott az egész hegyoldal. Ahogy időközben körbegyült utcabeliektől megtudtam, az út mintegy két kilométer hosszú. Van ott egy óvoda, fű­szerüzlet és egy italbolt. Kö­rülbelül 1200-an lakják. A Dó­zsa György úton — ha járható — van kenyér, élet, ha nem járható, napokig megszűnik minden. Az elmúlt télen több­ször nem tudtak élelmiszert szállítani az üzletbe, sőt há­rom napig az óvodába sem, mert elakadt az autó. A ta­nács Zetort kért a termelőszö­vetkezettől, ami ugyancsak bennragadt a sárban. Az évek során gyakran ásóval, lapáttal a kézben szabadították ki az Olvasóink az utóbbi hetek­ben a szokásosnál is többet panaszkodtak községük vagy városuk egy-egy, szinte járha­tatlan útjáról. Érthető, hiszen ebbe a gondba szinte a szó szoros értelmében mindenki belebotlik. Különösen tavasz- szal, amikor a téli fagyoktól megrongált utak gödrei, repe­dései sok esetben késztetik nyaktörő mutatványokra a gyalogosokat és a járművel ha­ladókat egyaránt. Levélíróink szinte egybe­hangzóan állítják: ha ilyen panaszokkal a helyi vezetők­höz fordulnak, a válasz mindig ugyanaz: saját erőből általá­ban csak a toldozásokra, vagy még arra sem futja. A Kásavölgyben így van ez Mendén is, ahon­nan a napokban küldöttség kereste meg lapunkat Dudás József vezetésével. Panaszukat írásban is megfogalmazták, s arra kértek benőnket, szemé­lyesen győződjünk meg a leír­takról. A Dózsa György utat — ahonnan a panasz érkezett — még a szép napsütéses időben is nehéz volt megközelíteni. Ezt az úgynevezett Kásavöl­gyet kisebbfajta hegy választja el a 31. számú műúttól, amin valamikor a huszas években egy „kaput” vágtak. (Egyéb­ként mai állapotában úgyszól­ván a tordai hasadékra emlé­keztet.) Az egyik ház előtt idős asz-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents