Pest Megyi Hírlap, 1979. május (23. évfolyam, 101-125. szám)

1979-05-16 / 112. szám

1979. MÁJUS 16., SZERDA xffltiap Heti jogi tanácsok • A tulajdonjog tartalmáról és védelméről. H. Gy. gödöllői olvasónk egy három emeletes örökla­kásban tulajdonostárs. A múlt évben a lakótelepre bevezet­ték a gázt, amit a lakásokba — tekintve, hogy azok szemé­lyi tulajdonban vannak — egyénileg kellett a bevezetést írásban megrendelni. Olva­sónk anyagi okok miatt nem csináltatta meg a munkát. Az alatta és felette lakó szomszé­dai megrendelték a gáz beve­zetését, olvasónk jóhiszeműen megengedte, hogy „felszálló Vezetékét” a lakásában átve­zessék. Ezt követően a Pest megyei Kéményseprő Vállalat­tól számlát, majd felszólítást kapott, hogy 8 napon belül fizessen meg 1781,— Ft-ot, kü­lönben bírósági úton behajt­ják. Olvasónk magára nézve igazságtalannak ítéli meg ezt a követelést Azt írja, hogy sokaktól érdeklődött, és azt a tanácsot adták, hogy nem kö­teles fizetni. Sérelmezi, hogy többszöri kérésére sem adott a Vállalat részére magyaráza­tot. Most hozzánk fordult, kéri tanácsunkat, különösen azt, hogy köteles-e fizetni, vagy sem. Olvasónk panasza . ügyében érdeklődtünk a Pest megyei Kéményseprő Vállalatnál. Megállapítottuk, nem hagyták szó nélkül beadványait, bár tájékoztatásuk szerint, az ügye már bíróság előtt van. A vál­lalatnál áthidaló megoldáson is gondolkodnak, de eddig még nem jött létre egyezség. A szóban forgó ingatlan kö­zös tulajdonban van. A Pol­gári Törvénykönyv 141. §-a szerint, a tulajdonostársakat tulajdoni hányaduk arányá­ban terhelik a dolog fenntar­tásával járó és a dologgal kap­csolatos egyéb kiadások, a kö­zös tulajdoni viszonyból eredő kötelezettségek, és ugyanilyen arányban viselik a dologban beállott kárt is. Minthogy az egész lakótelepen a fűtés kor­szerűsítését elvégezték, való­ban egy tulajdonos nem* aka­dályozhatja meg mintegy har­minc további tulajdonos elha­tározását. Ebben a tekintetben olvasónk jóhiszemű volt, hi­szen neki nem is állt szándé­kában a fűtés rekonstrukciót megakadályozni, csupán anya­gi okokból nem volt képes mintegy 40 ezer forintot a gáz bevezetésére fordítani. Véleményünk szerint a tár­sasház közös képviselője ol­vasónk felhatalmazása alapján is eljárt akkor, amikor a gáz bevezetését a ház lakói meg­rendelték. Ha olvasónk ezt a felhatalmazást vitatja, akkor ennek nyomának kell lennie, mert a rendes gazdálkodás kö­rét meghaladó kiadásokhoz, a tulajdonostársak egyhangú ha- táspzata szükséges. Ha ez az egyhangú határozat nem volt meg — mérpedig nem vitat­juk olvasónk igazát —, akkor a társasház-alapító okiratban foglaltaktól függően, a közös képviselő túllépte hatáskörét. Ha azonban a társasház-ala­pító okirat szerint, az ilyen munkák elvégzéséhez nem egyhangú, hanem szótöbbséges határozatot írtak elő, akkor olvasónk lett volna jogosult ezt a határozatot bíróság előtt megtámadni. Ha pedig a tár­sasház-alapító okirat ilyen irányban nem rendelkezik, ak­kor azt kell eldönteni, hogy ezek a munkálatok olyan jel­legűek, hogy a rendes gazdál­kodás körét meghaladják. Ez utóbbira tippelünk mi is, és akkor lett volna sza­bályszerű az eljárás, ha olva­sónk a gáz bevezetése elleni tiltakozása miatt, ellene tűrési pert indítanak. Erre azonban azért nem kerülhetett sor, mert végeredményében olva­sónk nem a házba való beve­zetés ellen tiltakozott, hanem csak saját lakásában nem kí­vánta azt most bevezettetni, de a maga részéről elősegíteni törekedett a munkák elvégzé­sét. Ebből kifolyóan pedig ol­vasónkat hátrány vagy kár nem érheti. Az volna a célszerű — bíró­sági út kikerülésével —, hogy az olvasónkra kivetett össze­get a közös költségekből fe­dezzék, illetve a többi lakóra hárítsák át. Abban az esetben pedig, ha olvasónk néhány év múlva olyan helyzetben lesz, hogy bevezetheti lakásába a gázt, akkor a most' áthárított kötségeket neki kell viselnie. Az a véleményünk tehát, kö­zös megegyezésre kell jutni, ez á tulaj donostársak érdeke is. • Milyen építési lehetőség van külterületen és zártkert­ben. Több olvasónk kérdésére összefoglalóan adjuk meg a választ: A külterületek általá­ban mezőgazdasági rendelteté- sűek. Itt sem lakóépületet, sem nyaralót nem építhetünk, vi­szont a mezőgazdasági művet léshez szükséges építményeket igen, ezt is csak korlátozott mértekben és esetben. A nagyüzemi mezőgazdasági művelésre nem alkalmas úgy­nevezett zártkerti földeken — a tulajdonostársak számára te­kintet nélkül, legfeljebb egy — a földrészlet megművelésé­hez szükséges 12 négyzetmé­tert meg nem haladó alapte­rületű egyszintes gazdasági épületet szabad elhelyezni, de csak abban az esetben, ha a földrészlet (telek) 720 négy­zetméternél (200 négyszögöl­nél) nagyobb. Itt jegyezzük meg, hogy zártkertben ez év január I-tőI 1500 négyzetmé­ternél vagy 400 négyszögölnél kisebb területek nem alakít­hatók ki. Zártkerti földeken üdülőtelepeket létrehozni a jövőben nem szabad. A zártkertben felállítható gazdasági épület, szerszám­kamra, présház, pince, gyü­mölcstároló — nem bonthatja meg a táj képét, abba bele kell illeszkednie. Az árnyék- szék a gazdasági épülettel egybe, a pince egybe, de kü­lön is építhető, előtér nélkül. A pince alapterülete nincs korlátozva. A föld tulajdono­sának indokolt ■ szükséglete szabja meg a nagyságát. A zártkerten kívüli külterü­leteken csak a szőlő- és gyü­mölcsművelési ágú földrésze­ken lehet gazdasági épületet építeni, ha annak nagysága a két (2) ezer négyzetmétert (556 négyszögölet) meghaladja. Ha ezek a feltételek fennáll­nak, akkor a földrészleten — a zártkertben létesíthető mó­don, tehát egyszintesen a táj­ba illően —, a mezőgazdasági műveléssel élethivatásszerűen foglalkozó személyek alapterü­leti korlátozás nélkül, egyéb foglalkozásúak pedig 30 négy­zetmétert meg nem haladó alapterületű gazdasági épüle­tet és abban foglalkozásra való tekintet nélkül egy 12 négyzetmétert meg nem ha­ladó alapterületű, csupán ide­iglenes tartózkodásra alkal­mas helyiséget, továbbá azzal egybeépített ámyékszéket, va­lamint a gazdasági épülettel egybeépített, vagy attól külön­állóan épített előtér nélküli pincét szabad elhelyezni. Dr. M. J. A Legfelsőbb Bíróság elöntései Tyúkólban tartotta a feleségét Válóperében egy asszony el­mondta: férje italozó életmó­dot folytat, őt és ma már nagy­korú gyermeküket bántalmaz­za, s erről orvosi látleletet is mutatott be. A rabiátus em­ber magatartása miatt kény­telen volt a lakást elhagyni és az udvarban korábban tyúkól­nak épült helyiségbe költöz­ni. Ezért kérte, hogy a lakás kizárólagos használatára őt jo­gosítsák fel. Felhozta még, hogy férje egyik munkatárs­nőjével o házassági hűséget is megsértette, ezért munkaadó­jához fordult, hogy az illető nőt helyezzék máshová. A fér­fi tagadta felesége állításait, sőt, terhére rótta, hogy mun­kahelyén följelentette őt. A váláshoz hozzájárult, és elhe­lyezésük megoldására fölaján­lotta: lakásukat műszakilag megosztja. Az alsófokú bíróságok meg­állapították: a házasság meg­romlásában mindkét fél hi­bás, ezért azt felbontották, és a férjet a lakás olyan műszaki megosztására kötelezték, hogy mindkettőjüknek külön bejá­rata legyen. A jogerős Ítélet ellen a legfőbb ügyész törvé­nyességi óvást emelt, amely­nek a Legfelsőbb Bíróság helyt adott, az alsófokú ítéleteket hatályon kívül helyezte és új eljárást rendelt el. A határozat indokolása sze­rint a házastársak gyermeke maga mondta el, hogy apja durva, tettleges magatartása miatt többször ki kellett hívni a rendőrséget. Tehát nyilván­való, hogy az asszony ezért húzta meg magát a tyúkólnak épült és emberi lakás céljára alkalmatlan helyiségben, ahol férje még tovább is zaklatta és ott-tartózkodását igyeke­zett minél elviselhetetlenebbé tenni. Ilyen körülmények kö­zött kérdéses, hogy a házas- társaik közötti rossz viszonyra tekintettel,- a megosztható la­kásban együtt maradjanak-e vágy valamelyikük kizárólagos használatába kerüljön. A kér­dés eldöntésénél elsősorban a családvédelmi szempontokat kell figyelembe venni. Igaz, hogy gyermekük már 18 éves, de a családvédelmi érdekek nem szűkíthetők le a kiskorú gyermekek elhelyezésével ösz- szefüggö kérdésekre. Tehát az új eljárásban a bíróságnak Július 1-én életbe lép Az új Büntető Törvény könyv Vili. Gazdasági bűncselekmények MINDENKINEK köteles­sége és alapvető érdeke, hogy védje és gyarapítsa az ország vagyonát. Ennek jelen­tőségét húzza alá, hogy az új Büntető Törvénykönyv egész fejezetet szentel a gazdasági bűncselekményeknek. Gazdálkodási kötelezettség megszegéseként foglalja össze a Btk az olyan cselekménye­ket, amikor valaki megszegi termék előállítására, forgal­mára, felhasználására,, beje­lentésére, készenlétben tartá­sára vagy kezelésére vonatko­zó kötelességeit. Ha ezzel a népgazdaságnak hátrányt okoz, 5 évig terjedhet büntetése. Napjainkban különösen nagy jelentősége van annak, hogy a beruházásoknál min­den fillér oda kerüljön, ahol népgazdaságilag a legnagyobb szükség van rá. A Btk ötévi szabadságvesztésig terjedhető büntetést helyez kilátásba an­nak, aki a meghatározott be­ruházás céljára szánt pénzt a céltól eltérően használ fel, il­letve beruházást más célra rendelt összegekből valósít meg. A népgazdaság és a vásárló- közönség védelmét egyaránt szolgálja a Btk-nak az a ren­delkezése, amely a rossz mi­nőségű termék forgalomba ho­zataláról szól. Eszerint az a vezető munkakört betöltő dol­gozó, aki jelentős mennyiségű vagy értékű rossz minőségű 'árunak jó minőségűként való értékesítése, forgalomba ho­zatala iránt intézkedik, bűn­tettet követ el és 3 évig terje­dő szabadságvesztéssel bün­tethető. Ugyanígy bünteti a törvény azt is, aki a termék- minőség megállapításának szabályait megszegve teszi le­hetővé a rossz árucikknek jó minőségűként való forgalomba hozatalát. A gyárból kikerülő rossz termékért tehát — ha azt jó minőségűként akarják for­galomba hozni — büntetőjogi­lag felelős az igazgató, a mi­nőségért felelős középvezető és a meós is! Bűntettnek minősíti a tör­vény, ha valaki minőséget ta­núsító okiratban jelentős mennyiségű vagy értékű ter­mékről valótlan adatot tanú­sít. Az ezért kiszabható bün­tetés 3 évig terjedhet. Ugyan­ez szabható ki arra is, aki olyan jelzéssel hoz forgalomba jelentős mennyiségű terméket, amelynek az nem felel meg. TÖBB bűncselekmény ösz- szefoglaJó címe: A gazdál­kodás rendjét sértő bűncselek­mények. Nem tesz különbséget a törvény aszerint, hogy a népgazdaság érdekeit egyéni érdekből vagy valamilyen ki­sebb csoport, gazdasági egy­ség érdekében sértik meg. Közismert, hogy a csoportér­dekből elkövetett bűncselek­mények mögött az esetek nagy részében egyéni érdekek áll­nak. Az elkövető védekezhet azzal, hogy vállalata, szövet­kezete vélt érdekében cse­lekedett — de tettét ez nem menti! Elsőként említi a Btk a gazdálkodás rendjét sértő bűncselekmények sorában az üzérkedést. Ezt az követi el,, aki jogosulatlan kereskedelmi tevékenységet folytat vagy vállalkozást tart fenn, áruval gazdaságilag indokolatlan ke­reskedést űz, árdrágításra al­kalmas módon üzérkedik. Ha a cselekmény üzletszerűen, il­letve bűnszövetségben, jelen­tős mennyiségű vagy értékű árura, a devizagazdálkodás megsértésével összefüggésben (csempészés, vámorgazdaság), vagy gazdálkodó szervezet szabályszerű működésével ál­cázva követik el, a büntetés 5 évig terjedhet. Ennél is sú­lyosabb lehet, 8 évig emelked­het a büntetés, ha a bűncse­lekménnyel hátrányt okoznak a népgazdaságnak. Ide tartoz­nak mindazok az esetek, amikor ipari vagy mezőgazda- sági szövetkezet nevében, oly­kor annak bélyegzőjével foly­tat valaki üzleti tevékenysé­get, s ezzel drágítja az árut, lassítja annak útját a termelő­től a fogyasztóhoz. Egyszerre károsítja meg a népgazdasá­got és a vásárlót. KIHATÁSÁBAN hasonló bűncselekmény az árdrágítás. Az követi el, aki áruért a hatósági vagy egyébként kö­telező árnál többet kér, köt ki vagy fogad el. Árdrágító az is, aki hatósági ár hiányában úgy állapítja meg valaminek az árát, hogy tisztességtelen haszna legyen. Ha ezt üzlet­szerűen, bűnszövetségben, je­lentős mennyiségű árura, il­letve jelentős nyereség eléré­se céljából követik el, a bün­tetés 5 évig, ha pedig a nép­gazdaságnak ezzel hátrányt okoznak, 8 évig terjedhet. Súlyos a népgazdaság és a fogyasztóközönség érdekeit egyaránt sértő bűncselekmény a közellátás veszélyeztetése is. Ezt követi el, aki jogsza­bályban meghatározott tila­lom, illetve a gazdálkodás sza­bályai ellenére megsemmisíti, használhatatlanná teszi, el­rejti, eltitkolja vagy felhasz­nálja a rendelkezésére álló termékkészletet. Ugyancsak veszélyezteti a közellátást az, aki valamiből szükségleténél jóval nagyobb készletet szerez be és ezzel megnehezíti, hogy mások is vásárolhassanak ab­ból. Ha jelentős mennyiségű vagy értékű termékekkel kö­vetnek el ilyen bűncselek­ményt, a büntetés elérheti az 5 évi szabadságvesztést is. A törvény nem határozza meg összegszerűen, hogy hol kezdő­dik a jelentős és a különösen nagy érték, hol van a határ az egyes értékkategóriák között. Az ár- és értékviszonyok ugyanis állandó mozgásban vannak, ezeket nem lenne he­lyes hosszú időre rögzíteni, a törvény pedig hosszabb idő­szakra szól. így az értékkate­góriák határát más jogszabá­lyok, legfelsőbb bírósági irányelvek állapítják meg, s az abban foglaltakat a szükség­hez képest lehet változtatni. Várkonyi Endre (Jövő héten: A tulajdon vé­delmében.) meg kell állapítania, melyi­kük magatartása járult na­gyobb mértékben a házasság felbomlásához. Nem vitás, hogy a férj italozott, durva volt, hűtlenségére utaló jelek is, vannak. Az a körülmény, hogy vitáikat időnként az asz- szony kezdeményezte, még nem jelenti azt, hogy a házasság feldúltságáért egyformán fele­lősek. Használt autók értékelése Egy lakatos használt autót vásárolt. A vételár felét nyom­ban kifizette, a többit pedig meghatározott időn belül kel­lett kiegyenlítenie. Kötelezett­ségének azonban nem tett ele­get, mire az eladó a hátralékos összeg megfizetéséért pert in­dított ellene. A lakatos részben arra hivatkozott, hogy a vé­telkor a kocsi hibás volt, ezért oe adásvételi szerződéstől eláll, részben az autónak a vé­telkor fennállott forgalmi érté­ke és eladási ára között mu­tatkozó aránytalanság miatt a szerződés érvénytelenségének megállapítását vagy a vételár leszállítását kérte. A járásbíróság szakértőt hallgatott meg, aki szerint a szerződés megkötésekor az autó forgalmi értéke a vételár egyharmadát tette ki. Ezek után a bíróság ítéletében a megállapodást hatályában fenntartotta, de az értékarány­talanságot megfelelő módosí­tással megszüntette, és az el­adót kötelezte a kapott összeg egy részének visszafizetésére. Ezt a döntést a megyei bíróság helyben hagyta. Törvényessé­gi óvásra a Legfelsőbb Bíróság mindkét ítéletet hatályon kí­vül helyezte, és a járásbírósá­got új eljárásra és új határo­zat hozatalára kötelezte. — Amennyiben a vevő, mint ebben az esetben is, a hasz­nált kocsival több hónapon át közlekedett, de később az autó műszaki állapotát, valamint értékét kifogásolja, neki kell bizonyítania, hogy a forgalmi érték a vételárnál lényegesen alacsonyabb volt — hangzik a határozat. — A műszaki szak­értő a kocsit csak a vásárlás után fél évvel tekintette meg, véleménye pedig homályos és hiányos. írásbeli nyilatkozatá­ban ugyanis alacsonyabbra értékelte, mint személyes meg­hallgatásakor, anélkül, hogy ezt megindokolta volna. Nem rögzítette a kocsi futásteljesít­ményét, ezért még megközelítő adat sincs arra, hogy az autót a vétel után mennyit használ­ták, s ennek folytán állapotá­ban milyen változások történ­tek. Enélkül pedig a szakvéle­mény megalapozatlan. A Legfelsőbb Bíróság még kimondta: használt autók for­galmi értékének megállapítá­sánál nem mellőzhető az ilyen kocsik piacán kialakult árak tisztázása. A bizonyítási eljá­rásnak erre is ki kell terjed­nie. Rosszul sikerült szilveszter A kétkisgyermekes fiatal há­zaspár otthoni szilveszter­estje rosszul sikerült. Még arra sem volt módjuk, hogy éjfélkor boldog új esztendőt kívánjanak egymásnak, mert már korábban annyira össze­vesztek, hogy az asszony elro­hant hazulról és többé vissza sem tért. Nem sokkal később a férj válópert indított. Ebben sok minden kifogást hozott fel felesége ellen, egyebek közt azt is, hogy a gyermekeket nem jól gondozza és távolléte óta valakivel élettársi kapcso­latot létesített. Ezért a gye- rékek nála való elhelyezését, valamint a közös tulajdonukat képező öröklakás kizárólagos használatára való feljogosítá­sát kérte. Az asszony nem­csak a váláshoz járult hozzá, hanem ahhoz is, hogy a gye­rekek a férj gondozásában maradjanak és a lakásra sem tartott igényt, csupán a tulaj­donjog fele részére. Ezenkívül gyermekenként havi 200 forint tartásdíj fizetését vállalta. Mindezekre egyezséget is kö­töttek, amit a járásbíróság jóvá hagyott, majd a házas­ságot felbontotta. Az egyezségnek a gyermek­tartásdíj összegére vonatkozó része ellen a legfőbb ügyész törvényességi óvást emelt, aminek a Legfelsőbb Bíróság helyt adott, a járásbíróság döntését hatályon kívül he­lyezte és új eljárásra, vala­mint új határozat hozatalára kötelezte. A felek a vitás kérdésekben általában mindenben megál­lapodhatnak, a bíróságnak azonban kötelessége, hogy ha valamelyikükre ez méltány­talan, az egyezséget megta­gadja és érdekeiknek megfe­lelő határozatot hozzon — mondta ki a Legfelsőbb Bíró­ság. A gyermektartásdíjat álta­lában úgy kell megállapítani, hogy az gyermekenként elérje a fizetésre köteles szülő átla­gos havi munkabérének és egyéb juttatásainak 20 száza­lékát. Ebben az esetben az apa — az asszony magatartása miatt — egyedül gondoskodik két kiskorú gyermekéről és a kö­zös tulajdonú öröklakást ter­helő kölcsön törlesztése is reá hárul — hangzik tovább a ha­tározat. Havi keresete ugyan magasabb, mint volt felesé­géé, a különbség azonban nem olyan jelentős, hogy az anya • szinte névlegesen alacsony összegű hozzájárulásával a gyermekek eltartásának csak­nem minden terhét egyedül ő viselje. Az apa a gyermekek tartásához való hozzájárulás­ként, az anya átlagos kere­setének, illetve jövedelmének 40 százalékára tarthat igényt. Az egyezségben, meghatáro­zott tartásd'j az asszony ke­resetének 10 százalékát sem éri el, noha a gyermekein kí­vül más személy eltartása nem terheli, tehát a jogszabályban meghatározott mértékű gyér- ’ mektartásdíjat meg tudja fi­zetni. Ennek összegét a já­rásbíróságnak az új eljárás­ban kell megállapítania. Tíz nap rendeletéiből A büntető eljárásról szóló, 1973.' évi I. törvény módosítá­sáról az 1979. évi 4. sz. tör­vényerejű rendelet rendelke­zik. (Megjelent a Magyar Köz­löny 19. számában.) A Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény hatályba lépéséről és végre­hajtásáról az 1979. évi 5. sz. törvényerejű rendelet rendel­kezik, amely ugyancsak a Ma­gyar Közlöny 19. számában jelent meg. A hírlapterjesztési díjszabás kiadásáról a Közlekedési Ér­tesítő 3. számában jelent meg a 4/1979. KPM—ÁH sz. uta­sítás. Ugyanitt találják meg az érdekeltek a közlekedés- és postaügyi miniszter 5/1979. KPM számú utasítását, az or­szágos közúthálózat építési és fenntartási munkáinak egysé­ges minőségszabályozási és el­lenőrzési rendszeréről. A gyógynövényszaküzletek­ről a Magyar Közlöny 23. szá­ma tartalmazza a 6/1979. Bk.‘ M számú rendeletet. A szállodai és egyéb elszál­lásolási árak és díjak megál­lapításáról a 7/1979. Bk. M— ÁH számú rendelet rendelke­zik, amely a Magyar Közlöny április 27-i számában jelent meg. A termelőszövetkezetekről szóló 1967. évi III. törvény végrehajtására kiadott 12/1977. MÉM rendelet módosításáról a 6/1979. MÉM számú rendelet rendelkezik. (Magyar Közlöny 18. száma.)

Next

/
Thumbnails
Contents