Pest Megyi Hírlap, 1979. május (23. évfolyam, 101-125. szám)

1979-05-04 / 102. szám

"kMühu 1979. MÄJUS i-, PÉNTEK Bérszínvonal vagy bértömeg? Hasznát a vásárlók is látják Kísérlet a Pest megyei Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalatnál Példaként vegyünk egy az év elején — mondjuk — 2000 embert foglalkoztató — és bérszínvonal-gazdálkodást folytató — kereskedelmi vál­lalatot, ahol dolgoznak ala­csony fizetésű portások, takarí­tónők, kezdő eladók, qz átla­got kereső csoportvezetők, bolt­vezetők, s jól megfizetett osz­tályvezetők, áruházigazgatók. (A kereskedelmi vállalatoknál egyébként a dolgozók többsé­ge közelebb van a bérka ;egó- ria alsó határához, mint a fel­sőhöz.) Tételezzük fel, hogy a pél­dánkban szereplő vállalat év közben olyan rosszul gazdál­kodott, hogy a következő év­ben a bérszínvonalat nincs miből emelni. Akad azonban náluk néhány olyan ember, aki mégis magasabb fizetést érdemelne. Mit tegyenek? A kiskapu: felvesznek Őtven vagy száz olyan embert, aki­nek a vállalati átlagnál jóval alacsonyabb a fizetése. Ezt könnyen megtehetik, hiszen bérszínvonal-gazdálkodás miatt nem egy adott bértöme­get osztanak el, hanem csak az a fontos, hogy az átlagot tartsák. így aztán a bérszín­vonal csökken, s módjuk nyí­lik néhány kvalifikált vagy annak mondott dolgozót job­ban megfizetni. De erre a legális, valójában mégsem makulátlanul tisztes­séges eljárásra napjainkban egyre kevésbé van lehetőség, hiszen kevés a munkát kere­ső ember. A valóságban tehát az oly szigorúnak mondott bérszín­vonal-gazdálkodásnál is köny- nyen található kiskapu, ami végül sem a vállalati, sem a népgazdasági érdeket" nem szolgálja. A Belkereskedelmi Miniszté­rium kérésére 1978. január 1- től az ország néhány kereslte, delmi vállalata, közöttük a Pest megyei Iparcikk Kiske­reskedelmi Vállalat vállalko­zott a teljesítményhez kötött bértömeg szabályozás egyik formájának gyakorlati kipró­bálására. Tapasztalataikról, gondjaikról, a továbblépés le­hetőségeiről Martinék Jánosáé közgazdasági osztályvezetővel beszélgettünk- el. . A kísérletben részt vevő vállalatoknál a bértömeg nö­velését más-más alapvető mu­tatók alakulásától teszik füg­gővé. Ilyen például az árbevé­tel vagy az úgynevezett hozzá­adott érték. A Pest megyei Iparcikk Kiskereskedelmi Vál­lalatnál az utóbbi a meghatá­rozó. A hozzáadott értékmutató tulajdonképpen az anyag (pél­dául állóeszközök) nélküli ter­melési érték kifejezésére szol­gál. Tartalmazza a vállalat gazdasági eredményét, a bért, az eszközökhöz kapcsolódó költségeket (a bankkamatot, az eszközlekötési járulékot stb.), s így kifejezi — szá­mokra lefordítva — a keres­kedelem kulturáltságának szín­vonalát is. Jó tapasztalatok A bérfejlesztés, tehát a vál­lalati bártömegnövelés felté­tele a hozzáadott érték emel­kedése. Persze itt sem hagyják fi­gyelmen kívül a bérszínvonal alakulását. Emeléséért azon­ban közel sem kell annyi adót fizetni, *iint a . bérszír,vonal­Me gk érdezz ük a minisztert Átgondolt szanálás Érden , A Megkérdezzük a minisz­tert című tv-műsor keretében számos érdi, illetőleg érdi ér­dekeltségű néző vetette fel dr. Ábrahám Kálmán -építésügyi és városfejlesztési miniszter­nek, hogy a lakótelep építése során a vámosban házakat sza­nálunk, holott Érden nagy te­rület még beépítetlen. A városi tanácshoz is to­vábbított kérdésekkel és fel­vetéslekkel kapcsolatban össze­foglalóan a következőket ter­vezzük. Az új lakótelepek kialakítá­sa köztudottan kisebb-na- gyobb mértékű szanálással jár általában. A cél rendszerint az, hogy lehetőleg központi részien, többé-kevésbé közmű­vesített helyen épüljenek fel a többszintes lakóházak. Szük­séges tudni azt, hogy ilyen esetekben az óhatatlanul szük­séges kisajátítások viszonylag nagy összegük ellenére még mindig lényegesen kevesebbe kerülnek, mintha valamely, még feltáratlan területen az alapközműveket építik ,ki, majd a lakóházakat telepítik (gondolok itt mindenekelőtt az elektromos hálózatra, de külö­nösen a gáz-, víz- és csatorna­rendszer létesítésére). Az említett tényezők meg­határozók voltak Érd vonatko­zásában is. Kétségtelen, hogy a település területe igen nagy, és számos beépítetlen lakó- és üdülőtelekkel rendelkezünk, számuk meghaladja a nyolcez­ret. Ezek azonban döntő több­ségben magánszemélyele tulaj­donában állnak és szétszórtan helyezkednek el Érden, úgy­nevezett foghíjtelkek. A lakótelep építésével pár­huzamosan azt a célt is kí­vántuk és kívánjuk szolgálni, hogy Érd megőrizze speciális adottságait, kertváros jellegét, ugyanakkor egyidejűleg meg­felelő városközpont alakuljon lei. Mindezek alapján került sor a 6-os és 70-es főközleke­dési útvonalak találkozásától délre a lakótelep kialakításá­ra. A területi elhelyezésben részt vevő megyei, sőt orszá­gos szervek is egyöntetűen foglaltak állásit ebben a kér­désiben. Kétségtelen, hogy mind a lakótelep kialakítása, mind az új városközpont létesítése so­rán a feltétlen üli szükséges kisajátítási eljárásokra szük­ség van. Jellemző, sőt megha­tározó az az adat, mely sze­rint a lakótelepen megépülő összes lakások számának csak 8,9 százaléka a szanált ház­ingatlanok aránya. Terveink szerint 1990-ig bezárólag ösz- szesen mintegy 80—90 szemé­lyi tulajdonban álló házingat­lant sajátítunk ki. Ezzel szem­ben nemcsak közel másfél ezer korszerű, minden igényt kielégítő, összkomfortos lakás kerül megépítésre, hanem olyan létesítmények is kap­csolódnak ehhez, mint például a 16 tantermes iskola, 100 fé­rőhelyes óvoda, 60 férőhelyes bölcsőde, üzlethálózat stb. Kü­lönösen az utóbbi nemcsak egy viszonylag szűfcebb réteg, hanem központi elhelyezésénél fogva is az egész város lakos­ságának jobb ellátását fogja biztosítani. Tervezzük ugyanis többek között a 3000 m- alap­területű áruházon túlmenően GELKÄ és Patyolat-felvevő­hely, OFOTÉRT-üzlet, virág­bolt, könyvesbolt és más szak- üzletek létesítését is. Összességében tehát mind­ezek indokolták a városköz­pont és ezen belül a lakótelep kialakítását a jelenlegi he­lyen. Természetesen nagy gon­dot fordítunk azoknak az el­helyezésére, illetőleg reális cserekártalanítására, akiket a kisajátítás érint. Meggyőződésünk, hogy el­készülte után mind az új vá­rosközpont, mind ezen belül a lakótelep a város egész lakos­ságának érdekeit és céljait fogja hatékonyan szolgálni. Dr. Benussi Silvió, Érd városi tanács elnöke gazdálkodásnál. Hat százalékig például teljesen adómentes. Tavaly a Pest megyei Ipar­cikk Kiskereskedelmi Válla­lat a hozzáadott értéket 11 százalékkal növelte, ami 6,1 százalékos bértömegfejíesztóst tett lehetővé. Ehhez járult még a központilag biztosított más­fél százalékos bérfejlesztés, s végül 7,6 százalékkal nagyobb bértömeg fölött rendelkeztek. (A vállalati bérszínvonalat azonban csak 6 százalékkal emelték, mert közben nőtt a létszámuk.) Az egész lényege, hogy ugyanilyen eredmények ese­tén, ha a bérszínvonal-szabá­lyozás szerint járnak el, csak 5 százalékkal emelhették vol­na a vállalati átlagot. De az sem biztos, hogy egyáltalán sikerült volna ennyire ered­ményesen dolgozniuk. Az egyéves kísérlet sokféle tapasztalattal járt. Bebizonyo­sodott, hogy a teljesítményhez kötött, bértömeg-szabályozás egyértelműen jó a vállalat dol­gozóinak, mivel magasabb fi­zetést kaphatnak. Jobban ra­gaszkodnak a munkahelyük­höz, s a -forgalom növelésére, a jobb munkára ösztönzi őket, így tehát a vásárlók is része­sülhetnek előnyeiből. . A bértömeg-szabályozás ' a vállalatot takarékos bér_ és létszámgazdálkodásra készteti. Előtérbe kerül az üzem- és munkaszervezés, s érdekük az optimális gépesítés. S mind­ez nemcsak vállalati, hanem népgazdasági érdek is. Hogyan tovább? Vajon arra nem gondoltak a Pest megyei Iparcikk Kiske­reskedelmi Vállalatnál, hogy a bértömeget úgymond: le­bontsák? A boltok például sa­ját bértömeget, kaphatnának, amivel aztán szabadon gazdál­kodnának. Elmondta a közgazdasági osztályvezető, hogy ez az év még hátra van a kétéves kí­sérletből, s lehet, hogy ez­zel is megprőbálkoznaK. De csupán a nagy boltokban lát­szik ésszerűnek, áhol egy-két ember hiánya még nem megy a vásárlók kiszolgálásának a rovására. A bolti dolgozóknak ugyanis közvetlen érdekük, hogy lehetőleg minél keveseb­ben osztozzanak a közösség bértömegén. S vajon a bérgazdálkodás melyik1 fajtáját alkalmazzák a kereskedelmi vállalatok 1980. januárjától? Erre most, ami­kor a kísérletből még há­romnegyedév hátra van, ne­héz lenne választ adni. Ha a kísérletben résztvevők a PIK_ hez hasonló tapasztalatokat szereznek, altkor feltehetően valamennyi kereskedelmi vál­lalat bevezetheti a bértömeg- szabályozás valamelyik for­máját. Szénié Pál Közművelődési tanácskozás Tatán Hat megye — Fejér, Győr- Sopron, Komárom, Pest, Vas és Veszprém — közművelődé­si szakembereinek háromna­pos tapasztalatcseréje kezdő­dött csütörtökön Tatán. A résztvevők arról tanácskoz­nak, hogyan javíthatók a fal­vakban a közművelődés felté­telei. A hat megye tanácsi vezetői nemrégiben az élet minden te­rületére kiterjedő együttmű­ködési szerződési kötötték. En­nek keretébe illeszkedik a közművelődési szakemberek mostam tanácskozása is. A későbbiekben Veszprém* me­gyében a felnőttoktatási stú­diók vezetőinek, Fejér megyé­ben az ifjúsági klubtanácsok vezetőinek, s ugyancsak Ko­márom megyében a színját­szó és képzőművészeti szakkö­rök vezetőinek teremtenek le­hetőséget hasonló tapasztalat- cseréje. Négy városban Újraválasztják a lakóbizottságokai Hat éve, 1973-ban alakultak meg hazánkban, s így Pest megyében a lakóbizottságok, amelyeket idén újraválaszt a lakosság. A megyei tanács és a Haza­fias Népfront megyei bizottsá­gának határozata alapján vá­rosaink még februárban el­készítették programjukat, s e tervek szerint tartják meg a választásokat. Cegléd, Bu­dakeszi és Gödöllő a többieket megelőzve, már márciusban új­raválasztotta a lakóbizottságo­kat, míg Nagykőrösön, Száz­halombattán, Vácott és Szent­endrén májusban kerül sor a lakosság közös életét segítő szervezetek újjáalakítására. Legutóbb 331 lakóbizottságot vá­lasztottak megyénkben, összesen 1508-an vettek részt a szervezetek munkájában. A rendelkezés értelmében 50— 80 lakos után kell létrehozni a bizottságét, amelynek felada­tai között a társadalmi mun­ka megszervezése, aí környezet védelme, a réteggyűlések lebonyolítá­sa, a városrendezés segíté­se, a tanácstagi beszámolók meg­szervezése és a tanácsrendele­tek ismertetése is szerepel. Vá­rosainkban az elmúlt évek­ben sajátos feladatokat is el­láttak a bizottságok. Így Ceg­léden a gyermekintézmények helyzetével fóglaikoztak, Gö­döllőn a tanácsi választásokat segítették, Nagykőrösön a vá­ros tisztaságáért fogtak ösz- sze, Százhalombattán a nem­zeti és a nemzetközi ünnepek előkészítéséhez járultak hozzá. Szentendrén pedig a tömeg­politikai oktatást támogatták Munkájuk sikerét igazolja, hogy az elmúlt időszakban megnövekedett a bizottságok száma, s több nagyközségünk­ben is létrehozták a lakótelep életét irányító szervezeteket. Úf motorosok a Banán Már csak egy gőzös sétál * Kliséién kifutottak a hágók Május elsején kifutottak a hajók a Duna vizére: megkez­dődött a teljes üzem a MA­HART személyszállításában. A szentendrei, váci, visegrádi hajóállomások fellobogózva várták a, vízi vendégeket. Utasszállításról ma már. le­galábbis a régi értelemben nemigen lehet beszélni — hol vannak már -azok a kofák, akik hajdan Leányfaluból, Bogdánybói vitték a tejet, saj­tot, minden finomságot a pesti piacokra? — inkább szórako­zás, kellemes időtöltés most a hajókázás. , Micsoda délután is az, ha valaki az ingó-bingó ponton­ról a fedélzetre lép, s fölfelé úszva, a tat mögött fodrozódó hullámokop felejti szemét, majd a messzeségben elmerü­lő, zöldellő tájon pihen meg tekintete, a Pilis kéklő csú­csai után megpillantja a nagy­marosi hegyszorost. A vízen utazni igen megnyugtató, üdí­tő élmény. Rohanó időnkben mindinkább azok kiváltsága, akik ráérnek. Kiránduló diá­kok, nyugdíjasok szállnak most hajóra leggyakrabban. Mégis: a múlt évben másfél millió utast vittek a Dunán a MA­HART hajósai. Javul a siolgűíotás Olcsó is volt az útrí A válla­lat évente S0 millió forint ál­lami támogatást kapott a sze­mélyhajózásra. ebből 60 millió a Dunán és a Tiszán, 30 a Ba­latonon úszott el: Nem árulunk el titkot: az idén 30—40 száza­lékkal emelték a jegyek árát. Egyúttal a szolgáltatás színvo­nalát is emelni fogják. Primőrök a háztájiból Kaldenecker Józsefnek, a hernádi Március 15.-e Tsz háztáji ágazatvezetőjének fóliasátraiban már érik a földieper, pirosodik az őszibarack és virágzik, bogyósodik a szőlő. A Kaldenecker házaspár munka közben a fóliasátorban. Egyed Tibor, a MAHART folyamhajózási üzemigazgató­ságának igazgatója elmondta, hogy tavaly megkezdték a ha? jópark rekonstrukcióját. Va­gyis: vettek két Moszkva típu­sú,' 250 személyes, motorost, s az idén újabb négyet vásá­rolnak. A tervidőszak végéig — 1980 — összesen 13 ilyen jármű úszik a folyóvizeken, Utána is folytatják a fejlesz­tést, hogy milyen mértékben, nem tudni, hiszen a következő ötéves terv még nem készült ■el. • Fokozatosan kivonták a for­galomból a századelőn épült, kiszolgált hajómatuzsáiemeket, melyek most a lágymányosi öbölben várnak végzetükre — avagy jobb sorsukra. Felújítá­sukhoz — hogy állóhajóként üdülőnek, klubnak, effélének szolgáljanak. — kellene öt-hét millió forint, s mint rendsze­rint kiderült: az érdeklődők­nek nincs ennyi pénzük. Pe­dig a MAHART ingyen, könyvjóváírással átadná, a gő­zösöket. A vállalatnak meg az sem kifizetődő, hogy szétvá­gassa és elszállítássá őket. mert ez többe kerülne, mint amennyit az ócskavaséit kap­nak. Már csak egy gőzhajót lát­hatunk a Dunán, az 1,500 sze­mélyes Petőfit, amely sétára jár a pesti partok között. Ja­nuárban leállították az 1700 embert felvevő Kossuth-gőzöst, mert hasztalan költöttek rá évente 3—4 milliót — recseg- ropog minden eresztéke: élet- veszélyes. Bezzeg a Deák új életre kelt. Afféle pünkösdi ki­rályság ez. A MAHART és a Képzőművészeti Főiskola KISZ-esei kicsit kicsinosítot­ták, hogy a két éve veszteglő gőzössel pénteken felkocogja­nak Szentendrére, a művészeti főiskolák fesztiváljára. Eíénk ám forgalom Búcsúzzunk hát el a dohogó gőzösöktől. Nem okádnak töb­bé füstöt a hídon bámészko­dók ónra alá, mint valamikor, ha kéményüket lánccal lehúz­ták. Kisebb, fürgébb, kényel­mesebb motorosok szelik már a vizet. És az öt szárnyashajó, Budapesttől Dunaújvárosig és Becsig. A ráckevei Duna-ág- ban pedig két vízibusz cirkál ezen a nyáron. S a kikötők? A szakembe­rek szerint jó állapotban van­nak. ilyenkor, tavasszal csu­pán a szokott karbantartásra, csinosításra van szükség. Más a kiépített teherkikötők hely­zete. Jelenleg csak Csepelen van ilyen és Dunaújvárosban. Vácott is szükség lenne a part­fal rendezésére, mert így a kikötés, rakodás nagyban a vízállástól függ. Áruszállítást Regensburgtól Izmailig végez a MAHART. A mintegy 150 uszály befogadó- . képessége: 220 ezer tonna. Vasérc, szén, olaj, takarmány, vasára kerül ^leggyakrabban az uszályok gyomrába; de nem lebecsülendő a belföldi kő- és sóderszállítás sem. A Duna Pest megyei szakaszán is élénk az áruforgalom. Százhalombattáról a folya­mon viszik Budapestre a vá­ros összes fűtőolaját. Ez évi 90—100 ezer tonna; a maxi­mum 110 ezer tonna volt. Nyilvánvaló, hogy a rövid tá­volság ellenére — a., nagy mennyiség miatt — ez a leg­ésszerűbb szállítási mód. Újdonságnak számít, hogy a dunaújvárosi kohósalakot is uszályok hordják, a váci Ce­ment- és Mészműveknek, s nem vasúti kocsik. A múlt év őszén volt az első próba- szállítás — a vasúti csúcs ide­jén —, 16 ezer tonna salak ér­kezett így a váci partra, ahon­nan a Volán teherautói fu­varozták tovább, a gyárba. A MAHART szívesen vette ezt a kezdeményezést; a baj csal: ott van, hogy a CEMÜ-nek nincs komolyabb teherkikötő­je. Mindenesetre augusztus el­sejétől újra érkeznek az uszályszállítmányok. Illő szólnunk az úszó kövek­ről is. A szobi és dunabogdá- nyi kőbányákból szakadatlan hordják a követ a MAHART Uszályai; évente 180—200 ezer tonnányit. Bogdánybói Bajá­ra, Szobiéi, Paksra, sőt a ju­goszláviai Dráva-torkolathoz is — a folyamszabályozáshoz. *­Vigyázat a vízen Régi, évszázados álom, hogy amit csak lehet, vízi úton vi­gyünk, a vasútinál és közúti-, nál olcsóbban. Különösen idő­szerű ez napjainkban, amikor a MÁV krónikus kocsihiány­ban szenved. Vajon kiaknáz­tunk-e már minden lehetősé­get, amit a dunai víziút kí­nál? Ennek semmiesetre sem az újságíró a megmondhatója, hiszen a szakértők is vitáznak rajta; hadakoznak érte és el­lene. Mégis úgy véljük: to­vább kellene kutatni a folya­mi szállítás rejtett tartalékait. Végül a veszélyekről! Kapi­tányok, kormányosok, vízi­rendőrök órákig mesélnének arról, hány esetben, milyen furcsa módon mentették ki em­bereket a Dunából. Hihetet­lennek tetszik, de igaz: sörtől és haj ókázástól megrészegüit fiatalemberek vetették ki ma­gukat a vízbe, s a hajók sze­mélyzete ajig tudta kimenteni őket. Nem kisebb veszélyt je­lentenek a magukat bátornak tudó csónakázók, kajakozok, akik túl közel merészkednek a nagy hullámokat verő moto­ros hajókhoz. Legyünk óvatosak, különö­sen a vízen, ha nem érezzük talpunk alatt a szilárd, meg­szokott földet. , Palád! József »

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents