Pest Megyi Hírlap, 1979. május (23. évfolyam, 101-125. szám)
1979-05-13 / 110. szám
1979. MÁJUS 13., VASÁRNAP mfc rí r "fB M/f iiffm A reklám is fontos Ablakot nyitott a világra Gidres-göd- rös földúton m-f JT liehet meg- y . fi közelíteni * * ■ Nagykőrös és Kocsér között a VII. dűlőben Herczku Gyuláék tanyáját. Nyíregyházáról költöztek a Kocsér melletti tanyára. Ott albérletben laktak, A lakás berendezésén ugyancsak meglátszik, hogy még távol vannak a teljességtől. A szobában kevés bútor, de mezőgazdasági szakkönyvekkel megpakolt polc. A fő helyen pedig Nagykőrösön az áfész boltjában vásárolt Super Stár típusú tv-készülék trónol. — Ahogy hazahoztuk, rögtön bekapcsoltuk — vette át a szót a fiatalasszony. — Azóta majdnem minden műsort megnézünk. Később talán, ha már nem lesz ilyen nagy újdonság, majd válogatunk. De most már nem érezzük a külvilágtól elzárva magunkat. Herczku Gyuláék címét Nagykőrösön az áfész vas-műszaki boltjában, ahol a tv-ké- szüléket vásárolták, kaptuk meg. Zentai Balázs boltvezető büszkén újságolta. — Szinte hihetetlen nagy az érdeklődés és a vásárlókedv. Az első napokban még majdhogynem sorban álltak. Egy hét alatt negyven új készüléket adtunk el, tizenhárom régit vettünk vissza, s kiosztottunk harminc OTP-kölcsön- igénylő lapot Ahol jártunk, a tv-akció népsterűssgét tapasztaltuk. S legtöbb helyen zavartalanul zajlott a tv-akció kereskedel- ■mi része. De sajnos nem mindenütt Albertirsán például Farkas Balázsné nyugdíjas azért nem tudta napok óta bekapcsolni az új készüléket, mert a boltban nem kapott hosszabbító kábelt. Sárközi Zsoltné üzletvezető elmondta, hogy a kábel kifogyott, már rendelt, s a héten biztos szállítanak., Kovács Sándor, á Dél-Pest megyei Áfész áruforgalmi főosztályvezetője meglepődve hallgatta, az Albertirsán tapasztaltakról szóló beszámolót. Ígérte, azonnal intézkedni fog. — A tv-akció indítása előtt külön tájékoztatót tartottunk a boltvezetőknek. Akkor is. de még egy körlevélben is felhívtuk a figyelmüket, hogy a tv- készülékek tartozékairól se feledkezzenek meg — mondta el a főosztályvezető. A Dél-Pest megyei Áfész területén a Pest megyei Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat boltjai mellett négy áfész-szaküz- letben árusítanak televízió- készülékeket. Az áfész vezetői úgy tervezték, hogy körülbelül félezer készüléket fognak eladni. Most már azonban úgy látják, hogy ennél jóval nagyobb lesz a forgalom. S a fejtörést most az okozza, hogy raktári készlettel szűkében állnak. — Ha azt akarjuk, hogy gyorsan kapjunk utánpótlást, érte kell mennünk a Ravill- raktárba — mondta Orosz Zoltán, a ceglédi Áfész-áruház igazgatója. Persze végső soron ez is magoldás. A Ravillnak azonban legalább olyan érdeke a zavartalan ellátás, mint a kiskereskedelemnek. S egy ilyen fontos akció feltétlen indokol, ja a soron kívüli utánszállítási. A kereskedelemnek köztudottan fontos része a reklám. Erről most sem feledkeztek meg a Pest megyei kereskedők. Szebbnél szebb kirakatokat, ötletes hirdetéseket, úgynevezett megállító táblákat, plakátokat, szórólapokat láthattunk megyeszerte, A Pest megyei Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat és a Mészöv még ki rakat versenyt is hirdetett. Dabas és környéke azonban mintha kivétel lenne. Daba- son például az egyetlen áfész iparcikkboltban árusítják a tv-készülékeket, de még ennek a kirakata sem állítja meg az utca járókelőit. A központilag készített plakáton kívül más figyelemfelkeltő reklámanyaggal nem találkoztunk. Igaz, a tv-akció első hetén annyi új készüléket eladtak, mint áprilisban egész hónapban. De vajon nem fogyott volna ennél is több, ha többet törődnek a vásárlók tájékoztatásával, megnyerésével? Annál is inkább, mivel ez nemcsak kereskedelmi ügy — közérdek. Szente Pál Beszélgetés a Falurádióban Pest megye gazdaságairól Igaz, sokunk számára ismert tényekről, összefüggésekről hallhattunk beszélgetést a Kossuth rádió tegnap délutáni adásában Pest megye mezőgazdasági üzemeiben címmel. Mégis jó néhány új eredmény vagy éppen probléma került napirendre, amely eddig kevésbé volt reflektor- fényben. A kerekasztal-beszélgetés- ben részt vevők közül Csonka Tibor, a Pest megyei Tanács elnökhelyettese érzékletesen mutatta be gazdaságaink tevékenységét, megemlítve, hogy azok tavalyi termelési értéke kétszerese az országosnak. S míg másutt a költségek meghaladták a bevételt, Pest megyében ez éppen ellenkezőleg •történt. Dr. Olajos Mihály, az MSZMP Pest megyei Bizottságának osztályvezetője a tudományos eredmények közvetlen és gyors alkalmazásának fontosságát hangsúlyozta: kiemelte a Gödöllői Agrártudományi Egyetem és más kutatóintézetek szerepét. A kisgazdaságok szervezésében, integrálásában a hernádi Március 15. Tsz országosan is az élen jár. A háztájiban megtermelt zöldségfélék, mint Cserháti Pál, a tsz elnöke elmondta, a nagyüzem produktumaival együtt esetenként nehezen értékesíthetők. A kockázatot egyelőre csak a termelő viseli, Cserháti Pál szóvá tette azt is, hogy bár igen fejlett feldolgozó iparral rendelkeznek, az ágazat nyeresége igen alacsony. A vácszentlászlói Zöldmező Tsz tavaly kimagasló eredményeket ért el a tejtermelésben. Furulyás János elnök szerint az elkövet-' kező években számukra a szakmunkás-utánpótlás jelenti majd a gondot Erősödnek a megye termelési rendszerei, érveket Gőg Mátyás, a Herceghalmi Kísérleti Gazdaság igazgatója is bőven szolgáltatott a megállapításhoz. A Hungahyb sertéstenyésztési szisztémához tartozó üzemek egymillió sertést hizlaltak fel az elmúlt esztendőben. A vita befejező részében Csonka Tibor az idei tervekkel kapcsolatosan elmondta, hogy a közeljövőben több gazdaság összefogásával a termelést, feldolgozást és értékesítést megoldó üzemeket hoznak létre. V. B. Keserű Jánosné : Távlatok és tennivalók Hetente tízezren Kerepestarcsán várják a kék buszt, a közelebbi H ÉV-megállót Felavatták a kerepestarcsai kórházat. Mindenki örült neki. Orvos, beteg, nővér egyaránt. Ha valami miatt mégis üröm vegyül az örömbe, egyetlen szó a magyarázat: o közlekedés... Czira Istvánná Gyömröről került a kórházba, a belgyógyászaton fekszik. Mentő hozta három napja. Ahogy mondja, eddig az egyik lánya látogatta meg, kocsival jött Pestről. A másik lánya épp most van nála. Ö, Buda Istvánná már bonyolultabban jutott a kórházhoz: — Gyomron élek én is, onnan vonattal utaztam Pestre a Keleti pályaudvarig, azután metróval az Örs vezér térig, •majd HÉV-vel Kerepes tárcsáig, s az állomástól gyalog a kórházig. A jobb közlekedés $ok ember gondját enyhítené. Princz Mátyásné nővér sem jár be kisebb utat, a különbség csak annyi: ő naponta teszi meg. — Monori-erdőről jövök, nyolckor kezdődik a munkaidőm. Minden reggel fél hatkor indul a vonat. Pestig egy óra. Zuglónál szállók át a 7-es buszra, azzal megyek a Keletiig, onnan metróval. Ha futok, elérem a 7 órás HÉV-et. A megállótól én is gyalog jövök a kórházba, mert a busz kacskaringós útja hosszabb ideig tart. — E napokban több mint 200-an dolgoznak a kórházban, közöttük 105 nővér és asszisztens is — fog a szóba Vértes Tamásné kórházvezető főnővér. — Az ő nevükben is mondhatom: nehéz a kijárás Budapestről. Csak a menetrend szerint közlekedő HÉV- vel jöhet az ember Kerepes- tárcsáig, s az állomástól a „falujárattal”, a Volán buszával a kórházig. — Az osztályokon reggel 7- kor, délután 2-kor és este 9- kor váltják egymást a nővérek. A busz például reggel 6 óra 56 perckor ér ide, négy perc nem elég az átöltözésre sem, hát még az osztály átvételére. Ha a nővér az előző járatra száll, fél órával munkakezdés előtt már itt van, és ez azt jelenti, legalább háromnegyed órával korábban kell kelnie. A délután 2 órai váltás időben érkezhet, de aki végzett, csak három óra előtt 4 perccel szállhat a HÉV-hez induló buszra. Egy órát kell itt vesztegelnie, — A dolgozók vágya az, hogy a BKV kék busza járjon a kerepestarcsai kórházig. Csak másfél kilométerrel kellene meghosszabbítani az útját Ilona-teleptől idáig. Az sem lényegtelen, hogy az utazási költség havonta 230 forint — ebből hatvanat megtérít a kórház — így viszont elegendő lenne a 110 forintos buszbérlet. Akad hasonló vidéki kékbusz-járatra példa: Budaörsön, Budakeszin, Törökbálinton, Gyálon. Természetesen a nyomasztó gond nem hagyta nyugodni a kórháziakat. Dr. Székely Zsig- mend osztálvvezető főorvos a kórház megbízottjaként tárgyalt a BKV illetékeseivel, s már bejártak együtt az utat április közeoén. A másfél kilométeres távolság nem áthidalhatatlan, megtehetné az utat a 92-es busz, vagy a 145- ös. Akkor a BKV szakemberei csak ennyit mondtak: felterjesztik a javaslatot a vállalat vezetőinek. Ma. május közepén még várják a választ a kórházban. V. G. P. A környezetünket, közérzetünket formáló használati tárgyak jelentős részét a könnyűipar adja, amely egyben gazdája számos szolgáltató tevékenységnek is. Az ágazat ezévben elérendő mintegy 130 milliárd forint értékű termelésének csak. nem fele tovább feldolgozandó anyag, például fonal, szövet, továbbá szolgáltatás, míg másik fele kész gyártmányként jut el a hazai vagy külföldi vásárlókhoz. E végtermékek választékának, minőségének alakulását e helyen most nem kívánom részletezni, hiszen azzal nap mint nap találkozik a vásárló, viseli, használja — maga alkotja meg róla véleményét —, s remélhetőleg mindinkább kedvére való az, amit magáénak tudhat, illetve amivel az üzletek kínálatában találkozik. E cikkben néhány olyan tennivalóról szólnék, amivel az ipar vezetői és a termelők szembe találják magukat, aminek megoldása ránk vár, de úgy vélem, gondjainkat meg kell osztanunk az olvasókkal, hogy mint beavatottak jobban megértsék, adott esetben támogassák feladataink eddiginél eredményesebb végrehajtását, hisz az az egész lakosság javára szolgál. Mi jellemzi ma a köny- nyűipart? Nyolc év alatt Budapesten több mint harmincezerrel csökkent a dolgozók létszáma, a vidéki üzemekben mintegy 15 ezer fővel nőtt. Szinte valamennyi megyében létesültek újabb üzemeli. Részben önállóak, részben pedig központtal rendelkező vállalatok, szövetkezetek gyáregysége, telephelye, ként. Ez az átcsoportosulás, bár látványos, szép eredményeket hozott, nem volt mindenütt zökkenőmentes. Nagy munkaerőmozgás közepette zajlott le ez a folyamat, ugyanis egybeesett azzal, amikór az iparunkban dolgozó kismamák nagy számban vették igénybe a gyermekgondozási segélyt. Az ébben az időszakban végrehajtott rekonstrukciók, a korszerűbb gépek, berendezések megkövetelték a dolgozók nagyobb • hozzáértését, szaktudását, az új technika befogadását és alkalmazását. Ahhoz, hogy a követelményekkel lépést tarthassunk, csupán a felügyeleti vállalatoknál — amelyek az ágazatban dolgozók mintegy 55 százalékát foglalkoztatják — csaknem tizenkétezren vesznek '•észt műszaki-szakmai továbbképzésben, a szakmunkástanulók száma 5 ezer, ezen kívül évente közel kétezer dolgozó tesz szakmunkásvizsgát és kétszáz fiatal kerül iparunkba a főiskolákról, egyetemekről. A felnőttoktatás keretében az általános és a középiskolákban tanulók száma is meghaladja a tizennégyezret. Nagy jelentőséget tulajdonítunk mind a szervezett oktatásnak, mind annak a készségnek, ahogyan az üzemeinkben dolgozók az új, technikát igyekeznek elsajátítani. Az elmúlt években bekövetkezett létszámcsökkenést számos vállalat szinte sorscsapásnak vélte, s nem tudta kellőképpen ellensúlyozni a termelékenyebb gépekkel, a meglévő műszaki adottságok jobb kihasználásával, a szervezettség megújításával, holott e területeken nemcsak saját lehetőségeinkhez képest, hanem nemzetközi összehasonlításban is messze elmaradunk. A termelékenység növelése azért is elengedhetetlen, mert reálisabban kell számolni a rendelkezésre álló munkaerővel, többek között azzal is, hogy a kismamák jó része egy időre kiesik a munkából, de remélhetőleg csak egy időre, mert számukra legjobban megfelelő munkabeosztással, ahol lehet kismamaszalagok, műszakok szervezésével fogadják a visszatérőket — ennek már sok jó gyakorlatával találkozhatunk. Vidéken, az iparban nagyobb hagyományokkal még nem rendelkező kisvárosokban, falvakban is igyekeztek a vállalatok, szövetkezetek üzemeket, telepeket létrehozni a még fellelhető munkaerő bevonása, a termelés növelése érdekében. A ruházati iparban nem nélkülözhetők a divat változásaihoz gyorsan alkalmazkodó kis- és középüzemek, de találkozunk túlzott szétaprózott. Sággal is. Ez különösen ott okoz gondot, ahol nem tudják biztosítani a megfelelő munkakörülményeket. Ezen az érdekelt vállalatoknak feltétlenül változtatniuk kell, a gazdasági-műszaki vezetőknek többet kell törődniük azzal, hogy milyenek a termékek korszerűségére, minőségére nagymértékben ható munka- körülmények, milyen a dolgozók közérzete. A közelmúltban több vállalat, gyáregység fiataljaival volt alkalmam találkozni, s a megbeszéléseken nyíltan el-/ mondták, most indulnak az életbe, érthető, hogy foglaL koztatja őket: mi lesz a könnyűiparral? Az aggodalom alaptalan akkor, ha valaki az iparág létét, jövőjét kérdőjelezi meg, de minden kérdésfeltevés jogos, ami iparágaink, vállalataink, szövetke. zeteink jobb munkáját szórgal. mázzá. Mi határozza meg a könnyűipar perspektíváját? Jobban, szebben, kényelmesebben, divatosabban szeretnénk lakni, öltözni, szebb kivitelű nyomda- és papíripari termékekre tartunk igényt Joggal várjuk el, hogy a Patyolat vagy a szolgáltatóipar más ágai kellő kapacitással rendelkezzenek, hogy rövid idő alatt megelégedésünkre szolgáló minőségű munkát végezzenek. Mindezekről változatlanul túlnyomórészt a hazat iparnak kell gondoskodni még akkor is, ha ma már egyes termék- csoportokban, mint például a kötöttáruk körében, nem elhanyagolható az import Még több külföldi áru forgalomba hozatala pedig több más tényező mellett attól függ, milyen mértékben tudjuk növelni saját termékeink kivitelét, s milyen árat tudunk azokért elérni. Könnyűiparunk perspektíváját a hazai kereslet magasabb színvonalú kielégítésén kívül az export mértéke, aránya szabja meg. Jelenleg a ruházati ipar — amibe beletartozik a textilmé- terárun kívül a kötszövő, a konfekció, a bőr-, cipőipar is — késztermékeinek csaknem felét exportra gyártja. Az eddigi fejlesztések túlnyomó részénél is a fő cél: a hazai ellátás javítása és az export- képesség fokozása. Mi a helyzet ma az exportpiacokkal ? Bár korszerűbb gyártmányokkal tudunk jelentkezni külföldön, nehezebb helytállni a nemzetközi mezőnyben. Nagy szükség van a versenyképesség fokozására. Mindemellett a jövőben is számíthatunk a szocialista országokkal folytatott árucsere bővülésére, a Szovjetunióba irányuló, részben számunkra fontos alapanyagokat ellentételező exportra. Úgyszintén változatlanul szüksége van népgazdaságunknak gazdaságos exportcikkeink nem rubel elszámolású kivitelére. A termékszerkezet további átalakítását, a ráfordítások csökkentését e célok érdekében kell folytatnunk. Ma már, részben az importált termékek révén. résiben pedig külföldi tanasztala- tai alapján a lakosság köny- nyen összehasonlíthatja a hazai és más országok termékeit. Érthető, hogy tőlünk is azt kérik, amit a magasabb nemzeti jövedelmű, legfejlettebb technikát alkalmazó országok ipara nyújt választékban, minőségben. Néhány Termékcsoportnál versenyképesek vagyunk, a külfölddel azonos színvonalú árut bocsátanak ki gyáraink, szövetkezeteink, mások viszont nem minden tekintetben ütik meg a kívánt mértéket. Ennek számos oka lehet A leggyakoribb azonban az, hogy a technika és divat- váltás lassú, a vállalatok egy része nem elég gyorsan reagál a piac kívánalmaira. Sokszor fékezik a haladást gazdasági körülményeink, a szabályozás és árrendszerbeli kötöttségek is, aminek a változtatásán szintén dolgozunk. Néhány példával próbálom közelebb hozni ezt a bonyolult közgazdasági kérdést Emelkednek a nyersanyag- árak, s az árkülönbözetet az állami költségvetés csak részben tudja kiegyenlíteni. s az iparvezetésner dönteni kefl abban, hogy áthárithatók-e a többletköltségek a vevőre vagy abból a termékből Kevesebbet gyártsunk. Ha nélkülözhetetlen közhasználatú cikkről' van szó, gyakran a költségvetésből dotáltuk a terméket de ennek lehetőségei is végesek. Másokat a vállalatok veszteségesen értékesítenek, de tartósan ez sem elviselhető. Más oldalról közelítve ez úgy is jelentkezik, hogy a termelő kínálja a kiállításon bemutatott, közönségsikert' aratott terméket, de a kereskedő azt nem veszi át mert magasabb az ára, noha esetleg a vevők egyrésze megfizetné a szebb kivitelt divatos formát, fazont. A kereskedelem esetleg csak egyébként magas költséggel járó kis szériára tart igényt, s hogy az iparnak mégis érdemes legyen gyártani az árut exportra is felkínálják, s a kezdeményezés akkor jár sikerrel, ha az exportmegrendelés létrejön. Ahhoz csatlakozhat a belkereskedelem. Másik példa: a csecsemők ruházatánál lényeges a javü-rt* lás. Bár étre valóban büszkék lehetnek iparunk * dolgozói; " mégis akad tennivaló. A belkereskedelemmel együtt kiválasztottunk már évekkel ezelőtt néhány olyan alapvető terméket, amire a gyermekeknek szükségük van, s köteleztük a gyárakat, hogy ezeket változatlan áron és minőségben, meghatározott mennyiségben gyártsák. A szülők egy része azonban nehezményezi, hogy miért nem kínálunk régi áron korszerűbb termékeket. Mi is törekszünk erre, de a szigorú számok, a termelési költségek időnként gátat szabnak a szándéknak, illetve az igények teljesítésének. A forgalomba hozott gyermekruhák árát így is átlagosan 30 százalékkal támogatja, kiegészíti az állam. Az iparnak az a feladata, hogy a vásárlók különböző igényét az eddiginél differenciáltabban elégítse ki. Egymás mellett ott kell lenniük az olcsóbb, de megbízható minőségű, a közepes és a drága áruknak is. A vevőre kell bíznunk, hogy eldöntse, melyiket választja. A könnyűipar az eddig végrehajtott és a tovább folytatódó korszerűsítésekkel egyre alkalmasabb arra, hogy ennek a feladatának jobban megfeleljen. Ehhez azonban szükség van a vállalatokon belül a vezető, szervező munka javítására, a technológiai fegyelemre csakúgy, mint a vállalatok jobb együttműködésére. Ezért ösztönzünk az export és a hazai ellátási feladataik jobb megoldására irányuló közös érdekeltségű társulások létrehozására. A könnyűiparban csakúgy, mint iparunk más területein még sok a tennivaló, nagy erőfeszítéseket kíván az V. ötéves tervben megjelölt célok, tervfeladatok teljesítése vagy megközelítése. Bizonyos vagyok azonban abban, hogy ágazatunk dolgozói készek, képesek a rájuk váró megnövekedett feladatok végrehajtására is.
