Pest Megyi Hírlap, 1979. április (23. évfolyam, 77-100. szám)
1979-04-01 / 77. szám
Az Örök virágok ihletése Utóhang Tóth Árpád isaszegi tartózkodásáról Nemrég hírt adtunk lapunk hasábjain Tóth Árpád isaszegi nyaralásáról 1921. és 1924. között, mely a tüdőbajban súlyosan megbetegedett költő magángyógykezelése is volt egyben, a fenyves jó, levegőjében. A Hirsehlcr-kúria Most jelentkezett a sorok írójánál az egyik isaszegi szemtanú, Erős József, s pontosította az első cikk adatait; lényeges kiegészítésekkel. Elmondotta, hogy a Hirschler-csa- ládnak Valkón terült el az uradalma, de villájuk és a gazdasági épület az isaszegi régi állomás közelében volt, ahol Tóth Árpád is többször megfordult. Itt járt többször Hirschler László barátjaként Erős József is, a 20-as évek elején, s emlékezete őrzi a nagy ház iparvasútját, melyen játszottak, mely ifjúságuk romantikáját jelentette. A játék szünetében a Hirschler-nagymama, Emma néni pohár tejet és mézes kenyeret adott a fiúknak. Erre a finom falatokat osztó kedvességre emlékezik az egyik unoka, Máriássy Judit is. Faház az erdőszclen Erős József édesapja MÁV-fűtőként dolgozott Rákoson, s az első világháború után közvetlenül vettek egy telket Isaszegen, a Damjanich-tele- pen, ahol a hagyomány szerint a tábornok egykor ebédelt. Erdő, fenyves, övezte a kis faházat, ahol laktak. Egy vasárnap délután — 1921 nyarán megállt egy csoport a ház előtt. Vizet kértek, s az akkor 11 éves Erős Jóska kísérte ki a vidám társaságot az erdőbe, ahol a férfiak beszélgettek, a nők gombát szedtek és virágot. Köztük volt a halk mosolyt! „Árpi bácsi” — Tóth Árpád. Sok nyaraló járt akkor Isaszegre, mely afféle vasutas-község volt, s a kispénzű családok szívesen adták ki az egyik szobát a „pestieknek”. Így történt, hogy Tóth Árpádnak megtetszett Erősék erdőszéli faháza, s miután gyorsan megegyeztek Mariska nénivel, Erős József édesanyjával, — a költő attól a pillanattól kezdve itt nyaralt 1925-ig. Hosszabb ideig is tartózkodott itt, volt, hogy csak néhány napra „ruccant ki Isaszegre”, máskor feleségével, Annuskával és Eszter lányával. Nem győzött hálálkodni, hogy milyen jó és kellemes ez a hely, mennyire szükséges számára „a csend és a magány”. Együtt evett a családdal, — Mariska néni kitűnően főzött, kint az udvaron, a búbos kemencén többször készített lángost a költő kívánságára. Olyan harmonikus volt ez az együttlét, hogy Mariska néni később is paradicsomot, befőttet küldött Tóth Árpádoknak a budapesti Werbőczi utcai lakásba, melyet Erős Jóska vitt be a fővárosba. Példázat a halakról Nagyon akart élni Tóth Árpád — emlékezik vissza Erős József. Pénzt adott Mariska néninek, hogy vegyenek kecskét. Vettek. Olykor délután, amikor Erősék egyetlen fiúgyermeke hazajött a rákosligeti polgáriból, együtt vitték ki legelni Tóth Kocsis Irrire Tanulmány rajz A teremtő tűz újra lobban Fáradtan lüktető szívekben A tavaszi határban esténként is-' mét kígyóinak a messze világító tüzek. Sárgásvörös lángok lobognak a gazzal benőtt árokpartok fölött, porrá, hamuvá emésztve a holt növényzetet, hogy fényhez, levegőhöz jussán a földből kiserkenő új élet. A forradalmak teremtő tüze is mindig újra lobban, s az emlékezés parazsa is tovább izzik. Nemcsak az emlékművek talapzatánál pislákol az örökmécses lángja, hanem a kortár- sak, s a forradalmi mártírok szeretteinek egyre fáradtabban lüktető szívében is. És közben, az idő múlásával egyre inkább történelemmé válik mindaz, ami számukra egykor a fájdalmas, megváltoztathatatlan jelen volt Emlékek, felbecsülhetetlen értékű kordokumentumok kerülnek elő a fiókok mélyéről. Feketekötésű zsebkönyvben a világtörténelem halálos epizódjai, harctéri napló Isonzó, Do- berdó mellől. Levelek, aggódó üzenetek, s a folytatás dokumentumai a proletárhatalom idejéből. Majd értesítés a kivégzésről, vagy börtönben kiállított elbocsátó levél. A rabok szigetén Vácott 1919. augusztus 6-ig működött a direktórium. A kortörténeti dokumentumok szerint Kovacsik Mihály, a direktórium elnöke ezen a napon adta át a város vezetését Zó- dor Jánosnak, a volt polgármesternek. Zádor a képviselőtestület újraalakuló ülésén elismerően nyilatkozott a direktórium munkájáról, közbiztonságot, rendet fenntartó tevékenységéről. A tanácskormány fennállása alatt a városban is működő forradalmi törvényszék egyetlen embert végeztetett ki, aki megszökött a vörös hadseregből és az ellenségnek kémkedett. A román királyi hadsereg bevonulását követő napokban színre lépő különítményesek emberek százait kínozták, a hivatalos feljegyzések szerint ötvenkét embert Öltek meg. A Szentendrei-sziget Váccal szemben fekvő területe Pokolsziget néven ismeretes. A révállomástól nyugatra eső kis szigetnyúlványt Paradicsomsziget néven tünteti fel a helyi térkép. Tömeg Istvánnak, a város legrégibb párttagjának emlékezete szerint ezt a nevet a börtönigazgató sugalmazására adták a területnek a korabeli térképészek, hogy a nép emlékezetében ne éljen az, ami ott történt. A harmincas években oda kiránduló váci munkások csak rabok szigetének nevezték, mert 1919. augusztusának egyik délutánján a túloldalon fekvő váci börtönből politikai foglyokat hoztak át ide csónakon, akiket kegyetlenül meggyilkoltak. Ha tiltott dolog volt is, sokszor elmentek oda az elnyomás évei alatt, azt énekelte a munkásdalárda: „/ Föl, föl a feledés sírjából, / támadj fel régi dicsőség / nincs még, ó, nincs még veszve minden / karunk erős és tettre kész. / Mártírhalálotok bosszulatlan / nem marad, míg él e hon. / Az igazságért ömlött vérből / szabadság, béke fakadjon. / Föl, föl a szíveket, / hisz él bennünk a dal / nem lehet gyáva a munkás, / nem, ha élni akar./’’ Fiatal nyárfáson vezet most az út a sziget belsejébe, ahol szerény emlékoszlop áll. A tavaszváró csendben száraz avart görget körötte a szél. Az éjjel kivégezték A legemlékezetesebb tömeggyilkosság augusztus 14-én történt, amikor a tanácskormány tíz helyi vezetőjét végezték ki. öt nappal előbb fogták el őket, viszonylag könnyen, mivel, többségük otthon maradt, hiszen éppúgy, mint Klein Károly, a munkáspánztár igazgatója, a városi direktórium tagja, nem tartották magukat bűnösöknek. Asszonyt Tamás: Torzó — Tizenegy éves voltam, amikor apát letartóztatták és a bátyámat, anyámat is elhurcolták — emlékszik vissza Hegedűs Károlyné, a legidősebb Klein lány. — Magamon kívül még három kisebb testvérről kellett gondoskodni. Augusztus 15-én elindultam, hogy először apámnak vigyek reggelit a váci börtönbe, aztán anyámhoz menjek a járásbíróságra, ahol őt tartották fogva. „Apódat kihallgatásra kisérték Hatvanba — közölte a fegyőr, s már nem kellett az élelmet otthagyom. „Megtudtam, hogy apádat az éjjel kivégezték” — mondta anyám, amikor felkerestem. — Huszonnégy óra alatt beleőszült — emlékszik vissza özv. Still Lász- lóné, a középső testvér. A város déli bejáratánál áll az emlékmű, a kivégzés színhelyén. Éjszaka hajtották végre a törvénytelen ítéletet. De a nagy bűnök mindig hamar kitudódnak, ennek is híre terjedt a városban. Sokan megírták már, hogy élte túl a csódával határos módon ezt a vérengzést Ma- theika János, a Váci Vörös Űjság szerkesztője, akit a gyilkosok halottÁrpáddal a szürke Cili kecskét. Amikor fejte Mariska a kis jószágot, a költő nem engedte szűrni a tejet, azon melegében itta a sajtárból; „nagyon meg akart gyógyulni”. Erős József tudatában őrzi Tóth Árpád egyik meséjét, történetét, amit neki mondott a halakról: „A halak értelmes lények. Debrecenben, a nagyapám kertjében sétált a patak, benne halak úsztak, — deszkapallón lépdeltünk, hogy nézzük a halakat. Várták, figyelték a maradékot, mely nekik az életet jelentette. Egyszer egy nagy horgász járt arra, s a hal mohón bekapta a csalit, s ezzel befejeződött az élete.’’ Elakad a hang is a Sűrű levegőben.... ... Bordái közt bebókol, A reves homályba, S kigyúl, mint egy piros szív, A pipacs virága. Az érdőj árás jelentette a fő élményt — Erős József is többször vitte a kis Esztert szamócázni, s közben ibolyát is szedtek. Tóth Árpád isaszegi szobájának egyszerű bútorzata ágyból, asztalból, székekből állt, késő éjszaka is égett a petróleumlámpa, akkor írt. Emléktábla Esti játék Mivel Mariska néni, bár egyszerű asszony volt, szeretett olvasni, szerette a verseket, ezért jól megértették egymást Tóth Árpáddal, sokat beszélgettek. A költő ruházata egyszerű, de mindig tiszta volt — szerény, csöndes lényét sugározta. Nem volt zárkózott, szívesen beszélgetett a szomszédokkal is, — járt a tamariszkuszbokrok között, simogatta a Bogár kutyust — s időnként pipaccsal érkezett haza délutáni, esti erdősétáiból. Sokat sétált egyedül. Nem véletlen, hogy ez idő tájt kötetbe gyűjtött műfordításainak az „Örök virágok” címet adta, Isaszeg is erre inspirálta. A kecske is, a pipacs is, költészetének, tartozéka lett hamarosan: A dercefü s a fecskefü, Melyhez a kóbor kecske hü. Most is csak úgy hullatja sorra Laza szirmát az úti porra.” Az ösvény utca lett, a hajdani kis faházat lebontották és eladták, amikor Mariska néni meghalt 1957-ben, s Erős József többször is felajánlotta illetékes szerveknek, hogy saját költségéből szervezze meg az emléktábla felavatását a Báthori u. 2. szám alatti ház falán, hiszen itt és a közvetlen környéken született Tóth Árpád számtalan verse és műfordítása is. Az erdőben is írt, mindig vitt jegyzetet magával, s amilyen csöndben érkezett Isaszegre, olyan csöndesen távozott; szép emléket és nagy verseket hagyva maga után. Nekünk nem marad más teendőnk, mint teljesíteni Erős József jogos kérését, aki Tóth Árpád isaszegi nyaralásainak hiteles tanúja, azt, hogy utcanév és szobrászati mű hirdesse, hogy a tájat egykor a költészet megfellebbezhetetlen magasságába emelte. Egykor, halkan, végérvényesen. LOSONCI MIKLÓS Pontos a leírás — isaszegi emlék motoz a következő sorokban is: Áldott nyári délután Járunk az erdőben, Elakad az erdőben, nak hittek. Á leghitelesebben később 6 emlékezett vissza a borzalmakra. Erdős Bemét elítélt családja ott lakott a főút mentén, ahol a kivégzésre szántakat vezették. „Bátyám, segíts!” — kiáltotta, amikor a házuk közelébe értek. A katonák dróttal fűzték át az ajkát, hogy többé ne kiálthasson. A történelem élő tanúi Hegedűs Károlynét, az akkor családfővé előlépett kislányt Petráso- v its József né, az egyik áldozat özvegye értesítette arról, hogy kihantol- ták a tömegsírt, a hatóságok engedélyt adtak a temetésre. — Éjjel tizenkét órakor kellett oda mennem — emlékszik vissza. — Csak a kabátjáról ismerhettem fel apámat, mert a fejét, arcát dum-dum golyóval roncsolták szét. Mit mondjak még? A szolgálati lakásból kilakoltattak bennünket, s míg anyám ki nem szabadult, éltünk, ahogy tudtunk. Megbélyegzés, börtön, intemálótá- bor. Később is, a felszabadulásig állandó kísérője volt ez a három testvér családi életének, akiknek sorsa összefonódott a munkásmozgalommal. Férjeik volt vöröskatonák, a munkásmozgalom aktivistái voltak. Hegedűs Károly veterán vöröskatona, számos kitüntetés tulajdonosa, ma is közmegbecsülésnek örvendő szeméMség, aki nagy tapasztalataival számos tisztséget tölött be a fel- szabadulás után. Más dolog az, ha az ember tárgyilagosan visszaoillant a történelemre, könyveket, dokumentumokat lapozgat, mint a történelem élő tanúit faggatni. A legnagyobb tapintat ellenére is gyógyíthatatlan sebeket szaggatnak fel. A visszaemlékezéstől elhomályosulnak a tekintetek, a megaláztatásra, a társadalmi igazságtalanságokra gondolva még most is feltör szívünkben a gyűlölet. KOVÁCS T. ISTVÁN Alekszandr Mezsírov; Öreg ég Élünk alattad öreg ég, a gyökerünk a földben, mi adjuk a nép kenyerét, és ázunk az esőben, de föltámadt a napos ég, valahol itt a porba, a mindennapok kenyerét — uram — add meg nekünk ma. Kit éltetett a sík mező, az megbékélhet evvel, elég egy ásónyi erő, hogy megéljen az ember. Orosz SZSZSZK. Oláh János fordítása " .......................................... , ................ i„ Ca ntata Vrofana Vasas Károly szobra
