Pest Megyi Hírlap, 1979. április (23. évfolyam, 77-100. szám)
1979-04-01 / 77. szám
Hogyan alakul az ellátás? Beszélgetés Panák Lászlóval, a ZÖLDRER vezérigazgatójával A téli és a kora tavaszi hónapokra tárolt cikkekből még most is jelentős készletek vannak a Zöldért- vállalatok. raktáraiban. Kérdés, hogyan készültek fel az idén a felvásárlásra és az ellátásra. Erről beszélgettünk Panák Lászlóval, a Zöldséggyümölcs Kereskedelmi Központ vezérigazgatójával. • Tavaly még a szezonidőszakban sem volt mindig egyenletes a lakosság ellátása: néhány cikk** bői a szokásosnál is kevesebb, másokból viszont a kelleténél is több került a piacokra, majd a tárolókba. Mi volt ennek az oka, és az idén vajon milyen ellátásra számíthatunk? — A kora tavaszi fagyok, majd a hűvös nyár következtében jóné- hány cikkből a vártnál lényegesen kisebb volt a termés — állapította meg Panák László. — A vállalataink tavaly kevesebb zöldséget és gyümölcsöt tudtak felvásárolni, mint 1977-ben. Egyebek között paradicsomból 1500 vagonnal, zöldpaprikából 3200 vagonnal, uborkából pedig 950 vagonnal kevesebbet vásároltunk fel és hoztunk forgalomba, mint az előző évben. A gyümölcsfélék közül cseresznyéből, meggyből és kajszibarackból. nem volt elegendő. Az 1977. évihez' viszonyítva, tavaly csupán 60 százalékos volt az ország alma termése. Ezekből a cikkekből tehát nem -minden esetben 'elégíthettük ki a keresletet és az exportkö- telezettségeinknek is csak részben teliettünk eleget. Ugyanakkor az is igaz, hogy burgonyából, vöröshagymából és néhány zöldségféléből — egyrészt a vetés- terület növekedése miatt, másrészt mert ezeknek kedvezett az időjárás —, a vállalataink jóval nagyobb mennyiséget vásároltak fel és tároltak, mint más esztendőkben, illetve mint amennyire valóban szükség lett volna. Az idén, a kereslettel összhangban, a terv azzal számol, hogy növekszik a zöldség- és a gyümölcstermelés. A burgonyatermesztésnél pedig — a színvonal általános fejlődését is fi- gyelembeVéve —, a termőterület némi csökkentése mellett is ki lehet majd elégíteni az igényeket. Ezek figyelembevételével összesén 122 ezer vagon áru felvásárlását irányoztuk elő. Ez a mennyiség is lényegesen több, mint a várható kereslet. Viszont éppen a' biztonságos ellátás érdekében szükséges, hogy nagyobb árumennyiség felvásárlására szerződjünk. A vállalataink eddig leszerződtek 29 ezer vagon burgonya, 49 ezer vagon zöldség és 50 ezer vagon gyümölcs, együttesen tehát 128 ezer vagon áru átvételére. Amennyiben tehát az időjárás is kedvezően alakul és a leszerződött árumennyiséget fel lehet majd vásárolni, úgy az idén minden bizonnyal jobb lesz az ellátás, mint az elmúlt évben. • Az ellátás megjavításának alapleltétele, hogy a gazdaságok valóban olyan cikkeket termeljenek, amelyek értékesítésének megvannak az előfeltételei. De az is szükséges, hogy megszilárduljon a szerződéses fegyelem. Mit tesznek ennek érdekében? — A burgonya, a zöldség és a gyümölcs az alapvető élelmiszerek közé tartozik. A lakosság összfogyasztá- sához viszonyítva ez 5,5—6 százalékos, az élelmiszer fogyasztásban pedig megközelíti a 11 százalékos részarányt. Érthető tehát, hogy a piacokon kialakult ellátási helyzetre, a minőségre és az árakra a fogyasztók rendkívülien érzékenyek. — Az elmúlt években a Zöldért- vállalátok — a szerződéskötések alkalmával — gazdaságokkal nem minden esetben tisztázták egyértelműen az átvételre kerülő áru mennyiségét, minőségét, az átvétel helyét, időpontját, stb. Ennek azután az lett a következménye, hogy ha valamilyen cikkből kisebb volt a termés, akkor azt is átvették, amelyik nem felelt meg a minőségi előírásoknak. Ha viszont valamilyen cikkből sok volt, úgy még az érvényben lévő szabványok előírásait is igyekeztek szigorúbban értelmezni. Mindez a vállalataink és a gazdaságok között sok vitára adott okot, amelyeknek végül is a fogyasztók látták a kárát. A múlt ősszel megindult szerződéskötések előtt azonban sikerült szót értenünk a gazdaságok vezetőivel: néhány esettől eltekintve megértették, hogy javítanunk kell a termékszerkezeten. Vagyis azt kell termelni, amire a lakosságnak és a tartósítóiparnak szüksége van, illetve amiből kedvezőek az exportlehetőségeink. öt termékre, őszi termésű burgonyára, vöröshagymára, őszi fejeskáposztára, petrezselyemgyökérre, és sárgarépára azt is meghatároztuk, hogy melyik Zöldért-válla- lat milyen mennyiség átvételére köthet szerződést. Ismételten rögzítettük a szerződéses fegyelem megszilárdításával kapcsolatos tenivalóinkat. Ezek szerint a továbbiak során is kötelesek vagyunk a nagyüzemektől átvenni mindazt a terméket, amelyre szerződést kötöttünk. A kistermelőktől pedig még a szerződésen felül is átveszünk minden olyan árut, amely megfelel a szabványok előírásainak. Ugyanakkor a nagyüzemeknek figyelembe kell venniük, hogy a leszerződött burgonyát, zöldséget és gyümölcsöt csakis a szerződés előírásainak megfelelően adhatják át. Abban az esetben pedig, ha akár az áru átadója, akár az átvevője a szerződéses kötelezettségeknek nem tenne eleget, úgy helye van a kötbérigények érvényesítésének is. • A zöldséget és gyümölcsöt nem elég csak megtermelni. Gyorsan romló termékekről lévén sző, az is szükséges, hogy mielőbb és legrövidebb úton jusson el a fogyasztókhoz. Mit lehet tenni ennek érdekében? — A termékforgalmazási rend szerint az áru válogatását, osztályozását a termelőiknek kellene elvégezni. Ennek azonban jónéhány termelőgazdaság nem mindig tud eleget tenni. Pedig a válogatott és jobb minőségű termékért lényegesen nagyobb lenne az árbevételük. így azután a vállalataink a zöldség és a gyümölcs egy részét kénytelenek válogatás nélkül átvenni. A szokásosnál nagyobb mennyiségű áru válogatásához és azonnali továbbításához azonban a vállalataink nem rendelkeznek elég munkaerővel és — anyagi eszközök hiányában —, a technikai felszereltségük sem felel meg a követelményeknek: nincs elegendő csomagoló esz-I közünk, időnként pedig megfelelői mennyiségű szállítóeszköz sem áll a rendelkezésünkre. Emiat a felvásárolt áru egy részét olykor csak késéssel tudjuk eljuttatni a piacokra. Utasítottuk a vállalatainkat arra, hogy a gazdaságokkal közösen készítsék el az árubecsléseket: együtt állapodjanak meg a várható teljesítés mennyiségében és a hetenkénti ütem szerinti szállításokban. Nemcsak a Zöldért-vállalatoknak, hanem a gazdaságoknak is érdekük, hogy előre ismerjék a piaci keresletet: mennyi árut vásárolhatnak fel, illetve a gazdaságok mikor, milyen árucikkből mennyit és milyen áron szállíthatnak. Mindezen túl, azt is fontosnak tartjuk, hogy az eddigieknél is jobban kihasználjuk a meglévő technikai felszereléseinket és a lehetőségeinkhez képest folytatni kívánjuk az átvételi kapacitást szolgáló eszközeink műszaki fejlesztését. Idén mintegy 30 millió forintot fordítunk az anyagmozgatás gépesítésére és csomagológépek beszerzésére. A szezonidőszakban pedig, ha erre szükség lesz, a munkaerő átcsoportosításával is elősegítjük, hogy a felvásárolt zöldséget és gyümölcsöt mielőbb eljuttassuk a fogyasztókhoz. Az elmúlt években még nagy különbségek voltak az ország egyes tájainak, településeinek az ellátása között: egyes helyeken túl kevés volt az áru, más helyeken pedig esetleg olyan készletek halmozódtak fel, hogy gondot okozott az értékesítés. A feladatunk tehát, hogy az ilyen esetekben az idén hatékonyabban lépjünk fel: gyors- intézkedéssel át- diszponáljuk a felesleges készleteket oda, ahol annak piaca van és ahol azt értékesíteni lehet. Az igiazi zöldség- és gyümölcsszezon ugyan niég messze van, de már intézkedtünk, hogy a közeljövőben kijelöljék azokat az üzleteket, ahol a kiskerttulajdonosaktól minden időben átveszik az árut. Az ellátást pedig úgy igyekszünk megszervezni, hogy az üzleteinkben a fogyasztók igényeit friss áruval folyamatosan kielégíthessük. Mindezeken túl felkészülünk arra is, hogy — az önkiszolgáló rendszer szélesedésével —, a tavalyinál legalább 10 százalékkal több előre csomagolt, tisztított zöldségfélét hozzunk forgalomba. CS. F. A nem létező zöldkoszorú Érvényes rendelet írja elő: a szövetkezeti szocialista brigádok tevékenységéről az elmúlt évet követő február 5-ig kell az illetékes tsz területi szövetséget tájékoztatni. Hogy hány közös gazdaság versenyfelelőse tette meg ezt március első napjaiig, arról nem készítettünk pontos felmérést. De számuk csekély, hiszen a zárszámadások többségét februárban tartották, a termelés végső adatai csak ezután váltak ismertté. Nem tudjuk tehát még milyen mértékben járultak hozzá a munkahelyi kollektívák az 1978-as esztendő gazdálkodásának eredményeihez, sikerült-e eleget tenniök önként vállalt kötelezettségeiknek. Valószínű, hogy a brigádoknak az idén sem kell szégyenkezniük, és többségük elnyeri a szocialista címet. Ügy általában nincs is ok az aggodalomra. Annál is inkább nem, hiszen a Minisztertanács, a Szakszervezeteik Országos Tanácsa és a KISZ Központi Bizottságának intéző bizottsága határozata éppen tavaly januárban helyezte egységes alapokra a szocialista munkaversenyt, megszüntetve az üzemek nagyon is eltérő fölfogását a közösségek erkölcsi és anyagi elismerését illetően. Furcsa helyzet Más dolog, hogy az okos szabályozás hogyan valósul meg a gyakorlatban. Erre a kérdésre kerestünk választ nemrégiben a megye egyik legnagyobb szövetkezetében, a Sa- sadban, feltételezve, hogy annak szervezési tapasztalatai, a termelés iparszerű módja az átlagosnál kedvezőbb körülményeket teremtettek a brigádmozgalom számára. Ügy gondoltuk, az új rendeletet is értőbben fordították le saját nyelvükre. Ütünk elsőként a versen yfelelőshöz, Németh Imréhez vezetett. Feldolgozták a határozatot, s"némi büszkeséggel rakta elénk az ebnek nyomán készült házi szabályzatot. Lássuk a passzusokat. Az első oldalon fölsorolást találunk arról, hogy mit jelent a szocialista módon élni elve, és az aktivitástól függően erre milyen osztályzatok adhatók. Az a csapat, amelynek tagjai 20 óra társadalmi munkát végeznek, a zöldkoszorús címre, amelyik 25 órát teljesít, a bronzkoszorús kitüntetésre jogosul. Nem tudni, a papírral való takarékoskodás, avagy más ok játszott-e szerepet abban, hogy a szerkesztők az elismerésnek mindössze 4 fokozatát vették be házi rendeletgyűjteményükbe, kihagyva a Magyar Közlöny által ismertetett jónéhány más kategóriát, mint például a Szövetkezet kiváló brigádja, vagy az Ifjúsági munkabrigád elnevezést. Mindenesetre kétséges a nemes szánVárnai László fénygrafikája dék, hiszen már nem létező titulust is: a zöldkoszorús címet is felvették a listára. A figyelmetlenség azonban ezzel még nem ér véget. A bronz-, ezüst- és egyéb koszorúkat ugyanis a módosító rendelkezés óta egyszerűen éremnek nevezik. Arra gondolni sem merünk, milyen furcsa helyzetbe kerül a bíráló bizottság, ha a beígért zöldkoszorúról a jutalmazáskor derül ki: ilyen nincs, elégedjenek meg a versengők a brigád- zászlóval. Szellem vagy betű Tudjuk, az erkölcsi elismerés mindennél fontosabb, és egy év becsületes helytállását nehéz forintban kifejezni. Mégis furcsa, miért faragtak le az érmesek jutalompénzét, következetesen egy-egy százassal: adtak 800 helyett 700, 600 helyett 500 forintot a sikeres brigád tagjainak. Tény, hogy fontos dolog a takarékosság, a jogos elismerés ilyetén való megnyirbálása inkább indokolatlan fösvénység, mintsem az anyagiakkal való óvatosabb bánásra utaló gesztus. Vagy a mozgalom színvonalát értékelték az illetékesek e garasoskodással? De ne legyünk igazságtalanok. Az írott szót a helyi viszonyokra alkalmazni nem az idegen, a pálya szélén álldogáló dolga. Tételezzük fel, hogy a tsz-ben inkább a törvény szellemét és nem betűjét vették elsősorban alapul. Mennyire? Valljanak erről a tavaly ezüst érmet nyert Ciklámen brigád tagjai. — Helytelennek tartjuk, hogy a szövetkezet három telepén dolgozó brigádok között nem tesznek különbséget. Nem a kis közösségek kapnak feladatot, hanem egy-egy részleg és a különböző feltételek ellenére ; egyforma mércével mérnek.1 valaménnyiünket. A hármas követelményből csak az első, a munka1 kapja meg úgy-ahogy a rangját. A szocialista módon élni követelménynek, mi így látjuk, csak formálisan felelünk meg. A szabályzat ajánlásai csak a társadalmi munkát jelölik meg feladatként, Pedig néhány évé még a házépítésben is segítettünk egymásnak, mostanában meg alig vagyunk képesek munkatársainkat egy-egy tartalmasabb programra mozgósítani — mondják a brigád tagjai. Szavaikból az derül ki, sokat csökkent a mozgalom jelentősége, az üzemben. S bár nem említi, mégis erre utalnak szavai: nehéz komolyan venni azt, amit a vezetők is másodlagosnak, elhanyagolhatónak tekintenek. Nem egyedi példa Altalánosíthatő-e a leírt jelenség a megye más szövetkezetei eseté-, ben? Bizonyára nem. Hiszen tudunk a szóbanforgó tsz-nél jóval kisebb termelési értéket produkáló gazdaságról, ahol jóval körültekintőbben szervezik a brigádok versenyét, és a szabályzat készítésben is eredményesebbek voltak. De, hogy az önkényesen kiragadott példa nem egyedi, sajnos valószínűnek látszik. Egy esztendeje sincs még, hogy a Duna mentén fekvő mezőgazdasági üzemek egyikében maga az elnök ajánlotta fel: akár azonnal kiállít egy bronzéremre való jogosságot bizonyító oklevelet, ha az újságcikk úgy kívánja. S ha csak ez a két szövetkezet felejtette volna el a mozgalom eredeti célját, már akkor is érdemes föltenni az illetékes vezetőknek a kérdést: kit akarnak becsapni? Önmagukat, a dolgozókat, netán az irányító állami szerveket? Közismert, milyen nagy tartalékok vannak a szocialista munkaver-, senyben, hogy a munkás a nagy politikát is közvetlen környezetében éli meg, energiái is elsősorban itt mozgósíthatók. Hogy ez így legyen, a felelős vezetőknek a jelenleginél többet kell tenni a szocialista munkaversenyért és nemcsak a helyieknek. Azoknak is, akikre ennek a nemes versengésnek a kontrollálása elsősorban tartozik: a tsz területi szövetség munkatársainak. Reméljük, erre mielőbb sor kerül. VALKÓ BÉLA i Kompozíció