Pest Megyi Hírlap, 1979. április (23. évfolyam, 77-100. szám)
1979-04-06 / 80. szám
1979. Április 6., péntek Är w sJtmav Megalkuvásból vagy elvi okokból? A vállalat tiszta lapot kapott Egy NEB-vizsgálat tanulságai Az elmúlt évben nevet változtatott — s egyben új életet kezdett a megye egy vállalata. Nyolc évig Agrokor Szövetkezeti Közös Vállalat néven ismerték, az új neve: Agrokor Szövetkezeti Szolgáltató Vállalat. A névváltozást a profil tisztulása tette elsősorban szükségessé. Hogy mi még, az témánk szempontjából lényegtelen. Lényeges viszont az, hogy 1977-ben a több helyről befutott panaszok nyomán a Pest megyei Népi Ellenőrzési Bizottság vizsgálatba kezdett az ürömi székhellyel működő vállalatnál. A panaszosok egybehangzóan állították, hogy túZ- ságosan vastagon fog a vállalat ceruzája, a megrendelőkkel többet fizettet a munkáért, mint amennyi azért járna. r Uj igazgató A NEB — számszakértőket is felvonultatva —megkezdte a vizsgálatot. Két év — az 1976-os és 1977-es — számlaadminisztrációját kellett átbogarásznunk ahhoz, hogy megállapítsák: a panaszt tevő megrendelőknek igazuk van. Segítette a vizsgálatot az a tény, hogy nem sokkal a kezdete előtt olyan új igazgató került a vállalat élére, aki maga is. azt óhajtotta, hogy a cég megingott becsülete helyreálljon. Nem ís csak passzívan óhajtotta ezt, cselekedni is kész volt érte, és ennek nyomán beindult a vállalati önrevízió gépezete. A népi ellenőrökkel vállvetve forgatták a régi számlákat; a végeredmény: "három év alatt — kis kerekítéssel — ötmillió-kettőszázezer forinttal tévedtek a Vállalatnál mindazok, akik a különféle munkadíjakat felszámították a megrendelőknek. ' ’ Nftl Valóban tévedtek volna? Vagy volt ebben szándékosság is? Is,‘ is.'' Mindkettőre van bizonyíték. A tévedésre — hanyag tévedésre! — az a bizonyíték, hogy a vállalat ön- rriagát is becsapta, mert a három év alatt egymillió 433 ezer forinttal kevesébbet számított fel az elvégzett munkákért. Más munkákért viszont ötmillió 200 ezerrel többet. Miután á NEB 1977-ben lezárta az alapvizsgálatot, felkérte az Agrokor Vállalatot, hogy folytassa az önrevíziót, s az utóvizsgálat előtt tegyen jelentést arról, hogy végrehajtotta-e a javasolt változtatásokat, korrigálta-e a hibáját. Önrevízió Az utóvizsgálatot a NEB azóta lefolytatta, s most, a március végén tartott ülésén meghallgatta a vállalat igazgatóját,-aki az elkövetett hibákat elismerte — hozzátéve, hogy örömmel fogadta a vizsgálatot, mert segítségükre volt abban, hogy a hibákat kiküszöböljék -ái és felsorolta, hogy milyen változások történtek azóta a vállalat személyi állományában, szervezetében, s a munka menetében. A személyi . állomány jórészt kicserélődött, képzeltebb embereket altot Imaztak. Elkészítették — külső szakértők bevonásával — a vállalat belső szabályzatát; létrehozták az úgynevezett előkészítő osztályt. s kidolgozták az éves árpolitikai tervet. Az önrevíziót tavaly befejezték. összességében megállapították, hogy a túlszámlázások többsége helytelen rendeletértelmezéséből adódott, viszont számszaki és adminisztrációs hibák miatt több esetben nem érvényesítették jogos követelésüket, azaz a vállalat kárára alulszámláztak. És még egy magyarázat: „A-megrendel ők helytelen szemlélete miatt sajnos nem mindig a megfelelő költségvetési tételben érvényesítettük az egyébként jogos többletköltségeket.” A vállalatnak vissza kell fizetnie az ötmillió 200 ezer forintot, részben a megkárosított, megrendelőknek, részben az Adóelszámolási Irodának — fizetési kedvézméhnyél. Személyi felelősségrevonást nem alkalmaztak. Három pont Az esetnek három olyan lényeges pontja van, amely vitára adott okot, illetve tisztázásra szorult. A legszembetűnőbb: miért nem vontak felelősségre senkit? A vállalat jelenlegi vezetői úgy ítélik meg, hogy erre nincs ok, a hibákat nem egyes személyek, hanem az egész kollektíva együttesen követte el. A másik vitatott pont: hogyan kell azt értelmezni, hogy „a megrendelők helytelen szemlélete miattA vállalat vezetői szerint úgy, hogy a tisztelt megrendelők nem figyeltek oda arra, hogy mire fizetnek ki a társadalmi tulajdonból, vagyis nem ellenőrizték kellőképpen a számlákat. A harmadik kérdés az volt: hogy lehet az, hogy a vállalatnál korábban vizsgálatot végző külső és felügyeleti szervek nem vettek észre semmit? Miért maradt ez is —' mint még annyi más visszaélés, hiba feltárása — a népi ellenőrökre? Mint megtudtuk, a vizsgálatok korábban nem voltak rendszeresek, és hogy mennyire lehettek alaposak, azt — a NEB vizsgálat után — elképzelhetjük. Az előbbi két kérdés megválaszolásához egy kis helyzetmagyarázat szükségeltetik. Többször szó esett már lapunkban is arról, hogy a közös vállalkozások szervezeti felépítése — fiatal vállalkozásokról lévén szó — hosszú ideig kezdetleges volt; gyorsan jöttek létre, teljesítőképesség dolgában, gyorsan fejlődtek, a fejlődéshez újabb és újabb emberekre: volt. szükség, akiket onpan. vettek fel, ahonnan lehetett. Eleinte nem ís sokat számított, ki hogyan csinálja a munkáját, a lényeges az volt: valaki csinálja. A másik nagy megkísértő a konjunktúra, a minden szolgáltatás iránti megnövikedett kereslet. Az Agrokor meglehetősen ritka szolgáltatást végez, legnagyobbrészt a kalorikus (hűtő, fűtő) rendszerek szerelési és járulékos szakipari munkáit vállalja, nem csak a megyében és nem is csak az országban, hanem — alvállalkozóként — külföldön is. A megrendelő, ha már egyszer eljutott addig, hogy vállalkozót keres, a munka egyszerre nagyon sürgőssé válik: kerül, amibe kerül, csak csinálja valaki. Ebben a helyzetben ki figyel oda, ha vastagabban fog a ceruza. Ez a fizetség a hiányért, a szolgáltatás ritkaság- értékét kell megtéríteni. És különösen könnyen félreszalad a ceruza, ha nem szakértő kéz vezeti. Hogy el ne essék Az Agrokor esetének tanulmányozása esettanulmánynak is felfogható; állt már a NEB és felügyeleti szervek, hatóságok előtt más, alacsonyan szervezett vállalat, vállalkozás, szövetkezet is. Véletlennek is tekinthető, hogy most éppen az Agrokorról kell beszélni. A hibákról — szerencsére — sok tekintetben múlt időben. Azt a NEB és a Pest megyei Tanács építési és vízgazdálkodási osztálya is ajánlja, hogy legalább utólag ne mulassza el a vállalat a személyi felelősségre vonást. Az is igaz, hogy a vállalat szervezetileg megerősödve került ki a tisztítótűzből; jó szakemberekkel gyarapodva (csak nehogy a túladminisztrálás hibájába essenek!), egy olyan igazgatóval az élén, akinek egyetlen törekvése, hogy többé ne essen folt a vállalat becsületén. A NEB tagjai mégis feltették maguknak a kérdést, hogy nem megalkuvás-e részükről, ha eltekintenek a gazdasági bírság javasolásától. Nem kevés nyilvános tépelődés után — amelyben vádló és védő,, hangok keveredtek — a kft-, vetkező álláspontra jutottak: Akkor tesznek jó szolgálatot a közös ügynek, ha a vállalatnak a jövőre nézve bizalmai szavaznak, de egyben felszólítják az irányító szerveket: helyzetük magaslatán állva ellenőrizzék a vállalat további munkáját. A vezetőkben megvan a készség a becsületes munkára, a feltételeket is megteremtették ehhez. Hatos Erzsébet Vetik a zöldborsót Háromszáz hektáron vetnek zöldborsót Zsámbékon, a Zsámbéki Medence Tsz-ben. A mag szakaszosan 40—50 hektáronként kerül a földbe, hogy ne egyszerre érjen be a termés. Bozsán Péter felvétele Gazdaságos takarmányozás „Gazda szeme hizlalja a jószágot” tartja a mondás. Azért az sem árt, ha a szakszerűen, kellő időben és mennyiségben adagolt takarmány is besegít a súlygyarapodásba. Napjainkban a gazdaságosság követelménye a termelőszövetkezetekben is sürgető feladattá tette a takarmányozás megszervezését, azt, hogy minél kevesebb abrak felhasználásával minél több tejet vagy húst állítsanak elő. így van ez a vácszentlászlói Zöldmező Termelőszövetkezetben is. A szövetkezet több mint négyezet szarvasmarhájának takarmányozása már csak azért is nagy körültekintést igényel, mert az egy esztendő alatt megetetett abrak értéke meghaladja a 30 millió forintot, így már egy százalék ésszerű megtakarítás is jelentős lehet. G. M. Szakrendelő épül Dabason Már a kiviteli tervek készülnek Aki a dabasi járás szakorvosi ellátásáról érdeklődik, évek óta ismerősen csengő panaszszókat hallhat: a járás 82 ezer lakója közül 38 ezer budapesti szakorvosi rendelőintézetekben keresi — kénytelen-kelletlen — a gyógyulást. A többieket a mostani rendelőintézet korszerűnek épDen- sággel nem nevezhető körülmények között fogadja. Hiányzik az ideggyógyászati, szemészeti, gégészeti, ortopédiai szakellátás, ilyen panaszokkal mindenki a fővárosba kerül. Ez a járás az egyetlen, ahol nincs alkohol-ideggondozó. Csak példát sorolunk: a laboratórium az előírt alapterület kétharmadán foglal helyet, s a zsúfoltság nehezíti a vizsgálatokat. A rpntgenr,észlég • elavult helyisége, éppen- hogy megfelel a munkavédelmi előírásoknak, adottságai a határértékeket súrolják. Nem csoda, ha ilyen körülmények között kevesebb időt fordíthat az orvos egy-egy betegre. Például a röntgenben négy percet (a hasonló vizsgálatokra országosan átlag több mint kétszer ennyi jut). Tizenegy orvos fogadja Dabason a betegeket, s ha a hiányszakmák orvosai is rendelnének itt, több mint húszán lennének. De a belgyógyászaton például — 24 négyzetméter helyett 18 a rendelő alapterülete — a két felülvizsgáló főorvos adhatja csak a szakellátást, független, .ett belgyógyászt nem alkalmazhatnak, ennek nincsenek meg a feltételei. Sorolhatnánk még a negatívumokat, egy azonban bizonyos: jobbat érdemelnének a járás áldozatkész szakorvosai, a mellettük dolgozó asszisztensek, laboránsok, s főként a betegek, akikre a váróteremben fele akkora hely jut, mint kellene. Hírül adtuk már nemegyszer, hogy tervezik: új szakorvosi rendelő épüljön a dabasi járásban. Nos,' a programterv- már. elkészült,-<&z Általános Épülettervező Vállalatnál most a kiviteli terveken dolgoznak. Az első tervváltozat módosításai után a végleges még idén meglesz, s kezdhetik az építést a kivitelezők: az ácsai Vörös Október Termelőszövetkezet dolgozói. Ök egyébként eddig sem tétlenkedtek: Dabason, a nemrégiben avatott Marx Károly úti ABC-áruház mellett a járási hivatallal szemközt már földdel töltötték fel a területeit, s áthelyeztek egy — az építés útjában álló — transzformátorházat. Több mint 30 millió forintba kerül majd a szakorvosi rendelő építése — ebből egy- harmadot a berendezés, a műszerek tesznek ki — s erre az évre máris tizenhatmilliót szántak a munkákra. A kétszintes épületet — a tervek elkészülte után azonnal emelni kezdik. Valószínűleg gyorsan kell jó munkát végezniük az építőknek, mert az átadás határideje 1980. Éppen ezért most, április első hetében egyeztető tárgyalást tart a tervező, a kivitelező, a Pest megyei Beruházási Vállalat, s a munkát megrendelő dabasi nagyközségi tanács a soron következő feladatok, az előkészületek’összehangolására. A dabasi járás tizenhét munkahelyes szakorvosi rendelőintézete tehát rövidesen épülni kezd. Ezt remélik a ma még mostoha körülmények között dolgozó egészségügyiek, s a betegek is, akiknek a rendelő elkészülte után nem kell majd a fővárosba utazniuk, hogy megvizsgálhassák, gyógyíthassák őket. V. G. P. Uesthez közeledtünk, amikor A eszembe jutott, hogy régen nem látogattam meg Zajác barátomat, a szomszédos kisvárosban. Most itt az alkalom, gondoltam, s már szóltam is a sofőrnek, hogy a Templom téren álljon meg: — Fél óra múlva visszajövök. Addig iggyon egy feketét a presszóban — mondtam a sofőrnek. — Majd beszólok magáért. A sofőr bólintott, én meg már rohantam is a szemben lévő házba, Zajác barátomhoz. Csak a kislányát találtam otthon. Az apja még kora délután elment, biztosan a presszóban van. Ott találtam. Egy üveg sör mellett búslakodott. — Mi bajod cimborám? — veregettem meg a vállát. — Ki vele! — Ej, hagyd. Meghalt a sógorom, egy hetp temettük. Szörnyű. — Ne haragudj.... — Mindnyájunkra ez vár — telepedtem mellé egy üveg sört rendelve. — Az isten őrizzen meg tőle. — kapta fel a fejét olyan hirtelen, hogy majdnem kiejtettem a poharat a kezemből. — Na, nem a haláltól — tette hozzá csendesebben —, mert azzal . előbb-utóbb- mindenki megbékél. — Hanem? — Hát hogy is mondjam, hdl is kezdjem — forgatta ujjai között a poharat —, a sógorom nagyon rendes, dolgos ember volt, a felesége, mármint a húgom, az isten bocsássa meg neki, pedig olyan teremtés, aki mindent csak magának akart. Aztán ebből lett a szégyen. A sógoromat irhabundában temettük el... — Irhabundában ? Nem értem! — Bizony nehéz ezt megérteni, de így történt. Nézd, a sógorom húsz évig járt ősztől tavaszig egy őszi kabátban. Képzelheted, milyen kopott lehetett már. Én magam is többször szóltam neki, hogy miért nem vesz egy rendes télikabátot. Azt mondta, hogy ő nagyon szeretne egy Bába Mihály: irh ctbundct irhabundát, arra meg most nincs pénze, majd tavasszal, majd őszszel, majd ekkor, majd akkor. — Szegények voltak? — Ugyan. A húgomnak kisbundá- ja, nagybundája volt, őszi, tavaszi, meg nyári kabátja, meg orkánja. A gyerekei is divatosan jártak, csak a sógorom irhabundájára nem volt pénzük sohasem. Egyszer egy különmunkáért nagyobb összeget kapott szegény, nyolcezret. Akkor nagyon boldog volt, hogy most már hamarosan megveszi a bundát. Nem vette meg. A pénze elúszott. A húgom bement Pestre, valami főorvoshoz, az meg beutalta valami szanatóriumba, ahol egy maszek orvos kezelte. — Mi baja volt? — Nem tudom. Erről soha sem beszélt, csak valami lápiszolást emlegetett. A sógorom nem kedvetle- nedett el, dolgozott, különmunkát vállalt, belépett a KST-be, hogy majd egyszerre nagyobb összeget kapjon. Megkapta. Tavaly december elején megint boldog volt, de nem sokáig. Ott voltam éppen náluk, amikor a húgom bejelentette, hogy meg kell látogatniuk a messzi lakó rokonságot is. A sógorom helyeselte a tervet, azt mondta, majd tavasszal sort kerítenek rá. Erre a húgom felcsattant: már ezt is sajnálod tőlem? Ezért áldoztam rád a fiatalságomat, ezért mondtam le annyi mindenről az életben, hogy most ezt kapom tőled? Féltékeny vagy? Irigyled, hogy kapcsolatot tartok a rokonsággal? És így tovább a végtelenségig. Nem bírtam hallgatni. Köszönés nélkül elmentem. Egy kisvárosban mindenki mindent tud. így hallottam, hogy a sógorék készülődnek az útra, mert a húgom új ruhát varrat és ajándékokat vásárolgat. Egy pillanatra elhallgatott. Megitta sörét, intett a a felszolgáló lánynak, s feltartott két ujjával jelezte, hogy két üveg sört kér. — Emlékszel, milyen kegyetlen tél volt december végén? — folytatta, amikor ivott a frissen öntött sörből. — A sógorom abban a húszéves, szélrágta, kopott őszi felöltőben indult el. Januárban találkoztam velük, kerültem őket. Februárban hallottam, hogy a sógor betegeskedik. Elszaladtam hozzá, Mi baj? — kérdeztem. Semmi, mondta, csak fázom, meg nincs étvágyam. Március elején eljött a húgom, és mondja, hogy nem tetszik neki a férje, mert már minden ruha lóg rajta. Alaposan-leszidtam, hogy elvette tőle a bundára gyűjtött pénzét, amiért annyit gürcölt. De hiszen jó még a régi kabátja, mondta. Igen? Akkor te miért nem jársz abban, amiben férjhez mentél? Szégyen nekünk is, érted, hogy te bundában lófrálsz, ő meg egy nyűtt őszi kabátban! Sírva rohant el. Utána még bánkódtam is, hogy beleavatkoztam a családi ügyükbe. Másnap este már el is mentem, hogy bocsánatot kérjek. És mit tesz isten? Egy vadonatúj irhabunda lógott a fogason. Na, látod, sógor, mégis csak megvan! — mondtam neki örömmel. De a sógor csak közömbösen bólintott: Jó lesz a koporsóban! Ilyen ő, évekig gyötört miatta, most meg, hogy megkapta tőlem, nem örül neki. Egy cseppnyi szünet után folytatta; — Nem akarlak untatni. Mindennapos vendég lettem náluk, mert szörnyű hírt közölt velem az orvos: a vörös vérsejtjeit felfalták a fehér vérsejtek. Bevitték a kórházba is, de kérésére, saját felelősségére, hazaengedték, meghalni. Két nappal a halála előtt átadott nekem egy borítékot, amit még aznap este kinyitottam, amikor meghalt. Végrendeletének a másolata volt. A záradék két mondata megdöbbentett: Zajác sógoromat megkérem, hogy utolsó kívánságom teljesítését ellenőrizze. Csak az irhabundában engedjen eltemetni ! — Különös kívánság — mondtam olyan halkan, hogy magam is alig hallottam szavaimat. — De ezzel még nincs vége. A temetés ügyintézéssel jár. Én intéztem mindent. Szóltam a halottöltöztető asszonyoknak, hogy az elhunytat az utolsó kívánságának megfelelően az irhabundába öltöztessék. Ekkor derült ki, hogy a húgom már hatezerért túladott rajta. Akkor itt temetés nem lesz, hívom a rendőrséget, jelentettem ki határozottan, mert én mindenáron teljesítem a sógorom végrendeletét, amelyben pedig ez áll: Zajác sógoromat megkérem, hogy utolsó kívánságom teljesítését ellenőrizze. Csak az irhabundában engedjen eltemetni! Lett erre olyan pánik, kapkodás, no, meg pletyka, hogy zengett belé ez a kisváros. De a sógoromat irhabundában temettük el. Legalább a csontjait melegítse meg szegénynek. JTábultan hallgattam Zajác barátom elbeszélését. Megírtunk még két üveg sört, de nsár alig szóltunk egymáshoz. Amikor felálltam, s elköszöntem tőle, a szomszéd asztalnál fizetett a sofőr is. Szótlanul jött utánam. Nem kérdezett semmit. Mindent hallott.
