Pest Megyi Hírlap, 1979. április (23. évfolyam, 77-100. szám)

1979-04-01 / 77. szám

1979. Április l, vasárnap 5 Szokatlan, jelképes ajándék A tanács és a termelőszövetkezet összefog Korszerű szerszámgépek A Szerszámgépipari Művekben gyártott szám jegy vezérléses megmunkáló központok egy részét a SZIM Fejlesztő Intézeté­ben, Halásztelken tervezik, itt dolgozzák ki gyártástechnoló­giájukat és az első gépeket is itt készítik el. Később az alap­gépek továbbfejlesztésével tovább bővítik a gépiparban egyre nagyobb tért hódító, nagy teljesítményű és nagy pontossággal dolgozó gépek választékát. A képen: Király Ferenc meós egy megmunkáló központot ellenőriz. Tagsági viszonya megszűnt... Egy százhalombattai eset tanulságai Készült Dahason Ugye nehéz elképzelni 12 millió könyvet? Talán még inkább próbára teszi a fan­táziánkat, ha tonnában mér­jük. Pedig a dabasi nyomdát évente 3600 tonna könyv hagy­ja el. Ebből 1500 tonnányi a tankönyv, 1200 a gyermek és ifjúsági, s 900 tonna a szép­irodalmi és műszaki könyv. — Tavaly befejeződött a nyomda gépparkjának bőví­tése — mondja Bálint Csaba igazgató. — Harminc millióért vásároltunk új gépeket, melyektől a termelékenységi mutatók jelentős javulását várjuk. Emellett szocialista szerződést kötöttünk a Tan- könyvkiadó Vállalattal és a Nyomdaipari Fényszedővel. En­nek értelmében sikerült úgy összehangolnunk a tankönyvek előállítási programját, hogy végleg kiküszöbölhessük a sze­dés késését, s ezáltal bizto­sítani tudjuk a megjelenési határidők pontos betartását. Sőt, arra törekszünk, hogy egy-két hónappal előbbre néz­zük a megjelenést. Már eddig is igen jó eredményeket ér­tünk el. A Tankönyvkiadó Vállalat például szeptemoer- re rendelte meg a szakközép­iskolai egészségtan könyvet, de a szedés már Dabason van, így rövidesen elhagyják a nyomdát az említett tanköny­vek. — A kétszázhetven kiadvá­nyunk közül 172 tankönyv — kapcsolódik a beszélgetésbe Kondics István, a termelési osztály megbízott vezetője. — Tankönyveinkkel részt ve­szünk a Kulturális Miniszté­rium és a Tankönyvkiadó vál­lalat által meghirdetett ver­senyben, melyen tavaly is szép eredményeket értünk el. A dabasi nyomdában egyéb­ként nemcsak magyar nyelvű tankönyvek készülnek. Itt ál­lítják elő az idegen nyelvű nemzetiségi tankönyvek döntő többségét. Igen sok gyermek és ifjúsági könyv impresszu­mában olvasható: készült Da- basón. Innen került ki nem­régiben hatvanezer példány­ban a gyerekek közkedvelt Brummija. Hauff legszebb me­séit valószínűleg nemcsak a gyerekek, hanem a felnőttek is szívesen forgatják majd, akár csak az új kiadásban napvilá­got látó Pál utcai fiúkat. A közeljövőben — ugyan­csak a dabasi nyomda termé­keként — Kandinszkij, a vi­lághírű festőművész néz majd ránk a könyvesboltok pultjai­ról, a Szemtől szembe soro­zatban. K. É. Ásom a kertet. Nem a ma­gamét, a másét. A barátomat minden évben megkérem, en­gedje meg, hogy ingyen, pusz- .ta szórakozásból álljak neki kétszáz négyszögölnyi vete­ményesnek. A fizikai munka megnyugtat, felfrissít. A tu­lajdonos nevet és élcelődik. Dolgozz csak, rád fér! Én meg addig elmegyek yénzt keres­ni. Szombat-vasárnap faháza­kat épít a hétvégi telkek tu­lajdonosainak. Mi végre hát? A tavasz közeledtével ismét népesek lettek a kirándulóhe­lyek, ásó, kapáló családokat látni a hétvégi házak közelé­ben. Sokan fognak kezükbe kerti szerszámokat olyanok is. akik városban nőttek fel, és sohasem volt közük a mezei munkákhoz. Mi vonzza az em­bereket a kertbe, a szabadba? Mivégre hát a hétvégi telek? Bizonyítani, hogy vittük va­lamire? A divat követése? Vagy rokonnak, kollégának megmutatni: nekünk is van? Jövedelemkiegészítés? Esetleg puszta vonzódás a természet­hez? Menekülés az urbanizá­ció nemkívánatos mellékhatá­saitól? A régi kerteknek ki­mondottan gazdasági funkció­juk'volt. A falut körülölelő ;yümölcsösök, a háztáji, a ház- lartáshoz szükséges burgonya, Milyen zavarba ejtő tud lenni egy labda. Kiváltképp, ha gyerekkéz­ből érkezik, mi több: egy ér­tekezlet bevezetőjeként; és né­hány figyelmeztető gyermek­szó kíséretében: „Mi, gyerekek nagyon örülünk annak, amit tőletek, felnőttektől kapunk, de a legjobb, ha néha játszo­tok is velünk. Ezért ajándéko­zunk meg benneteket egy-egy labdával.” A labdák — húsz, piros-fe­hérre festett gömbölyű játék­szer — ott kaptak helyet a ta­nácskozás asztalán; mappák, tollak, aláírásra váró szerző­dések között, egy szokatlan ér­tekezlet, szokatlan jelképe­ként. Végigkísérték a tanács­kozást, a beszélgetés alatt is föl kellett venni, el-elgondol- kodva megpörgetni: kinek az ötlete lehetett? Egymás mellett Dr. Kovács Istvánnénak, Du- navarsány nagyközség tanács­elnökének az ötlete volt. „Gye­rekév van, gondoltam, szer­zünk egy kis meglepetést” — mondta. A meglepetés: a lab­dáké és az értekezleté is —si­került. Már a tanácskozás összeté­tele magában hordozta a si­kert. A ráckevei járás, vala­mint három község — Duna- varsány, Dunaharaszti és Tak­sony —, illetve a helyi Petőfi Tsz vezetői ültek le, nem egy­mással szemben: egymás mel­lé a tárgyalóasztalnál. A téma pedig?... Nos, a téma két év­vel ezelőttre nyúlik vissza. Ak­kor alakult meg, április első napjával Majosházával és Dél­egyházával Dunavarsány nagy­község. Azokról az időkről mondta dr. Kovács Istvánná: — Az egyesüléssel olyan gondok szakadtak a nyakunk­ba, amiket egyedül nem tud­tunk volna megoldani. De helyben volt a téesz, kézen­fekvőnek tűnt: lássunk közö­sen a munkához. A termelő- szövetkezet vezetői megértet­ték kérésünket, s ma, két év múltán ott tartunk: egy lépést sem tudnánk tenni egymás nélkül. Mit jelent nekünk a nagyközség és a téesz összefo­gása? Mindent. A boldogulá­sunkat. Közös jövő Az elnökasszony hosszú lis­tát sorolt, a „minden”-nek egy töredékét csupán. zöldségféle, a szőlő és gyü­mölcs termesztését szolgálták. Ma más okokból szerzünk ker­tet. Nézzük, ki, miért? Aki gondolt egyet A levéltári dolgozó telke Solymár közelében fekszik. A talaja silány, formája szokat­lan, a végén elkeskenyülő, háromszög alakú. Gazdája né­hány évvel túl az ötvenen, nemrég még azt fejtegette, hogy a kert és az autótulajdon terjedése atomizálja a társa­dalmat. Az emberek munka után a többiektől elkülönülve visszahúzódnak a családi élet szűk keretei közé. Aztán gon­dolt egyet, és ő is telket vásá­rolt, faházat épített, gödröt ásott, öntözte a paradicsomot, kukoricát kapált, irtotta a szüntelenül kisarjadó gyomot. Mesébe illő domboldalon, fenyveserdőn át járnak vízért egy forráshoz. — Sportszerűen élünk, más­hová nem is járunk, ha vége a munkaidőnek — mondja. A sportköri elnök, ha teheti, vidéki útjairól hétköznap is odakanyarodik a tóparti ví- kendház elé. Egy keveset bí­belődik a szőlőlugas körül, az­tán beül a csónakba, megy horgászni. A hétvégét a csa­láddal együtt töltik odakint, a vasárnapi vendégek is oda járnak. Néha a sportkör dol­gait is ott egyengetik. A művelődési ház igazgató­jának letelepedését lakással segítette a termelőszövetkezet; a lakótelep építésére együtt­működési megállapodás szüle­tett, ennek alapján készültek el, főképp termelőszövetkezeti dolgozók részére a házak. Se­gített a közös gazdaság az út­építésnél, az autóbuszjárat megszervezésében, rossz idő­ben az úttisztításban is. — Néha mi magunk is meg­lepődtünk egy-egy kérésen — mondta dr. Tresser Pál elnök. — Legutóbb például azon, hogy a tanács felkért bennünket: szakembereink legyenek ott a nagyközség hosszú távú tervé­nek megfogalmazásánál. Ad­dig haboztunk csupán, amíg asztalhoz nem ültünk. Most már papíron fekszik az elkép­zelések nagy része: a község és a téesz közös jövője. A jövőt, amelynek egy iz­galmas vetülete grafikonokban, számokban ott feküdt a ta­nácskozás asztalán. — Orvosaink összeállították a nagyközség élveszületési és halálozási arányszámait — mondta dr. Kovácsné. — El­gondolkoztató adatok ezek, megéri búvárkodni bennük: 1977-ben például ezer lakosra 16 gyerek jutott, ami azt mu­tatja: hamarosan nem is az óvoda, hanem az öregek ott­hona lesz a legfőbb gondunk. A helybeliek igyekezete A dunavarsányi tanács ta­valy szerződésben rögzítette együttműködését a szövetke­zettel; a mostani tanácskozás újabb lépés volt; a társközsé­gek: Dunaharaszti és Taksony vezetői kötöttek hasonló meg­állapodást a Petőfi Tsz-szel. — A varsányi példából ta­nulva határoztuk el az együtt­működést — mondta a két község vezetői nevében Ady István, a dunaharaszti tanács elnöke. — Termelőszövetkeze­teink egyesülésével lakossá­gunk egy része a Petőfi Tsz dolgozója lett: közös felada­tunk most már megfelelő élet- feltételeik kialakítása. A szerződések részletesen kidolgozva, aláírásra várva kerültek az értekezlet asztalá­ra. Oldalakon át sorolták a téesz és a tanácsok kötelezett­ségvállalásait, felajánlásait. Sokszor persze csak keretfo­galmazások ezek, hogy való­jában mi valósul meg belőle, a gyakorlat alakítja ki. Tisztviselő ismerőseim hét­végi telke egy erdő sarkán áll. A füves udvaron legfeljebb akkor mozognak, ha hűvösebb napokon fát vágnak a vas­kályhába, amelyik a kis ház egyetlen helyiségét fűti. Ebben az apró szobácskábán főznek, esznek, alszanak negyedma- gukkal, minden szombat-va­sárnap. Odakint is épp olyan bősége^ és kalóriadús ételeket fogyasztanak, mint odahaza a két szoba összkomfortos laká­sukban. Talán nagyokat sétál­nak az erdőben? Ahhoz meg nem kellene kint aludni, hi­szen városi lakásukig nincs egy órányi a távolság. A gyárigazgató vidéken nőtt fel, ismeri a kerti munkák mindenféle fajtáját. Praktiku­san választotta ki magának a helyet is. Munka után csak át kell mennie a réven, s akár mindennap eltölthet néhány órát a Pokolcsárda közelében fekvő telkén, ahol jövőre épít faházat. Tavaly már betakarí­totta az első termést zöldség­ből, burgonyából. Azt mondja: friss termést akar fogyaszta­ni. Nagyjából az ő nézetét vall­ja az öntőmunkás is, aki OTP- kölcsönbői építette fel kertes házát, s büszkén mutogatja a felnőtt őszibarackfákat, a ri- bizlibokrot, szőlőlugast, a ház­tetőn tipegő galambokat. — Nézd meg, mit hoztam itt ösz- sze! — Ügy tervezzük — mondta Tresser Pál —, hogy évente egy-egy nagyobb vállalkozást segítünk. Így idén Taksony­ban az iskola bővítését, majd a hatodik ötéves tervben az új iskola megépítését; Dunavar- sányban pedig a művelődési ház felújítását. Nagy pénzt visznek el ezek: Varsány pél­dául kétmilliót, de ha találko­zik a községek igyekezetével — egyetlen kikötésünk: oda adunk, ahol a helyi tanács is hoz anyagi és erkölcsi áldoza­tot —, nem maradhat ered­ménytelen az együttműködés. / Új alapokon A szerződéseket aláírták. A kézjegyek a közös gondolkodás erejét rögzítették. — Ami Dunavarsányban el­kezdődött — mondta dr. Raffai Béla, a járási hivatal elnöke —, az teljesedik most ki. Olyan modellt teremtettünk, amit másutt még nem csinál­tak, s amelynek kiterjesztése hallatlan erőt, a társadalmi munka új alapokra helyezését jelentheti. Tresser Pál így értékelt: — A szellemi erők összehangolá­sa együttműködésünk lényege. Közösen kereshetjük meg együttes érdekünkben a leg­helyesebb megoldást úgy, hogy közben egyetlen fillért sem pocsékolunk el. Dr. Kovácsné, a házigazda, ötletadó és újító saját tanácsa sikerének érezhette a társak szerződését: — Annak idején tőlünk in­dult el a művelődési házak j közös fenntartásának gondola­ta, most itt egy újabb hasz­nos kezdeményezés, ami me­gint Varsány nevéhez fűződik. Mi, varsányiak, büszkék va­gyunk erre. Az értekezlet végén megint a labda okozott gondot. Mert mit is lehet kezdeni egy lab­dával? Dr. Tresser Pál pattog­tatott néhányat a betonon: „Ezt még gyakorolni kell" — mond­ta. A taksonyiak meg körbeír­ták filctollal: Dunavarsány, 1979. március 23. A szerződés- kötés napja. A főhelyre kerül a tanács­ban, úgy ígérték. Egy szokat­lan, de követésre méltó érte­kezlet; szokatlan, de megőrzés­re érdemes emlékei. M. A. Vasárnap mindig talál ma­gának munkát. Olvasni? — kérdez vissza, csodálkozva. — Ugyan, mikor érnék rá? A mozgalom haszna A kerttulajdonosok egy ré­sze a Hazafias Népfront irá­nyította kertbarátmozgalomba tömörül. Pest megyében 35 helyen 95 kertbarátkörnek 1500 tagja van. Az ország egyik legnagyobb klubja, 1000 tag­gal, Dunakeszin működik. A klubokban széles körű szak­mai ismeretterjesztés folyik, a tagok gyakorlati tanácsokat és segítséget kapnak a szükséges eszközök beszerzéséhez. Rétvári Sándornak, a Haza­fias Népfront Pest megyei Bi­zottsága munkatársának véle­ménye szerint az elmúlt tíz évben a kertészkedésen kívül a kisállattenyésztéssel is bő­vült ez a mozgalom. Mindkét szabadidős tevékenység fő mo­tívuma a jövedelem-kiegészí­tés, emellett azonban közmű­velődési tartalma is jelentős. A tapasztalatcserék és szakelő­adások az ismeretszerzési lehe­tőségeken kívül a társasélet egyfajta kereteit is jelentik. Az Alsónémedin, Pomázon, Szent­endrén, s a megye más telepü­lésein jói működő klubokban baráti összejöveteleket is ren­deznek. Néhol a hagyományo­kat feltáró gyűjtők kezdték meg működésüket: nótázók, re­gélők színesítik a klubéletet. A kerttulajdonos-társadalom nagyobbik fele még nem tar­tozik ilyen közösségekbe. Kovács T. István Az elmúlt hetekben megye­S'zerte beíejeződöitt a számadás időszaka: a KISZ-aiapszerve- zetek beszámoló és vezetőség- választó taggyűléseken érté­kelték a tavalyi akcióprogram teljesítését — személyre szólóan. Összesen hét Százhalombattán is mélyre­ható, alapos volt ez az elem­zés: Kiss József, a városi KISZ-bizottság titkára szerint a település 67 alapszervezeté­ben 1260 ifjúkommunista te­vékenykedik. A mostani tag­gyűlések határozata alapján összesen hét fiatal KlSZ-tag- sági. viszonyát nem hosszabbik tolták meg. Erre a sorsra jutott a Du­nai Kőolajipari Vállalat Jó­zsef Attila KlSZ-alapszerveze- tének egyik tagja, a 20 eszten­dős Kovács Mária. Mielőtt az események rész­letes taglalásába bocsátkoz­nánk, ismerkedjünk meg köze­lebbről az alapszervezet mun­kájával. E kollektívához 24 fiatal tartozik — az üzefngaz- dasági, valamint a számviteli és pénzügyi főosztály dolgozói — s átlagéletkoruk mindössze 23 év. Az elmúlt évi akció- programjuk összeállításánál a gazdasági munka hatékonysá­gának fokozását tartották leg­fontosabb tennivalójuknak. Nézzünk néhány konkrét példát. A raktárai korszerűsí­tették: az új Dexion-Salgo állványrendszerek összeszere­lésében a KISZ-alapszervezet jelentős részt vállalt — társa­dalmi munkában. Más eset. Amikor- a vasúti kocsikon megérkeznek a különféle anya­gok — éppen az állásidő csök­kentése érdekében — minden dolgos kézre szükség van, a pakolás nem tűr halasztást. A raktár ifjúkommunistái ebben sem vallottak szégyent. Arra pedig különösen büsz­kék, hogy ifjúsági vitakörük a legjobb a városban: ezt egyébként az elnyert zászló is bizonyítja. S nem utolsósor­ban: becsülettel helytálltak a Kiváló ifjú szakmunkás pá­lyázaton is. Egyhangú döntés Azon a bizonyos taggyűlé­sen 24 ifjúkommunista egy­hangú szavazással úgy dön­tött, hogy nem hosszabbítják meg Kovács Mária gyors- és gépírónő tagsági viszonyát. Hogyan jutottak a kollektí­va tagjai erre az elhatározás­ra? Először hallgassuk meg az alapszervezet háromtagú ve­zetőségéből, Bukovszki Miklós raktárvezető-helyettes véle­ményét: — Mindenekelőtt hadd mondjam el: Marika volt a szocialista brigád könyvtáro­sa, aki kikölcsönözte, majd miután a fiatalok elolvastak egy-egy művet, visszavitte az olvasmányokat. Ezt a felada­tát kétségkívül ellátta, de a munka értékelése során be kellett látnunk: az alapszer- vezet valamennyi tagja ennél jóval többet vállalt és teljesi- tett. Arról nem is beszélve, hogy taggyűléseinkre, s az if­júsági vitakörre egyáltálán nem járt. A teljes képhez feltétlenül hozzátartozik: a KISZ-vezető­ség év közben is figyelemmel kísérte a vállalások teljesíté­sét, s már akkor felhívták Ko­vács Mária figyelmét: aktí­vabbnak kellene lennie, s' va- valamennyiük javára válna ha fokozottabban venne részt a közösség munkájában. Van visszaút S miként vélekedik az eset­ről maga az érdekelt? Kovács Mária őszintén vá­laszolt: — Tény, hogy eléggé visz­szahúzódó típus vagyok, nem tudok könnyen beilleszkedni egy-egy közösségbe. A DKV- ban negyedik éve dolgozom. Az Ercsi melletti Rácke- resztúrról naponta busszal já­rok be, s ugyanúgy jutok ha­za. Tény, hogy nem mentem taggyűlésre és vitakörre sem rendszeresen, ám ebben a kö­rülményeim is közrejátszot­tak: férjhezmenetel előtt ál­lok, s odahaza szintén sokat kell segítenem. Ügy érzem, jo­gos volt a taggyűlés döntése, hiszen jelenleg nem tudok eleget tenni az ifjúsági szer­vezetben kötelezettségeimnek. Egyébként nincs harag köz­tünk ... Ez utóbbi állítás igazát egyébként magunk is tapasz­taltuk. Kovács Mária tovább­ra is a brigád könyvtárosa. Az eset tanulsága: minden való­színűség szerint egy gyengéb­ben tevékenykedő, alacso­nyabb színvonalú munkát végző alapszervezetben fel s'em merült volna tagsági vi­szonyának felfüggesztése. Az átlagon felül teljesítő, ered­ményes kollektívában viszont éppen a további előbbrelépés érdekében tették meg ezt a lépést. A kapu nem zárult be: ha Kovács Mária a későbbiek so­rán majd úgy érzi, ismét az ifjúkommunisták között a he­lye, bizonyára visszaveszi}; maguk közé. Előbb azonban munkájával bizonyítania kell. S akkor a döntés ismét a tag­gyűlés kezében lesz... Falus Gábor Ápoljuk kertjeinket...

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents