Pest Megyi Hírlap, 1979. április (23. évfolyam, 77-100. szám)

1979-04-03 / 78. szám

1979. ÁPRILIS 3., KEDD MUm Munkásellátás felső fokon Ami nincs a borítékban Százhalombattán, a Dunai Kőolajipari Vállalat irodahá­zának bejárata fölött tábla íirdeti: „Kétszeres kiváló üzem”. Az igazgatói irodák az első emeleten vannak, a csa­póajtó mellett. A szociális igazgatóhelyettes irodája azon­ban nem itt található, hanem a kanyargós folyosó végén. Az ajtón kézzel írott névtáb­la, rajta ez áll: Mezei Lajos, szociális igazgatóhelyettes. — Jelképez-e valamit az igaz­gatóhelyettesek irodáinak rendje? — Talán igen, szimbólum is lehet ebben az elhelyezés­ben, de én inkább a célszerű­ségét látom benne. A munkás- ellátás, a szociálpolitika, az igazgatás egységei, a vállalati párt-, KISZ- és szakszervezeti bizottságok is ebben az iro­daszárnyban helyezkednek el, így szükségesnek tartom, hogy a napi kapcsolatok miatt a közelükben legyek. — ön az első szociális igaz­gatója a vállalatnak. — Valóban, nem örököltem' az állást. Érzem is ennek a fe­lelősségét. Bízom abban, hogy friss szem többet lát és job­ban. Munkatársaimmal arra törekszem, hogy hatékonyabb munkával valódi rangjára emeljem a szociálpolitikai el­látást. Feladataink nem korlá­tozódnak az üzem területére. Hiszen a munkásellátás, a gyermekintézmények, a válla­lati üdültetés, a lakáskiutalás mind a mi feladatunk, hogy megfelelő feltételek között a dolgozók igényeit szolgálják. Kerítésen kívül vannak az üdülőink, a csopakira 30 mil­liót költöttünk. A balatonaka- rattyai a vízisportot kedvelő- lóké főleg, de hétvégi kirán­dulásokat is gyakran szerve­zünk oda. A Duna-parton csó­nakházat építettünk, s faháza­kat. A költségek nagyobb ré­szét a kommunista szombatok bevételéből fedeztük. — Milyen kérésekkel keresik fel? — Többnyire lakásügyben és a gyermekelhelyezések mi­att. De sajnos soha sincs a zsebemben felesleges lakás­kulcs, a bölcsődei és óvodai ügyeket sem tudom azonnal elintézni. Egy valamit azon­ban tudok; a hozzámfordulók határozott és egyenes választ várnak. Minden esetben el­mondom, milyenek a reális le­hetőségek. — Mire számíthatnak a lakás­ra várók? — Az idén 130 lakás átadá­sát tervezzük, ebből a napok­ban harminckét lakáskulcsot adtam át a tulajdonosoknak. Terveztünk egy 150 személyes óvodát, a városi tanáccsal kö­zösen akarjuk felépíteni. Ad­dig is igyekszünk átmenetileg a gyesről visszajövök gondját megoldani, — Milyen tervek készültek még 1979-re? — Mindep egyes dolgozónk­ra átlagosan évi 28 ezer forint szociális juttatás esik a bérü­kön kívül. Itt van például az utazás, a budapesti dolgozóink 40 forintért, a lakótelepiek pe­dig 20 forintért utaznak egy hónapban. A többit a vállalat fizeti. Az idén összesen jóléti és kulturális alapra 18,7 mil­liót terveztünk, s az összes szociálpolitikai költség 82 mil­lió forint lesz. — Értékelik ezt a gondosko­dást a vállalat dolgozói? — Sokan nem eléggé, s többség pedig természetesnek tartja. Szeretném, ha egyszei fizetési napon a borítékban lenne mindenkinél, hogy ab­ban a hónapban mit kapott s népgazdaságtól, a vállalattól 5 és a családja. Ez egy kissé utópisztikusnak tűnik, mégis úgy érzem, szükséges lenne egy ilyen felvilágosítás. Ma még ezzel igen rosszul politi­zálunk. — Mik a további elképzelé­sek? — Ki kell alakítani a mun­kámat, hogy valóban haté­kony legyen.. Több baráti or­szágból gyűjtöttem erre jó példákat. Az egyik üzemben tavaly látogatóban voltam és ott láttam, hogy a védőitalnak valót papírzacskókba csoma­golva kapják. Vagy a védőéte­lek: nálunk teljesen ötletsze­rű áz ellátás, alma, szörp, cit­rom, mikor mit lehet kapni, így nem hinném, hogy azt a célt szolgálnák, amiért erede­tileg adni kell., Hallatlan po­csékolás! Maguk a dolgozók döbbennének meg, ha elmon­danám, mennyibe kerül a ki­dobott alma és a többV Bul­gáriában például hideg tejet kapnak a dolgozók télen, nyá­ron. A pocsékolást meg kell szüntetni, hiszen otthon ezt nem tenné meg senki, hogy felesleges dolgokat vásároljon. Márpedig nekem az a fel­adatom, hogy jó gazda mód­jára szemügyre vegyek min­dent, s megszüntessem a pa­zarlást. Akkor kevesebb be­fektetéssel is jobban tudunk gazdálkodni. Ezt a szemléletet az emberekben is ki kell ala­kítani, S az emberekkel való foglalkozás szerintem legalább olyan rendű és rangú, mint a termelő munka. A kettő pedig függ egymástól, mert ahol jó az ellátás, a dolgozók jobban dolgoznak, s ahol rosszak a körülmények, ott gyengébben megy a munka. — És a partnerei hogyan se­gítik a munltáját7 — A párt, KISZ és a szak- szervezet olyan nekem, mint egy jelzőrendszer, azonnal „csenget”, ha valamit rosszul csinálok. Munkatársaim pedig ígért ’ jól képzett emberek, s a zöme fiatal. A munkások kö­zött dolgoztak még nem is oly régen, s az ő szemükkel nézik a dolgokat. — Milyen új feladatokkal szá­molnak még? — Nagyon szép feladatok várnak ránk. Legtöbbet már elmondtam, de nem beszéltem még a művelődésről, a sport­ról, a könyvtárunkról, az üzemegészségügy fejlesztésé­ről. Szeretnénk átszervezni és korszerűsíteni a vállalati ügy­vitelt is, ami érzésem szerint elavult. Több a felesleges rá­fordítás, növekszik a * papír­halmaz. A rendészet feladatát is jobban megszervezzük, hi­szen nyolcvan hektáros terü­letű üzemünknek több bejára­ta is van. Nagy szerepük le­het a munkafegyelem ellenőr­zésében, s megszilárdításában. Jelzéseikből a hibákra is rá­jövünk. Sz. M. Minden héten szerdán tanácskozik Mivel foglalkozik az üzemi négyszög? A Dunakeszi Járműjavítóban minden héten szerdán tanács­kozik a gyár vezető szervezete. Üzemi négyszögnek nevezhet­nénk, ha az igazgatón, a párt, a szakszervezet és KISZ kép­viselőin kívül nem kapna ben­ne helyet a gazdasági igazgató, a termelési és fejlesztési fő­mérnök, valamint a személy­zeti osztály vezetője. De mi is történik egy-egy ilyen vezetői tanácskozáson ? Tisztább kép — Mindenekelőtt a személyi ügyeket beszéljük meg — mondja a- pártbizottság titkára, Dobrovits István. Utána ki-ki elmondja a saját területének gondjait. Elsősorban természe­tesen a termeléssel összefüggő Népszámlálás előtt A lakosság segítségét várják Magyarország területén aiz 1979. december 31. és 1980. ja­nuár 1. közti éjféli állapot ala­pulvételével általános nép­számlálást kell tartani — így rendelkezik az 1977. évi 29. számú törvényerejű rendelet. Ennek a munkának jó és lelkiismeretes elvégzése je­lentős többletfeladatot jelent a városi tanácsnak. Ezt tudva, felkerestük a tanács igazgatá­si osztályát, hogy a rendelet végrehajtóitól kérjünk felvi­lágosítást, miként történik majd a népszámlálás, a lakos­ság hogyan segítheti elő ennek a fontos, országos érdekű fel­adatnak minél jobb megoldá­sát Az első és a legfontosabb tennivaló a város utca- és1 házszám-, valamint lakásjegyzékének el­készítése. Mint arról koráb­ban hírt adtunk, a tanács mű­szaki osztályú A.hiányzó, utca­név- és házszámtáblák be­szerzéséről már gondoskodott, megrendelte a táblákat, s azok folyamatosan a helyükre ke­rülnek. Az utca-, házszám- és la­kásjegyzék összeállítását ápri­lis első felében kezdik el, s július közepén fejezik be. Az adatgyűjtés, illetve rendszere­zés az összeírok feladata • lesz, akiket hivatalos személyeknek kell tekinteni. Éppen ezért ké­ri a városi tanács igazgatási osztálya a lakosság megértő támogatását; pontos adatszolgáltatással segítsék elő. munkáját. A jegyzékbe felvesznek minden lakóépületet, beleért­ve a nyaralókat, a hétvégi házakat is, továbbá vala­mennyi egyéb rendeltetésű épületet, valamint az ideigle­nesen lakott létesítményeket, a házszámozott területen va­lamennyi be nem épített ház- és üdülőtelket, össze kell írni a már megkezdett, de még nem kész épületeket is. Az igazgatási osztály külön felhívja a nyaralók, a hétvégi- ház-tulajdonosok figyelmét arra, hogy jól látható helyen, kerítésein vagy esetleg a tel­ken levő fán, nevüket és címüket füg­gesszék ki. Kétségtelenül nehéz feladat vár az igazgatási osztály dol­gozóira, de ha a lakosság meg­értő támogatását megkapják: munkájuk zökkenőmentes lesz. .ria clt ózempar problémákat. Így például meg­vitatjuk egy-egy intézkedé­sünk visszhangját, s. hogy a gyakorlat igazolta-e valame­lyik korábbi döntésünk helyes­ségét. Havonta egy-egy terület vezetője részletesen is beszá­mol munkájukról. — Legutóbb például a mi­nőség-ellenőrzési osztály veze­tője mondta el tanulságos ta­pasztalatait — folytatja Gye- pessy Ferenc termelési főmér­nök. Így tisztább lett a kép, hogy mit kell fokozottabban ellenőrizni a termelési folya»- matban. Bősz József, a szakszervezeti tanács titkárának véleménye: — Ennek a fórumnak mi kü­lönösen akkor látjuk nagy hasznát, amikor a dolgozókat közvetlenül érintő intézkedé­sekről van szó. Így már az elő­készítés idején elmondhatjuk véleményünket, s nem utólag kell tiltakoznunk, vagy vala­milyen módosítáíst kémünk. Hiszen ha erre a végrehajtási szakaszban kerül sor, az már erkölcsi, anyagi kárt is okoz­hat A munkások érdekei Gyepessy Ferenc szerint so­kan összekeverik az üzemi de­mokráciát azzal, hogy mindig» mindenhol, mindenbe beleszól­nak. — A politikai vezetők rész­vételének ebben az esetben mi kettős hasznát is látjuk. Egy­részt, ha úgy látják, hogy he­lyes célt tűztünk ki, a párt, a szakszervezet, a KISZ tagjai között népszerűsítik, magya­rázzák a terv.ezéft intézkedést, s így a végrehajtás idején már nem kell a legelején kezdeni mindent. Nem hátráltatja a munkát időtrabló magyarázko­dás. Másrészt pedig nekünk is nagy szükségünk van a kont­rollra. Akkor is közösen beszéljük meg dolgainkat, ha valaho szorít a cipő — mondja Stech- lik Ferenc, a KlSZ-bizottsár titkára. S legelőször mindig itt esik szó az egész üzemet érin­tő tennivalókról. Rosszul kezdtek hozzá Gyepessy Ferenc egy konk­rét példát is említ. Azzal a feladattal bízták meg az osz­tályvezetőket, mérjek fel, ho­gyan lehet a legcélszerűbben végrehajtani az új csarnok üzembe helyezéséhez szükséges munkaerő átcsoportosítást. Né- hányam ugyancsak rosszul kezdtek hozzá. Elkezdték az embereket válogatni: te jö­hetsz hozzám, te nem. Termé­szetes, hogy olyan lett egy-egy üzemrész, mint a felbolydult méhkas. Ezután — a félreér­tések elkerülése érdekében Bősz József arra kérte a gaz­dasági vezetőket, dolgozzanak ki egy konkrét javaslatot, ezt a szakszervezeti tanács és a bizalmiak együttes ülése meg­vitatja, ha egyetért vele elfo­gadja. — Ezek a szerdai beszélge­tések — folytatja Dobrovits István párttitkár — arra is jók, hogy a legfontosabb poli­tikai feladatokat is megvitas­suk. Szó esik ilyenkor szinte minden kisebb-nagyobb, de az üzemet közvetlenül érintő kér­désről, így a társadalmi mun­kákról, a brigádmozgalom leg­fontosabb feladatairól, a mun- kaversenyről. De — és ez na­gyon fontos —, az üzemi négy­szög nem testület, igy nem hozhat döntést. Csupán az a feladata, hogy segítse a gaz­dasági vezetőket, a párt- és KISZ-bizottságot, a szakszer­vezeti tanácsot. Szalai Mária Nagyarányú villamosítási program Ütemesen fejlődő nagyközség Sziget szent miklós EKÍG E KÉSZLET gyermekcipők húsvéti vására Minden gyermekcipő árából 20% engedményt adunk f/A\| USÓNÉMEDI SOLTJÁBAN: Alsónémedi, Vörös Hadsereg útja 66-68. Komótosan döcög a személy- vonat a szürke ködbe burkoló­zott tájon. Párafelhő kavarog a nyomában. Hétköznap délelőtt van, kevés az utas, alig időz valamit a szerelvény egy-egy állomáson. Ám Gyömrőnél csak nem akar tovább indulni. A vonat 4-es kocsijának utasai türel­metlenül néznek egymásra, mintha valamelyikük bele­egyezésére volna szükség ah- : hoz, hogy folytassa útját Süly­sáp felé a könnyű terhével döcögő szerelvény. De a vonat nem lódul tova. ; A kíváncsiskodó, ablakon ki­hajoló utasok nem éppen szív- derítő látványnak lehetnek ta- : núi. Középtermetű, szürke szö­vetkabátos férfi, fején csám- pás bőrkalappal minden igye­kezete ellenére sem tud felka­paszkodni a lépcsőkön a ko- i csiba. Messziről lerí róla, ala- : posan felhajtott a garatra. Két • megszeppent kisfiú már fent i áll és várja, mi lesz, ha apu le- - j marad a vonatról? 11 Végül is egy, az állomásépü- , | létből elősiető vasutas segíti :' fel a kapatos embert. A két gyerek belecsimpaszkodik, úgy érnek az utastérbe. Az első üres ülésre lehuppannak. — Apuci, ne aludjál — no­szogatja az idősebbik, a nyolc éves formájú és leveszi kötött sapkáját, kabátját is kigom­bolja. Ám az a sarokba hú­zódva recsegős fújtatással húz­za a lóbőrt. A kisebbik gye­rek oda húzódik melléje, s ri­adt tekintete csapong a fül­kében, mintegy elkerülve az utasok pillantásait. Jó negyedóra telhetett el, amikor a kocsiban utazók kö­zül felemelkedett egy testes férfi. Vasutas volt ő is. Oda­fordult a srácokhoz: — Mondjátok gyerekek, ho­vá utaztok? A kisebbik úgy nézett, mint aki elfelejtette a beszédet. Bátyja is csak nehezen nyögte ki: — A Teresa nénihez, Far­mosra ... A legjobbkor szólalt meg, mert újra megállt a vonat, az­tán megint tovalpdult. — Zsellérpaskomnál va­gyunk, lassan le kell szánno­tok — mondta sürgetően, de barátságosan a vasutas. — Apu, apu ébredj már, rá- zogatta a nagyobbik gyerek a férfi karját, vállát. De az meg se moccant. Már Farmoson állt a vonat, s úgy látszott, a le­szállásból nem lesz semmi. A testes vasutas megunhatta a huzavonát, lerántotta az abla­kot és odakiáltott az indítani készülő kalauznak. — Várj még, Zoli.! — aztán, odalépett a szuszogva alvóhoz, hóna alá nyúlt, s nagy megle­petésünkre könnyedén fel­emelte. Mi utasok már csak azt láttuk néhány szempillan­tás múlva, hogy az ittas em­ber imbolyogva áll néhány méternyire a meglódulj ko­csitól, s mellette ott topognak az ijedt gyerekek. S bár rán­gatják az apa kezét, de ő, mint a bibliai Bálám szamara, nem mozdul, se előre, se hátra. — Oh, mister alkohol, me­gint becsaptál — dúdolja vic­cesen egy mellettük elhaladó Sámson-hajú huszonéves. A szerelvény lassan elhúzott Abony felé. Olyan békés, olyan emberi, s valahogy fclyan 'szívbemar- koló volt most a tápiósági -táj. Sokáig nem hagyott nyugod­ni bennünket a két kisfiú ri­adt szempára. Kovái Iván A mintegy tízezer lakosú nagyközség, Szigetszentmiklós a főváros közelsége, a két nagy gyár — a Csepel Autógyár és a Pestvidéki Gépgyár — von­zása miatt szüntelenül a nö- | vekedés gondjaival küszködik, i Valamennyi igényt természe­tesen lehetetlen azonnal kielé- I gíteni, néhányra azonban már az idén sor kerülhet. — Ez évben 90 millió forin­tot fordíthatunk fejlesztésre — tájékoztatott Garai István, a nagyközségi tanács elnöke. — Ebből 68 milliót munkáslakás­építésre költünk. A tervezett kétezer állami célcsoportos la­kásból most, az első ütemben 210-et adunk át. A beruházás generálkivitelező- . je a Pest megyei Állami Épí­tőipari Vállalat. A fennmara- , dó 22 millió forint igen sok- i féle célt szolgál. Ütépítésre j mintegy 10 milliót irányoztak ' elő: szilárd burkolatot kap a ; Rákóczi, a Lehel és az Erdei j Ferenc utca, a közművek le- ! fektetését követően.' 100 ezer j forint értékben építenek jár­dát, s a közeljövőben két buszvárót is átadnak Lakihe­gyen. Égetően fontos a lakos­ság ellátásának javítása, a bolthálózat bővítése. A Tebe- soron nemrég adtak át egy élelmiszerüzletet, s a Takso­nyi Afész máris hozzákezdett a Petőfi utcában egy 240 négy­zetméteres újabb élelmiszer- bolt építéséhez. Ugyancsak a szövetkezet érdeme, hogy meg* nyílt a facsemete- és növény- védőszerbolt. A fejlesztési tervben szerepel a József At­tila lakótelep önkiszolgáló boltjának bővítése és már tár­gyalnak a Legelő-soron épí­tendő élelmiszerüzlet kivitele­zőivel. Tovább bővítik az idén a nagyközség villanyhálóza­tát is. Most a kisebb utcák kerülnek sorra. Az üdülőövezetben be­fejeződött a nagyarányú villa­mosítási program. Ezzel a ráckevei Duna-ág üdülőinek régi és jogos óhaja teljesült. — A 2-es számú üdülőkör­zet összefogásának is köszön­hető. hogy fél év alatt befe­jeztük a villamosítást. Követ­kező lépésként az utakat épí­tik ki társadalmi munkában. Tekintettel szűkös anyagi le­hetőségeinkre. ez a közösség példaként állhat a többiek előtt is — mondta a tanácsel­nök. A nagyközség központjában várhatóan május végén adják át a nyolctantermes iskolát, a falu szélén, a Dobó István ut­cában pedig egy 100 személyes óvoda építését készítik elő. Még az idén sor kerül a mentőkocsi-állomás és a tűz­oltószertár építésére. A tervek megvalósítása legalább rész­ben enyhíti majd a gyorsan fejlődő nagyközség gondjait Sz. fi.

Next

/
Thumbnails
Contents