Pest Megyi Hírlap, 1979. április (23. évfolyam, 77-100. szám)

1979-04-30 / 100. szám

XXIII. ÉVFOLYAM, 100. SZÁM 1979. ÁPRILIS 30., HÉTFŐ Az ötlet bizony nem tavaly született meg. Évek óta ké­szültek a karbantartás felül­vizsgálatára, átszei-vezésére. Több ízben is megállapították, hogy sok az állásidő, a lakato­sok, a szerelők nem érdekeltek a gépek gyors javításában. Tudták, hogy mint általában mindenütt, náluk, a Taurus Gumiipari Vállalat váci gyá­rában is, dúl az úgynevezett csendes harc a karbantartás és a termelő egységek között. Nem véletlen tehát, hogy amint a gyár élére került új vezetők 1978 elején felmérték, miként tehető folyamatosabbá a termelés, és mit tehetnek a munka hatékonyságának nö­veléséért, elsőrendű feladataik közé sorolták a gépállások miatti veszteségek erőteljes csökkentését. Igaz, a végrehaj­tásra csak novemberben ke­rült sor, amikor kísérleti jel­leggel alakították ki az új kar­bantartó hálózatot. Idán janu­ártól azonban már mérlegelve az intézkedés eredményeit, tör­vényerőre emelkedett az új rend. Tmk-5ok ügye!síben — Az üzemfenntartás kar­bantartó üzemének gépjavító részlegét szerveztük át — mondja Lestyán István üzemi vezető —, az embereket két egységbe osztottuk. Létrehoz­tuk az ügyeleti, és a tervszerű megelőző karbantartó — tmk — csoportot. Az új felállás annyit jelent, hogy most az . ügyeleti csoport tagjai két mű­szakban dolgoznak. Megtalál­hatók közöttük lakatosokon, hegesztőkön, villanyszerelőkön kívül forgácsolók is. A koráb­bi időszakban, ha délután le­állt egy kulcsgáp, három vá­lasztási lehetőségünk volt. Vagy még bent tudtuk tarta­ni túlórában az embereket, vagy kimentünk értük a laká­sukra, de előfordult bizony, hogy csak másnap délelőtt ke­rült sor a javításra. Éjjel pe­dig, miután az egész gyárban mindössze egy villanyszerelő és egy lakatos tartózkodott, sakk-matt helyzetbe jutot­tunk, hiszen nem egy beren­dezésünknél a hibaelhárítás­hoz egész csoport együttes munkája szükséges. Összegezve tehát: nem tör­tént egyéb, minthogy megerő­sítették a délutános és az éjje­li műszak létszámát. Kérdez­hetné ezután joggal bárki, jó-jó, a gyár haszna világos, de hol van az embereké? Miként tették érdekeltekké őket? — Kijelöltük a gyár har­minc kulcsgépét, s megnéztük, az utóbbi két évben mennyit álltak műszaki okokból — ma­gyarázza az üzemvezető. — Az átlag 730 óra volt. Ehhez az alaphoz készítettük el a pré­miumrendszert, azzal a céllal, hogy az állásidő csökkenésé­nek arányában több pénz üsse az emberek markát. A teljes felsorolás igénye nélkül, hadd mondjak három példát: 700 óránál egy fillért sem, 620—679 óra között 250, 539—500 óra között pedig 500 forint pré­miumot kap az adott hónap­ban egy ügyeleti karbantartó. Ügy vélem, senkinek nem kö­zömbös, hónap végén mennyi pénz kerül a borítékba. Elég a nyolc óra — Első tapasztalataink jók — állapítja meg Galambos Ist­ván, az ügyeleti egység vil­lanyszerelőinek a csoportveze­tője. — Nézzük először a mun­ka oldaláról! Az átszervezéssel nagymértékben javult a mun­kahelyi légkör, a különféle szakemberek a korábbinál job­ban egymásra utaltak. A mi embereink szólnak a tmk­soknak, ha látják, hogy egy alkatrészt hamarosan ki kell cserélni, mert nagyon kopott. Vagy: a kétműszakos rendben közelebb kerültünk az üzemek munkásaihoz is. Voltak pél­dául, akik nem szóltak, ha észrevették, hogy valami nem stimmel a gépükön. Gondol­ták, még az ő műszakuk alatt jó lesz, azután meg mindegy. Most pedig azonnal hívnak bennünket, s így maguk is elő­segítik, hogy a berendezéseket időben megjavíthassuk, még a nagyobb károsodás előtt. Szót érdemel azonban az anyagi ol­dal is. Sok ember különféle családi okok miatt nem tudta vállalni a túlórázást. így vi­szont egyesek többet keres­tek. Vagyis bérfeszültség ke­letkezett, nem volt kellemes a légkör. Most kialakulhatnak a megfelelő kereseti arányok. Becsületes, nyolc óra alatti munkával, túlóra nélkül. A tmk-csoportba jelenleg 15-en tartoznak mindössze, ná­luk megmaradt az állandó egy műszak. — Számunkra is új prémi­umrendszert dolgozott ki a gyárvezetés. Nagyon is érde­künk, hogy rövid idő alatt el­készüljünk a javítással — kapcsolódik a beszélgetésbe Birszki Imre lakatos csoport- vezető — hangsúlyozza köz­ben, hogy maguk is fizikai munkások, nem csupán diri­gálok. — Már az első hóna­pokban felére csökkent a túl­órázás nálunk, a célprémiumot csak akkor kapjuk meg, ha végrehajtjuk a célfeladatot, Ha húzunk rendesen, kevesebb időt kell tölteni a gyárban, és nemcsak a korábbi kereset van meg, több is. És azt sem tart­juk mellékesnek az új rend­szerben, hogy végre nyugod- tabbak lettek a körülménye­ink. Nem kell futkosnunk, hol ide, hol oda. Koncentrálhatunk , a munkára, s valóban elvár­hatják tőlünk a minőséget. Megszűnt a szervezetlenség, a kapkodás. Partnerek lettek Az új prémiumrendszerről, illetve a karbantartás átszer­vezéséről a termelő egységek­ben is időben értesültek. An­nak érdekében pedig, hogy va­lóban jó partneri együttműkö­dés jöjjön létre a karbantar­tókkal, azt is kidolgozták, mi­kor, milyen hibákhoz hívhat­ják az ügyeletes szerelőket, s mi tartozik a megelőző kar­bantartó szakemberekre. így elejét vehették az esetleges vi­táknak. Dudás Józseffel, a mezőgaz­dasági-padló üzem csoportve­zetőjével véletlenül futok ösz- sze műhelyük ajtajában. Kér­dezem őt: észrevettek-e vala­mi változást a lakatosokkal, a villanyszerelőkkel kapcsolat­ban? — Hát hogyne! Sokkal köny- nyebb a dolgunk. Megszűnt a régebbi feszültség. Ha most hívjuk őket, jönnek fürgén, sietve. Kevesebbet állnak a gépeink. Mi is teljesítmény­bérben dolgozunk, hogyne len­ne jó, hogy csökkent a terme­léskiesés. És a gyárnak is. Ta­valy még éjjelente, úgy tu­dom, csak egyetlen ügyeletes volt bent. Most meg vannak hárman. Akkor is elhárítják a hibát, ha a hálózati feszült­séggel van valami zűr. Egyi­kük ugyanis villamossági szak­ember. Már régen meg kellett volna szüntetni az ellentétet a karbantartók és a termelő üze­mek között. Mindehhez kommentár he­lyett álljon itt csupán két adat: januárban a gyár ügye­leti karbantartóinak 500—500, februárban pedig 400—400 fo­rint prémiumot' fizethettek ki. Doúó Györgyi MIT LEHETNE TENNI azért, hogy a kisközségekben a mű­velődési házak rendezvényein nagyobb számban vegyenek részt az emberek? Hogyan csinálják ezt Váchantyánban? Erről beszélgettünk Monosto­ri Gáborral, a községi KISZ- bizottság titkárával. — Községünk vonzásköre elég nagy. A különféle ren­dezvényeinkre nemcsak a helybeliek és a környező tele­pülések lakói jönnek el szíve­sen, de távolabbról, így pél­dául Vácról is gyakorta ki­jönnek ide a fiatalok. Mivel közigazgatásilag hozzánk tar­tozik Kisnémedi és Püspök­szilágy is, három település­ről kell gondoiskodnunk — mondta Monostori Gábor. Igyekszünk mindenkor vál­tozatos programokat szervez­ni, olyanokat, amelyek a leg­több embernek tetszenek: a művelődési házban például évente kát-három ajkalom­mal színházi előadásokat szer­vezünk, esetleg magyarnőta, vagy humoresteket. Kapcso­latban vagyunk a volt Dé­ryné Színház művészeivel is, akik nem túl magas fellépti díjért szívesen jönnek el hoz­zánk. A három községben 18 csoportunk van. Ezek közül l eg­jelentősebb a képzőművésze­ti szakkör, a ciíerazeneloir. a kertbarátok csoportja, vala­mint a nyolcadik osztályosok klubja. Ez az utóbbi egyéb­ként azt a célt is szolgálja, hogy a végzős általános is­kolai diákokat megpróbáljuk bevonni a közösségi munkába. — Milyen anyagi eszközök­kel rendelkeznek? — Közművelődésre az el­múlt évban 620 ezer forintos keretünk volt. Az idén csak 320 ezer forintunk van. En­nek a csökkenésnek egyik oka az, hogy korábban nem volt meghatározva a fellépő művé­szek honoráriumkerete. Az idén ezt szabályoznak, 45 ezer forint áll rendelkezésre. Nemcsak a községben szerve­zünk programokat. Ebben az évben már 300 embert vittünk- el Budapestre különféle szín­házi előadásokra. Mintegy 60 résztvevője volt a Munkásmoz­galmi Múzeumban tett láto­gatásunknak is. Jelenleg ter­vezzük, hogy a tsz_ben dolgo­zókkal meglátogatjuk a Me­zőgazdasági Múzeumot. A 22- es számú Volán váchárlyánl üzemének szocialista brigád­jával júniusban szeretnénk el­menni Aggtelekre, a barlang- játékokra. A fiatalok és az idősebb emberek is szívesen részt vesz­nek a rendezvényeinken. A 22-es Volán helyi üzeme se­gít utaztatni az embereket. Jó a kapcsolatunk a vállalat he­lyi vezetőivel és több szocia­lista brigádjával is. — Mostanában mire készül­nek? — Május elsejét szeretnénk a községben méltóképpen kö­szönteni. A munka ünnepén egész napos, összevont szabad­tári programot szervezünk. Május elsején adjuk át egyéb­ként a társadalmi munkában épült öltözőt is a sportpályán. Ezt követően a gyermeknapi ünnepségek megszervezése lesz a közvetlen feladatunk. A gyermeknapi műsort ugyan­csak szabadtéri rendezvény­nek szánjuk. Szeretnénk meg­hívni a gyerekek kedvencei közül néhányat. Két kulturális rendezvény kö­zött azonban ott vannak a szürke hétköznapok is. Azok a napok, amelyeken nem su­gároz adást a televízió, ami­kor az emberek túlságosan fá­radtak ahhoz, hogy másutt keressék a kikapcsolódást, a szórakozást. Ilyen napokon kap igazán fontos szerepet az újság, vagy egy-egy jó könyv. Különösen az utóbbi. Vác- hartyánban 4 ezer kötetes könyvtár áil az olvasók ren­delkezésére. Nem túlságosan sok... Jelenleg 254 olvasónk van. A fiatalok és az idősebb em­berek egyaránt szívesen el­jönnek ide új könyvekért _ — mondja Szánthó Gézáné könyvtáros. — Az olvasók többsége általában a szépiro­dalmat. vagy a krimiket ke­resi. A gyerekek a meséken kívül azokat a könyveiket vá­lasztják ki, amire az iskolában szükségük van. — Az írók közül kik a leg­népszerűbbek? — Nálunk Jókai, Móricz és Mikszáth a legnépszerűbb. A maiak közül talán Be-rkesi. De keresettek az orosz irodalom nagyjai és a mai szovjet próza is. Da az emberek többsége megvásárolja azokat a köny­veket, amit el szeretne olvas­ni, s a könyvtárba csak ak­kor jön el, ha valamilyen ne­hezen megszerezhető könyvet keres. így van ez általában a szakkönyvekks'l is ... A három községnek, Vác- hartyánnak, Kisnámedinsk és Püspökszilágynak összesen 20 ezer forintja van évente ar­ra, hogy az új könyvek is itt sorakozhassanak a polcokon. Neon túlságosan nagy összeg, de jó beosztással el lehet ér­ni, hogy bamenjensk az ér­deklődők a könyvtárba, s kö­rülnézzenek, mi található a polcokon, amit érdemes vol­na az üres órákban elolvasni- Csitári János Váei siker Szentendrén ^ A Lővey Sándor Gépipari Az ifjúsági yöröskeresztesek csecsemőápolási és elsősegély­nyújtó versenyén, amelyet Szentendrén rendeztek, min­den kategóriában váci győze­lem született. A Géza király téri Egész­ségügyi Szakközépiskola diák­jai az elsősegélynyújtás • és csecsemőápolási versenyben &1­SzakköZípískola csapata. Cserny Fttcr felvétele ső helyen végeztek. A szakkö­zépiskolák csecsemőápolási és elsőssgélynyúj tási versenyében a Lőwy Sándor Gépipari Szak- középiskola volt a legjobb. Pest megyét az említett két váci iskola csapata kép­viseli majd a Csillebércen megrendezendő elsősegély- nyújtók országos versenyén. Háromszor egymásután nyer­te el a magyar néphadsereg egyik alakulatának ifjúsági szervezete a KISZ Központi Bizottságának vörös vándor- zászlaját, az elmúlt mozgalmi év munkájáért pedig Kiváló KISZ-szervezet kitüntetést kaptáik az egység ifjúkommu­nistái. Cserélődnek — örülünk ennek a leg­utóbbi elismerésnek is, de azért a vörös vándorzászló szebben mutat a vitrinben — mondja tréfálkozva . Taiigás Antal hadnagy, a KlSZ-bizott- ság titkára. — Most is tu­lajdonképpen a siker küszö­bén voltunk ... Ügy érzem, s ebben nem vagyok egyedül, hogy jövőre ismét a miénk lesz a zászló! A néphadseregben tevékeny­kedő ifjúsági szervezetek kü­lönleges helyzetben vannak, hiszen a leszerelésekkel és a bevonulásokkal állandóan cse­rélődik a tagok egy része. En­nek ellenére szinte az első naptól az utolsóig igyekeznek úgy kialakítani a szervezeti életet, hogy a polgári életben megkezdett politikai munka folyamatos maradjon. Az ala­kulatnál például a KlSZ-ta- gok az alegységenként műkö­dő alapszervezetekben dolgoz­nak. A hivatásos állomány — a tisztek, tiszthelyettesek — fiatalabb korosztályhoz tar­tozó tagjai szintén részt vesz­nek az ifjúsági szervezet te­vékenységében. — Munkánkat a KISZ Kö_ ponti Bizottságának 1983. jú­nius 28-i határozata szerint végezzük — folytatja Taiigás hadnagy. — Ez a néphadse­regben működő KlSZ-szerve- zetek számára a legfontosabb feladatul az eszmei-politikai oktatást, a harckészültség ér­dekében végzett munkát, a szabad idő hasznos eltöltését, a területi szervekkel való kap­csolattartást és a szervezeti élet fejlesztését jelölte meg. Ezeknek az elveknek a szelle­mében készítik el alapszerve­zeteink minden mozgalmi év elején akcióprogramjaikat. Ami a polgári életben a brigádmozgalom, az a hadse­regben a szocialista ver­senymozgalom, amelyben ki­képzési időszakonként vala­mennyi sorkatona vállalást tesz. A versenymozgalom sza­bályainak megismertetésében élen járnak a nagyobb ta­pasztalatokkal rendelkező, már régebben bevonult KISZ- tagok. Az alapszervezetek konkrét javaslatokat készíte­nek, s ezeket olyan taggyűlé­sen vitatják meg, amelyre a KISZ-en kívülieket is meg­hívják. — Különösein büszkék va­gyunk arra, hogy a katonafia- taldk, megismerve a szocialis­ta versenymozgalom tartalmát, kivétel nélkül csatlakoznak a felajánlásokat tevőkhöz — mondja a KISZ-titkár. — Nemcsak egyéni, hanem kö­zösségi vállalások is születnek. Az alapszervezetek különböző programok szervezésével segí­tik a teljesítést, amit kiképzé­si időszakonként szigorú vizs­gákon értékelünk. Hosszú évek tapasztalatai azt mu­tatják, hogy a vállalt jó, vagy kiváló szintet a fiatalok több­sége el is éri. Pedig nem könnyű, hiszen nemcsak a mozgalmi munkában kell ki­emelkedőt nyújtani, hanem a kiképzésben is. Az eredménye­sen vizsgázók jutalomszabad­ságban és pénzjutalomban ré­szesülnek. Saját klub A szocialista versenymozga- lomban való részvétellel az if­júsági szervezet tevékenysége nem merül ki. Szabályzat biz­tosítja ugyanis a katonák szá­mára a szabad időt: délután, amikor vége a katonai fog­lalkozásoknak, gyakorlatilag mindenki kedve szerint válo­gathat, mivel tölti el idejét. Valamennyi alegységnek saját klubja van, amelyeket televí­zióval, rádióval, lemezjátszó­val és különböző játékokkal tesznek otthonosabbá. Emel­lett a klubianácsok jóvoltá­ból közösségi programokat is szerveznek, hetente két alka­lommal pedig — az alakulat parancsnokának külön intéz­kedése szerint — központi rendezvények vannak. — Természetesen nem ra­gaszkodunk ahhoz, hogy vala­mennyi program a laktanyá­ban legyen — magyarázza Ta­iigás hadnagy. — Sorkato­náinknak évente többször in­gyenes színházlátogatást* szer­vezünk. Emellett gyakoriak a kisebb csoportokban történő mozilátogatások is. Nem rit­ka, hogy egy-egy előadás megtartására valamelyik in­tézmény, vagy vállalat munka­társát, szakemberét kérjük fel. Az sem szigorú szabály, hogy mindenki csak a saját alegységének klubprogramjait látogathatja, a katonák sza­badon válogathatnak. Köszönő sorok A kiképzési időszakok vé­gén megtartott vizsgák után sűrűn fordul meg a postás a laktanyában. Az alakulat pa­rancsnoka és politikai vezetői ugyanis levélben értesítik a jó, vagy kiváló eredményt el­ért fiatalok szüleit és mun­kahelyeit. A válaszok sem kés­lekednek: se szjsrí, se száma a gyárak szocialista brigádok, és családtagok köszönő sorai­nak. Akik a két esztendő alatt háromszor érik el a kiváló címet — legutóbb, ketten vol­tak — leszereléskor megkap­ják a Haza Szolgálatáért Ér­demérem bronz fokozatát. Ta­lán ők a legboldogabbak ... Furucz Zoltán Kiképzés után a klubban zajlik az élet. Barcza Zsolt felvétele i Kit Önteteit KISZ-bizottság a hadseregben ^ SfesZPiSPi í^ Ami a polgári életben a brigádmozgalom... “ T Kevesebb gépállás — túlóra nélkül Hogyan tették érdekeltté az embereket? Nem elég a mozi, a, televízió i

Next

/
Thumbnails
Contents