Pest Megyi Hírlap, 1979. április (23. évfolyam, 77-100. szám)

1979-04-30 / 100. szám

Példázat a munkásösszefogásra APEST MEGYE, HÍRLAP KÚLÖNKiA tiS&'í vi. Évfolyam, 100. szám 1979. ÁPRILIS 30., HÉTFŐ Gép és vegyszer \S fpsroscdé agrárgazdaságok Aki az elmúlt években fi­gyelemmel kísérte a járás mezőgazdaságának eredmé­nyeit, gyakran találkozhatott az új gépekkel, technológiák kai, eljárásokkal, a termelési rendszerekkel, a beruházások kai. Az sem új hír, hogy a vá­ros, Gödöllő agrárcentrummá fejlődik, ahol a mezőgazdasá­gi üzemek gépesítésével, szak­emberek képzésével olyan in­tézmények foglalkoznak, mint az, egyetem, vagy a MÉM Mű­szaki Intézete. S az emelkedő termésátlagok, a több tej, az új ételízesítők, s a járás. me­zőgazdaságának valamennyi terméke tükrözi az ipar és a mezőgazdaság közötti egyre szorosabb kapcsolatot. Többféle gyártmány Novak László, a járási hi­vatal élelmiszergazdasági és kereskedelmi osztályának ve­zetője elmondta: a hatvanas évek elején a mezőgazdasági termelés 20 százalékos anyag- költséggel járt, ma ez arány­szám 60. S bár az emelkedés­be más is belejátszik, tény. hogy összehasonlíthatatlanul több gépet, műtrágyát, vegy­szert, vagyis ipari terméket használnak az állami gazda­ságok, a termelőszövetkezetek. Fogalmazhatunk így is: a nagyüzemi mezőgazdaság tel­jesítményét az ipar fejlettsé­ge is nagyban meghatározza. Hogyan mutatkozik meg mindez a gyakorlatban, a já­rás gazdaságaiban ? Kezdjük a klasszikus ágazatokkal, a növénytermesztéssel, az állat- tenyésztéssel. Akármerre né­zünk, látványos fejlődést ta­pasztalunk, s ez természete­sen nincs gondok híján. Ve­gyük például a földművelő, a szállító, a betakarító gépeket. Aligha kétséges, hogy a vala­ha nehéz kézi munkák több­ségét ügyes, megbízható masi­nák végzik, de milyen nagy gond, hogy egy-egy feladatra több, különböző gyártmányú gépet kell használni. Ezért ne­hézkes ma is gyakran az al­katrészellátás, a szervizelés. Szakosítóit telep Az iparszerű ■ mezőgazdasági munkát példázzák a termelési rendszerek. A járásban a Tangazdaság a gesztora a bú- za-borsótermesztési rendszer­nek, s a szövetkezetek ezen­kívül is több együttműködés tagjai. Említhetünk önálló kezdeményezéseket is, mint amilyen a kerepesieké; a Szi- las mentiek kidolgozták a ka­millatermesztés komplex gé­pesítési technológiáját. A járás szövetkezetei ta­valyelőtt 109, tavaly pedig 154 millió forintot költöttek ösz- szesen gépekre, berendezések­re. Alig volt kevesebb az- új épületek költsége, s ebből ré­szesült jócskán az állatte­nyésztés. Befejezés előtt áll a vácszentlászlói és dányi sza­kosított tehenészeti telep, jö­vőre készül el a túrái, s ha­sonlót szeretnének Galgamá- csán és Kerepesen is. Ezeket a telepeket az új .technika min­den vívmányával felszerelték; kevés ember, sok gép, steril, laboratóriumi körülmények. A sokat emlegetett tudomá- nyos-technikai forradalom a köztudatban jobbára az ipar­hoz kapcsolódik, pedig, s gyakran nemcsak az ipar köz­vetítésével, a mezőgazdaság- _ ban is hat. Ismerkedjünk csak j meg Túrán a termelőszövetke­zet új ügyviteli szervezetével, vagy akármelyik közös gazda­ság munka- és üzemszervezé­si próbálkozásával, s rögtön belátjuk, ezeken a területeken is az új, az iparéhoz hasonló vagy még annál is eredmé­nyesebb formákkal, eljárások­kal kísérleteznek — sikerrel. S ha már így áttekintettük, ha csak elnagyoltan is, az ipar és a mezőgazdaság legújabb együttműködési lehetőségeit, befejezhetjük a kézenfekvő példával: az ipari melléktevé­kenységgel, amelyben a mező- gazdasági termelőszövetkeze­tek maguk is .ipari tevékeny­séget folytatnak, méghozzá egyre bővülő mértékben. Ä járásban is tudják: a népgaz­daságnak hasznos ipari tevé­kenység egyben a növényter­mesztés, az állattenyésztés fej­lesztéséhez ad alapot. Az utóbbi időben mindinkább jellemző a járás termelőszö­vetkezeteiben a feldolgozóipar meghonosítása. Bővülő feldolgozás Együttműködnek például a konzervgyárakkal, és önálló üzemeket létesítenek. Ilyen lesz a még csak tervezett kerepesi is, ahol több gazdaság rész- vételével burgonyafeldolgozót építenek. G. Z. Fehérnemű exportra és belföldre A budapesti Népiruházati Szövetkezet erdőkertesi részlege első negyedévi tervét 110 százalékra teljesítette. A második negyedévben több mint 20 ezer hálóinget készítenek exportra és csaknem 1500 női blúz kerül a belföldi piacra. A képen: Nyiírainé Vasas Éva és Faragó Sándorné textima gyorsvarró- gépen hálóinget varr. Barcza Zsolt felvétele A napokban Kartalon jár­tam. Hét vége lévén, tapasz­talhattam, hogy több utcában új házak épülnek, gyarapszik á falu, s gyarapszanak lakói. Sok családi otthon készül ott kalákában. Sógor, koma, test­vér és munkatárs segít a fé­szekrakásban, hogy azután közös erővel mindenkié fel­épüljön. Ez a jó szokás, noha Kartalon erős hagyomány, más vidéken is él, és azért di­cséretes, mert ha a családi kö­zösségekből kilépünk, az egyik legszebb példaként áll előttünk munkásösszefogásaink sorában." Látni és érezni E gondolatokkal már Gödöl­lőn vagyunk, az Árpád utca egyik házában. A házigazda felesége vendégeket kísér ki, így nem kell félnünk a nagy termetű vakvezető kuvasztól. Az asszony mellett három év körüli fiúcska, az unoka nézi az idegeneket. — Itthon vannak a■ fiatalok? — Igen. Tessék befáradni, már jön is a fiam. A kisfiú szülei hellyel, kí­nálnak, s szabadkoznak, hogy nézzük el nekik, még nincs nagy rend náluk, hiszen alig fél órája állították helyére az új bútort a nagyszobában. Az­tán egyikük végigsimítja ke­zével a szekrényeket. Világo­sat akartunk mind a ketten, mondja, ugye nagyszerű? Ez­után a lakást mutatják be, s láthatóan nagy a boldogsá­guk. Mi látjuk, ők, sajnos, csak értékelik. De azonnal bo­csánatot is kérek ezért a szó­ért Kiss Jánostól és feleségé­től, akik bár látásfogyatéko­sak, feltűnő életvidámságukkal a részvétet legtöbbször elűzik maguk mellől. — Azt hallottuk, hogy laká­sukat az Árammérőgyár egyik szocialista brigádja segítette felépíteni... — Nagyon sok hálával tar­tozunk a gyár 20 év nevű szo­cialista brigádjának, mert az egyéb segítség mellett igen nagy szerepük van abban, hogy elkészült a házunk — mondja Kiss János. — Egy iparos irányításával ezt a szo­bát, egy közfal ledöntése után építették. Felolvasással kezdték A szüleik házához épült az övék. Szerény, de takaros, ut­cafrontos lakóház, lett Rissék portáján, a fiatalok nyolc éve házasok, még nincsenek har­mincévesek, ifjúsági kölcsönt vehettek fel. Dolgoznak és ta­nulnak. Kiss János a Gyógy­áruértékesítő yállalat gödöl­lői telepének telefonközponto­sa, felesége a MÉM Műszaki Intézet Dózsa György úti épü­letében kezeli az egyszemélyes központot. A fiatalasszony azonban gond előtt áll: az in­tézet külső telepének megszű­nésekor új munkahely után kell kutatnia, mert hiába ke­rülne át a központba, a nagy gép kezelésében technikailag nem tudna, társaival együtt­működni, hiszen ő csak vak­írógéppel képes előjegyezni a távhívásokat. Remélhetőleg ez a gond megoldódik. Mint ahogy, a nagyszerű segítséggel ottho­nuk is felépült. De kiktől kap­ták a támogatást. Eíelől ér­deklődtünk az Árammérő- gyárban.-— Tulajdonképpen ott kez­dődött, hogy brigádunk régeb­bi vezetőjének, Bakos Ferenc­ijének a lánya és Kiss János égy időben jártak a Török Ig­nác gimnáziumba — mondja Kévés József, a felszabadulá­sunk huszadik évfordulójának évében, 1965-ben alakult 20 év szocialista brigád vezetője. — Bakos Hildáék osztálya KISZ- munkában vállalta, hogy felol­vasással segíti a fiatalember tanulását. Először ezt a szép feladatot örököltük, s brigá­dunk tagjai felváltva jártak hozzájuk felolvasni. Nem tu­dom, ők mondták-e, vagy sze­rénységből elhallgatták, hogy a férj is, a feleség is, miután érettségiztek, elkezdték együtt a marxista középiskolát, az idén fejezik be. — Hogyan tudják idejüket egyeztetni a házaspárral, akik­re még a gyereknevelés gond­ja is hárul. — Van magnetofonjuk, így, ha néni is találjuk otthon őket, a tan- és szakkönyvekből arra olvassuk a következő | anyagrészeket vagy éppen I szépirodalmat. Nemcsak mi : tartunk felolvasást számukra, a fiatalember szülei is. — Es a lakásépítés hogyan indult? Arany plakett ötödször — Valahogy, miután kisfiúk, Balázs megszületett, szóba ke­rült, hogy szűkösen vannak, jó lenne nekik külön lakrész. Brigádunk ekkor határozta el, hogy segítünk az építkezés­ben. Noha főként szellemi munkát végző brigád vagyunk, volt már tapasztalatunk épít­kezésben, hiszen gyárunk óvo­dájának létrehozásához csak­nem 1600 óra társadalmi mun­kával járultunk hozzá. Nem volt nehéz mozgósítani a ta­gokat. Érthető, hogy elsősor­ban azok szorgoskodtak a leg­többet, akik viszonylag körei laknak. Ifjú Fekete László, Beke István, Farkas Antal, Czeczulics Gábor és Csányi Mária gödöllői, Menyhárt László és Nagy András dá­nyi, valamint Varga István kerepeatarcsai brigádtagunk volt a legszorgalmasabb — mondta Kévés József, aki ter­mészetesen maga is élen járt e szép f eladat-végzésébenV ’. ;i E cikk zárásakor kaptuk a hírt, hogy az Árammérőgyár 20 év szocialista brigádja má­jus elseje alkalmából ismét, immár ötödször, kapta meg az aranyplakettet. Fehér István * 01 HARMADSZOR, VÉGLEGESEN V Támogatják a kistermelőket A Gödöllő és Vidéke Áfész dolgozóinak harmadszor adták át a vörös vándorzászlót és ötödször a Kiváló szövetkezet kitüntetést. Hogyan, s miért érdemelte ki a gödöllői Áfész a nagyszerű elismerést tavalyi munkájával? A kérdés végén az egyszavas válasz már némi támpont, mert valóban kiváló munkájuk eredménye a vég­leg elnyert vándorzászló, hi­szen a szövetkezet fejlődése csaknem évtizede töretlen. A Gödöllőt és további kilenc te­lepülést kiszolgáló áfész ár­bevétele 1978-ban elérte a 672 Társakat, ©kis időtöltéshez >< Portré egy sokat mozgó fiatalról c/ Először vagy két éve. az agráregyetemisták diákparla- mentjén találkoztam Fenyve­si Lászlóval. Akkor negyed­éves gápészhallgató volt. és okos, szenvedélyes, humor­ral, öniróniával, s fiatal lé­tére megnyerő bölcsességgel szólt hozzá diákok, tanárok, tanulás, szakma és világnézet kérdéseihez. Később a városi kamarakórus egyik szereplé­sén láttam viszont, aztán meg­szaporodtak a találkozások. A KISZ városi köziművelődési bizottságának vezetőjeként, a városi klubtanács tagjaként, a MÉM Műszaki Intézet mun­katársaként sokan ismerik. S bár ez nem minősít, energi­kus, tettrevágyó, tehetséges, s főként közösségi embernek is­merik. Nem túlzás, huszon- egvnéhány évével utólérte a példaadók sorsa, a figvelem. Hogy mi mindent csinál, azt nefiéz volna egy rövidke port­réban felsorolni, csak egy-két dologról eshet szó. de hogy mit miért csinál, azt talán si­kerülhet összefoglalni. Akit érdemes Hogy egyszerűbb legyen, elő­ször egy röpke . életrajz. Fe­jér megyéből való, hajmáské­ri születésű, majd agárdi la­kos. Székesfehérváron gép­ipari technikumot végzett, majd egyévi katonáskodás után Gödöllőre, az egyetemre jött. Itt az egyetemi KlSZ-bi- zottság politikai-képzési veze­tője, a tudományos diákköri tanács elnökhelyettese. a mechanikai tanszék demonst­rátora, a kari tanács diákkül­dötte, ’több bizottság tagja volt. Végzés után megkapta a felsőoktatási tanulmányi ér­demérmet. Jelenleg a MÉM Műszaki Intézetének alapku­tatási osztályán tudományos segédmunkatárs, két születő szakkönyv társszerzője, a vá­rosi kamarakórus tenor szó­lamának vezetője, a többiről már volt szó. Felesége orvos­nő, Csehszlovákiából szárma­zik. akit Prágában ismert meg, s aki a kerepestarcsai kórház gyermekorvosa lesz hamarosan. Vágy a változtatásra Persze ez csak vázlatos kép. Ezzel még senkit sem győ­zök meg: Fenyvesi László olyan ember, akit érdemes megismerni. Hiszen a fentiek alapján, aki egyetemista, egy­szerűen azt mondhatja rá, stréber, más valaki úgy tart­hatná, tisztséghalmozó. Eset­leg ráfoghatnák, ennyi min­dent csinálva nem juthat sok­ra. Az esetleges vádak per­sze mind lehullanának a fel- készültség, a munkabírás, az igényesség védőhálójáról. De védelemről szó sincs. — A technikum nagyjából meghatározta későbbi sorso­mat. Túl korán szakbarbárrá igyekezett tenni, inkább csak gépekkel foglalkoztunk, s őszintén szólva nem úgy jöt­tem el az iskolából, hogy ki­tárult lélekkel mondhattam vó’.ná: na, ez jó volt. A kö­zépiskolai tanulmányi verse­nyen is műszaki pályázattal értem el helyezést. így csak egy tárgyból kellett felvételiz­nem, s még az agrárgépészet kínálkozott a legsokoldalúbb, legélvezétesebb pályának. S persze az sem felejthető, hogy faluról jöttem, s izgatott a mezőgazdaság gépesítése. — Komolyan készültem mérnöknek lenni. De ez nem jelentette, hogy éjt nappallá téve a tankönyveket bújtam. A vizsgaidőszakban szorgal­masan tanultam, de egyébként krónikusan hiányoztam az előadásokról. Annál többet dolgoztam egy-két társammal a mechanikai tanszéken és sokat foglalkoztam matemati­kával is. Három diákköri dol­gozatot írtam öt év alatt, s ha csak tehettem, a laborok­ban, a könyvtárban igyekez­tem felkészülni a szakmára. A vizsgákat szükséges rossz­nak tartottam, a nagy lehető­ség abban rejlett, hogy fel­készült, nemcsak tudóskodó, hanem valóban hozzáértő szakemberekkel ismerkedhet­tem meg, s ugyancsak érdek­lődő emberekkel, társakkal dolgozhattam. — Nem vezetett más a mozgalmi munkában sem, s ma sem kívánok mást, mint társakat találni az együttes és okos időtöltéshez. A KISZ- szervezet akkor jó, ha a kap­csolatteremtés, az ismerkedés és a megismerés eszköze, ha segít a gondolatok tisztázásá­ban, ha úi és új ismereteket ad, ha ehhez megfelelő tere­pet teremt. Ilyen a klubmoz­galom, ilyen a városi közmű­velődés ügye is: elkötelezett, tanulni, alkotni, változtatni vágyó közösség lehetősége. — Úgy vo,lt, hogy bent ma­radok az egyetemen, s szaba­don, a választott tárgyra, a talajmechanikára koncentrál­hatok. De ez kútbaesett. Majd felderengett egy hároméves nappali kandidatúra lehetősé­ge, de később ebből sem lett semmi, utólag megítélve talán jobb iá. Rögtön belekerültem a gyakorlati munkába, továbbra sem kéül az időmet felesleges bizonyítással töltenem, s az intézetben, á csoport izgal­mas, fontos feladatokat kap, amelyeken nyugodt, valóban alkotó és társas légkörben dolgozhatunk. Igazi közösség — A közművelődési bizott­ságot, a klubtanácsot éppen olyan kínálkozó és kihaszná­landó lehetőségnek tartom, mint az énekkart vagy a hangszeres muzsikát, a'hang- versenyhallgatást, az ország­vagy világjárást. Ezek mind felmutatják azt a bizonyos tár­sadalmi tükröt, amibe bele­nézve felismerhetjük önma­gunkat és egymást. A baráti beszélgetések, a szakmai vi­ták, s amibe eddig csak bele­vetettem magamat, mind iga­zi közösségeket kínálnak em­bernek való feladatokkal, kö­zös munkával. Ki az, aki erre azt monda­ná: fáradságos dolgok, nincs rájuk idő. S ha mégis, akkor semmiképpen .sem értheti és ismerheti meg Fenyvesi Lász­lót, aki beszélgetésünkre egy szakmai tanácskozásról jött. s meglehet éppen a kórusba tar­tott, ahogy ő mondta: pihen­ni. De ugye érthető: ez egy más értelmű pihenés, mint amire általában gondolunk. Amiért nekem példa az ő ese­te, talán éopen az: láthatóan nem tud unatkozni, semmit- tenni. Így érezné magát rosz- szul. Ha felmagasztaltam vol­na, elnézést, hiszen világos, nem ezért csinálna. Gáti Zoltán millió forintot, s ez, egy év alatt, 15 százalékos növekedést jelent. S hogy mennyire fon­tosnak tartják a lakosság el­látásának javítását, bizonyít­ja, hogy árbevételük jelentős része, több mint 80 százaléka, a kiskereskedelmi forgalomból származott, s meghaladja az 552 millió forintot. A gödöllői Áfésznek 5450 tagja és. csaknem ezer dolgo­zója van, róluk sokféleképpen gondoskodnak. Különösen jó a tagság háztáji termelését se­gítő akciója. A kistermelők­nek tavaly 6 ezer 400 tonna takarmányt és tápot adtak el. Műtrágyából 73, növényvédő szerből 40 és fóliából 24 szá­zalékkal forgalmaztak többet, mint 1977-ben. Csaknem ezer gyümölcsfacsemetét juttattak ingyenesen tagjaiknak. Legjobban terményfelvásár­lási tervüket teljesítették: 42 millió forintért vásároltak fel gyümölcsöt, zöldséget és apró­állatot a ház körüli gazdasá­gokból, csaknem 30 százalék­kal többet, mint 1977-ben. Vendéglátó egységeik bevétele 01 millió forint volt, ez is je­lentős, 9 százalékos emelke­dést mutat. Beruházásaikra méltán fi­gyelnek fel a járásban élők. Veresegyházon tavaly adtak át egy 800 négyzetméter alapte­rületű ABC-áruházat, Szilas- ligeten 300 négyzetméteres ABC-t, illetve ugyanekkora bisztrót. Az idén a kerepes- tárcsái kórház lakótelepénél tették le névjegyüket; amikor átadták a 340 négyzetméteres élelmiszerüzletet. Gödöllőn, mi is hírt adtunk róla, a Já­nos utcai lakótelepen ezekben a napokban épül Forfa-ele- mekből újabb éttermük és zöldségüzletük. A napokban tartott ünnepi, gyűlésükön nemcsak a szövet­kezet egésze, hanem számo­sán egyéni kitüntetést is kap­tak. Ott vehette át Maiina Fe­renc, a bútoráruház vezetője a Belkereskedelem kiváló dolgo­zója és Kovács Jánosné, az áfész titkárságának vezetője a SZÖVOSZ kiváló dolgozója kitüntetést. Harmincegyen kapták meg a szövetkezet ki­váló dolgozója, öten a Kiváló ifjú szakmunkás kitüntetést és a velejáró jutalmakat. Har­minckét munkabrigádjuk ér­te el eddig a szocialista bri­gádmozgalom valamelyik fo­kozatát. Ünnepségükön, tava­lyi munkájuk révén, arany­koszorús 11, ezüstkoszorús 8 és bronzkoszorús 6 szocialista brigád lett. F. I.

Next

/
Thumbnails
Contents