Pest Megyi Hírlap, 1979. április (23. évfolyam, 77-100. szám)

1979-04-30 / 100. szám

1979. A PRIMS 30., HÉTFŐ Gyári ellenőrzés V A munkásérdek védelme Fénycsőgyár Vácott, az Egye­sült Izzó fényfor­rás gyárában ta­valy nyártól új üveggyárban ké­szítik az eddig importált neon burákat. így sok­kal gazdaságosabb a termék exportá­lása. A tavalyi 13 és fél millióval szem­ben idén már 16 és fél millió fény­csövet gyártanak Vácott, s a teljes termelés 40 száza­léka jut el kül­földre. Úton — jegyzetfüzettel Egy artista különös útja Éjfél. Egy vézna, szőke gyermeklány áll gömyedten a gépek mellett. Amint meglát bennünket, idegeneket, elhú­zódik a gépek mellől. Úgy tesz, mintha vendég lenne. De hát nem lehet az, hiszen az Egyesült Izzó váci gyárának fényforrás üzemében vagyunk: dolgoznak az éjszakások. A kislányhoz lépünk, de zavarában alig érti kérdésün­ket. Nevét és életkorát tuda­koljuk. — L. Ildikó. Tizenöt éves — suttogja. Az emberek reggel négyig dolgoztak, közöttük Ildikó is. Szülei Kisvárdán élnek, ő — paint mondta — albérletben Vácott, nővérénél. Mindez akkor történt, ami­kor a Szakszervezetek Pest megyei Tanácsa munkavédel­mi felügyelőjét. Kiss Imrét el­kísértük éjszakai ellenőrző kőrútjára. — A tizennyolc éven alulia­kat nem szabad éjszakai mű­szakba osztani. A törvény tiltja. Gyakran előfordul, hogy az emberek önmagukat nem védik. Nekünk akkoir is köte­lességünk megóvni őket. Csak a fele így volt ez Ikladon is az Ipart Műszergyárban, ahol az alumíniumforgácsolónál több­szöri figyelmeztetésre sem volt hajlandó felvenni az egyik munkásnő a védőszemüveget. Az öntödében nem visellek védőkötényt, a köszörűgép­nél pedig kikapcsolták az el­szívót. A Könnyűipari Gépgyártó Vállalat váci gyárában az előző ellenőrzés több hiányos­ságot feltárt. Többek között az öntödében a szükséges lét­szám fele dolgozott. Baj volt a védőruhákkal és a munka­eszközökkel is. Ezen az éjszakán Kiss Imre munkavédelmi felügyelő külö­nösen arra figyelt, hogy azóta történ t-e változás. Amint mondta, igen, mert kevesebb szabálytalanságot látott. A munkások közül néhányan nem egészen így gondolkoztak. — Tizenkét ember helyett ma is csak nyolcán dolgozunk. Száz köbméter hompkot kel­lene ellapátolni. Ez pedig fi- I zikailag képtelenség — mond­ja az egyikük. Volt itt egy markológép, s azt mondják, el­rontottuk. Azóta nem adják ide, nehogy tönkre menjen. A Taurus Gumiipari Vál­lalat váci gyárában ezen az ^éjszakán is dolgoztak. A Butil üzemben a földön folyt a szap­panos víz. Csúszós, balesetve­szélyes. Az éjszakások között sok nő volt. — Nagyon jó lenne, ha a nőknek nem kellene éjszakáz­ni szombatonként — mondja az egyik fiatal asszony. — Otthon a család, a gyerek. Reggelit készíteni, főzni kell. Az igazgató még januárban azt ígérte, hogy megoldják va­lahogy. De azóta kérésünkre még nem kaptunk választ. — Nagy a huzat, az ajtóval valamit csinálni kellene — szól közbe a mellette lévő idősebb asszony. Fegyelmi vizsgálat A munkavédelmi,felügyelők rendszeresen meglátogatják a gyárakat és üzemeket. Ta­pasztalataikat, észrevételeiket, javaslataikat jegyzőkönyvben rögzítik, melyet minden eset­ben az érintett vezetők is megkapnak. Most eltekintettünk a for­maságoktól, s szóban tájékoz­tattuk a gyár vezetőit arról, ámít ellenőrző kőrútunkon láttunk. Véleményükre és vá­laszukra voltunk kíváncsiak. Kerényi László, az Egyesült Izzó váci gyárának igazgató­ja: — Már másnap tudtam az ellenőrzésről, s arról is, hogy egy tizenöt éves kislány dol­gozott az éjszaka. Fegyelmi vizsgálatot rendeltem el az üzemvezető, a művezető és a csoportvezető ellen. A héten pedig középvezetőknek tartok értekezletet, nehogy ilyen eset újra előfordulhasson. Az igazgató gondosan jegy­zi a munkavédelmi felügyelő észrevételeit. Az emeletiek öl- tözőgondját, a balesetveszélyes nyitott vászoncipőket, a nem működő porszívót, a szellőző berendezés hibáját, s a védő­étel és védőital iránti igé­nyeket is. — Azok a cipők valóban ve­szélyesek az üvegtörmelékek között. Több baleset is elő­fordult miattuk. De jobbakat nem kapunk. Szeretném, ha a SZOT illetékeseivel ezt is közölnék — kéri Kerényi László igazgató. Soron kívül Az öntödei panaszosok igaz­gatója Kovács Ferenc. — Az öntödében éppen fizetési nap után jártak. S ahogy ez már sajnos előfordul, néhányan többet ittak a kelleténél, s nem jöttek be dolgozni. Egyébként alacsony a létszám. Az egyet­len mód, a gépesítés. Azt kell mielőbb megvalósítani. Most mi leszünk a soron. A beru­házásit elvben mindenki tá­mogatja. Mégis csak jövőre lesz belőle valami. Tudom, ez az ott dolgozóknak sovány vigasz. — Az a bizonyos markoló­gép rövid használat után el­romlott. A gép alkatrésze 18 ezer forintnál is többe ke­rülne, ha lehetne kapni. így azután, ha megjavítjuk, akkor sem tudjuk többet az éjsza­— Ugyancsak megizzadt itt egyik-másik kombájnosunk a nyáron — mutat Pintér And­rás, a galgamácsai összefogás Tsz elnöke a gépkocsiból a meredek dombon zöldellő ve­tésre. No nem azért, mint­ha az utazás unalmát kívánná elűzni vagy akár az aratás ve­szélyével riogatni, inkább ma­gyarázattal akar szolgálni a városból jött embernek, mek­kora a különbség a síkföldi és az efféle meredek kaptatókon való búzatermesztés között. — De a rossz terep még a kisebbik baj. Hitvány a föld minősége is, hektáronként alig 13 arany koronás — panaszko­dik tovább az elnök, mint az olyan földműves ember, aki­nek ugyan rendjén megy a gazdálkodás, dehát minek irigykedjék a szomszéd, hogy ő a semmiből is terem­teni tud. A gondok sorolása utunk első állomásán szakadt félbe: a burgonyaválogatók­hoz érkeztünk. Modem holland gépsornál asszonyok sokasága serénykedett. A java gumót újra vetjük, a többit értékesítjük — világosít fel a csapat brigádvezetője, Zsiga József né. Hosszasabb eszmecserére azonban nincs idő, a fizetés itt is, mint a gazdaságban általában, a tel­jesítménytől függ. Ezért az­tán újra kísérőm veszi át a ] kasoknak odaadni, mert nap- I pal is kell a gép. S ha rossz, veszélyezteti az egész gyár termelését. Ügy határoztam, hogy égy másik, hasonló gé­pet kell megjavítani az' öntö- déseknek. A Taurus Gumigyár vá­ci gyáregységében Palotás László igazgató szerint igen nehéz időszak vár az embe­rekre. Egy iraki megrendelést kell soron kívül teljesíteni rö­vid határidőn belül. Amikor feltesszük az asz- szonyok szabad szombatra vo­natkozó kérdését, szabódik, nem emlékszik, hogy ilyet megígért volna. A műhelyaj­tók gondja örök probléma, külföldön látott egy jó meg­oldást, kivitelező kellene. Amikor az első ellenőrzések elkezdődtek, legtöbb üzemben meghatódtak az emberek azon, hogy őket éjszaka is megláto­gatják. Olyanok is voltak, akik „csodabogarat” látok az ellenőrben. Azóta már mind több helyen természetesnek tartják az ellenőrzést, s öröm­mel fogadják a munkavédel­mi felügyelőt, mert tudják, hogy látogatása után panaszaik többnyire meghallgatásra ta­lálnak, orvosolják a bajokat. S a hasznos tanácsok hatásá­ra ha nem is szűnnek meg teljesen az éjszakai munka ne­héz körülményei, mindeneset­re sokat javulnak. Szálai Mária szót, aki az imént megkezdett gondolatát folytatja. — Szóval ebben a gyenge határban termett tavaly 214 mázsa burgonyánk hektáron­ként, kétszer annyi, mint 1977- ben. Természetesen segített az időjárás is, de a hozamnöve­kedésben nagyobb szerep ju­tott az agrotechnikának. Ma­gas biológiai értékű fajtákat szereztünk be, s jelentősen megemeltük a műtrágyaada­gokat is. Ami pedig a gépesí­tést illeti, szintén nagyot lép­tünk előre. Valamennyi mun­kafolyamatból kiiktattuk a kézi erőt — magyarázza Pin­tér András. Ipari háttér kis pénzből D« vajon jellemezheti-e egy növényi kultúra a gazdálkodás színvonalát? Nyilvánvalóan nem. A galgamácsaiaknak azonban nincs szégyenkezni valójuk búzájukat, kukoricá­jukat illetően sem. Tengeriből például 13 százalékkal ter­meltek többet; hektáronként, mint a megelőző három év­ben, búzából 17 mázsával ha­ladták meg az 1977-es eszten­dő hozamait. A fejlődés tehát dinamikus. Azt mondják, ha az ember­nek pénze van könnyen okos. A galgamácsai tsz-ben irá­nyító vezetőknek ezzel szem­ben először okosnak kellett Az újságíró életében néha van egy kevés romantika. Ez a vallomás értékű megállapí­tás jutott az eszembe, ami­kor egy megsárgult, régi, harmincas évekbeli újságla­pon a témával találkoztam. „A Czája-cirkusz késdobáló artistája nem vétkes. Mint ar­ról már beszámoltunk, a Ceg­léden vendégszereplő cirkusz Villám Joe nevű artistája, mu­tatvány közben megsebesítet­te pantnernőjét. A művésznő túljutott az életveszélyen ...” A hír — magam sem tu­dom, miért — megragadott. Kutatni kezdtem, noha nem volt sok reményem. Ügy vél­tem, legelőször a cirkuszt, az ahhoz kötődő személyeket kell, megtalálnom. Első pillanat­ban a szerencse kedvezett, mert Budapesten, a Mauthner Sándor utcában ráakadtam if­jabb Czája Jánosra, aki — fájdalom — nem emlékezett, de egyet elárult, testvére, Czá­ja Mátyás szentendrei címét. Azonnal felkerestem, sajnos, hiába. — Nincsenek emlékeim — mondta lemondóan. Az ügynök emlékezik Minden apró kis bizonytalan emlékmorzsát összegyűjtöttem, aztán tovább keresgéltem, míg végre rábukkantam valakire, egy régi artistaügynökre. Már idős, 73 éves emberre. Hiányos emlékeiért, cserébe névtelenséget kért. Mit tehet­tem volna? — Halványan emlékszem — mondta —, a késdobálóra ... jelentéktelen, púpos ember volt. Vagy csak a válla volt lenni, csak ezután szaporodtak meg a közös gazdaság bankói. Az „összefogás” ugyanis 1974- ben mint az ország legkedve­zőtlenebb közgazdasági és termőhelyi adottságaival ren­delkező szövetkezetei egyi­kének helyzete korántsem volt rózsás. — Nem gondolhattuk ko­molyan, hogy valaki, vagyis az állam örökké fogja a ke­zünket, kisegít az anyagi ne­hézségekből, ha rászorulunk. Elhatároztuk ezért, olyan ipa­ri műnkák végzésére vállal­kozunk. amelyek bevezetésé­hez csak a legszükségesebb szerszámokat, egyszerű gépe. két kell megvásárolni. Űj épü­let felhúzása, szintén nem olcsó mulatság, ha lehet ezt is kerüljük, így döntött öt esztendeje vezetőségünk. Be­vált a számításunk. Ma a ki­egészítő ágazatokban igen kis költséggel állítjuk elő ter­ítékeinket. Ráadásul három falu asszonynépének is jól fi­zetett, biztos munkahelyet te­remtettünk. De hallgassuk meg, mit mond erről Máté Ist­vánná, aki az exportcsoma­goló üzemben dolgozik. A legkülönbek listáján — Még jól emlékszem arra az időszakra, amikor a téli hónapokban a trágyarakodás­nak is örültünk, olyan ke­görbe? Már nem tudom biz­tosan ... Kis idő múlva elővett egy kopott albumot, s az egyik képre bökött: — Ez lehetett 5... ha való­ban ez az, akit keres. Cowboy ruhás figura volt a képen, széles karimájú sombrerója a vállára lökve. — Így lépett föl. A vállára vetett kalappal.- A púpját ta­karta. Rémlik valami... jó számot csináltam belőle. Ta­lán a nevét is én találtam ki: Villám Joe. Azt megtartotta végig, engem felcserélt más, sikeresebb impresszárióval. Ügy éreztem, elegendő mo­zaikdarabka áll a rendelkezé­semre, már csak össze kell raknom azokat. Megkísérlem. Villám Joe születése Indulása nem különös: szo- ba-konyhás lakás, az apja hol dolgozik, hol a köpködő pad­lóját koptatja. A fordulat — gondolom — az elemi iskolá­ban következett be, mert nincs kegyetlenebb, mint az öntu­datlan gyermekgúny. A kisfiú összeszorított fogakkal “ cipel­hette terhét. Talán akkor gondolt arra, hogy a fegyver az, ami pótolhatja a hiányzó testi erőt. Ki tudja? Később egy lakatoshoz került inasnak, akkor fabrikálta az első kést. Aztán újabbakat gyártott: ti­zenkettőt. Sokat gyakorolt ve­lük. Egyszer a téren bemutat­ta tudományát a vele egyívású legényeknek, valahogy így: előrement, hirtelen rántott kést, s perdültében visszafelé dobta a céltáblának kiszöge­zett papírdarab közepébe. Mindig a közepébe. A legé­vés munkaalkalom volt. S bi­zony eleget szidtuk a vezető­ket, amikor gépet állítotok be a helyünkre. Azóta, hogy a tsz üzemi munkásai lettünk, nincsenek ilyen problémáink, szépen keresünk. Azt sem bánjuk, ha olykor-olykor meg kell fogni a kapa nyelét, hogy a szövetkezet időben végez­hessen a sürgős kampány- munkákkal. A dicsérő szavak láthatóan zavarják Pintér Andrást, aki­nek 20 esztendős elnöksége alatt bizonyára kijutott a bí­ráló megjegyzésekből is és kevésbé szokott hozzá, hogy mások előtt érdemeiről be­széljenek. De hogy nem lehet egyedi az efféle elismerő meg­nyilvánulás. az abból is ki­derült, bárhol is jártunk a közös gazdaságban, mindenütt közvetlen hangon szólították, afféle megbecsült családfőként fogadták. Pedig akkor még nem tudhatták, hogy történe­te során első alkalommal lett kiváló szövetkezet a galgamá­csai összefogás Tsz. A rangos kitüntetést — mint a hivatalos értékelőből megtudtuk — azzal érdemelték ki, hogy saját korábbi ered­ményeiket sokszorozták meg néhány év leforgása alatt. Az örökösen gongokkal küszkö­dő, rossz adottságú tsz-t erős, pénzügyileg stabil mezőgaz­dasági üzemmé változtatták. Újra bizonyítva, amit a me­gye néhány gazdasága már korábban megtett: gyenge föl­deken is működhet életképes szövetkezet, mi több, a leg­kiválóbbak listájára is felke­rülhet. Valkó Béla nyék csendben bólogatok. Megérezték a púpos erejét. Később az ügynök meg­teremtette Villám Joe-t. Si­keres lett a szám, de valami mégis hiányzott: a partner. Az emberek, a nézők szerettek borzongani. Később ezt is megoldotta egy másik ügynök. Attól kezdve Villám Joe csi­nos partnemőjét dobálta kö­rül tűhegyes késeivel. Tüne­ményes gyorsasággal, halálos pontossággal. Európa-hírű szám akkor lett, amikor mu­tatványát bekötött szemmel végezte. A partnemője azt .mondta: háp! S ő dobott. Háp! S a kés szisszenve szelte a levegőt. A hangra nyilván azárt volt szüksége, hogy cé­lozni tudjon... Egyelőre ennyi, amit a hiányos adatok alapján össze tudtam rakni. Vajon, ha élne, ha megtalálnám, ha beszél­hetnék vele... Elképzelt párbeszéd — Fütyülök magára — mondaná. — Mit akar tőlem? — Megérteni magát. Az emberek semmibe sem nyug­szanak bele könnyebben, mint mások boldogtalanságába ... Sejtem, nem lehetett könnyű az élete ... — Mit sejt maga? Semmit! — Bámult rám haragosan. Észrevettem, hogy azelőtt vi­lágoskék szeme most indigó kékre változott. — Akarja, hogy elmenjek? — Egy fenét. Maradjon, már mindegy... Tekintete végigsiklana a fa­lakon, ahol sok fénykép lóg­na. Élete egyik fele. A na­gyobbik fele, noha az mind­össze hat évig tartott. De mi­csoda hat év! Becs, Párizs, Stockholm és Cegléd. Mert ott végeszakadt mindennek. De miért, hiszen a vizsgálat meg­állapította, hogy... — Mit ért maga ehhez — kérdené. — A púpos is ember, szeretne valakihez tartozni, s ha visszautasítják ... meg az­tán a késdobásnál a másod­perc törtrésze is számit. Sze­rencsére ... Igen, öt és fél éven keresz­tül sohasem vétett a dobásnál, csak akkor, ott... majdnem. Hiszen Cegléden annak a má­sodpercnek a végzetes törtré­szében nem az indulatára, ha­nem a józan eszére hallga­tott. De többet nem vett kést a kezébe. Pályájának vége­szakadt. így halt meg A történet rabul ejtett. To­vább kerestem, kutatom, amikor egyszer ismét rábuk­kantam Villám Joe emlékére. Így mesélték el. Egy építkezésnél segített, le­hetett annak már hat éve is, amikor egy lehulló fagerenda alá ugrott. Talán azért, hogy megmentsen valaki mást? — Baleset volt — mondták. — Ö volt a hibás! Kemény ítélet, s ki tudja. így történt-e? Lehet, hogy csak a képzeletünk játszott velünk? A cirkusz színes vi­lága, amit olyan lázasan ku­tattam — szertefoszlott. És mint a vakszerencsében re­ménykedő aranyásó tálcáján, nekem is csak egy kis arany­porszem maradt: Villám Joe története. Aki csak halálával bizonyíthatta, élete értelmének lényegét. Karácsonyi István Mustárvetés A pátyi Zsámbéki-medence Tsz-ben az idén háromszázkilenc hektáron vetnek mustármagot. Vetés előtt gyomirtózzák a talajt. Először okosnak kelleti lenni \ 1/ Bankószaporítás Galgamácsán \ » t

Next

/
Thumbnails
Contents