Pest Megyi Hírlap, 1979. április (23. évfolyam, 77-100. szám)
1979-04-30 / 100. szám
PEST MEGYEI VILÁG PROLETÁRJA], EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP.PEST MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI. TANÁCS LAPJA xxm. évfolyam, 100. szám Ara 1,00 forint 1979. Április 30., hétfő Mert Műnk: kötelességünk M unkáról írni a munka ünnepén, természetes. S rögtön megtorpanva a tolifuttatásban, mit értsünk, ugyanazt értjük-e munkán? Va- , iamit és valahogyan, valameny- nyit persze mindenki dolgozik, de mit ér a közösség nagy s mégis érzékeny mérlegén — a társadalmi tiszta jövedelem közvetlen és közvetett gyarapításában — az a valami, valahogyan, valamennyi? A munka — tankönyvek serege tudatja, tudatta velünk — értókalkotó tevékenység. Igen, de — megint egy de — ez az érték harmonizál-e a feltételek, körülmények, adottságok bonyolult hálózatában rejlő lehetőségekkel, képességekkel? Évtizedeken át belefeledkeztünk abba — már-már lkába szerelmesek csalt egymást látásával —, hogy dolgozunk, mert dolgozhatunk. Hittük, maga a munka aktusa hasznos, s nem az aktussal összeforrasztott cél elérése; fölcserélődött a sorrend, maga a munka ténye vált elsődlegessé, s másodlagossá az, ami általa elérhető. A tevékenység szellemi, fizikai folyamatrendszere áradó folyóként takarta el a meder egyenetlenségeit, rendezetlenségét, váltakozó mélységét, s meri sebes sodrással futott a víz, véltük, különösebb figyelmet nem érdemelnek az örvények, gázlók, holtágak, a szeszélyesen elénk nyújtózó homokpadok, az itt-ott fölbukkanó szir- tek, az apró partomlások. Ne feledjük: nagy folyón hajózunk, a történelmi lét olyan vizén, melyen csak egy nemzet járt, jár előttünk. S mégis — vagy éppen ezért —, rá kellett jönnünk: pontosabban, körültekintőbben, racionálisabban értelmezendő meder és víz, folyam és sodrásirány, sebesség és mélység kapcsolata. Rá kellett jönnünk: a munka új értelmezését kell megtanulnunk és gyakorolnunk, bonyolultabbat az előzőnél, mert a folyamszakasz bonyolultabb részére értünk. Szocialista repdiink nagy vívmánya — s ez a vívmány ha valamikor, akkor éppen ezekben az esztendőkben, amikor a világ nagy darabja munkára várók seregétől feke- tállik, kapja meg igazi súlyát, értelmét — a teljes foglalkoztatottság. A megye gazdaságának szocialista szektorában — mértéktartó számítások szerint is, azaz a túlzásokat félretéve — napjainkban, ha lenne jelentkező, tizenhat-tizennyolcezer embernek jutna azonnal munkaalkalom. S mert nincs, s jó ideig nem lesz vállalkozó ezekre, a helyekre, I szembenézünk azzal, amivel egy ideje már kerültük a találkozást: másként kell dolgoznunk. A lehetségest, ajánlatost, kívánatost, a szükségest, remélhetőt, várhatót margóra tolta az élet, s a négy betűt, a keilt írta fel helyükbe. Lassan értjük meg, látjuk be. Varrnak termelőhelyek a megye szocialista szektorában, ahol negyedik éve holtvágányon rostokol a hozzáadott értéket hordozó vonat, s cjak az futott tőle messze, távolra, amelynek terhe a költség, az áremelkedés, a támogatás, a visszatérítés. Holott — nem lehet eléggé hangsúlyossá tenni — dolgoznak ezeken a helyeken is, talán sokat, inat feszítve, idegsejteket nem pihentetve, ámde munkájuk értékrendjét — azt a megszokott, változatlannak hitt értékrendet — földarabolta, s másként rakta össze a változó világ- gazdaság, a tőlünk nem függő gazdasági környezet. Ezért nem elég, ha csupán dolgozunk, ha megtesszük a munka követelte — fizikai vagy szellemi — lépéseket, ezért baj, ha összetévesztjük tegnapi és mai mércéinket. úgy vélve, ami tegnap elég volt, annak holnap is elegendőnek kell bizonyulnia. Nem megszokásainkat, termelési hagyományainkat. nem beidegződéseinket és szándékainkat, hanem teljesítményeinket kéri számon — értékeli, ítéli meg, viszonozza — a világnak nevezett gazdasági környezet. S mert ha tehetnénk ez ellen, akkor sem lenne ajánlatos — mivel a haladás lehetőségét adnánk fel vele —, egyszeregyként kell elfogadnunk: munkához való jogunk a jobb munka kötelessége is egyben. Ha szabad e lehetetlenül hangzó kifejezéssel élni: a munkafejlesztés kötelessége. Mert igaz, sok mindenre ráfér a korszerűsítés, a gyarapítás, a tökéletesítés — a gyártmány- és gyártásfej- lesztést most éppígy ide sorolva, mint az állóeszköz-bővítést, a szervezést, a szellemi források hasznosítását —, de valójában mindez egyetlen valamiben sűrűsödik, foglal ódik össze, s ez munkánk fejlesztése. Munkánk minden mozzanatáé! Lelni olvan termelőhelyet a megyében, ahol tízmillió forint értékű eszközt bíz egyetlen foglalkoztatottra a társadalom, s olyat is, ahol ez az összeg a százezer forintot sem éri el. Lelni olyan termelőhelyet a megyében. ahol az egy foglalkoztatottra jutó termelési érték ■egymillió forint, s olyat szintén, ahol mindössze hatezer. A társadalmi munkamegosztás nem forintösszegek alapján rangsorol oersze, de egy bizonyos határ után — a ráfordítás és az eredmény viszonva kijelölte határra értve — minden további lépés nem gyarapítója, hanem megvámolója a társadalmi tiszta jövedelemnek. Annak ellenére az, hogy — ott helyben, a környezettől eizártan — az érintettek, akik teszik, akikért teszik e lépéseket, nagyon tisztességesen dolgoznak, úgy látszik, rajtuk nem múlik semmi, ami jó. A környezettől azonban nem zárkózhat el egyetlen termelőhely, egyetlen közösség sem. Fájdalmas döntések kiindulópontja ez. S ha nem vállalnánk ezeket a döntéseket? Rákényszerülnénk később, veszedelmes — mert a szervezet csomópontjaiban föllépő — fájdalmak árán. Akkor inkább most. Most, azaz idén, jövőre, a hatodik ötéves tervben; növekedésünk az egyensúly fokozatos javításának alárendeltje, s ez utóbbi függvénye az életszínvonal alakulása. Szikáran egyszerű, tényközlő, mondat: növekvő reálbér csak növekvő hatékonyságból származhat. A mondat jelenünk és holnapunk — teendőink — teljesen . pontos, minden sallangtól mentes kijelölője. Erre mehetünk, s erre kell mennünk, mert más választásunk nincsen. Kiválóakat köszöntöttek az ünnep előestéjén, közösségeket és egyéneket; érdém- mel, megszolgáltam Annáit példáját mutatták fel — így váltak elnyerőivé a társadalmi megbecsülésnek —, miként lehet előbbre jutni, annak bizonyságát adták, a munka jogának kötelességként való értelmezése újabb nagy tartalékok napvilágra hozója. Nem ünneprontásként, hanem a kérlelhetetlen tények alkotta mérce érzékeltetéseként írjuk le: a kiválóak többségénél a termelékenység nem nagyobb, mint nemzetközi versenytársaik szintjének ötvenkét, ötvenkilenc százaléka. Távolság? Hatalmas! Csökkenthető? Igen. Szívós munkával, de nem okvetlen többel; mással. Ehhez kell az, amire gondolatmenetünk elején utaltunk: ugyanazt értsük a munkán. Jobb, hatásosabb, eredményeiben gazdagabb munkán, teljesítményekkel — követelményekkel — szorosan összekötött javadalmazáson, értékuikotáson. Ugyanazt értsük, ugyanazt gyakoroljuk. Szokatlan lenne, amikor annyit dolgozunk? Annyit? Mennyi az az annyi? Nem a gyáron belül, hanem — mert oda kell mennünk vele — azokon a piacokon, ahol egymás mellé teríti gyékényeit csehszlovák és japán, szovjet és amerikai, tucatnyi más cég. A sokfajta gyékény között ott van a miénk is, s látnunk, tapasztalnunk kellett: amit csinálunk, az fokozatosan leértékelődik, kevesebbet - kapunk érte, mint amennyit elkönyvelhettünk 1972-ben, 1973-ban. A leértékelődésnek — teljesítményeink, azaz munkánk csökkenő súlyának — megálljt mondani növekvő teljesítményekkel, azaz munkánk érték-súlyának gyarapításával lehet. E növekedés, e gyarapodás hogyanja az, amit munkafejlesztésként írtunk le, s amit kevésbé komolykodva, munkás szájából hallva így adhatunk vissza: szedjük össze magunkat. Illetlenség így okoskodni, ennyire — konyhai bölcsességgel — póriasán gondolkozni? Miért lenne az, amikor valójában erről van szó?! A hangsúly ugyanis arra jut. van mit összeszedni magunkon, magunk körül, léteznek tartalékaink, veszni hagyott lehetőségeink, vannak józan megfontolással készített, sokat ígérő terveink, programjaink. S igaz, vannak tunyaságaink, félénkségeink, közömbösségeink is. de velük szemben, előbbiek mellett sorakoztat fel az, ha kötelességgé vált jogunkat nemcsak elvi igazságként ismételgetjük, hanem mindennaposán — azaz megszokottan, természetesként — alkalmazzuk. S okféle feltétele van ennek, de lehetősége is gazdagon mért! Belemarkolva e tárházba: a megye textilipari üzemeiben a minőségi mutatók egyszázalékos javítása akkora többlet- bevétellel. egyenlő, amennyiből kétszázötven gyermek számára építhetnénk óvodai helyet. A gépipari vállalatoknál a dinamikusan fejlesztendő termékek arányának növelése három esztendő alatt másfélszeresére bővítheti a kivitelt. Az anyagköltségek — fajlagosan — fél százalékos mérséklése a szocialista szektorban akkora summa, amekkorából fölépíthető egy kerepes tárcsái kórház! Ilyesfajta esetek, példák el kell, hogy gondolkoztassanak bennünket, jól élünk_e, egyáltalán élünk-e mindenkor a munkához való joggal ölelkező kötelességünkkel? Avagy megkerülve a lényeget, megállunk ott, ahol a jog adta büszkeség van, nem véve észre, lépni kell, haladni kell. így teremtve — a kötelességek jó gyakorlásával — új jogokat? E szüntelen váltakozás — jogok, kötelességek, jogok tágabb köre. kötelességek friss csoportja — az, ami társadalmi, gazdasági haladásunk mozsatóereje, mert ű váltakozások mögött ott áll a cselekvő, a cselekedetein folyamatosan változtatni képes, a realitások és a célok között hidat verő ember. Mészáros Ottó Sok ezer felvonuló köszönti a munkások ünnepét x HoSstap Pesti megyeit nagygyűlés Mostaron Kilencven esztendeje nyilvánította ünneppé a II. Inter- nacionálé az 1886-ban vérbe- fojtott chicagói tüntetés' napját Üdvözlet az űrállomásról — a világ népeinek Szerte a világon ünnepre készülnek ezekben a napok_ ban a munkások tömegei. Berlintől Szófiáig zászlódíszbe öltöztek a szocialista országok fővárosai, Moszkvában 635 kiváló dolgozó üzem tagjai köszöntik a Vörös téren május elsejét. A hagyományos felvonulás — melyet a Lenin mauzóleum mellvédjéről megtekintenek az SZKP és a szovjet állam vezetői — délelőtt tíz órakor kezdődik. A nemzetközi munkásszolidaritás ünnepén nagy számban vesznek részt Moszkvában ezúttal is a külföldi szakszervezeti küldöttségek. Május 1-ét első ízben köszöntik az űrhajósok az űr-' állomáson. A Száljut 6. állandó személyzetének tagjai, Vlagyimir Ljahov és Valerij Rjumin erre a napra pihenőt kaptak, s televízión nézik majd a moszkvai dolgozók május 1-i felvonulását. Az állandó expedíció tagjai üdvözletüket küldték a világűrből a szovjet embereknek s a világ minden dolgozójának a nemzetközi munkásosztály nagy ünnepére. A munka és a munkások ünnepét üljük május 1-én. Ez a nap egyben mindig a visz- szaemlékezésé: fejet hajtunk ak apák, a nagyapák munkája, tettei előtt, s emlékezünk az első szabad munkásünnepre, arra a napra, amikor vörösbe öltözött Budapest, amikor a proletárság a tüzes-kormos műhelyekből úgy tódult az utcára, hogy nem kellett tartania az úri rend kardlapos-lo- vas különítményeinek büntető akcióitól. Ünnepeljük a proletárdiktatúrát, a szocialista országok nemzetközi összefogását, s ünnepeljük ezen a napon is a jövő nemzedékét, hiszen 1979 a gyermekek nemzetközi éve. Negyedmillióan a fővárosi üzemekből Budapest ünnepi köntösben, méltón várja május elsejét. Az idén is — mint az elmúlt esztendőkben — negyedmillió felvonulóra számítanak a fővárosban, ahol az építészet remekeit, a középületeket, emlékműveket, a legimpozánsabb szobrokat este reflektorok világítják meg. Az évforduló előestéjén — a liagyományok szerint — ünnepi külsőségek között, katonai tiszteletadás mellett kúszik a magasba az Országház előtti Kossuth Lajos téren az állami zászló, s a Gellérthegyen felvonják a Magyar Nép- köztársaság nemzeti lobogóját és a munkásmozgalom vörös zászlaját. A több mint kétórásra tervezett felvonulás élén ezúttal . is a párt, a kormány, a tömegszervezetek és a kerületek vezetői haladnak, mögöttük a kiváló címmel kitüntetett vállalati és üzemi közösségek, szocialista brigádok, A megye valamennyi járásában, városában Mint már hírül adtuk, Pest megye ünnepi nagygyűlését holnap Monoron rendezik. A nagyközség lakosságát reggel hat órától zenés ébresztő szórakoztatja. Délelőtt negyed tíztől kezdődik az üzemek, intézmények, szövetkezetek, a járás és a megye küldötteinek felvonulása, Monor főterén. Ugyanitt tíz órakor Cselényt Dezső, a monori járási pártbizottság első titkára nyitja meg a nagygyűlést, majd Jámbor Miklós, a Szakszervezetek Pest megyei Tanácsának vezető titkára mond ünnepi köszöntőt. Ezután a nagyközség sportpályáján vidám majális várja a nagygyűlés résztvevőinek ezreit. Délután az ott felállított szabadtéri színpadon többek között fellépnek a monori járás népi együtteseinek legjobbjai, majd sportversenyek következnek, estig tartó színes műsor szórakoztatja a közönséget. Pest megye valamennyi városában, járásában és községében hasonlóan méltó eseménysorozattal köszönti a lakosság a munka ünnepét ÉLJEN MÁJUS /.
