Pest Megyi Hírlap, 1979. április (23. évfolyam, 77-100. szám)
1979-04-15 / 88. szám
1979. Április 15„ vasárnap Csömörről a fővárosba Új bekötő út épül Bár Csömör alig karnyújtásnyira fekszik a fővárostól, mégis csupán egyetlen pormentes út köti össze vele. A helyzet azonban hamarosan megváltozik. Már megkezdték egy új 6 méter széles aszfalt- burkolatú út építését az Aszfaltútépítő Vállalat pácéit 'főépítésvezetőségének dolgozói. Az elképzelések szerint a mintegy nyolcmillió forintos költséggel megépülő út június 30-ra készül el, s az ár- pádföldi Timur utcánál csatlakozik a fővároshoz. Az új úton Rákosszentmihály és Üjpalota érintésével a korábbinál egyszerűbb útvonalon juthatnak el a csömöriek vagy a községen átutazók az M3-as autópályára. Két Pest megyei vállalat Soron kívül fogadják az árut A MÁV Budapesti Igazgatósága — ahogy arról korábban már hírt adtunk — az idén is megszervezte a januártól március végéig tartó előszállítási akciót. Huszonöt vállalattal kötöttek megállapodást összesen 623 ezer 700 tonna áru soron kívül fogadására. Az előszállítás ugyanis azt jelenti, hogy bizonyos áruféleségeket, például követ, homokot, salakot, kavicsot, betont és vasbetont az eredetileg megállapított időpontnál előbb veszik át a megrendelők. Olyankor szállítanak, amikor a MÁV-nál több a szabad kocsi. Két vállalat Pest megyei a huszonötből. A Pest megyei Közúti Építőipari Vállalat januárban és februárban anynyival túlteljesítette előszállítási vállalását, hogy 180 ezer forint szállítási díjvisszatérítést kapott. A Pest megyei Ütés Hídépítő Vállalatnak viszont nem sikerült a megállapodás betartása. Ennek persze különösebb következménye nincs, hiszen nem szerződésről van szó. Legfeljebb annyi, hogy a tavaszi munkákhoz nem rendelkeznek anyagtöbblettel. Tizenhárom vállalat ért el jó eredményt az év első két hónapjában. A MÁV ezt ösz_ szesen 1 millió 539 ezer forint kedvezménnyel honorálta. A márciusi teljesítményeket még nem összegezhették, mivel ef. elszámoláshoz szükséges szállítóleveleket az érdekelt vállalatoknak április végéig kell összegyűjteniük és a MÁV-hoz beküldeniük. A megoldás kulcsa a munka Szociális foglalkoztató-in fézet Dunakeszin Nem mindannyian születünk egyforma esélyekkel. Akad közöttünk, aki örökölt betegsége miatt vagy édesanyja terhessége idején ért betegség következtében eleve hátránnyal kezdi életét. Fogyatékos — mondják. Nos, aki azt képzelné, hogy az értelmi fogyatékos fiatalember, vagy leány nem válhat társadalmunk értékes, munkát végző tagjává, téved... A család nem segíthet A televízióban riportfilm pereg. Fekete ruhás asszony vallja sírva: megesett a szerencsétlenség, s újabb, hogy a fiáról otthon nem gondoskodhat. Bajával nincs egyedül. Sem a világban, sem itthon. Magyar- országon összesen csaknem 250 ezer az értelmi fogyatékosok száma. Nagy többségük a családban, fiatalként kisegítő iskolákban nevelkedő, idősként, esetleg szociális otthonban él. Országszerte is kevesen találnak közülük olyan munkát, elfoglaltságot, amely akár a lehetőségekhez mérten is boldogulásukat szolgálná. Mégis, mi akkor a megoldás? A választ egy vadonatúj intézetben, az április 11-én avatott Értelmi Fogyatékosok Országos Szociális Foglalkoztató Intézetében kerestük, Dunakeszin, a Felszabadulás út 55 szám alatt Király Károly igazgatóhelyettes az intézetről így beszél: — Ma, az avatás után két napnál még félig üres a ház. Kétszáz gondozott helyett csupán )8-an érkeztek eddig az ország minden részéből, például Pes1 megyéből, így a csobánkai kisegítő és foglalkoztató iskolából. Jó sorsuk lesz itt a fiataloknak. Mindegyikük elmúlt már 16 éves, s az intézetben szinte, egész életükről gondoskodnak. Miként? Például az alapvető kollégiumi ellátáson kívül van terem kézimunka- és rajzszakkör céljára is. — A földszinten 300 adagos konyha, tornaterem, a váró és az orvosi vizsgáló található. Ez utóbbiban heti 8—8 órában rendel a fogorvos, nőgyógyász, belgyógyász és ideggyógyász. A napi háromszori étkezésen, a ruhán, a teljes egészségügyi ellátáson túl akad azonban fontosabb is. A munka. Hasznosat cselekedni — Való és igaz: a családok többsége legföljebb kiszolgálja az értelmi fogyatékos gyermeket. de neveléséért, foglalkoztatásáért nem sokat tud tenni. Pedig gondozottatok képesek az önkiszolgálásra, az egyszerű munkafogások elsajátítására, noha a felnőttes, önálló életvezetésre nem. Itt az intézetben 91-en dolgozunk értük. 9 pedagógus, 3 pszichológus. 28 gondozó és nővér, s a fizikai és ügyviteli dolgozók. — Naponta 6—7 óra a munkaidő. Az első gondozottak már korábban megérkeztek, ők már a betanulás idejére szóló fizetésüket — 500 forintot — meg is kapták, s a Dunakeszi Konzervgyár, amelynek a be- főttes fedeleket gumizzák, később a teljesítménytől függően 1200—1400 forintos fizetést ad. Nemkülönben a gondozottain- kat foglalkoztató másik üzem, a Mechanikai Laboratórium dunakeszi gyáregysége. Nekik fémalkatrészeket készítenek elő esztergálásra. — Nem is annyira a kereset a lényeges, mint inkább az elfoglaltságot adó, társadalmilag hasznos munka. Mert aligha találhatnak más gondolatot az értelmi fogyatékosokról való szociális törődés indítékait kutatva, mint azt: ne érezzék feleslegesnek magukat az egészséges társadalomban azok, akik hasznosnak is tudhatják életüket. A kulcskérdés tehát a munka. De vajon egy életen át itt az intézetben? Biztos helyzetben Az intézet nem zárt. Formailag sem, hiszen kapui tárva. Gyakorlatilag még kevésbé: azoknak, akik alkalmasak arra, hogy hosszabb-rövidebb idő után akár önállóan is dolgozzanak, olyan munkahelyet keresnek az üzemeknél, vállalatoknál, ahol az értelmi fogyatékosokat nem' veszélyeztető munkakörülményeket képesek teremteni. Ezek az úgynevezett védőmunkahelyek. Három üzemmel tart az intézet kapcsolatot, a mendei, illetve a veresegyházi téglagyárral és a debreceni építőipari vállalattal. De a nyitottság nemcsak erre vonatkozik: a pszichológusok és orvosok ebben az új intézetben végzik el ezután az ország összes értelmi fogyatékosának gyógypedagógiai * és munkaképességcsökkenési vizsgálatát, s a foglalkoztatással kapcsolatos módszertani felügyeletet kiterjesztik a többi hasonló intézetre is. Dunakeszin tehát csaknem 60 millió forintért olyan Intézetet avattak néhány napja, amelynek értékét nem forintokban mérik. Emberségben. Vasvári G. Pál A Felmával tárgyalnak Félmillió fürd A legjobbkor toppantunk be a Váci KötöHáívigyárbg; Tóth B. Zoltán igazgató -éppen egy új gyártási eljárás átvételéről tárgyalt. A megbeszélés szünetében szakított időt tájékoztatásunkra. Elmondta: — A vállalat szélesre tárta kapuit az új, korszerű eljárások előtt Átalakítják a termékszerkezetet, a kor követelményeinek megfelelően. Ennek a folyamatnak egyik állomását jelzi az asztalon heverő papírhalom is. Az utóbbi egykét évben már átvettek néhány technológiát. Így a Sancowad- eljárást, amely teljes színtartósságot és színélénkséget biztosít. A S co te bgar d -e 1 j ár ás a felsőruházat szennytaszító kikészítésére alkalmas. Tinta, tus, kávé — amit más anyagokból kimosni sem lehet —, egyszerűen letörölhető a ruházatról, ezért is nyertek a BNV-n díjat. Az a szándékuk, hogy a kötöttáruk a legváltozatosabb színekben készüljenek, esztétikusak legyenek, s a rendeltetésüknek megfeleljenek. így az úszó és fürdőruházati cikkek is. Az eddig elért színvonalat látva a nyugatnémet Felina cég érdeklődést mutatott kooperációra. Ennek feltételeit, lehetőségeit vizsgálják most a szakemberek. A Felina átadná modelljeit, gyárFeffesSeges moxduBa&ok (3.) Érteni az érthetetlsnt Játsszunk végig egy feltételezéseken alapuló gondolati játékot! Legyen egy nagy gyárunk, ez határozza el, hogy új, korszerű termékek gyártására szervezi át erőit. Kecsegtessen ez a termék — ellentétben a korábbi bizonytalanságokkal — hosszú távon is jó értékesíthetőséggel, tehát jó keresettel, nyereséggel a dolgozóknak. A termék gyártásának egyik fázisához építsen a gyár egy új csarnokot, s vegye meg ebbe a lehető legkorszerűbb európai, mondjuk svájci technológiát, a hozzá tartozó szerszámokkal és berendezésekkel együtt. Szervezzen házi tanfolyamokat az új módszerek elsajátítására, s tegye közhírré, hogy aki kéri az áthelyezését ebbe a modem üzembe, kap egy forint órabéremelést. Ugye világos, hogy ezek után már nem marad más hátra, mint annak megállapítása, hogy íme megvalósult az eszményi munkahely, ahol kisimult arcú munkások örvendezve végzik a munkájukat. Korszerű, mégis rossz? Lukácsi Gábor, a Csepel Autógyár termelési igazgatója: — Mi is azt hittük, hogy így lesz. 1976. november 7-re készült el az első 300 darab autóbuszalváz az Oerlikon cégtől vásárolt vadonatúj hegesztő berendezésekkel, s bár elképzeléseink szerint mindennek rendben kellett volna őruha készül tási tapasztalatait — licenc, vagy know-how formájában —, » az két-vállalat között gyümölcsöző együttműködés alakulhat ki. A gyártás- és gyártmányfejlesztés nem kampány, hanem folyamat a kötöttáru- gyárban. Nem egy új eljárást ők honosítottak meg az országban. Ez azt jelenti: olyan módszereket vettek át, amelyeket korábban még nem alkalmaztak nálunk. Ennek a tevékenységnek egyenes folytatása, hogy a világhírű Adidas céggel újabb együttműködési lehetőségről tárgyalnak — a sportmelegítő és tréningöltöny gyártásában. Igen nagy jelentőségű a baráti, szocialista országokkal való kooperáció keresése is. Ennek legszebb példája, hogy bizonyos alapanyagokat tókés import helyett a múlt évtől kezdve Lengyelországból szereznek be. A lengyel poliészter szálak, a magyar po- liamid, és a hazai segédanyagok felhasználása jelentős dollármegtakarítást eredményezett. A múlt évben egymilliárd forint értékű terméket állított elő a Váci Kötöttárugyár, s idei terve ezt 40 millió forinttal haladja meg. A jelenlegi, reális elképzelések szerint a tervet túl tudjuk teljesíteni. Itt jegyezzük meg: az április 5-i tűzeset — amelyről lapunk is hírt adott —. nem okoz fennakadást a termelésben. A kikészítő üzemrészben keletkezett kár nem befolyásolja a munk^, folyamatosságát, ütemességet. Végül napjaink egyik legfontosabb feladatáról, az exportról: az idén 115 millió forint értékű terméket helyeznek el külföldi piacokon. A keresett kötöttáruból nagy tételeket szállítanak a Szovjetunióba is. A vállalat egyre nagyobb mértékben alkalmazza saját márkajelét. Ez a színvonalat, az állandó minőséget garantálja. A vállalat vezetőinek és dolgozóinak leghőbb vágya az, hogy mielőbb minden gyártmányukra rákerülhessen a megkülönböztető márkajelzés. Ezen munkálkodnak a termelés valamennyi területén, ezt szolgálják az új gyártási eljárások átvétele, a termék- szerkezet átalakítása is. P. J. Permetezés az almásban A Monori Állami Gazdaság dánszentmiklósi kerületéjen az Idén immár harmadszor permetezik az almáskertet. Jelenleg gomba- és rovarölő szerrel dolgoznak a szakemberek. Munkában a permetezőgépek lennie, egyre rosszabb volt a hangulat az üzemben, egészen egyszerűen nem ment a munka. Egyre gyakrabban fordult elő, — mint ahogy erről annak idején a Pest megyei Hírlapban is írtunk —, hogy az üzemi demokrácia legkülönfélébb fórumain hangot is adtak a dolgozók ennek az elégedetlenségnek, így végül 1977 tavaszán munkásgyűlést hívtunk össze. A panaszok elemi erővel törtek elő. Rosszak a védőberendezések, aki sokáig dolgozik ift, maga látja majd kárát, tönkremegy a szeme, olyan rossz a szellőzés a csarnokban, hogy a műszak végére megfájdul a fejük, nem lehet kibírni ezt, a munka monoton, ugyanakkor fizikailag is kimerít, rosszak a technológiai berendezések — ezek voltak a leggyakoribb panaszok. Döntés született: megbízzák a Kohó- és Gépipari Szervezési és Számítástechnikai Intézetet, hogy egy problémafeltáró munkaszervezési-ergonómiai vizsgálat és elemzés segítségével mondják meg, miért nem úgy megy a dolog, ahogyan kellene. A másik bizonyíték Az ergonómia az ember-gépkörnyezet hármas kapcsolatból eredő veszteségforrásokat kutatja. Vizsgálja elsősorban az embert. Milyenek a képességei, milyen elképzelései vannak saját feladatáról, hogyan alakulnak az igépyei, fizikailag mennyire veszi igénybe az elvégzett munka. A dolgozó közvetlen környezete, szaknyelven az elemi termelőegység a kutatás másik területe, míg a képet ezeknek a termelés egészébe történő illeszkedése teljesíti ki. A Csepel Autógyárban is fentiekre terjedt ki a vizsgálatot végzők figyelme. Dr. Kauesek György, az intézet ergonómiai osztályának vezetője: — Mindig három lépésben dolgozunk. Először arra vagyunk kíváncsiak, mit akartak az adott helyen elérni, tehát dokumentációk, tervek alapján felmérjük a tervezett állapotot. Utána helyszíni vizsgálatokkal, kérdőívekkel, a dolgozókon végzett terhelésvizsgálatokkal megállapítjuk, hogy mi lebt az eredeti elképzelésekből, rögzítjük tehát a megvalósult állapotot. Befejezésül a kettő különbségéből, valamint saját tapasztalatainkból kiindulva javaslatot teszünk a kívánatos rendszerkép kialakítására. Az öt vaskos kötetre rúgó vizsgálati anyag ismertetésére sajnos itt nincs lehetőség. Hitelességének bizonyítására két tényt ragadjunk ki. Az egyik: mint dr. Kauesek György elmondta, kérdőíves felméréseik során azt is megkérdezték a munkásoktól, szoktak-e színházba járni. Hogy ennek mi köze ahhoz, hogy megy-e a munka a hegesztőműhelyben? Az általános műveltség szoros összefüggésben van az ember munkatartalmi igényeivel, s világos, hogy tartósan senkivel sem lehet igényeit meghaladó vagy éppen azt meg sem közelítő munkát végeztetni. S vajon mindig, minden kérdésre az igazat válaszolták-e a megkérdezettek? Itt a másik bizonyíték. Az intézet lelkes, fiatal munkatársai ugyanis megnyerték maguknak a dolgozók bizalmát. A kezdet kezdetén megmagvarázták, mit is keresnek ők a gyárban, mondván, nézzük meg együtt emberek, hol a hiba. S tették mindezt úgy, mint ezt Lukácsi Gábor kiemelte, hogv reggel elsőnek érkeztek, szinte ők nyitották a gyár kaouiát, s műszak végén utolsónak távoztak. A hasznosság próbája Természetesen a hasznosság próbakövét itt is a megvalósítható javaslatok jelentették. A környezeti vizsgálatok alapján például a gyárban megoldották a csarnok szellőztető- és elszívó rendszerét, ugyanakkor egyértelműen bebizonyosodott, hogy a híresztelésekkel ellentétben a védőberendezések jók, csak használni kell őket. Sokat segítettek a munkatartalmi vizsgálatok, ezek alapján ugyanis úgy tudták átszervezni a csarnokon belüli munkamegosztást, hogy az* egyes emberek közelebb kerültek ahhoz, hogy az elképzeléseik szerinti feladatot végezhessék el. S hogy miért fordulhatott elő, hogy a munkások lianas zai, kifogásai közül nem mindegyik bizonyult alaposnak? 'Lukácsi Gábor ennek magyarázatát abban látja, hogy a kezdet kezdetén nem figyeltek fel a jogos észrevételekre, így aztán ezek később olykor irracionális elemekkel is bővültek. A javaslatok teljes körét nem lehetett megvalósítani. Részben azért, mert bevezetésük esetén a ráfordítások nem állnának arányban a várható eredménnyel — mint például egyes technológiai berendezéseknél —, másrészt hiányoznak hozzá az adottságok. Ilyen a szállításvezériési rendszer, melyben már az eredeti elképzelések szerint is a munkás, ha az adott műveletet befejezte. egy diszpécserközpontnak adott jelzéssel kért volna új munkát. Hiába kifogásolta a vizsgálat, hogy ez nem úgy valósul meg, mint tervezték, ehhez mind a tárgyi, mind a személyi feltételek hiányoznak továbbra is. Leegyszerűsítve azt is mondhatjuk, hogy a svájci tervezők egy munka- nélküliséggel küzdő gazdasági rendszerre alapozva képzelték el a rendszert, ahol az emberek féltik a munkájukat, nálunk pedig más a helyzet... Végül foglaljuk össze a tanulságokat is. A legfontosabb, hogy egy ilyen méretű beruházásnál, mint a Csepel Autó Oerlikon üzeme, nem lehet mellőzni az előzetes, dokumentációkon alapuló ergonómiai vizsgálatot. Ugyanilyen súlyú, hogy egy autógyár méretű vállalat — különösen ha változtatások korát éli —, nem lehet meg egy pszichológiaiergonómiai laboratórium nélkül. Azóta már alkalmaznak pszichológust, s a laboratórium felállítása is napirenden van. Az általános érvényű tapasztalatot Lukácsi Gábor fogalmazta meg: — Vezetőképzésünkre országos méretekben jellemző, hogy ma már minden szükséges szakmai, politikai ismeret elsajátításához hozzásegítjük a termelés irányítóit, mindössze egyetlen egy dologról feledkezünk meg: elfelejtjük megtanítani őket, hogyan kell az emberekkel bánni. Szembenézni a valósággal Három részből álló sorozatunkban három megyei példa segítségével megpróbáltunk egy olyan képet adni a munka- és üzemszervezés jelenlegi helyzetéről, amely talán hoz-, zásegített e terület népgazdasági méretű jelentőségének megértéséhez. Hogy ennek hangsúlyozására szükség van, azt mi sem bizonyítja jobban, mint a szervezési tárcaközi bizottság közelmúltban tartott ülésének az a megállapítása, hogy a korszerű szervezési módszerek még mindig nem a kívánatos mértékben terjedtek el hazánkban. Ennek egyik lehetséges magyarázata, hogy a szervezés és a sokat emlegetett bázisszemlélet nehezen fémek meg egymással. Egy jól elvégzett, s bevezetett szervezés egyik évről a másikra akkora minőségi és mennyiségi változást hozhat egy gyár életében, hogy ehhez hasonlót biztos nem tudnak a következő évben is produkálni. A másik okot a Csepel Autó termelési igazgatója így fogalmazta meg: — Minden szervezés kritika. A valós helyzet feltárásával tükröt tart a vezetők elé: íme, öregem, rosszul dolgoztál. Felszínre kerülnek azok a problémák, melyek eddig — bár meglévők —, de mégis ismeretlenek voltak. És ezt senki sem szereti, pedig vállalni kell! Weyer Béla
