Pest Megyi Hírlap, 1979. április (23. évfolyam, 77-100. szám)

1979-04-15 / 88. szám

PEST MEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK I Felmelegedtek a földek Az ünnepek után kukoricavetés fé*veteimény a gyorsaság és a gó minőség AZ MSZMP PEST MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA xxm. évfolyam, 88. szAm. Ära 1,60 forint 1979. április 15., vasárnap Hagyomány O kosan tesszük, ha éles határvonalat hú­zunk a kényszerűség és a megszokás közé, holott látszatra mindkettőnek alapja és táplálója lehet a hagyomány. Nagyon egy­szerű példát választva: a megye kiskereskedelmi bolthálózata még mindig forgalmaz petróleumot és — ugyan importból szár­mazó — flórharisnyát. Mindkét terméknek a ha­gyományai messzire nyúl­nak a kereskedelemben, sok évtizede ún. standard cikknek számítanak. El­adásuk indíttatása mégsem azonos. A petróleumot nem azért vásárolják a ve­vők, mert megszokták, jobbnak tartanák, mint a világítás fő forrását, a vil­lamos áramot, hanem azért, mert nincs más választá­suk, a kényszer — a vil­lanyvezeték nélkülözése — diktálja a hagyomány fönntartását. Egészen más a helyzet a flórharisnyával. Harisnyából bőséges a vá­laszték, ámde bizonyos kor­osztályok nem hajlandók mást venni, viselni, mint a megszokottat, a hagyomá­nyost, még akkor is, ha annak előállítása — ezért a behozatal — nem gazdasá­gos'. Kicsinyről a nagy felé tágítva látóhatárunkat: az évtized elején a megye tex­tilipari üzemei — elsősor­ban o Hazai Fésűsfonó és Szövőgyár mai három gyár­egysége — még 1,3 millió négyzetméter gyapjú és gyapjú típusú szövetet ké­szítettek. Napjainkra a szó- banforgó mennyiségnek mindössze az öt százalékát bocsátják ki, azaz fölhagy­tak egy nagy hagyományú termékcsoport különböző változatainak előállításával. Ami nem volt egyszerű, hiszen gyakorlott szövőnők népes csapatának kellett új fogásokat, technológiákat megtanulnia, sokuknak a szövésről a fonásra átáll- nia, mindannyiuknak ren­geteg idegeskedés árán si­került csak elsajátítani a műszálaié kezelésének, fel­dolgozásának a természetes szálasanyagokkal össze nem hasonlítható — jóval kényesebb — mozzanatait. Egy valami azonban nem adott lehetőséget a vitára: a gyapjú és gyapjú típusú szövetek készítése a szó- banforgó gyárakban ren­delkezésre álló technikával, technológiával, nem volt gazdaságos. H asonló okok miatt megy végbe napjaink­ban lényeges gyártás- és gyártmányfejlesztés, ter­mékszerkezet-átalakítás az lpolyvidéki Erdő- és Fafel­dolgozó Gazdaságban, an­nak verőcemarost fafeldol­gozó üzemében. A korsze­rűsítés, a gazdaságosság je­gyében került mérlegre az üzem helyzete, s a többféle lehetőség közül végül is azt választották, ami a munka- megosztás mellett szólt. Verőcemaroson ugyanis — a településen belül elfog­lalt helye miatt — az üze­met nem lehet bővíteni, így került sor a Paphegyen létesítendő üzem tervezésé­re, építésének megkezdésé­re, s ha minden készen lesz, akkor huszonötezer köbméter hengeres fát dol­goznak majd fel itt évente. Ugyanakkor a verőcemaro­si üzem — nagy tapasztala­té munkásgárdájával — a további megmunkálás he­lye lesz. a paphegvi fűrész­áruból itt formálódik majd kelendő félkészáru, egye­Stabil fejlődés KGST és árucsere A KGST külkereskedelmi állandó bizottsága április 11- től 13-ig Moszkvában tartotta 54. ülését. Az ülésen áttekintették és jóváhagyták az állandó bizott­ság 1978. évi tevékenységéről szóló beszámolót. A KGST-tagországok együtt­működésének elmélyítése és tökéletesítése kölcsönös keres­kedelmük stabil fejlődésében jutott kifejezésre. A KGST-országok közötti árucsere 1978-ban 12 százalék­kal nőtt és értéke 103 milliárd rubel volt, míg az 1976—1980- as ötéves tervidőszak első há­rom évében a tagországok kö­zötti árucsere több mint 42 százalékkal emelkedett, túl­szárnyalva a hosszútávú ke­reskedelmi megállapodások­ban előirányzott szintet. Az ülésen megvitatták to­vábbá az ENSZ kereskedelmi és fejlesztési értekezlete (UNCTAD) küszöbönálló ülés­szakával összefüggő kérdése­ket is. Első a Dé9-S?@sf megyei Áfész Pest megye fogyasztási szö­vetkezetei az első negyedévben egymilliárd 585 millió forint, a tavalyinál 10,5 százalékkal na­gyobb bolti forgalmat értek el. A Dél-Pest megyei Áfész néven egyesült ceglédi, abo- nyi és albertirsai fogyasztási szövetkezetek eredménye a legjobb; 193 millió forintot forgalmaztak. Következő — 132,8 millióval — a nagykátai és 124.8 millióval a gödöllői áfész. A szövetkezeti vendéglátás eredményei is tovább javul­tak. Sokéves tapasztalat alapján alakult ki a'vélemény, hogy a kukoricavetést cseresznyevi­rágzáskor kell megkezdeni. A paraszti bölcsesség mögött az a megfigyelés áll, hogy e me­legigényes gabonaféle földbe juttatásának optimális idő­pontja kevésbé köthető nap­tári dátumhoz, mint például az őszi búzáé, vagy éppen a borsóé. Hogy mikor kezdődjék meg az ültetés, azt az dönti el, mennyire melegedett föl az idő, pontosabban a magágy. Az elmúlt heti gyakori napsütés hatására megyénkben a föl­dek, ha nem is mindenütt, de javarészt elérték a kritikus nyolc-tíz fokot. így nincs aka­dálya annak, hogy kedden na­gyobb ütemben hozzáfogjanak a gazdaságok ehhez a legfon­tosabb tavaszi munkához. A korábbi kezdés csak ott indokolt, ahol lazább és gyor­sabban fölmelegedő a talaj, és az ünnepek alatt is biztosított a folyamatos munka. A beér­kezett jelentések alapján fen­tiekre csupán néhány szövet­kezet vállalkozott Pest me­gyében: így a dunavarsányi Petőfi Tsz Is, ahol már 700 hektár tengerit vetettek el. A cél ezekben a napokban elsősorban az, hogy az üzemek a lehető legalaposabban ké­szüljenek fel a startra. / Min­denütt el kell érni, hogy az indulás pillanatában ne le­gyenek szervezési, ellátási gondok, és az ültetés az opti­mális tíz-tizenkét nap alatt befejeződjék. A felmérések szerint ehhez elegendő, mint­egy 360 vetőgép áll rendelke­zésre, de nincs hiány traktor­ból, szaporítóanyagból és vegyszerekből sem. Fontos az is, hogy a vezető szakemberek és az erőgépvezetők között megfelelő összhang alakuljon ki; tegyen mindenki eleget a rá- háruló feladatoknak. Csak így érhető el, hogy a tavalyi­val szemben időben és kifo­gástalan minőségben végezze­nek a gazdaságok a kukorica­vetéssel. A munkák volumenét egyébként jól érzékelteti, hogy összesen 78 ezer hektár tengeri földbe juttatásáról van szó Pest megyében, s ez az összes vetésnek több mint a felét teszi ki. A gazdaságok többsége tu­datában van ezeknek az igé­nyeknek. Mint a tápiószent- mártoni Aranyszarvas Tsz is, ahol a tervek szerint az ün­ÍMmI A Tápióvülgye Tsz gépei kivonulnak a földekre. Javában folynak a tavaszi vetések nepek utáni első napon kez­dik meg a kukoricavetést, és az ezer hektárnyi területen nyolc nap alatt kívánják be­fejezni. Speciális 16 soros Cyc­lo 400-as típusú vetőgépükkel a magvakat igen nagy pon­tossággal adagolják: elektro­mos berendezés ellenőrzi, nincs-e fennakadás az ültetés folyamatában. Búzáik állapota többségében közepes* és jó, az 1520 hektárt kitevő őszi kalászosból csu­pán 110 hektár pusztult ki. Az előbbinél is kedvezőbb a túrái Magyar—Kubai Barát­ság Tsz kalászosainak állapo­ta. Egyetlen hektár kenyérnek valót sem kellett kiszántani, és mindössze 350 hektárnyi terü­leten okozott kárt foltokban a fagy és a belvíz. A túrái szö­vetkezet traktorosainak egy része vasárnap is dolgozik, még ma befejezik 500 hektár nap­raforgó vetését. A jelentős zöldségtermesz­téssel rendelkező gazdaság az idén 30 ezer négyzetméter alapterületű fóliasátor alatt 13 millió palántát nevel, amiből 1 millió kerül a háztájiba. To­vábbi 10 ezer négyzetméteren primőr zöldséget, főként pap­rikát és paradicsomot termel­nek, amelyet május végén kez­denek árusítani. A szántóföldi zöldségek közül eddig 50 hek­tár sárgarépa és 130 hektár petrezselyem magját vetették el. V. B. Műanyag ajtók, ablakok Idén több építőanyag A tavasz beköszöntésével fellendült az építkezési kedv. Évről évre így történik, ez te­hát a TÜZÉP illetékeseit nem érte váratlanul. Míg az év el­ső negyedében — ahogy azt Ipacs László, a Budapest-kör- nyéki TÜZÉP vezérigazgatója elmondta — Pest megye lakos­ságának 246, a közületeknek 70 millió forint értékű építőanya­got adtak el, a második ne­gyedévben 450 millió forintos készlettel állnak a vásárlók rendelkezésére. Ebből a lakos­ságnak 382 millió forint érté­ftesva&s Kitárult, benépesült a Dunakanyar Az ünnep előtt, reamnroi dél körül indultunk a Dunaka­nyarba. Szerencsénk volt; az utakon viszonylag kis forgal­mat (talán az emberek a hús­véti bevásárlással, készülődés­sel voltak elfoglalva) találtunk, s kellemes kirándulóidőben utazhattunk. Ragyogó napsü­tés, 20 fok körüli hőmérséklet. A természet a kemény tél után j mintha fellélegzett volna; kitá­rult, kibontakozott a táj, s mintha hívná az embert, ki­rándulásra csábítva. Aki a hét végén Szentendré­re akar menni, s ismeretlen a városban és környékén, időben készüljön fel. A helybeliek szolgálhatnak ugyan felvilágo­sítással, de hivatalos szerv, pél­dául a Pest megyei Idegenfor­ton nmn «xrcnaensege erre nem vállalkozik. Szomba­tonként ugyanis 12 óra 30 perckor bezárják az ajtót. S van ugyan ablakuk, de azon húsvéti kiránduláskor haszna­vehetetlen plakátok árválkod­nak. Az egyik az április 21-én kezdődő ragadozómadár-védel­mi fotókiállítást, a másik a Bu­dapest-tourist külföldi utazá­sait hirdeti. Igaz, az ajtóra is kiraktak még egy plakátot, amelyen Onódi Béla festőmű­vésznek a szentendrei Művész- telepi Galériában március—áp­rilisban látható kiállítására in­vitálnak. Talán a főidényre várnak? A majdnem a Dunával együtt kanyarodó 11-es út mellett a víz partján Szentendrétől A Dunakanyarban, a Pilisi Parkerdőgazdaság területén 700 kilométer — hegyeken, völgyeken, városokon és falvakon átvezető — jelzett turista­út várja a gyalogos kirándulókat Haunágyi Péter felvételei Visegrádig elszórtan autósok pihentek. Fapad és kis asztal csak néhány helyen állt — de mind foglalt. Az autósok köny- nyűszerrel odakanyarodhattak, s az asztalon — a szabad ég alatt — ebédre vagy uzsonná­ra teríthettek. Itt-ott pedig a Duna mellől elmaradhatatlan horgászok lógatták horgukat a vízbe. S persze a sétáló, andal- gó párok sem hiányoztak. Ahogy a vendéglátósoknak, ágy a vásározóknak, mutatvá­nyosoknak sem munkaszüneti nap a hétvége. S kiváltképp nem az a kétnapos ünnep. Szentendrén a Duna étterem mellett például körhintások várják az érdeklődőket, Tahi­ban a Vöröskő szálló parkoló­ijában céllövöldés pakolt ki. Szombaton délután pangott az üzlet, de — ahogy Dupszky Ru- dolfné mutatványos elmondta — számítanak rá. hogy húsvét mindkét napján nagy forga­lom lesz. Visegrádon a Silvanus Hotel igazgatója, Bocsák László Is bi­zakodó volt. Nem több szálló- vendéget várt, hiszen telt ház­zal dicsekedhetett, hanem a gyerekeket Visegrádról, Pest megyéből, Budapestről. A gyer­mekév jegyében megrendezett Pannónia tavasz ’79 soron kö­vetkező programját ugyanis április 15-én, délután 5 órai kezdettel a Silvanus különter­mében tartják. A gyermekek­nek ingyenes jelmezes locsoló­bál lesz, vidám játékokkal, ve­télkedőkkel és — ugyancsak díjmentesen — üdítőitalt, va­lamint tej-, tejtermék-kóstoló­val színesítve. kűt, a tavalyinál 30 millióval többét szánnak. Minden évben örvendetes módon egyre többet vásárol­nak és többet építenek a Pest megyeiek. Az V. ötéves terv­ciklus eddig eltelt három évé­ben Pest megyében összesen 25 357 lakás készült el. Magán­erőből 21 733. A három év alatt Pest megye lakossága 3 mil­liárd 354 millió forintot költött építőanyagra. Jelenleg a negyven TÜZÉP és hatvannyolc áfész építő­anyag-telepen együttvéve 38 ezer tonna cement, 4 millió da­rab falazóanyag, 51 ezer négy­zetméter tetőfedő pala, 34 ezer négyzetméter hullámpala. 80 ezer folyóméter vasbetonge­renda, 42 ezer négyzetméter falburkoló csempe, 36 ezer négyzetméter padlóburkoló, 2100 köbméter fenyő fűrészáru és 27 ezer ajtó. ablak van. Jó ellátás várható cementből, mészből, falazóanyagból, tető­fedő palából: Nem árt azonban tudni, hogy. az építőanyag-telepek árukész­letei különböznek. Az érdi. a váci, a szigetszentmiklósi. a gödöllői, a monori és a ceglé­di a legnagyobb, s a választéka is bőségesebb. Például többfé­le csempe, ajtó, ablak kapha­tó. s ha másutt nem is, itt van vasbetongerenda, s fürdőszo­ba-berendezés. Újdonság a műanyag ajtó és ablak. Ezeket a PEVDI gyárt­ja, többféle színben, s egy és kétszámyú változatban. A Bu- dapest-kömyéki TÜZÉP 25 millió forintos idei szállításra kötött szerződést a PEVDI-vel. S néhány héten belül kapható lesz már Vácott, Érden, Szi- getszentmiklóson é~ Gödöllőn a legújabb PEVDI-termék. Ezek ugyan valamivel többe kerülnek a hagyományosnál, de mégis kifizetődőbbek, mert színtartók, ízlésesek, tökélete­sen zárnak, s a vetemedésüktől sem kell tartani. Sz. P. KÖZELET Gáspár Sándor, a SZOT fő­titkára, a Szakszervezeti Vi­lágszövetség elnöke és Tim- mer József, a SZOT titkára ai SZVSZ főtanácsának tagja szombaton hazaérkezett Szó­fiából, ahol az SZVSZ irodája és főtanácsa ülésén vettek részt. bek mellett bútoralkatrész, parkettléc, rakodólap. Maradhattak volna per­sze a hagyományok mellett, hiszen a fafeldolgozásban nagy gyakorlatot szerzett munkásaik, semmi gondot nem okoztak, bármilyen feladatot vállaltak, s telje­sítették is azt, becsülettel. A gondot a termék okozta, a gyártási körülmények, így az alacsony termelé­kenység, a nehéz fizikai munka nagy aránya Józan fölismerés volt tehá-f a döntés, hogy a hagyomá­nyok egy részét át kell menteni, s ez a munkások szakmaszeretete, ismerete, képessége az új befogadá­sára. A hagyományok má­sik részét azonban — ma­gát a terméket — elkerül­hetetlen a múló idő rostá­jára szórni, s ennek a két­irányú — okos — cselek­vésnek az eredménye, hogy a fafeldolgozás rekonstruk­ciós jellegű fejlesztésének befejezésével lényegesen javul a termelékenység, majdnem megkétszereződik a termelési érték. Nem töb­bet fognak dolgozni —• a szó fizikai értelmében — a verőcemarosi meg a paphe­gyi üzem munkásai, hanem mást csinálnak, mint ad­dig, s ez a más munkaadó cégüknek is, a népgazda­ságnak is értékesebb, több hasznot hajtó. S okféle félreértés fél­remagyarázás lelhető, tapasztalható az ipari termelés hagyományainál, s ezek legfőbbje az a tév­hit, hogy a hagyomány megtestesítője, hordozója a termék. Azért övezik nosz­talgikus szeretettel, féltés­sel — és az emberi érzel­mek oldaláról teljesen ért­hetően — gyártmányok so­kaságát a munkások, a mű­szakialt, mert múltjuk, éle­tük egy darabját látják benne, s ezért, hogy nem mosolyogtató, hanem meg­ható, amikor az utolsó da­rab földíszítve, simogató kezektől kísérve hagyja el a műhelyt; évek röppennek el vele, válnak tegnappá Nagy hiba aiz ún. terme­lési kultúra érzelmi mozza­natait mellékesnek, elha­nyagolhatónak tartani. Ép­pen ezeknek az érzelmi motívumoknak az értő fel­használásával lehet megte­remteni a váltás lélektani kereteit, annak meggyőző bizonyításával, hogy a ha­gyományok hordozója nem a termék, az áru — legyen bármilyen kedves is'—, ha­nem a kollektíva, a termelő emberek közössége. Az ő szakmaszeretetük; áldozat- készségük, törekvésük a teljes becsülettel ellátott munkára, érdeklődésük az új, a friss iránt — nos, ez az igazi hagyomány, ami­nek minden darabkája kincs, megőrzendő és gya- rapítandó. A termék a ter­melés folyamatának múló — jellegénél fogva múlan­dó — jellemzője, e folya­mat legfőbb állandója vi- , s'zont a múlandóságot a maga javára kamatoztató ember. Elismerjük, nem könnyű belátni, hogy ami hat vagy tíz évig napról napra ismerősként fogadott bennünket a munkahelven, az most puszta emlékké válik. Ami a helyébe kerül, egy idő után annak is ez lesz a sorsa, ám mindegyik úav válik emlékké, hogy közben általuk magunk gvarapodtunk, lettünk töb­bek, a tettrekészség ha- evományaiban gazdagab­bak. Mészáros Ottó

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents