Pest Megyi Hírlap, 1979. április (23. évfolyam, 77-100. szám)

1979-04-13 / 86. szám

1979. ÁPRILIS 13., PÉNTEK ap Új üzemekkel bővül a DKY Szocialista szerződést Írtak alá a kivitelezők Százhalombattán ismét úgy látták, csakis közös összefo­gással, minden eddiginél szo­rosabb együttműködéssel si­kerül határidőre megépíteni a DKV-beruházás III. ütemé­ben tervezett gázolaj-kénmen­tesítő II. és a kénkinyerő II. üzemeket. Az is igaz, az ere­deti terv szerint március 31-re állnia kellett volna a két. ter­melőegységnek. Ám az újabb, augusztus, illetve szeptember végére számított próbaüzeme­lés megkezdésének is ma még számos akadálya van. Ezért határozott úgy a Dunai Kő­olajipari Vállalat vezetése — a DKV Beruházási Szakszer­vezeti Intéző Bizottság kezde­ményezésére —, hogy szocia­lista együttműködési megálla­podásra kéri a beruházás va­lamennyi résztvevőjét. Ezúttal is az érintett válla­latok — a Mélyépítő Vállalat, a Budapesti Kőolajipari Gép­gyár, a Villanyszerelőipari Vállalat, a Csőszerelőipari Vállalat, a Hőtechnika Építő­ét Szigetelő Vállalat, az Or­szágos Szakipari Vállalat, a Kőolaj- és Gázipari Tervező Vállalat, a Villamos Erőmű Tervező és Szerelő Vállalat, TOjamint a DKV-nál dolgozó szovjet szakértő csoport — szocialista brigádjaival beszél­ték meg, vállalják-e, hogy a közösen összeállított, hetekre lebontott program szerint dol­goznak, s ha kell, egymásnak is' besegítenek. A megbeszélés nem volt hiábavaló, valamennyien egyetértettek azzal, milyen fontos népgazdasági érdek megteremteni mielőbb a nagy kéntartalmú gázolajak kén­mentesítésének lehetőségét. Amellett, hogy a kéntartalom alacsony szintre szorítása kör­nyezetvédelmi szempontból is nagy jelentőségű, arra is hang­súly került, mekkora teher a népgazdaságnak egy egymii- liárd forint értékű befejezet­len beruházás'. Mondhatják, olvasóink le- gyintve: na, persze, megint szocialista szerződéssel igye­keznek gyorsítani a munkát. Ahelyett, hogy ki-ki végezte volna időben, becsülettel a dolgát. Nos, a beruházás' csú­szását több tényező okozta, ezúttal ne boncolgassuk őket. Leglényegesebb azonban, hogy kevés volt az építőipari kivi­telező, szállítási késedelmek sora hátráltatta a megfelelő ütemű haladást, s nem utolsó­sorban, jó néhány anyag, ké­szülék, berendezés importálása is nehézségekbe ütközött. Érdemes egy pillantást vet­ni a tegnap délután született megállapodásra. Vállalják pél­dául az aláírók, hogy ameny- nyiben bármi miatt elmarad­nak az ütemtervtől, ezzel nem hátráltathatják a társkivitele­zők munkáját. Vagy: az építés­ben -SZ3 rel ésben közreműkö­dő szocialista brigádok fel­ajánlásokat tesznek a határ­idő érdekében, mégpedig a baleset- és tűzvédelmi rendel­kezések fokozott szem előtt tartásával, egymás óvásával. De figyelemre méltó az Olaj­terv brigádjainak a felajánlá­sa is: minden saját tervezésű munkával kapcsolatos panasz esetén öt munkanapon belül megteszik a szükséges' intéz­kedéseket. S nem kevésbé je­lentős a szovjet szakembereké sem: ők nemcsak közremű­ködnek abban, hogy aiz üze­mekhez szükséges berendezé­sek és anyagok június végéig Százhalombattán legyenek, hanem biztosítják a komp­resszorok, a kemenceblokk, a szivattyúk folyamatos műszaki felügyeletét és irányítják a szereléseket. Nem újdonság a DKV-nál, hogy szocialista együttműkö­dési megállapodásra szólítják fel beruházóikat. Remélhető­leg ezúttal is jó eszköz lesz ahhoz, hogy mindkét termelő- egységben a számított időben megkezdődhessék a próba­üzem. D. Gy. Oszlopra csak heten másznak Tíz község gondja, problémája Beszélgetés a közvilágításról, elektromos hálózatról Szentendrén A sokadik hozzászóló sorol­ja bosszankodva a közvilágí­tás hiányosságait a budakalá­szi falugyűlésen. Néhány nap múlva magam is látom, hogy napsütéses délelőtt égnek a villanykörték az oszlopok ma­gasán. Bírálni azonban csak úgy érdemes, ha tudjuk is, hogy mit kritizálunk, s hogy panaszaink jogosak-e? Így ju­tottam el az Elektromos Mű­vek Észak-budai Üzemigazga­tóságának Szentendrei Kiren­deltségére, Bemer János ki­rendeltségvezetőhöz. Túlterhelt körzetek — Kirendeltségünkhöz tíz település tartozik — mondja —: Szigetmonostor, Pócsme- gyer, Tahitótfalu, Leányfalu, Szentendre, Pilisszentlászló, Budakalász, Pomáz, Csobánka, Pilisszentkereszt. Területünk két legtávolabbi pontja — Szigetmonostor és PUisszent­A helyén játszótér épül Egy szeméttelep végnapjai A Dunakanyar felé vasúton igyekvők között, Vácot el­hagyva, már aligha akad olyan utas, aki le ne tekerné a vonatablakot. Pompás kilátás Az utazót azonban a verőce- marosi állomáson kellemetlen meglepetés éri: a pályaudvar mentén ugyanis a természet Az első hónapok tapasztalatai Kerékpárosok, gyalogosok az új M3-as autópályán Feltépik a vadvédelmi rácsokat Néhány hónapja még lelke­sen számláltuk a napokat, hogy átadják a M3-as autó­pálya első, harminc kilométe­res szakaszát, amely jó néhány településünket érinti. Az ün­nepi pillanatok után az út fenntartói számára a dolgos hézköznapok következtek, ami kifelé egyebek közt azt ered­ményezi, hogy némileg teher­mentesült a forgalomtól a 30-as számot viselő főút gödöllői sza­kasza. Közünk van tehát ehhez a nagyszerű létesítményhez. Va­jon hogyan használjuk, s ho­gyan közlekednek rajta má­sok? A tapasztalatokról kér­tünk tájékoztatást az autópálya rendőrségén. Noha kirívó vétségek nem voltak, s nem rosszabb a hely­zet itt, mint más pályákon, a forgalom rendje csak látszó­lag zavartalan. Feltűnő, hogy néhány gépkocsivezetőn kívül a gyalogosok is gondot okoz­nak. A kirándulók, a gyere­kek és a felnőttek egyaránt, sokszor az utat szegélyező kor­látok között átbújva, az úttes­ten haladnak át, noha a leg­szükségesebb helyeken alul­vagy felüljárókat építettek. A KRESZ nem véletlenül tiltja a gyalogosok átkelését a pá­lyán, hiszen itt óránként száz­húsz kilométeres sebességgel haladhatnak a személygépko­csik, s ekkora tempónál — fé­nyes nappal, de különösen szürkületkor — a jármű elé lépő gyalogos sorsa tragikus lehet... Ügy látszik, nem mindegyik környékbeli autós szokta még meg a páiva használatát. A KRESZ előírja, hogy például tehergépkocsival autópályán közlekedni a munkaszüneti na- ook előtti nap déli 12 órától és a munkaszüneti napokon 24 óráig tilos. A vétségekben nem könnvű rangsort felállítani, de értékes példaként említették azt a kör­nyékbeli traktorost, aki mező- gazdasági vontatójával merész­kedett a pályára. Hasonló kí­sérletet már segédmotorosok, sőt kerékpárosok is tettek. Nemrég nyolc tizenéves gyere­ket kellett leparancsolniuk az útról, akik mint mondták: nem tudták, hogy biciklivel nem mehetnek rá. Ki gondolná, hogy az ebtar­tónak és a kóbor ebek irtóinak ugyancsak közük van a közle­kedéshez, tegyük hozzá, nem­csak az autópályával kapcso­latban. Itt mindenkor nagy ve­szélyt jelentenek az elszaba­dult állatok, de az emberi hi­báról sem hallgathatunk: van­nak, akik a szakszerűen tele­pített vadvédelmi rácsokat fel­tépik, kilyukasztják. Említet­tük már a gyalogosfelüljáró­kat. Van, aki tisztességesen használja őket, de vannak — csakúgy, mint az M7-esen —, akik az autósok idegeivel, sőt életével játszanak: különféle tárgyakat dobálnak a felüljá­rókról a járművek tetejére, szélvédőjére. Ez a gyerekes csínytevés néhányuknak már sokba került, hiszen mióta a távcsövet feltalálták, nem ne­héz a tetteseken rajtaütni. fi kanyérgyádás korszerűsítése 1990-ig nagy&szt befejező­dik a sütőipar rekonstrukció­ja. Addig a nagyobb városok­ban új kenyérgyár épül, a ki­sebb üzemeket pedig korsze­rűsítik. Jelenleg mindennapi kenyerünk 30 százalékát, 1985- ben pedig már 30 százalékát ,,gép pékek” dagasztják. A kenyérgyárak azt a feladatot kapták, hogy egyenletesen jó minőségű, ízletes' kenyérrel lássák el a lakosságot. E cél szolgálatában több és korsze­rűbb adalékanyagot használ­nak, szépségei helyett — egy sze­méttelep tárul a szeme elé. — Hogyan került, a szemét­telep a nagyközség szívébe? — ismétli el kérdésünket Viski Sándor, a verőcemarosi tanács vb-titkára. — Hosszú története van ennek. A 20-as, 30-as évekbeli a helyiek erről a te­rületről hordták az itt bőven található agyagot a vályoghá­zak építéséhez. A folytonos földmunkák nyomán a vasút­állomás mellett egy több ezer négyzetméteres gödör keletke­zett. Azután, ahogy teltek az évek, a viskók eltünedeztek, ám hírmondónak ott maradt a tátongó lyuk, ami később egy­re inkább feltöltődött, mert­hogy a lakosok kezdték oda­hordani a limlomot, a hulla­dékot. így lett az egykori agyaglelőhely — szeméttelep. Ám a hulladékgyűjtő ide, hulladékgyűjtő oda, ezt a kör­nyéket is lassan benépesítet­ték a víkendházak. Nincs gazdája — Természetes, hogy a hét­végi házak tulajdonosai — a község lakóival együtt — mind erősebben követelték a tájcsúfító tároló eltüntetését — veszi át a szót Kovácsné Tóth Mária tanácselnök. A közegészségügyi követel­ményekre hivatkozva, a KÖ­JÁL is minden esztendőben sürgette a betemettetést. Gon­dunkat csak fokozta, hogy oly­kor előfordult az is: egyesek, nyilván heccből, felgyújtották a jókora kupacot, így a jó le­vegő helyett a füstöt szívhat­ták a környékbeliek. Hogy kik játszottak a tűzzel? Tudja, az ilyen dolgoknak sohasem akad gazdájuk... A szeméttelepre természete­sen több előírás is vonatkozik. Egyebek között: a tároló nem maradhat őrizetlenül; az ott dolgozó(k) számára szociális helyiségeket kell építeni; sza­bály, hogy körülkerítsék az ilyen területeket. Emellett, persze, speciális gépekre is szükség van. Nos, a verőcema­rosi telep egyik előírásnak sem felel meg. A bajon, ahogy tudtak, úgy segítettek. Amikor már jókora halmokra gyűlt a szemét, félmegoldásként be­takarták földdel. Ám két-há- rom hónap múlva már ismét ott magasodtak . a szeméthe­gyek ... — Igazán jókor jött a Pest megyei Tanács határozata az intézményes szemétszállítás megvalósításáról — kapcsoló­dik ismét a beszélgetésbe Vis­ki Sándor. — Ennek nyomán a mi kínos ügyünk is elmoz­dult a holtpontról. Már meg­állapodás is született a váci Kommunális és Költségvetési Üzemmel, hogy július elsejétől Verőcemarosról a váci sze­méttárolóba hordják a szeme­tet. A község utcáin a közel­jövőben hulladékgyűjtő kon­ténereket helyezünk el, ezeket hetente egyszer elszállítják. Csúszda, hinta S hogy mi lesz a helyén? Játszótér! Az itteniek úgy ter­vezik, két-három hónap lefor­gása alatt felépülhet a park, és szeptemberben már vidá­man csúszdázhatnak, hintáz­hatnak a kicsinyek. Jövőre pedig fásítahí is szeretnék a területet. Mindennek megva­lósításához a lakosság társa­dalmi munkájára is szükség lesz: a játszótér létrehozá­sa 100 ezer forintba kerülne, és ennyi pénze erre a célra nincs a tanácsnak. Ám bízvást hihetjük: a he­lyiek segítségében nem lesz hiány. Mert hiszen mindany- nyiuk szívügye, hogy pont ke­rüljön végre egy hosszú és csúnyácska történet végére... Hegyi Iván kereszt között — mintegy negyven kilométer a távolság. Hozzánk tartozik Szentendre és a községek hálózatfenntar­tása, karbantartása, az új fo­gyasztók bekötése, a hibák ki­javítása. A feladatok nagysá­gát jelzik a következő szá­mok: ötezer darab közvilágí­tási izzóra, 70—75 kilométer közép-, 340 kilométer kisfe­szültségű hálózatra, mintegy 200 transzformátorállomásra, körülbelül 26 ezer fogyasztás- mérőre keli ügyelnünk. Éven­te átlagosan 1200 új fogyasz­tó jelentkezik. — Munkájuk mennyiségét a hálózat állapota is eleve meg­határozza. — A hálózat egyharmada a felszabadulás után készült, vagy épült újjá. A régi vezeté­kek könnyen meglazulnak, a szigetelők törnek, érintkezési hibák fordulnak elő. A legtöbb probléma Tahitótfalunak a szigeten levő részén adódik, a helyiek határozottan igénylik, hogy a rekonstrukcióra az idén sor kerüljön. Az Elektro­mos Művek Észak-budai Üzemigazgatóságának Szent­endrei Szerelésvezetősége fo­lyamatosan dolgozik a hálózat felújításán, bővítésén, de így is vannak túlterhelt körzetek Szentendrén, Budakalászon, Tahitótfaluban; itt nem tu­dunk új fogyasztókat bekap­csolni. — Sokan panaszkodnak ar­ra, hogy a hibákat nem azon­nal javítják ki. — Az elmúlt évben 2255 hibát jelentettek be a közüle- tek és' magánszemélyek. A ja­vítást egy szerelő és a mun­káját segítő gépkocsivezető végzi. Egy másik emberünk az új fogyasztók bejelenkezé- sénél ellenőrzi, hogy szaksze­rűen . végezték-e a munkát. Hadd mondjak újra néhány adatot: tavaly 1645 új áram­mérőt helyeztünk el — ennyi volt az új fogyasztó —, 385-öt cseréltünk kisebbről nagyobb­ra, 644 új bojler kapott kap­csolóórát. Ugyanakkor 7565 közvilágítási izzót cseréltünk, ami azt jelenti, hogy majdnem minden második csak fél évig volt jó. — Eddig csak a hibákról, új fogyasztókról beszéltünk, a hálózatfenntartásról, karban­tartásról nem. Pedig ez adja Új szerszámgépek Egerben, a Csepel Autógyár 3. sz. Gyárában befejeződött a rekonstrukció. Az autóbusz sebességváltó alkatrészeit gyár­tó üzemcsarnokokat felújították, új szerszámgépeket helyez­tek üzembe, és új technológiát vezettek be. munkájuk legnagyobb részét. Hányán dolgoznak azon, hogy az elektromos hálózat állapo­ta megfelelő legyen? Csak tízen — A művezető és a főszere­lő irányító munkát végez, biztosítja az anyagot, beosztja az embereket stb. A 10 szerelő közül vonjuk le azt, aki az új fogyasztókkal foglalkozik, azt, akit eltiltottak az oszlopra mászástól és azt, akinek leszá- zalékolása most van folyamat­ban — marad hét oszlopra mászó szerelő, ideszámítva azt is, aki a cím szerint bejelen-, tett hibák elhárításával fog­lalkozik. 1974-ben 25 főben ál­lapították, meg szerelői létszá­munkat, a feladatok azóta csak nőttek. — Miért vannak ilyen ke­vesen? — Egyik oka ennek az, hogy az emberek ki vannak téve az időjárás viszontagságainak, az esőnek, a hónak, fagynak, hiszen a fogyasztó akkor is villanyt szeretne, ha kint ép­pen vihar van. Ugyanakkor — bár a szerelők ebben az évben kiemelt béremelést kaptak — a fizetések nem magasabbak, mint az üzemekben, ahol a feltételek sokkal kedvezőb­bek, a munka könnyebb, mint nálunk. A nehézségeket to-1 vább növeli, hogy a szerelők és a műszáki alkalmazottak közül hárman munkaidő után állandó ügyeletet tartanak. — Mi tartja hát itt azokat, akik nem mentek el? — Szerelőink nagy része idős, a fiatalok nem jönnek. Száz tanulót és átképzést ne­veltünk fel 1951 óta, s látja, mennyien vagyunk. A fizetés- emeléssel csak a további el­vándorlást lehetett megállíta­ni. — A jövő? — Nem tudni, mi lesz, ha a fizikai létszámot nem tudjuk kiegészíteni. Segítene az is, ha gépkocsijaink nem lenné­nek ilyen rossz állapotban. Ha a hat közül legalább öt állan­dóan jó volna. Azt végképp nem tudom elképzelni, mi len­ne velünk, ha három kocsin nem lenne URH-készülék. Negyven éve vagyok a vál­lalatnál, ilyen nehéz helyzet­ben a kirendeltség soha nem volt. Éppen ezért kérünk tü­relmet az illetékes tanácsoktól és a fogyasztóktól... Mit tehet a kirendeltség, s közvetve a lakosság érdeké­ben az Észak-budai Üzem- igazgatóság? — ezzel a kér­déssel kerestem meg a szent­endrei beszélgetés után Óbu­dán Németh Lajos üzemigaz­gatót. Válaszát így summáz­hatjuk: Különbséget tenni — A villanyszerelők alap­bére megfelel a besorolásnak, de véleményem szerint is, or­szágosan különbséget kellene tenni az üzemi és a hálózati villanyszerelő szakma között, éppen a munka nehézségi fo­ka, a munkakörülmények közti különbségek miatt. A Magyar Villamosművek igen fontosnak tartja a Budapesti Elektromos Művek — ezen be­lül a szentendrei terület — munkáját; ez jutott kifejező­désre a béremelésben is. A gépkocsiállomány az UAZ-családra épül, szinte le­hetetlen az alkatrész-után­pótlás. A szentendreieken is segítene, ha olyan gépkocsik­kal dolgozhatnának, amelyek­hez megfelelő szervizhálózat, alkatrész-utánpótlás állna ren­delkezésre. Sok feladat ellátá­sára alkalmas volna például a Trabant-kombi is. A jövővel kapcsolatban: a VII. ötéves tervben Szentend­rén új kirendeltség épül, kor- szerű telephellyel, raktárral, ; előszerelő műhellyel, szociális ! létesítményekkel. A lakosság­tól a türelem mellett azt kér­jük, hogy a hibákat azonnal jelentse, hiszen dolgozni csak megfelelő információk birto­kában tudunk. P. Szabó Ernő l

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents