Pest Megyi Hírlap, 1979. április (23. évfolyam, 77-100. szám)
1979-04-13 / 86. szám
1979 Aprít,Ts 13., péntek Nlép fronttemássk&xás Érd él a városi raggal Nem egy-egy várost, hanem Magyarország valamennyi települését kell az urbanizáció előnyeiben részesíteni — fogalmazták meg a fejlesztési teendőket a Hazafias Népfront Országos Elnöksége településpolitikai albizottságának csütörtöki ülésén. A HNF OT székházában megtartott fórumon a várossá válás folyamatát vették górcső alá Kör- mendy Klára minisztériumi tanácsosnak, az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium osztályvezető-helyettesének előadása nyomán. A nagyközségek várossá válása az urbanizációs folyamat egyik ágát jelenti — húzta alá a vitaindító. A felszabaduláskor 56 várost tartottak nyilván, s az elmúlt 34 évben 46 nagyközség kapta meg az Elnöki Tanácstól a városi címet. A kormány hosszútávú településfejlesztési koncepciója szerint az ezredfordulóra előreláthatóan 130 városa lesz Magyarországnak. A szakemberek tavaly 47 „sorban álló” nagytelepülésnek a helyzetét mérték fel, megvizsgálva, hogy milyen beruházások kellenek a következő években. A várossá váláshoz ugyanis szigorú, az ellátás minden területén mércét emelő követelményrendszer teljesítésén át vezet az út. A vitában felszólalók — köztük a nemrégiben várossá vált települések tanácsi és népfrontképviselői — egyaránt hangsúlyozták: a várossá válás nem rang, hanem kötelesség. A várossá válást kérők közül néhányan azonban csak a vitathatatlan előnyöket várják: a nagyobb központi fejlesztési támogatást, a látványos beruházásokat, a vezetők magasabb rangját. Pedig — az eddigi gyakorlatnak megfelelően — csakis az egységes településfejlesztésnek, a népgazdaság teherbíró képességének megfelelően lehet újabb településeknek a városi státust megadni. A tanácskozás résztvevői tetszéssel fogadták Kara Pálnak, az Érdi Városi Tanács végrehajtó bizottsági titkárának beszámolóját. Hangsúlyozta: nagyon sok még a tennivalójuk azért, hogy a tavaly még „Európa legnagyobb falujának” titulált 40 ezres település széles körű szolgáltatásaiban is ténylegesen város legyen. A rangot, s a vele járó megnövekedett támogatást az érdiek előlegnek tekintik. A tavaly óta megháromszorozódott költségvetési, fejlesztési ősz- szeghez, a VI. ötéves tervidőszakban megépülő Dél-Pest megyei kórházhoz, a stadion építéséhez, a 3000 négyzetméteres áruházhoz, vagyis minden fejlesztéshez saját lehetőségeik még jobb kiaknázásával kívánnak hozzájárulni. Nem feledkeznek meg arról sem, hogy a budapesti agglomeráció városaként a környező községek, kistelepülések lakóit is segíteniük, szolgálniuk kell. Feffesíeges m®st3aafafok (I.) Az fs szervei, aki nem akar Címbeli megállapításunk talán meghökkentő, mégis igaz. Tegyünk ugyanis bármit, mindenképpen kialakítunk valamiféle sorrendet, igénybe veszünk hozzá valamilyen helyet is, eszközöket alkalmazunk — vagyis meghatározzuk tevékenységünk tér- és időbeli lefolyását, ha úgy tetszik, ösztönösen vagy tudatosan megszervezzük. Magánéletünkben többnyire ösztönösen. Mindenesetre kevés olyan háziasszonyról hallottam ezidáig, aki a hét végi nagy- takarítás előtt hálótervet készített volna, mialatt férje a garázsban a családi autót valamilyen korszerű munkaszervezési módszer alkalmazásával javította. De azért mielőtt hozzáfogtak a munkához, nyilván mindketten végiggondolták, mit és hogyan szeretnének aznap elvégezni. A gyakorlati kivitelezésben pedig segítette őket a tapasztalat, meg aztán — különösen a családfő esetében — az idő se sürgetett any- nyira. Maga a szervezés ténye azonban tagadhatatlan. Szokások, beidegződések Ami a legkisebb gazdasági egységnél fellelhető, nyilván sokkal erőteljesebben jelentkezik ott, ahol emberek százai és ezrei dolgoznak: a vállalatoknál. Eredetileg ugyan, a technológiai adottságokon kívül itt is csak szokások, beidegződések határozták meg elsősorban, hogy ki, hol, mikor és mit csináljon, napjainkban azonban egyre több helyen és mind gyakrabban szóhoz jutnak azok a szakemberek, akik erre a legjobb megoldásokat kutatják: a szervezők. Szervezők alapvetően két helyen te- I vékenykednek. Napjainkban | már minden nagyobb vállalat- j nál működik szervezési osztály j vagy főosztály, másrészt vannak önálló, közvetlenül az illetékes minisztériumok hatáskörébe utalt szervező intézetek, melyek egy-egy szakterület, népgazdasági ágazat szervezési kérdéseinek legfőbb tudományos — és gyakorlati — bázisát jelentik. A bula gép Hová lett asztalunkról a hal? A megyébe mandíBssxe 5Q vagonnyi Holnap, halnap! Olvashattuk e szellemes réklámrig- must alig egy esztendeje az utcai hirdetőoszlopokon. Nap mint nap hallhattuk a rádióban is, hogyan ajánlgatják a táplálkozástudomány és a kereskedelem szakemberei e fehérjékben gazdag élelmiszert. Azóta sok holnapot hagytunk magunk mögött, halnapot viszont annál kevesebbet. Hetekre eltűnik Ennénk tehát halat, de vajon lehet-e kapni? És mi újság a halpiacon? — Erről kérdeztem a hazai forgalmazó vállalat, a HALÉRT igazgatóhelyettesét, dr. Harcsár Istvánt. — A kérdés jogos és időszerű. Sokan kíváncsiak; vásárlók, háziasszonyok, de nem utolsósorban mi is. — önök is kiváncsiak? Hiszen a Halértékesítő Vállalat forgalmazza az ország haltermelésének csaknem 60 százalékát. — Ez igaz. Csak nem mindegy, hogy hány vagon termésnek a 60 százalékáról van szó. Forgalmazó vállalat vagyunk, nem pedig termelő. Eladni viszont csak azt lehet, amit előzőleg már megtermeltek. > Fogyasztásra szolgáló élő hal 1975-ben 22 ezer 500 tonna volt, 1980-ra korábban 35 ezer tonnát jeleztek a termelők. Tavaly a halgazdaságokból és halászati szövetkezetekből összesen 1400 vagon élő halat vettünk át, nagyjából annyit, mint 1977-ben. Az idén viszont már örülnénk 1000 vagonnak is. Néha hetekre eltűnik az üzletekből a hal. Májustól szeptember elejéig szinte nem is lehet kapni. Persze, a nyári halhiány évek óta közismert — hiszen ez részben a hal biológiai jellegéből adódik. Csak szeptemberre, az őszi lehalászások kezdetére érik el azt a súlyt, amikor a gazdaságoknak már érdekük kifogni a vízből. Az idén a termelő gazdaságok az év első hat hónapjára nem egész 300 vagon átadására kötöttek csak szerződést. Ez a mennyiség viszont egy negyedév ellátásához sem elegendő. Csak vendégrőkh?n — Pest megyébe az első negyedévben mindössze 5 vagon élő halat tudtunk szállítani. Ezt az igen csekély mennyiséget, elsősorban a Dunakanyar . reprezentatív'- vendéglátóhelyei, mint a váci Pokolcsárda, Leányfalun a Halász- csárda kapta. így a halat árusító élelmiszer- és szaküzletek : r igényeit csak a legritkább esetben tudtuk kielégíteni. Előfordult, hogy az áru hiánya miatt két-három héten keresztül nem indítottunk élő halat árusító túrakocsit a megyébe. Ma már a vásárlók a konyhakész élelmiszereket keresik, ezek előállításában viszont a halfeldolgozó ipar elmaradt a többitől. Pest megye üzleteibe az év első három hónapjában 40 mázsa feldolgozott, csomagolt halat szállítottunk, de ha lenne, többet is értékesíthetnénk. — A népszerű panír és natúr fiiéból — vagy ahogy a vásárlók ismerik, tonhalból — is kevesebbet láthattunk az üzletekben. — Hosszú hónapokon keresztül nem volt belőle, tavaly augusztustól viszont kínálatunk már a keresletnek megfelelően alakult, összesen 150 vagont hoztunk be az országba. Az idén — a külkereskedők előrejelzése szerint — lesz elegendő tonhal az üzletekben. Nehéz helyzet Megkerestem dr. Dobrai Lajost, a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium halászati főosztályvezető-helyettesét is, aki a jelenlegi halter- melés'ünk és forgalmazásunk gondjairól a következőket mondotta: — A hazai piacon az utóbbi időszakban kétségtelenül kevesebb a hal. De a jelenlegi helyzet mégsem kritikus, noha elsősorban a tavalyi kedvezőtlen időjárás miatt az ország haltermelése nem várt, nehéz helyzetbe került. Tavaly a hazai haltermelés az 1976. évi szinten maradt. Ugyanakkor szükséges elmondani, 1976-ban a tervidőszak első évéhez képest a mezőgazdasági üzemek és halászati szövetkezetek termelése 7 százalékkal haladta meg a tervezettet. Az ország tavalyi haltermelése 93 százalékos volt, mintegy 7 százalékkal kevesebb. mint amit eredetileg terveztünk. Nem szabad viszont figyelmen kívül hagynunk, hogy a hal ex port — amelynek növelése népgazdasági érdek, az 1977. évi 5 százalékkal szemben tavaly már elérte a 24 százalékot. Ma a nemzetközi piacon keresett a magyar hal. Nyugat-Európába pontyot, angolnát, harcsát és pisztrángot, a közel-keleti piacokra, Iránba, Irakba, Kuvaitba növényevő halait szállítunk. Segít a horgász Most joggal kérdezhetik a vásárlók, miért exportálunk növényevő halat vagy ismertebb nevükön busát és amurt, hiszen néhány évvel ezelőtt napirenden volt ezeknek a halaknak a hazai propagandája. A válasz egyszerű. Hosz- szú éveken keresztül a termelők és forgalmazók együttes próbálkozása ellenére sem sikerült a belföldi vásárlókkal megkedvelteim ezeket a halakat. Ez részben azzal magyarázható, hogy a növényevő halak sovány húsuk miatt, legalábbis a magyar ízlésnek megfelelő halászlé készítésére nem alkalmasak. A Halértékesítő Vállalat kétségtelen jelentős szerepet játszik a hazai halforgalmazásban. Ám ha a HALÉRT kínálata szegényes, nem egyenlő azzal, hogy nincs az országban hal. Pest megyében elsősorban a halhiányos hónapokban a termelő, mezőgazdasági üzemek és szövetkezetek, mint például a Dömsödi Htsz vagy a Budakalászi Htsz jelentősen segíti a megye ellátását. Hiszen ezen a területen a halászati szövetkezetek piaci részesedése eléri az 50 százalékot. Továbbá Pest megyében és a fővárosban a horgászok száma meghaladja az 50 ezret. Tavaly az ország mintegy 200 ezer horgásza 3600 tonna halat fogott ki természetes vizeinkből. És mikor? Elsősorban a nyári üdülőszezonban, amikor amúgyis kevés a hal. És ha ez a mennyiség a forgalmazó vállalat számláján nem is jelentkezik, végül is eljut a fogyasztóhoz. Persze mindez nem szolgálhat vigaszként és nem pótolhatja a kulturált halkereskedelmet, sem Pest megyében, sem az ország többi részén. Sugár Róbert Ilyen többek között a Kohóéi Gépipari Számítástechnikai és Szervezési Intézet, melynek három, különböző Pest megyei vállalatnak végzett szervezési munkáján keresztül egyben a korszerű szervezés néhány fontos területét is be lehet mutatni: az adatfeldolgozást és a gépi nyilvántartások készítését, a munka- és üzemszervezés egy-egy érdekes mozzanatát, a sokat emlegetett 3M-módszert és az ergonómiát. A Pestvidéki Gépgyárban már régen felismerték, hogy a számítógépes termelésirányítási rendszer hiányában hol a készletek növekedtek az égig, hol az anyagbiztosítás nem ment úgy, mint szerették volna. Egy szó mint száz, korszerűsíteni, gyorsítani kellett az adatfeldolgozás rendszerét. Kapóra jött tehát, hogy a Kohó- és Gépipari Számítás- technikai és Szervezési Intézet eredményesen végezte az Újpesti Gépelemgyárban a Mini- tip elnevezésű termelésprogramozási rendszer bevezetését, mert ez — némi módosítással — alkalmazhatónak j tűnt Szigethalmon is. Szer- I ződéist kötöttek tehát 1977- ben, s megkezdődött az első * lépés, a munkerő nyilvántartási, anyaggazdálkodási és elszámolási rendszer kialakítására. Az, amit az előbb némi módosításként jelöltünk meg, tulajdonképpen maga a lényeg. Arról van ugyanis szó, hogy a vállalat adottságainak minden egyes részletében megfelelő programokat kell készíteni — s ezzel még nem is tettek meg mindent. A másik, döntő lépés az adatbázis létrehozása. Ez alatt ne valami harcászati csodabogarat vagy építészeti remekművet tessék érteni, hanem egészen egyszerűen a vállalat műszaki-gazdasági jellemzőinek összességét, valamint annak meghatározását, hogy honnan, mikor, milyen adatokat kapjon a számítógép. Ha ez nincs rendben, sutba lehet vágni az egész rendszert. A számítógép ugyanis — mint ezt az intézet egyik munkatársa, Máté Károly megfogalmazta — a legbutább szerkezet a világon, nem tudja eldönteni, jó adatot kapott-e vagy rosz- szat, és ez utóbbiból nyilván még nagyobb butaságot fog kihozni. Mivel az adatbázist a gyár műszaki gárdája állítja fel mindennapi munkája mellett, Lénárt István szervezési és ellenőrzési főosztályvezető szerint a jó eredmény érdekében elengedhetetlen az ösztönzési rendszer kidolgozása. Házilag vagy profikkal A szervezési aprómunka nemcsak azért érdemel különös figyelmet, mert végeredményben itt dől el bármilyen rendszer használhatósága, hanem azért is, mert — most elvonatkoztatva példánktól — sok vállalatnál éppen ilyenkor fogy el a cérna, vagyis úgy érzik, csak munka van az egésszel, az eredmény pedig sehol. Azt a vállalati magatartást, ahogy a szervezési eredmények bevezetését elősegítik, fogadó- készségnek nevezik a szakemberek. Az adatbázis precíz felállítása vagy a szükséges türelem megőrzése csak egv része, megnyilvánulási formája ennek a fogadókészségnek. Alapvetően az a meghatározó tényező. van-e a vállalatnál elegendő. iól felkészült szervezési szakember. Ha az intézet kidolgoz egy rendszert — nem beszélve arról, hogy már a kidolgozás idején nélkülözhetetlen az együttműködés — azt utána működtetni is kell. A Pestvidéki Gépgyárban is gyorsabban tudtak volna előrehaladni, ha rendelkeznek saját szervezői szakgárdával. (Ez egyébként egy adalék lehet a saját szervezés vagy intézeteknek adandó megbízás vitában, önmagában egyik megoldás sem visz sokra. Nyilvánvaló ugyanis, hogy az egy-egy gyár termelési rendszerében gondolkodó belső szervezők adott esetben kevésbé látnak túl a vállalat kapuin, nehezebben tudnak lépést tartani tudományáguk általános fejlődésével. Erre sokkal nagyobb lehetőségük van a szakintézetek munkatársainak, ők viszont könnyen eshetnek abba a hibába, hogy a valóságtól elrugaszkodott, alig megvalósítható javaslatokat dolgoznak ki. Az igazi gazdasági eredményt kettőjük együttműködése biztosíthatja.) Mára már a Pestvidéki Gépgyárban is sikerült enyhíteni a szakemberhiányon. Az intézet folyamatosan adja át az anyag- gazdálkodás, a munkaerő-nyilvántartás programjait, a gyár szakemberei végzik az adat- felvételt. Az intézet R 12-es számítógépén először a gyár készlet- gazdálkodását fogják felülvizsgálni. A több tízezer téte’es raktárállomány ugyanis nyilvánvalóan sok elfekvő, időközben feleslegessé vált anyagot tartalmaz, ami azonban a hagyományos. kézi nyilvántartási rendszerrel nem fedezhető fel. Ha csak tíz százalékkal sikerül ezáltal a készletállományt csökkenteni, máris bőségesen megtérülnek a szervezés tel jes költségei olyan mellékes haszonról nem is beszélve,. hogy a gépesített anyagnyilvántartás rengeteg manuális munkát tesz feleslegessé, s ezáltal megtakarithatóvá. Weyer Béla Következik: Ilyen volt — ilyen lesz. Jó úton a mezőgépipar Az Agromasexpo tanulságai A napokban befejeződött Agromasexpo ’79 kiállításról beszámolva hírt adtunk kereskedelmi tárgyalásokról, kezdődő nemzetközi kapcsolatokról.' Az ilyen és hasonló bemutatóknak azonban csak egyik jelentős mozzanata az ott folyó üzleti tevékenység. Legalább ilyen fontos, hogy a műszaki szakembereknek lehetőségük nyílik a partnerek, vagy ha úgy tetszik, a konkurrencia eredményeit közelebbről is megismerni. Szász Imrét, a Mezőgép Tröszt műszaki fejlesztési főosztályvezetőjét arra kértük, összegezze a vásár technikai tapasztalatait. — A kiállítást járva megállapíthattuk, hogy hazai mező- gépgyártásunk fejlesztési elképzelései helyesek, jó úton járunk. Ez elsősorban annak köszönhető, hogy magas színvonalon tevékenykedő mező- gazdaságunk hasonló értékű gépekre tart igényt. Állandóan visszatérő gondunk ugyanakkor, hogy mégoly nagyszerű fejlesztési ötletek is csak nehezen valósíthatók meg, mivel technológiai adottságaink és a sokat emlegetett háttéripar nem teszik lehetővé a korszerű gyártást. Többször előfordult eddig is, hogy viszonylag kedvező feltételekkel megvásá_ rolható licencekről végül azért kellett lemondanunk, mert nem volt biztosítható a hazai gyártás. Ezzel együtt van fejlődés ezen a területen, tehát a gyártástechnológia feltételeiben is. Míg néhány évvel ezelőtt a kiállítást végigjárva ránézésre meg lehetett állapítani, melyik gép származik hazánkból vagy valamelyik másik szocialista országból, és melyik a nyugati, addig ma már csak hosszas tanulmányozás után fedezhetők fel a különbségek. Megtanultunk ugyanis ügyelni az esztétikus kivitelre, az üzembiztos kialakításra is, tehát a mennyiségi fejlődés mellett ma már a minőség is követelmény. W. B. A modern oktatásügy alapjai Befejeződtek a megyei pedagógiai napok Április 11-én kezdődött, s tegnap gazdag programmal, pedlagógiai műhelymunkával zárult a Pest megyei pedagógiai napok rendezvénysorozata, amely a megye csaknem 3 ezer óvónőjét, tanítóját, tanárát mozgósította. A zárónapon Vácott a hátrányos és veszélyeztetett helyzetű, valamint fogyatékos gyermekek egyenlő tanulási esélyeinek megteremtéséről szóló előadást és két szekcióülést tartottak, s a pszichoszomatikus, illetve érzék- szervileg sérült gyermekek helyzetéről és rehabilitációjukról rendeztek ankétot. Gödöllőn a nevelők témája a tanulói életmód, az iskolán kívüli és ifjúsági szervezetekben zajló nevelés volt, Cegléden pedig az oktatás- technológia korszerű eljárásait vitatták meg, s ismerkedtek ezekkel a bemutatók során sa pedagógusok. A rendezvénysorozat negyedikszínhelyére, az érdi Vörösmarty Gimnáziumba kétszáz Pest megyei nevelő érkezett. Itt a tegnapelőtti anyanyelvi témájú tanácskozást ugyancsak izgalmas problémakör taglalása követte: a pedagógiai kísérletek jelentőségéről és hatásáról volt szó. Dr. Köllner Ferenc, a budai járási hivatal elnöke a járás oktatásügyének fejlődéséről szólva elmondotta: — A jelenlegi ötéves tervidőszakban kereken tízszer annyi — összesen 71 — tanterem épül a járásban, mint a korábbi tervciklusban s 425 óvodai hely létesül a tervezett 8,75-ön felül. A forfa-betonyp építési mód teszi lehetővé á gyors fejlesztést. Bevezető előadásában dr. Bakonyi Pál, az Országos Pedagógiai Intézet főmunkatársa a pedagógiai kísérletező- és kutatómunka feltételeiről beszélt. Hangsúlyozta, hogy á komplikált kísérletek eredménye csupán statisztikailag mérhető, s minél egzaktabb egy- egy nevelési vagy oktatási kísérlet, tanulsága, eredménye annál nehezebben alkalmazható a sokszínű pedagógiai gyakorlatban. Ezután vita következett: ennek során kilenc felszólaló beszélt a különböző kísérletekről, hatásaikról. A tanácsko- zásnák otthont adó Vörösmarty Gimnázium igazgatója, Di- zseri Sándor elmondotta, hogy az iskola tizenöt éves fejlődését áthatotta a pedagógiai kutatómunka, amelyben a természettudományos és laboratóriumi ismeretek magasabb szintű oktatása volt a vizsgálódás fő iránya. Tóth Mihály, a ceglédi Kossuth Gimnázium igazgatója a középiskolai, másik két felszólaló pedig az általános iskolai fakultatív oktatási kísérlet eredményeit ismertette. A többi korreferátum az új tankönyvek — például a 4. osztályos történelem, illetve orosz nyelvkönyv — kipróbálásáról adtak számot, s érdekes volt Kovács László halásztelki iskolaigazgató beszámolója is arról: az 1972 óta folyó iskolai kísérletek és vizsgálódások miként késztették alaposabb munkára a nevelőket, miként nőtt alkotókedvük, s hogyan sajátították el a csoportos kutatómunka követelményeit. Ahogyan Érden is elhangzott: a jövő iskoláját a ma kutatómunkája,, napjaink pedagógiai kísérletei formálják. A Pest megyei pedagógiai napok ezúttal harmadízben tartott rendezvénysorozatát övező érdeklődés is tanúsítja, gyarapszik megyénkben az oktatás ügyét alkotóan szolgálni akaró nevelők köre. V. G. P.
