Pest Megyi Hírlap, 1979. április (23. évfolyam, 77-100. szám)

1979-04-12 / 85. szám

1979. ÁPRILIS 12., CSÜTÖRTÖK A huszonegyedik század építői Megbízólevél önkéntes fiataloknak Paksra figyel az ország. Ha­zánk első atomerőműve a népgazdaság V. ötéves tervé­nek kétségkívül legnagyobb beruházása. Az 1980-ban in­duló négy, egyenként négy- száznegyven megawattos blokkból álló létesítményt szovjet szakemberek közremű­ködésével építik, szerelik és helyezik üzembe magyar vál­lalatok. A hatalmas méretű munkának kétségkívül egyik szép fejezete a fiatalok nevé­hez fűződik: mint ismeretes, a KISZ KB és az illetékes álla­mi szervek közötti megállapo­dás értelmében az atomerő­művet KISZ-építkezéssé nyil­vánították. Mit jelent ez a gyakorlat­ban? Mindenekelőtt azt, hogy KISZ-alapszervezeteiktől ka­pott megbízólevéllel dolgoz­nak Pakson az ország minden részéből érkező fiatal építő­ipari szakemberek, jelentős mértékben csökkentve az ott is érezhető munkaerőhiányt. Az önkéntes ifjúsági építőbri­gád tagjai között ívhegesztő­ket, ácsokat, vasbetonszerelő­ket, kőműveseket, acélszerke­zeti lakatosokat találunk. Új környezetben Ismerkedjünk meg néhány Pest megyei önkéntessel. Kezd. jük a sort a 29 esztendős An­tal Jenővel, az 1 kladi Ipari Műszergyár hegesztő csoport- vezetőjével. A magas terme­tű, vállas fiatalember már kilenc esztendeje dolgozik a gödöllői járásbeli nagyüzem­ben, így hát teljesen nyilván­való a kérdés: miért kívánko­zik el onnan, ahol, egyebek közt, technikusi minősítést is szerzett? — A műszergyárban az acél- szerkezeti műhelyben csoport- vezetőként dolgoztam, 14 em­ber munkáját irányítottam. Valóban nem vagyok pálya­kezdő, amit elértem, kétség­kívül egy kicsit a kollégáim­nak is köszönhettem. Lakás­hoz is az üzem segítségével ju­tottam. Mégis úgy érzem, hogy szakmai fejlődésem ér­dekében szükségem van a paksi kirándulásra: hasznos­nak tartom, ha az ember egy bizonyos idő eltelte után új környezetben teszi próbára képességeit. Ráadásul egy atomerőmű építésének nem mindig lehetünk részesei. Én azt vallom: napjainkban egy szakmunkás igazi értékét el­sősorban tudása, hozzáértése határozza meg, előnyére válik, ha sokoldalú. Az elhatározásnak ez a ré­sze teljesen világos és egyér­telmű. Ám Antal Jenőről tudni kell azt is, hogy kilenc esztendeje nős, Gödöllőn él feleségével. / Amikor először elolvasta a paksi munkára szóló mozgósítást, felhívta fe­leságét, s közölte vele tervét. Kár lenne tagadni: az asszony nem lelkesedett az ötletért az első pillanatban. A végleges döntést több órás esti beszél­getések előzték meg, míg vé­gül közösen úgy határoztak: vállalja a paksi megbízatást. Munkatársai pedig csak anv- nyit mondtak, amikor értesül­tek elhatározásáról: — Visszavárunk. Sok sikert! Átalakítja az embert A Paksra utazó másik Pest megyei ifjúkommunista Les- tyán László, a nagykőrösi Trakis Ipari Szövetkezet szer­kezeti lakatosa. Van egy má­sik szakmája: megszerezte a hegesztő képesítést is. A fia­talember nyolc éve nős, a kis­fa négyesztendős. Mi volt Lestyán László elhatározásá­nak legfontosabb indítéka? — Tulajdonképpen én is szakmai fejlődésemet tartom elsődlegesnek. Egy olyan ha­talmas méretű építkezésen, mint az atomerőmű, megis­merkedhetünk a legkorszerűbb műszerekkel, berendezésekkel, technológiai eljárásokkal. Mindezen túlmenően szá­munkra különösen rokonszen­ves a környezet is: egy for­rásban levő, napról napra vál­tozó, szüntelenül fejlődő ifjú város, amelyik átalakítja az embereket is. A feleségemnek szintén ez a véleménye, éppen ezért megbeszéltük: ha meg­szeretem az ottani munkát, s a környezetet, úgy a családdal együtt végleg Paksra költö­zünk, ahol szívesen leteleped­nénk. Ha a fiam már nagyobb lesz, megmutathatom neki az atomerőművet, amelynek fel­épüléséhez én is hozzájárul­hattam ... Mindenki szorgalmas Dabasról érkezett a két el­választhatatlan jóbarát: Wa- reczki Sándor, a Dunavölgye < Vízgazdálkodási Társulat 26 éves gépkezelője, és Erős Mi­hály Gábor az Agroép ácsa. Együtt írták alá a szerződést, s amikor az atomerőmű épít­kezésén megmutatták a Pest megyeieknek a Közép-Európá- ban egyedülálló, 325 tonnás darut, amely a hidegvíz-csa­tornán uszályokon érkező be­rendezéseket emeli partra, Wareczki Sándor meglepődve fordult társához: — Vajon elfogadják-e a ; gépkezelői vizsgámat? Ilyen darut még sohasem láttam ... Elfogadták. S valamennyi Pest megyei fiatal egyöntetű véleménye volt a látogatás után: az építkezésen minde­nütt rend és szervezettség ta­pasztalható. Egyetlen ácsorgó emberrel sem találkoztak, min­denki szorgalmasan dolgozott. Jogosan jegyezte meg a lá­togatás végén Buda Dénes, a KISZ Pest megyei bizottságá­nak ifjúmunkás felelőse: — Aki itt munkát vállal, az már a XXI. század építője! S ehhez nincs mit hozzá­tenni. Falus Gábor Virágzik az ananász Virágzik az ananász a Fővárosi Növény- és Állatkert pál­maházában. A Dél-Amerikában honos trópusi növény gyü­mölcsének virágbontása ritka eseménynek számit. Termése több hónap múlva érik be. Lakásépítés gólyáknak Üj „lakást” építettek a zá- molyi madárbarátok a falu évek óta visszatérő, hűséges gólyapárjának: a gólyafészek ugyanis eddig egy korhadt, vén fenyőfán volt, s a falu lakói attól féltek, hogy egy erősebb viharban a fa pusz­tulásával együtt a fészek is tönkremegy. Ezért a régi szállás szomszédságában ki­lenc méter magas póznát ál­lítottak fel, annak tetejére kocsikereket szereltek, s galy- lyakból ügyes fészket „építet­tek”. A falu apraja-nagyja izgatottan várta a gólyák ha­zatérését, hogy elfogadják-e az új fészket. Munkájuk, úgy látszik, megnyerte a madarak tetszését, mert néhány órás tájékozódó körözés után lete­lepedtek új szállásukon. Szövetkezet segíti a háztájit Ötvennégy vagon nyúlhús Dunavarsányból Magas tápértékű, alacsony zsírtartalmú, ízletes, gyönge húsa révén a borjúval veteke­dő — a broiler pecsenyenyúl. Érthető tehát, hogy az egész­séges táplálkozásban egyre na­gyobb szerepet kap. Főként a nyugat-európai országokban közkedvelt eledel, s a húsvéti ünnepi ebéd fő fogása. Magyarország az elmúlt tíz esztendő során Európa egyik legnagyobb nyúlexportálójává vált. Igazolják ezt az adatok, miszerint az 1965-ös mennyi­ságnál tavaly 28-szor többet szállítottunk külföldre előhű­tött, vágott pecsenyenyúlbói. Amíg tíz éve egy tonnáért a világpiacon 850 dollárt fizettek, a múlt esztendő­ben már tonnánként 1677 dollárért vásárolták meg a külhoni partnerek. Az exportra kerülő mennyi­ség zöme Pest megyéből, a du- navarsányi Petőfi Termelőszö­vetkezet modern nagyüzemi nyultenyésztő telepéről szár­mazik. A higiénikus, korszerű ketrecekben kaliforniai és új-zélandi fajtájú, tiszta vérü anyanyulakat tartanaik, s sza­porítanak. Az intenzív húster­melés révén évente 54 vagon ny ílhúst szállítanak speciális kamionokban Budapestre, a Baromfiipari Országos Válla, lat telepeire, ahonnan a Te- rimpex közvetítésével vágott, feldolgozott állapotban, illetve élő állatként küldik Olaszor­szágba és az NSZK-ba. --Jelentős az a mennyiség Is. amelyet a háztáji ágazatban állítanak elő. A környező köz­ségekben a kistenyésztők éven­te közel 200 vagon nyúlhúst értékesítenek a fogyasztási szövetkezeteken keresztül. A vállalkozókedvűek szá­mára a termelőszövetkezet hizlalóketreceket, különfé­le tápokat, tenyész anya­nyulakat biztosít. A kistermelői hálózat fokoza­tos bővülését jelzi, hogy ta­valy már 25 ezer tenyésznyu. lat helyeztek ki. Jövedelmezőnek bizonyul a pecsenyenyúl-hizlalás nagy­üzemi szinten is. A hatvan napos nevelési idő alatt átla­gosan 2,40 kilogrammos súlyi érnek el kedvező fajlagos ta- kairmányfelhasználással. A termelési költségek csökkenté­se érdekében hatékony, kor­szerű tápok előállításával ki. sérletsznek a dolgozók a te­lep jól felszerelt laboratóriu­mában dr. Sinlcovics György állatorvos irányításával. A cél: speciális, egységes, hat­féle- tápból álló takarmánysor kialakítássá. Érdekes kísérlet még a nyulak mesterséges megtermékenyítésére szolgá­ló hormonok előállítása is. Ez a kutatómunka az NSZK-beli göttingeni ál­latorvostudományi egye­Gombó Pál: Csütörtöki Löktél . , Petiim; Ezen tsekély munkámat pedig, irám vala azJ Gyermekek Világesztendőjében, az KÖZÉRT Vállalat Fennállását Ünneplő Kö­zért-hónapban, mégpediglen az Fogászat Heté­nek Világ takarékossági Világnapján. Mely al­kalomból köszöntőm az jövendő generációkat, az fogakat, az tsemege és füszerszám boltok eladóit és az ötszázas bankókat, mellyeket a fentemlített fogakhoz ugyan verhetünk, mégis eláznak. Mentés Itt honol immár félkedéllyel a naptári ta­vasz és bizony akad, aki kimerészkedik a vi­zekre csónakázni, a legbátrabbak fürödni is. Ezt látván jutott eszembe egyik barátom, aki tavaly elmesélte, hogy őt egyetlen napon öt­ször mentették ki a vízből. Ami pedig így történt: Elindult átúszni a Dunát, mert egyrészt a virtus hajtotta, másrészt a feleségével foga­dást kötött, hogy átszeli oda-vissza, mégse fullad bele. Az első, aki kimentette őt, akár­hogy kapálódzott ellene, egy kilbótos pasas volt, aki a kormánynál ülő hölgynek akart imponálni. Egyébként könnyen a csónakba emelte, mert előzőleg az evezővel fejbevágta. Barátom másodszor is nekiindult, akkor egy uszályhajóról eveztek érte. Kiderült, hogy a hajósok számolják, hány emberéletet men­tenek és a szóbanforgó önjáró uszály sze­mélyzetének ő jelentette az első helyet. A harmadik életmentő egy motorcsóna­kos volt, a negyedik a vízirendőr-járőr, öt­százért. Az ötödik pedig egy bárkában ülő halászember, aki a legjobbkor érkezett, mert az immár ötödször nekiindult krónikus úszni - vágyó visszafelé félúton kifulladt és már a vizet nyeldekelte. És még ráadásul a felesége is ragaszkodott ahhoz, hogy ő nyerte meg a fogadást. Fikció A következőt képzeltem el, elég sanda, de a végén egyenesbe jut: Megy egy vidám fiatal társaság az Állat­kertbe, hideg van, az eső is elered, ember nincs a láthatáron. Valamelyikünknek tá­mad egy ötlete, bolondos nem mondom, lesze­di a teve névtábláját és rárakja az oroszlán­ketrecre. Az ötlet megtetszik a többieknek is, egy óra múlva a medve táblája a zsiráfé alatt van, zsiráfnak a kenguru minősül, a víziló átvedlik hattyúvá. Eddig, mondhatjuk, eléggé reális a dolog, de most jön a csavar: az Állatkert vezető­sége, demonstrálni akarja, hogy micsoda hu­ligánok garázdálkodnak, és úgy hagyja a táblákat. Jönnek a gyerekek, akik az ő koruk­ban minden írásnak hisznek és megtanulják, hogy a vízben lustálkodó vastagbőrű állat az a hattyú, az ormányos vastagbőrű az zebra, a hosszú-hosszúnyakú sárgafoltos az medve. Aztán újabb meg újabb gyerekek jönnek, egész generáció. Mi történik? Felnő egy korosztály, amely a bömbölő nagymacskát tevének nevezi, a mókust oroszlánnak, a kengurut zsiráfnak. Ez a rendszer kérem, egy ellentmondásmen­tes rendszer. Minden képzet a helyén van, csak más szavakkal jelölik őket. Igaz, itt vannak a régebbi korosztályok. Ők ugyanezeket az állatokat másként nevezik. Eleinte még “fogadnak is, hogy az oroszlán,- az oroszlán, nem mókus az oroszlán, de a fogadást elvesztik, mert a táblák az Állatkert­ben tudományos bizonyító erejűek. Hivat­koznak ugyan a régi Révai lexikonra, ám az éppúgy kimegy a divatból, mint maguk ezek a régi korosztályok. A végeredmény: lassan kinevetik azt, aki szerint az oroszlánnak nem tanácsos mogyo­rót dugni a szájába. A zavar egyre inkább oszlik, a nézők kenyeret dobálnak a hattyú­nak, akinek sokmázsás testéből csak magasan ülő szemei bukkannak a víz fölé. Egyszóval minden úgy történik, mint ami­kor az utcákat tömegesen átkeresztelik. Kihallgatás Nézem a mesterdetektíveket, akik egyéb­ként egyre gyengébb elméjűek. Kojaknál visszasírtuk Keller felügyelőt, most jött va­lami fogcsikorgató New York-i, akihez képest Kojak egy Maigret. De mindegy, szóval csak azt akarom mondani, hogy ezeknek a krimi­nális pókoknak mind van egy-egy nagyszerű kihallgatási módszerük. A tanú semmire nem emlékszik, de ők belebirizgálnak az agyvele­jébe nekije, amitől egyszerre megvakarják a fejüket: „Mintha olyan kékes szeme lett volna, de, várjunk csak, egy fél, a másik fél­szeme, most hogy felhívta rá a figyelmemet, emlékszem, hiányzott.” Erről, íme, egy tanmese. A detektív, egy cserbenhagyásos gázolás ügyében kihallgat: — ön. mint szemtanú, látta az autó színét? — Színvak vagyok kérem. Zöldnek néz­tem, de lehet, hogy szürke volt. Vagy piros. — Az autó márkáját felismerte? — Nem értek hozzá. Olyan négykerekű volt, azt tudom. — Ha mutatnék egy mintakönyvet, felis­merné? — Mondtam, hogy nem értek hozzá. Nem. — A rendszámát nem nézte meg véletlenül? — Sajnos nem. — A betűket sem? — A betűket sem. — A számokat sem? — A számokat sem. — Jól van, kérem, elmehet. — De tessék csak idefigyelni... — Nem érek rá, más tanúkat is ki kell hallgatnom. Távozzék! — Igenis. A tanú odakint így szól a várakozó felesé­géhez: — Mindenfélét kérdeztek, csak azt nem, hogy ki volt a gázoló. Pedig úgyis dühös va­gyok a Viltopf Janira, megmondtam volna. Én, ha főnökeim bizalmából mesterdetek- tív lehetnék, mindig először azt kérdezném a tanútól, hogy ő mit tud. Igaz, hogy akkor ki kéne találni valami történetet is a filmhez, nem lenne elég a detektív kopasz fejét, vagy vicsorgó lelki életét nyomon követni, amíg kiderül, hogy akire lövöldöz, az éppen a Vil­topf Jani. I i í várás, mert minden december­ben a szakszervezettől egy ha. vi fizetésnek megfelelő pénzt ' kap a család ajándékba. A tanterem minaen szöglete, ahol a történelmet tanítja Hel- méczy tanár úr, az ő keze munkáját dicséri. A tábla, a szemléltető képek a falon, a fiával közösen készített elekt­romos pontozó-gép. — Ha a diákjai megjelennek ! valamilyen versenyen, — foly­tatja az igazgató — egy percig sem kétséges, hogy kié lesz a győzelem. Társadalmi munká­ban hosszú évek óta a Haza­fias Népfront egyik helyi ve­zetője. Az óvoda előtti utat ő készítette el a tanítványaival. Dr. Helmáczy Mátyás büsz- i ke ember. Akkor sem kért se­gítséget senkitől, amikor nehe_ zebbre fordult a család sorsa. — Igaz, gondoltak is ránk. Életünk legszebb két hetét töl­töttük Balatonföldváron. Az egész család ingyen üdülhetett — emlékezik dr. Helméczy Mátyás. Ingyen üdülhetnek Négy éve a Pedagógus Szak- szervezet X. kongresszusa ha­tározatot hozott a nagy csalá­dosok támogatásáról. Határo­zat született arról is, hogy ezentúl az öt és annál több gyermekes családok ingyen üdülhetnek. 1975-ben Pest me­gyében 19 nagycsaládos közül ö<t kapott ilyen beutalót. A me­gyében már csak 12 nagy csalá­dot tartanak nyilván. Az idén nyáron négy család megy üdül­ni. Ábrahámhegyen, a megyei üdülőben pedig negyven pe­dagógus család üdül, két, há­rom és négy gyermekesek és gyermekeiket egyedül nevelők, Sz. M. I Munkabírása, energiája szinte hihetetlen. Nyolc gyermeket I nevel. Tanít, s mellette sorra nyeri pályamunkáival a díja­kat. 1969-ben például Dunaha- raszti története című pálya, munkájával nyert első díjat. Tehetségével több tankönyv- pályázaton is kitűnt. Tavaly ő j írta a hetedikes történelem ! könyvet, s jelenleg is tanköny- ' vön dolgozik. Zömök, erős termetű ember i dr. Helméczy Mátyás. Mint ! kezdő tanár ismerte meg a fe­leségét, aki egészségügyi dol­gozó. Mindketten nagyon sze­rették a gyerekeket, azért vál­lalták a nagy család minden gondját és minden örömét. Jö­vőre lesznek huszonöt éves há­zasok. A tudós tanár és fele­sége a jeles ünneoet olaszor­szági „nászúton” tölti. Felépült a házuk A komoly szellemi munka mellett az édesapa szinte két kezével építette fel a családi házat. A nagyobbak segítettek, s a kicsinyekkel az édesanya foglalatoskodott. Az utóbbi időben már gyakran vállalnak részt a nagyobbak a kisebbek nevelésében. A gyerekek nem szenvedtek hiányt semmiben. Erre töre­kedett mind a két szülő. S ha takarékosan is, de két fizetés­ből, s a családi pótlékból ju­tott azért mindenre. Ma már egyre könnyebb, mert a na­gyok az ösztöndíjukból, s az alkalmi munkavállalásokból szinte eltartják magukat. A kisebbek is gondosan beoszt­ják a zsebpénzüket. A kará­csony volt hosszú ideig a leg­nehezebb, mert mindegyiknek kellett venni ajándékot. De 1975. óta könnyebb az íinnep­Dr. Helméczy Mátyás és csa­ládja Dunaharasztin él. A há­zat, amelyben laknak, az apa építette a nagyobb gyerekek segítségével. Szükség volt a tágas otthonra, hiszen a nyolc gyermeknek kellett a hely. A gyerekek közül még senki sem dolgozik, tanulnak. Négyen egyetemisták: Károly mate­matika-fizika szakos tanárje­lölt, Mátyás számviteli főisko­lára jár, Árpád a vegyészmér­nöki karon és Erzsébet a gyógyszerész karon elsős. Feri harmadikos, Jolán elsős gim­nazista. István az általános is­kola harmadik osztályában ta. nul, a kis Gyuri pedig óvodás. Szeretik a gyerekeket • Az édesapa Dunaharasztin, az I. számú általános iskolá­ban történelmet tanít. Elvé­gezte a, jogot és a tudomány- egyetem földrajz-történelem szakát is. — Sokszor hallani, hogy el­nyomják a tehetséges embere­ket — mondja Csáki Illés, az I. számú általános iskola igaz­gatója. — Nálunk több kiváló pedagógus dolgozik a tantestü­letben, elismerjük és segítjüK a munkájukat. Dr. Helméczy Mátyás kiemelkedő tehetség. temen szerzett tapasztala­tokra épül. Jelenleg havonta 12 ezer pe­csenyenyulat szállítanak el a telepről, augusztustól pedig már 20 ezer darabra bővül a mennyiség. K. M. Seg'it a szakszervezet Egy nagy család a sok közül

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents