Pest Megyi Hírlap, 1979. március (23. évfolyam, 50-76. szám)

1979-03-11 / 59. szám

1979. MÁRCIUS 11., VASÁRNAP "xMdao 3 Szabad szombat az Omszki parkban Társadalmi munkások a szovjet nagykövetségről Tréfás kedvében volt az időjárás Szombat délelőtt: nyolc óra körül, amikor az Omszki parkba megérkeztek — mint az első oldalon jelent­jük — a társadalmi munkára jelentkezők csoportjai, még csak borongott, egy óra múl­va már dara, aztán sűrű hó hullott. A negyedórányi ha­vazás elég volt ahhoz, hogy a talaj felső rétege felázzon, és megnehezítse a lapátolok munkáját, s bokáig sárosak legyenek a cipők. Esőben, hőhurásban — vidám kedvvel Mindez nem szegte kedvét az itt dolgozók népes tábo­rának. A fiatalok fenyőfákat ültettek, a zúgó traktorok tár­csával simították, egyengették a domboldal földjét, előké_ szítve a füvesítéshez. A ra­kodógépek sárral küszködve hordták a járdaépítéshez a betonkockákat; s fel a domb tetejére, az emlékmű talapza­tához a friss betont. Orosz és magyar szavak keveredtek, nem volt könnyű eligazodni; ki honnan érkezett a társa­dalmi munkára. Nagy János, a park mun­kálatainak helyszíni irányító­ja, miután nekifeszülve se­gített egy rakodógépnek fel­jutni az emelkedőn, szívesen kalauzolt; s eközben is taná­csot, utasítást adott ott, ahol megakadtak az építők. Elmondta, hogy a fővárosi III. kerületi KISZ szervezésé­ben 70 fiatal jött; a váci Költ­ségvetési és Kommunális Üzem 16 dolgozója épp a séta­út építésén fáradozik. Az üzem dolgozói vállalták az egyik út elkészítését, a másikét pe­dig a szigetcsépi Lenin Tsz tagjai, akik lényegében már teljesítették is felajánlásukat. A Sasad Tsz ezúttal 3 trak­torral, a Volán 5 teherautóval, a Budapesti Közterületfenn­tartó Vállalat pedig 2 rakodó­géppel vonult fel. A nap legfőbb érdekessége mégiscsak az volt, hogy a budapesti szovjet nagykövet­ség száznál is több munkatár­sával képviseltette magát a munkán. Valamennyien lapá­tot fogtak a kezükbe, ren­dezték a terepet azokon a he­lyeken, ahol a gép nem tud mozogni; és a sétautak beton­kockái között a fugákat töl­tötték meg földdel. A közös munka — barátságunk jelképe Heves lapátolás közepette zavartuk meg Ny. Pankrato- vot, a követség szakszerveze­ti bizottságának elnökét, a pártbizottság tagját. Alkalmi tolmácsunk így fordította sza­vait: — Minden elvtársunk, aki tudomást szerzett erről a mun­káról, örömmel fogadta i fel­hívásunkat; mert ez közös park lesz, jelképezi a két nép barátságát, ápolja az interna­cionalisták emlékét Felvettük a kapcsolatot a Pest megyei pártbizottsággal, s megkérdez, tűk, mikor jöhetnénk dol­gozni ? Kezdeményezésünket szívesen vették, s a mai na­pot ajánlották. Mi mindany. nyian, a követség és a külke­reskedelmi képviselet dolgozói, nagy lendülettel álltunk mun­kába. — És az időjárás? — vetem közbe. — Havazásra nemigen számítottak. Pankratov végigsimít vizes, szőke haján, és felnevet: — Hát, igen. De az időjá­rás nem akadály. Akinek nagy akarata van dolgozni, annak nem számít az idő. Remélem, a következő társadalmi mun­kára még többen jövünk el, és az idő is jobb lesz. Azt tervezzük, hogy meghívjuk ide a Magyarországon tanu­ló szovjet főiskolásokat, és más szovjet szervezetek mun­katársait is. Dél körül szedelőzködni kezdtek a park építői, igyekez­tek szépen megtisztítani ci­pőiket, hogy buszra és autó­ba szállva még elérjék a gő­zölgő ebédet, mely az iz­zasztó munka után mindenki­nek jólesik. Az építők megpihentek, de a parképítés folytatódik e héten is, hogy a március 19—i ava­tásra minden készen álljon. Paládi József Szamuely Tibor útja Jutott hát ideje rendbe ten­ni a gépet: a légcsavart kicse­rélte, a motort ellenőrizte, fel- töltötték a tartályt. Tizenegy nap után Proszkurovnak in­dult, onnan Budapestre. Ek­kor szakadt rá a legnagyobb próba. Két felhőréteg fölött repült, nem látta a földet. Az eső a szemébe vert, veszélyes magasságon: 800 méteren, a Kárpátok hegycsúcsai között követte a Tisza vonalát. A térkép megint nem sokat se­gített, a kompasz újra csak felmondta a szolgálatot. Mun­kács tájékán jutott ki a fel­hőből, egyenes irányban a fő­városnak repült. Megfáradt merüléssel ért Albertirsa fölé. Szokatlan erő­feszítéssel tette le a gépet, a vörös csillagos farkú Branden­burgot, amely az üzenetet hozta: Legyetek szilárdak! A győzelem a tiétek lesz! s (Takács Béla: — Az ember, § egy életet áldozva a modelle- ^ zésre, megszokja, hogy az utolsó simítgatás közben már X az új feladaton törje a fejét, s Nagyon meg kell szeretni egy § gépet ahhoz, hogy az ember a ^ maga örömére csinálja, s hogy \ föltámadjon benne a vágy: jó S lenne naponta elnézegetni. Ne- S ki szánni a reggeli első, az esti \ utolsó pillantást... En kezdet- ^ tői szerettem ezt a Branden- X burgot, nem volt fáradtság az ^ a néhány száz óra, amit rá- szántam. Ezért is sikerülhetett S olyan jól, hogy dfjra is ér- § demes lett a Tanácsköztársa- ■s Ság repülőgépe.) Major Árvácska Szerkesztőségünk vendége volt Mindenki legalább egy téglával Dr. Mondok Pál, a Pest megyei Tanács elnöke a napokban meglátogatta a Pest megyei Hírlap szer­kesztőségét. A munkatár­sak mintegy harminc kér­dése alapján tájékoztatást tartott a tanácsok munká­járól, s válaszolt az újság­írók kérdéseire. Ezeknek többsége a ta­nácsoknak, mint államha­talmi szerveknek tevé­kenységére, a tanácsok Kérdésekre válaszolt, tájékoztatott dr. Mondok Pál, a Pest megyei Tanács szakapparátusának felké­szültségére, a település- fejlesztésekre, a tanácsi vállalatok gazdálkodására, az új gazdasági szabályo­zók hatására, a lakás- és a gyermekintézmények építésére, művelődéspoliti­kai témákra vonatkozott. Válaszait az alábbiakban ismertetjük. Gazdasági haszon - politikai eredmények Dr. Mondok Pál nagy figye­lemmel hallgatott bevezetőjé­ben arról szólt, hogy a megyei tanács mindenkor a központi irányelvek alapján, a népgaz­dasági igényekkel összhang­ban határozza meg feladatait. Ezt az elvet mind a városi, mind a nagyközségi és községi tanácsok választott testületéi megértik és ennek szellemé­ben dolgoznak. Ennek is kö­szönhető, hogy az eredmé­nyek, amelyek a településhá­lózat fejlesztését jellemzik, nemcsak a megyének, hanem az egész országnak is haszná­ra válnak. Az utóbbi években, a lehe­tőségeknek megfelelően fel­gyorsult a településhálózat fejlesztése. A sikerekben a tanácsokon kívül nagy szerep jutott a miniszteriális, a taná­csi vállalatoknak és a szövet­kezeteknek is. Ezek összehan­golt, jól szervezett együttmű­ködése, a lakosság társadalmi munkája megsokszorozta az anyagi és erkölcsi erőt. A Pest megyében élők érzelmi kötődése, hűségük a lakóhely­hez, ragaszkodásuk a közös­séghez kohéziós erővé érett, így teljesedhettek a tervek, így érhetett el Pest megye többet a tervezettnél. Csupán az elmúlt három évben 1300 munkáslakás épült fel a mun- Káslakás-akció keretében. A megye vállalatai önkén­tesen járultak hozzá a köz- művelődési intézmények építé­séhez, valamint fenntartásuk­hoz. Vácott például enélkül so­ha nem készülhetett volna el az impozáns, minden kényét, igényt kielégítő művelődési ház. Mindez azonban nemcsak váci siker. Gödöllőn, Százha­lombattán jelenleg — példá­juk alapján — ugyanilyen társadalmi összefogással épül a művelődési ház. Nem szerénytelenség han­goztatni, hogy az egész or­szágban példaként emlegetik azt a sikert, amit Pest megyé­ben a művelődési intézmé­nyek közös fenntartása hozott. Ha mindebben csupán a gaz­dasági hasznot értékelnénk — mondotta dr. Mondok Pál —, tévednénk. A társadalmi ösz- szefogás politikai, közösség- formáló hatása még nagyobb. Akik maguknak építenek va­lamit, sokkal inkább maguké­nak is érzik. Ahol élesztik az alkotókedvet, ahol meghall­gatják az ötleteket, ahol nem mindent felülről várnak, s ahol meg is tudják szervezni, meg is tudják valósítani az elképzeléseket, ott a tervezett feladatok sokszorosát teljesí­tik. < Központi alapból például nem épülhetett volna annyi gyermekintézmény, amennyi megvalósult. Ez nem jelenti azt, hogy minden bölcsődés, vagy óvodás korú gyermek­nek jut már hely, s azt sem jelenti, hogy nem nyomaszt­ják súlyos gondok a tanácso­kat, hiszen sok az általános iskolai szükségtanterem, . van, ahol több műszakban taníta­nak. . Bármennyi a probléma, nem homályosítja el azt a tényt: olyan a politikai légkör Pest megyében, olyan a morál, amely megkönnyíti az állam­hatalmi szervek munkáját. A pártszervezetek, a tanácsok, a Hazafias Népfront és a tymeg- szervezetek jól hasznosítják ezt a politikai, társadalmi tő­két. A megye történelme szá­mára is maradandó példa a többi között a kerepestarcsai kórház határidőre való építése. Majdnem minden város, köz­ség részt vett a munkában. Egy téglája minden vállalat­nak, minden társadalmi mun­kásnak beépült a kórházba. ezer gyerek tanul az általános iskolákban, jövőre 4000 fővel emelkedik a számuk és 1984- re 133s ezer általános iskolás számára kell helyről gondos­kodni. Ezeknek figyelembevételé­vel válik érthetővé, miért olyan fontos a forfa-program támogatása. Ma már országo­san érdeklődnek iránta, de a kezdeményezés ebben is Pest megyéé. A forfa-program ol­csóbb a hagyományos építke­zésnél és megvalósítása is gyorsabb. Az új szabályozók között is jól élnek Mindenki kíváncsian és megértéssel figyeli, hogyan gazdálkodnak a tanácsi válla­latok, hiszen a szigorúbb sza­bályozók rájuk is hatással vannak. A tanácsi vállalatok — harminchat működik a me­gyében — többsége lakossági ellátással foglalkozik, más ré­sze szolgáltatással. Tehát va­lamennyi létére szükség van. Fontos azonban, hogy korsze­rűsítsék munkájukat: változ­tassanak a technológiai folya­matokon, jobban szervezzék az anyagellátást, a munkát, ahol mód van rá, gépesítse­nek. S ml tagadás: színvona­lasabb vezetésre, jobb minő­ségű munkára van szükség. Ahol indokolt, :,voit — már váltottak a vállalatok. A Pest megyei Hírlap is megírta a PEVDI, a PEMÜ termékvál­tását, dicsérve alkalmazkodá­sukat az új helyzethez. A 36 vállalatból' csupán egy veszte­séges, de ez sem tehetetlenség vagy felelőtlenség miatt. A 36 vállalat árbevétele 12 milliárd forint volt, s ez je­lentős eredmény: azonos a megye termelőszövetkezetei­nek árbevételével. Nyereségük 1 milliárd forint. A termelői árváltozásra is felkészültek a tanácsi vállalatok, nem fel- hőzi gond a jövőjüket. Ugyanez mondható el a me­zőgazdasági termelőszövetke­zetekről. Az utóbbi időben le­zajlott egyesülések a termelő- szövetkezetek hasznát szolgál­ták. Jelenleg 78 közös gazda­ság működik, olyan eredmé­nyesen, hogy tavaly egyetlen egy sem zárt veszteséggel. Felgyorsult a termelési rend­szereik kialakulása, szakosod­nak a gazdaságok. 1977-ben 1,7- jnUliárd volt , a termelési éf tékuk, 1978-ban már 20 mü? liárd. Az igaz, hogy az alap- tevékenységet növelni .kell a melléküzemágak fejlesztése mellett. Eredményes gazdál­kodásra utal az is, hogy 1977- ben 980 millió, 1978-ban már 1,1 miliárd forintot fordítot­tak fejlesztésre saját erőből. A vezetés színvonalát az eredmények mérik Fegyelmezett tervteljesítés A megye megfelelően készül az ötödik ötéves terv teljesí­tésére is. A tanácsok, a taná­csi vállalatok időarányosan, fegyelmezetten teljesítik köte­lezettségüket, 7,6 milliárd fo­rintot terveztek településfej­lesztésre. Három év alatt a terv 71 százalékát teljesítet­ték. Ilyen ütemű munka mel­lett várható, hogy 2—2,5 mil­liárd forinttal többet használ­nak fel a tanácsok település­fejlesztésre. így dolgozni, így gazdálkodni a közösség hasz­nára, nem mindennapos. Kü­lönösen, ha figyelembe vész- szük a különböző megszorítá­sokat, a fékezők beépítését. A megye vezető testületéi kiemelten törődtek a lakás­gondokkal. Terv szerint 40— 42 ezer otthon épül meg az ötéves terv idején. Ebben ter­mészetesen mind az állami, mind az OTP és családi házak is szerepelnek. A tervezettből 25 ezer már megépült! Emlí­tésre érdemes, hogy a jelen­legi ötéves terv során megso­kasodott a telepszerű lakás­építések száma. Valaha ennek nem volt hagyománya. Meg kellett teremteni az építkezés feltételeit és meg is kellett szerettetni a lakossággal. Ma már nagyobb az érdeklődés az ilyen lakások iránt, mint amennyi igényt ki lehet elé­gíteni. A tanács azonban csak az olyan építkezéseket támo­gatja, amelyeknél a járulékos beruházásokat Is meg tudja oldani. A lakásgondot üresen álló családi házak vásárlásával is iparkodnak enyhíteni. Ilyen házakba a közelmúltban nyolcszáz nagycsaládos költö­zött be. Jó hagyományai van­nak Pest megyében a családi ház-építkezéseknek is. öt év alatt 26 ezer családi ház ad majd új otthont lakóinak. Eh­hez kedvezményes, sokszor ingyenes közművesített telke­ket biztosítanak a tanácsok. Nagy szervezés, sok figye­lem kíséri a gyermekintézmé­nyek fejlesztését. Az ötödik ötéves tervben 6610 óvodai hely megépítése szerepel. De már három év alatt 7259 épült fel a sokszor emlege­tett társadalmi összefogással! A következő két évben a ta­nácsok azokra a helyekre koncentrálják az erőket, ahol legnagyobbak a gondok. Ilyen Érd, Gyál, Dabas, Buda­keszi, Pilisvörösvár. Azt a me­rész célt tűzte ki a megyei ta­nács, hogy az ötödik ötéves terv végére az óvodai gondok 75 százalékát megoldják. Nem ilyen kedvező az isko­lai helyzet — vázolta fel őszintén dr. Mondok Pál. Az ötödik ötéves tervben 477 tan­terem felépítését vállalták. Ebből már 434 elkészült, ezért elképzelhető, hogy az btödik ötéves terv befejeztéig S50-re emelhető a szám. Ez is nagyon kevés. Jelenleg 102 A tanácsi testületek, a ta­nácsok vezetői a figyelem kö­zéppontjában dolgoznak. Jó vagy rossz munkájuk a konk­rét eredményeken vagy ku­darcokon mérhető. A lakos­ság, de a különböző szintű {jártszervezetek, tömegszerve­zetek az utóbbi években elis­meréssel szólnak a vezetésről. Kezdeményezők, sokoldalúak, felelősek a tanácsi vezetők. Sokszor azonban kurtábbak a lehetőségek az igények­nél, s ezt, aki kér, aki jo­gos igényt hangoztat, nem mindig érti meg. Ebből ellentmondások keletkeznek. A tanácsoknak rangsorolniuk kell az igények kielégítését. Erre példa — mondotta a* me­gyei tanács elnöke — az 1979. évi tervezés. Elkészültek a tervek, jóvá is hagyták, s alig egy hónap múlva a ta­nácsok 270 milliós pótigényt nyújtottak be! Valamennyi pótigény indokolt —, de hon­nan vennék rá a fedezetet? A színvonalas munka alap­ja természetesen a vezetők politikai, szakmai felkészült­sége. A városi tanácsi vezetők 95 százaléka egyetemet vagy főiskolát végzett. A nagyköz­ségekben a vezetők 97 száza­léka rendelkezik az előírt ké­pesítéssel és 34 százalékuk egyetemet vagy főiskolát vég­zett A végrehajtó bizottsági titkárojc száz százaléka ren­delkezik magasfokú politikai és szakmai végzettséggel. Természetesén a Pest me­gyei Tanács végrehajtó bizott­sága időközönként beszámol­tatja a városi tanács elnökeit a járási hivatalokat munká­jukról. A kádermunka is rendszeresen napirenden sze­repel —, vagyis a megyei ta­nács időről időre figyelemmel kíséri a tisztségviselők tevé­kenységét A választott testületek ak­tívan, jól dolgoznak, betöltik hivatásukat. Akadnak azon­ban olyan községek, amelyek­ben néhány tisztségviselő rit­kábban vesz részt tanácsülé­sen, nem tartja meg fogadó­óráit, nem számol be válasz­tóinak. Igaz, többet kellene foglalkozni a tanácstagokkal, de aki önérdekből hanyagolja el tisztségét, a következő vá­lasztáskor minden bizonnyal nem élvezi majd választóinak bizalmát. A tanácsok apparátusai ma is sok papírmunkával vannak leterhelve, noha már egysze­rűsödött az ügyintézés. Az utóbbi években figyelmeseb­ben, hivatásszerűbben foglal­koznak a dolgozókkal. Tavaly 830 ezer ügyirattal kellett tö­rődniük, s bár ez kevesebb a korábbinál, még mindig tűr­hetetlenül nagy szám. A mun­ka színvonalának javulására azonban jellemző, hogy egy- kettőt, a községekből nyolc százalékát fellebbezték meg a határozatoknak. Ha még rövi- debb időt fordítanának az ap­parátusok az ügyek intézésé­re, — még több elismerés kí­sérné munkájukat. A gondok, a javítani valók ellenére is megállapítható: a közösség hasznára, a lakos­ság támogatásával dolgoznak a tanácsok. Éppen a jó kap­csolat, a közös megértés és cselekvés a forrása az ered­ményeknek, jelentkezzen ez akár az egyszerűbb, bürokrá- ciamentesebb ügyiratkezelés­ben, a gyermekintézmények építésében, művelődési házak emelésében, járda- és útépí­tésben, községszépítésben, ott­honok teremtésében —, bár­miben, amit a maguk haszná­ra és örömére fejlesztenek. Sági Ágnes i

Next

/
Thumbnails
Contents