Pest Megyi Hírlap, 1979. március (23. évfolyam, 50-76. szám)

1979-03-09 / 57. szám

A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA VI. ÉVFOLYAM, 57. SZÁM 1979. MÁRCIUS 9., PÉNTEK Önállósodás után Bővülő helytörténeti gyűjtemény Jelentős változások történ­tek a város helytörténeti gyűj­teményében a múlt évben, az intézmény önállósításával. Az 1978. január elseje óta önálló helytörténeti gyűjtemény a korábbinál kedvezőbb feltéte­lekkel működhetett. Míg az­előtt egyetlen tiszteletdíjas munkatársa volt, tavaly fő­foglalkozású vezetőt kapott Kívüle három nyugdíjast fog­lalkoztatnak heti 24, illetve 12—12 órában, pénztárosként és teremőrként. Az esztendő utolsó harmadától adminiszt­rátort is szerződtethettek, aki hetente tizenhét és fél órát fordíthat a megnövekedett pa­pírmunkára. Hat kiállítás Jóval nagyobb pénzeszközök­kel gazdálkodhattak, a városi tanácstól egyszeri támogatás­ként 380 ezer forintot kaptak, egy részéből már tavaly vásá­roltak műtárgyakat, a többit a későbbiekben használják fel, hasonló célra. Valamelyest ja­vultak az elhelyezési és műkö­dési feltételek. Kialakítottak egy irodahelyiséget és egy rak­tárt. Egyéb berendezéseket is vásárolhattak, biztonsági zárat, rácsot, fényképtároló kerete­ket, automata diavetítőt. Az újjászervezett intézmény hat kiállítást rendezett és mu­tatott be. Láthatta a közönség a gödöllői Fábián Dénes gra­fikáit és László Lilla festmé­nyeit. Bemutatták a valaha hí­res gödöllői szőnyegszövő mű­hely néhány szép darabját. A magánlakásépítés múltja, je­lene és jövője, a járás népi műemlékei címmel vándorki­állítást állítottak össze. A vá­ros múltját, forradalmi ha­gyományait fotókkal, doku­mentumokkal. tárgyi emlékek­kel idézték fel. Fontos esemény, hogy __ át­vették Kampis Antal gyűjte­ményét, amit szakértők több mint egymillió forintra be­csülnek. A századelőn műkö­dött gödöllői művésztelep je­les mestereinek, Nagy Sándor, Kőrösfői Kriesch Aladár, Sid- ló Ferenc, Reihsey Jenő sző­nyegeivel, festményeivel, gra­fikáival. szobraival is gyara­pították anyagukat. Számos képes és írásos dokumentum­nak budapesti múzeumokban és könyvtárakban bukkantak a nyomára. Városunk mai éle­téről — építkezésekről, vásár­ról piacról, búcsúról — ma­guk készítettek felvételeket. Bővülő tárgykör Kutatómunkájuk eredménye­képpen olyan fényképgyüjtc- ménnyel rendelkeznek, amely- bő’ ez év első negyedében is­kolákban, üzemekben bemu­tathatják Gödöllő képes tör­ténetét. Az említett két építé­szeti kiállítás anyagának ki­lencven százaléka szintén sa­ját gyűjtésből származik. S ne hagyjuk ki az ingyenes fel­ajánlásokat, amelyek elsősor­ban helytörténeti vonatkozás­ban gazdagították a leendő múzeumot. Bázisintézménye a helytörté­neti gyűjtemény a krónikaíró mozgalomnak és a várostörté­neti kutatómunkának. Az év­ről évre meghirdetett krónika- írq^ pályázat tárgykörét bőví­tették, kaput nyitottak a mű­velődéstörténet, gazdaságtörté­net, szociológia iránt érdek­lődőknek is. De nem zárkóz­nak el azok elől sem, akik nem írással, hanem fotókkal, magnófelvételekkel, tárgyak­kal kívánnak pályázni. Igye­keznek új szerzőket toborozni, előadásokkal, konzultációval segítve tevékenységüket. Nőtt a gyűjtemény szerepe a város kulturális életében. Részt vállaltak a Gödöllői ta­vasz rendezvénysorozatból, rendszeresen adnak segítséget a szocialista brigádoknak a helytörténeti vetélkedőkhöz. Mind több iskolai csoport te­kinti meg az állandó és idő­szakos kiállításokat. A gyere­keknek a bemutatott anyaghoz kapcsolódó diafilmeket vetíte­nek. Javuló kapcsolat Kapcsolataikat nemcsak a gyűjtőkkel, krónikaírókkal bő­vítik, intézményekkel, szerve­zetekkel is. Megkapják a tá­mogatást a városi pártbizott­ságtól, a tanácstól, a népfront­bizottságtól. Gyümölcsöző együttműködés alakult ki né­hány iskola honismereti szak­körével, és egy-két üzemmel. A Gödöllői Gépgyár dolgozói például száz darab fénykép­tartót készítettek társadalmi munkában. A szálak erősítésé­re előadásokat tartottak álta­lános iskolai történelemtaná­roknak, veterán párttagoknak népfrontaktivistáknak, párt- és KISZ-szervezetek propagan­distáinak, üzemi közművelődé­si bizottságok megbízottainak, a szakmaközi bizottságnak, az egyetem speciálkollégiuma hallgatóinak. K. — Zárszámadó gyűlést ren­dezett Valkó nyugdíjasainak a vácszentlászlói Zöldmező Termelőszövetkezet. Furulyás János tsz-elnök tájékoztatta őket a gazdaság munkájáról, majd a valkói óvodások szóra­koztatták a megjelent nyugdí­jasokat. Az összejövetelen a százötven idős embernek a már hagyományos csomagokat is átadták. Friss virágok A gödöllői Városgazdálko dási Vállalat virágkertészetr 10 ezer szegfűt, 6 ezer cső. kor hóvirágot, 2 ezer csere­pes virágot és még sok fajta virágot nevelt a nemzetközi nőnapra. Jobb oldali kép: Acs Margit szállításra készíti elő a ciklámeneket. Alsó kép: Fehér Istvánné és Ébneth Józsefné naponta 700 szál szegfűt szednek. Barcza Zsolt felvételei Galgavidéke Álész Kevesebb szikvíz fogy Negyvennyolcmillió forintos termelési értéket könyvelhet­tek el 1978-ban a Galgavidé- ke Áfész ipari jellegű részle­gei, a konfekcióüzem, az épí­tő- és karbantartóbrigád és a szikvízüzem. A konfekcióüzemben csak­nem 120 ezer különféle anorá- kot készítettek. A körzet úgy­szólván valamennyi tatarozást munkája a szövetkezet építő- brigádjára hárult. Említést ér­demel a kartali ABC-áruház- ban végzett munkájuk, amely építőipari vállalatnak is be­csületére vált volna. Fokozatosan csökken a szik­vízüzem termelése, amelynek oka, hogy a vendéglátóhelye­ken egyre több palackozott szénsavas üdítő italt adnak el, ugyanakkor a háztartások többségében megtalálható a szifon. Adózás A pontosság mindenki érdeke Nem is gondolnánk, hogy mi mindentől függ a város fejlesztése: például az adóbe­vételeket is erre fordítják. Éppen ezért nem mindegy, hogy a város polgárai miként telje­sítik adókötelezettségeiket. Ilyenkor év elején nem árt, ha újra végiggondoljuk: milyen tartozásaink vannak, mikor és hogyan kell teljesítenünk a jogszabályokban előírt befize­téseket. Erről kérdeztük Pólai Bélát, a városi tanács adó­ügyi csoportjának vezetőjét. Kérésünkre elmondta, hogy az adózást az adóigazgatási el­járások általános szabályairól szóló pénzügyminiszteri ren­delet szabályozza. A gépkocsi­adót két részletben, június és december végéig kell befizetni, a többi adó is két részletben esedékes, de a határidők már­cius 15. és december 15. Mi­lyen adókról van szó? Csak mutatóba néhányat: adózunk a ház, a telek, a föld után. A kutyatartók is tudják, hogy mennyit kell fizetniük. Van városfejlesztési adó, a kereske­delmi és ipari, valamint a szabad szellemi tevékenység után is adózni kell. Az idén is mindenki meg­kapja az adóiról szóló kimu­tatást, de ezt nem kell zak­latásnak venni, egyszerű em- lékeztetésről van szó, ami mindannyiuknak hasznos. An­nál is inkább, mert a késleke­dés pótdíjat, büntetést ered­ményezhet. A gödöllőiek több­sége fegyelmezett, általában idejében befizetik az adókat. Cs. J. Galgamácsa Tűzoltók közgyűlése Közgyűlést tartott a galga- mácsai tűzoltóegyesület, ame­lyen Dudás Mihály parancs­nok számolt be az elmúlt négy évben végzett munkáról. Mind a beszámoló, mind a hozzá­szólók hangsúlyozták a társa­dalmi tulajdon védelmének, a megelőzésnek és a rendszeres továbbképzésnek a fontossá­gát. A munka hatékonyabb el­végzésére a három község, Galgamácsa, Vácegres, Vác- kisújfalu önkétes tűzoltóit tö­mörítő egyesület egy Zsuk— 800-as kismotorfecskendővel felszerelt kocsit kap. amely Galgamácsán állomásozik majd, de mindkét társközség­ben is lesz 800-as fecskendő. A beszámoló és a hozzászó­lások, valamint a» vezetőség újjáválasztása után a jól dol­gozó tűzoltóknak könyvjutal­mat adtak át. Galgamácsáról idős Szabó Mihálynak, Váckis- újfaluról Magyar Lászlónak, Vácegresről Dhdás Márton­nak. Tanácskozott a falu A keli és a legyen egyensúlya Még jó, hogy akik kitalál­ták, falugyűlésnek keresztel­ték el az év elején szokásos eszmecserét, hiszen manapság se vezető, se lakó nem venné szájára ezt a szót. A nem vá­rosi rangú település mintha még a község kifejezést is szé­gyellene. Ha nem nagyközség, leginkább megkerülik a ne­vet. Kár volna pedig a falu szóért, sokkal hangulatosabb, mint a száraz község avagy nagyközség. Szóval falugyűlés volt a lé­lekszámút tekintve városnyi településen, Kerepestarcsán. Az első a sok vitára, mende­mondára okot adó egyesülés óta. Túlzás persze azt állítani, hogy a falu tanácskozott. Ke­repesen, Kistarcsán, Szilaslige- ten, Zsófialigeten, az ideiglene­sen itt élőket is beleszámítva, majd 19 ezer ember lakik. Ök alkotják a városnyi nagyköz­ség lakosságát, az ő dolgaikról cseréltek eszmét azok, akik el­jöttek, akik valahogy hírét vették a dolognak, akiket ér­dekel a köz sorsa, akik befér­tek a terembe. Lehettünk vagy százötvenen, ebből kiszá­mítható, a lélekszám hányad­része volt jelen. Kicsi a feszültség Számomra a kerepestarcsai falugyűlés mindenekelőtt azt bizonyította, okos gondolat volt eme intézmény életre hí­vása. Nem mintha itt vala­mit is megoldanának, eldön- tenének, megszavaznának. So­kan, irtózunk a fölösleges be­szédtől, a sehová sem vezető értekezletektől. Az egyik kivé­tel a falugyűlés. Sok téveszme kap hangot ilyen alkalmak­kor, számos, első pillantásra nyilvánvalóan megvalósítha­tatlan kérés, követelés fogal­mazódik meg, de még ezek sem haszontalanok. A jó fülű vezetőknek semmiképpen sem. Mivel kendőzetlenül tárják fel a település valamelyik lakó­jának vagy rétegének óhaja­it, felfogását, biztonsággal ki­jelölhető a megoldás útja, amelyen járva elképzelhető, hogy a téveszmehirdetők is belátják kérésük tarthatatlan­ságát. A meglehetősen gyéren meg­világított terem hallgatóságá­nak először a körzet ország- gyűlési képviselője, Kovács Istvánné adott számot múlt évi tevékenységéről, röviden ismertetve a parlament egé­szének munkáját, valamint a magáét. Kilincseléseinek fő tárgya éppen a villany volt. Miként Zsófialigeten is ta­pasztalhattuk, itt volt a falu­gyűlés, a feszültség gyenge, hiába ég sok lámpa, a fény halovány. A település más ré­szein még rosszabb, a kora es­ti órákban, amikor a legtöbb elektromos készülék be van kapcsolva, a tévé élvezhetet­len. Az országgyűlési képvise­lő, majd később a tanács vb- titkára is jó hírekkel szolgál­hatott: rövidesen megkezdik az elektromos hálózat re­konstrukcióját. Sorvadó szokás Tisztéhez és feladatához hí­ven Fekete Jánosné, a tanács végrehajtó bizottságának tit­kára arról tájékoztatta a hall­gatóságot, mire fordították ta­valy a közös bukszában rejte­ző forintokat, mit terveznek az idén. Beszélt a 8 -)- 4 tan­termes iskoláról, az óvoda- és bölcsödebővitésekről, a csa­tornamű építéséről, a szociális segélyekre költhető összegek­ről, de olyasmiről is, amire nagy szükség volna ugyan, ám pillanatnyilag nincs rá anya­gi fedezet. Egyebek között ilyen a művelődési ház, amire csak a VI. ötéves tervben ke­rülhet sor. Nem várható elő­relépés az út- és járdaépítés­ben sem, mert az anyagi erő­ket a gyermekintézmények fejlesztésére összpontosítják. Habár. Következő sorainkat már a hozzászólásokat figye­lembe véve vetjük papírra. Kerepestarcsán is sorvadóban az a régi, természetesnek ér­zett kötelesség, hogy a gazda, a háztulajdonos a portája előt­ti részt, egészen a kocsiút fe­lezővonaláig rendben tartja, tisztítja, ha kell, feltölti, esős napokon utat nyit az össze­gyűlő víznek, télen elsöpri a havat, s ha síkos az út, homo­kot szór rá. Megütötte a füle­met, hogy ez a kötelesség, ami az én tudatomban eleve el­rendelésként él. akkurátusán meg van fogalmazva az egyik tanácsrendeletben. Tudjuk azonban, a rendelet ereje ki­sebb, mint az együttélés írat­lan, mindenki által elfogadott törvényé. Várható volt, hogy néme­lyek ezt az alkalmat is fel­használják az egyesítés és a névválasztás utólagos bírála­tára, illetve vitatására. Aki el­sőként jelentkezett, ezzel kezdte. Szerencsére hosszas és szenvedélyes fejtegetésével sem vitte mellékvágányra a falugyűlést, noha többen is fel­vették a fonalat. Biztató az egészben, hogy senki sem vi­tatta az egyesítés időszerűségét és fontosságát. Felismerték vagy legalábbis sejtik, ilye­ténképpen fejlődésük tágabb horizontú. Egypár kistarcsai azonban nehezen nyugszik be­le, hogy az új név elején Ke­repes szerepel. Hamis szavak A különböző, oldalt megvi­lágító érvek közepette nekem a főváros jutott eszembe. Könnyen elképzelhető, hogy akadtak a pesti oldalon élő polgárok között olyanok, akik­nek fájt, hogy a szó első tagja nem Pest, hanem Buda. Ám azt is tudjuk, még korábban Pest-Budának is írták, mond­ták. Hát nem sokkal jobban, könnyebben kimondható Bu­dapest, Kerepestarcsa, mint Pestbuda, avagy Tarcsakere- pes. Nem is szólva a Kistar- csakerepesről... Találó és megszívlelendő volt égy fiatalember, Kiss László ezzel kapcsolatos fej­tegetése. Ameddig sokan elfe­ledkeznek az utcasöprésről, házuk ünnepnapon való kicsi­nosításáról, fellobogózásáról, addig egy kicsit hamisan cseng ez a szavakban megfo­galmazott, s tettekben nem ér­vényesülő lokálpatriotizmus — mondotta. Azon is megüt­között Kiss László, hogy a rendszeretők nem mernek szólni a szemetelőknek, fe­gyelmezetlennek. Valaki köz­beszólt, itt mindenki sógor és koma. Annál inkább, vála­szolta a fiatalember. Holecz Gáborné tőzsgyöke- res kistarcsai fiatalasszonyt sem zavarja az új név. Arra biztatta lakótársait, energiáju­kat inkább az itt is elhangzott sok probléma megoldására fordítsák. Mások is hangot adtak hasonló véleményük­nek, amiben a jelenvoltak többsége minden bizonnyal egyetért. S mindazok a távol­levők, akik tavaly is kivették részüket a társadalmi munká­ból, és a többiek mind, akik szívük egyik csücskében kere- pesiek, kistarcsaiak, szilaslige- tiek, zsófialigetiek maradnak, de Kerepestarcsáért, annak szebb és gondtalanabb hol­napjáért fáradoznak. Kör Pál OLCSÓ a m aszódi divatáruboltjában: NAPOK Kossuth Lajos u. 83. 30-40-50%-OS ÁRENGEDMÉNNYEL VÁSÁROLHAT DIVATOS MÉTERÁRUKAT, NŐI, FÉRFI- ÉS GYERMEKPULÓVEREKET. FEHÉRNEMŰKET, FÉRFIINGEKET. NÉHÁNY CIKK AZ ÁRUVÁLASZTÉKBÓL: Színes jersey nöiruha-szövet, 150 cm széles, métere 17« Ft helyett 85 Ft Klöplifiiggöny, 260x310 cm-es 1370 Ft helyett 750 Ft Színes takaró . 235 Ft helyett 160 Ft Színes nylonfüggöny, 300 cm széles 124 Ft helyett 65 Ft Színes férfiing 190 Ft helyett 120 Ft Női kardigán 620 Ft helyett «50 Ft AMÍG A KÉSZLET TART! 1 1

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents