Pest Megyi Hírlap, 1979. március (23. évfolyam, 50-76. szám)
1979-03-06 / 54. szám
lap 1979. MÁRCIUS KEDD SZERKESZTŐSÉGÜNK VENDÉGEI VOLTAK Egy szobor két alkotója Sikeres bemutatkozás A SZENTENDREI KAMARAZENEKAR ELSŐ KONCERTJE Vendégeink a szerkesztőségben: Viktor Deszatov építőművész és Fjodor Bugajenko szobrász Az elmúlt hét csütörtökjén ládákban megérkezett a szobor. A környéket, a poszta- menst még építik. Holnapután egy daru helyére emeli az alkotást. Mindez csupán technika. A világot újrafogalmazó, gondolatokat átértékelő és alkotásokban megjelenítő formálás már a múlt, bronzba merevedett jelen, és a jövőnek örök mementó. Akik a hét végén Budakalá- szon át Szentendrére utaznak gépkocsival, egy percre már láthatják Ligeti Károly szob. rát. Körülötte csak a növekvést ígérő fák, minden a holnapot ígéri: a teljes szépségében, romantikájában kiteljesedő Omszki-parkot. A Magyar Tanácsköztársaság évfordulója tiszteletére avatják fel Fjodor Bugajenko szobrászművész és Viktor De- ■ azatov építőművész alkotását, a szovjet állam megalakulásáért, a fehérek elleni harcban életét áldozó Ligeti Károly szobrát. Az alkotók teg_ nap szerkesztőségünk vendégei voltak. — Ligeti Károly szobra két példányban Készült el, az egyiket március 20-án avatják üu- dakaiász határában, az omszki- parkban, a másikat önöknél állítják fel. Mikor avatják az omszki Ligeti-szobrot? — Az alkotás már a múlt év utolsó negyedében elkészült — válaszolt Fjodor Bugajenko. — És októberben befejezték az öntést. A mű egyik példánya, mint tudják, már megérkezett az önök megyéjébe, a másik még otthon van a műteremben. Szeretnénk ünnepélyes keretek között felavatni. Az omszki városi pártbizottság határozatának megfelelően a fehér terrorista Kolcsakék felett aratott győzelem 80. évfordulójára, 1979. november 14-re avat_ juk fel a szobrot a megye- székhely főterén, szemben egy hatalmas híddal, amelyet a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulójára adtak át. Ez az a tér, amely Omszk város címerében is szerepel, az Om és az Irtisz iolyók találkozásánál. — Az alkotás gyakorlati folyamatát mindig megelőzi egy gondolat, amelyet az.an a művészek megvalósítanak. Ligeti Károly szobránál mi volt ez az értelmi és érzelmi rugó, amelyet belefogalmaztak a műbe? — Az októberi forradalom félévszázados évfordulóján határoztuk el, hogy a szovjet hatalomért életét áldozó hősöknek emléket állítunk — emlékezett vissza a szobrászművész. — Én akkor egy mellszoborra gondoltam és az. elképzelésemet elmondtam Viktor Deszatovnak, aztán közösen kezdtünk dolgozni a terven. Mikor a megbízatást a megyei pártbizottságtól megkaptuk, már mindketten jól ismertük Ligeti Károly történetét, így önként adódott a gondolat: emlékművet állítani a hős magyar forradalmárnak, a lényeg ez volt, forradalmi emlékmű. — Csak fényképről ismerjük még a szobrot. De így is megdöbbentő a monumentális hatása. Ebben az alkotásban megvalósulni látszik a szovjet képzőművészet folyamatossága. Egy művészeti hagyomány továbbélése. — Az egész mű stiláris gondolati magva a szocialista realizmus. Építészkollégámmal együtt tudatosan vállaljuk a tartalmi és formai tradíciót. Ez volt a célunk, a plasztikai megfogalmazással is. — A mai képzőművészet legizgalmasabb problémájának érSzentendre otthont ad minden művészetnek; pártolja és magáénak érzi a festészetet, szobrászatot, a színházat, a népművészetet, csak egyetlen mostohagyermeke maradt: a komoly zene. Megkedvelteté- séért s azért, hogy méltó helyét elfoglalja a város kulturális életében, mindenki lépéseket tesz. A Pest megyei Művelődési Központ és Könyvtár rendezvényein neves operaénekesek szerepelnek, a város iskolásai részére színvonalas gyermekbérleti előadásokat szervez a Filharmónia, orazá- gos\ rangot vívott ki a Városi Kórus. Most újabb szentendrei együttes sikeres szárnypróbálgatását üdvözölhetjük: a vá *osi tanács dísztermében első inálló hangversenyét adta a Szentendrei Kamarazenekar. Zjenei ismeretterjesztés-h December közepén a városi zenei általános iskola megalapításának tízéves évfordulójára rendezett ünnepségen szerepeltünk először a nyilvánosság előtt. Tizenöt tagú zenekarunk zeneiskolai tanárokból, magasabb osztályú növendékekből és régi muzsikusokból áll. Mindannyian ebben a városban lakunk, és idetartozásunkat a névválasztással is hangsúlyozni szeretnénk. Nemcsak zenélni, hanem zenei ismereteket terjeszteni is kívánunk — mondta Fenyő Gábor, az együttes karmestere. A városi tanács barokk épülete szinte sugallja, hogy kozem az új szimbólumok kere« sósét, az új jelzés-rendszerek alkalmazását. Példának említ tem a munkásábrázolást. Ne* gyedszázada a kohászt csapo4 lóvassal, a vasmunkást szerelő-^ kulccsal ábrázolták. Ma már a munkás eszköze legalább ennyire a számjegy vezérlésű automata gép, a technikailag bonyolultabb világ. Az omszki művészek keresik-e, s milyen úton vélik megtalálni az új szimbólumrendszert? — Hogy mi az új? Formailag is meg akartuk fogalmazni azokat a belső emberi erőket, amelyek az új típusú hős személyiségét is meghatározzák. Ez adja a szobor dramati- káját, az erős, a szép megfogalmazását. Ligeti Károlyt lehetett volna költőként, újságíróként, egy szegény kovács fiaként ábrázolni. Sokféle megoldáson gondolkodtunk. De nem akartuk a formai, gigantikus jelzéseket használni: szándékunk a belső nagyság megelevenítése volt. — Meglehet iskolásként hat a kérdés. Mi volt a termékeny pillanat, amelyet rögzítettek? Mi volt az a mozdulat, amely rögzíti a múltat, is megfogalmazza a jövőt? Mi tehát a szobor lényege? rabeli zene szólaljon meg a falák között. A műsorban a francia, angol, olasz, német barokk muzsika egy-egy reprezentánsa került sorra, s zá- rószámként a Kodály nyomdokait követő Sugár Rezső Rondó zongorára és zenekarra című műve. Az est szólistái valamilyen módon mind a városhoz kötődnek. Kovács Lóránt fuvolaművész Szentendrén született, Kertész Tamás, a Magyar Állami Operaház magánénekese itt lakik, Tóth Edit zongoraművésznő pedig a szentendrei állami zeneiskola zongora- és szolfézs- tanára. Vivaldi fuvolaversenye J. Ph. Rameau Táncszvitje a XVIII. század divatos táncait mutatja be; az ünnepélyes rondó után két menüett és két tamburin következik, ízelítőt adva a kor megfimo- mított paraszttáncaiból. A rondó és a tamburinok vidám, de mégis hangsúlyosabb zenéjét életörömet sugárzó előadásban hallhattuk. Dobszay László feldolgozásában hét XVI. század eleji angol dalt játszott az együttes, mindegyikben egy-egy hangszer vállalta az énekes szerepét, lehetőséget kapva a virtuozitás és széles érzelmi skála bemutatására. Vivaldi hat fuvolaversenye közül a D-dúr fuvolaverseny (A tengelice) a természetfestő programzene egyik korai darabja. Ez már szabályos barokk concerto. Kovács Lóránt fuvolaművésztől nagyszerű ka- denciát hallhattunk; a zenekar itt már teljesen magáratalált, s a siciliano nyugodt, szomorú dallamát éppúgy kitűnően játszotta, mint a harmadik tétel gyors, vidám táncát. Az est legnehezebb és legmerészebb vállalkozása J. S. Bach 1724-ben komponált 56. Kreauzstab kantátájának bemutatása volt. A mély énekhangra, oboaszólóra, kórusra és zenekarra írt kantáta áriákból, recitativókból, hangszeres közjátékokból és befejező kórusrészből áll. Kertész Tamás előadásában a legmeg- kapóbb a szóló oboa kíséretében előadott vidám ária, majd az utolsó rész drámai recita- tivója volt. A kórus kiegyensúlyozott szereplése csak növelte a záró koráll hatásosságát. Hagyomány és modernség Az est utolsó számaként Sugár Rezső Rondó zongorára és zenekarra című műve hangzott el. „Modern, de közérthető” — mondta ismertetőjében Fenyő Gábor a darabról. A klasszikus zene forma- és eszköztárát használó, a kodályi szellemi hagyatékot hűen követő szerző idén tölti be 60. évét. A zongorán közreműködő Tóth Edit a népzenei szellemű mű előadásában teljes illúziót keltett, a zenekar is szívesen és nagyon jól játszotta a versenyművet, mégis a barokk est barokk befejezést kívánt volna, vagy a Sugármű előtt szünetet. Hajós Anna NEM EGYETLEN PÉLDA... Mit tesz a bizottság? SZÍVBŐL JÖVŐ ÜDVÖZLETÜNKET KÜLDJÜK a PEST MEGYEI HÍBLAP OLVASÓINAK: FJODOR BUGAJENKO, VIKTOR DESZATOV. Egy évvel ezelőtt alakult meg a Ganz Műszer Művek Gödöllői Árammérő Gyárában a vállalati művelődési bizottság. Feladata összhangot teremteni a társadalmi szervezetek kulturális munkája között; s nem kevésbé az, hogy — a közművelődési törvénynek ér_ vényt szerezve — fokozottan érvényesüljön a vezetők felelőssége a dolgozók művelődéséért. A testületet két elnöknek: a vállalatvezetőség és a szakszervezeti bizottság képviselőjének kell irányítani. A végrehajtásért, a két ülés köAbony. Attól a néhány 15- csös kocsitól a mostani 4200 hektáros nagygazdaságig jutott el 1949-es megalakulása óta az abonyi Ságvári Tsz. Hosszú is volt, szép is volt, de nehéz is volt ez a hatalmas ivelésű harminc esztendő, amelynek históriáját a Hét vasárnap esti műsorának jóvoltából a tv_nézők is megismerhették. S ugyanígy arról is tudomást szerezhettek, hogy nemcsak a kelleténél kevesebb munkaerő szaporítja a közös gazdaság vezetőinek homlokráncait, hanem az a fölötte kellemetlen körülmény is, hogy egy híján félig kész épület árválkodik a szép reményekkel megalapított szarvasmarhatelepen. Befejezésüket — bizonyos paragrafusok túl szigorú értelmezése miatt — ugyanis egyelőre nem engedélyezték. Amikor ezt az abonyi riportot forgatták, akkor még joggal keseregtek a Ságvári Tsz-ben e kilenc csarnokféle sortón. Most viszont, a Hét sugárzási órája után annál jobban örvendhetnek, hisz’ — dicséretére a népszerű műsor gazdáinak — a fölvételeket megnézették Kovács Imre mezőgazdasági és élelmezési miniszterhelyettessel, aki megnyugtatóan kijelentette, hogy azok az istállók igenis befejezhetők. Lévén ez már egy igencsak javában tartó beruházás, bátran folytatni lehet! A fönt említett tilalom az olyan építkezési szándékokra vonatkozik, amelyek nem eléggé indokoltak, amelyeket TV-FIGYELŐ nem támaszt alá elegendő érv. Ne legyen pánikhangulat! — mondta a tárca képviselője; sokkal inkább okkal s joggal történő tervezgetés, beruházás legyen. Hét. Egyébiránt nemcsak e miniszterhelyettesi biztatás miatt tetszett a Hét, hanem azért is, mert megint olyan borzas volt. Szinte minden kockáján ott érződött a frissen csinál ás bizserge tő izgalma. A nagy szenzáció — Chru- dinák Alajos iráni tudósítása — természetesen az összeállítás legvégére maradt, s ott tárt elénk olyan képeket, hangfelvételeket, amelyekhez hasonlót még mi sem élvezhettünk végig, de amilyenekkel más stúdiók sem igen dicsekedhetnek. Két fő oka van annak, hogy a sahjától megszabadult császárság (az iszlám köztársaság megalakítását ugyanis még mindig csak tervezik; kikiáltására nem került sor) forrongásáról ilyen rendkívüli összefoglalást kaptunk. Az egyik a veszélyes környezetben elkészített anyagból felénk sugárzó valóságos izgalom — olykor-olykor az volt az érzése az embernek, hogy na, most a szemünk láttára dugják dutyiba szegény Chrudi- nákot —; a másik pedig az a tőle már régen megszokott, de mindig újra és újra meg_ lepetést okozó szakmai hozzáértés, amellyel ő mind a politika zűrzavarában, mind a síita vallás hasonlóképp nehezen kiismerhető dolgaiban eligazodik. Szenvtelen helyzetelemzői hangján néha olyasmiket kérdezett, hogy még azok a szakállas papi fejek is beleremegtek — mintegy a maguk módján jelezve: nem kevéssé bonyolult a helyzet az ókori világ első hatalmának mai utódállamában. Foci. Aki a rajzfilmet is meg a focit is szereti, húsz percen át a hasát foghatta a nevetéstől szombaton kora délután. Ekkor vetítették le ugyanis azt a szovjet rajzfilmet, amelyhez foghatót csak nagy ritkán látni ebben a műfajban. Bu- gyogós és bajszos kozákok rúgták a labdát e szóval csak szolgailag jellemezhető kis remekben, s persze úgy, hogy mind a középkori lovagok sisakos csapatát, mind holmi szigetlakok csíkos dresszes uracsait laposra verték. Ahányat csak villant a képernyő, annyi ragyogó ötlet sziporkázott a néző felé, aki míg azokat a városfalromboló, toronydöntögető hatalmas lövéseket figyelte, egyebet sem kívánhatott, mint azt, hogy de jó lenne ezt a csodacsatározást még egyszer látni. De jó lenne, de jó lenne! És de jó lenne, ha kedves dobozunk gazdái nem így, szinte a készülékek mögé dugva sorolnák be az efféle kedvderítő nagyszerűségeket ... Akácz László zött közművelődési szakember, a bizottság titkára a felelős. A gödöllői gyárban a vállalat igazgatója és a szak- szervezeti bizottság titkára tölti be az elnök-párosi tisztséget. Nem dönthet — Célunk a politikai, a szakmai és az általános műveltség fejlesztése, valamint a szabad idő kulturált eltöltésének elősegítése — mondja Erdős Lászlóné személyzeti és oktatási osztályvezető, a bizottság titkára. Ennek megfelelően alakítottuk ki testületünket, amelyben az üzemi párt-, illetve KISZ-szervezet agitációs propaganda titkára, az szb nőfelelőse, a vállalati munkaverseny-előadó, a műszaki könyvtáros és három szocialistabrigád-vezetö foglal helyet. Nekik kell tájékozódniuk a dolgozóink műveltségi helyzetéről, kulturális igényeiről, hogy a legfontosabb tennivalókra irányíthassák a figyelmet A bizottság szerepe eddig elsősorban az éves munkatervek készítésében nyilvánult meg. A negyedévenkénti tanácskozásaikon hangolja össze a munkát, ajánlásokat tesznek a vállalat vezetői számára, de a közművelődési bizottság nem jogosult döntésre. Feladatuk tehát nemcsak bonyolult, hanem meglehetősen ellentmondásos is. Eredmények — A politikai műveltség terjesztésének jól bevált formája, eszköze a párt-, KISZ- és szakszervezeti oktatás, amelyet ‘ sokéves tapasztalatok alapján irányítanak a vezető propagandisták — mondja Erdős Lászlóné. A szakmai képzést a termelési követelmények határozzák meg. Például: a próbaterem, ahol a kész műszerek ellenőrzése és vizsgálata folyik, új technológiát alkalmaznak. Ezért tavaly 24, az idén 60 dolgozót képeztek ki erősáramú szerelőnek. A gyár vezetőinek és a művelődési bizottság tagjainak számolniuk kell a dolgozók sajátos élet- és munkakörülményeivel. így például azzal is, hogy műszak végeztével i mintegy 40 községbe indulnak haza a gyáriak, akik közül sokan foglalkoznak háztáji ter_ meléssel is, ekért nehéz őket szabad idejükben művelődési rendezvényeken ottmarasztalni. A dolgozók mintegy 65 százaléka bejáró. A műveltség alapjául szolgáló általános iskolát például a dolgozók negyven százaléka nem végezte el, akik közül 160 fiatal — igaz, szeptemberben harmincnégyen kezdtek tanulni a kihelyezett osztályokban. A könyvtárba a dolgozók egyharmada iratkozott be, s a könyv iránti érdek-1 lődés jele, hogy a Könyvterjesztő Vállalat gyári megbízottja tavaly havi 50 ezer forint forgalmat bonyolított le; s emellett 13 ezer forint értékű színházjegy kelt el. Bielsczky Tibor, vállalati szakszervezeti titkár, a bizottság társelnöke ezzel az eredménnyel még nincs megelégedve. Az üzemi művelődés kibontakoztatásának - egyik akadályát abban látja, hogy kevés a kulturális célokra használható termük. Kétszer két kérdés Általános vélemény az áram- mérőgyárban, hogy a vállalati művelődési bizottság életre hívása helyes és fontos döntés volt. Legjelentősebb eredménye, hogy növelte a vállalati vezetők felelősségérzetét a közművelődés iránt. De jelentkeznek problémák is. Budavári Erika a gyári közművelődési könyvtár vezetője úgy érzi: kevés kapcsolata van a bizottsággal, szerinte mindenki egymástól függetlenül végzi a maga munkáját. Dr. Fekete József né műszaki könyvtáros — művelődési bizottsági tag —. csak két értekezletre emlékszik: az alakuló ülésre és amikor a munkatervet, még tavaly nyáron elkészítették. „Mintha egy kicsit ellaposodott volna ez az ügy” — teszi hozzá. Érdemes volna elgondolkodni, hogy a gyári művelődésben vajon a legjobb munkamegosztást alakították-e ki? S valóban azok kerültek-e a bizottságba, akik legtöbbet tudnának tenni a munkásműveltség érdekében? Kovács T. István A — A pillanat, Ligeti Károly személyes életének és forradalmár lényegének drámai csúcspontja. A szobor megformálásában lényeges momentum volt a kivégzése előtt írt néhány soros verse: Előre magyarok! Előre proletárok! Én meghalok, de a hitem megmarad ... Nos, aki a kivégzése előtti pillanatokban ilyen érzések, leírására képes, az évszázadokrapél4át--adó belsőd embep- f artással bírX — Ezt-akartuk kifejezni a' szobor -környezetének megkonstruálásával is —1 szólt közbe Viktor Deszatov építőművész. — Ezért terveztük a /posztamenst világos színű kődből, amely a főalak háta mögött lehet zászló is, akár vitorla is, s rajta, a már emlíI tett verssorok. A látvány kiemelkedően fontos komponen- I sei az alulról és oldalról világító vörös reflektorok, amelyek dramaturgiai, drámai hajtást váltanak ki a nézőből. Nagyon lényegesnek érezzük Wsjzobor talpazatának világos, mmfított felületét, mert efö-. lőtt a .bronzszobor perspektivikus an'-is kontrasztos hptast kelt. Március 20-án ünnepélyes külsőségek között átadják a két omszki művész alkotását. A legfrissebbet. S hogy mi van mögöttük? Viktor Deszatov tervezte az omszki, városi úttörőházat. Legújabb munkája az omszki operaház belső térkiképzése s ezzel párhuzamosan egy régi épületből alakított komplex múzeum. Fjodor Bugajenko elsősorban monumentális szobraival vált ismertté a Szovjeunióban, legutóbbi munkája a Menetelő úttörőcsapat közeljövőben kapja meg helyét a megyeszékhely egyik jelentős terén. Kriszt György
