Pest Megyi Hírlap, 1979. március (23. évfolyam, 50-76. szám)

1979-03-31 / 76. szám

JUBILEUMI ÉVFORDULÓ Méltó volt a megemlékezés Méltón emlékezett meg a város a Tanácsköztársaság ki­kiáltásának 60. évfordulójáról. Ezt állapította meg az ünnep­ségek megszervezésére alakult operatív bizottság, amelynek legutóbbi ülésén az elmúlt he-'- tek munkáját értékelték. A bizottság tagjai nyugtárták, hogy a március 15-én kezdődő megemlékezéssel nyitó ünnep­ségsorozat elérte célját: a Ta­nácsköztársaság dicsőséges 133 napja közel került az embe­rekhez; örökségüket alkotóan feldolgozták, eseményeiket megismerték, szereplőiket pél­dának állították, A fiatalok és a felnőttek együtt ünnepeltek a megemlé­kezéseken, a szobor- és em­léktáblaavatásokon, a koszorú­zásokon. Nagy volt az érdek­lődés a kiállításokon, a névadó ünnepségen, a fáklyás felvonu­láson, a nagygyűlésen is. Az iskolások vetélkedői, a vete­ránokkal való találkozások, beszélgetések a legkisebbeket emlékeztették elődeik tetteire. Az ünnepségek szervezéséből, rendezéséből kivették részüket a KISZ-esek, a város üzemei, szövetkezetei, az általános is­kolák is. Mindenki azon volt, hogy méltó emléket állítsunk történelmünk haladó, forradal­mi eseményeinek, személyisé­geinek. Cs. J. Költségvetés, fejlesztési alap VI. ÉVFOLYAM, 76. SZÁM 1979. MÁRCIUS 31., SZOMBAT Járási seregszemle Gyermekek népviseletben Tovább gyarapodott a város Ülést tartott a tanács Sokan érkeztek a községek­ből a csömöri járási néptánc- és népi gyerekjáték-bemuta­tóra: piros nyakkendős, kar­szalagos úttörők irányították a faluba érkező autóbuszokat, személyautókat a központ felé. A faluban már nem volt ne­héz eligazodni, hiszen az is­kola és a művelődési ház kö-' zptt sok-sok népviseletbe öl­tözött úttörő sétált, várta a kulturális seregszemle * kezde­tét. A kisdobosok és az úttö­rők arra készültek, hogy be­mutassák táncaikat, játékai­kat, elsősorban egymásnak, a sok-sok érdeklődőnek, vala­mint a zsűrinek. Az ünnepélyes megnyitót követően gyors egymásután­ban peregtek a műsörszámok, ám a reggel kilenc órakor el­kezdődött bemutató így is csak a délutáni órákban ért véget. A csoportok vezetőinek Oskó Endréné és Novák Fe­renc, a zsűri tagjai értékelték a látottakat! Hétköznapi ruhák — örvendetes — mondták —, hogy ilyen nagy létszám­mal lehétett megtartani a já­rási bemutatót, s az is, hogy a csoportok műsorválasztásá­ban megmutatkozik az igé­nyesség, a lakóhely hagyo­mányaihoz való ragaszkodás. Ez fellelhető az öltözködésben is, hiszen a gyermekek abban a népviseletben léptek szín­padra, amit szüleik, nagyszü- leik viseltek egykoron. Amíg a szakmai beszélgetés tartott, a csoportok tagjai bir­tokukba vették a művelődési ház udvarát és önfeledten, vi­dáman, most már minden színpadi drukk nélkül táncol-, tak, játszottak. A színpadra átdolgozott régi gyerekjátéko­kat sajátukként adták elő. Fogd Mihály, a csömöri mű­velődési ház igazgatója így vé­lekedett erről: — Ahol már nem él a nép­viselet, ott a régi ruhákban a természetes mozgást még a felnőtt tánccsóportok tagjai­nak is újra kell tanulniuk. A gyermekek ma már csupán jelmezként öltik fel a visele­tét, mégis úgy mozognak, úgy táncolnak benne, mintha a megszokott hétköznapi ruhái­kat viselnék. Igaz, hogy közü­lük sokan már egész korán, még óvodás korukban megis­merkednek az élménytadó népi játékok mondóka-, dal-, ritmus- és mozgásvilágával. Kimagasló teljesítmény A szakmai tanácskozás után ismét benépesült a csömöri művelődési ház nagyterme. Elérkezett az eredményhirde­tés: A kisdobos csoportoknál aranyoklevelet kaptak a zsámbokiak, ezüstöt a galga- hévíziek, turaiak, szadaiak, vérségiek, bronz oklevelesek lettek a mogyoródiak, csömö­riek, veresegyháziak és isasze- giek. Az úttörők mezőnye erő­sebb volt. Ezt a több arany­okleveles is bizonyítja. Ilyent kaptak a turaiak, zsámbokiak, vérségiek és hévízgyörkiek, ezüstöt a galgahévíziek és csömöriek, bronzot az ikla- diak. A megyei bemutatóra a hévízgyörkieket és a zsámbo- kiakat javasolták azzal_ a megbízással, hogy képviseljék a gödöllői járás színeit. A zsűri különdíját dr. Ba­lázs József né, a hévízgyörki gyerek népi játékcsoport veze­tője kapta, a gyermekjátékok gyűjtéséért, színpadra állítá­sáért és azért, mert az általa vezetett együttes évek óta kimagaslóan jó teljesítményt nyújt. F. M. Gödöllő város tanácsa teg­nap, pénteken, délután ülést tartott. Első napirendi pont­ként Benedek János tanácsel­nök beszámolt a lejárt határ­idejű határozatok végrehajtá­sáról, és a két .ülés között tör­tént fontosabb eseményekről. Ezután a testület Bamberger Károly tanácselnök-helyettes előterjesztésében megtárgyalta és jóváhagyta a Gödöllő 1978. évi költségvetési és fejlesztési- alap-tervének teljesítéséről készült jelentést, meghallgat­ta a számvizsgáló bizottság munkájáról szóló beszámolót, majd kiegészítette a közterü­letek tisztántartásáról és a szemét intézményes szállításá­ról hozott 1976. évi tanácsren­deletet. Belvízrendezés A költségvetési gazdálkodás­ról készült jelentés bevezető­ben megállapítja: 1978 ered­ményes volt, jó évet zártunk. A bevétel végeredménye 102,6 százalék, a kiadási előirány­zat teljesítése is megközelítet­te a száz százalékot. A külön­böző szakterületeket sorra vé­ve először a gazdasági ágazat teljesítményét értékeli az el­fogadott előterjesztés. A meg­felelő előkészítés és a folya­matos műszaki ellenőrzés le­hetővé tette az összeg mara­déktalan felhasználását. Meg­kezdték a Körösi, Csorna Sán­dor, a Honvéd, a Tessedik ut­ca, az Ady Endre sétány, Tán­csics Mihály úti buszforduló korszerűsítésének tervezését, ami jól szolgálja a VI. ötéves terv útépítési munkálatainak előkészítését. A belvízrendezésre fordítha­tó ■ összeget a Rákos-patak szabályozására használták fel. Elkészült az alsó-parki víztá­rozó terve, s megkezdték a patak szilháti ágának tervezé­sét, akárcsak az M3-as autó­pálya és a Rét utca közötti szakaszét. Megközelítette a 100 száza­lékot az egészségügyi és szo­ciális ágazat teljesítése is. Bő­vült a rendelőintézetek gépi felszerelése, gyarapodott 'mű­szerállományuk. Az integráció hatására csökkent a párhuza­mos betegellátás, mindenkit ott igyekeznek kezelni, ahol megvannak a személyi és tíár- gyi feltételek. A központi anyag- és eszközbeszerzéssel, az igénylések és a szétosztás jobb szervezésével gördüléke- ] nyebbé vált ez a tevékenység. I Központi intézkedések hatá­sára emelkedett a szociális se­gélyekre és egyéb anyagi ellá­tásra fordítható összeg. Rend­szeresen 82 személyt segélyez­nek. Megkezdték a szociális étkeztetést, amit tíz személy vehet igénybe, de többen, 22—' 24-en szeretnék. Hatvan idős, rászoruló embert a házigondo­zók látnak el. Harmincketten élvezik az öregek napközi ott­honának kényelmét. Könyvtárhálózat Kulturális ágazat. Az intéz­ményekben jelentősen javul­lak a munkakörülmények. Óvodáinkban a helyek száma 689-ről 714-re emelkedett. Több mint kilencszáz gyer­mek járhat óvodába, 88 kérel- | met kellett elutasítani. Isko- j Iáink állaga, kivéve a kisegí­tő iskoláét, általában jó. Va- , lamennyiben szaktantermek- j ben oktatnak, felszerelésüket , folyamatosan fejlesztik. A 90- ből, a korábbinál kevesebb, még mindig 17 szükségtante­rem. Ha az idén átadják az Imre utcai iskolát, s elkészül a Karikás Frigyes iskolában a tornacsarnok, mindenütt lesz Isaszeg, Vöröskereszt Megtalálhatók minden utcában A gazdaságok, vállalatok munkájának értékelésében mindig van valami kapaszko­dó: számok, egyszerű vagy bo­nyolultabb adatsorok mutat­hatják az eredményt. Más a helyzet azokkal a közösségek­kel, amelyeknek munkája nem közvetlenül realizálódik. A társadalmi és tömegszerveze­tek munkája is ilyen. A felü­letes ember szemében köny- nven úgy tűnhet, kevés köze van hozzájuk, ám ha bepillan­tunk szerteágazó feladataikba, gyakran minket közvetlenül szolgáló cselekedeteikbe, rá­döbbenhetünk az ellenkezőjé­re. Szépen haladnak Ilyennek érzem a Vöröske­resztet, amely nemcsak ná­lunk, szerte a világon általá­ban azokat tömöríti, akik szép feladatát vállalják, segítenek az embereken. A legtöbbször azok és akkor szólnak róla el­ismerőleg, akik és amikor köz­vetlen támogatását élvezik. Nem véletlenül lettek társak ezek a gondolatok, amikor al­kalmam volt, ha rövid időre is, bepillantani járásunk egyik legjobban működő szervezeté­be, az isaszegiek életébe. Az ottani szervezet titkára Far­kas Mihályné, aki 'ma már nyugdíjas, a mozinál és a MÁV-nál dolgozott. A Vörös- keresztbe 1946-ban lépett be, azelőtt a Zöldkereszt tagja volt. Az első betegápoló tan­folyamot 1951-ben végezte el. Jelenlegi tisztségében az idén jubilál: 1969 óta titkára az isa- szegi vöröskeresztes szervezet­nek. — Munkánk valóban nem látványos, tesszük, amit vál­laltunk — mondja Farkas Mi­hályné. — Helyi szervezetünk­nek ötszázhúsz tagja van, nyolc önálló alapszervezetünk tevékenykedik, s van egy ci­gány alapszervezetünk 29 tag­gal, amely még közvetlenül a csúcsvezetőséghez tartozik. Ök nemrég hozták létre csoport­jukat. Szervezésük úgy-indult, hogy egy összejövetel alkal­mával az volt az első problé­májuk, hogy szeretnének meg­tanulni, írni és olvasni. Húsz olyan 16—23 éves volt, aki va­lahol már dolgozott, jelentkez­tek az első-második osztály el­végzésére. Öröm látni, hogy szépen haladnak. Orvos, ápolónő Ezeket a fiatalokat úgy szervezték a Vöröskeresztbe, hogy igényüket tisztán látták. Tovább, igazi mozgalmi mun­kaként, abban léptek előre, hogy az iskolai oktatás mel­lé odacsempészték számukra az egészségnevelés tantár­gyat is, s részben a cigány­klubban, részben az iskolapa­dokban rövid, negyedórás elő­adásokat tartanak nekik. Eb­ben a tekintetben, dicséretes munkát végez dr. Juhász Ka­talin körzetorvo^, míg az írás­ra, olvasásra ^tanításban az is­kola tanárai tesznek sokat, köztük Győri Sándorné. Februárban házi betegápoló tanfolyamot indítottak, amely a napokban " ér véget, s amelyre • harmincán jelentkez- ' tek.. Fiatal és idősebb asszo- í nyok heti egy alkalommal hallgatták az előadásokat. Képzésüket dr. Juhász János, dr. ( Eszlári Egon, dr. Juhász Katalin körzetorvosok, Győri Sándor gyógyszerész és Szmo- lica Jánosné ápolónő vállal­ta. A tanfolyam résztvevői csak­nem mindnyájan a Vöröske­reszt-szervezet tagjai, s mun­kájukra nemcsak odahaza, ha­nem másutt, például az idős emberek gondozásában ^is szükség lesz. Csakúgy, rrrnt eddig, hiszen a szervezet ak­tivistái gyakran és rendszere­sen felkeresik az egyedülálló, vagy magatehetetlen embe­reket. Amennyire idejükből futja, elbeszélgetnek velük, mosnak, takarítanak, meleg ételt visznek nekik, vagy ép­pen a saját bevásárlásaikat az idősekével kapcsolják össze. Mint Farkas Mihályné mon­dotta : minden utcában - ott vannak , a vöröskeresztesek, s maguktól tudják, mi a dol­guk. Kiállítás, tanfolyam Hát ez az! Amit nem lehet forinttal, mázsával, literrel, de még tapsok erejét mérő mű­szerekkel sem felbecsülni. Munkájuk eredménye az ások apró öröm, amelynek fénye ott csillog az idősek szemében, kö­szönő, hálás szavaikban. Hasonlóképpen ki tudná pontosan értékelni: mennyit tesz az a véradómozgalom az emberekért, amelyet jórészt a Vöröskereszt szervez. Isasze- gen például 95—100 emberre számítanak a rendszeres vér­adásban, és van úgynevezett készenléti csoportjuk, amelyet tavaly ugyan nem, de azelőtt három alkalommal is riadóz­tatták, mert jött a laboratóriu­mi kocsi, bajban levő embe­reknek kellett a vér sürgősen. A Vöröskereszt olyan, hogy mindenütt jelen kell legyen, ahol a tömegek egészségét óv­ni, védeni keli. A hivatásos egészségügy fontos bázisa ez a j szervezet. Tavaly a községben j tartott tüdőszűrés alkalmával, a művelődési otthonban egész­ségügyi kiállítást és tanfolya­mot rendeztek. Ezt a kiállítást több mint ötezren tekintették meg. i F. I. már a testneveléshez nélkü­lözhetetlen helyiség. Könyvtári könyvek beszer­zésére majdnem kétszázezer forintot költhettek tavaly. A kölcsönzött kötetek száma meghaladta az 52 ezret, a be­iratkozott olvasóké majdnem 1900. A könyvtárat látogatók tábora is nagyobb volt, mint 1977-ben. A városi tanács az 1978. évi költségvetés teljesítését 116 millió 439 ezer forintos bevé­tellel és 112 millió 518 ezer fo­rintos kiadással jóváhagyta. A fejlesztési alap pénzügyi tervének teljesítésében mutat­kozó elmaradás ellenére 1978- at jelentős eredményeket ho­zó esztendőnek tekinthetjük. Átadtak 241 állami és 66 OTP- lakást. Elkészült a tömbfűtő­mű, felgyorsult a kivitelezések üteme. Megkezdték újabb la­kások helyének előkészítését. A kisajátítás befejeződött, az építkezés ez év második felé­ben megkezdődhet, gondot okoz azonban a pénzügyi fe­dezet hiánya. Befejeződött a csapadékvíz- főgyűjtő építése, a tervezett költségen belül, néhány hóna­pos határidőcsúszással. Jó tempóban halad a máriabes- nyői ivóvízhálózat kiépítése, elkészült az öreg-hegyi és az Antal-hegyi összekötő vezeték, amely jelentős ellátatlan terü­letek bekapcsolását és az Öreg-hegy víztározójának ked­vezőbb összeköttetését tette lehetővé a városi hálózattal. Eredményes irányítás A városi tanács a végrehaj­tó bizottság által előterjesz­tett 1978. évi fejlesztésialap- terv végrehajtásáról szóló be­számoló jelentést 146 millió 881 ezer forintos teljesített be­vétellel és 123 millió 292 ezer forintos kiadással elfogadta és jóváhagyta. Megállapította, hogy a tavalyi fejlesztési tevé­kenység és annak irányítása eredményes volt, de a 12 tan­termes iskola és a művelődé­si központ beruházásában el­maradás van, amelyet a lehe­tő leggyorsabban meg kell szüntetni. Ezért törekedni kell a kivitelezői kapacitás és a pénzügyi lehetőségek össz­hangjának megteremtésére. K. P. ÁLLATORVOSI ÜGYELET Gödöllőn és környékén áp­rilis 1-én, vasárnap: dr. Réd- ling Tibor, Kerepestarcsa, Templom u. 3. v Aszódon és környékén: áp­rilis 1-én, vasárnap: dr. Varró Imre, Túra, Dózsa Gy. u. 2. — A Synkron együttes tart bált Galgahévízen ma, szom­bat este hétórai kezdettel a művelődési házban. — A hévízgyörki November 21. művelődési ház asszony- kórusával készített felvétel második részét vasárnap, áp­rilis 1-én, 15 óra 24 perces kezdettel közvetíti a Kossuth rádió, a Népdalkörök ország­szerte című népzenei 'műsorá­ban. A kórus vezetője dr. Ba­lárt Józsefné, a műsort Béres János állította össze. Szombati jegyzet Tavasz A bőrünkben, az érzé­keinkben van a természet. Hiszen, szóljon, aki nem így élezte, mintha az utol­só pillanatban érkezett volna a tavasz. Ha' még egy-két hetet késik, hát nem is tudom, legalábbis nagyon fájlaltam volna. De valahogy mindig így van, akár nyár, akár tél, éppen akkor jön és megy, ami­kor már nem nagyon bán­juk, amire már felkészül­tünk a következő évszak­ra, a melegebbre, vagy a hidégebbre. Hosszú és hideg volt ez a mostani tél, talán nem sér­tem meg, de éppen ideje, hogy odébbállt. Kellett már ez a derűs nap, a fény, a kinti langyosság,' hogy fedetlen fejjel, egy szál vékony pulóverben vagy anélkül sétálhassunk az utcákon, tereken, par­kokban. Egy hómpja? Még alig vártuk, hogy becsuk­hassuk magunk mögött a fagyosan csikorduló ajtót, s a lobogj kányha mellé te­lepedve felengedjenek el­gémberedett tagjaink. Most? Húzzuk-halasztjuk a sza­badban eltölthető perceket, észre sem vesszük, s elme­gyünk a buszmegálló mel­lett, aztán nem is bánjuk, a következőig sétálunk. Meg-megállunk, felné­zünk a fákra; egyre több a rügyező, s a minap vala­ki azzal állított be, hogy előző délután látott egy virágzó mandulafát. S aztán részletesen elmagya­rázta, hogy hol kell keres-, nünk, mert ugye ezt mi sem hagyjuk ki. Na igen, jó is volna ilyenkor tavasztájt minden adódó alkalmat kihasznál­ni, hogy egészen s mindig körülöleljen bennünket a természet. S persze így len­ne jó nyáron, télen és ősz­szel is, hiszen minden év­szak ezernyi szépséget, él­vezetet kínál. De ilyenkor, s biztosan tudom, hogy nem vagyok egyedül a vé­lekedésemmel, március vé­gén, április elején sokkal- sokkal erősebb a késztetés. Hiszen oly sokan és sok­szor így mondták már, ek­kor éled újjá a természet. A kifejezés unalmas, amiről szól, nagyszerű. Mint ahogy nagyszerű végigsétálni egy ilyen ha­misítatlan tavaszi, napsü­téses délután a gödöllői Alsóparkon. Tudom, a Rá­kos-patak hiúját már ré­gebben megcsinálták, de csak most vettem igazán észre, akárcsak sok minden mást. Azt, hogy hatalmas zöld ez itt, most, hogy át­látni az egész parkot, hi­szen még nem takarja lomb a többit. Azt, hogy rengeteg itt a fa, s azt is, hogy azért egyre kevesebb. Patakrendezés, az utak, a sportpályák, a csapadék- csatorna építése megannyi régi fát kárhoztatott halál­ra. Sokszor és sokan hábo- rogtak már ezen, s nem is mindig joggal. Hiszen, ha nem rendezzük a parkot, elburjánzik, haszontalan gyom veri fel az erdei pá­zsitot, s kevésbé természet­kedvelő társaink hulladék­kal töltik fel a patak sze- ézélyesen változó medrét. Nagyszerű az idea: a vá­ros közepén egy őspark. De hiába, így is, úgy is mai park lesz belőle. S most még tűrhetően állunk. Az Alsó- és az Erzsébet-park- ban, az Ady sétányon s másutt maradt még elég régi fa, bokor. S ezeket legalább gondozni is tud­juk. Ahonnét pedig végleg elköltöznek az építők, ott helyre lehet állítani az új, a réginél is otthonosabb rendet. Mert nem igaz az, hogy ahová az ember bete­szi a lábát, ott meghal a természet. Nézzük csak meg az Alsóparkból a Stromfeld lakótelepet! El­fogult lokálpatrióták túl­zásának tartottam eddig, hogy a tízemeletes házak­kal együtt gyönyörű ez a lakótelep. S valóban, meg­ragadó látvány; meleg, ci­vilizált, s mégis megőrzi a természetet. Az egész vá­rosban így kellene. S akkor nem lesz mitől félni. Jöhet­nek egymás után az évsza­kok, jól megleszünk a ter­mészettel. Gáti Zoltán

Next

/
Thumbnails
Contents