Pest Megyi Hírlap, 1979. március (23. évfolyam, 50-76. szám)

1979-03-31 / 76. szám

1979. MÄRCIUS 31., SZOMBAT Közös érdekek alapján — erősödő kapcsolatok A nemzetközi mozgalom a SZOT fórumán A Szakszervezetek Országos Tanácsa pénteken ülést tar­tott. A tanácskozáson részt vett Németh Károly, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagja, a Központi Bizott­ság titkára is. A nemzetközi szakszervezeti mozgalom és a magyar szak- szervezetek nemzetközi tevé­kenységét értékelve Timmer József, a SZOT titkára kifej­tette: általános jelenség a szakszervezetek erejének és befolyásának fokozatos növe­kedése. A szakszervezetek im­már több mint 300 millió szer­vezett dolgozót tömörítenék, s mind több szakszervezeti irányzat ismeri fel, hogy a dolgozók érdekeinek hatékony védelme szorosan összefügg a társadalmi és politikai kérdé­sek megoldásával. A dolgozók jogainak kivívásáért egyre inkább világrészekre kiterje­dő összefogással küzdenek a szakszervezetek. Az említett együttműködési törekvések elemei lehetnek egy új nemzetközi szakszerve­zeti akcióegységnek is. A Szakszervezeti Világszövetség­nek is figyelembe kell vennie ezt-a folyamatot, s hatéko­nyabban, közvetlenebbül kell foglalkoznia az egyes földraj­zi területek sajátos kérdései­nek megoldásával. Ami Európát illeti, itt va­lamennyi szakszervezet, a szo­cialista és a kapitalista orszá­goké egyaránt kereste és meg is találta a kétoldalú kapcso­latok útján kibontakozott rendszeres találkozók, véle­ménycserék szervezeti formá­ját, az európai szakszervezeti konferenciát. Ez év októberé­ben Genfben már negyedszer ülnek le kontinensünk* vala­mennyi szakszervezetének ve­zetői, hogy véleményt cserél­jenek a szocialista és a kapi­talista országok dolgozóit, szakszervezeteit közösen érintő''* kérdésekben és a lehetősé­gekhez képest közös álláspon­tot alakítsanak ki. Sajnos, nem minden szervezet ismer­te fel az ilyenfajta együttmű­ködés jelentőségét. Éppen a legutóbbi időszakban lehetünk tanúi annak, hogy egyes nyu­gat-európai szervezetek szíve­sen leállítanák, de legalábbis lefékeznék az együttműködési folyamatot. Mi a többi szocia­lista ország szakszervezetei­vel és a konferenciák' jelentő­ségét a legvilágosabban érté­kelő nyugat-európai szakszer­vezetekkel együtt változatla­nul arra törekszünk, hogy a kapcsolatok erősödjenek, az európai konferencián a témák köre oiyan nagy horderejű kérdésekkel bővüljön, mint például Európa békéje és biz­tonsága, a nemzetközi gazda­sági, . kereskedelmi kapcsola­tok elmélyítése. A magyar szakszervezetek a világ valamennyi szakszer­vezeti irányzatával keresik az együttműködés lehetséges for­máit, igyekeznek bővíteni a már kiépült kapcsolatokat. A nemzetközi szolidaritás a kapcsolatok egyik alappillére, fontos eszköze a nemzetközi munkásosztály sikeres' harcai­nak. A magyar szakszerveze­tek — lehetőségeikhez mérten — a fejlődő országokban dol­gozó munkásokat az erkölcsi­politikai támogatáson kívül anyagilag is segítik. Az idén első ízben, s ezután minden év május elsején szolidaritási bélyegek kibocsátásával bőví­tik a segítséget szolgáló anya­gi alapokat A tanácsülés fel­hívta a magyar szervezett dolgozóiját, hogy támogassák az akciót. A tanácsülésen foglalkoztak a vietnami nép harcával is, s elítélték a nagyhatalmi ábrán­dokat kergető kínai vezetés' katonai agresszióját. Kitüntetés a Barátság Házában A magyar—szovjet barátság az utóbbi évtizedekben egyik fontos tényezőjévé vált, a szo­cialista közösség megerősödé­sének. Ugyanakkor ez a testvé­ri kapcsolat jelentősen hozzá­járult az ország építéséhez, határainkon belül, illetve le­hetővé tette, hogy gazdasági, tudományos és műszaki együtt­működés keretében cserél­jünk eredményesen tapaszta­latokat, mindkét nép kölcsö­nös hasznára. Hazánk felszabadulásának közelgő 34. évfordulójáról ün­nepségen emlékeztek meg pén­teken a Barátság Házában. Ábel László vezérőrnagy, a BM határőrség országos pa­rancsnokának helyettese, az MSZBT országos elnökségének tagja az évforduló jelentőségét méltatva szólt a hazánkat a Szovjetunióhoz fűző testvéri kapcsolatokról, népeink barát­ságának erősödéséről. Apró Antal, az MSZMP Po­litikai Bizottságának tagja, az MSZBT elnöke 30 szovjet ál­lampolgárnak nyújtotta át a társaság legmagasabb kitünte­tését, az aranykoszorús jel­vényt. Ebben a kitüntetésben részesült a magyar—szovjet barátság elmélyítése érdeké­ben kiemekelkedően eredmé­nyes munkát végző Vlagyimir Jakovlevics Pavlov, a Szovjet­unió magyarországi nagykö­vete is. Az MSZBT aranyko­szorús plakettjével tüntették ki a szovjet déli hadseregcso­port központi művészegyütte­sét. A kitüntetettek nevében Vlagyimir Nyikolajevics Ver- jovkin-Rahalszkij altábornagy mondott köszönetét. Részt vett az ünnepségen Grósz Károly, az MSZMP KB osztályvezetője, a társaság több alelnöke, valamint az ál­lami és társadalmi szervek számos képviselője. Megjelent Jurij Andrejevics Naumenko vezérezredes, a Varsói Szerző­dés tagállamai egyesített fegy­veres erői főparancsnokának magyarországi képviselője és Fedot Filipovics Krivda vezér­ezredes, az Ideiglenesen ha­zánkban állomásozó szovjet déli hadseregcsoport parancs­noka. Tegnap avatták Munkába áll a PVC—II! Pénteken Kazincbarcikán felavatták az V. ötéves terv­időszak legnagyobb vegyipa­ri alkotását, a Borsodi Ve­gyikombinát több mint 11 milliárd forintos költséggel létrehozott PVC—III. gyárát. Az új gyár — mint Szekér Gyula, a Minisztertanács el­nökhelyettese avatóbeszédé­ben hangsúlyozta — egy nagy vállalkozássorozat, a petrol­kémiai központi fejlesztési program része, s ugyanakkor a szocialista gazdasági együtt­működés nagyszerű példája is. E világszínvonalú üzem létrehozásának előzményei, feltételei közé tartozik ugyan­is a magyar—szovjet petrol­kémiai egyezmény, az általa biztosított lehetőségek kölcsö­nösen előnyös kihasználását szolgálja, viszont a hozzá kapcsolódó magyar—lengyel vegyiszál megállapodás, amely lehetővé teszi, hogy hazánk­ban is, Lengyelországban is nagy tételben, gazdaságosan készüljön egy-egy fajta ve­gyiszál. Az avatóbeszéd elhangzása után Szekér Gyula és Simon PÍíl, nehézipari miniszter kitüntetéseket nyújtott át az építők, a szerelők és a mű­ködtetők legjobbjainak. Az ünnepségen részt vett Ábrahám Kálmán, építési- és városfejlesztési, valamint Tre- thon Ferenc munkaügyi mi­niszter is. Thermal a szigeten Budapest űj szállodával gya­rapodott. Pénteken átadták a margitszigeti Thermal Szállót. A 8 emeletes, 216 szobás új épületben egyidejűleg 368 ven­déget fogadhatnak. A hotel elsősorban a gyógyítást szol­gálja, ezért külön terápiás részleget is berendeztek: kád­fürdővel, fogászati rendelővel, tornateremmel, kezelőhelyisé­gekkel és úszómedencével. Az új szállodát Sághy Vil­mos belkereskedelmi miniszter nyitotta meg. Az ünnepélyes átadás alkalmával az építés­ben kiemelkedő munkát vég­zett vállalatok dolgozóinak ki­tüntetéseket. adott át. Szobor, érem, plasztika Essitmok BéBa ssik&iéműheB^éhet? Hegyek karéja veszi körül a pilisvörösvári műtermet, ahol Bajnok Béla derűs energiák­kal dolgozik. Sok öröm érte mostanában; alkotói sikerek, az emberek elismerése. A pilisvörösvári bányászemlékmű Bár egyesek figurát vártak, ma már mindenki érti, hogy a hatalmas tömb a bánya tes­te és a bányász hősiessége egyúttal, szénfalakat és az em­beri helytállást idézi egysze­rűen, monumentális formák­kal. A Tanácsház tér előtti szobor Pilisvörösvár büszke­sége. Vigyáznak rá, szertartá­sok alakulnak körülötte, vi­rágot tesznek talapzatára. A tér szíve e szobor, s a szobor szíve a bányászlámpa, tűz nél­kül is láng, csöndes mementó és jelzés előre. Most annak örül elsősorban Bajnok Béla, hogy eszmét jelöl a mai fiata­lok tudatában, ezért boldog, hogy most mintha hangosab­ban köszönnének ismerősök, ismeretlenek, akik új ismerő­seivé válnak éppen a szobor­tömb megismeréseként. Gon­dozzák, ápolják a szobrot a pilisvörösváriak. Ünnepkor reflektor világítja, s meg­gyullad a bányászlámpában a fény is, az egyetemes tűz, mely bennünk is ég és • égett azokban a bányászokban, akik Három tavasz 1928-ban vállalták a sztrájkot, a megpróbáltatásokat, a har­cot a jobb életért. Plakett a kórházról Elkészült a kerepestarcsai kórház, elkészült Bajnok Béla bronzérme is erről a várva várt egészségügyi létesítmény­ről. Itt is az egyszerűség sű­rítése hozta az eredményt. A Pest megyei térkép körvonalában he­lyezte el a kór­ház főépületének szemmel is követ­hető, domborított rajzát, s ezzel a magától értetődő változattal azt hangsúlyozza az érem, hogy ezért a kórházért az egész megye dol­gozott, százezrek közös munkájá­nak összegződése. Az ihletet az a természetes tény adta, hogy amikor kiment körülnézni éremügyben Ke- repestarcsára, bu­Óvodák tervezője Németh Attila, a budai járási hivatal Alkotói díjas iorvcsoportvezetője Ismerem jól Budapesten a Karinthy Frigyes utca hármat, végigjártam sok­szor a budai járási hivatal aládúcolt épületének sötét zugait, megértőén «hallgatva a szabódást-berzenaedést: Helyszűkében vagyunk, s hozzá a re­ménykedést: Egyszer majd nekünk is lesz szép, új épületünk... Ültem órákat a' hivatal szobáiban, beszélgettem hosszan Németh Attilával, a tervcsoport vezetőjével is. Amolyan jegyzetfüzeten kívüli beszélgetések voltak ezek, akkor kezdődtek mindig, amikor félretettem a tollat. Ez mindig megnyugtatja a szemben ülőket, az új­ságírónak pedig a leghasznosabb pilla­natok éppen ezek, Németh Attila most is készséggel fo­gad: megszokta, hogy néha kérdezek, s akkor azonnal várok választ. Nagy bé­ketűréssel, elnéző mosollyal magyaráz- mutogat kimutatásokat, számokat, so­rolja: mi hol épül, mit terveznek a községek, s a tervekből mennyi való­sulhat meg. Mire kíváncsi? — kérdezi. — A tanácsnál eltöltött huszonöt évére. Városi módon él.íi 1954-ben került a járási tanácshoz: építési előadó volt; dolgozott a me­gyén, Budapesten a XII. kerületben. 1968-ban a járás terv csoportjánál foly­tatta munkáját, itt lett néhány éve csoportvezető. — Szerencse-e, nem tudom, de én vágigélhettem ez alatt a negyedszázad alatt a tanácsok kialakulását, fejlődését — mondja. — Akkor, amikor tizennyolc éves fejjel elkezdtem ezt a munkát, még más volt a feladatunk: kevés be­ruházás, jobbára újjáépítés. Akkor kezdtünk építkezni, az ötvenes évek de­rekán. Ma pedig? A megye legnagyobb járásában 300 millió forinttal gazdálko­dunk. — Mit jelent ez a fejlődés az építke­zésben? — A járás megnövekedett lélekszá- ma, a főváros közelsége, az agglomerá­ciós övezet növekedése, az ingázás új igényt támasztott az emberekben: sze­retnének városi .körülmények között, városi módon élni. Jogos ez a várako­zás, de amíg olyan alapvető gondokat kell megoldanunk, mint az óvoda, az iskola, az egészs'égházak építése, addig sokszor legföljebb csak az emberek türelmét kérhetjük. A kék madár — Van türelmük az embereknek várni? — Gyakran nincs: végigültem né­hány falugyűlést, itt-ott bizony volt mit-hallgatnia a tanácsnak! De ott akadt sok panasz, ahol valóban kevés is a munka. Ahol, még ha a legkisebbet is, de eredményt tud mutatni a tanács, ott megértőbbek az emberek, szívesen is segítenek. Mi is úgy vágyunk vele, hogy oda adunk inkább, oda adhatunk, ahol tudjuk, hogy van mire, kire épí­teni. Akad néhány ilyen községünk. Sorolja a községeket: Budaörsöt, Diósdot, Törökbálintot. Budaörsön a száznapos óvodát, Pilisvörösváron a szá^tizenhét naposat említi. így mond­ja: felépítettük. Nem túlzó a többes szám: a járás hait óvodáját Németh Attila tervezte, társadalmi munkában. — A cigány lakásokkal kezdődött — mondja.'— Az épülő házakhoz megkap­tuk a mintaterveket, kicsi, rossz elosz­tású lakásoknak tűntek, itt-ott' módosí­tottam rajtuk. Fel is épültek a házak, nagy ünnep volt a járásban, régi gon­don segítettünk. Akkoriban megjelent egy cikk is: Leszállt a kék madár, éz volt a címe. Azt akarta jelezni, hogy valami megvalósult a nagy álomból. — Hogyan született az óvodatervezés gondolata? A megye elismerése —: Azt is a szükség hozta: szinte hincs olyan községünk, amelynek ne lennének óvodagondjai. Ügy mondom mindig, hogy ha van két óvodám és öt pályázó községem, akkor azt a kettőt az öt közül bármelyiknek adhatnám, igénye mindegyiknek megalapozott. Óvodára volt tehát szükség és kézen­fekvőnek tűnt házon belül megoldani a tervezést. Mint gyakorló óvodáspapa, nagy érdeklődéssel dolgoztam: saját ta­pasztalataim alapján gondolhattam be­le a tervekbe a jobb megoldásokat. Aztán, hogy az elsőt megcsináltuk, úgy kiváltuk bele magunkat a munkába: jó j átéli, ám komoly, izgalmas feladat volt. A tervezés költségeit most számolta ki a megye kérésére: hatszázezer forint fölött is lehet az összeg, ennyit ajándé­kozott a járásnak. Melyik a legszebb? — kérdezem. — A vörösvári — mond­ja —, azt mutogatjuk a világnak, de meg is nézheti bárki! És a legkedve­sebb? — Melyik lehetne? Hát az ürömi! Odavalósi vagyok, de kapok is eleget, hogy nem' gondolok a községre. Igazuk lehet, de én nemcsak Ürömig látok, nem is láthatok csak odáig. Egy egész járás gondjait kell szem előtt tartanom. De az óvoda, az nagyon szép lett.” Ez a hat óvoda alapozhatta meg a kitüntetés — az Alkotói díj — adomá­nyozását, Németh Attiláriak, az önzet­len tervezőnek. — Hogy gondoltak rám, az nagy megtiszteltetés. Í3a hát ilyesmit az ember nem dicsőségért csinál. Én meg különösen nem vágytam soha kitünte­tésre. Apám példája volt előttem min- .dig: asztalos volt, jó mester, de rossz üzletember, örök életében pocsékul kalkulált. Én akkor megfogadtam, hogy inkább keveset várok és ami azon túl jön, az dupla örömöt hoz. Most helye van az örömnek. Az Al­kotói díj az egész megye elismerésének jelképe. Major Árvácska dakalászi ácsokkal, rácke­vei asztalosokkal, érdi mun­kásokkal találkozott; ott volt egész Pest megye. Ott és azonnal született meg az érem, Bajnok Béla és a való­ság közösen komponálta. így szép; egyszerűsége révén, mely társadalmi összefogást örökít meg bronzzá nemese­dett formájában. Újabb művek Bajnok Béla friss és fárad­hatatlan. A Budakalásznál épülő Omszki park érme, Se­rény Róbert plakátja és Fjo­dor Bugajenko szovjet szob­rászművész plasztikája alap­ján a Tanácsköztársaság és at Omszkban harcoló magyar in­ternacionalisták, továbbá . Li­geti Károly emlékére készült. Ezúttal is a benyomás élmé­nyét sűrítette az érem végle­gesített alakzatává. A már is­mert művek arányos idézetét a szöveg plasztikai anatómiá­jával fokozta úgy, hogy az érem önállósága nem sérti Be- rény és Bugajenko értékeit. Bajnok számára az elődök tei- jesítm&fiye forrás, nem ismét­lés. Érem készül a Rozmaring Tsz-nek és az XJtjavító mun- ,Jcásofc-nak, mely az átívelő híd lendületes vonalával, a gépek sorakozol ával méltó emlékjele minden utak építé­sét befejező emberi szorga­lomnak. Ötletes megoldás a Három tavasz éremfelülete is, melyet két oldalra tervezett. Az egyik lapon virág látha­tó, a másikon e virágból szü­letik a csillag és az ember, e hármas tavasz hordozója, 1848, 1919, 1945 összefüggő igazságával. Nagy tervét is elmondja, azt, hogy a Kubi­kosemléket is elkészíthesse.* A kisplasztika már kész, a dra­périával letakart talicska telí­tett szinte az emberi verej­tékkel is, meinen tó ja annak. Ügy érzem, tárgyilagos va­gyok, amikor megállapítom: ebben az alkotásában Bajnok Béla sikerrel folytatta Hagy Balogh János felejthetetlen kubikosait. De sok kubikos dolgozott. hajdan Pest megyé­ben, vasúti töltéseken Abony- tól Tárnokig. Felejthetetlen kubikusok Ragadjuk még az alkalmat, s támogassuk Bajnok Bélát szándékában; készítse el nagy méretben a Kubikost, s közös jószándékkal, emlékezéssel avassuk fel valahol Dabas, Nagykáta, Monor környékén. Mindegy, hogy hol, csak az eszme öltsön szobortestet a mi tájainkon, Pest megyében. Losonci Miklós í 1 I A kercpestarcsal kórházért emlékplakett

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents