Pest Megyi Hírlap, 1979. március (23. évfolyam, 50-76. szám)
1979-03-04 / 53. szám
Négymillió lakás Ennyi, sőt valamivel több lesz az ország lakásállománya a második hosszú távú — tizenöt éves — lakás- építési terv végrehajtása után. Bő egy , évtized elteltével, 1990-ben. S akikor, ha a programba foglaltakat sikerül maradéktalanul végrehajtani. A változás térképének léptéke: 1950 és 1990 között, tehát négy évtized alatt 2,7 millió lakás épült, épül fel összesen, 1990-ben minden száz lakásból hetven lesz az, amelyet jnár a felszabadulás után emeltek. Jelenleg az országban tető alá kerülő minden tíz lakásból egyet Pest megye mondhat a magáénak. Másfél évtizedre visszatekintve a tizenkilenc megye közül minden esztendőben Pest megye állt a lista élén az épített lakások számát tekintve. Ugyanakkor a teljes lakásépítésen belüli aránya alapján az utolsó helyet foglalta el. Minden esztendőben. Meg kellett tanulni Tizenhatodik esztendejét tölti szélben, napsütésben, esőben, fagyban az állványokon Török István. A Pest megyei Állami Építőipari Vállalat munkása az ács-állványozó mesterséget sajátította el, részese volt ipari csarnokok kialakításának éppúgy, mint lakások tető alá hozásának. Megjárta Szigethalmot, Szentendrét, Gödöllőt, Budaörsöt s Vácot, ahol most is dolgozik, többször. Harmincöt esztendős. Mennyi lakást segített a műszaki átadásig? Elmosolyodik: Ezt már egyszer megkérdezte a kisebb fiam is, mondtam neki, egyet sem meg mindet. Ma egyetlen ember sem épít maga lakást, azt csinálja, amit ráosztanak, s azután megy tovább, a következőre, a tizede sem jut rá az egészből, ezért övé a minden meg a semmi. Mások a mostani lakások, mint amilyeneket kezdetben csináltak? Mások, szebbek, jobb bennük a berendezés. Akkor festett falak voltak, most tapétásak, más a padló, s így tovább. A lakó ezt látja. Mi meg elsősorban azt, hogy meg kellett tanulni a szerkezetépítést, a panelt, a zsalut. Amikor én még ipari tanuló voltam, tátottám a szám a panelra. Azaz nemcsak a lakások mások, hanem az építésük is az, a korábbiakhoz képest? Igen. Köny- nyebb? Azt nem mondhatnám. Pontosabb munkát kíván, jobban kell figyelni a rajzokra. Milyen lakása van a lakásépítőnek? Én elégedett vagyok vele. Magam csináltam, segítséggel persze. Családi ház? Az. Miért? Nem tudnám megszokni ezeket a nagy házakat. Parasztok voltak a szüleim, úgy nevelkedtem föl, hogy egy hatalmas udvarban rohan- gászhattam. Hol van az a ház? Radon. Mennyi idő alatt készült el? Két év. Mekkora? Három szoba, minden más helyiség, 116 négyzet- méter. Kölcsön van rá? Van. Tör- lesztem még tizenegy évig, akkor telik le. Nem akartak vállalati lakást kérni? Nem, én mindig saját házat akartam, a feleségem megint- csak, így egyezett a gondolkodásunk. Szeretem a kertet, most már időm is van rá, inért míg a ház készült, addig bizony nem akadt félórám sem. Mióta lakik a sajátjában? Négy esztendeje. Addig? Apá- méknál voltunk. Püspökhatvanban. Szorosan, de békességben. Vállal maszekban munkát? Nem. Pénzért sem. Volt ismerős, akinek segítettem, meg azoknak természetesen visszaadtam a munkát, akik nekem jöttek el segíteni, de mást nem. Elég az, amennyit itt kell csinálni. Pihenni is kell, másként nem bírná az ember. Annyira szoros a munkatempó? Erre a következőt tudom mondani: hoppra kopp jön, s ez a nagyon fárasztó. Nincs mindig minden kéz alatt, ez a baj. Szidjuk a főnököt, ö a főbb főnököt, az a központot Pesten, a központ meg a többi céget; sok az idegeskedés. Lehetne idegeskedés nélkül is csinálni? Biztosan lehetne, de mindenütt ez megy. Az öcsém a negyvenhármas építőknél van, ott sem megy különbül. Pedig az a legnagyobb lakásépítő az országban. Valahogy az az érzésem, mintha több lenne a munka, mint amennyi az ember, az anyag, a szerelvény. Hálátlan szerep akkor az építőé? Nem mondanám, én például kitüntetést is kaptam, rendes a keresetem, s ami a fő: nem kell összehajtanom magam a műhelyfalon belül. Dolgoztam például az autógyárban, hát én azt nem bírnám. Itt, amikor készen vagyunk egy-egy szint előkészítésével, fölnézek az égre, kék, mosolyog rám a nap. Mindig látom az eget. S Ha csúfan szürke, ködös? Nekem akkor is mosolyog, s mindig közelebbről, ahogy megyünk az emeletekkel fölfelé. Merész tervnek látszott Ä lakásépítés első — s történelmileg is a legelső — távlati tervét 1960. január 10-én fogadta el a Minisztertanács. A határozatban szereplő egymillió új otthon kialakítása rendkívül merész tervnek látszott; akkoriban egy-egy évben 52— 54 ezer lakás kerülhetett átadásra. A lakásépítés második hosszú távú tervét most 1979. február 22-i ülésén fogadta el a kormány. A legutóbbi esztendőkben tizenkét hónap alatt átlagosan 88—93 ezer új otthonba költözhettek be a lakók. A lakásépítés új távlati terve 1990-ig összesen 1,2 millió otthon megteremtését jelölte meg célként, amit már senki nem tart rendkívül merész vállalkozásnak. Hozzászoktunk ahhoz, hogy a lakásépítés magas színvonala — a tízezer lakosra jutó újonnan épített lakások száma alapján Európa élmezőnyébe, első hat országa közé tartozunk — természetes kísérője lett mindennapjainknak. A negyedik ötéves tervben 136 milliárd forintot költöttek állami erőforrásokból lakásberuházásokra, az ötödik ötéves tervben, tehát a mostani időszakban ez az összeg 207 milliárdra emelkedett; napjainkban a népgazdaság teljes beruházási kiadásainak minden öt forintjából egy forint a lakásépítést szolgálja. Elég lesz egy adósság Idén 4,4 millió forintja van állami támogatásként célcsoportos lakásépítésre Abony nagyközség tanácsának. Néhány esztendeje még nagy újság volt az első, emeletes lakóházak föltűnése a településen, most már nem találnak semmi különlegességet benne a községbeliek. A legutóbbi esztendőkben Abony- ban az újonnan felépített lakások száma egyszer sem ment 110 alá, azaz itt annyi otthon fölé kerül tető, mint,— Albertirsát leszámítva — a járás többi községében összesen. S a lakásépítés mégsem csökkenő gondja a - település tanácsának, lakosságának. Igaz, a széljárás némileg változott. Korábban döntően új lakások épültek, s maradtak a régiek is. Most egyre gyakrabban a régiek helyett — és helyébe — emelik az újakat. A János utca egy cseppnyi házában — valójában: egy ház melléképületében — lakik Misok János a feleségével, s gyermekük is ide születik rövidesen. Harmadik éve házasok, halvány reményük egy szövetkezeti lakásra egyre biztatóbb ígéretté válik, igaz, közben eltelt két év. S ha jól mennek a dolgok, akkor is vár még további két, két és fél esztendő rájuk, amíg a vágyból valóság lesz. Türelmetlenek? A férfi, huszonhat esztendős, Falurészlet Kiss Attila rajza állattenyésztő szakmunkás, termelőszövetkezeti tag, s felesége — az utolsó hetekben lévén, nem a legkönnyebben viselve áldott állapotát —, szintén termelőszövetkezeti tagként, már szabadságon — nem tartozik a türelmetlen emberek közé. Belátták: azzal sem mennek semmire, ha hetente szaladgálnának a tanácshoz, a szövetkezeti vezetőkhöz, mi lesz, hogyan lesz, mikor lesz. A feleség: Vannak jogosultabbak, ahol már ott a gyerek, kettő is. Akinek eddig ígértek lakást, az megkapta, hát akkor mi is bízunk benne. Addig meg kibírjuk. Anyámék odaadták ezt a kis házat, mert a nagyobban, látta, amikor bejött, már nem férnénk el, hiszen a nővérem, az ura, a két gyerekük, apámék, még három testvérem... Itt külön vagyunk. Fizetni neun kell, takarékoskodhatunk. Mennyi pénzüket tették félre? Az esküvő utáni első hónaptól eddig hatvankétezer, forintot. A férfi: Azt szeretnénk, hogy a lakás- befizetés után maradjon berendezkedésre is, mert elég lesz egy adósság, a részlet, nem akarunk kérin- csélni kölcsön, meg az az igazság, nagyon nem is lenne honnét kérni. Két-háromezer forintot még tudnak adni az embernek, de tízet?!- Hallottak arról, hogy állami célcsoportos lakásépítés? Nem. Erről nem. Az valami akció? A férfi úgy néz rám, mintha valami új lehetőséget hoztam volna szóba. Nem akció. A lakásépítés egyik formája, a tanácsi rendelkezésű otthonokat ennek keretében készítik. Tudják, Abony ban mennyi lakás épül egy-egy évben? A férfi: Sokan építkeznek nálunk, szinte nincs olyan utca, ahol ,ne akadna új ház. Maguk nem akartak családi házat? Az asszony: Nem, elég gond van egy lakással is, nemhogy házzal. Éltek már emeletes házban, közvetlen közel idegenekhez? Nem, ha mások megszokták, akkor mi sem pusztulunk bele. Honnét vették az ötletet, hogy szövetkezeti lakást kérjenek? A szövetkezetben már voltak, akik ilyet kaptak, más szövetkezeteknél is, hát kértük. Senki nem mondta, hogy miért akarjuk, csak azt, várni kell, majd sor kerül rántc. Mié# jobb éz, mint a családi ház?” A férfi': Megnéztük, sokkal kedvezőbb a kölcsön kamata, meg a törlesztés ideje, mint ha magunk építenénk. Mennyit keresnek?, Misokné: Jani hatezer forint körül, igaz, neki azután nincs se ünnep, se nappal, éjjel, amikor szolgálat van, akkor menni kell. Én úgy lcét és fél ezer, háromezer forintot. Rövidesen megszületik a gyerek, amíg a lakás meg nem lesz, jön testvére? A férfi .nyitná a száját, de asszonya megelőzi: Ezt nem tudni, nem számítgatjuk, ha jön, itt lesz, elférünk itt négyen is, hozzászoktam én a sokadalomhoz, úgy nőttem fel. Ha. jönne az újabb kicsi, az segítene esetleg a lakáshoz jutásban is, erre nem gondoltak? A feleség, erőteljesen: Nem! Én ismerek három olyan családot is, ahol kimondottan arra ment a dolog, hogy a három gyerekkel beállíthassanak a tanácshoz, nosza, hol a lakás. Ebből nem kérek, mert hallaná csak, mit mondanak az emberek! Mit? Cifrákat. A három gyerekre, azok miatt? Nem, hanem hogy olyan nagyon gyorsan meglettek. Készakarva. Ez nem tetszik másoknak? Ez. Szembenézünk a tényekkel Az MSZMP Központi Bizottsága és a Minisztertanács 1970. április 16-án együttes ülést tartott. Az ott elfogadott határozatban a többi között ez áll: „A lakásépítés és -elosztás mai rendszerének legfőbb problémája az, hogy a jelentős lakásépítés ellenére rendszeresen újratermelődik a lakáshiány; ez fékezi bizonyos rétegek szociális helyzetének javulását, és negatívan hat a nép- szaporulatra. Az állandósult lakáshiány körülményei között kialakultak az elosztásban, a fenntartásban a „hiánygazdálkodás” jellegzetességei: a bürokrácia, az állam és a lakosság ellenérdekeltsége, s ezek politikai elégedetlenségnek is táptalajt nyújtanak. A helyzeten úgy kell változtatni, hogy reálisan szembenézünk a tényekkel, s megoldjuk az arra érett problémákat.” A határozat hozatalának esztendejében 6868 lakást építettek fel Pest megyében, öt esztendő múlva, tehát 1975-ben 9660-at. A két vezető testület együttes útmutatása termékeny talajra hullott a megyében, ami a lakásépítés egészét illeti. Közben azonban egy kedvezőtlen folyamatnak is szemtanúi lehettünk: amíg 1970-ben a megyei lakásépítésből 14,9 százalékkal részesedtek az állami erőből emelt otthonok, 1975-ben ez az arány 19,3 százalékra emelkedett, de előtte és utána is alig haladta Szentmártonkdtai utca Mohi Bertalan rajza meg a tíz százalékot. Természetesen : a magánépítkezésekhez jelentős az állami segítség, hiszen a kölcsönök nélkül aligha hozhatnának tető alá évente a megyében 7200— 7500 új, magánerőből megvalósult otthont. Mégis, az építkezők tábora nem azokból áll, akik állami forrásokból létesített lakásokra várnak; ez .utóbbiaknak nincs más lehetőségük. S mert a hetvenes esztendőkben tizenkét hónap alatt — a minimum és a maximum értéket említve — a megyében 868, illetve 1865 lakást adtak át állami fedezetből, s mert egyetlen városban — például Vácott — 1200—1700 között van a lakásigénylők száma, nem nehéz rájönni; a lakásépítésen belül égetően szükséges növelni a bérlakások arányát. A kormány 1979. február 22-i ülésén elfogadott távlati program e részesedés mértékét — az 1980 utáni esztendőkben — harminc százalékban jelölte meg. Országos átlagban. Nagy kérdés, s nem egészen alaptalanul félve feltett kérdés: milyen arány alakul ki majd a megyében? Mert ezt akkor döntik el, amikor a •célcsoportos lakásépítés jDénzügyi forrásait egy-egy középtávú terv idejére országosan felosztják. Már most törjem a fejem? Sok mindenről álmodozhat az ember tizenéves korában, s álmodozik is, ámde lakásról? A távoli jövő ködében rejlik az a gond, ami majd nehéz lesz, ha lesz; most még játszhatunk vele. S játszunk, Temesi Klárával, a nagykátai Damjanich János Gimnázium és Kertészeti Szakközépiskola másodikosával, aki még nem döntötte el, mit csinál, ha végez, hová megy, milyen munkát szeretne kapni. Szüleivel lakik, helybeli, másutt nem élt, mint itt, a házat, ahol fölnövekedett, nem véli valami jónak, más nincs benne, mint villany, s ezt ő — szava szerint — nagyon kevésnek, ma már semminek tartja. Mi akkor á valami? Rendes fürdőszoba, gáz, villany, mindenkinek külön alvóhely. Otthon nincs külön szobája? Két szoba van. Az egyikben apám, anyám, a másikban én az öcsémmel. Zavarják egymást? Nem szeretem az örökös igazodást. Például: szeretnék átöltözni, mondom az öcsémnek, eredj ki. Röhög, nem megy. Akkor foghatom a ruhám, vihetem át az örege- mék szobájába, ilyesmik. Jobb az, ha mindenkinek van egy kis zug, ami csak az övé. Még a Népszabadság is ezt írta, az Otthon rovat. Milyen lakást szeretne? Nagyot. Világosat,. ahol értem van minden, s nem én a lakásért. Miért, most maga van a lakásért? Anyám örökösen azzal jön: így vigyázzunk, úgy vigyázzunk, mert ő nem győzi a takarítást. Maga nem segít neki? Tanulok, ilyesmire nincs időm. Dolgozik az édesanyja? Igen. Mit csinál? Munkás, gyári munkás, az Egyesült Gyógyszergyárban. Akkor bejár, ingázik, ugye? Igen. Maga meg az öccse nem tudnának neki segíteni a lakás rendben tartásában? Az én dolgom a bevásárlás így is, sokszor a főzés. Éppen elég. S ha a saját lakását kell takarítani? Majd géppel, gépekkel. Én minden lehető gépet megveszek majd. S megkérem a férjem is. Apukám is segít otthon. Mit gondol, hogyan lesz lakása, ha majd férjhez megy? Építenek, igényelnek, elköltöznek máshová? Na, ezen már most törjem a fejem? Minek? Először is: szeretnék továbbtanulni, főiskolára vagy egyetemre menni. Azután: én hiába tervezem ezt meg azt, ha mondjuk férjhez megyek valakihez, aki pesti, nem jön vidékre, én megyek hozzá. Azt mondta, tágas, világos lakást szeretne, de hogy hol, hogyan, az nem fontos? Nem, az nem fontos, az majd kialakul. Mit ért azon, hogy tágas? Legalább száz négyzetméter. Most mekkora a szülei háza? Nem is tudom, talán hatvan, vagy hetven? Nem tudom, de kicsi. Igények, aggodalmak Pest megyében az első távlati lakásépítési terv végrehajtásának kezdetekor az összes otthonok hatvan százaléka mindössze egy lakószobát foglalt magába. Arányuk 1978-ra negyvenegy százalékra csökkent, de: ez a negyvenegy százalék még mindig valamivel több, mint 132 ezer lakás! Óvakodni kell tehát a számok könnyed kezelésétől, hiszen szemben a megye 41 százalékával, országosan mindössze 30 százalék az egyszobás otthonok aránya a teljes lakásállományon belül. Igaz, az 1970 és 1978 közötti években a száz lakásra jutó lakók száma a megyében 327-ről 301-re csökkent, ez azonban érthetően statisztikai átlag. Figyelmeztető: az újonnan épített lakások 18—21 százaléka a megyében még mindig egy, másfél szobával rendel1 kezik csak, a legutóbbi három esztendő adatai alapján, míg országosan' arányuk mindössze hat, hat és fél százalék. S ami igazán meghökkentő: van a megyében olyan városi!), ahol a felépített lakások 39 százaléka legfeljebb másfél szobás. Kínzó kérdés: mit old meg az ilyen lakásszaporulat? Átmenetileg talán valamit enyhít a gondokon. Hosszú tóvon azonban új és újabb lakásigények potenciális forrásait teremti meg. Az egy szobával épített lakások átlagos alapterülete 37 négyzet- méter volt 1977-ben a megyében. Ez elegendő akkor, ha egy személy, vagy — még, már — gyermeket nem nevelő házaspár költözik az ilyen lakásba. Az egy szobás otthonok többségét azonban nem ilyenek népesítik be! A terhek súlyáról sokat mond az is: a megyében az ország népességének 9,1 százaléka él, ugyanakkor az országos lakásállomány 8,7 százaléka található ezen a közigazgatási területen. A népességből való részesedés folyamatosan növekedett 1970 óta — természetesen: előtte is —, ugyanakkor a lakásállományból a megyére jutó darab változatlan maradt; a kommentár fölösleges. A kérdés azonban nem fölös: hol az a határ, ahol a mennyiségi változás minőségi változásba csap át, csak éppen negatív előjellel? Azaz, nyersen kimondva: meddig képes a megye úgy viselni a bevándorlás hullámait, hogy ennek következményeit nem érvényesítheti a lakásépítésben, a közművek fejlesztésében, általában mindabban, amit a lakosság kommunális ellátásának neveznek?! Az MSZMP Központi Bizottsága 1978. október 12—i ülésén, a lakásépítés és -gazdálkodás 1990-ig szóló tervének irányelveit előterjesztve Havasi Ferenc, a Központi Bizottság titkára az előadói beszédben rámutatott: „Az új, 1990-ig szóló lakásépítési és -gazdálkodási terv javuló lakás- helyzetre, magasabb ellátottsági színvonalra épül. A fő társadalompolitikai cél továbbra is az önálló lakások iránti'igény fokozatos kielégítése, az egyensúly közelítése a lakások mennyisége és az igények között. Feladatainkat növeli, hogy a lakásellátás színvonalának társadalmi megítélése is gyorsan változik. Ma mások a gondok, mint a hatvanas évek elején voltak. Mai. gondjainkat — az önálló lakással nem rendelkező családok még mindig nagy száma mellett — a jobb, korszerűbb, nagyobb alapterületű laká- sofc iránti fokozódó igények kielégítése jelenti.” MÉSZÁROS OTTÓ
