Pest Megyi Hírlap, 1979. március (23. évfolyam, 50-76. szám)

1979-03-28 / 73. szám

Mintha maguknak épülne

Pillanatkép a szigetszentmiklósi lakótelepen

örülnek a napsütésnek. Tán még a szélnek is, hiszen így gyorsabban, jobban szárad a friss betonozás, a tapéta, a szigetelések.

Először az épületek között nézünk körül — valamennyi négyemeletes lesz —, Horváth Gyula, a Pest megyei Állami Építőipari Vállalat művezetője kalauzol.

— Nézze csak! Most készül a Xl-es épület, a talajviszonyok miatt ez is résalapozással. S hogy értsem is, mit jelentenek szavai, hozzáfűzi. — Hét méter mélyre helyezik le a betonrésalapokat — oszlopokat —, s azokra kérülhet majd a gerendarács és rá a fogadószint.

tágas két és fél szobás lakásban, mintha a sajátja lenne.

— Eredeti szakmám festő és mázoló — meséli közben —, ipari tanulóként kerültem a vállalathoz. Kis megszakítással már 19 éve itt dolgozom. Voltunk már Dunakeszin, Gödöllőn és Szentendrén is, részt vettem vagy 1500 lakás építésében. Nemrégen szereztem meg tapétázásra is a szakmunkás-bizonyítványt. Gyakorlatban nem volt hiány.

Szemet-szívet gyönyörköd- tetőek, hangulatosak a virágos tapétás otthonok. Óvatosan leskelődöm azért, nem látok-e valami hibát, ami bosz- szúságot okozhatna a jövendőbeli lakóknak.

Közben néhányan — ugyancsak a PÁÉV munkásai közül — az ideiglenes utat építik. Előregyártott betonlapokból.

Adnunk kell valamit...

Bármerre nézünk, valóságos nagyüzemet láthatunk. Mintha minden egyszerre készülne: darupálya, tetőszigetelés, a loggiák faburkolata. És érkeznek az újabb és újabb betonelemek csakúgy, mint a beépített szekrények alkatrészei, az ajtók, az ablakok, a vasanyagok.

— Eddig négy épületet szereltünk össze, ha sikerül tartani az ütemet, még az első félév végén beköltözhet 210 család — folytatja a művezető.

— Rajtunk nem múlik a határidő — állapítja meg Franciskovics István, aki két társával éppen befejezte a Vlies épület egyik harmadik emeleti lakrészének tapétázását, s olyan büszkén vezet körbe a

— Mit gondol, mennyibe kerül egy ilyen lakás? — szögezi nekem a kérdést Franciskovics István, észrevéve buzgalmamat. — Pontosan nem tudom, de úgy félmillió forint körül. Ezért ám nekünk is adnunk kell valamit!

Érdemes jól dolgozni

Felkapjuk a fejünket: lövések zaja töri meg a csöndet. A hangok furán visszhangozva konganak. Irányukba indulunk.

— Itt a jogosítványom! Tavaly végeztem el Debrecenben az ÉVM Nehézgépkezelőket Képző Iskolájában a szögbelövő tanfolyamot — száll le a létráról Gonda János. Lentről szemléli a művét: újabb karnis került a helyére.

— Asztalos a szakmám, két éve dolgozom a vállalatnál. Itt lakunk Szigetszentmiklóson albérletben, van egy kislányunk.

Megnyomja az albérlet szót,

Farmosi forintok értéke

Farmos, a maga mintegy 4000 lakosával közepes nagyságú községnek számít. Idei költségvetési bevételét 6 millió 293 ezer forintra tervezték. Ennek csaknem háromnegyede saját forrásból származik. Például 1 millió 613 ezer forintot jelent a lakosság adózása, a termelőszövetkezet 2 millió 129 ezer forint jövedelemadót fizet.

léket vásárolnak. Felújítják az öregek napközi otthonát, korszerűsítik világítását. Az iskola, óvoda, napközi, művelődési ház dolgozóinak bére 1979-ben 2 és fél millió forint, az óvoda kiadásaira 933 ezer, az iskolára 1 millió 723 ezer forint áll rendelkezésre.

A község fejlesztési alapja idén 1 millió 200 ezer forint bevétellel számol.

fel kell rá figyelnem. Gyanúm támad: — Csak nem itt kapnak maguk is lakást?

— Szeretnénk! Azaz reménykedünk. Ügyelek is a dolgomra, minden lakásban. Nem tudhatom, melyik lesz az enyém.

Amint továbbindulunk a kőrútunkon, a művezetőtől tudom meg, hogy tavaly kísérletképpen már bevezették a minőségi bérezést, ám idén januártól nincs pardon senkinek. Attól függ. a kereset, ki, milyen munkát végez.

— Há jó a szervezés, csak akkor haladunk megfelelően — szólal meg Szászi Pál, a csőszerelők brigádvezetője.

Rutinos szakember ő is, 1962 óta megjárt már jó néhány lakótelepet. Legutóbb például Kistarcsán, az orvoslakások elkészítésében működött közre a brigádjával.

Alapoktól - a tetőig

Felkapaszkodunk az épület tetejére, innen belátni az egész nyüzsgő-mozgó terepet. Szívet melengető látvány a hűvös szélben.

Csonki János néhány társával a tetőt betonozza.

— Csodálkozik, hogy kubikus létemre itt talál fönt? Csinálunk mi már mindent; amit éppen kell — egyenesíti ki a derekát.

— Alsónémediből, Dabas- ról, Űjhartyánból járunk dolgozni, megszoktuk az állandó ingázást — mondja. — Szerencsére az elmúlt években sokat csökkent a nehéz fizikai munka.

Téved, aki azt hiszi, manapság könnyebb a kőművesek dolga — jelenti ki-Harsá- nyi Emil. Társaival a felületeket simítja, a sarkokat javítja, sima alapot biztosítanak a tapétázáshoz. Maguk hordják fel a PHV különleges javítóhabarcsot az emeletekre, a műszak végére alig bírják emelni lábukat, kezüket.

— Sokat kell még javítani a szervezettségen, összefüggnek itt a dolgok. Egymásra utaltak a kőművesek, a burkolok, a festők, a villanyszerelők. Ha más vállalattól valók végzik a sokféle szakipari tevékenységet, nem mindig úgy dolgoznak, ahogy mi szeretnénk. Pedig a határidők szorosak. Ennek a háznak például március 31-re kész kell lennie.

Dodó Györgyi

»

Gammasugarak a mákra

Mustárral kevert káposztamag

Csökken a zajhatás

A zajcsökkentés és az elektroakusztikai eszközök továbbfejlesztésének lehetőségeivel foglalkozik az a Technika Házában kezdődött ötnapos tanácskozás, amelyet az Optikai, Akusztikai és Filmtechnikai Egyesület rendezett.

A tanácskozáson több mint 30 előadás hangzik el, többségük az elektroakusztikai eszközök — erősítők, magnetofonok, mikrofonok, hangszórók — gyártásának ipari hátterével foglalkozik. Az elmúlt években az ipar nagyot lépett előre, amit az is jelez, hogy a moszkvai olimpiára több százmillió rubel értékben szállítanak magyar vállalatok különféle stúdióberendezéseket, hangfalakat a közvetítésekhez.

Tanácskoznak a zajcsökkentés eszközeinek gyártási, fejlesztési kérdéseiről is. E téren a legfontosabb feladat a tervezés, a műszaki fejlesztés és a kivitelezés összhangjának

megteremtése. Néhány iparágban máris erőteljes tudományos műszaki fejlesztés folyik, hogy csökkent zajhatású gépeket gyárthassanak.

A budakalászi Gyógynövénykutató Intézetben tíz éve kezdődtek a kísérletek a mák egyelés nélküli termesztésére. Az Izotóp Intézettel együttműködve kidolgoztak egy különleges eljárást, amelyet azóta szabadalmaztattak. Az elmúlt évben már

5 ezer hektáron termesztettek mákot ezzel a módszerrel.

Az eljárás lényege az, hogy az elvetendő mák négyötöd részét sugárkezelésnek vetik alá — 30 ezer röntgenegységet kap a gammasugarakból —, s csak ezután kerül a földbe. A sugárkezelt magok megtartják csírázóképességüket, sőt a besugárzás elősegíti a kelést, s miután a kis növények kibújtak a talajból, elpusztulnak — csak az egyötödnyi, egészséges magról kelt mák fejlődik tovább.

Ezt a módszert fejlesztették tovább, s alkalmazzák néhány éve a káposztára is. A sajópüs- pöki (Borsod megye) Sajóvölgye Tsz évente 70—80 hektáron termeszt zöldségfélét, káposztát, ezért érdeke, hogy ne kelljen sokat palántázni. Másrészt: ha a káposztát sorba vetik és a talaj becserepesedik, nem kel ki — vagy kelés után sokat kell ügyelni. A káposzta- mag elég drága, kár pazarolni. Ezért kérte fel a tsz az intézetet a káposzta egyelés nélküli termesztésének kidolgozására.

Mivel a mustár rokona a káposztának, egy olyan fajtáját választották ki, • amelynek magja fajsúlyban és nagyságban megegyezik a káposztáéval. A mustármagot sugárkezelik, négyötöd arányban ösz- szekeverik a hibátlan káposztamaggal és így vetik a földbe. Tavaly már 5—600 mázsa káposztát termesztettek ezzel a módszerrel Sajópüspökiben.

Az eljárás a vecsési Ferihegy Tsz érdeklődését is felkeltette, szeretnék kipróbálni. Annál is inkább, mert a helyben vetett magot a galambok nemegyszer kiszedték.

Ez az eljárás lényegesen biztonságosabbá és gazdaságosabbá teszi a termesztést.

Az együttműködésről tegnap tárgyalt dr. Földesi Dezső, a Gyógynövénykutató Intézet tudományos munkatársa a tsz vezetőivel. Az idén 5—10 hektárra való magot tud az intézet biztosítani. Várható, hogy Vecsésen, a káposztatermesztés hazájában is meghonosodik ez a hasznos eljárás.

P. J.

Felvásárlás a budai járásban

Befejeződött a szerződések megkötése a budai járási áfésznél. Az idei esztendőre 25,5 milliós felvásárlást terveztek a háztáji termékekből, illetve a gazdaságok termelői szükségletének a beszerzésére. Ez utóbbiak közül a szálás takarmány, valamint a termény- és táptakarmány beszerzési értéke meghaladja a 7 millió forintot, a faiskolaié pedig a 4,5 milliót.

A kistermelői áruk közül a gyümölcs játssza a legnagyobb szerepet; a tavalyival nagyjából azonos értéket, 4,3 millió forintot képvisel a tervben, az ugyancsak előszeretettel tenyésztett nyúl pedig 3,7 milliót. A szövetkezet a háztáji gyümölcsre, illetve zöldségre a megyei Zöldért 1 Vállalattal kötött szerződést.

Vágányfejújítási munkálatok

A Budapesti Közlekedési Vállalat gépészeti csoportja vágányfenntartási munkát kezdett a csepeli gyorsvasút vonalán. A korszerű osztrák gépek előreláthatóan két hétig dolgoznak e területen.

Népfrontelnök Áporkán

A teunlakarás készsége

Az utóbbi majdnem 800 ezerrel több,

mint amennyivel az ötéves terv kidolgozásakor számoltak, és ez a szövetkezet kedvező eredményeinek köszönhető.

A költségvetés kiadásaiból a közvilágítás áramköltsége 240 ezer forintot tesz ki. Több mint félmillió az egészségügyi dolgozók bére. Idén a 2. sz. orvosi körzetnek EKG-készüA műtrágyázás a mezőgazdaság leggyorsabban megtérülő befektetése — bizonyítja az a központi vizsgálat, amely a felhasználással kapcsolatos tapasztalatokat elemezte. A felmérések tanúsága szerint szakszerű műtrágyázással két- háromszorosan megtérülnek a kiadások. Az idén a tavalyinál több mint 8 százalékkal nagyobb készletek állnak rendelkezésre, így az üzemek élhetnek a hatékonyságjavítás lehetőségével. Tavaly egy hektár mezőgazdasági területre 238 kilogramm hatóanyag jutott, idén 240 kiló feletti mennyiséggel számolnak.

Az értékelés szerint sok függ attól, hogy milyen szak- szerűséggel használják fel a vegyi anyagokat. Két termelési rendszer tangazdaságai adatainak összehasonlításából például kiderült, hogy a magas termésátlag általában hatékonyabb műtrágyázással párosul. A 65 mázsát meghaladó kukoricatermést elérő gazdaságokban például, ahol 350— 500 kiló hatóanyagot használEzt az összeget egyebek közt járdaépítésre (200 ezer), a köz- világítás bővítésére (30 ezer), könyvtárgyarapításra (20 ezer), a sportkör támogatósára (30 ezer), illetve a sportpálya kerítésének építésére, lőtér létesítésére (50 ezer) fordítják.

A fejlesztési alap további 865 ezer forintját az ivóvíz- ellátás javítására tartalékolják.

tak fel hektáronként, 4,6—8 kilogramm hatóanyag jutott egy mázsa szemtermésre. Azokban az üzemekben pedig, ahol 45—50 mázsa körül alakultak a hozamok, 11—15 kiló, tehát lényegesen több hatóanyag jutott egy mázsa szemtermésre. Ez természetesen növelte a költségeket is.

Mindebből következik: a helyi adottságok és a termelés egyéb feltételei meghatározzák a szükséges műtrágyamennyiséget. Az agronómu- soknak azonban mindenképpen a műtrágya teljes megtérülését kell figyelembe venniük — amint arra a vizsgálat is figyelmeztet.

Arra is figyelmeztet a központi vizsgálat, hogy vannak még mindig mostohán kezelt területek is a műtrágyázásban. Például viszonylag kevés tápanyagot adnak a napraforgónak. De még ennél is rosszabb a helyzet a szálas takarmányoknál és a gyepterületeken, ahová hektáronként csak néhány kilónyi műtrágya jut. Ezen változtatni kell.

A harminc pár láb végig- trappol a folyosón, énekük a falról hullik vissza: Kossuth Lajos azt üzente; a dallam ritmusát csoszogás kíséri. Megjött a siserehad — magyarázza a hangjáték titkát a vezető óvónő. Széktologatás, kanál- csörrenés, az ebéd zörejed. A heti étrend a falon mára gulyáslevest, túráslepényt ígér. Előttünk a tálban is ott gőzölög a tészta; míg elismerésül újabbat veszek, Kovács Jó- zsefné vezető óvónő, áporkai népfrontelnök mesél.

Szülők segítsége

— Anyám gondolta ki a jö- vőmet: tanítónak vagy óvónőnek szánt. Kőbányai munkásasszony volt, számára ez a két foglalkozás jelentette a megbecsült munkát. Annak idején, amikor tizennyolc évesen megérkeztem első munkahelyemre, Felsőtárkányra, százszor megbántam, hogy rá hallgattam. A tanácselnökasszonyt a határban találtam, éppen kapált, összecsapta a kezét, amikor meglátott: Maga óvónő — ezt kérdezte —, de hiszen itt még óvoda sincs! Legszívesebben visszafordultam volna. Ma már látom: anyám helyesen döntött. Huszonhat éve vagyok óvónő, ebből húszat itt Áporkán dolgoztam.

Kicsi az iroda, középen íróasztal. Az asztalon könyv: A népfrontmozgalom Magyarországon; a könyv alatt újságok: megyei hírlap, Népszava, Lobogó (Látja, mire rá nem lehet venni az embert. A múltkoriban volt Lacházán egy Lobogó-ankét, vetélkedővel, ott nyertem egyéves előfizetést.) Az irodában gyerekbútor, az egyik fotelba népes mackócsalád vackolta be magát; az asztalon, a falon kézimunka.

— Helyszűkében vagyunk, de már az is nagy dolog — mondja Kovács József né —, hogy van hova leülni! Elkelne még egy-két szoba: hatvan helyett majd nyolcvan gyerekünk van. De amikor a községnek olyan gondokkal kell küszködni, hogy ha leesik az eső, az emberek nem jutnak el a buszmegállóba, akkor mi inkább hallgatunk. Ahhoz képest, ahogy kezdtem húsz évvel ezelőtt, kérdezzen meg bárkit milyen is volt a régi óvoda, ez az új, hetvenben épült, nagy fejlődés. Akkoriban azt gondoltuk: sose lesz óvodagond Áporkán, most meg azt keressük, hol szorítsunk a gyerekeknek helyet.

Végigmegyünk az óvodán. Világos terem: székek, asztalok, tányérok, ágyak Hófehérke világából idevarázsolva. Mellette egy másik: berendezése már komolyabb, éz a nagyoké. Szekrényben, polcokon a tudás eszközei: játékok, könyvek, festékek. Ott a legnagyobb kincs is: a minimat; matematikai segédeszköz óvodásoknak.

— Tudja, mennyibe került? Nem találja ki: huszonkétezer- be. Hogy vettük meg? Hát úgy, hogy, amit csak lehet, azt a szülők csinálják meg az óvodának. Egy villanyszerelő apuka éjjel is hajlandó a munkára; szülők festik a termeket, ők csinálják a javításokat is, a megmaradt pénzzel így tudunk gazdálkodni. Szerencsére, a gyerekekért mindent megtesznek a szülők. Legutóbb farsangot rendeztünk, remekül sikerült; tízezer forint jött be. Ilyenkor nem is akarom elhinni, hogy ezek ugyanazok az emberek, akikről egyébként az járja, nehezen mozdulnak.

Virág a ház elé

— Miért: nehezen mozdul; nak?

— Verejtékezhet az ember, amíg valamit elér. Telente még csak foghatók erre-arra, de ahogy bejön a jó idő, mindnek megvan a maga gondja. A kertészkedés, az viszi el az időt. Igaz, az hozza a pénzt is, jómódú emberek laknak errefelé. Tévé, kocsi már nem luxus; Pest közel van: a mozi, a színház nem elérhetetlen. Én a gyerekek öltözékén mérem le, mit változott itt a világ! De a gondoskodás mintha nem alakult volna együtt a jóléttel: annak idején, vörös- kesztes-titkárként nem volt gond rávenni a népeket a falu csinosítására. Volt virág minden ház előtt, dicsőség volt kitenni a Tiszta udvar, rendes ház táblát. Ma? Nézze meg az utcákat. Az időből a közös életre, bizony, kevés jut.

— Mit tehet a népfront?

— Mondjuk a magunkét. Meg néha leteszünk valamit a közös asztalára. Legutóbb egy mini ABC-t A régi boltba már nem lehetett bemenni, szidták a lakosok, akkor határoztuk el, mi, a népfront, kijárjuk az új üzletet. Ott van a sarkon a modem ABC, megnézheti mindenki, tavaly avattuk. De hát néhány ember igyekezete kevés. Ráadásul jobbára nők dolgoznak a szervezetben, a második műszak mellett nagy tehertétel a harmadik. Az kellene, hogy a mi akarásunk tovább terjedjen a községben.

Az elmúlt év augusztusában a mozgalom legjobbjainak kitüntetéseket adományozott a Hazafias Népfront megyei bizottsága. A kitüntetettek egyike Kovács József né volt.

Nem a köszönetért

— Nem gondoltam én semmiféle jutalomra — mondja —, az ember, ha a mozgalomban dolgozik, megszokja, hogy nem vár köszönetét. Igaz, nem is ezért dolgozunk. Ha néha, váratlanul, mint ez a megtiszteltetés is, akad egy-egy dicseret, az további munkára sarkall.

— Mit jelent önnek ez a munka ?

— A tenniakarás készségét: amíg erőmből telik, tegyek valamit a községért.

ál. A.

Gyorsan megtérülő befektetés