Pest Megyi Hírlap, 1979. március (23. évfolyam, 50-76. szám)
1979-03-27 / 72. szám
*kMí$‘im 1979. MÁRCIUS 27., KEDD 3 Tú pont — a gyerekekért Fóti duplázás — összefogással Hajthatatlan következetességgel Beszéigeiés €seiéatyi Dezső vei, a monori járási párfhixoffság e/ső fiikárával — Ha úgy érezzük, kevés a Pénzünk fejlesztésre, két dolgot tehetünk. Az egyik: szo- morkodunk, s minden lehetséges fórümon karunkat széttárva elmondjuk az embereknek, hogy bennünket hiába szidnak például a szűk óvoda miatt. Sajnos, csak eddig ér a takarónk. A másik, számomra rokonszenvesebb lépés: nem panaszkodunk, hanem igyekszünk alaposabban körülnézni a saját portánkon, s a magunk erejéből megpróbáljuk előteremteni azt, ami ma még hiányzik. Kisafagi házak Rokonszenves, határozott a fóti tanácselnök: Tóth Sándor. Az ő szavait jegyeztük. A 14 ezer lakosú nagyközségben az elmúlt időszakban — hasonlóan a többi agglomerációs településhez — jelentősen megnövekedett a lélekszám. A ,c-g£rissebb példa: a kisalagi részen 1973-tól félezer új csa- tádi ház épült fel. A tanácselnök véieménye szerint e helyzetből adódóan a legsályosaob gondot a gyermekintézmények nelyzete jelenti: kevés az óvodai hely, valamint az iskolai tanterem, s ez feszültségeket okoz. Olyannyira, hogy hetven gyereknek — jogos igénylők voltak valamennyien — nem jutott hely az óvodában. — Nagyközségünkben csaknem háromezer tizennégy even aluli él, s az ő körülményeik javítását igyekeztünk Isiemelten kezelni. Azzal is tisztában voltunk, hogy csak akkor érhetünk el számottevő eredményeket, ha átérzik nehézségeinket a helyi üzemek és intézmények vezetői, dolgozók Az elképzeléseket tettek követték. Tavaly szeptembei ben — a X. fóti párbeszéd hagyományos rendezvénysorozatán — látott napvilágot az a felhívás, amelyben a nagyközség gazdasági egységei, intézményed, társadalmi és tömegszervezetei vállalták, hogy közös erővel változtatnak a nemzetközi gyermekév alkalmából a kialakult, meglehetősen bonyolult helyzeten. Az akcióban érdekeitek tíz pontban közzétett vállalásukban elhatározták, hogy egyebek közt a gyermek- és iskolai könyvtárak állományát bővítik, három játszóteret építenek, úttörőszobákat létesítenek, játékszerekkel látják el az óvodákat és az iskolákat Is. Autóbuszt is bizto— Igen, BKV személyzeti főosztály, tessék?! — Szécsi Lénártné buszvezetőt hol találom meg? — Jaj, uram, 26 ezer dolgo- 7,ónk van, kérdezze meg a nyilvántartó irodánkat. — 422—130? — Szécsi Lénártné? Egy pillanat ... a cinkotai autóbusz- üzemnél keresse! — 837—798? — Igen, itt dolgozik nálunk, három óra negyvenkor meg-, találja a garázsban, akkor érkezik Gödöllőről. — Pillanat, fölírom ... tehát tizenöt negyven ... — Nem! Reggel három negyven! — Atyavilág, ember! Lehet, hogy ezért megvet, de én akkor jószerivel még jobban magamra húzom a takarót, úgy alszom! Mikor végez a műszakkal Szécsiné és hol? — Háromnegyed kettőkor a rákoskeresztúri végállomásnál teszi le a 69-es buszt. Megismeri, egyedüli női buszvezető azon a tájon. ★ — Én volnék, igen. Jövök már, .csak még beírom a kilométeróra állását. Ügy, kész, várjon! A hímzésem... megvan. Igen, néha marad pár perc a fordulók között, akkor sítajnak ahhoz, hogy a fóti gyerekek a fővárosba utazhassanak színház- és múzeumlátogatásra. Ezt az egészséges lendületet, tenniakarást igyekezett a nagyközségi pártbizottság és a tanács közösen úgy kihasználni, hogy a falu is gazdagodjon. A helybeliek ugyanis többször is bebizonyították az elmúlt években, hogy lakóhelyükért nagy számban mozgósíthatók: 1976-ban második, 1977-ben pedig a harmadik helyet szerezték meg Pest megyében a településfejlesztési versenyben. A felhívás nyomán ebben a szenemben mozgósították most is az embereket. Az eredmény: az eredeti felhívás alaposan kibővült. A nemzetközi gyermekévben a fótiak ötmillió forint értéká társadalmi munkát vállaltak, s a helyi üzemektől, intézményektől csaknem hárommillió forint pénzügyi támogatást kaptak a gyermekintézmények fejlesztésére. S mennyi pénze volt eredetileg e célra a nagyközségi tanácsnak? Az iskolai tantermek bővítésére tartalékalappal együtt alig több mint négymillió, új óvoda építésére pedig szintén négymillió forint állt rendelkezésükre. A számadatokból I egyértelműen kiderül: az erők összefogása révén megduplázták ezt az összeget. Vagyis minden államilag kapott forinthoz a fótiak saját erejükből hoozzátették a magukét is! Nyolcból tizenhat Mivel gazdagodik tehát Fót a nemzetközi gyermekévben? A kérdésre így válaszolt Tóth Sándor: — Nyolc tanteremmel bővítjük az Arany János utcai iskolát. Betonyp elemekből száz gyereket befogadó óvodát szerelünk össze. Még az idén elkezdjük könnyűszerkezetes elemekből a kisalagi iskola tornatermének építését. Egyébként ez az intézmény — amely már százötven éves — jelentős magújhodás előtt áll: a tervdokumentáció elkészült, eszerint jövőre több tanteremmel bővül. A napközis helyek számának növelése érdekében pedig faházakat állítunk fel. Szép tervek, biztató elgondolások. A mielőbbi megvalósulás érdekében — a művelődési intézményekhez hasonlóan — a fóti nagyközségi tanács kézimunkázom egy kicsit. Fáradt? Én? Ugyan. Egy kicsit. Nem lényeges. Bizony, kettőkor. Akkor kelek. Gödöllőn lakunk, a Csipke utcában. A, nem, nem vagyok odavalósi, Pesten születtem, hat éve költöztünk ki. A kislányom beteg volt, az orvos levegőváltozást javasolt. Azóta, hál’ istennek, semmi baja. Iskolás, persze. A férjem? ö a 73-as vonalán jár, délutános. Nem nagyon találkozunk. Levelezünk, úgy valahogy. Kell valaki mindig otthon, bár a fiunk már nagy, tizennyolc éves. Autószerelő az Ikarusban. Ahogy mondja, ez egy buszos család. ★ — Mióta csinálja? — Február 5-én kezdtem önállóan vezetni. — Itt? — Igen, Pécel és Keresztúr között. — Azelőtt? — Troliztam. Kalauz voltam, később vezető. Tizennyolc éve vagyok a cégnél. — Miért jött át buszosnak? — Mindig ezt szerettem volna. — Dehát nehéz, nem? — Én élvezem, kimondhatatlanul. — Mit? — Mindent. A nyüzsgést, a forgalmat, az embereket. együttműködési szerződést köt a helyi üzemekkel a gyermekintézmények közös fenntartása és fejlesztése érdekében. A település lakóinak önzetlen társadalmi munkája mellett ez is biztosítékot nyújt az elképzelések maradéktalan megvalósítására. A bejárókat is S vajon a fótiak bíznak-e abban, hogy elkészül mindaz, amit vállaltak? Jelentős elképzelésekről van szó, s elég egyetlen határidő-módosítás. — Amit egyszer konkrétan elhatároztunk, annak megvalósításáról nem mondunk le — indokolta optimizmusát a tanácselnök. — Ha úgy láttuk volna, hogy kudarcot vallunk, egyszerűen bele sem kezdünk. A váratlan akadályoktól sem szoktunk megijedni. Elmondhatom azt is, hogy ha átadjuk az új óvodát — a másik hármat korábban már felújítottuk, bővítettük —, akkor 1980-ig minden igény- jogosult gyereket felvehetünk. Többek közt ezért sem hátrálunk meg... A nagyközségi tanács mögött egyébként e nemes célok valóra váltása érdekében felsorakozott a helyi Béke Termelőszövetkezet, a Műanyag- ipari Ktsz, a Papírfeldolgozó Ipari Szövetkezet, s a Mafilm helyi telepe is. Rövidesen felveszik a kapcsolatot azokkal a fővárosi üzemekkel, ahol fótiak dolgoznak: a tanácselnök bízik abban, hogy itt is megértik törekvésüket, s támogatják elképzeléseiket. De segíteni fognak-e például a fővárosi üzemek? — Ügy érziem, igen. Nekik is érdekük — mindenekelőtt a munkaerő megtartása érdekében —, hogy a náluk dolgozó fótiak életkörülményei javuljanak. Megmondom őszintén, mi nem elsősorban anyagi támogatásra gondolunk, hanem arra, hogy meggyőzzük a gazdasági vezetőket: társadalmi munkára elsősorban idehaza jelentkezzenek a bejárók. Akad már jó példánk: az Egyesült Izzó szocialista brigádjai segítenek nekünk az iskola bővítésében. Aligha a véletlen műve: Tóth Sándor korábban tizenegy évig az Egyesült Izzóban dolgozott. Bejáróként. Falus Gábor — És a pénz? — Nem azért jöttem át — Biztos? — Csuklós 79-es trolit vezettem. Arra pótlék járt. Egy ezressel kevesebb van most. ★ — Persze, így is szépen keresek. Havi hat, hat és fél körül. Én vagyok a kasszafőnök otthon, úgy tizenöt összejön hármunktól. Nagy háztartást vezetek. Szombat, vasárnap sütök-főzök. Megy takarékba havonta 3—4000. A srácnak hol egy márkás farmer, hol egy csizma, maszektól persze, más nem is jó neki. Kapott egy MZ-t, összetörte. Vettünk nemrég egy kis Zastavát, magam is le akarok vizsgázni. Nem fogunk összeveszni rajta, nekem főleg szombaton kell, bevásárláshoz. Addig? Hogy leteszem a szolgálatot, itt a keresztúri piacon felpakolok, be az Örs vezér térre, onnét HÉV-vel haza. Másfél óra. Reggel jobb, negyven perc alatt visz a szolgálati HÉV, busz a cinkotai garázsba. — Megéri? — Csinálnám máskülönben? — Hány nő lett buszvezető? — A trolisok közül tizennégyen. — • Ennyien is kezdték az átképző tanfolyamot? — Tíznek nem sikerült a pályaalkalmassági vizsga. — A járás mezőgazdasági üzemeiben a vetésterület minden egyes négyzetméterére kiszórták a műtrágyát — mégpedig repülőről. Ez itt nagy szó. Nem is olyan rég volt, hogy néhány községben még a teljesen ismeretlen lehetőségek közé tartozott a repülőgépes növényvédelem. Mostanában más szelek fújdogálnak errefelé is. Miért? Azt hiszem, majdnem elég, ha azt mondom: minden tsz-elnök agrármérnök a járásban. Akad köztük idősebb, fiatalabb, de egy dologban egyformák: szeretik és értik a munkájukat, szívügyükké vált a gazdaság. Hallgatok. Közben megfogalmazódik bennem: aki mindezt elmondja, annak is szívügye lehet a mezőgazdaság. Gondolataimat nem titkolom. Közlöm beszélgető partneremmel, Cselényi Dezsővel, a monori, járási párt- bizottság első titkárával. Nem tiltakozik. Elképzelések a jövőről — Hogy szakmám, azt tudja. Kár volna tagadnom, nagyon szeretem. De azt már nem mondhatnám, hogy csak ez a szívügyem. Annak is örülök, hogy a járás nagyobb ipari üzemei dinamikusan fejlődnek. Annak pedig még- inkább, hogy egyre-másra épülnek bölcsődék, óvodák, iskolákban tantermek a járásban, nagyrészt a mezőgazdaságban, iparban dolgozó lakosság egyöntetűen vállalt önzetlen társadalmi munkája nyomán. Beszélgetés közben sok mindenre fény derül. Az első titkár megvilágít olyan sajátosságokat, amelyek meghatározzák a monori járás gazdasági, társadalmi életét. A járás településeit összesen 106 ezren lakják, közülük 60 ezren munkaképesek, de 45 ezren bejárnak dolgozni Budapestre, vagy a fővárosi agglomeráció községeibe. A munkaerőmérleg végeredménye: 10 ezer ember a járás iparában, 5 ezer pedig mezőgazdasági üzemeiben keresi kenyerét. Nem sok. Igazán jelentős, markáns ipart a monori járás nem mondhat magáénak, csak — néhány kivétellel — kis üzemeket, ipari szövetkezeteket. — Távolabbi terveink van— Miért? — Pszichikai okokból. — Itt egyedül van. — Ez, ami nagyon rossz! — Nem szeretik? — De, nagyon rendesek a férfi kollégák, kedvesek, segítőkészek. — Hát akkor? — Ha két nő összekerül, már megy a duma, gyerekről, meg minden. — Pletyka? — Az hát! Tudja, milyen jólesik? Sok barátnőm volt a trolinál. — Hiányzanak? — Nagyon. ★ — Hajnalban jóformán üresen megyek ki Pécelre. Visz- szafelé hozom a bejárókat. Kezdetben mind az első ajtónál szállt fel, majd felborult a kocsi. Kíváncsiak voltak, nő a volánnál, ezt már meg kell nézni. Volt, aki hagyta elmenni a korábbi járatot, hogy láthassa a csodabogarat. Most már köszönnek, integetnek. Jó vonal, aránylag csendes, nyugodt Tízet fordulok egy nap. így szépen gyűlnek az óráim, több a szabadnap. Én meg, mivel régi embere vagyok a iiKV-nak, vasárnap is kivehe- tem. Megbecsülnek, igen. Nyugdíjkorkedvezmény, bár ez még odébb van. Ahogy beszállok a fülkébe, minden otthoni gondom kintmarad. Csak a gép van, a forgalom, meg az utasok. Nem hagynám abba a világ sűrű kincséért sem. Antiai György nak tehát az ipartelepítéssel kapcsolatosan is. Lehetőséget kell teremteni arra, hogy a járási székhelyen, a nagyközségekben meghatározó jelentőségű ipari üzemek működjenek, amelyek munkaalkalmat adnak a helyi lakosságnak. Elképzeléseinket természetesen a népgazdaság egészének érdekeihez kívánjuk igazítani, ám nem engedhetjük meg magunknak, hogy fővárosi gyárak apró-cseprő telepeit nyögjük, amelyek elenyészően kevés munkást , — zömmel segédmunkásokat — foglalkoztatnak. termékeik pedig nagyrészt gazdaságtalanok, nem minden esetben feltétlenül szükségesek. Ezek az elképzelések a VI. ötéves tervre vonatkoznak. A járási hivatallal közösen felmérik, mely kisüzemek létjogosultak a továbbiakban, melyek nem. — Szempontok? — Termékskála, a termelés műszaki színvonala, munka- körülmények, szociális ellátás. Feltehető, hogy némely kihelyezett üzem a törzsgyár hajdani — nem éppen elismerésre méltó — átlagbérpolitikájának hagyatéka. A felmérés tapasztalatai adnak majd támpontokat a döntéshez: mely telepeket javasoljuk felszámolni. A felszabaduló munkaerőt a népgazdaság számára hasznos munkahelyekre csoportosítjuk át. — Feltételek? — Az emberek továbbra is helyben kapjanak kereseti lehetőséget, a jelenlegi segédmunkásoknak módjuk legyen szakmát tanulni, korszerű Irises középüzemekben gazdaságosan, megfelelő minőséggel, hasznos dolgokat gyártani. A cselekvés programja Ezek a hosszabb távú tervek a járás ipari arculatának formálásában. Ám napjainkban is akad bőven tennivaló a meglevő — és valóban dinamikusan fejlődő — üzemekben. Javaslom Cselényi Dezsőnek, vegyük sorra ezeket, a járási pártbizottság idei cselekvési programjának tükrében. — Említsük a sorból a Mezőgép monori vállalatát, hiszen egymilliárd forintos termelési értékével ez a legjelentősebb. Gyártmányai ismertek, nem szükséges most felsorolni valamennyit, azt azonban mindenképpen el kell mondani, hogy vágóhídi berendezései egyre keresettebbek a világpiacon. Jelenleg Iránban szerelnek vágóhidat, Kubával folytatnak konkrét tárgyalásokat, valamint a KGST tagországai közül az NDK-val, Hazánkban évente csaknem 2,5 milliárd utasuk van azoknak a vonatoknak, villamosoknak, autóbuszoknak, amelyek a dolgozókat és a tanulókat munkahelyükre, illetve iskolába és onnan hazaszállítják. Valamennyi érintett szervnek fontos törekvése, hogy az utazás minél kevesebb időt raboljon el az emberektől, a közlekedés kulturáltabbá és egyre biztonságosabbá váljék. Bár a helyzet még távolról sem kielégítő, a javulás egyre érzékelhetőbb — ez tűnik ki a közlekedés- és postaügyi miniszter tájékoztatójából is, amelyet hétfői ülésén megvitatott a SZOT elnöksége. Elsősorban a Volán-járatoknál jelentős a fejlődés. Az ország valamennyi olyan községét és 200 lakosnál népesebb települését bekapcsolták a forgalomba, amaly a vasútállomástól két kilométernél táa Szovjetunióval — baromfivágóhidak gyártásáról, helyszíni szereléséről. Tavalyi tőkésexport tervüket nem tudták teljesíteni, nem az ő hibájuk. A legyártott berendezést a megrendelő objektív okokból nem volt képes fogadni. Az idei kereslet, érdeklődés nagyarányú. Lehetőség nyílik tehát a dollár elszámolású kivitel többszörözésére. A cselekvési programban ez áll: a vállalat növelje dollár elszámolású kivitelét. Továbbra is törekedjék a gazdaságos tőkésexport termelésre. Felelős: a vállalat igazgatója., Arról, hogy miként hajtotta végre feladatát a Mezőgép, hogy milyen intézkedéseiket vezetett be s milyen hatást ént el azokkal — a járási párt-végrehajtóbizottság előtt fog beszámolni a vállalatvezetés. A járás egész iparára vonatkozóan szól a cselekvési program takarékosabb anyag- és energiafelhasználásról, a műszaki fejlesztés gyorsításáról, a technológia- és gyártmánykorszerűsítésről, a minőség javításáról, a tőkésimportanyagok pótlásáról hazai megfelelőkkel, a termelési költségek csökkentéséről. Vari mit tenni, való igaz. Egy sereg kötelező érvényű feladat. Nem lehetünk elnézőek — S ha valaha kötelező, akkor most igazán az. A beszámoló taggyűléseken vált nyilvánvalóvá, mennyire tudják ezt a járás kommunistái. Valamennyi pártszervezet elsődleges feladatának tartja a gazdaságpolitikai céloknak megfelelő együttes cselekvés elősegítését, a széleskörű mozgósítást főleg a minőség javítására, a termékszerkezet korszerűsítésére. A kommunisták nem lehetnek elnézőek, ez fogalmazódott meg a taggyűléseken. A pártszervezeteknek fokozatosan érvényesíteniük kell ellenőrző és irányító szerepüket, mégpedig úgy, hogy önmagukkal szemben lesznek a legszigorúbbak. A személyes jó példa a legnagyobb mozgósító erő. Annak, hogy a cselekvési program teljesüljön, lényegében adottak a feltételei. Az első titkár azt is elmondta, hogy a járás ipari és mezőgazdasági üzemei a magasabb követelményekhez igazodva készítették elő az idei terveket, meglehetősen rugalmasan alkalmazkodnak a gazdálkodás változó feltételeihez. A siker továbbra is rajtuk múlik, hajthatatlan következetességgel elérhetik. Bálint Ibolya ! volabb fekszik. A helyközi járatokat sűrítették. A budapesti elővárosi vonatokon ugyancsak enyhült a zsúfoltság, de a csúcsforgalomban még mindig nagy a tömeg. A legforgalmasabb vonalakon — mint amilyen a ceglédi és a nagykátai — az utasoknak több mint tíz százaléka nem kap ülőhelyet. >, A Budapestről hét végén ingázók nehezebb körülmények között utaznak, ülőhely az utasok 85 —95 százalékának jut. Az elnökség ülésén az is szóba került, hogy fokozatosan bővült az utazási kedvezmények köre. Kevés utas előtt ismeretes, hogy tavaly például az állam 12 milliárd forint ár- kiegészítéssel járult hozzá a személyszállítás költségeihez, s évente mintegy 10 milliárd forint ingyenes beruházási ösz- szeget is a közlekedési vállalatok rendelkezésére bocsát. Asszony a volánnál — 223—899? A SZOT-elnökség tárgyalta Eredmények és gondok a tömegközlekedésben