Pest Megyi Hírlap, 1979. március (23. évfolyam, 50-76. szám)

1979-03-25 / 71. szám

XSAVÄ > Lfi.t?uw*&, yt'n*» VI. ÉVFOLYAM, 71. SZÁM ■ - iíiv;».'::. 1979. MÁRCIUS 25., VASÁRNAP f r Alhftenyésztés, kicsiben , Támogatják a kisgazdaságokat A háztájik, a kisgazdaságok állatartóinak, a szarvasmarha-, sertés- és nyúltenyésztőkoek nyújtott állami és szövetkeze­ti támogatás nem újkeletű do­log. Ahogy az állattenyésztés­ben megnőtt a kistermelés je­lentősége, úgy kaptak egyre több kedvezményt, amelyek természetesen egyszersmind a kívánatos irányban befolyá­solják a tenyésztést, s előse­gítik a korszerű tartás felté­teleinek megteremtését. Növekedés A járásban is nagy a jelen­tősége a kisgazdaságok' állat- tenyésztésének. Ennek igazo­lásául egy közvetett adat: a különböző kereskedelmi egy­ségekben négy évvel ezelőtt 775 vagon tápot adtak el; 1977- ben már majdnem a duplá­ját, tavaly pedig majdnem ezerkilencszáz vagon táp és szemestermény fogyott. Eh­hez hozzá kell még számítani az 58 vagonnyi korpát, s azt a rengeteg terményt, amit a kisgazdaságok saját maguk­nak termesztettek. Tavaly még ez a nagy mennyiség sem volt elegendő, s a tavaszi csúcsidő­ben, különösen májusban és júniusban ellátási nehézségek voltak. Szóljunk először az állami .támogatásokról. A tápot pél­dául értékénél olcsóbban ve­hetik meg a kistenyésztők, a szarvasmarhatartást tenyész­állatokkal támogatják. Az ál­lam ösztönzi a termelőszövet­kezeteket és az áfészeket is a segítségadásra, nekik sok fel­adat jut a háztáji és kisegítő gazdaságok állatállományának növelésében. Különösen a nyúltenyésztők szerepe fontos, hiszen ezt a hasznos kis állatot főként a kisgazdaságokban tartják. Az elmúlt években megnöveke­dett a nyúltenyésztők tábora, szakcsoportok szerveződtek, járásunkban az egyik legered­ményesebb társaság a veres- egyháziaké, akik kiállítások­kal is népszerűsítik hasznos időtöltésüket. Nem utolsósor­ban ennek is köszönhető, hogy 1973. óta több mint ötszörösé­re emelkedett a felvásárlás, ráadásul a tavaly átvett 37 vagonba nem is számoltunk bele mindent. A veresegyházi szakcsoporttal például nem a járásbeliek, hanem a Kör- nyei Áfész, Pécel környékén pedig a Vörös Október Ter­melőszövetkezet is átveszi a nyulat. Ezekkel együtt leg­alább 45 vagonra tehető a felvásárolt mennyiség. A nyu- lakat külföldön adjuk el, valutáért. Baromfi, tojás A vágóbaromfi, felvásárlása viszont alig változott az el­múlt időszakban, évek óta 5—S vagon között mozog. Ha­sonló a helyzet a tojással is, ebből évente egy-másfél mil­liót vesznek át, ami elenyésző szám a járás két nagy, tojást adó gazdaságának teljesítmé­nyéhez képest. A Rákosvölgye ás a Szilasmenti Termelőszö­vetkezetből például tavaly ösz- szessn 16 millió tojás került ki, az idei terv 28 millió. A vágósertés felvásárlása 197C-ig többé-kevésbé állan­ia volt; 8 ezer darab körül mozgott. Két éve hirtelen majdnem megduplázódott a felvásárolt mennyiség. Koráb­ban az Állatforgalmi Vállalat Is, most már csak a termelő­szövetkezetek veszik át. Ta­valy ismét jelentős volt a nö­vekedés, s az idén a járás termelőszövetkezeteinek ösz- szesített tervei alapján 26 ezer állat átvételét tervezik. A te­nyésztési kedvet az ösztön­zők élesztették fel, a terme­lőszövetkezetek révén köny- nyebb az értékesítés, s emel­kedett a felvásárlási ár is. Egy-égy kilóért 30—31 forin­tot is kaphat a tenyésztő, mert a több éves szerződéseknél évente 50 filléres felár jár ki­lónként. A kistenyésztők jelentős se­gítséget kapnak a közös gaz­daságoktól. A hízónak valót is itt vásárolhatják, s így nincsenek kitéve a választott malacok áringadozásának, ami nem ritkán 700—1100 forint közötti. Az egész járásban ál­talános az előrelépés, de kü­lönösen a Rákosvölgye Ter­melőszövetkezet községeiben látványosak az eredmények: Pécelen, Szadán és Mogyoró­don. Ez a termelőszövetkezet nyújtotta előnyöknek köszön­hető. Kamatmentes kölcsön A Rákosvölgyében külön háztáji malacnevelő telepet tartanak fenn, ahonnét 40 fo- , rintos kilónkénti áron hizla­lásra kiváló süldőket vehetnek a gazdák, ráadásul nem is kell rögtön fizetniük. Az árat tápokkal ezerötszáz forintra egészítik ki, amit csak az érté­kesítés után kell befizetni a közös gazdaság kasszájába. Ez így természetbeni és kamat­mentes kölcsön. Ehhaz járul még az is, hogy a’ szövetkezet ellátja a gazdaságokat a szük­sége? takarmányokkal, tá­pokkal is, vagyis egész éyben biztonságos a disznóhízlalás. G. Z. Társadalmi mka a kóriiázban Sikerrel zárult a Vöröske­reszt járási és városi vezetősé­gének szervezésében a kere- pestarcsai kórházban a takarí­tási akció. A járásból, Dányból, Csö­mörről, Erdőkertesről, Incső­ről, az Ipari Műszergyároól, Isaszegről, Kerepes tárcsáról, Pécelről, a kerepestarcsai Vil­iért-raktárból és Zsámbokról összesen háromszázötvenen 2100 órát dolgoztak társadalmi munkában a kórházban. Kerepestarcsa Újjáalakult KISZ-szervezet Kerepestarcsán kétéves szü­net után az év elején újjáala­kult a Kerepes területén mű­ködő KISZ-alapszervezet, melynek titkárává Burik Ág­nes tanárnőt választották. Milyen célokat tűzött maga elé az új közösség? A titkár kissé húzódozva, szerényen, halkan beszél a tervekről, pedig már dicseked­hetne néhány eredménnyel. Ezek közül a legsikeresebb és a legtöbb fiatalt mozgósító ak­ció a februárban megrende­zett fiatalok hete volt, amikor minden napra jutott program, melyből ki-ki kedve szerint választhatott. Sikeres volt a falusi négyszögtalálkozó, ame­lyen a község vezetőivel be­szélgettek el a fiatalok, főként őket érdeklő kérdésekről és a felvetődött problémák megol­dásáról. A tervek közül elsőként a politikai továbbképzést említi Burik Ágnest Havonta tarta­nak előadást Négyszáz óra társadalmi munkát vállaltak, megalakítják a nyolcadikosok klubját, tagjai kifestik a régi iskola hajdani ebédlőjét, hogy minél otthonosabbá tegyék összejöveteleik színhelyét. Részt vesznek az e hónap végén időszerű községi nagy- takarításban. összegyűjtik a versengő falvak vetélkedőjébe benevezett lakóhelyük díszítő­elemeit. Beneveztek az Értük, gyermekekért akcióba, s vál­lalták, hogy parkot alakítanak ki a kicsinyeknek. Télen az iskola tornatermé­ben sportolhatnak, a nyári hó­napokban a mozgalmi életét tovább színesítő kirándulások kerülnek előtérbe. B. M. Négy szekcióban Diákköri konferencia Az országos tudományos diákköri konferenciát az idén 14. alkalommal rendezik meg április elején. A kecskeméti Kertészeti Főiskola ad otthont az agrártudományi, a Debre­ceni Kossuth Lajos Tudomány- egyetem a természettudományi szekciónak. Az agrárgazdasági tagozat a Budapesti Külkeres­kedelmi Főiskolán, a kémiai pedig a Keszthelyi Agrártudo­mányi Egyetemen tartja ösz- szejövetelét. A négy szekció egyikéből sem hiányoznak majd a gödöllői egyetemisták, huszonkét előadó nevezett a mezőgazdaságtudományi kar­ról. Megyei diáknap Nagydíjasok a gödöllőiek Sikerrel szerepeltek a Török Ignác Gimnázium és Óvónői Szakközépiskola diákjai a váci megyei diáknapon. Arany ok­levelet kapott Sára Ferenc fu­rulyaszólója és a Csobolyó együttes, tagjai Sára Ferenc, Hudák Péter, Sára Csilla és Bense Mária. Tokaji Ibolya szavalatáért, Gólya Ilona, Csordás Éva, Babinyecz Mária furulyajátékukért részesültek ezüst oklevélben. Bronz okle­vél jutott Pallos Ritának, aki zongorázott és a hegedűs Dre- nyovszki Zitának, akit Feren- czy Beáta kísért. A népitánc-versenyben az is­kola együttese az első lett, s nem vallott szégyent az iro­dalmi színpad sem: 14 induló között a hatodikok lettek Mindezek alapján, a ceglédi és a váci diáknapok összesített eredménye alapján a gödöllői gimnazisták elnyerték a Pest megyei Tanács művelődési osztályának nagydíját, amelyet a legaktívabb, legsokoldalúbb gimnáziumnak alapítottak. Szemere művelődési ház Érdekes programok Két jelentősebb rendezvényt tartanak március 26-án, hétfőn a péeeü Szemere Pál Műve­lődési Házban. Délelőtt tíz óra­kor a Piroska és a farkas cí­mű mesejátékot adják elő 'az óvodásoknak. Délután fél hat­kor — a Pécel—Isaszeg Áfész és a helyi TIT-csoport szerve­zésében — a kertbarátok ta­lálkoznak, Jenei Isfvánné ker­tészmérnök áz időszerű mun­kákról tart nekik előadást. SPORT-SPORT-SPORT-SPORT —SPORT Közgyűlést tartott a ESC Nagy volt az érdeklődés, á GSC küldöttközgyűlése iránt, már hetekkel az esemény előtt gyakran szóba hozták a városi sportegyesület eredményeit, gondjait a sportbarátok, akik közül sokan ott voltak a KI- OSZ Dózsa György úti székhá­zában, az összejövetelen. A résztvevőket az elnökség ne­vében Rab Péter ügyvezető el­nök tájékoztatta, ismertette a tavalyi sportsikereket és a kudarcokat is. Az idén a korábbiaknál rész­letesebben esett szó a tömeg­sportról, ami nem véletlen, hi­szen a szakosztályok munká­ján kívül egész évben érté­kelték a tömegsporttevékeny­séget is. A GSC-ben nem vallottak szégyent, a tömeg­sportversenyeken valóban tö­megek vettek részt, egy év alatt ezerötszázan, s közülük többen, rendszeresen. Az élsportról már nem tudó­síthatunk ilyen egyértelműen. A színvonal, emelésének, a helytállásnak nemcsak sport­emberi fetlételei vannak. Jó pályák, alkalmas felszerelés, öltözők is kellenek. S e téren volna javítanivaló az egye­sületben. Különösen a kézi­labdázókat nyomasztja a pá­lya szűkössége. Gondot okozott tavaly né­hány játékos, versenyző fe­gyelmezetlensége is, hosszabb időre el kellett őket tiltani. Az edzők és a játékosok kapcso­lata javult. Az eredményesség fokozása végett az elnökségi tagok is figyelemmel kísérik, patronálják a szakosztályok munkáját. Erősödtek a GSC külső kapcsolatai is, különösen az Árammérőgyárral. A labdarúgó-szakosztálynak öt csapata van, az asztalite­nisz-csapatokban tizenöten versenyeznek. A gyeplabda-' szakosztályban két csapat, a kézilabdázóknál a női és a férfigárda küzd rendszeresen a pontokért, tizenöt röplab- dás, huszonöt tekéző igyekszik öregbíteni az egyesjilet hírne­vét. A legnépesebb szakosz­tály a természetjáróké, igaz, amint azt a küldöttközgyűlésen tréfásan megjegyezték, nekik nincsenek pályagondjaik, a környék nagyszerű lehetősége­ket kínál, s a jó kirándulások­hoz csak rátermett szervezők kellenek, s ők nem hiányoz­nak. A sportkör jövője az után­pótlástól függ, a tehetségeket fel kell kutatni, s útjukat szak­mailag, emberileg egyengetni. Hogy ez a munka jól halad, azt a nagyreményű ifjú spor­tolók bizonyítják, ilyen a töb­bi között a labdarúgó Szabadi Attila és ‘Romhányi József, az asztaliteniszező Bense Tünde és Varga Gábor, a kézilabdá­zók közül Harangozó Éva és Hegedűs Erzsébet, a gyeplab- dásoknál pedig Bakonyi Sán­dor és Berkes Károly. Tavaly az egyesület 878 ezer forintból gazdálkodott, ami elegendő lett volna a felsze­relésre, a sporteszközökre, az utaztatásra, az edzői bérekre, de a létesítmények működte­tésére, felújítására már ke­vés, mindössze 95 ezer forint jutott. A városi üzemeknek, szövetkezeteknek további se­gítséget kell adniuk ahhoz, hogy Gödöllő városi sport­klubja méltó körülmények kö­zött működhessen. A sportbarátok többsége ma a focisták eredményeinek tük­rében ítéli meg az egész GSC tevékenységét. A labdarúgók azonban az utóbbi időben nem kényeztették el a szurkolókat. Talán most, a tavaszi idény­ben összeszedik magukat. Fel­jövőben van viszont a teke, a kézilabdások átigazolásokkal, erősödtek. A küldöttközgyűlésen meg­jutalmazták a legjobb spor­tolókat, aktívákat. Prutek Ti­bort, aki elnyerte az év gyep- labdázója cimet, Gerőfi Lász­lót és Parádi Lajost, kiváló tár­sadalmi munkájáért, valamint Kapu 'Lajost, Szántai Bélát, Korbeálc Józsefet, Géczi Jó­zsefet, Szilágyi Istvánt, Illés Imrét, Fóris Mihályt. Csiba József MAE Előadás az állattartásról A Magyar Agrártudományi Egyesület járási-városi szerve­zete március 28-án, szerdán az egyetem tangazdaságának ta­nácstermében tartja havi klub­ját. A délután 3 órakor kezdő­dő programban dr. Tóth Péter, a Pest megyei Állategészség­ügyi Állomás igazgatója me­gyénk nagyüzemi állattartó te­lepeinek létesítési és állathi­giéniai követelményeiről, va­lamint a leggyakoribb beteg­ségekről tart előadást. — Az idén is részit vettek az Agrártudományi Egyetem köz- művelődési speciálkollégiumá­nak tagjai a téli népművelési gyakorlaton. Tizen töltöttek tíz-tíz napot az ország külön­böző településein. Munkacso­portok tagjaiként megfordul­tak Csepelen, Móron, Pápán, s Esztergomban. Mindenütt meg­ismerkedtek a közművelődési intézmények munkájával. K ézilabd a-villámtorna Pécel a második A forradalmi ifjúsági napok tiszteletére az Újpesti Gép­elem kézilabda-szakosztálya villámtomát rendezett, ame­lyen részt vett a péceli együt­tes is. A péceliek kétszer győz­tek, egyszer vereséget szenved­tek, s így a tornán a második helyen végeztek. Vendégségben Karlalon Az első magfar úttörőkkel kezdték dönteni azokat a fa­lakat, amelyek a falusi és a városi gyerekek közt százado­kon át magasodtak. A MOSTANI közös csa­patgyűlésen megkoszorúzták a kartali iskola bejáratánál álló emlékművet, és Vámos Erzsé­bet nyolcadikos úttörő előadá­sában meghallgatták Kuti László Az első úttörőcsapat című versét, amely itt hang­zott el először. F. I. romszázan jöttek borsót szed­ni az akkori Kartali Állami Gazdaságba, hogy segítsék a Tanácsköztársaság, közelebb­ről a főváros élelemmel való ellátását. Ma ez a munka nem látszik nagy dolognak, mon­dotta, mert gépesített, de a nagyapák még tudnak beszélni a naphosszat görnyedő derék­ról. Az a háromszáz pesti gye­rek nemcsak hallotta, megta­nulta becsülni a földműves munkáját, s az elsők között ÜNNEPEINKET sok min­den teheti széppé. A múlt em­lékeinek idézése, a jól végzett munka tudata, elődeink méltó tettei emelhetik az összejöve­telek hangulatát. Ámde sem­mi mással nem pótolható azoknak a találkozóknak a varázsa, amelyeken közvetlen emberi kapcsolatok teremtőd­nek, hát, még ahol emberöltő- nyi távolságokból születnek ölelések, hangzanak el köszö­nő, bátorító, tanácsot adó szavak. Ilyennek lehettünk tanúi csü­törtökön Kartalon, at általá­nos iskolában, ahol ünnepi csa- patgyűléssn kedves vendégeket fogadtak: az ország első út­törőcsapatának néhány tag­ját. Nem azokat, akik 1945. után kötöttek kék és vörös nyakkendőt, hanem azokat, akik egy hónappal a Tanács- köztársaság kikiáltása után Bu­dapesten, a Rottenbiller utcai polgári főiskolán megalakítot­ták az első magyar szocialis­ta gyermekszervezetet. Név­adónak Marx Károlyt válasz­tották, 1919. április 20-án tet­tek fogadalmat. A kartali Táncsics Mihály úttörőcsapathoz nyolcán jöt­tek el: Surány Pál, Fórisné Mayer Joli, Bánáti Sándor, Gráner Károly, Kégl Mihály, Schanczer Ernő, Tabányi Bé­la és Liechter Jenő. NYOLCÁN ÜLTEK az ün­nepeltek asztalához, majd egyenként az osztálytermekbe, hogy egy-egy raj számára él­ménybeszámolót tartsanak if­júkori emlékeikből. A csa­patgyűlésen, ahol harminckét kisdobost és húsz úttörőt avat­tak, emlékeztető műsort ren­deztek a kartali pajtások, majd átadták a szót Surány Pálnak, aki a veteránok ne­vében szólt a jelenlévőkhöz. Egyebek közt arról, hogy kapcsolatuk a kartali embe­rekkel nem újkeletű. Négy éve ebben az iskolában állítottak emléket az úttörőcsapatuknak. De van régebbi is: hatvan­éves! Amikor több mint há­Fárisné Mayer Jolinak és Surány Pálnak vörös nyakken­dőt kötöttek fel a kartali pajtások. Molnár István felvétele

Next

/
Thumbnails
Contents