Pest Megyi Hírlap, 1979. március (23. évfolyam, 50-76. szám)

1979-03-23 / 69. szám

I*FST

merer

I

1979. MÁRCIUS 23., PÉNTEK

5

A félmegoldás soha nem segít

Gondolatok papír nélkül

A tárnoki művelődési ház valóban körbecsodálni való épület.

Fabordázat a falakon, kazettás mennyezet, tisztaság. Káadásul meleg: mélyhűtött falugyűlésekhez szokott látogatóról lekívánkozott a kabát. „Ez a mi büszkeségünk — mondták a helybeliek —, volt itt régen is épület, de olyan, hogy szégyelltünk vendéget hívni. Ezt most mindenki megnézheti!” Az átalakított létesítményt dicsérte beszámolójában Rozsnyai Mihály tanácselnök:

— Jól emlékezhetünk mindannyian, amikor a tavalyi gyűlésen valaki dühödten támadta még a gondolatot is. Hogy könnyelműség, mondta, amikor annyi gondunk van, éppen a művelődési házra költeni. Mi akkor is úgy véltük: a község művelődése , egysorban van minden más teendővel. Azóta megcsináltuk az épületet, és ma egy ember sem akad, aki ellenére lenne.

A gondok az elsők

Az elnök „kapásból” beszélt.

Kezében volt a megírt beszámoló, rendre legépelve, de mintha csak azért tartotta volna, hogy abba kapaszkodjon. Bele-belepillantott, nem maradt-e ki valami fontos, aztán sorolta tovább az örömöket és a gondokat, egyenesen az emberek szemébe. így nyúlt hosszabbra mondandója: „Jobb lett volna fölolvasnom

— szabódik —, az kurtább lett volna.”

Jól tette, hogy nem olvasta. Fölemelt fejjel, mondatok között el-elgondolkozva őszintébbnek hatott az ifjúsági ház építőinek szóló dicséret; egyszerűbbnek a megoldásra váró gondok. És megnyerőnek, hogy az utóbbival kezdte:

— Miben nem léptünk előre az elmúlt évben? Nem sikerült kivezetnünk minden utcát a hetvenes útra; nem épült meg a vasúti aluljáró, úgy tűnik, építési nehézségek miatt egyelőre nem is fog; nem sikerült a Benda-híd átépítése: most készülnek a tervek, talán az idén befejezhetjük a munkát ...

Nem volt berzenkedés, a

résztvevők megértéssel hallgattak. A gondok után jobban jött az öröm: megépült az ifjúsági ház. („Ilyen munkára még nem volt példa a községben, ott dolgozott az egész falu. Csak az anyagot vettük meg, bérre összesen nyolcezer forintot fizettünk. Így készült I el 900 ezer forintból Tárnok! büszkesége.”); a pártházból átalakított óvoda („A nagyközség talán egyetlen igazi problémája, hogy kevés az óvodai hely. Ezen segített a pártszervezet felajánlása: átadják részükre az épületet. Közös összefogással néhány hét alatt alakítottuk át.”), a napokban befejezték a Hazatérők útjának szélesítését („Elkezdtük a munkát, időközben azonban az ígért segítség elmaradt, s

egyelőre úgy tűnik, nem tudjuk befejezni a korszerűsítést. Pedig nagy szükség lenne a teljes javításra: félmegoldás soha nem segít, az eddig végzett munkát is tönkreteheti. ).

Az idei terv egyetlen szó: óvoda.

— Gyermekév az idei, de ha nem az lenne, akkor is jogos volna a döntés: minden erőnket az óvodai helyek megteremtésére fordítsuk. A régi pártház kibővítésével újabb harminc gyerek kerülhet óvodába, ami azt jelenti, hogy Tárnokon ősztől minden arra jogosult gyerek óvodába járhat.

Az utca nevében

Az elnök leült, a kezek fölemelkedtek.

Az idős Gajádszki Mihályé elsőnek. — Miért kell egy 81 éves embernek háromszáz forint adót fizetni? (Elnök: — Köszönjük a kérdést, utánanézünk.) Pollacsek Mihályné az Ilona utcából a szomszédok nevében szólt:

— Jó megoldásnak tartjuk, hogy a tanács fuvarral segíti a lakosság járdaépítését és azt is, hogy az 500 forintos kötelező adó miatt nem kényszeríti rá az emberekre az építést. Én az Ilona utcaiak nevében kérem a járdát. (Elnök: — Megkapják a segítséget.)

Boros Bálint a Deák Ferenc utcaiakat képviselte:

— Megköszönöm, hogy az elmúlt évben ránk is gondoltak. Kérjük, hozzanak anyagot, mi tovább építjük az utcát.

És jelentkeztek sorban a többiek: Pillár Rudolf a szeméthordást panaszolta; Ábel József né az idősek nevében szólt („Nem sokat akarok, csak egy-két padot, ahol útközben meg lehet pihenni"; Rozbora András az öregfaluiak sérelmét tolmácsolta („Nem tartom igazságosnak, hogy a falu egyik része kilométereket gyalogol, bolt, posta, gyógyszertár után.”).

Volt, aki szabódott: „Nem akarom nyújtani a szót.” Az elnök biztatta: „Mondja csak, azért vagyunk itt. Ha itt nem hallgatjuk meg, hol panaszkodhatna?”

— Azért jő fórum a falugyűlés — mondta az elnök —, mert itt mindenki elmondhatja a magáét. Igaz, a népek úgy is fogják föl, hogy na, most jól beolvastunk a vezetőknek. De az sem baj, ha az indulat vezeti őket: sok hasznos, megszívlelendő gondolat merülhet föl. Tavaly harmincán szóltak hozzá, idén is aktív volt a hallgatóság. Ennek az aktivitásnak, reméljük, munkában is lesz látszatja, az óvoda építésénél.

Huszonöt év

A falugyűlés két órájából még egy kis ünnepségre is jutott. Dr. Somfai István, Tárnok körzeti orvosa nyugdíjba vonulása alkalmából kapta meg az egészségügyi miniszter kiváló munkáért kitüntetését.

— Csak mi, akik itt élünk, Tárnokon, s akik közül talán egy nem akadt, akinek ne lett volna segítségre szüksége — mondta Rozsnyai Mihály —, tudjuk, hogy mit » jelentett Pista bácsi huszonöt évi munkája a községnek.

Somfai doktor a tárnokiakat emlegette szeretettel: „Ilyen lakosok, ilyen munkatársak nélkül nem lehetett volna eredményes az én munkám

sem.”

Együtt jöttünk ki a művelődési házból, kerülgettük a megállóban a sarat.

— Aki most panaszkodik a falura — mondta a doktor —, nem látta, mi volt itt huszonöt éve! Az volt a járda, amit letapostunk és ott volt út, ahol a keréknyom ment. . Azóta? Nézze a művelődés otthonát, az ifjúsági házat, az óvodát, a járdákat, az utakat... S ha van is'gond, mert miért is ne lenne: az emberi vágyak mindig a lehetőségek előtt járnak. Büszkék lehetünk a falunkra.

Major Árvácska

A Dunakeszi Hűtőház

továbbra is

felvásárolja

a magántermesztőktől a hűtőházba beszállított MÁLNÁT,

SZAMÓCÁT,

EGREST,

FEKETERIBIZKÉT ÉS PANDY MEGGYET,

•

A gyümölcsértékesítési szerződések megköthetők a gyár termeltetési osztályán (108-as szoba), szombat kivételével munkanapokon 8-tól 16 óráig.

Címünk: Dunakeszi, Pf.: 37. 2121

MEGBÍZHATÓ VETŐMAG: NAGYOBB TERMÉS

A Vetőmagtermeltető és Értékesítő Vállalat által tasakolt, államilag ellenőrzött, jó minőségű ZÖLDSÉGMAGVAKAT. VIRÁGMAGVAKAT, TAKARMÁNYNÖVÉNYEKET,

EGYÉB GAZDASÁGI , NÖVÉNYEK VETÖMAGVAIT.

FÜFÉLÉKET ÉS FÜKEVERÉKEKET, valamint fémzárolt,

FEHÉR ÉS SÁRGA HÚSO BURGONYA VETÖGUMÖJAT KÍNÁLJÁK A VETÖMAG-SZAKUZLETEK ÉS AZ ÁFÉSZ-BOLTOK

Nagybani megrendelés, azonnali szállítás.

Címünk:

Vetőmag Vállalat Pest megyei Területi Központja

MONOR, /\

ADY ENDRE U. 61. 2201

Pf.: 10 <J®ffÍSl£)

Telefon: 13, 273 Telex: 0225224. L"V^

Tavaszi facsemetevásár

Eltűnnek a tél nyomai az utakon

A becslések szerint mintegy 100 ezer tonna követ és aszfaltot használtak fel a tél okozta kátyúk, a gödrök kijavítására, az utak rendbehozására. A tervek szerint április végéig az úthálózaton mindenütt eltüntetik a tél pusztításainak nyomait.

Az Űtinformnál is megszűnt a fokozott ügyelet, bár változatlanul megmarad az éjjel-nappali szolgálat. Így a hosszabb útra indulók továbbra is ismertetést kaphatnak az ország útviszonyairól, a forgalom korlátozásairól, a közlekedési lehetőségekről. A szolgálat tájékoztatása most már túljutott az országhatárokon is. Nem olyan frisseséggel és részletességgel ugyan, mint a hazairól, de tanácsot tudnak adni a Csehszlovákiába és Ausztriába utazó autósoknak a legfontosabb útvonalak állapotáról. Az Ütinform hasonló együttműködésről tárgyal az olasz útügyi szervekkel.

Megkezdődött a tavaszi facsemete-árusítás. A Sasad Mgtsz faiskolájában mintegy száznegyvenezer gyümölcsfa áll a vásárlók rendelkezésére.

Hogy a gyárban maradjanak

Szakmunkástanulók a szakszervezetben

A megyében 6 ezer 868

szakmunkástanuló van, s' csak alig több, mint a fele-' részt szakszervezeti tagok. Ha ! igaz a mondás, hogy az ifjú- j ság munka mellett formálódik, hogy a munkássá nevelésben, a közéleti tevékenységre késztetésben nagyok a szak- szervezet feladatai, akkor a szakmunkástanulókat foglal-! koztató vállalatok szakszervezeti bizottságaira vár ez ügyben a legtöbb teendő...

Ahogy a fiúk látják

Horváth László, a sziget- szetitmiklósi 208. számú Ipari Szakmunkásképző Intézet és Szakközépiskola elsős tanulója:

— Én vagyok az osztály

szakszervezeti bizalmija. Hogy [ mik a feladataim? Elintézem! a tagfelvételt, szedem a tagdí- j jat. Az egyik osztályfőnöki órán félórás előadást tartottam a szakszervezet munkájáról, kulturális és érdekvédelmi teendőiről. Ősz óta tanulok itt, s már egyik osztálytársam- i nak kértem segélyt a vasas- ( szakszervezettől. Az édesanyja | egyedül neveli és ruhára kel- j lett a pénz. Tagja vagyok az1 osztályvezetőségnek is, s a1 társaim bármilyen problémá-' jával megkereshetem a pedagógusokat, javaslatokat is tehetek. j

Tóth János harmadikos. Ő tavaly lett bizalmi a termelési gyakorlatok színhelyén, a Csepel Autógyárban. Amikor a gyári szakszervezethez kerültek, a munkahelyi bizalmi tájékoztatta: milyen feladatokat vállalhatnak, milyen társadalmi munkát végezhetnek a fiatal szakszervezeti tagok, s milyen kedvezmények illetik mej őket. Például Tóth János az iskolától kért szakszervezeti beutalót, s 180 forintért 10 napig üdült Siófokon, egyik társa a gyárban kapott szakszervezeti segélyt.

Regicz Antal szintén harmadikos :

— Amikor a gyárba kerültünk, csak 2—3 hónap múltán kérdezték meg, ki a szakszervezeti tag, s ki akar az maradni ” Most is csak Tóth Jánossal, a mi bizalminkkal van dolgunk, a felnőttek bizalmiját nem is ismerem.

— Kevesen maradnak itt a gyárban, ha felszabadultak — veti közbe Tóth János. — Ügy érzem, a szakszervezetnek jobban kellene „kötnie” őket, s alaposabb felvilágosítást adni arról, mi itt a lehetőségük, a perspektívájuk.

Korodi Ferenc, az üzemfenntartó gyáregység szakszervezeti bizottságának titkára a Csepel Autógyárban:

— Gyáregységünkben idén

140 szakmunkástanuló dolgozik. Tavaly óta ők is a gyári szakszervezeti bizottsághoz tartoznak, ha szakszervezeti tagok, márpedig négyötödük az. Bizottságunk egyik tagja ifjúságfelelős, a tanulók ügyeivel, foglalkozik. Arra törekszünk, hogy a tanműhelyekben a lehető legjobb körülményeket teremtsük meg a szakma korszerű elsajátításához. Mégis évente alig néhányan maradnak a gyárban. A bér- gazdálkodás jellege miatt nem adhatunk megfelelő kezaofize- tést, s nagy csábítóerő a magasabb bér, amit más vállalatok ígérhetnek. De minden egyéb módon próbáljuk idekötni a szakmunkástanulókat.

— Aki jól tanul, már a harmadév második felétől órabérbe kerül, s igyekszünk olyan munkahelyet keresni neki, hogy elégedett lehessen később is. Amikor másodéves korukban először jönnek, a gyárvezető fogadja őket, s ismerteti velük a munkánkat. De kevés időnk jut a szakmunkástanulókra. Csak fél év, amíg a gyári tanműhelyben dolgoznak, maguk között vannak, a szakszervezeti bizalmijukat is maguk választják, s a brigádokkal szinte semmi kapcsolatuk. Igaz, gondjaikkal megkereshetik a tanműhely vezetőjét, vagy a felnőttek szakszervezeti bizalmiját, s ők segítenek is, ha kell. Csak' ogy ez nem elég a fiatalok megnyeréséhez.

Vállalati üdülőben

Nagy István, a vállalati szakszervezeti bizottság szervező titkára:

— Nagyon fontosnak tartjuk a szakmunkástanulók bekapcsolását szervezeti életünkbe. Három iskola tanulói dolgoznak a Csepel Autógyárban, s 11 a szakmunkástanuló szakszervezeti csoportok száma. A fiatalok bizalmijait bevonjuk a vállalati gazdasági és szak- szervezeti munkába. A szakmunkástanulók indokolt esetben kaphatnak segélyt, s szeretnénk megoldani üdültetésüket is. Eddig a beutalót elsősorban a családosok kapták, de úgy tervezzük, hogy idén nyáron a vállalati üdülőben a tanulóknak is teremtünk helyet, az iskolai szünet idejében.

— Szorgalmazzuk, hogy minél több fiatal kössön ösztöndíj-szerződést a vállalattal. De a most itt tanuló 140 szakmun- kásjelöltből csak harmincán jelentkeztek. Pedig nem az a gondunk, hogy nem futná a pénzből ösztöndíjra. Évente

650 ezer forintot szánunk erre a célra...

Iskolából üzembe

Zaremba Gyula, a sziget- szentfniklósi 208. számú Ipari Szakmunkásképző Intézet és Szakközépiskola igazgatója:

— Jelenleg 693-an tanulnak Intézetünkben, s közülük 500- an a vasasszakszervezet tagjai. Az elsősök szinte kivétel nélkül itt az iskolában, a nagyobbak pedig munkahelyeiken, a vállalatoknál, ahol heti három munkanapot töltenek. Az iskolában a szakszervezeti bizottság és a KISZ szinte minden akciót — a társadalmi munkától a közös szórakozásig mindent — együtt szervez. A gyerekek ugyanazokban a kedvezményekben részesülnek, amiben a felnőttek: évente huszonötén kapnak üdülési beutalót, tavaly nyolcán 2 ezer 500 forintnyi segélyt, s az iskola költségvetéséből újabb 24 ezer 800 forintot utaltunk ki. Ennek odaítélésére például az osztályok szakszervezeti bizalmijai és a KISZ-titkárok tesznek javaslatot.

— Egyszóval „felnőttes” szakszervezeti életet élnek a tanulók, majdani munkásokhoz méltón. Mégis úgy érzem, nem kielégítő az iskolai és vállalati szakszervezeti együttműködés. Mert például — belátom a mi hibánk is — kötöttünk együttműködési szerződéseket a vállalatokkal, de ezekben egy szó sem esik a szakszervezeti kapcsolatokról. Pedig ez éppen a jó beilleszkedés miatt lenne fontos. A vállalatok is érdekeltek abban, hogy lekössék a gyerekeket. A Csepel Autógyár nem arról nevezetes, hogy elhanyagolja a fiatalok ügyét, de mégis kevesen maradnak a gyárban, ha felszabadultak.

Bartha Pál, az iskola szikszervezeti titkára:

— Apróságot említek, ami

jellemző: megesik, hogy a

munkahelyére átigazolt tanuló az iskolába jár tagbélyegért, mert akad vállalat, ahol elfelejtik megvenni a tanulók tagbélyegét. A gyerekeket nem lehet „a felnőttekhez csapni”. Sajátosak a viszonyaik, a heti két-három munkanapból adódó problémáik, s még nem mindenben felnőttek. Külön törődést, külön figyelmet érdemelnek a szakszervezettől.

— Ezek a gondok nemcsak a Csepel Autógyárra jellemzőek, a vállalat, a szakszervezet igyeszik minden támogatást megadni nekik. Hogy mégsem maradnak a gyárban a tanulók a szakmunkás-bizonyítvány kézhezvétele után, annak oka nem elsősorban a szak- szervezet. De nekünk is akad még tennivalónk ez ügyben.,.

Vasvári G. Pál