Pest Megyi Hírlap, 1979. március (23. évfolyam, 50-76. szám)
1979-03-21 / 67. szám
Hektármilliok gazdái a fellegekben A nap a pilóta szemébe tűz a tápióbicskei határban A MÉM repülőgépes szolgálata, amelynek központja Budaör_ r sön van, évente több mint 4 és fél millió hektár földön gazdája a növényvédelmi munkáiknak. A 112 brigádpt számláló mezőgazda- sági légierő egyik kollektíváját a tápióbicskei Április 4. , Tsz-ben kerestük fel, ahol éppen a téltől megviselt búza vetésre szórták ki helikopterrel a kenyérnek való fejlődését serkentő tápanyagot. Arasznyi pontossággal Szikrázik, vakít a helikopter szélvédő üvegén átsütő márciusi nap. Az AN—2-es gép oldalra dőlve meredek ívben kanyarodik a zöldellő búzavetés fölött A Tápió mentén szállunk, ahol a sík vidéket eddig még elkerülték az eget felmetszo vashuzalok, a felszín nem tartogatja a dombvidékek oly sok kellemetlen meglepetését A gép vezetője, Kiss Lajos, 27 éves, higgadt és valami belső csend árad belőle: könnyű mozdulattal kormányozza a madarak járta magasból a földfelszín közelébe, a talajtó]. alig két méterre, a sebesen suhanó gépet. Hogy aztán ismét tíz métereket szökkenjünk fölfelé a leszállás előtti percekben. A földet érés mérnöki pontosságú, arasznyit sem té.riink el a landolásra kijelölt ponttól. A helikopter kerekei ma már több mint harmincadszor süly- •lyednek ugyanabba a nyomba. A bravúros manőverezés természetesen nem öncélú mutatvány. A sárga égiitaligákat ugyanis szállítószalag tölti föl műtrágyával, s hogy hányszor egy műszakban, attól is függ, milyen pontosán illeszkedik a két eszköz. ölveczki József szerelő szerint —• r aki egyben a repülésvezetői tisztet is betölti — ez Kiss Lajosnak általában hatvanszor sikerül reggeltől a délútáni órákig. Három perc ,, jut a rakodásra, egy, perc . a kiszólj rásra. A hatvan másodpercnyi idő I alatt meglepően magy «területen, hat II hektáron hinti be nitrogénnel a sarjadó vetést, anélkül, hogy taposná, a földbe nyomná a növények levelét. Emberért, gépért... ölveczki Józseffel a sétarepülés után már a parancsnoki gépkocsiban beszélgetünk a brigád munkájáról. A szerelő körül idegesség vibÖnilik a tápanyag a szalagra. rál, okáit kezdetben nem értem. Ha előítéletre lennék hajlamos, azt hi- hetném, a ritka szakmáknak kijáró köteles tisztelet igénye teszi szófukarrá a kék overállos szakembert Pedig csupán az állandó veszély- helyzet, a feszített munkatempó keményíti meg az óriás propellerű gép doktorát. Mindenért és mindenkiért felel, ami itt a majortól távoli dűlőben a mezei repülőtéren található: a gazdaság embereinek épségéért, az üvegfülkében ülő munkatársért és a sok milliós értéket képviselő technikáért. Az ő dolga, nogy óránként ellenőrizze a segédszerelővel a motort, s mindent, ami a biztonságos munkához szükséges. Valamennyi start időpontját percnyi pontossággal jegyzi, a különböző okmányok egy egész táskát megtöltenek. Szinte észrevétlenül dolgozik, az indulást jelző kézintésre is csak többszöri felszállás után lesz figyelmes a beavatatlan. A kiadós porfelhő A sokféle teendő ellenére azért jut idő arra is, hogy a mindennapok eseményeit szóba hozzuk. — Eredeti mesterségem gépésztechnikus volt, a mezőgazdasági repülőgépek javítását kilenc hónapos tanfolyamon tanultam ki immár 5 esztendeje. De az igazi próbán csak két éve estem át. Akkor bízták rám r^lőjszpr az..egész brigádot. Ma sem könnyű számomra a mesterség, de akkoriban kezdőként ugyancsak megizzadtam azért, hogy mindenben megfeleljek. Nálunk ugyanis 1300 forintnál kezdődik a kisebb hibákért járó büntetés — mondja Ölveczki József, miközben hátát a műhelykocsi ajtajának veti. — A környezet, és amiben dolgozunk, alapvetően különbözik a nagy légi kikötők világától. Mert amíg a Ferihegyen egyetlen utasnak sem jut eszébe megszabni, hol ereszkedjen le mondjuk a varsói járat, . itt bizony előfordul, hogy a tsz-el- nök makacsul köti az ebet a karóhoz, vagyis ragaszkodik ahhoz, hol vegyük fel a gyomirtószert, vagy a műtrágyát. Sokszor nem éppen a legideálisabb terepet szánják rajthelynek. Mint az a szövetkezeti vezető sem, aki egy homokos talajú burgonyatábla csücskére parancsolta volna a helikoptert Oda, ahová leereszkedni a motor tönkretétele nélkül semmiképpen nem lehetett. Szerencsére a pilótának helyén volt az esze: az integető gyülekezet fölé emelkedve kiadós porfelhőt kavart a kiszemelt térségben. A káromkodó atyafiakkal a nadrágjukból kiömlő Megemelkedik a gép fara, sokadik körét kezdi meg búzát növelő szállítmányával a helikopter. termőföld értette meg, mi történik, ha a légi jármű vezetője eleget tesz az oktalan kívánságnak — folytatja mostmár derűsebben a fiatalember. Azután családja felől érdeklődöm. Az otthontól távol — A szüleimmel lakom Budapesten, a feleségem Egerben él. Havonta kót-három alkalommal utazom haza, attól függően, mennyire sürget bennünket a munka. Pihenésre, kikapcsolódásra inkább csak a téli hónapokban nyílik lehetőségem. De hát most kell a több pénzt megkeresni, amíg fiatal az ember. S persze anélkül, hogy valaki ne kedvelné e foglalatosságot, aligha lehetne elviselni az egybefolyó, sokszor idegeket ölő hosszú napokat. Félelem nélkül Kiss Lajos gyermekkorában nem gondolt arra, hogy egyszer a maga kormányozta gépen emelkedik a levegőbe. Egészen addig nem, amíg egy ismerőse, aki Nyíregyházán tanult, nem keltette föl érdeklődését a pálya iránt. Olyannyira, hogy végül jelentkezett a mezőgazdasági repülőgép-vezetői főiskolára. A többi m'ár a szokásos módon történt. A szabolcsi városban, ahol eredményesen tette le vizsgáit, megismerkedett egy diáklánnyal. Az ismeretségből házasság lett. A két fiatal a tanulóévek után hamarosan lakáshoz is jutott a Ceglédi Tangazdaság tápió- szőlősi üzemében. Megfelel a bérlakás, de szeretnének mielőbb családi házat építeni. Ismét foglalkozására terelődik a szó. — Fél-e, tart-e a veszélytől?. — teszem föl a sztereotip kérdést. — Nem. Sohasem gondolok rá. Eddig 1500 órát repültem, eszembe sem jutott, hogy bajom is eshetne. — És az a vezetékkel való találkozás, az sem jelentett semmit? — Efféle baleset csupán egyszer fordult elő velem. Amire egyébként ma is emlékszem, az áramot szállító huzal óriási villanása, szikrázása, és egy erőteljes ütés. Szerencsém volt, baj nélkül lehoztam a helikoptert. De ez nem ok az elbizonytalanodásra. Érezni, .tudni kell* miből lehet igazán komoly zűr. A legrosszabb, ha a nap vezetés közben a pilóta szemébe tűz ... A nap, úgy látszik nemcsak az ókori mítoszban okozta a repülni vágyó ember vesztét, hanem a mai Ikarusokat is veszélybe sodorhatja olykor-olykor. Tagadhatatlan ugyanis, hogy a zöldellő búzaföldek fölött szálló helikopterek vezetői minden levegőbe emelkedéskor kockázatot vállalnak, bár ennek semmi köze a hősködéshez, a rizikó mégis reális, tettenérhető. " VALKÓ BÉLA HALMÁGYI PÉTER felvételei Aki nem tévedhet: Kiss Lajos pilóta Néhány perc pihenő. Konténerbe öntik a műanyag zsákok tartalmát Egyszerre hat mázsa műtrágya kerül a gép gyomrába. Landol az AN—2-es a tápióbicskei határban.
