Pest Megyi Hírlap, 1979. március (23. évfolyam, 50-76. szám)

1979-03-20 / 66. szám

19*9. MÁRCIUS 20., KF.DD

Emberek és elemek

Megújulás előtt a lakásgyár

A budapesti 43-as Állami Építőipari Vállalat 3-as számú dunakeszi egysége ma is az ország legnagyobb házgyára. Jelenleg mintegy 600 embert foglalkoztatnak, elkelne azonban még vagy száz munkás.

Mialatt a gyár igazgatójára várok, jut időm szemlélődni az irodában. A falakon grafikonok: piros oszlopok jelzik, hány lakásra való készül havonta, a kékek pedig azt követik nyomon, mennyit szállítottak el ebből az építkezésekre.

— Tavaly 4203 lakást vártak tőlünk, ennél néhánnyal többet szállítottunk ki az év végéig — mondja Pethő István, a gyár vezetője. Idén hasonló a terv, de mégis nehezebb lesz a dolgunk. Két újabb épülettípussal bővül a gyártmányskála: készítünk U és 16 lakószintes épületelemeket is.

A fiatal, gyorsan gyarapodó város Dunakeszi gondja a házgyáré is: 1978-ban 380 lakáshoz küldtek elemeket, ösz- szeszerelésük a Pest megyei Állami Építőipari Vállalat dolga volt. S nem lesz hiba idén sem, ígérik, 380—400 lakás készülhet el, már ami az elemeken múlik.

— Természetesen nekünk elsősorban saját vállalatunk építkezéseit kell kiszolgálnunk — magyarázza az igazgató — épp ezért, az év első hónapjaiban nyomjuk meg a gombot és igyekszünk a tervezettnél többet gyártani. Csak így tudjuk később ütemesen biztosítani a szükséges lakáselemeket Dunakeszire is.

Csempézett fürdőszobák

A gyár nemsokára 12 éves. Ennél azonban fontosabbnak tartják, hogy nemrégen hagyta el az üzemet a harmincezredik lakás, és majd az öt- venezrediknél szeretnének dá- ridót rendezni. Ünnepi készülődés helyett tehát inkább gondok foglalkoztatják a gyár irányítóit. Pethő István köntörfalazás nélkül állapítja meg, elhasználódtak a berendezések, fizikailag a tönk szélére jutott a házgyár, á nagy- értékű vibrációs ártalom tíz év alatt agyonkoptatta a gépeket. Már két éve el kellett volna kezdeni a rekonstrukciót.

— Az állandó javítások sokba kerülnek a vállalatunknak — teszi még hozzá kis szünet után —, s az is üres ígérgetés lenne, ha azt mondanám, hogy idén javul nálunk a minőség. Csakis a gyár teljes felújítása — mi- koris a kapacitás is megnövekszik —, teszi majd lehetővé, hogy sértetlen, esztétikailag is megfelelő minőségű elemeket bocsássunk útra. A jelenlegi létszámból nem tudunk embereket állítani a glettelésekrc. a kikészítésre, a javítgatásokra. Sakk-matt helyzetben vagyunk: a meny- nyiséget nem csökkenthetjük.

Nehéz a három műszak

A munkások átlagbére meghaladta tavaly az 52 ezer forintot, ez több mint havi 4300 forintot jelent. Igaz a házgyárban még ma is sok a nehéz fizikai munka — ötvenhatvan kilós zsákokat cipelnek, kézzel lapátolják a betont — és több egységben is három műszakban dolgoznak. Csöppet sem tartják vonzóerőnek az átlagosnál magasabb jövedelmeket. Mindezt Medvenyi János, a gyár szak- szervezeti bizottságának a titkára mondja el —, aki egyébként a tmk művezetője is —, miközben az üzem felé kalauzol.

Elképzelni nem könnyű — erre mondjuk, hogy ezt látni kellene —, egyetlen óriási csarnokban készül az összes elem. Az első hajóban — másutt tán műhelynek neveznénk —, ahol a vizestérelem gyártósor áll, a komplett fürdőszobákat gyártják. Jelenleg egy műszakban négy típusból 12 fürdőszobát tudnak előállítani. Ezek kádakkal beszerelve, lcicsempézve, teljes vizesblokkal és elektromos vezetékkel beépítve, PVC padlóval borítva kerülnek a minőségellenőrök elé.

Harmincnégy községből — 11 saját autóbuszukkal — hozzák-viszik a munkásokat a gyárba, Köteles Ferencnét például a közeli Gödről.

— öt éve kerültem ide, takarítónőként dolgoztam meg nem rég is — mondja. — Sokan csodálkoztak, hogy fiatalon ilyen munkát vállalatok, de én nem szégyelltem. A három műszak nem volt köny- nyű, de lassan hozzászoktam. Mint az állandó zajhoz. Amikor megbíztak a hajó anyagraktárának a vezetésével, először megrémültem a nagy feladattól. De most már barátaim a cement, a csempe, a PVC lemez... Minden fel- használásra kerülő anyagot én adok ki és vételezek vissza. Férjemmel csak a délelőttös műszakban járhatunk most együtt, ő burkoló szakmunkás.

Hajónként 2—2 tizenöt tonnás daru siklik a fejünk ló- lött. Boszorkányos ügyességgel teremnek mindig ott, ahol szükség van rájuk. A 2-es egységben az egyik érlelő-gő- zöló kád mellett állunk. Itt 7 kisválaszíal várja a kiemelését. Néhány méterre tőlünk dübörögve ömlik a beton a sínen járó terítőkocsiból a sablonba, s amikor rázendítenek a vibrációs motorok, sietve húzódunk el a fület- tépö hangok elől.

— Tavaly már készítettünk két hangszigetelő falat — mutat jobbra és balra kísérőm —, csakhogy kevés volt rá a pénzünk, s nem húztuk fel őket a csarnok magasságáig, így pedig vajmi keveset érnek.

Popele Pált a 3-as hajó darujából hívja le a művezetője, míg leér, közli, az üzemrészben a födémelemeket gyártják, műszakonként 35—40-et.

Cement, mész, kavics

— A nehézgépkezelői vizsgát 1971-ben szereztem, szerettem volna több pénzt keresni. No meg, vonzott is a magasság — gyújt egy cigarettára Popele Pál. — Ott fent még erősebb a zaj, igyekszem nem észrevenni. Különben is igen-igen figyelni kell mindenre: az emberekre, a berendezésekre, az elemekre. Nekem még nem volt balesetem soha.

Művezetője árulja el róla később, hogy nemrég választották meg munkatársai a Lenin brigád vezetőjévé, s ennek máris hasznát látja. Néhány új dolgozó került ugyanis hozzájuk, s a brigád pártfogásba vette őket, tanít- gatja a fogásokra.

Mennyi cement, víz, kavics kerül a betonba? Ezt félautomata vezérlőpultok mellől irányítják a betongyár harmadik emeletéről. Klányi Béla csoportvezető hasztalanul töröl- geti verejtékező homlokát, arcát.

— Itt a teremben mindig iszonyú a hőség, de ablakot nem nyithatunk, mert akkor meg nagy lesz a huzat. Most egy műszakban 170—200 köbméter betont készítünk, az igénylést lentről jelzik, s mi küldjük az anyagot a térítő- kocsikba. Monoton, nagy figyelmet igénylő a munkánk. Minket neveznek a házgyár szivének. Az éjszakai műszak különösen megviseli az embert. Nem lehet ezt még tíz év alatt sem igazán megszokni.

A 4-es hajó — a vasas üzem — utunk következő állomása. Itt két műszakban állítják elő a különböző méretű vasszereléseket. Gyártanak vagy 120 féle elemet.

A vasas munka nem nevezhető kifejezetten nőinek, a szükség azonban megkövetelte a gyengébb nem betörését.

Gál Jánosnét kilenc éve hozza Erdőkertesről az autóbusz. Kérdezem őt, vajon, miért-éppen a házgyárban keresett munkát annak idején.

Az ötös'hajó

— Valaki szólt nekem, ha idejövök, segít a gyár, kapunk olcsón építőanyagot. S nekem akkor lakásgondjaim voltak. Később ugyan másként fakult, mint terveztem, úgy, hogy csak idén kezdek építkezni. Meg is ígérték a bontott téglát.

Figyelem, ahogy a hajlítógép formálja a vasrudakat, közben megnyugtat Gál Já- nosné, hogy ez aránylag a könnyű munkák közé tartOZlX.

— Voltam én már ponthegesztő, kötöztem vasszerelést is. Az sokkal nehezebb volt — jegyzi meg. — És ugyan hol kereshetnék nő létemre 4200 forintot?

A házgyárnak tán legfontosabb elemeit, a nagyteherhordó válaszfalakat az 5-ös hajóban készítik. Itt már sikerült valamelyest csökkenteni a fizikai munkát. Egy olyan korszerű terítőasztalt állítottak üzembe, amely hossz- és oldalirányban is mozog. így már nem kell lapátolni az anyagot.

Elfáradtunk kissé. Megpihenni a Menyasszony-kiképzőnek becézett étkező-pihenő fülkébe invitál Medvényi János. A közelmúltban valamennyi hajóban felállítottak egyet-egyet. A zajt és a port ily módon kívülrekesztve, kellemesebb körülmények között tízóraizhatnak az emberek.

Dodó Györgyi

Rengeteg

cérna

A Pamut fonóipari Vállalat újpesti cérnagyára az idén kétezer- három százhúsz tonna cérna gyártását tervezi. Űj termékként megkezdték a szintetikus cérna gyártását. A hazai igények kielégítése mellett a világ számos országába exportálnak.

Lavér helfet! flirdőszolia

Pillanatképek az LSZV új munkásszállójából

A kellemes kékben pompázó, környezetből színiével es alakjával egyaránt kimagasló épületet elegáns irodaháznak vélné első pillntásra az ember. Hamar kiderül, nem szorgos ügyintézők fellegvárában, hanem a Lenfonó- és Szövőipari Vállalat új budakalászi munkásszállójában jár. A délelőtt békés nyugalmát, az éjszakások álmát csak elvétve zavarja meg egy-egy csukódó ajtó.

Az első emeleti irodában Rutkai lmréné, a szálló vezetője ad felvilágosítást:

— Januárban nyílt meg a szálló, s végre jó körülmények közé kerültek a gyár dolgozói. A korábbi épület elavult, a drága albérleteket sem volt érdemes fenntartani.

A modern, jól felszerelt 230 személyes szálló viszont megadja a lehetőséget, hogy ha nem is saját otthonukban, de mégis jó körülmények között éljenek lakói. A földszinten tágas társalgó, könyvtár van.

Ráckevén és környékén

Jobb ellátást ígér a szövetkezet

Még új név Pest megye szövetkezeti mozgalmában: Rúc- keve és Vidéke Általános Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet. Alig egy esztendeje alakult meg több mint 8 ezer taggal a szigetszentmártoni. a dömsödi és a Kis-Duna- menti Áfész egyesülése révén. Jelenleg 12 község tartozik kereskedelmi ellátási körzetébe. Ezen a jórészt üdülőövezetnek számító területen csaknem 40 ezren élnek, a nyári hónapokban különösen a ráckevei horgászparadicsomban megduplázódik a lakosság.

Az áru biztosítása

Hogy milyen következményekkel jár ez? Mindenekelőtt ezzel: a szokottnál jóval több kenyér, pékáru, tejtermék, húskészítmény és egyéb áru fogy ilyenkor. Az áru biztosítása nem tartozik a könnyű feladatok közé. Akik Ráckeve és környékén üdültek, tapasztalhatták, a hétvégeken akadozott az ellátás, a szövetkezet nem tudott minden jogos igényt kielégíteni.

— Idén feltétlenül előbbre lépünk, javulás várható az üdülőkörzet ellátásában — ígéri a fogyasztási szövetkezet vezetősége.

Igyekezetben tavaly sem volt hiány, nem is dolgoztak rosszul, hiszen az áfész Pest megye élenjáró szövetkezeteihez tartozik. Mint azt Csáti Sándor elnöktől megtudtuk: 1978-ban a tervezett 195 millió helyett 198 milliós forgalmat bonyolítottak le. És bár nőtt az eladásra került tőkehús és húskészítmények menyit visége, az igényeket nem tudták maradéktalanul kielégíteni.

Hét végi forgalom

— Az árukínálatnak jobban

kell alkalmazkodnia a lakosság keresletéhez — hangsúlyozta beszélgetésünkkor Csóti Sándor elnök. Célunk: baromfihús mindennap kapható

legyen az áfész hűtőpulttal ellátott boitjaioan — meg a hétvégeken, is. Hogy a nyári hónapokban, de foieg az idegenforgalmi csúcsidőben biztosítani tudjuk üdítőitalból a széles választékot, úgynevezett Colabázist hozumc leire Szi- getszentmartonban és Dömsö- dön.

Ami ugyancsak örvendetes: a me.egeiel-íorga.om növelése érdekében az átesz vendéglátó üzemága szinte minden lehetőséget kihasznál — egységeik rendszeresen kitelepülnek a Ráckevei járás politikai, áu)- turális és idegenforgalmi megmozdulásaira. Szerződést kötöttek a Pest megyei Idegenforgalmi Hivatallal. Ennek alapján az apajpusztai lovasnapok idején 8500 külföldi vendég étkeztetéséről gondoskodnak.

Idegenforgalmi hitel

Az üdülőterület ellátásának javítása, valamint a Ráckevei- Duna-ág fejlesztése érdekében pályázatot nyújtottak be a Du- | na-parton idényjelleggel üzemelő, napi 1000 ember étkeztetését biztosító konyha megépítésére. A létesítmény Foria elemekből készülne, a beruházás költsége megközelítené az ötmillió forintot.

— Honnan kerítene ennyi pénzt a szövetkezet, hiszen amúgy sok fejtörést jelent főleg a Csepel-szigeten levő ral- vak elavult üzleteinek korszerűsítéséhez szükséges anyagiak előteremtése?

— Ha az illetékesek elfogadják pályázatunkat, akkor jelentős állami támogatást kapunk. Az építkezés költségeinek 50 százalékát a Belkereskedelmi Minisztérium, 20 százalékát a megyei szövetség te- dezné. Ezenkívül felvennénk 30 százalékos idegenforgalmi hitelt. A konyha megépítésével végleg megoldanánk a Kiskunlacháza körzetében levő üdülőterület és az ifjúsági tábor élelmezését.

K. I.

Az első emeleten vendégszobákat alakítottak ki, a másodikon a férfiak, a harmadikon a nők rendezkedtek be. A negyedik-ötödik emelet most még üres. Ősztől a gyár fonó-szövő szakmunkástanulói találnak otthonra itt, és a csillag- hegyi gyárból is érkeznek lakók.

Csak a kocsma?

— Pedagógus vagyok, talán ezért is gondolt rám a szálló- vezetői megbízatással a gyár — mondja Rutkainé. — Nekünk egy kicsit a családot, az otthont is pótolnunk kell lakóinknak, akik zömében fiatalok, néhányan közülük állami gondozottak. Nekik bizony még a fizetés beosztásában is .segítenünk kell.

Már megalakult a szállóbizottság, a fegyelmi bizottság, amely az együttélés rendjét vigyázza. Túlzás lenne azt állítani, nem akadt dolguk. Fizetésnapokon megesik, hogy a kelleténél többször jár körbe a pohár a sarki kocsmákban.

— Budakalászon sajnos, nincs más szórakozási lehetőség — panaszkodik a szálló vezetője. Szomorú, hogy még a fiatalkorúakat is kiszolgálják ezeken a helyeken. az, hogy férfiak és nők egyaránt laknak a szállóban, kevesebb gondot okoz. mint az alkohol, vagy a környékről idesereglő fiúk.

A beszélgetésbe szőke, lányos arcú fiú robban be. ö is a szálló lakója, állami gondozott. Pénzért jött a vezetői szobába.

— Czúth Péternek hívnak. Januártól dolgozom a gyárban. Stekkelő vagyok. Néhányszor már rosszul lettem a zajtól, a portól, de azt mondták, ezt a munkát Is meg lehet szokni. Májusban leszek 15 éves. Apámnak lakást ígértek, ha megkapja, magához vesz.

— Ezeknek a gyerekeknek kellene más szórakozás, mint a kocsma. Holnap nyílik a könyvtár, a textilipari szak- szervezettől 240 ezer forintot kaptunk kulturális célra. Lesz kondicionáló termünk, magnók, lemezjátszók, játékok, a társalgóban pingpongasztal.

Kell a törődés

A nők emeletén, a konyha íelől paprikáscsirke illata száll. A négyágyas szobák egyikében a 16 éves, állami gondozott Góczen Magdi cseppet sem haragszik megzavart álmáért:— Azt kérdi, jó-e itt a szállón? Hát, persze! Még a szigorúságot i,s szeretem. Akinek nincsenek szülei, örül, hogy egyáltalán törődik ve.e valaki. Itt még tanulhatok is!

Szobatársnője Kiss Ferene- né, nem szívesen emlékszik vissza az albérletre: — Lgy félig kész házban laktunk, a szobának padlója sem volt, csak a hideg beton. Januárban még fűteni sem tudtunk, a lavórban, kancsóban beia- gyott a víz. Itt egészen más. szépen keresek, szeretem ezt a vidéket, ha javul az idő, kirándulok majd.

A hívatlan látogató iránti j kíváncsiság újabb lakókat vonz a kis szobába. Papp Gyöngyi | energikusan, a kívülállóról I megfeledkezve győzködi a Iá-1

nyokat: — Szégyen, ha egy nő és környezete rendetlen! Lehet ez a szálló igazi otthon, ha mi azzá tesszük, vagyázunk rá. Össze sem lehet hasonlítani a korábbi szállóval. Ott tízen voltunk egy szobában, vaságyakon aludtunk. Igaz, még i-tt sem minden olyan, mint kellene. Kevés ennyi nőnek egy centrifuga, kellene telefon, az elektromos masinák is sokszor elromlanák.

Gyöngyi egyébként szabad idejében szívesen segít a szálló vezetőinek. „Anyáskodik” a lányok fölött, sok jó ötlet kezdeményezője. Elvállalta a szállóban az egészségügyi felelős tisztét. Előadásokat szervez a nőknek, férfiaknak fontos egészségügyi kérdésekről, szigorú szemekkel vizsgálja a rendet a szobákban, a szekrényekben, a közös használatú helyiségekben.

Gyöngyi „saját” szobájába invitál. Az otthonteremtés vágyának megannyi jele a barátságos kis sarokban. Csipkék az asztalon, az ágyon. Saját lemezjátszó, televízió a szekrénykén. Félve csúszik ki számon a régóta fontolgatott kérdés: — nem hiányzik a saját otthon, a család?

— Férjhez menni csak akkor érdemes, ha igazi társat talál az ember — válaszol. — Talán majd, egyszer.

Több, mint várták

Visszatérve az irodába Bakos Zoltánné, a szálló gondnoka prózaibb bajokkal hozakodik elő. — Most vitatkoztam néhány órát a tervező-kivitelező KIPSZER szakembereivel. Sajnos, több a műszaki hiba. mint amennyit várhattunk. A csöpögő bojler, a rossz lift, a hibás szennyvízelvezető rendszer. amely nem a lakók miatt dugul e! folyton, alaposan megnehezíti az alig több mint kéthónapos, és régen várt szálló mindennapjait.

Dél van. A szálló megélénkül. A délutánosok ebédelnek, műszakba készülődnek. Talán már hall’ák is gépeik jellegzetes zaját.

Gáspár Mária

Á BUDAPESTI KÖZLEKEDÉSI VÁLLALAT FELVESZ

menetirónyitót. jegy- és szakaszellenőrt, jegykiadó pénztárost, járműkísérőt.

Jelentkezni lehet Felvételi irodánkon: Budapest VII., Kertész u. 10.

Telefon: 422-130 1489-es vagy 1695-ös mellék.

i

I