Pest Megyi Hírlap, 1979. március (23. évfolyam, 50-76. szám)
1979-03-15 / 62. szám
4 x/uriap 1979. MÁRCIUS 15., CSÜTÖRTÖK Jó segítőtárs a tudomány TOVÁBBKÉPZÉS - MEZŐGAZDASÁGI SZAKEMBEREKNEK HETI FILMJEGYZET Az erőd Németh Nóra és Kovács István Az erőd egyik jelenetében Kik startolnak a diplomáért? Kik és melyik felsőoktatási intézményben kívánnak továbbtanulni a negyedikesek közül — erre is választ keres a Felsőoktatási Pedagógiai Kutatóközpont egyik idei felmérése, amely része egy nagyobb szabású vizsgálatsorozatnak. A pszichológiai és szociológiai osztály kutatói hat budapesti, valamint 26 vidéki középiskola pályázóinak teljesítményét, eredményét kísérik figyelemmel. A felmérésben mintegy 2200 negyedikes vesz részt. A vizsgálat kezdetén, két éve, a 32 iskolából egyetemre, főiskolára pályázók kérdőívet töltöttek ki, s a reprezentatív felmérést tavaly megismételték. A kapott válaszok elemzése, a két év adatainak összevetése alapján arról is hiteles kép alakul ki, hogy milyen településekről, mely iskolatípusokból, s milyen arányban jelentkeznek fizikai dolgozók, és más rétegekhez tartozók gyerekei, hogyan oszlik meg a lányok és a fiúk aránya és mennyiben befolyásolja a középiskolai tanulmányi eredmény a továbbtanulási szándékot. A tervezett jövő évi utóvizsgálat már a menet közbeni változásokról, az érdeklődés, az igény alakulásának a tendenciáiról is hírt ad. Ortutay emlékülés Ortutay Gyula tudományos pályája, alkotásai messzemu- tató tanulságok hordozói, tudományos hagyatéka, az általa teremtett iskola tanítványai révén tovább él, mint az egyetemes és a magyar tudomány szerves része — hangoztatták az egy éve elhunyt tudós emlékére rendezett tudományos ülésen szerdán az Akadémián. A Magyar Néprajzi Társa, ság emlékülését Tálasi István akadémikus nyitotta meg idézve a néprajztudomány kimagasló tudósának emlékét. Bodrogi Tibor, az MTA néprajzi kutató csoportjának igazgatója „A magyar társadalomnéprajz Ortutay Gyula korai műveiben” címmel tartott előadást. Balassa Iván, a Néprajzi Társaság elnöke a nagy néprajztudós tudomány- és múzeumszervező tevékenységét méltatta, rámutatva, hogy Ortutay Gyula munkásságával a népi hagyományok haladó elemeit beépítette a szocialista kultúrába, s ezáltal széles tömegek közkincsévé tette. Hagyatékának további ápolása, így a Néprajzi Lexikon megjelentetése, s a másik nagyszabású tudományos szintézis, a hat kötetre tervezett Magyarság Néprajza' elkészítése a rénrajztudomárnval foglalkozók fontos feladata.---------------------------------------4A TERMELÉS napjainkban is — s a jövőben még inkább — elképzelhetetlen a tudomány legújabb eredményeinek felhasználása, a korszerű módszerek alkalmazása nélkül. A tudomány azonban csak akkor válhat közvetlen termelőerővé, ha elsajátítják. Ehhez a szilárd alapokat adó iskolai tanulmányokon kívül szükség van új ismeretek szerzésére, a régiek felfrissítésére. Ebben jelentős szerep jut az önképzésen kívül a szervezett továbbképzésnek. A MÉM Mérnök- és Veze~ tőképző Intézet hivatása a tárcához tartozó mezőgazdasági üzemek, élelmiszeripari, fagazdasági, szakvállalati és intézményi vezetők és szakemberek tanfolyamos továbbképzésének szervezése, koordinálása. Országos feladatán belül — mint megyei továbbképzési központ — a Budapest és Pest megye előbb felsorolt termelő üzemeiben és intézményeiben dolgozó vezetők és szakemberek továbbképzését szervezi és irányítja. Ebben a munkában a Pest megyei Tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztálya és az osztály által irányított meggyei továbbképző bizottság, valamint a Pest megyei TE- SZÖV is jelentős részt vállal. Ezenkívül Pest megye abban a szerencsés helyzetben van, hogy a továbbképzés típusain kívül a tanfolyamtartó helyek között is választhatnak a résztvevők, mert a továbbképzés bonyolításában az intézeten kívül részt vesz a Kertészeti Egyetem, a gödöllői Agrártudományi Egyetem és a MÉM Műszaki Intézete, Cegléden a Török Ignác Mezőgazdasági Szakközépiskola is. A közös munka eredménye, hogy Pest megyében is már évek óta tervszerűen, szervezetten és egyre több résztvevővel folyik a továbbképzés. PEST MEGYE élelmiszer- ipari, állami gazdasági és termelőszövetkezeti vezetői és szakemberei a múlt évben is nagy számban vettek részt különböző továbbképző tanfolyamokon, a termelőszövetkezetekből és társulásaikból jelentkezett csaknem 700 hallgató. Nagy érdeklődés nyilvánult meg a különféle — többnyire rövidebb — szakmai tanfolyamok iránt. Ezek részben friss információt nyújtanak a technológia, a munka- szervezés és a tudomány egyéb ágainak eredményeiről, másrészt különböző szintű képesítést adnak (takarmány- gazdálkodás, korszerű rét-, legelőgazdálkodás, állategészségügy időszerű kérdései, új géprendszerek és technológiák, energiagazdálkodás). A vezetőtovábbképző tanfolyamok a vezetés színvonalának, hatékonyságának fejlesztéséhez adnak segítséget, a társadalmi, gazdaságpolitikai célkitűzések eredményesebb megvalósítására készítik fel a vezetőket. Országos tapasztalat, de Pest megyére vonatkozóan is igaz, hogy mind a szakmai, mind a vezetői tanfolyamokon nagyobb arányban vesznek részt a jobban gazdálkodó üzemek vezetői és szakemberei, mint az átlagosnál gyengébbeké. A továbbképzés hasznosságát mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a megye kiváló üzemeinek vezetői is látják annak szükségességét. Ugyanakkor gazdag tapasztalataikat is örömmel osztják meg másokkal, a tanfolyami hallgatók részére szervezett tanulmányi utak vagy konzultációk, ke- rekasztal-beszélgetések során. Ezek a jó szövetkezetek Pest megyében már szinte a továbbképzés bázisüzemeinek számítanak: dunavarsányi Petőfi Tsz, hernádi Március 15. Tsz, Óbuda Kertészeti és Mezőgazdasági Tsz, Rákosmezeje Tsz, Szilasmenti Tsz. SIKERE VOLT Pest megye szakembereinek körében is az élelmiszeripar és a mezőgazdaság közötti integrációt szolgáló közös tanfolyamok szervezésének (cukoripari-cukor- répatermelő, húsfeldolgozó). A tanfolyam a tsz-ek, az élelmiszeripar, az állami gazdaságok, az áfészek és közös vállalkozások szakemberei részére — az előadások nyújtotta hasznos tudnivalókon kívül — a tapasztalatok kicserélésére is alkalmat adott. Az intézet az idén is a MÉM ágazat termelési céljainak megvalósításához kíván segítséget nyújtani. A tanfolyamok tervezése és a tematikák összeállítása, módosítása során arra törekedtünk, hogy a továbbképzés jobban igazodjék az iparszerű termelés, a nagyobb üzemi méretek, a szakosodás követelményeihez, erősödjék a közgazdasági szemlélet, s hatékonyabb vezetéshez minél több ismeretet nyújtson. Ezért bővítettük a témaválasztékot, újabb komplex vezetői tanfolyamokat hirdettünk meg (például a növényvédelem területén dolgozó vezetők, üzemi állatorvosok részére). Rendelet írja elő, hogy egyes munkaköröket csak megfelelő képesítéssel lehet betölteni. Ennek megvalósítása érdekében is többféle tanfolyamot hirdettünk meg (számviteli vezetők, belső ellenőrök, terv- és beruházók részére). Az IDÉN is arra törekszünk, hogy Pest megye sajátosságaihoz alkalmazkodjunk. Jelentős a mezőgazda- sági üzemekben az ipari jelle- 1 gű tevékenység, megnövekedett a kereskedelmi-áruforgal- mazási munka. Az a célunk, hogy áz emiatt jelentkező speciális továbbképzési igényeknek is eleget tegyünk. Továbbra is egyre inkább alkalmazzuk — a munkaidő- alappal való ésszerű gazdálkodás érdekében — a bentlakásos tanfolyamos továbbképzés mellett a levelező vagy bejáró, a nagyüzemekben pedig a helyi továbbképzési formát. A meghirdetett tanfolyamok körének ismeretében az üzemek elkészítették az idei továbbképzési tervüket. Az intézethez küldött tervek alapján megállapíthatjuk, hogy az érdeklődés most sem csökkent, lényeges azonban, hogy akik erre az évre tervezték továbbképzésüket, vegyenek is részt a választott tanfolyamokon. Az intézet kollektívája, a továbbképzésben részt vállaló egyetemek, főiskolák szakemberei minden igyekezetükkel arra törekszenek, hogy a megyében dolgozó vezetők és szakemberek szerteágazó, felelősségteljes munkájához hasznos ismereteket nyújtsanak és ezzel járuljanak hozzá népgazdaságunk sikeres fejlesztéséhez. Dr. Dobrai Lajosné egyetemi adjunktus, MÉM Mérnök- és Vezetőtovábbképző Intézet--------,----------------------------------Ha jódolgunkban már nem tudjuk, mit csináljunk, képesek vagyunk akár életveszélyes ostobaságokat is elkövetni. Alapos leegyszerűsítéssel akár ez is lehetne a mottója Hernádi tíyula és Szinetár Miklós filmjének. Mert hiszen lényegében erről — vagy: erről is — van szó. Adva van egy meghatározatlan nevű és fekvésű ország, melynek gazdag, unatkozó, kiélt, megcsö- mörlött, dekadens stb. felső tízezrét egy izgalmas, újdonság számba menő játékkal próbálják felrázni: egy társaság egy bizonyos terepen valódi harci játékokat rendez, melyekben a vendégek és a társaság emberei éles tölténynyel igazi háborút vívhatnak negyvennyolc órán át. Pénzfeldobással eldöntik, melyik csapat lesz a védő, melyik a támadó, aztán kezdődhetnek a harci cselekmények. Mindenki kiélheti magát: a gyáva hősi pózban tetszeleghet, a hős hősködhet, a vezéri komplexussal terheltek vezérked- hetnek, a szadisták, a mazochisták, a nimfomániások és a ferdehajlamúak egyaránt megtalálhatják a maguk szórakozását Mindent a kedves vendégért. Két nap múltán aztán véget ér a játék, összeszedik a halottakat — mert majdnem mindig akad egykét halott, ez beletartozik a játék komolyságába, különben mi lenne a tét? —, bekötözik a sebesülteket, s elvonulnak a vendégek, hogy helyet adjanak a következő csoportnak. A szituáció eléggé rendhagyó, nevezhető abszurdnak is, de hogy a maga logikája szerint nagyonis reális az egész história, az kétségtelen. Hernádi, aki szeret eljátszani az abszurd helyzetekkel, itt elemében van. A játék egyszerre mulatságos fantázia- torna és riasztó valóság. Egyszerre játék — bár életveszélyes játék — és egyszerre leleplezés, a manipuláltság és a manipulálhatóság mechanizmusának leleplezése. Ha úgy tetszik: Az erö'd egy modellhelyzet kibontása, egy abszurd szituáció következetes végig- vitele ad absurdum. Mindez roppant szellemesen, fordulatosán, különböző oda- és visszacsavarásokkal, meglepetésekkel, s váratlan, de az egész játékból nem logikátlanul következő. záró poénnal. Ravasz, okos, néhol egy csöppet cinikus, egészében véve pedig nem is kicsit riasztó Hernádi eredetileg regénynek megírt, s a regényből általa és a rendező, Szinetár Miklós által filmre átdolgozott műve. RiasZtó, mert azt sugallja, hogy mi magunk sem mindig vagyunk tisztában azzal, mikor, hol és mennyire manipulálódunk, illetve manipulálunk másokat, esetleg önszántunkon kívül. S riasztó,, mert elijeszt azzal a képpel, amit a körülmények hatására bármikor saját legrosszabb tulajdonságainak befolyása alá kerülhető emberről fest. Többségünkben potenciális militaristák, szadisták, áldozatok vagy brutális hatalmaskodók vagyunk, s nagyon keskeny a határ a rab és a rabtartó között; szerepeik szempillantás alatt felcserélődhetnek, majd visszaeserélődhétnek. Élég lehangoló perspektíva, s nem túlságosan hízelgő vélemény az emberi nemről. Szerencsére Hernádi is, de méginkább Szinetár megadják ennek a komor és kiábrándult' véleménynek azt a — nevezzük jobb szó híján így — hát- borzongató akasztófahumor kicsengést, amely nem mossa ugyan el a pesszimizmust, de különösebben káros utóhatások nélkül fogyaszthatóvá teszi. Jelen van ez a szándék a színészi játék stílusában, a fényképezésben, a díszletek és a technikai kellékek használatának módjában, a modern technika — tévékamerás megfigyelők, lehallgatók, autók, helikopterek, földalatti labirintusok stb. — gunyoros bemutatásában, s a film szövegében is. A néző figyelmét mindvégig lekötő, kitűnően szórakoztató, s mélyen elgondolkoztató film Az erőd. SZÍNHÁZI ESTÉK Minden jó, ha a rége jó a Vígszínházban A delfin napja Látványos, magával ragadó hangulatú, sziporkázó, olykor meghökkentő ötletekkel teli előadással ajándékozza meg közönségét a Vígszínház társulata. Shakespeare Minden jó, ha a vége jó című színművét Vos István fordításában sodró lendületű, derűs, tanulságos játékká formálta a fiatal rendező, Valló Péter. Az eredeti történet — amelynek ötletét Boccaccio Dekameronjá- nak egyik darabja szolgáltatta a drámaíró számára — a sokszínű meseszövés, a cselekményesség épp úgy jellemzi, mint a váltakozva felerősödő /oneszánsz költőiség és harsány humor. Heléna a szép polgárleány beleszeret egy szép nemes ifjúba. A kor erkölcse szerint semmi reménye u ra, hogy hitvese lehessen. Gyógyíthatatlannak vélt betegségétől megszabadítja a ki- 'ályt, s tőle nyeri el férjül szerelmesét. Az előítélet és a gőg azonban változatlanul fal- cent áll kapcsolatuk beteljesedésének útjában. Ezt kell Helénának a maga, az igaz emberi értékek, a szerelem 5-ejével ledöntenie és másodszor is elnyernie férjét, a bol- iogságot. Számos kalandon és megpróbáltatáson át, végül is célhoz ér, minden jóra fordul: az új erkölcs diadalt arat a régi felett, az erény elnyeri jutalmát. Ez a mind máig érvényes tanulság szól a jelenkor emberéhez is. A rendező azonban nem elégedett meg az általános mondanivaló megelevenítésé- vel. A hagyományos előadásmód felforgatásával, a darab szerkezetének átalakításával, a szerepek és szituációk súlyának megváltoztatásával, s a szövegközlés funkciójának átértékelésével, társítva mindehhez a zenét és a mozgások rendszerét — újat alkotott, ha nem is mindig eredeti eszközökkel. Egy-egy megoldását már láthattuk más rendezők munkáiban (domináló színhatás, függő kellékek, térelválasztó elemek stb.) a darabot figyelve azonban legkevésbé ez jutott eszünkbe. Ugyanis a korábban már sikeres ábrázolási módszereket, ötleteket Valló egységes egésszé, új minőséggé formálta. S mint a maga korában az író darabjainak alapanyagával, úgy őis kellő tiszteletlenséggel bánt az eredeti színművel. Ahol például ma már túlzott didak- tikusságot érzett a szövegben, ott a paródia eszközéhez nyúlva tette hatásosan gördülékenyebbé az előadást. Közérthető volt — a nyelv ismerete nélkül is — mikor egy- egy szereplő hanglejtését, gesztusait megtartva zengzetes angol nyelvre váltott át. A játék és a látvány kiemelt szerepét hangsúlyozták Najmányi László modem díszletei és Jánoskúti Márta szokatlan jelmezei. Az egy tengely körül forgó stilizált térelválasztó és mind a díszletek, mind a kosztümök uralkodó fehérsége egyszerre sugallta a korabeli színház eszköztárának jelzésszerűségét és a játék mondanivalójának örök- érvényűségét. Egy-egy hangsúlyt vagy paródia hatását erősítették a céltudatosan használt anakronizmusok. Az előadás varázsát, frisseségét fokozták a dramaturgiai funkcióval felruházott »világítási megoldások. Mindig minden mozgott, változott, a kép minden síkjában, csücskében történt valami. S talán a rendezés egyetlen hibája, hogy néha ez a koreografált látvány már túlnőtt az értelmezhetőség mértékén, s az értelem rovására burjánzott a színpadon. A színészek valamennyien nagy kedvvel adták át magukat a játék örömének. A női főszereplő, a Helénát alakító Kútvölgyi Erzsébet sokoldalúságáról, kiforrott jellemformáló képességéről, a drámai szituációk iránti érzékéről és természetes líraisógáról adott tanúbizonyságot. Partnere Lukács Sándor ugyancsak csillogtatta színészi erényeit. Féktelenség és kicsinyesség, szellemesség és öngúny egyaránt átszőtte szerepformálását. Már egy-egy mondatukkal atmoszférát teremtettek, magukkal ragadták a nézőket Ruttkay Éva és Darvas Iván. De megérdemelten osztoztak a sikerben Mádi Szabó Gábor, Tahi Tóth László, Venczel Vera és a többiek is. Kern András a Bolond szerepében a játék klucsfigurája — jelenség és fogalom egyben. Az ő kalauzolásával lehetünk részesei a darab filozófiai mélységeinek, jellegzetes sete-suta mozgásával elválasztja és összeköti a helyszíneket, jeleneteket, azonosulásra késztet és elidegenít. Egy nagy színészegyéniség kibontakozásának lehetünk ezúttal is tanúi. M. J. van-e olyan ember, akit e nagy ország vezetőinek kockázatos politikája ne töltene el szorongással a földgolyó jövőjét illetően?’’ — írta könyvének, az Állati elméknek az előszavában Robert Merle, az Egyesült Államokról szólván. Akkoriban 1967- et írtak, s ez a nagy ország éppen javában benne volt egy sötét játszmában, melynek vietnami háború volt a neve. Merle ebben a világszerte nagy sikert aratott könyvében (nem elméleti mű, hanem regény — mondta róla ő maga) éppen az ilyen sötét játszmákra gondolt, amikor azt a lehetőséget gondolta végig: mi lenne, ha valakik gonosz célokra használnák fel azt a kétségtelen tényt, hogy a delfinek roppant intelligensek és mindenféle igen bonyolult feladatokra megtaníthatók? Az Állati elmék különös mű, nehezen sorolható valamilyen műfaj kategóriáiba. Leginkább még a science fiction, a sci-fi, a tudományos fantasztikus irodalom skatulyájában fér el, de ugyanakkor úgynevezett politics-fiction is, politikai fantasztikus regény. De ez nem is nagyon lényeges. Viszont ha filmet készítenek belőle, mint most az amerikai Mike Nichols tette, akkor ennek a két jellemző vonásnak szerves egységbe kell olvadnia. Mint a könyvben — csak más eszközökkel. Nichols filmje abban marad el Merle könyve mögött, hogy jobban izgatja a téma tudományos, mint politikai fantasztikuma. Holott Merle ötletében éppen a politikai fantasztikum a riasztó, sőt, a I riasztóan lehetséges, a majd- ! hogynem valóságos. Nem mintha a delfinkísérlet nem lenne hallatlanul izgalmas, és maguk a delfinek nem lennének p^j-atlanul értelmesek. De hát a veszélyt mégiscsak a tudományt rosszra felhasználó tőkések és politikusok jelentik, s a filmnek éppen ez a vonala erőtlenebb, halványabb. Engem mindenesetre nagyon nyugtalanít ez a fantasztikus ötlet, mert egyáltalán nem vagyok biztos abban, hogy valakik, valahol nem dolgoznak-e javában éppen azon, hogy az Állati elmék fantasztikumát realizálják. De hátha a valóságban is visszaszökik majd a delfin, mert neki több esze lesz, mint az embereknek? Takács István
