Pest Megyi Hírlap, 1979. február (23. évfolyam, 39-49. szám)
1979-02-24 / 46. szám
"s^nlíxp 1979. FEBRUÁR 24., SZOMBAT kiXllítótermekben Vidám és tarka színek játéka Az oktatás és a közművelődés egysége SOKOLDALÚ SZEMÉLYISÉG NEVELÉSE Szegfűk, képek, dísztárgyak Ä Magyar—Szovjet Barátság Tsz harminc esztendővel ezelőtt ' alakult Cegléden. Ebből az alkalomból kiállítás nyílt a Kossuth Múzeumban, mely február 25-ig tekinthető meg. Rengeteg virág dokumentálja az adatokat; phőnix, diffenbachia, szegfű. Utóbbiból 5 millió szálat termesztettek az elmúlt időszakban. A növényház holland segítséggel 1972-ben létesült, s azóta a színekben pompázó ceglédi virág rendszeresen eljut Moszkvába, Beirutba, Stockholmba, Hamburgba, ' Prágába. Láthatók a remek húskészítmények is, — a sok díj, a Magyar Szovjet Barátság Tsz munkáját kísérő sajtóanyag. Figyelmesség jele, hogy erre az alkalomra a budapesti Szovjet Tudomány és Kultúra Háza sok iparművészeti tárgyat és festményt bocsátott a ceglédi tárlat rendelkezésére, köztük Orlova gondos portréját és Búrja életképét. Az érmek között fedeztük fel Csíkszentmihályi Róbert „kukoricás” felületét és a néprajzi emlékek között Kiss Mihály váci bognár szekér-makettjét. Az érdekes, gondos bemutatót igen sokan aézik meg, Benedek Péter-szoba Nagy sikere van a Benedek Péter szobának, ahol alkotásait tavaly októbertől több ezren nézték meg. Voltak, akik többször is, így Orosz István, Tóth János is, akik harmadszor is „új élményekkel távoztak” a bejegyzés szerint. Az 1889-ben, a Pest megyei Úszódon született művész édesapja kőműves-ács volt, édesanyja harmados földön dolgozott, hat gyermekük közül ő volt a harmadik. Már 7—8 éves korában kezdte raj- zolgatni, amit a faluban maga körül látott. Amikor kimaradt az iskolából, kapálni járt, vagy édesapja mellett napszámosként dolgozott. Közben, ha csak tehette rajzolt: falusi embereket — akik ekkor még népviseletben jártak — és a falusi élet eseményeit. 1923-ban nyílt meg 75 képpel első kiállítása a budapesti Alkotás Művészházban, mely egyöntetű sikert aratott. A „legelőkelőbb” műkereskedők vásárolták meg képeit. Elismeréssel nyilatkozott mun, ká járói: Vaszary, Csók, Rippl-Rónai. 1910—1930. közötti alkotásai a legjellemzőbbek, legeredetibbek. Finom tónusokkal dolgozva, a paraszti élet egy- egy jellemző pillanatát ábrázolja, örökíti meg. Így írt erről a Nyugat 1928-as számában Tersánszky Jénő: „Ahogy Benedek Péter, a magyar falut, a magyar levegőt látja egy lakásban, egy arcban, egy mozdulatban, egy tájban, azt előtte úgy nem mutatta meg senki... Lehet beszélni arról, hogyan lát ez a művész valahogy a japán és kínai művészetre emlékeztetőén groteszk, keleties kontúrokban hangsúlyozva mindent. Hogyan kevereg képein a humor, érzékiesség, vidám és tarka színek játéka, mégis valami filozófiával és melankóliával átvonva. Hogyan fogja meg rögtön formába a dolgok velejét.” A 90 esztendős Benedek Péter munkásságát — a lehetőségek között — bemutató állandó kiállítás első lépés egy nagyobb állandó alkotóház megvalósításához. Nagy György gobelinjei Bakay Erzsébet iparművész nyitotta meg Nagy György kiállítását Pándon. Nagy György rendhagyó eset. Mezőkövesden született, műszaki ember; szabad idejében festi kartonjait, este sző. Mi benne a rendhagyó? Az odaadás. Az, hogy férfi létére míves gobelineket, csomózott fali szőnyegeket készít, — az, hogy egyetlen műve sem eladó, az, hogy csak belső öröm inspirálja, nem hír, nem elismerés, nem anyagi ösztönzők. Igaz, keresi magát, több stílust próbál, még most is „hangol”. Nem kész, készülődik. Legtöbbet művészetének az a vonulata ígéri, mely a mezőkövesdi éles színek bőségével ragadja meg a táncolok világát és a piros, Benedek Péter: Önarckép kalapban (1325) zöld tónusokba öltöző környezetet. Ez Nagy György holnapja nemcsak azért, mert mezőkövesdi illetősége révén birtokolja e mintákat, hanem azért is, mert a hímzések út- költése szőtt fali képpé; újdonság. A mostani kollekcióból kiemeljük Kodály portréját, napraforgóit, képre köl tött Kalevala-töredékét. Itt különösen érvényesül ízlése és szorgalma. Tíz év termése látható a kiállításon; nagyobb út áll előtte, mint amit maga után hagyott, de nagykátai- sikere után a pándi közönség is megérezte művészetének emberi tartását és őszinteségét. Nem hivatásos művész, nem amatőr, nem naiv festő Nagy György. Műfaja személyisége és magatartása, az, hogy minden önmaga számára alkalmazható „tiszta forrás”-ból merít; természetes közvetlenséggel. Bakay Erzsébet megnyitó szavaiban összegezte teljesítményét: „És mégis más, és sokkal több Nagy György művészete a kapott örökségnél. Az élményt sajátos jel- képrendszerré, szinte hangokká, dallamokká formálja és minden alkotásával újat is tud mondani, egyéni stílust teremtve”. Itt tart Nagy György, s bár a neheze még hátravan, jó adottságokkal halad előre, mert nemcsak tudása gyarapodik, — „lelkü- lete is tehetséges”, az általa létrehozott szépség önzetlen energiákkal teremtődik. Losonci Miklós A közoktatás és a közművelődés kapcsolata. A téma .szemmell áthatóan foglalkoztatja Venesz Ernőt, a váci városi tanács művelődési osztályának vezetőjét: — Valóban, nagyon izgat a téma; Hosszú évtizedek ótá vallom, hogy a korszerű műveltség kialakítása életmódot formáló folyamat. Ha ez így van, akkor a művelődés gyakorlata sem lehet más jellegű. Ha napjaink műveltségideálját el akarjuk érni, sokoldalú személyiségeket akarunk formálni, akkor a közoktatást és a közművelődést szervés egésszé kell tenni. Falakba ütköztek — Az MSZMP Központi Bizottságának a közoktatással és a közművelődéssel kapcsolatos határozata, a közművelődési törvény már tartalmazza ezt a koncepciót. Mi hát a feladat? — Vagyunk jó néhányan, pedagógusok, művelődésügyi szakemberek, akik jóval a hivatalosan megfogalmazott döntések előtt a legkülönbözőbb fórumokon hirdettük a két kulturális terület egységgé válásának fontosságát. Sajnos, igen gyakran ütköztünk és ütközünk ma is falakba. — Milyen gátakról van szó? — Állandó, kitartó, felvilágosító és meggyőző munka kell ahhoz, hogy a pedagógusokkal és népművelőkkel megértessük: a két terület nem szétválasztható. Ügy tapasztaltam, hogy különösen az oktatás berkeiben merevebbek az előítéletek. Ennek különböző történelmi, oktatásszervezési okai vannak. A közművelődés tekintetében könnyebb a helyzet. Természetesen nem kizárólag szemléleti, személyi nehézségekről van szó. Tárgyi akadály, hogy szervezeteiben és épületeiben is különálló intézmények. Sajnos, még most sem tartunk ott, hogy komplex művelődési intézmények létesüljenek, iskola, könyvtár, művelődési ház összevonásával. — így talán elég sötét a kép. — Az előzőeket azért tartottam fontosnak elmondani, mert így érthetőbbé válik, hogy viszonylag hosszú, több éves munka után miért tűnik kevésnek az az eredmény, amit elértünk. Mert igenis, van már kézzelfogható, látható eredménye erőfeszítéseinknek. Rendhagyó órak — Például ? — Itt, Vácott először azt igyekeztünk elérni, hogy a közművelődési intézmények minél bőségesebb kulturális kínálatot adjanak az óvodáknak, általános iskoláknak, középiskoláknak. így rendezhettünk különböző ifjúsági zenei, színházi, irodalmi előadássorozatokat. Mindig figyelembe vesszük a tanítási anyagot, igyekszünk kapcsolódni is hozzá. Ám ezek a rendezvények a legtöbb esetben még csak kiegészítő ismereteket adnak, nem épülnek tudatosan az oktató-nevelő munkába. Egy újabb lépést jelentett, amikor például a könyvtár vagy múzeum volt a helyszíne úgynevezett rendhagyó óráknak, amelyet esetleg nem is tanár, hanem közművelődési szakember vezetett Gyakran fordított a helyzet: a művelődési ház vagy a könyvtár megy el egy-egy programjával az óvodába, iskolába, úttörő- házba. — Erre Vácott különösen alkalmas, új iskolák vannak. — Sajnos, a tágas terek, nagy aulák nincsenek eléggé kihasználva. Remek keretéül szolgálhatnának pedig egy-egy kiállításnak, hangversenynek. Gondoljuk csak el: az iskolába jár ezer gyerek. Ha csak szüleiket kívánjuk megnyerni valamilyen kulturális programnak, amelyet ismert helyen, az iskolában rendezlek, máris kétezer emberrel számolhatunk. Az iskolai politechnikai műhelyeket, tanítás után, lakótelepi barkácstermekkent lehetne használni. Sok a hasonló, még feltáratlan lehetőség. Ajánlójegyzék, munkafüzet — Mit tart a legfontosabbnak eddigi tevékenységükben? — A tanév elejére kidolgozták a művelődési központ, a könyvtár és az úttörőház közös ajánlójegyzékét. Ebben az iskolákat tájékoztatják szolgáltatásaikról. Elkészítettek két munkafüzetet is az általános iskolásoknak, amelyek a legkülönbözőbb kulturális, irodalmi és sportfeladatokat tartalmazzák. Mind az ajánlás, mind a munkafüzetek az integrált együttnevelést segítik elő. Vagyis azt, hogy a két intézményrendszer ne egymással párhuzamosan, hanem egymás munkájába beilleszkedve működjék. Így talán lassan elérjük azt, hogy minden érdekelt megértse: nincs tanár és nincs népművelő. Mindketten pedagógusok, akiknek közös a feladatuk: művelt embereket nevelni. Andai György Könyv és ifjúság Nem üzlet — kulturális misszió béri kapcsolatok elemzésére használták fel. A második rész Lajta László vonósnégyesére Kötelékek címen továbbfejlesztette az előbbiekben csak felvillantott gondolatot, ebben történés, cselekmény eljátszásával, eltáncolá- sával teszik pregnánssá a kényszerhatás alatt változó kapcsolatrendszereket. Kissé gyanús a harmadik felvonás. Mintha az alkotók maguk is féltek volna a közönség — előre kiszámíthatatlannak érzett — reagálásától. Afféle látszatlázadással oldották fel a „tömör”, de érzelmileg mégis könnyen átélhető hangulatot: a Boney M. együttes Glória, Ma Baker a Silent Lover és a Daddy cool világ- sláger-számaira rendeztek vérbeli discót. Minek mondani : dübörgő sikerrel. Boney M. disco eszköz, miért nem lehetne jó eszköz, hiszen jó zenére épül, akkor visszajutunk az eredeti kiinduláshoz. A lehetetlenre vállalkozik, aki szavakba akarja önteni, ami mozgás, érzelmeket sodró, viharzó kép és zene. Budapest — tíz nap alatt nyolcszor —, Szentendre, Pécs, Székesfehérvár és Győr az Interbalett ’79 otthona, ahol bemutatkoznak Kuba, Bulgária, az NDK, Csehszlovákia, Lengyelország és RoKriszt György Szerencsés egybeesés? Az is. A kezdeményezéshez kell egy kis véletlen. Még tavaly bolgár könyves szakemberek jártak Magyar- országon. Ellátogattak Százhalombattára is, a Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalat könyvszolgálatához. Jeney István, a könyvnagyüzem igazgatója: — Amikor tájékoztattuk vendégeinket munkánkról, megkérdezték: nincs-e nálunk olyan munkahelyi könyvterjesztés, amelyet az ifjúsági szervezet patronál? Náluk régi, jól bevált gyakorlat ez. Közvetlenül a látogatás után jelentek meg a KISZ Központi Bizottság irányelvei az 1979—80-as mozgalmi évre. Ebben foglalkoztak a könyv, az olvasás, valamint az ifjúság kapcsolatának elmélyítésével. A látogatás és a határozat pontosan összecsengett. Irodalmi estek — Nálunk a könyvszolgálat vezetői, dolgozói fiatalok. Jól ismerik, nemcsak a könyvterjesztés, hanem az ifjúsági szövetség feladatait is. Gyorsan cselekedtek és a városi KISZ-bizottsággal egyeztetve kidolgozták javaslatukat. — Ennek lényege: vállalja minden KISZ-alapszervezet, hogy egy — nagyobb létszám esetén több — tagja könyveket ad el és könyves rendezvényeket, irodalmi esteket szervez az alapszervezetben. Ezt a tevékenységet beillesztik az akcióprogramba, így az értékelhetővé, sőt számszerűleg is mérhetővé válik. — Hogyan? — Az író-olvasó találkozók, könyvpremierek, könyvanké- tok, kiállítások száma — pontos adat. Ugyanígy a vásárlás is. A feladat az, hogy a dolgozó KISZ-tag évente 800, a tanuló 400 forintért vásároljon könyvet az alapszervezeti terjesztőnél. — Nem sok ez? — Egy középiskolásnak csak a kötelező és az ajánlott irodalom évente majdnem ennyibe kerül. Szeretnénk persze, ha nemcsak azokat vásárolná meg. — így kissé kereskedelminek tűnik az akció. Megbízottak rendszere — Csak részben, igen kis részben az. Célunk, és bízunk benne: ezzel is hozzájárulunk ahhoz, hogy a könyv, az olvasás mindennapi szükségletévé váljék a fiatalnak, leljék bennük örömüket, szórakozásukat, kerüljenek velük meghitt kapcsolatba. — Hogyan látják el könyvvel a KISZ-eseket? — A megyében mintegy 1500 alapszervezet van. Mindegyikük megbízottja a járási, a városi KISZ-bizottságokon keresztül tartja velünk a kapcsolatot. Könyvajánlójegyzékeket juttatunk el hozzájuk, ezek alapján rendelnek, a köteteket postázzuk. Természetesen, ha Művelt Nép könyvesbolt működik a közelben, azt is felkereshetik. Megbeszélve a boltvezetővel, ott igazolják blokkal, bélyegzővel az alapszervezet vásárlásait. Visszhang más megyében A munkahelyi könyvterjesztőkkel azonos, ún. bizományosi szerződést kötünk velük. Ugyanis az eladott könyvek értékének 7 százalékát a KISZ-alapszervezet engedményként könyvben megkapja. Vállalatunk segít az előzőekben már említett könyves akciók szervezésében, kivitelezésében. Ha több alapszervezet kéri, irodalmi műsort is rendezünk neves művészek közreműködésével, természetesen ingyen. Ezek a rendezvények illeszkednek az ifjúsági klubok programjaihoz, elképzeléseihez, így azokat is segíthetjük. Kezdeményezésünket nemcsak a megyei KISZ-bizottság fogadta örömmel, hanem már csatlakoztak hozzánk a Hajdú-Bi- har megyei könyvesboltok is, és folyik a szervezés Győr- Sopronban. — Mikor kezdődik az akció? — A KISZ-választások után, áprilisban. Remélhetőleg sikerrel. A munkahelyi, az iskolai vezetőket is megnyugtathatjuk: nem újabb munka- időkedvezményre tartanak igényt a KISZ-esek. Az alapszervezeti könyvterjesztő szabadidejében, például ifjúsági programokon, rendezvényeken, taggyűlések után dolgozik. Reméljük, hogy megyénk csaknem 37 ezer KíSZ-fiatal- ja közül egyre többet, egyre újabbakat tudunk megnyerni az olvasásnak, és bízunk abban is, hogy az akció nemcsak egy mozgalmi évre szól majd. A. Gy. t INTERBALETT ’79 A Pécsi balett Szentendrén amelynek hazánk ad otthont ezekben a napokban. Alkalom ez a mérlegkészítésre, az eredmények összegezésére, a művészeti műhelymunka tapasztalatainak kicserélésére, a résztvevő hét ország mind a kilenc együttesének. Tegnapelőtt Szentendrén — az Interbalett ’79 keretében — a Pécsi balett vendégszerepeit a megyei művelődési központban. S mitagadás: régen látott nagyszámú közönség előtt, ritkán tapasztalt nagy sikerrel. A csaknem húszéves együttes Tóth Sándor é.? Eck Imre koreográfiájára táncolt. Érdekes volt megfigyelni, hogy a balettnek ebben a felfogásában jelentős hatáselemmé vált a pantomimos és az akrobatikus elem. Mindkettő bizonnyal hozzájárult a szuggesztív hatáshoz, amely lenyűgözte a nézőket. Modern és jó zerét választottak alapul a pécsiek. Az első felvonást öt etűd cimbalomra összefoglaló címmel Kurtág György, Petrovics Emil, Szokolay Sándor és Sáry László alkotásaira építették. S szándékukat sikerült megvalósítani: a főleg hangulatokat hordozó zenét a mozgás dramaturgiájával az emaz emberi magatartásról mond ki, és mondat ki ítéleteket. Az előbbi elmond, az utóbbi kimond, tehát közölni szándékozik, azaz nem kísért meg az elkápráztatással, hanem az érzelem és az értelem közös síkján modern emberré tanít válni. Körünk •táncművészete „beállt a sorba”, a művészetek többi ága mellé, tudatosan elvetve az akaratlanul reá tapasztott arisztokratizmust. Az emberi test mozgásának új jelzésrendszereit alkalmazva, olyan mozdulatkombinációkkal éri el hatását, amelyek hordozzák a modern ember élményvilágát. Amit modernnek mondunk a művészetben — s a balettban ez már túljutott a kísérleti fázison, mert létének jogosságát a közönség érdeklődése igazolja — sohasem tegnapian friss. Évtizedes bizonyítékokkal rendelkezik az „új balett”, de olyan bizonyítékokkal, amelyekből nem fogalmazódtak még meg az esztétikai ítéletek. Ezért nagyszerű és bizonnyal korszakot nyitó vállalkozás, az Interbalett ’79, a szocialista országok balett- együtteseinek fesztiválja, A lehetetlenre vállalkozom: mondatokat írni arról, ami csak szavak nélkül lenne megfogalmazható, csak az emberi test mozgásával formálható gondolatokká. Erőltetni kell az agyat, hogy tudatos, racionális elméleteket komponáljunk a képből: egy-két- tizenkét táncos leheletfino- man mozdul a reflektorfényben. Látszólagos és valóságos emberi kapcsolatok; hitek és álhitek; kétkedések és látszatlázadások — ilyen fogalmakká kell szegényíteni a zene és a mozgás emocionális hatását, ha a balettről, a modern balettről akarunk mondatokat egymás mögé fűzni. S a XX. század utolsó negyedében egy balettprodukció értékelése nem azt a nehézséget állítja elénk, hogy tíz elvont szépséget nehéz szavakba önteni. Sokkal inkább ezt: az érzelmek és a gondolatok mérhetetlen bő- ségű együtthatása, szimultán jelenléte csak egymásutániságukban fogalmazhatók meg. Pedig a lényeg itt az egyidejű jelenlét az érzelmekben és a gondolatokban. Ezzel máris szembenéztünk a klasz- szikus balett és a — jobb szót mindeddig nem sikerült találni — modern táncművészet alapvető különbségével. Az előbbi mindig nagy érzelmeket jelenít meg, hősi történeteket mond el, az utóbbi
