Pest Megyi Hírlap, 1979. február (23. évfolyam, 39-49. szám)

1979-02-23 / 45. szám

Beszámoló taggyűlések után P hét elején lezajlott vá- rosunkban az utolsó beszámoló taggyűlés, s ez­zel véget ért a párttagság év eleji szokásos eszmecse­réje, amelyben értékelik az előző esztendő politikai és gazdasági munkáját, vala­mint megszabják az irány­vonalat az új feladatok megoldásához. Majdnem félszáz üzemi, intézményi alapszervezet több mint ezerháromszáz kommunis­tája tanácskozott január­ban, februárban. A részvé­teli arány meghaladta a tagság 85 százalékát. A hiányzók igazoltan voltak távol. Valamennyi beszá­moló taggyűlés határozat- képesnek bizonyult. Alapjában véve minden alapszervezet azonos célért, a párt politikájának érvé­nyesítéséért fáradozik. A konkrét megvalósítás azon­ban üzemenként, sőt mun­kahelyenként változik, az eltérő sajátosságoknak megfelelően. A Közép-ma­gyarországi Közmű- és Mélyépítő Vállalatnál pél­dául sok szó esett a fluk­tuációról és a rendezvények rendszerességéről. Ami az építőiparban nem egyedül­álló, náluk is előfordul, hogy egész brigádok lépnek ki. A nagy távolságok, a szétszórtság miatt nehéz mindenkor a kitűzött idő­ben megtartani a pártren­dezvényeket. Belenyugod­ni azonban ebbe nem akar­nak, hiszen vannak példák az ellenkezőjére is. Ugyan­ennél a vállalatnál többen szorgalmazták a tagfelvé­teli munka javítását, külö­nösen a munkásfiatalok körében. A pártmunka minden tekintetben való javításához egyébként jó alapot teremt a KKMV év­ről évre javuló gazdasági teljesítménye. Súlyának megfelelően szerepeltek gazdaságpoliti­kai kérdések a többi beszá­moló taggyűlésen is. Min­denütt elégedetten állapít­hatták meg, hogy a múlt évben sikeresen teljesítet­ték terveiket, aminek tuda­tában magabiztosan láthat­tak hozzá az idei nagyobb feladatok megoldásához. Az eredményes múlt év úgyszólván minden intéz­kedéshez erőt ad. A Gödöl­lői Gépgyárban a jól elvég­zett munka tudatában sür­gették a lazaságok felszá­molását, a munkafegyelem megszilárdítását, a kom­munista példamutatás fo­kozását. Érdekességként említjük meg, hogy a gép­gyárban olyanok is véle­ményt nyilvánítottak, akik­nek egy-két éve hangjukat sem lehetett hallani. Ez is­mét megerősíti azt a véle­ményt, hogy nincs olyan terület, amelyben ne lehet­ne változtatni a rossz gya­korlaton, ahol ne érhetnénk el eredményt. Sok fórumon esik szó a munkásosztály utánpótlásá­ról. Az utánpótlás gyengéi természetszerűleg a műhe­lyekben érzékelhetőek a legjobban. Ugyancsak a gépgyárban, munkásalap- szervezetekben foglalkoz­tak sokan a szakmunkás- tanulókkal. Nem tartják kielégítőnek a velük való törődést. Felkarolásukat azonban nemcsak a veze­tőktől várják el, hanem a szakmunkásoktól is, hiszen az idősebb mesterek hatá­sa meghatározó lehet egy- egy fiatal életére. Megint más tényezők ke­rültek reflektorfénybe az Árammérőgyárban. Mond­hatnánk: az ő fájó pont­jaik. Sokan sürgették az importanyagok csökkenté­sére teendő intézkedése­ket. Nem tartják lehetet­lennek, hogy a munkaszer­vezés javításával mérsé­kelhető a túlórázás. Még egy dolgot emeljünk ki, amiről szintén több he­lyen szó esett. Mégpedig a tömegpolitikai oktatás se­gédanyagairól. Számos hoz­zászóló bírálta ezeket, mondván, nem elég szín­vonalasak, egyik-másik ide­jétmúlt. TM agától értetődik, hogy a párt belső életének kérdéseivel is törődtek az alapszervezetek beszámoló taggyűlésein, a pártdemok­rácia fejlesztésével, a fia­talok kommunistává neve­lésével, a tömegszervezetek pártirányításával, az elmé­leti t.udás alkalmazásával a gyakorlati életben s így to­pább. Ezek persze nemcsak a beszámoló taggyűléseken szerepelnek, hanem egész évben, folyamatosan. K. P. 1 "kX ht^»TvT VI. ÉVFOLYAM, 45. SZÄM 1979. FEBRUAR 23., PÉNTEK Veresegyház Új villanyhálózat és trafó Negyven lakást gondoznak Tulajdonképpen nem ért vá­ratlanul, mégis jó volt halla­ni, amikor Pásztor Bélával, a veresegyházi nagyközségi ta­nács elnökével leültünk idei terveikről beszélgetni, hogy legelőbb arról szólt: milyen nagy segítség számukra a helybeliek társadalmi mun­kája. Valamennyit már régeb­ben is hallottam, olvastam er­ről a különleges kötődésről, amely Veresegyház lakóit fű­ti a falu gondjainak megoldá­sában, így nem csoda, hogy ezzel indítottuk a beszélgetés fonalát. Maguk építette járda — Községünkben tavaly új ABC élelmiszer-áruház épült, 3 és fél kilométernyi homok- aszfalt járda készült el, a Tán­csics és az Iskola utcában új úttestet építettünk, az általá­nos iskolában a kézilabdapá­lyát és a világítását készítet­tük el, elkezdtük az új sport­kombinát építését. Ezekben és még számos létesítményben sok társadalmi munka teste­sül meg, amelynek értéke 10 millió 500 ezer forint. — Több mint 100 utcánk van, ezek nyolcvan százaléká­ban legalább az egyik oldalon kész a járda. Mint sok más esetben, itt is tanácstagjaink jártak élen a szervezésben. Ök adták közre a társadalmi munkavállalói lapokat, majd velük egyeztettük, melyik munkára, mikor kerülhet sor. A járdaépítés anyagait költ­ségvetési üzemünk szállította a helyszínre, általában a hétvé­geken, ezenkívül mindent ala­kosság végzett. Lehetőségeink őszinte feltárása révén, s a személyes beszélgetésekben elértük, hogy az emberek örül­nek, ha tehetnek a községért, ami persze a maguk érdeke is. Első hallásra apróságnak látszik, de tulajdonképpen nagy dolog, hogy azon az úton, járdán járhatunk, amit ma­gunk építünk. Valahogy na­gyobb a becsülete. Gondolom, így vannak azok­kal a pénzeszközökkel is, amelyekkel ebben az évben gazdálkodnak. Költségvetési bevételük 14 millió 900 ezer forintjából 9 millió 200 ezer a felsőbb tanácsi hozzájárulás. I Saját, községi forrásuk 5 mil­lió 700 ezer forint. Az általá­nos iskola és egyéb gyermek- intézmények fenntartására 4,5 millió forintot költenek. Utak, utcák, hidak építésére és fel­újítására 1,5 milliót irányoz­tak elő. Ez utóbbi létesítmé­nyek gyaraoítására szánt költ­ségeket várhatóan megkétsze- rezi-háromszorozza a társadal­mi munka. Megbízható lámpa A közvilágítás a tervek sze­rint mintegy 865 ezer forint­jukba kerül, az áramellátás alapjában véve jó, a világító- testek jelentős része higany­gőzlámpa, ami megbízhatóbb, rásné hívta magához a zene­kar prímását és megrendelte nótáját. Énekelték valameny- nyien: — Nincsen annyi ten­ger csillag az égen... Aztán Szovics András ren­delt, s következtek sorban a többiek: Dencsák Mihály, Fercsik Sziveszter, Bányán- szky Mihályné, Kustra Pál. A falumúzeumban Vankóné Dudás Juli várta a vendége­ket. A hévízgyörki nyugdíja­sok csendben, levett kalappal lépték át az öreg ház küszö­bét, ahol ifjúságuk tárgyi emlékeivel találkoztak. Az asszonyok a kezükkel simo­gatták a szvátvát, a szövőszé­ket, leültek a guzsaly mellé. Volt, aki megpergette az or­sót, font néhány métert. Rájöttek a turpisságra Angyal János megjegyezte: — Otthon éppen a múlt héten szerelték fel az asszonyok a szövőszéket. Nálunk még min­den évben szőnek. Most újra divat a vászon, meg a színes pokróc. Kell a gyerekeknek, meg az unokáknak. Hallgat­ták Vankóné szavait arról, hogyan született meg a falu­múzeum létesítésének a gon­dolata, hogyan segítette az ötlet megvalósítását a me­gye, a járás, meg az egész község lakossága. Versegen Mártonná Homok Erzsébet a tájház ajtajában fo­gadta a látogatóba érkezőket. Itt Réti István vitte a szót: — Olvastam Bözsi néni legutób­bi könyvét, A faluban szól a nóta címűt. Nem is hiszem el, hogy Bözsi néni vérségi, mert a könyv sok szereplőjé­ben, meg a történetben is Hévízgyörkre és a hévízgyör- kiekre ismertem. Martonné okosan, egyszerű szavakkal emlékezteti vendé­geit, hogy a szegényparaszti sors nem különbözött egyet­len faluban sem. — Jó gaz­da fia nem vehette el a nap­számos lányát Versegen sem, Hévízgyörkön sem. Az emlékezők rábólintanak Martonné szavaira, s a meg­ismerkedés, a közös múlt fel­idézése után kezdődik a né­zelődés. Az asszonyok a vér­ségi népviseletet csodálják. Ez elüt a Galga .mentitől, in­kább a közeli Nógrád megye asszonyai viseltek ilyet. A férfiak a lőcsös kocsit, az ekekapát, a boronát szemlé­lik. Benkő Pál Kovács And­rással a gémeskutat veszi szemügyre, de csakhamar rá­jönnek a turpisságra: motor van a kútban, az nyomja a vizet! — Üj világ — érvel Fercsik Szilveszter és a többiek he­lyeselnek. — Igaz, így igaz, megváltozott minden. A kri­tikus gondolkodásáról ismert Aszódi Mihály most is rákér­dez: — Azt hiszitek, ha nem lenne új ez a világ, minket autóbusz hozott volna ezen a farsangi vasárnapon Verseg- re? — Én évekig gyalog jártam ide aratni, kukoricát törni a nagygazdákhoz. Egyik eszten­dőben este kilencre végeztünk a töréssel, és az egész napos munka után éjjel kettőre gya­logoltunk haza. Most meg be­ülünk a buszba, aztán egy fél óra sem kell, otthon leszünk. Vidám nóták Ezért, az új miatt volt olyan vidám a hazafelé induló nyug­díjasok régi nótája: — Búza, búza, de szép tábla búza, kö­zepébe van egy rezgő nyár­fa.... Fercsik Mihály tély sem mentette meg a be­teget ! Gödöllőn az Agrártudomá­nyi Egyetem kollégiuma volt az első megállóhely. Séta fo­lyosóin, a süppedő szőnyege­ken; aztán a Gorka-termet nézték meg; bekukkantottak a hallgatók szobáiba, majd a ha­talmas aula következett. Rajkó Mihály, büszkén új­ságolta, hogy az egyetemen dolgozik az unokája. De büszke volt itt mindenki, aki az egyetemet látta. Sápi Pál valamennyiük gondolatát meg­fogalmazta: — Most lenne iga­zán érdemes fiatalnak lenni! Ezután a volt királyi kastély- lyal ismerkedtek. Itt is volt megjegyzés. Bazsik András el­mondta, hogy amikor Horthy a kastélyban nyaralt, szinte minden fa mögött csendőrök álltak. Vigyáztak az ő és a vendégei nyugalmára ... Font néhány métert A szadai Székely Bertalan műterem megtekintése után a veresegyházi strand környéké­vel ismerkedtek a kirándulók. — Sosem tudtam, hogy tőlünk alig húsz kilométerre ilyen van. Eljövök ide a nyáron is — mondta Blaskó József. A galgamácsai templom ha­rangjain delet kongattak, ami­kor az autóbusz a községbe érkezett. A Galgavidéke Áfész kisvendéglőjében a legelegán­sabb külföldi vendégeket sem várhatta volna különb terítés. Alig ülte körül a negyven, munkában megrokkant férfi és nő az asztalokat, a het­vennégy éves Pauló And­Régóta javasolgatják a já­rást ismerő és szerető köz- művelődési szakemberek, hogy a művelődési házakban mű­ködő közösségek tagjait, vagy esetleg az országjáró kirán­dulások résztvevőit ismertes­sük meg a gödöllői vidék ter­mészeti szépségeivel, gazdag népművészeti hagyományaival és műemlékeivel. Vigyáztak a csendőrök Réti István, a hévízgyörki November 21. Művelődési Ház nyugdíjasklubjának vezetője megfogadta a tanácsot és maga mellé szervezte negy­ven klubtársát, hogy egy egész napon át tartó ismerkedő ki­ránduláson vegyenek részt. — Vasárnap reggel fél ki­lenckor indultunk a kartali Petőfi Termelőszövetkezet au­tóbuszán. Bevallom, egy kicsit tartottam az úttól, mert én magam sem ismertem annyi­ra gazdagnak és látnivalók­ban bővelkedőknek szűkebb hazámat, hogy a tervezett útiprogram egész napos él­ményt nyújthat. Babatpusztán álltunk meg először, ahol az istállókastélyt néztük meg. A nyugdíjasok nem szálltak ki a buszból, hallgatták a kas­tély építésének történetét. Aszódi Mihály megjegyezte: hogy mire telt ezeknek az uraknak! Kastély az állatok­nak, meg a tüdőbeteg lány­nak, amikor évenként száz­ezreket vitt el a tüdővész. A nyomorúság, a földes szoba, a kenyértelenség szülte a be­tegséget. Volt abban valami igazságszolgáltatás, hogy a kas* ritkábban megy tönkre. Bel­vízrendezésre 2 milliót költe­nek, s az idén befejezik a Táncsics út és környéke ilyen jellegű munkálatait. Két körzeti, egy gyermek- és egy fogorvos látja el a lakos­ságot, továbbá csecsemőgondo- zó-szolgálatot tartanak fenn. Az egészségügyi ellátás mint­egy 600 ezer forintot igényel. A művelődési központra és a könyvtárra csaknem 940 ezer, sportra 270 ezer, az ifjúsági szervezet támogatására 150 ezer forintot irányoztak elő. A községben negyven tanácsi ke­zelésű lakóház van, karban­tartásuk, felújításuk idei ösz- szege 200 ezer forint. Biztonságosabb világítás Fejlesztési tervük megvaló­sítására 3 millió 858 ezer fo­rintjuk van. Ebben nincs me­gyei támogatás, csak saját be­vételükre támaszkodnak. Ta­valy kezdték meg a gyógy­szertár építését, amit július 1- ig készít el költségvetési üze­mük. A gyógyszertárra 1,9 mil­liót költenek. Állatorvosuk nemcsak a helyi, hanem a kör­nyék állategészségügyét is szolgálja, különösen, mert sok haszonállatot — sertést, ba­romfit és nyulat — tenyész­tenek. Majdnem 800 ezer fo­rintos költséggel rendelőt és szolgálati lakást építenek az idén állatorvosuknak. Sportra és a kézilabdapálya építésére, továbbá az úttörőtábor bővíté­sére 500—500 ezer forintot szánnak. Jó hír a Fenyves alatti tér­ségben és ,a Csomádi úton la­kóknak, hogy a tanács, az Elektromos Művekkel együtt­működve, új villanyhálózatot épít, a Fácán utca környéké­nek ellátását új transzformá­tor teszi biztonságosabbá. F. I. Pécel—lsaszeg Afész Tovább építik az ABC4 Ezekben a napokban terjesz­ti elő tagságának a múlt évi gazdálkodás eredményeit és az idei üzletpolitikai célokat a Pécel—Isaszeg Áfész igazgató­sága. A két nagyközséget ellá­tó szövetkezet bevétele 1978- ban elérte a 350 millió forin­tot, tizenegy százalékkal töb­bet, mint a megelőző évben. A kiskereskedelem forgalma 12, a vendéglátó ágazaté 2,9, az ipari üzemekben előállított termelési érték 18, a felvásár­lásból származó bevétel 24 szá­zalékkal emelkedett. A nye­reség összege is nagyobb a ter­vezettnél, és meghaladja a 16 millió forintot. A vártnál több volt a dolgozók bére is. ör­vendetesen javult a vagyonvé­delem, a száz forintra eső lel­tárhiány a korábbihoz viszo­nyítva több mint a felére csökkent. Erre az évre 375 millió fo­rintos bevételt terveznek, a nyereség növekedése a múlt évinél szerényebb. A bolti kis­kereskedelmi forgalmat 6,4, a vendéglátóhelyek bevételét 13, a felvásárlásét 11, az ipari üzemek termelését 8 százalék­kal kívánják növelni. Miként 1978-ban, az idén is a kisebb korszerűsítések mellett az ABC-áruház építését tekintik legfontosabb feladatuknak. Versegről a válogatottig Országos sikerek kovácsa Nyugdíjba vonult Kiss Pál, az országos tekeválogatott vér­ségi származású edzője. Tevé­kenykedése három évtizedet ölel fel. Pályafutását a BRE alapító tagjaként kezdte, azt követően pedig több mint más­fél évtizeden keresztül az Üj- pesti Dózsa tekeszakosztályá­nak volt a vezető edzője. En­nek megszűnésekor az Ikarus- ba ment át, ahol munkáját változatlan lelkesedéssel foly­tatta. Hat évvel ezelőtt került a férfi, tekeválogatott élére, s ez alatt az idő alatt öt arany-, két ezüst- és két bronzérmet szereztek kitűnő versenyzővé nőtt tanítványai. A legemléke­zetesebb verseny az 1973-ban lezajlott Európa-bajnokság volt, amelyen valamennyi ki­osztott aranyérem a magyar csapathoz került. Kiss Pál szí­vesen patronálta, segítette a vidéki tekecsapatokat is, sokat tett a sportág népszerűsítésé­ért. Szülőfalujában például két évvel ezelőtt egyik kezdemé­nyezője volt a megrongálódott tekepálya felújításának. A mesteredző nyugdíjba vo­nult, de nem fordított hátat teljesen a sportágnak, elvállal­ta a válogatott keret szakmai munkájának összehangolását. B. M. * Árammérőgyár Nők a sakktábláknál Alighogy befejeződött a fér­fiak sakkcsapatbajnoksága a Ganz Árammérőgyárban, a nők foglalták el helyüket az asztaloknál. Kétheti nemes küzdelem után alakult ki ver­senyük sorrendje. Az első he­lyen százszázalékos teljesít­ménnyel Szász Csabáné vég­zett, 2. Jóvári Vera 87,5, 3. Budavári Erika 68,5 százalékos eredménnyel. A versenynek egy másik célja is volt, mégpedig az, hogy a sakkasztalhoz ülőket közelebb hozza egymáshoz. A munkahelyek távolsága, illet­ve a műszakbeosztás miatt so­kan csak itt találkozhattak, öröm volt nézni, hangoztatta a tömegsport bizottság egyik tagja, hogy milyen buzgalom­mal ültek asztalhoz a sakkot szerető lányok, 'asszonyok, édesanyák, sőt nagymamák, akik erre a néhány órára megfeledkeztek a mindenna­pok kisebb-nagyobb gondjai­ról. Foglalkoznak azzal a gondo­lattal is, hogy a sakkozók nemcsak üzemen belül, hanem más vállalatok dolgozóival is rendezhetnének versenyt. Cs. Egymással szemben (balról jobbra): Jóvári Vera, Szász Csabáné; Bankó Ferencné, Fogd Mária; dr Hegyi József, Bukovszki Rozália. jenei István ;eIvétele £ M eg fogadták a javaslatot A szülőföld felfedezése Motor van a gémeskútban

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents