Pest Megyi Hírlap, 1979. február (23. évfolyam, 39-49. szám)

1979-02-20 / 42. szám

cÄnfap 19*9. FEBRUÁR 20., KEDD A NYELVISMERET ELŐFELTÉTEL Felvételi vizsga — külföldre PEST MEGYEI PÁLYÁZÓK SPECIÁLIS SZAKOKRA A. szocialista országokban folytatott egyetemi tanulmá­nyoknak már három évtizedes hagyománya van. Jelenleg is mintegy 1500 magyar hallgató tanul a baráti országokban, legtöbbjük a Szovjetunióban és az NDK-ban. Ebben az év­ben 1100 fiatal leá.iy és fiú je­lentkezett a meghirdetett 350 külföldi helyre, így nem cso­da, hogy a Budapesti Műszaki Egyetem gépészmérnöki karán — ahol 100 pályázó felvételi­zett — az elmúlt napokban sokszor pattanásig feszült volt a légkör. A szóbeli vizsgára készülődök közül Gulácsi Fe­renc látszott a legidegesebb­nek: \ issza a vállalathoz — Sajnos, ideges természetű vagyok — és ez kissé hátrál­tat vizsga közben. A matema­tika írásbeli vizsgán két fel­adatot nem tudtam megoldani, otthon azonban .megcsináltam mind a kettőt húsz perc alatt. — Melyik országba és mi­lyen szakra jelentkezett? — A Szovjetunióban szeret­nék továbbtanulni, atomerő­művek és berendezések sza­kon. A középiskolában nagyon megszerettem a fizikát, ponto­sabban az atomfizikát. Sok szakkönyvet és szakfolyóiratot olvastam az atomerőművekről, és ennek hatására határoztam el, hogy megpróbálok a későb­biekben ezen a területen dol­gozni. Az általam választott szakon Magyarországon nincs speciális képzés, ezért külföl­di egyetemre jelentkeztem. Közismert, hogy a Szovjet­unióban ragyogóan felszerelt egyetemeken lehet az atom­erőművek kérdéseivel foglal­kozni. — És ha nem sikerül? , — Altkor jövőre ismét meg­próbálom. Ez az elszántság a legtöbb pályázóra jellemző. Chován Zoltán például öt évvel ezelőtt érettségizett, de a múlt évben ismét keményen nekifogott a tanulásnak, ugyanis a Szov­jetunióba készül híradástech­nikai szakra. — Dunakeszin a Mechanikai Laboratóriumban dolgozom, és vállalatom alkalmasnak talált arra. hogy külföldi egyetemre javasoljon. Ha felvesznek, ak­kor tanulmányi szerződést kö­tök a munkahelyemmel. En­nek megfelelően a Mechanikai Laboratórium a tanulmányaim ideje alatt anyagilag támogat, én pedig a diploma megszer­zése után visszatérek Dunake­szire vállalatomhoz. — Hogyan készült fel a vizs­gára ? — Őszintén szólva nem volt egyszerű a sok évi kiesés pót­lása. Intenzív előkészítő tan­folyamra jártam, ahol felfris­síthettem matematikai, fizikai és orosz nyelvi ismereteimet. — Milyen fokon beszél oro­szul ? — Az utóbbi hónapokban sokat gyakoroltam a nyelvet, így a hétköznapi témák nagy részeben már valamelyest el­igazodom. Ha felvesznek, ak­kor nyáron Harkovban részt veszek egy több hetes nyelv- tanfolyamon, ami sok segítsé­get adhat az orosz nyelv ala­pos megtanulásához. Ez még azonban sajnos elég távol van. Konzultáció katonáknak A jó nyelvtudás elsajátítása minden pályázó szívügye. A külföldön eltöltött négy-öt év szinte garantálja az adott or­szág nyelvének tökéletes elsa­játítását, hiszen a baráti be­szélgetések, a tv-nézés, a szín­házlátogatás számtalan lehető­séget nyújt nyelvgyakorlásra. Ezt a gondolatot támasztotta alá az a katonaruhában ér­kezett felvételiző is, aki nyu­galmával tűnt ki az ideges vá­rakozók közül. — Vesztenivalóm nincs, ugyanis tavaly már felvettek a gépészmérnöki karra — mond­ta katonás határozottsággal a pilisvörösvári Pál Tibor. — Az egyetemi tanulmányok megkezdése előtt 11 hónapra bevonultam sorkatonai szolgá­latra. A matematikai és fizi­kai tanulmányoktól a honvéd­ségnél 'sem szakadtam el. Lak­tanyánkban gyakori vendégek voltak a Budapesti Műszaki Egyetem hallgatói, akik rend­szeresen konzultációkat, rövi- debb előadásokat tartottak a jövendő „gólyáknak”. Az egyik ilyen konzultáció alkalmával szóba került, hogy az NDK- ban van egy automatizálás és. vezérlés elnevezésű szak. Ek­kor gondoltam először arra, hogy jelentkezzek külföldi egyetemre. Ha felvesznek, ak­kor aránylag könnyen megta­nulhatok egy világnyelvet, ami a későbbiekben szakmai munkámban sokat segít. A jól felkészült szakembernek ál­landóan tisztában kell lennie a szakmai újdonságokkal és ez nyelvismeret nélkül szinte le­hetetlen. Pál Tibornak csaknem földi­je Cserkaszky Miklós, aki a váci Sztáron Sándor Gimná­zium negyedikes tanulója. Sok lehetőség — Az NDK-ba jelentkeztem gyártásfoiyamatok szervezése szakra. Nekem úgy tűnik, mintha Magyarországon he­lyenként csak másodlagosan foglalkoznának a munka szer­vezésével. Lehet, hogy ennek az az oka, hogy kevés az ilyen képzettségű szakember ha­zánkban. Mindenesetre engem nagyon érdekel ez a terület, mivel itt még nagyon-nagyon sokat lehet és kell produkálni. A szakmai és nyelvi részből álló vizsgát követően bizottság választja ki azokat a fiatalo­kat, akik méltóképpen képvi­selhetik Magyarországot kül­földi egyetemeken, főiskolá­kon. A bizottságra így nagy felelősség hárul. Ám nem ki­sebb azok felelőssége sem, akik majd négy-öt év múlva az akkor már diplomás fiata­lok munkakörét kijelölik. Serényi János TELI TÍZ NAP Gyakorlat vagy idegenvezetés? Ml teszi gyakorlattá a gya­korlatot, mármint az egyete­misták és főiskolások népmű­velési gyakorlatát? A passzív szemlélődés, a tájékoztatók, jobb esetben a beszélgetések csak információkat adnak. Mezőgazdász, mérnök, peda­gógus és közgazdász hallgatók vállalkoztak önként, hogy ja­nuár 29-től február 7-ig részt vesznek a tíznapos téli népmű­velési gyakorlaton. Aligha kell valakit meggyőzni ennek az érdeklődésnek a jelentőségé­ről, hiszen ezek a fiatalos majdani munkahelyükön nyil­ván szívesen fogják vállalni, hogy ébresztői legyenek a mű­velődési igényeknek és azt is: aktívan részt vállaljanak a kultúra terjesztéséből. Öt házigazda Az Idén Pest megyébe hu­szonegy fiatal érkezett nép­művelési gyakorlatra: Szent­endre, Vác, Cegléd, Érd és Szob művelődési központja vállalta a házigazda szerepét, s azt a szolgálatot, hogy le­hetőséget teremtenek a fiata­lok munkájához. A progra­mot mind az öt művelődési házban elkészítették, s eljut­tatták a budapesti Eötvös Lo- ránd Tudományegyetemre, ahol összefogták a népműve­lési gyakorlat szervezését és lebonyolítását. Utólag megál­lapítható: művelődési házaink teljesítették vállalásaikat. Csakhogy ... Milyenek is vol­tak a — jóváhagyott — prog­ramok? íme egy kis ízelítő. Szentendre: beszélgetés a művelődési központ igazgató­jával és a módszertani cso­port vezetőjével, látogatás a pártbizottságon és a tanács­nál, látogatás a gimnáziumban, az olvasószolgálatnál, a lakó­telepi klubban, a múzeumok­ban, a járási hivatalban. S bizony nyomát se találjuk an­nak, hogy a fiataloknak bár­mi közük lett volna a gyakor­lathoz. Vác: a változatosság ked­véért idézzük, hogy mit Írtak összefoglalójukban a tíznapos „gyakorlat” után a fiatalok, akik Budapestről, Egerből és Sárospatakról érkeztek. „Mi ... így sokat nem tudtunk meg a városról, hiszen csak kisebb- nagyobb városi vezetőkkel ta­lálkoztunk, ami többet tud­tunk meg, azt személyes kap­csolatainknak köszönhetjük... TV-FIGYELŐ Gyermekek. Most, hogy me­gint riadt arcú felnőttek hall­gatják a rádió hirtelen meg­szaporodott háborús híreit, kü­lönösen fölkavaró — egyszer­re figyelmeztető és megható — élmény volt végignézni a ív­nek a gyermekév alkalmából vasárnap műsoron kívül leját­szott nemzetközi összeállítá­sát. Ünnepibb aligha lehetett volna ez az ünnep délutáni képsor, amelyben számos ál­lamfő — európai, tengeren tú­li, afrikai, távol-keleti or­szágok vezetője — szólt a világ gyermekeihez, akiknek egy-egy csoportja aztán dal­ra fakadt, táncra perdült, vagy csak egyszerűen nevetgélve ugrándozott az ENSZ által fölkért operalőrgárda kame­rái előtt. S éppen ez a min­den szereplési vágytól mentes egyszerűség, a játék tiszta öröme tette igazi élménnyé a Peter Ustinov vezette prog­ramot. Az, hogy rácsodálkoz­hattunk az ilyen s olyan bőr­színű. az ilyen s olyan szem- állású kicsikre, akik — éljenek bár a folyton fagyott vagy a folyton forró vidékeken — annyira egyformán tudják él­vem! békés környezetüket. Igen, ez az országról, or­szágra, világrészről, világ­részre ugyanolyan belefeledke­zés, a kiskorúaknak miben sem különböző vidám kedé­lye sugározta át a váratlanu. elénk tárt egy órát, amelyet figyelve mi másra is gondol­hatott a néző, mint a megszo- ialtatott politikusok figyel­meztető szavainak igazára, hogy a legnagyobb kötelesség óvrú, megvédeni a jókedvnek, a játéknak az egyetemes jo­gát. Nem tudni, hány országba jut el az a páratlan tv-s vál­lalkozás, de ahol műsorra tű­zik — ezt bátran lehet állíta­ni —, ott készítőinek szándé­ka szerint mély nyomot hagy; úgy gyönyörködtet, hogy köz­ben gondolat kerget gondola­tot, Hét. Noha igazi szenzációt csalt az a néhány másodperces híradófölvétel jelentett, amely a kínai—vietnami hadszíntér­LAPOZGATO Öt baráti ország közelről Hiányt pótol' a Kossuth Könyvkiadó a Mit kell tudni? sorozatával. Kötetei egy-egy témát jól áttekinthető tanul­mányokat, írásokat tartalmaz­nak, olyan füzetek ezek, ame­lyeket szívesen olvasnak, s amelyek széles körű ismerete­ket nyújtanak, i^fár a példány­számok is jelzik ezt az igényt: egy-egy kötet 20—30 ezer példányban jelenik meg. S alig kerülnek a boltokba, máris el­kapkodják őket. Honnan van ez a nagy érdeklődés a társa­dalmi, a mozgalmi témák, a tájak és országok iránt? Az emberek előtt kinyílt a világ. Ma már százezrek, sőt milliók jutnak soha nem látott tájak­ra, idegen emberek közé. Csak a múlt esztendőben 17 millió külföldi járt hazánkban, s eb­ből 15 millió a szomszédos szo­cialista országokból érkezett, míg Magyarországról ötmillió- négyszázezren utaztak kül­földre. Mégha ezek a számok nem is jelentenek feltétlenül ugyanannyi embert. hiszen van. aki egy évben többször is külföldre látogat, mégis óriási annak az igénye, hogv megis­merjük a világot, más társa­dalmi rendszereket, más népek fiait. Öt könyv fekszik asztalo­mon: a környező, baráti orszá­gokról szólnak, íróik olyan emberek, akik éveket töltöttek el, vagy most is ott élnek ab­ban az országban, amelyről ír­nak. Egyrészt- tehát jól isme­rik az adott ország életét, másrészt körültekintő munká­val összegyűjtötték a legfonto­sabb adatokat, és most csopor­tosítva, könyvformában adták közre. A Bulgáriáról szóló könyvnek Nagy Károly a szer­zője, Csehszlovákiáról Ko- mornik Ferenc, míg Jugoszlá­viáról Váradi Gyula és Román István, az NDK-ról Péner Im­re. Romániáról Kopreda Dezső írt. Már az iskolákban tanul­tunk ezekről az országokról. Valamit tehát tudunk róluk, de nem ismerjük jól. hogy mi­lyen volt a történelmük, és most milyen a jelenük, hogyan építik a szocializmust, milyen városokba« tájakra érdemes ellátogatni. Mindezek lénye­gében ezekben a füzetekben átfogóan vannak megírva. Va­lóságos enciklopédia egv-egy kötet, és egyben olvasmányos írás is. A szerzők általában a lé- nvegre koncentráltak, minden­ről röviden, tömören írnak: a népesség alakulásáról, a ter­mészeti viszonyokról, ezen be­lül a hegv- és vízrajzról, az éghajlatról, a természeti kin­kalauzol a szerző oda is, ahol Kossuth élt, ahol a Tanácsköz­társaság nem egy vezetője megfordult. A Német Demok­ratikus Köztársaságban is vannak magyar emlékek, sőt a közvetlenül szomszédos orszá­gokban pedig olyan magyar történelmi emlékek, épületek, tárgyak vannak, amelyek egy- időben meghatározói voltak a magyarság életének. Éppen ezért ezekben az országokban élő magyar kisebbségek hely­zetével is foglalkoznak, leírják, hogy miként kapcsolódtak be hazájuk életébe, miként épí­tik szülőföldjükön a szocializ­must. Az is érdekes, hogy milye­nek ezekben az országokban az irányító szervezetek, pél­dául nagyon érdekes a Cseh­szlovák Köztársaság — e sajá­tos, kéttagú föderáció — ál­lamszervezete, annak fejlődé­se, vagy Jugoszláviában az ön­igazgatási rendszer sajátossá­ga. Hasznosak az ilyen kiadvá­nyok. mert hozzáíárulnak a né­pek barátságának elmélyítésé­hez, s nemcsak azok forgat­hatják sikerrel, akik ezekbe az országokba látogatnak, hanem sok Ismereteket ad azoknak is, akik az eddiginél többet akar­nak megtudni ezekről az or­szágokról. A sok számadat, táblázat sem teszi nehézzé az olvasást, mert tömören foglalja össze pmknt az ismereteket, amelvek nélküln^hete+lenek a tájéko­zódni kívánók számára. Gáli Sándor ről érkezett — mégis eleven­nek, izgalmasnak tetszett a vasárnap esti Hét. Megeshet, azért, mert újabban sebesebb munkába fogtak a riporterek. Ahogyan a múltkor Wisinger István hozott friss hírt a tü­zes, gázos Zsanáról, úgy most Kovalik Károly csónakázott oda a Tisza árjában árválkodó házakhoz, s bírta szóra — még adás közben is — a za­varos habokkal birkózó víz­ügyes szakembereket. Jól tá­jékoztató 'híradásában elhang­zott egy nagyon találó hason­lat, amelyet vétek lenne meg nem örökíteni. Akár a szelíd kutyát pórázon, úgy vezetik most a Tiszát — hangzott ez az igen-igen jól jellemző szenten­cia, amely azt foglalja össz°, hogy az 1970-es nagy erőpró­ba óta nemcsak a víz visz- szatartásának úgynevezett tár­gyi feltételei — a gépek és más eszközök — szaporodtak meg, hanem ugyancsak meg­nőtt a gép_ és eszközkezelők tudománya is. Ma már sok­kalta fölkészültebbek; mond­juk így: hozzáokosodtak ehhez az amúgy idegeket s izmokat egyaránt kimerítő nagy mun­kához. Buta AugUSZt. Egy nem mindennapi tv-s élményben volt része annak, aki vasár­nap éjjel végigvirrasztotta Jobba Gabi Buta Auguszt cí­mű műsorát. Egy keserű bo­hóc komédiázott, dalolt, vic­celődött halálos komolyan eb­ben a majd egy órányi szö­veg és dalmontázsban, amely hol a művészet, hol a szere­lem, hol meg az egész élet keserves gyönyörűségeiből fo­gott össze egy ritka jól ösz^ szetarkított csokorra valót. Fi­gyelve ezt a színpadról át­plántált önálló estet, a leg­bensőbb énünkkel kényszerül­tünk szembenézni, s egyúttal pedig azt is megállapíthat­tuk, hogy Jobba Gabi igen­csak tudja már mindazt, amit egy pódiumjárónak tudnia kell. Akácz László A fiataloknak nincs szórakozá­si lehetőség a művelődési köz­pont előcsarnokán kívül... jónak tartjuk az ifjúsági könyvtárt, különösen mert filmklubot is működtg£nek... a városban nincs mozizási le­hetőség ... Jó lett volna, ha a városi mozi alkalmazottjai tisztában vannak saját szere­pükkel, ha a filmet végrg ve­títik (Bacsó Péter: Áramütés), a film végére csak a jegysze­dő elbeszéléséből következtet­tünk ... a múzeum és a le­véltár eléggé arisztokratikus intézmények, ahhoz, hogy töb­ben látogassák ... a munkás- művelődést nehezítik a HAGY- ban és a PETÉV-nél uralkodó rossz körülmények és a mun­kahelyi közérzet (?)... a mű­velődési- központ kifelé jól reprezentál...” Felszínes kép Okkal-joggal vitathatjuk is a fiatalok summás megállapí­tásait. De nem ez a lényeg, hiszen nagy gyakorlattal ren­delkező népművelők is csak felszínes képet alkothatnak tíz nap alatt egy város teljes köz­művelődéséről. Fontosabb: az egyetemisták, főiskolások sem érezték népművelési gyakorlat­nak a művelődési házakban töltött időt. A programokat inkább olyannak vélhetjük, mint valami részletező idegen- vezetés. S nemcsak Szentend­rén és Vácott A sorból ki kell emelni az érdi művelődési központot. Bár ott is sok volt a látogatás, a tájékoztató, azaz a passzív foglalkozás. De akadt egyéb is, például: munkamegosztás a népművelésben, éves terv és költségvetés. javaslatok és munkaértékelés, s ami a leg­hasznosabb, a gyakorlat vala­mennyi résztvevőjének klub­programot kellett tervezni és lebonyolítani, sőt ezt a? ese­ményt közösen értékelték. összességében kevéssé tű­nik hasznosnak a téli népmű­velési gyakorlat jelenlegi le­bonyolítása. Hiába kapnak ugyanis egy-egy informatív képet a Dunakanyar, vagy Szob közművelődési helyzeté­ről a fiatalok, számukra ez csupán példa marad, amelyet nem szakíthatnak ki a helyi sajátosságokból. Az lenne jó, ha a gyakorlat valóban gya­korlati közreműködést jelente­ne valamelyik rendezvény előkészítésében, vagy lebo­nyolításában. Ha eljuthatná­nak egy-egy terület értékelé­séhez, az összefüggéseknek a gyakorlat által igazolt felfede­zéséhez. Érden megtaláltuk en­nek a csíráját. Csökken az érdeklődés A gyakorlatra törekvést ke­vés egyetemistákat és főisko­lásokat foglalkoztató művelő­dési központban figyelhetjük meg. A közművelődési idegen- vezetés módszere persze — és sajnos — nemcsak Pest me­gyei sajátosság. S ezzel bi­zonnyal összefügg, hogy csök­ken azoknak a fiataloknak a száma, akik nem kötelezően, csak saját érdeklődésük és tiszteletre méltó szándékuk alapján „beneveznek” a tíz­napos téli népművelési gya­korlatra. Pedig így hatalmas energia maradhat kihasználat­lanul, a fiatal, néhány év múlva munkába álló értelmi­ségiek közömbössé válhatnak a maguk és környezetük mű­velődésével szemben. Kriszt György Derkovits-ösztondíj Ismét meghirdette a tehetséges rűaiüi kű i.. > ti tnu i. a au.ik állami támogatására alapított Der- kovits-ösztöndíj-pályázatot a Kul­turális Minisztérium, valamint a Magyar Képző- és Iparművészek Szövetsége. A pályázaton részt vehet min- , den olyan 35 événél fiatalabb kép- j zőművész, aki a főiskola elvégzése ‘ óta számottevő művészeti tevé­kenységet tud bemutatni. Kivé­teles esetben olyan művész is ré­szesülhet ösztöndíjban, aki nem rendelkezik főiskolai végzettséggel. Az ösztöndíj összege — három­évi időtartamra — havi 3000 fo­rint. A művész ez idő alatt a Képző- és Iparművészeti Lektorá­tustól, a Kulturális Minisztérium képzőművészeti osztályától és a Derkovits-öszlöndij bizottságtól kaphat konkrét feladatokat, önálló kiállítást rendezhet és résat vehet csoportos kiállításokon is. A bi­zottság döntése alapján legkiválóbb eredményt felmutató művészeket — az ösztönd’j összegén felül — 1 évig havi 1000 forint nívódíjban is részesíthetik. A pályázati kérelmet — a meg­határozott mellékletekkel —- a Kulturális Minisztérium képzőmü- vészeli osztályára (1363 Budapest, PL: 69.) március 10-ig — postán kell eljuttatni. A müveket pedig március 29-én és 30-án 9 és 18 óra között kell átadni a Műcsar­nokban (Budapest XIV., Dózsa György út 35.). csekről, az adott ország törté­nelméről, arról, hogy milyen utat jártak be az elmúlt há­rom évtizedben, miként tudták leküzdeni a társadalmi válsá­gokat, s hogyan lendült fel a szocialista építőmunka? A könyvekből megismerkedhe­tünk az országok állami be­rendezkedésével, a társadalmi szervezetek helyzetével, az­zal, hogy milyen a gazdaság, hogyan fejlődik az ipar, a me­zőgazdaság, a külkereskede­lem, hogyan élnek ezekben az országokban az emberek. A szerzők teljes képet nyúj­tanak az általuk ismertetett ország kulturális életéről, ar­ról, hogy milyen az oktatás, a tudomány, az irodalom, az építőművészet, a képzőművé­szet, a zene, a színház, a film, a sajtó, a sport és a turizmus. Arra is felhívják a figyel­met. hogy mit érdemes meg­nézni, ha az ember elvetődik oda, milyen társadalmi, törté­nelmi, gazdasági, baráti kap­csolatok kötik össze az adott ország népét a magyar nép­pel, s miként fejlődik a két nép kapcsolata, és barátsága? A Bulgáriáról szóló kötet­ben például arról olvashatunk, hogyan zajlott le Hunyadi Já­nos hadjárata a bolgár földön, és miként ápoljál* a bolgárok a Hunyadi-ereklyéket, de el-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents