Pest Megyi Hírlap, 1979. február (23. évfolyam, 39-49. szám)

1979-02-16 / 39. szám

1979. FEBRUAR 16., PÉNTEK Csak sávokban Sikeres kísérlet sorozat Eredményes védekezési tech­nológiát dolgoztak ki a Keszt­helyi Agrártudományi Egye­tem növényvédelmi intézeté­ben a kukorica fiatalkori be­tegségei ellen. Ezzel sikerrel zárult az a több éves kísérlet­sorozat, amely a hatásos nö­vényvédelem mellett elsősor­ban a gazdaságosságra és kör­nyezetvédelemre irányul. A kukoricát károsító drót­férgek, cserebogár-pajorok kártételének megakadályozá­sára ez ideig hektáronként mintegy 25—30 kg rovarölő ha­tóanyagú granulátumot szór­tak ki a talajfelszínre, amely- lyel a termőterület teljes fe­lületét szennyezték. A keszthe­lyi kutatók a Mosonmagyar­óvári Mezőgazdasági Gépgyár szakembereivel együttműköd­ve a Lajta vetőgépre olyan granulátumszóró berendezést konstruáltak, amellyel a ve­téssel egyidőben a magtól 2—3 centiméter távolságra helyez­hető el a rovarölő szer. Így csak 10 centiméteres sá­vokban, közvetlenül a kukori­casorok mentén szennyezik a talajt, tehát sokkal jobban kí­mélik a környezetet. Új gyomirtó szer Biztonságosan pusztítja a disznóparéjt (amarantuszt), a kukorioaföldek veszedelmes gyomnövényét az MG 02 jelű új növényvédőszer, amelyből ebben az esztendőben már ne­gyedmillió hektárra elegendő mennyiséget gyárt a fűzfői Nitrokémia. A nagyüzemi gyártásra a múlt évi sikeres kísérlet után került sor. A szer jól vizsgázott az ország különböző vidékein az iparsze­rű termesztési rendszerek ku­koricatábláin. Kórterem Besz a régiből Új laboratórium a törökbálinti tüdőkórházban A törökbálinti tüdőgyógyin­tézet 17 holdas parkjának gesztenyefái alatt, az egyik dombocska tetején új épület körvonalai bontakoznak: labo­ratórium lesz itt rövidesen. Toldott-f oldott Dr. Harsányt Gyula, a tüdő­gyógyintézet főigazgatója: — Huszonnyolc esztendeje, amikor szinte kizárólag tbc-s betegeket gyógyítottunk, más­fél szobányi volt a kórház la­boratóriuma. Azóta újabb és újabb helyiségeket kapcsoltak hozzá, s ennek eredménye az lett, amit ma láthat: zsúfolt, össze-vissza épített, toldott- foldott a laboratórium. Pedig nem szabadna így lennie: tíz esztendeje 800, ta­valy már 2 ezer 34 beteg for­dult meg itt, a 240 ágyas, négyosztályos kórházban, ame­lyet kiszolgál ez a központi laboratórium. Időközben meg­változott a betegek összetétele is. Egy évtizede háromnegye­dük szenvedett tbc-ben, ma a háromnegyedük egyéb légző­szervi betegségekben. Így a laboratóriumi vizsgálatok szá­ma, minősége, követelményei mind megváltoztak, s a vizs­gálatokban szinte elválasztha­tatlan ma a pulmanológiai és belgyógyászati munka. Továb­bi bővítési lehetőségünk nem lévén, 1977-ben — a Pest me­gyei Tanács döntése után — hozzáfogtunk az új laborató­rium építéséhez. Már éppen ideje volt... Megnéztük a régi laborató­riumot. Szinte mindegyik szo­bájában hullik a vakolat, mál- lik a fal. Noha 13 a helyisé­gek száma, csupán 8 a mun­kahelyeké. A világítás: gyér... Több ezer vizsgálat Dr. Vándor Judit laborató­riumvezető: — Évente 79 ezer vizsgála­tot végzünk itt, a többségét a kórház osztályainak. De me­gyei feladatot is ellátunk: minden esztendőben mintegy 30 ezer kórokozó-tenyésztési vizsgálat is része a munkánk­nak. — Nem könnyű itt dolgozni. Az épület régi, a falakba épí­tett elektromos és vízvezetékek szintén, s ezért ma már nem biztonságosak — legalábbis a labor igényeihez mérten. Mi­vel többszöri bővítés után ala­kult ki a mai állapot, a mun­kahelyek elrendezése rossz, s ha valaki feláll, hogy egy Szőlőtelepítés — kooperációban Több mint háromezer hektár új ültetvény A pincegazdaságokkal köt­hető társulás lehetősége fel­keltette a tsz-ek és az állami gazdaságok érdeklődését a INTÉZKEDÉSEK, TAPASZTALATOK AZ ISG-BEN Ha időt nyernek, pénzt nyernek TAKARÉKOSAN ÉS JÖVEDELMEZŐEN Az idén a népgazdaság min­den ágazatában előtérbe ke­rülnek a takarékos gazdálko­dást szolgáló intézkedések. A hatékonyság növelésének szá­mos módja van, egyebek kö­zött a munka jobb megszer­vezése, a munkaidő maximális kihasználása, a selejt- és az önköltség csökkentése, a gaz­daságosabb termékszerkezét kialakítása. A különböző gaz­dasági egységek egyéni profil­ja természetesen meghatároz­za a tennivalókat, de minde­nütt akadnak olyan belső erő­tartalékok, amelyek jobb ki­használásával sok millió forin­tot lehet megtakarítani. Az Ipari Szerelvény és Gép­gyár maglódi járműgyárában Dombi Lajos főmérnök el­mondta, hogy a termékszerke­zet megváltoztatásának gondo­latával nem foglalkoznak, hi­szen a járműprogramba való bekapcsolódás hosszú távra biztosítja a fejlődést. A profil tehát változatlan marad, a termelés meny- nyiségét és minőségét azonban különböző eszkö­zök felhasználásával folya­matosan javítani kíván­ják. Az Ikarus autóbuszokba be­építésre kerülő tengelyek, fu­tóművek, egyéb kiegészítő al­katrészek gyártása jelentős anyagfelhasználással jár, ezért a készletgazdálkodásra nagyon ügyelni kell. A készletek ala­kulását állandóan ellenőrzik, hogy idejében megtehessék a szükséges intézkedéseket Az alapanyagok többsége külföldről érkezik, s ezeket nehéz hazaival helyettesíteni. Az NSZK-ból importált he- gésztőhuzalok különösen sok­ba kerülnek, lehetséges azon­ban, hogy rövidesen Salgótar­jánból szerzik be őket. Termé­szetesen először alapos vizsgá­latnak vetik alá a hazai gyárt­mányt, s ha megfelel, akkor a második félévben már ezzel dolgoznak. A gyártás során rengeteg hulladék keletkezik,_ újrafel­használásukhoz speciális szer­számokat készítenek, s így je­lentős összegeket takarítanak meg. Meghatározták az adott munkafolyamatok elvégzé­séhez szükséges optimális időt is. Az elmúlt években a termelés egész folyamatában felmérték az úgynevezett veszteségidőt, s ennek csökkentésére tervet dolgoztak ki. Ennek köszönhe­tően tavaly háromszázalékos csökkenést értek el, s az idén is hasonló eredményt várnak. Komolyabb gépi beruházás­ra a közeljövőben nem kerül sor, annál nagyobb gondot fordítanak a meglevő munka­eszközök karbantartására. Ne­gyedévre lebontott tmk-terve- ket készítettek, hogy a gépek mindig kifogástalanul működ­jenek. A termékek minőségével kapcsolatos kifogások csak igen ritkán merülnek fel, en­nek ellenére a gyártás összes fázisában szigorítják az ellen­őrzést, hogy már csírájában megakadályozzák a selejt ke­letkezését. Az energiatakarékosság je­gyében az elektromos fűtésű, meleg vizet szolgáltató beren­dezést kicserélik. Ezentúl olaj­fűtésű központi kazánház biz­tosítja majd a fűtést és a me­leg vizet, s így a műhelyekből is eltávolíthatják a gazdaság­talan kokszkályhákat. A szervezett kiszolgálás érdekében egységes anyag- mozgatási rendszert hoz­nak létre mind a raktá­rakban, mind a műhelyek­ben. Mindezeken túl, közel 10 ezer normaóra-megtakarítást is terveznek az idén. Ameny- nyiben az elképzelések reali­zálódnak, akkor az ISG mag­lódi gyárában -csaknem más­fél millió forintot takarítanak meg 1979-ben. K. L. nagyüzemi szőlőtelepítés iránt. A borforgalmi vállalatok az el­múlt időszakban egész sor nagygazdasággal kötöttek szer­ződést: ennek nyomán 1980-ig várhatóan 3200—3500 hektá­ron — kooperációban új ültet­vényeket alakítanak ki. A kooperáció lehetősége a jelek szerint legalább annyira csábító, mint a három évvel ezelőtt, minisztertanácsi ha­tározattal biztosított 40 száza­lékos telepítési támogatás. Már ez is mozgásba hozta ugyan a szőlővidékek korsze­rűsítését, bővítését, de nem je­lentett végső megoldást. Bár a gazdaságokban három tele­pítési szezon alatt több mint hétezer hektárra került új szőlőültetvény, ezzel azonban az V. ötéves terv telepítési előirányzatát — amely 15 ezer hektárra irányzott elő fej­lesztést —, időarányosan nem sikerült teljesíteni. Ezért is je­lentős a kooperációs program, amely várhatóan meggyorsít­ja a szőlővidékek rekonstruk- cóját. fejlesztését. A közös szőlőtelepítéseket gazdasági társaság keretében valósítják meg. A mezőgazda- sági termelők — az állami tá­mogatáson túl — hitelt vesz­nek fel, ennek visszafizetését azonban már a pince- gazdaságokkal közösen vállal­ják. A telepítésekhez szüksé­ges saját erőforrást szintén kiegészítik a gazdaságokkal szerződéses kapcsolatot kiala­kító pincegazdaságok, ötven százaléknál azonban nem na­gyobb arányban. A kooperációs területbőví­tésnél főként a fehér borsző­lőfajtákat részesítik előnyben, ezek kerülnek a szerződött te­rület több mint kétharmadára. A borászati vállalatoknak je­lenleg 40 gazdasággal van szerződésük közös telepítésre. A Pest megyei Pincészet ed­dig egy gazdasággal létesített kooperációt. Az elmúlt években a telepí­téseket némileg hátráltatta, hogy nem volt elég szaporító­anyag. A gazdasági társulá­sokban résztvevő partnerek egyebek között ebben is igye­keznek javítani a helyzeten: több gazdasági társulás köz­vetlen együttműködést ala­kított ki az oltványtermelő üzemekkel, amelyeket egyéb­ként a szőlőtelepítéseknél na­gyobb arányú, hetven száza­lékos állami támogatás sar­kall a szaporítóanyag-termelés fokozására. kémcsövet máshová vigyen, másik két embernek kell fél­beszakítania munkáját, hogy elmehessen mögöttük. A kü­lönböző szobák közötti szint- különbséget ugyan nem lép­csőkkel, hanem lejtőkkel hi­dalták át, de vegyszerekkel közlekedni így sem biztonsá­gos. Dr. Lizák Nesztorné asszisz­tens: — Itt tbc-kórokozókat te­nyésztünk. A plafonról hullik a vakolat, s ez aligha szolgál­ja a kísérletek pontosabbá téte­lét. De egy korábbi építkezés idején még az is előfordult, hogy a laboratóriumba lépve hátrahőköltünk: nagy csep­pekben esett az eső a mennye­zetről. Beázott. Rövidesen elkészül A Pest megyei Tanácsi Ter­vező Vállalat tervei alapján 1978 tavaszán kezdte az épí­tést a budaörsi tanács építési és költségvetési üzeme. A csaknem 3 milliós munka las­san a végéhez közeledik. Egy három kórtermes régi épület mellé csatlakozó új épületrészt húztak. Ezekben a kórtermek­ben nincs már beteg. Ha az új laboratórium elkészül, a mun­kát az építők a régiben foly­tatják: itt alakítanak ki kór­termeket, s itt kap helyet az a tíz új ágy is, amelyen — a Semmelweis Kórház monori részlegének megszűnése után — betegeket fogadnak. László Mihály a költségve­tési üzem kőművesbrigádját vezeti: — Nyolcvan százalékig kész az épület. Tizenegy kőműves és 3 fűtésszerelő munkálko­dik most itt. Állnak a falak. A villany, a víz már a helyén. Az új épületrészben 7 mun­kahely, 2 zuhanyozó, 2 öltöző, mellékhelyiség lesz. Itt már csak az ablakkereteket fedi fólia, hiányzik még az üveg, s hátra van a festés. Az utolsó metlachilapot ma rakjuk le. A régi három kórtermes épületrészben — 5 munkahely és kazánház lesz benne — még 110 négyzetméternyi csempe és metlachi kerül a falra, pad'óra, azután — mivel a külső vakolással elkészültünk — a kőporozás, a lábazat és a végső tereprendezés marad. Nyolcméteres a szintkülönb­ség, ezért az épülethez vezető úton lépcsőt készítünk. A műszaki átadást február végére ígértük, s tavasszal megkezdheti a költözést a la­boratórium. A laboráns főor­vos, a vegyészmérnök, a hét asszisztens, a két fertőtlenítő és a takarító dolgozó itt kor­szerűbb körülmények között láthatja majd el feladatát. V. G. P. Az év eleje a mérlegkészí­tés ideje; a tanácsok is föl­mérik sorra: hol, mi épült és milyen értékben? A megszokott számítgatások mellé a nagykátai járásban idén új jellemző társult: a já­rási hivatal pénzügyi szakem­berei azt is kiszámították: hol gazdálkodtak jól a községek, hol keresték meg a legkifize­tődőbb megoldásokat? Egy­szóval: hol építettek olcsón? Segít a vállalat — Vizsgálódásunk során — mondja Várnagy Sándor, a nagykátai járási hivatal pénz­ügyi osztályának vezetője — sok helyen találkoztunk okos elgondolással, az anyagi erő­ket felelősséggel kezelő mun­kával. Maguk a tanácsok bír zonyítptták: lehet olcsón is jól dolgozni. Várnagy Sándor közgazdász, ráadásul pénzügyi szakember, érthető, hogy számokban be­szél. Papírt, ceruzát kerít, úgy sorolja a millió forintokat, sok ezer négyzetmétert. Még egy fejtörőt is szerkeszt: — Mondja, hogy lehet _ 50 személyes óvodából százast csinálni — ugyanannyi pénz­ből? Szerencsére nem tőlem vár­ja a választ: a fura matema­tikai feladványt már megol­dották Tápiószelén. Eredetileg ugyanis 50 sze­mélyesnek indult az óvoda. Ez szerepelt a tervekben — erre volt meg a pénz —, később gondolták ki nagy merészen a helyiek: mi lenne, ha már úgyis építkezésbe fognak, ha a község minden gyerekének helyet teremtenének? Éppen száz helyre volt szükség... Akkor már állt az alap; arra tervezték rá az emeletet — társadalmi munkában. A fia­tal tervezők saját gyerekeik jövőjét is belerajzolták a pa­pírba. A tanács közben szá­molt: a meglévő pénzből, ho­gyan lehetne előteremteni a százötven helyre valót? A he­lyi Áfész segített anyaggal; kisiparosok szakmunkát vál­laltak; s ott szorgoskodott az építkezésen a fél falu. Így sikerült 1 millió 300 ezer fo­rint megyei támogatással; 2 millió 100 ezer forint saját költséggel; 640 ezer forintnyi társadalmi munkával az elő­írtnál 40 százalékkal olcsóbban felépíteni Tápiószelén az óvo­dát — 150 gyereknek. — Ugye, nem is olyan bo­nyolult matematika ez? — kérdezi Várnagy Sándor. Nem, mert igazából nem is matematikáról van szó: a számok mögött emberek van­nak; a különbözet egy-egy közösség összefogását takarja. Mint Tóalmáson, ahol a fel­épített százszemélyes óvoda költsége az Építésügyi és Vá­Olcsón és jól Az alkotó lehetőség rosfejlesztési Minisztérium ál­tál kiadott normatívának még a felét sem éri el. A legnagyobb segítséget a Budapesti 17. sz. Építőipari Vállalat adta: régi épületek bontásából származó _ építő­anyaggal, munkával támogat­ták az óvoda építését. Az öt­let a tanácsé volt: sokan dol­goznak a községből a válla­latnál. A felajánlás pedig a munkahelyé: dolgozóik baja az ő bajuk is; könnyebb lesz a munka — tartották —, ha kevesebb otthon a gond. Így alakult ki a hihetetlen­nek tűnő összeg: a négyzetmé­terenkénti tényleges költség (4000 forint) a minisztérium által meghatározottnak (8500 forint) a felét sem éri el, Sa]át gyerekeikért — Iskolahelyzetünk még az óvodainál is rosszabb volt —• magyarázza Várnagy Sándor. — Én Hevesből jöttem, ott már nem voltak ilyen gondok, de itt, a nagykátai járásban volt három műszakos tanítás is. Jól jött nekünk a megyei tanács határozata: biztattuk a tanácsokat: éljenek lehetősé­geikkel; ahol lehet, bővítsék az iskolát. A négy tanterem másutt ta­lán nem sokat számítana, de Kákán, ahol sűrűsödtek okta­tásunk tárgyi gondjai, a ta­nítás alapfeltételét jelentették. Ezt érthette meg a helyi ter­melőszövetkezet, amikor fél­áron engedte át egy épületét iskola céljára; és saját gye­rekeikre gondolhattak a szü­lők, amikor megfogták a la­pát nyelét. A 460 ezer forint értékű társadalmi munka nem csupán négy tanterem megépü­lését jelentette, hanem egy kö­zösség első igazi (kimozdulá­sát az egyéni gondokból; együttes munkáját a közsé­gért. Önállóság és felelősség Saját tervezés, saját lebo­nyolítás, társadalmi összefogás, külső támogatás — ez a nagy­kátai tapasztalatok szerint az okos — olcsó és jó — gaz­dálkodás alapja. A munka eredménye pénzben jól kife­jezhető, de a tanácsi vezetők, vállalatok, községek lakóinak megváltozott gondolkodását semmiféle matematikai kép­letbe nem lehet beszorítani. — Ezeknek a nagyszerű munkáknak az alapja a bi­zalom — mondja Várnagy Sándor —, a bizalom a helyi tanácsok vezetésében. Saját maguknak dolgoznak, s en, nél nagyobb mozgató nem kell. Ezért is kapnak járásunk­ban nagyobb önállóságot, na­gyobb felelősséget; alkotó le­hetőséget községeink. Major Árvácska A kerékpár története A LÖKDÖSÉSTÖL A PEDÁLOZÁSIG Egyes adatok szerint 1813- ig nyúlik vissza a kerékpár története, más adatok szerint 1815_ig: állítólag ekkor talál­ta fel K. Drais badeni fürdő­mester. Az ősi kerékpár egy vázon elhelyezett nyeregből, két kerékből állt, és lábbal lökték előre. M. Fischer né­met mechanikus 1850-ben al­kalmazta először a lábpedált. A sebesség fokozása érdeké­ben 1880-ban nagy első kere­ket szereltek a kerékpárra, amelyet lábbal közvetlenül hajtottak. Fontos későbbi dá­tum a kerékpár történetében a légtömbös abroncs felfedezése 1888-ban, amely Dunlop an­gol állatorvos nevéhez fűző­dik. 1896 óta olimpiai verseny- szám lett a kerékpársport. Csak egy mozdulat A kétkerekű közlekedési eszköz századunkban egyre jobban elterjedt. Számos kor­szerűsítést végeztek rajta, pél­dául az 1903-ban bevezetett kontraféket. Csakhamar mint sporteszköz is népszerű lett, amely további technikai fej­lesztéseket is eredményezett. i Véletlen esemény érlelt meg például egy sportszempontból fontos újítást 1925-ben egy hegyi versenyen az egyik ver­senyzőnek gumit kellett cse­rélnie, ám a hidegtől elmere­vedett ujjaival nagyon lassan tudta kivenni a rögzítő csava­rokat. Ez adta az ötletet, hogy korszerű kerékrögzítő csavart szerkesszen, amelynek segítsé­gével egyetlen mozdulattal ki" cserélhető a kerék. Nem sok­kal később megszerkesztette az első kerékpárváltót, amely forradalmasította a kerékpár­sportot. De nemcsak a verse­nyeken tett a kerékpárváltó jó szolgálatot, hanem a he­gyes terepen is lehetővé tette a kerékpárközlekedést Lepipálja a focit A kerékpározás újabb meg­újhodásának lehetünk ma ta­núi. A városi közlekedés zsú­foltsága, a környezetszennye­zés elleni propaganda, az egészséges életmóddal járó mozgásigény mind elősegíti a kerékpár további terjedését. A kerékpársport népszerűsé­gére jellemző, hogy Nyugat- Európában még a labdarú­gást is megelőzi. Érdekes, Az új rendszerű sebességváltó. hogy bár Amerikában is rend­kívül megnövekedett a ke­rékpáreladások száma, ame­lyek a mozgásigény kielégíté­sét biztosítják, mint sportág nem nagyon terjedt el. Váltóval könnyebb A kerékpárgyártás hatalmas iparággá fejlődött. Híres ke­rékpárgyár működik például a nyugat-csehszlovákiai Cheb. ben, a Favorit kerékpárgyár, ahol nemrégiben új szerkeze­tű, 3—5 fokozatú sebessége váltót fejlesztettek ki.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents