Pest Megyi Hírlap, 1979. február (23. évfolyam, 39-49. szám)

1979-02-18 / 41. szám

■ »79. FEBRUAR 18., VASÁRNAP A KPM területén Javult a munkavédelem A KPM területén az üzemi balesetek korábbi kedvezőtlen alakulása a múlt év elején hozott intézkedések hatására kedvezően változott — álla­pították meg a tárca vállala­ti munkavédelmi felelőseinek értekezletén. Az üzemi bal­esetek száma 1978-ban 6,3 százalékkal, a csonkulásos bal­eseteké 3 százalékkal, a bal­esetek miatt kiesett munka­napok száma 1,5 százalékkal csökkent. Sikerült megállítani és csök­kenteni a halálos üzemi bal­esetek korábbi emelkedő fo­lyamatát A kedvező tenden­cia főként annak köszönhető, hogy javulóban van a vállala­ti vezetők munkavédelmi szemlélete. Az illetékesek fo­kozottabban ellenőrzik a meg­előzést szolgáló intézkedések végrehajtását, s mind gyako­ribb a jogos felelősségrevonás. Erőművek Alig hihető, hogy valaki egy ötvözetlen, szénszegény, hide­gen hengerelt, elektrotechnikai acélszalag említésének hallatá­ra különösképpen tűzbe jönne. Ha hozzátesszük, hogy a vil­lamos motorok többségét Pest megyében gyártják, álló- és forgórészének készítéséhez szolgáló fenti alapanyag Ma­gyarországon újdonság, és az eddiginél lényegesen kisebb mágnesezési veszteségű moto­rok készíthetők a felhasználá­sával, a szakember talán már felkapja a fejét, de az olvasó még mindig csak a vállát vo- nogatja: jó, jó, de nekem mit jelent ez? Egy erőművet. Ha egy kép­zeletbeli játék során ugyanis az ország összes villanymotor­ját az új anyagból készültre cserélnénk ki, az eddigivel tel­jesen azonos mechanikai tel­jesítményt leadó motorok egy eröműnyi villamos energiával kevesebbet fogyasztanának. Mivel néhány napja a Vide­oton kisfogyasztású televízió­járól szólva már hasonló ered­ményre jutottunk, a figyelmes olvasó joggal kérdezheti: mi­nek ide külön energiatakaré­kossági program? Bízzuk a dolgot a Pest megyei Hírlap­megspórolnak ra, ők hetente egy erőművet! Viccnek nem is rossz. Mind­azonáltal arra érdemes felfi­gyelni, hogy az ilyen jellegű műszaki újdonságok olyan energiatakarékosságra adnak lehetőséget, amely senkinek sem jelenti azt, hogy ezentúl kevesebbel kell beérnie. Ugyanis az energiafelhaszná­lással szükségszerűen együtt­járó veszteségek csökkentését eredményezik. A bevezetőben említett új anyagot a felhasználó — az tk- ladl ipari Müszergryár — és a gyártó — a Dunai Vasmű — közös fejlesztő munkájának eredményeként olyan minőség­ben sikerült előállítani, ami a motorok hatásfokát az eddigi 67—68 százalékról 71—72 száza­lékra növeli. Mindehhez — szinte külön haszonként — hozzájárul, meg, hogy a korábbi, szilíciummal ötvözött dinamószalagot felvál­tó új termék anyagmegtakarí­tást és tőkés import kiváltást is jelent. így minden szempontból megalapozottnak látszik, hogy a két partner csapatmunkájá­nak eredményével megpályázta a tavaszi BNV'egyik nagydfját. W. B. Télutó Zebegényben A Tő KEZDETE — tulaj­donképpen ez a neve annak a helynek, ahol járok. Hogy igaz-e a néveredeztetés, amely szerint Zebegény neve a né­met See Beginnt kifejezésből származik, nem tudom. Az vi­szont bizonyos, hogy a falu fö­lötti dombról nézve a kiszéle­sedő Duna hatalmas kanyaru­lata hegyek lábát hűsítő ta­vat is eszünkbe juttathat. A hideg vizű tavak csöndjét idézik körben a hegyoldalak is. A váratlanul szép, napos délelőtt most nem vonz kirán­dulókat, a község 1200 lakosá­nak nagy része pedig Buda­pesten, Dunakeszin, Vácott hajol a gépek, az íróasztalok fölé. Magányosan ereszkedik lefelé a szerpentin, csak a csörgedező víz munkálkodik: egyre mélyebb árkot vág ma­gának a domboldalon. A Szőnyi emlékmúzeum mellett vékony hóréteg simul a földre. Az erecske ebbe fúr­ja be magát. Az egyik ház kertjében a madáretetőnél még ott a szalonnadarab, de madár már nem jelentkezik. Átmeneti napokra: a termé­szet lassan éled, az idő azon­ban még nem vonzza a Duna­kanyar barátait. AZ EMLÉKMÚZEUM ud­varán nagy halom fa, olajos hordók — Szőnyi István szo­borportréja mögülük tekint a látogatóra. Tavaly több mint 60 ezren jártak itt — június­ban majd’ tízezren, január­ban, decemberben ezerkétszá- zan. Csöndesek a termek — a múzeumőrök szerint van olyan nap, hogy 6—8 látoga­tó érkezik, 20—35 fős cso­portot csak a téli üdülők je­lentenek. De hamarosan itt a március — mondják —, akkor megkezdődik az igazi forga­lom. A községi tanács épületében viszont most sem eseményte­lenek a napok. Foglalkoznak a tavaszi felújítási, karbantar­tási munkálatokkal, anyagot szereznek be, igyekeznek ki­vitelezőt találni, hogy a fel­adatokat ne az idegenforgal­mi idényben, hanem kora ta­húzás” — mondja a cikk, ér­zékeltetni akarván: ma is van széthúzás. Vajon mire utal? —- szomszédok perpatvarára?, az együttélés ellentmondásai­ra? Napjainkról ír? — amikor az összefogásnak, az együvé- tartozásnak számtalan példá­ját fel sem lehet sorolni egyetlen cikkben?! S mi a szándéka az újságnak akkor, amikor a „solymári sváb rezervációról” ír? És kik azok, akikről így fogalmaz: „ ... az idősebb — németebb­nek vallja magát a született németnél”. Zavaros, érthetet, len a fogalmazás, ködös — de mindenesetre alkalmas a sér­tegetésre, a hántásra. Aki né­met anyanyelvűnek akarja vallani magát, az teheti, min­denki tiszteli érzelmeit, csak­úgy, mint azokét, akik szerb, szlovák, román, vagy magyar anyanyelvűnek vallják magú. kát. Ki hogyan él, ki hogyan dolgozik, ki milyen utat jár — aszerint ítélik ott helyben, vagy akár a munkahelyén. Ha nem lennének megbe­csült emberek a nemzetisé­giek, ha nem éreznék ők is jól magukat a közösségben, fejlődne-e úgy a lakóhely, mint ahogyan fejlődik? Érhet­nének-e el olyan sikereket a munkahelyeken, mint amilye­neket elérnek; ha nem dol­goznának becsületesen, gazda­godhatnának-e? Lehetne több idézettel is él. ni a cikkből: „. u. már nevük­ben is igazolják azt... (már­mint a több száz éve ide te­lepült németek), „az ide tele. pült sávbok”. De csak egy utolsót idézzünk: „Ezek azután itt élnek, csak a nyugdíjért mennek haza, Németországba”. Jól tudja az üzemi lap cikk­írója és szerkesztője is, hogy ilyen ország nincs, csak Né­met Demokratikus Köztársaság és Német Szövetségi Köztár­saság van. Két különböző tár­sadalmi rendszerű, kétfajta ország. Nincs szükség több idé­zetre ahhoz, hogy bárki meg­állapítsa: a cikknek és írójá­nak, valamint a cikk közlő­jének nem nagyon fordult meg a kezében az a sokféle doku­mentum, amelynek mindegyi­ke a párt nemzetiségi politi. káját volt hivatva szolgálni. Azt a politikát, amely meg­szüntette az emberek szárma­zás és anyanyelv szerinti megkülönböztetését, amely egyetlen mércét: a becsületes­séget, a munka- és hazaszere­tetei állította fel értékmérő­ként minden állampolgár szá­mára. Azt, hogy együtt vállal, ja mindenki a szocializmus építését. És még valamit: ha valaki megsérti az elveket, azokkal szemben fellép. A történelem úgy hozta — nemcsak Európában, de a világ sok más táján is —, hogy jelentős számú néptöre­dékek élnek az adott országok határain túl. Az ebből fakadó gondok megoldása minden or­szág kormányától nagy figyel­met, felelősséget kíván. A ki­sebbség sorsa elválaszthatat­lan a többség sorsától. A szo­cializmus oldja meg véglege­sen a nemzetiségi kérdést, mert csak ez az egyetlen tár­sadalmi rend az, amely min­denki számára szabad fejlő­dést biztosít. Kádár János 1977-ben/ a Frankfurter Rund­schau riporterének a követke­zőket mondotta: ,A volt ural­kodó osztály nemzetietlen, más népekkel szemben gyűlölködő revansista politikája mérhe­tetlen kárt okozott mindenek­előtt magának a magyar nép­nek, kis híján a nemzet teljes pusztulását okozta. Mi nem ezt az utat járjuk. A törekvés az, hogy mai hazánkban, a szocializmus útján járva, új nemzeti felvirágzást biztosít­sunk népünknek és természe­tesen a hazánkban élő nemze­tiségeknek is." Egyszerű és világos sza­vak. Egy ország, egy párt programja ez. Solymár, Pilis- vörösvár, Pilisszentiván csak szép, szemléletes példák a program megvalósítására. vasszal végezhessék el. Dol­goznak a falugyűlés előké­szítésén, és lassan megkezdőd­nek az üdülőhelyi állandó bi­zottság vizsgálatai is, ame­lyek eredményeként többek között megállapíthatják majd egyebek közt, hogy a zöldség­ellátás javul, hogy tavaly óta megszűnt a Fenyőgyöngye ét­teremben a vezetők állandó cserélődése. Gond is van persze bőven: a már 1938-ban üdülőközpont­tá nyilvánított kisközség lé- lekszáma nyáron gyakran hat­szorosa az állandónak — ilyen­kor nehéz gondoskodni az el­látásról. A területen több száz hétvégi telek fekszik, a köz­művek fejlesztését viszont akadályozza, hogy a tanácsnak az üdülőhelyi díjakból éven­te csak 80 ezer forint bevé­tele van. Sok pénz kell a 12 ezer négyzetméternyi parkte­rület, a Duna-parti sétány, a strand gondozásához is. MOST CSÖNDES a folyó­part, de csöndes a Vasútállo­más melletti presszó is, a helybeliek — ahogy mondják — nem nagyon nyitogatják az ajtót. Zárva van a „lángossü- tő” bódéja. Farkas Vince fa­faragó kertjében pedig nylon­burkolat mögött figyelnek a rezzenéstelen arcú figurák. Mielőtt vonatra szállnék, fel­sétálok a temetőhöz, a 19 éve elhúnyt Szőnyi István hatal­mas fenyők védte nyugvóhe­lyéhez. Valahonnan innen fi­gyelhette ő is a sötét ruhás, meggörnyedt embereket, akik Zebegényi temetés című fest­ményére kerültek. A kép fél évszázada készült, de a gyász megmutatkozása máig sem változott. De nem változott a lassan lépdelő menetet körül­ölelő természet: az időtlen méltósággal hömpölygő Du­na, a túlsó part korokat, em­bereket megőrző hegykoszo­rúja Sem. P. SZ. A szükség diktálta erény Fórum Pest megye építőiparának feladatairól Aligha van még olyan me­gyéje az országnak, ahol any- nyi lenne az építőipari szerve­zet mint nálunk. Mégis: egyi­kük sem küszködik annyi gonddal, mint éppen Pest me­gye. A két állítás között nincs ellentmondás. Ugyanis a se szeri, se száma vállalat, szövetkezet, melléküzemág, ja­vítóbrigád, városgazdálkodási vállalat, kommunális és költ­ségvetési üzem, vagy másként nevezett szervezet megalaku­lását a szükség diktálta, amit úgy szoktunk emlegetni: ka­pacitáshiány. Más megyékben az építke­zések java a megyeszékhelyen, s még egy-két városban, nagy­községben folyik, de semmi­képpen sem annyi települé­sen mint itt. A fejlődés is ki­egyensúlyozottabb, mint a főváros környéki területen. Az elmúlt évtizedekben rob­banásszerűen emelkedett a la­kosság száma, s az emberek­nek, származzanak bárhonnan is, lakás, üzlet, iskola, óvoda, vezetékes víz és csatorna kell. S a szegényt még az ág is húz­za: nagyobb az építkezések iránti igény, de kevés és egy­re kevesebb az építőmunkás. A kőművesek, festők, vasbeton- szerelők közül nagyon sokan Budapesten keresik meg a kenyerüket. A visszanyert jó hírnév A kialakult helyzetért hiba lenne akár a vállalatokat, szö­vetkezeteket, vagy a munká­sokat felelőssé tenni. Nem mintha itt nem fordulna elő szervezetlenség, mulasztás, felelőtlenség, időpocsékolás, az önös érdekek előtérbe helye­zése. De kisebb mértékben, mint másut'- Ez utóbbiról győznek meg azok az adatok, amelyeket azon a csütörtöki aktívaülésen hallottunk, ahol a Pest megyei építők, Balogh László, az MSZMP Pest me­gyei bizottságának titkára, Császár Ferenc, a megyei ta­nács általános elnökhelyettese, a pártbizottság és a tanács gazdaságpolitikai szakembe­rei, az Építésügyi és Város- fejlesztési Minisztérium mun­katársai, közöttük Jantner Antal miniszterhelyettes vet­tek részt. Ha csupán a tanácsi költ­ségvetésből megvalósult be­ruházásokat vesszük is szám­ba, tisztelettel kell adóznunk a tervezők, a beruházók és a kivitelezők munkájának. Tíz éve 250 millió forint értékű lakás, gyermekintézmény, kór­ház, középület készült el. Tavaly a beruházások összér­téke meghaladta a 3 milliár- dot. A harmadik ötéves terv­ben X215 tanácsi. és OTP-la- kást húztak fel. A most folyó tervidőszakban 12 ezernek, tehát tízszer annyinak kell elkészülnie. Éveken keresztül csak a vég­eredményt látva, s nem ku­tatva a felszín mögötti oko­kat, sokat köszörültük a nyel­vünket az építőiparon. Köz­ben nem vettük, vagy nem akartuk észrevenni, hogy kor­szerűtlen a technológia, el­avult, s szegényes a háttér­ipar, s lehetőségeiket, erejüket meghaladóak a tervek, ame­lyeket végre kell hajtaniuk. Az építők egy reálisabb szem­lélet fényében azonban visz- szanyerték jó hírüket. S ma, ha ügyes-bajos dolgaikról esik szó, már nem az a kér­dés: rosszabbak-e az átlagnál az itt dolgozó munkások, mű­szakiak? Lépéselőny Fel sem merült ez a kér­dés Jantner Antal miniszter- helyettes vitaindítójában sem. Röviden megvonva az el­múlt esztendő általános és megyei mérlegét, elmondta: Új lakások Dunakeszin összességében teljesítették ter­vüket. Pest megye jobb ered­ményeket mondhat magáénak. Tavaly például kétszer annyi tantermet építettek, mint amennyit eredetileg tervez­tek, megfelelő ütemben ké­szülnek a lakások, s így az ötéves terv felezőjére némi előnyre is szert tettek. Az építőipar a strukturális változások korát éli. Nemcsak a technológia, a technika új- hodik meg, hanem a felada­tok jellege is változik. Elég talán arra emlékeztetni, hogy évtizedeken keresztül kevés gondot fordítottak a kész la­kások megóvására, karbantar­tására, mert az erők javát az új beruházások kötötték le. (Bár Pest megyében ennél jobb a helyzet, tervszerűbb volt a karbantartás itt is, van bőven tennivaló, hiszen például a lakások egyötöde- egyhatoda 1900 előtti). A mulasztást tehát gyors ütemben kell pótolni. Az or­szágos másfél százalékos ter­melésnövekedésen belül nyolc százalékkal több lesz a tata­rozás, javítás, korszerűsítés. Ami pedig az új építését ille­ti, erre is a tervszerűség, meg­fontoltság lesz a jellemző. Nem vállal az ipar erőn felüli, te­hát elbírhatatlan terheket. Állami nagyberuházás idén sem kezdődik, annál több energia jut a félig készek be­fejezésére. A lakásépítési prog­ram természetesen nem szen­ved csorbát. Szólt a minisz­terhelyettes arról is, hogy a technikai fejlődésen kívül az iparnak javulnia kell a meg­lévő kapacitások jobb kihasz­nálásában is. Ennek a manap­ság sokat használt, már-már közhelyként hangzó kijelen­tésnek azonban konkrét ér­telmet, jelentést adnak. Az MSZMP Központi Bi­zottsága alapos elemző mun­ka után tavaly vitatta meg az építő- és építőanyag-ipar (ez utóbbi termelése igen je­lentős Pest megyében) hely­zetét, s október 12-i határoza­tában meghatározta a fejlő­dés útját is. A határozat nyo­mán a minisztérium sorra ki­deríti az akadályozó okokat, s igyekszik megszüntetésükre megoldást találni. Az egyik ilyen gond: a ter­vezők, a beruházás bonyolítói és a kivtelezők összhangjának hiánya. A tervezőket ugyanis az épület költségeinek ará­nyában díjazzák, nem érde­kük tehát a takarékos szem­lélet. Majdnem ugyanez a helyzet a kivitelezőkkel. S érthetően más szemüvegen keresztül néz a későbbi tu­lajdonos, a tanács, vagy az az állampolgár, akinek le kell szurkolnia a pénzt. A KB-ha- tározat szellemében a minisz­térium támogatja az olyan vállalatok megalakulását, ahol a tervezők, és építtetők együtt dolgoznak a beruházások előkészítésén. A megyében e téren is ta­pasztalható már számos ered­mény. Évről évre jobb az összhang a vállalatok között. A tervek nem rugaszkodnak el a valóságtól, s a beruházók és a kivitelezők együtt kere­sik a megye és a lakosság számára legjobb megoldáso- keit) A PÁÉV 900 lakást fejez be idén, de újabb 1600 szerkeze­tei is meglesznek az év végé­re, így jövőre is ütemes lesz az átadás. Ez pedig csak úgy lehetséges, hogy idejében el­készültek a területrendezési, fejlesztési tervek és a közmű­vek. Menet közben megújhodni A Pest megyei Állami Építőipari Vállalat Dunakeszin újabb tízemeletes magasház szerelési munkáit fejezi be már­ciusban. A nyárra a szakipari munkákkal is végeznek, be­költözhetnek a lakók. Sokszor emlegették az aktí­ván a kerepestarcsai kórház példáját, amely — a jó össz­hangon kívül — azért is ké­szülhetett el időben, s a ter­vezett költségen belül, mert az egész megye támogatta a be­ruházást, a kisebb építőipari üzemek is küldtek segítséget, elsősorban szakiparosokat, sa PÁÉV vállalta és becsülettel teljesítette a generálkivitelező nem mindig hálás feladatát. Ügy mondják a szakembe­rek, az ilyen összhangnak a jövőben már nem szabad ki­vételt erősítő szabálynak len­nie. S a kapacitások jobb ki­használására van más módszer is. Ahogy Bihari Béla, a PÁÉV igazgatóhelyettese el­mondta, nagy teljesítményű gé_ peiket csak úgy lehet igazán jól kihasználni, ha a megye kisebb üzemei is igénybe ve­szik az általuk készített be­tont, kikölcsönzik gépeiket. Ha sikerült is a lehető leg­jobban kihasználni a lehető­ségeket, az sem változtathat a tényen: Pest megye — ami az építkezéseket illeti — nem ön­ellátó. Ezt Jandó Zoltán, a Pest megyei Beruházási Vál­lalat igazgatója tette szóvá. Bács megyeiek dolgoznak Ceg­léden és Nagykőrösön, Nóg- rád megyeiek Vácott, a 43-as Budaörsön, a 26_os Százha­lombattán. Nincs saját ház­gyár, 4—5 féle elemet hasz­nálnak, ami viszont a ter­vezők munkáját nehezíti. Többen emlegették így Hon­it János, a Váci Városgazdál­kodási Vállalat igazgatója, hogy drága, pótolhatatlan gé­peik hónapokat állnak alkat­részhiány miatt. Megfontolan­dó az a javaslat is, hogy a tervezők, beruházók, kivitele* zők „nagy hármasába” ve­gyék be negyediknek a hasz­nálókat, az üzemeltetőket, hi­szen tapasztalataik ismereté­ben sok bosszúságot, kárt le­hetne megelőzni. Ötletek, javaslatok Szó esett róla, sorait rende­zi az építőipar. A termelés lassabb ütemű emelkedése mellett jut idő országszerte a termelés szervezetének javítá­sára, a technika korszerűsíté­sére, az építőipar saját beru­házásaira. Mivel Pest megye az átlagosnál nagyobb gon­dokkal küszködik, mondta Ba­logh László, a megyei párt- bizottság titkára, kisebb a szusszanásnyi idő. Végre kell hajtani mindazokat a tenni­valókat, mint másutt, ugyan­akkor az országos átlagot meg­haladó mértékben kell meg­valósítani a megye halasztha­tatlan beruházásait. Mindez csak úgy képzelhe­tő, ha az építők minden ol­dalról számíthatnak a társa­dalom segítségére. A minisz­térium az országos gondok megoldásán munkálkodik, 8 ebben minden bizonnyal segít­ségükre volt ez a jó néhány problémát felvető, de számos ötlettel, javaslattal is szolgáló vita. A Pest megyei pártbizottság áprilisban tárgyalja meg az építőipar feladatait. S ezen a fórumon számba veszik mindazokat a tennivalókat, fel­adatokat, ami támogatja az építőket abban, hogy az eddi­gieknél is hatékonyabban szolgálják a megye gyarapodá­sát, boldogulását. Cs. A. k t

Next

/
Thumbnails
Contents