Pest Megyi Hírlap, 1979. február (23. évfolyam, 39-49. szám)
1979-02-27 / 48. szám
“4/?r w xMinap 19:9. FEBRUÁR 27., KEDD Ki tud többet a Szovjetunióról? Pest megyében az 1978— 1979. tanévben 53 középfokú iskolából és kollégiumból több, mint kétezren neveztek be a Ki tud többet a Szovjetunióról vetélkedősorozatba. Az iskolai fordulókon már eldőlt, hogy melyik csapat képviseli iskoláját, illetve kollégiumát a megyei elődöntőkön, amelyekre március elején kerül sor. Az öt megyei elődöntőn első és második helyezést elért csapatok március 13-án mérik össze tudásukat. A területi fordulóba — melyet a ceglédi művelődési házban rendeznek — a megyei döntő első négy helyezettje jut tovább. Fotó a képzőművészetben FAZEKAS GYÖRGY KIÁLLÍTÁSA BUDAÖRSÖN A fotó felhasználása a modern képzőművészetben, nem új találmány: gondoljunk csak Max Ernst vagy Rodcsenko ötven évvel ezelőtti kollázsaira, Heartfield — ahogyan Aragon írta — forradalmi szépségű montázsaira. Nem előzmények nélküliek hát Fazekas György munkái, melyeket március 4-ig a budaörsi művelődési hátban mutat be a fiatal festő. Ő a művészeknek abba a csoportjába tartozik, amely valóságos fotót használ az ábrázolásához. Kiállítása sokak számára újszerűnek, nehezen értelmezhetőnek tűnhet. Éppen ezért a M ilyen a csönd ? Hangtalan, néma, rezzenellen, elhaló, döbbent. És van olyan csönd is, amely felismerhetetlen, mert akit sohasem simogatott dallam, nem csapott meg a zaj, annak a csönd: állapot. Táncot pörgő lányok hibátlan ritmusban, egymáshoz csiszolt mozgással élik át az önmagukat megmutatás örömét, a gyönyör, ködtetés élményét. Pattogj lebeg a muzsika, a lányok lába ropja, ritmust kopognak a topánok és a hang- talanság felismerhetetlen azoknak, akik a színpadon forognak. Nem hallják a zenét, nem a saját lábuk ütem-dobogását, sem a tapsokat a nézőtérről. Mégis érzik, tudják a sikert, s önbizalom csillog arcukon. Megelevenedik Lúdas Matyi története. Szavak nélkül : a kezek villámgyors jelenése közvetíti a gondolatokat. Az érzelmek kristálytisztán leolvashatók a gyerekek játékából. Egymásra figyelve létrejön a csapat-produkció, néhány kedves és szellemes megoldás kiváltja a nézők han_ gos elismerését. Budapesti! Soproni, szegedi és váci gyerekek, no meg >. ig felnőttek adták kulturális gálaestet Vácott szombaton este a Madách Imre Munkás és Ifjúsági művelődési központban, a Hallássérültek Országos Szövetsége rendezésében. A fellépők csaknem kivétel nélkül teljesen híján vannak a hangok érzékelésének. De nagyon is nyitottak a szépség, a kultúra, a művészet ajándékaira. Akik nem látták őket, könnyen hihetik udvarias gesztusnak az elismerő szavakat. Akik részesei voI_ tak műsoruknak: az első tása után könnyen piegfe- ledkezhettek arról, hogy különlegességnek tekintsék a siketek kulturális gálaestjét. Egyszerűen színjátszókat, táncosokat, bábosokat és zenészeket láttunk, aikik kellemes szórakozást nyújtottak. És igazoltak valami többlet energiát az önmagukat könnyen kifejezni tudó amatőr társaikkal szemben. Egy kevéssé látványos műsorszám emlékétől aligha szabadul majd köny- nyen a néző. A váci intézet apróságai gyermekjátékokat adtak elő. Egyszerű mozgás: körtánc, páros-pörgés, át- bújás a felemelt kezek alatt. S a közönség iránt figyelmes betanítójuk — egy fiatal pedagógus — éneklő kispajtásokról is gondoskodott, akik - a függöny mögül dallal kísérték a mozgást. Aztán egy láthatatlan parancsra a siket gyerekek is énekelni kezdtek; kicsit tétován, a szavakat nehezen ejtve, de érthetően, az önfeledtség nyugalmával vértezve, együtt énekeltek a függöny mögött álló gyerekekkel. Csak most, később gondolok arra: milyen erős humánum, mennyi mérhetetlen gyerekszeretet és türelem kellett kivétel nélkül minden műsorszám betanításához. • Akkor, a tánclépéseket nézve, a színdarab „összekötő szövegét” jeleléssel közyetítő kislány könnyedséget csodálva és a siker örömétől kipirult arcokba gyönyörködve egyetlen összefüggő műsorszámnak éreztem a közel három órás gálaestet; a véletlen, a súj-v tó sors fölébe emelkedő győztesek, apró kezei által jelelt' győzelemódájának. Kr. Gy. megnyitóra (szokatlan, de nem rossz módszer ez) csak március 4-én, a záráskor kerül sor. Akik korábban látták az anyagot, akkor szembesíthetik véleményüket a záró-megnyitó beszédet mondó Kardos Jánosnak, a Képzőművészéti Főiskola tanszékvezető tanárának és az alkotónak a gondolataival. De miről is kell majd véleményt cserélni? A falakon fényképek, egy paravánon szintén, valamint fotografikák. Az előbbiek két, papírcsíkokból kialakított rácsszerkezeten különböző tárgyakat, anyagokat reprodukálnak. A nagy rácsszerkezet mintegy ötven felvételén különböző anyag- minőségű falfelületeket, ge- rendarészleteket látunk. A nagy rácsszerkezet elemzése közben jövünk rá, hogy véleményünket nem az egyes fotók minőségéről cserélhetjük ki (bár azok felmutatnak különböző esztétikai minőségű részleteket, de láthatóan nem a szép fotó- a cél és nem is az elhelyezés logikájában), mert az egyes képeket formailag ugyan rendszerbe fogja a rácsszerkezet, de az egyes fotók helye tetszés szerint megváltoztatható. A teljesen hétköznapi valóság részletei a legteljesebb véletlenszerűséggel kerülnek egymás mellé — így fogalmazódik meg a művész ítélete a világról, s véleményt cserélnünk erről a szemléletről kell. Valóban így van ez? S ha így van — ábrázohatja-e így a művészet? Egyáltalán, hol húzhatjuk meg a határt a művészet és a nem-művészet között? A kérdéseket maga az alkotó provokálja, amikor két feliratos fotóján a mű pontos értelmezésének szükségességéről beszél, illetve happening- szerű eseményre, egy mű kimeszelésére invitál. Gondolatait szinte úgy hordozzák a fotók, mint a koncept-művek (melyeknél nem az alkotás, hanem annak eszméje a fonj tos). Térjünk azonban vissza a hétköznapok töredékeihez. Fazekas György kételkedik abban, hogy korunk bonyolult valósága a képzőművészet hagyományos eszközeivel ábrázolható. A fotóit a valóságdarabokkal együtt, a művészet bizonyos korszerűtlen törekvéseit (többek között az any- nyiszor elparentált, s mégis újraéledő táblaképfestészetet) csak regisztrálják és. legfeljebb tiltakoznak e törekvések ellen. Fazekas Györgynek van öniróniája: a kiállítás címe, a Pozitív kicsengés s ez azért lehet igaz, mert az alkotások tőszavaiból hiányzik e kiesen, gés: a fiatal festő, ha nem is ismeri be, de jelzi, hogy ebben a tekintetben tanácstalan. P. Szabó Ernő ZENES HÉTVÉGÉ Szlovák est Szentendrén A népzene, népdal reneszánszát éli napjainkban, szívesen hallgatjuk rádióban, televízióban, a táncházakban, azonban legigazabban mégis saját'közegében élvezhető, azok között, akik szívből éneklik apáról fiúra, anyáról leányra szálló dalaikat, táncolják táncaikat. Ismerj ük-e eléggé Pest megyei népi kulturális értékeit? Tudjuk-e! milyen jÉiagyo- mányokat ápolnak például a szűkebb hazánkban élő szlovák ajkú emberek? Hogy közelebbről találkozzunk ezekkel a hagyományokkal, arra jó alkalmat nyújtott a hét végén a Pest megyei Művelődési Központ szlovák estje, igényes, kellemes szórakozást is nyújtva otthonunkon kívül, mégis családias hangulatban. Pávakör a dobogón A Családi esték sorozat szombati műsorában három Pest megyei szlovák nemzetiségi község énekesei, táncosai mutatkoztak be Szentendrén. A piUsszentkereszii nemzetiségi pávakör 1965-ben alakult! Az Alföldy Borús István vezette együttes bemutatkozott már sok helyütt: jártak Csehszlovákiában; már 1970-ben részt vettek a televízió Röpülj páva-versenyén; szerepeltek a‘ Duna menti folklórfesztiválon, Kalocsán; harmadik helyen végeztek a Magyarországi Szlovákok Demokratikus Szövetségének országos vetélkedőjén, tapsoltak nekik Békéscsabán a Magyar Rádió népzenei fesztiválján. A pilisszentlászlói énekkar még csak ötéves, de Eisik Vilmosáé szakavatott vezetésével és Déri György harmonikájának kíséretével már nagyon sok szlovák dallal ismertették meg hallgatóikat. Az est .harmadik közreműködője a pilisszántói zenekar volt, a közelmúltban ők szolgáltatták a zenét a szlovákok országos farsangi bálján is. Széplaki József vezetésével és ifjabb Széplaki József közreműködésével — aki még általános iskolás —, valamint a többiek lelkes muzsikálásával most is remek hangulatot teremtettek. A gyermekek bemutatkozása Az est első számaként a pi- lisszentkereszti pávakör gyermekkara mutatkozott be, Molnár Andrásné vezetésével. Ezek a kislányok és kisfiúk még meg se születtek, amikor a pávakör megalakult. A népviseletbe öltözött, tiszta fénynyel, őszintén éneklő gyerekek kedves műsora is Igazolja, hogy a népszokások, népdalok tovább élnek, újabb és újabb generációk tartják szívügyüknek az anyanyelv, a nemzetiségi kultúra ápolását. Klausz Márton harmonikája a felnőttek énekét kísérte, s szebbnél szebb szlovák dalok — kiapadhatatlan forrásból — keltek életre: a pávakör asszonyai és férfiai ajkán. Urbanics László betanításában először nyolc remek kis táncos perdült a Magyar-bolgár írócsere Magyar és bolgár írók, műfordítók kölcsönös cserelátogatását, irodalmi folyóiratok szerkesztőinek tapasztalatcseréjét határozták el egyebek között a magyar és a bolgár írószövetség között létrejött egyezményben, amelyet hét-, főn Budapesten írt alá Dobozy Imre, a Magyar Írók Szövetségének elnöke és Kamen Kal- csev, a Bolgár írók Szövetségének alelnöke. A két évre szóló megállapodás alapján idén és jövőre is a tavaszi könyvhétre két-két bolgár író látogat hazánkba Ugyancsak részt vesznek a testvérország alkotói a szocialista országok irodalmi folyóiratai főszerkesztőinek ez évi budapesti tanácskozásán. Várják a magyar írókat is a bolgár írószövetség rendezvényeire, így magyar küldöttség utazik majd a nemzetközi hírű gabrovói humor és szatíra hetére, s két költőt látnak vendégül a bulgáriai költészetSZÍNHAZI ESTEK Dzsomárt szőnyege „ 1 , I , 1 J o a Gyermckszinhazoan Jurta belső oldalát díszítő kárpitról léphettek le a szereplők: a hősiesség, hűség, szorgalom, szeretet és nagylelkűség ütközik meg a gonoszsággal, irigységgel és az öncélú hatalommal. S amint a népi szőttesek egyszerűségében, úgy ebben a legendában is élesek a kontrasztok, élénkek a színek, szemtől szembe csapnak össze az ellenfelek. A Dzsomártról szóló monda könnyen utat talál a-mai gyerekek képzeletvilágához, különösen azért, mert a hősnek nincs szüksége földön- (realitáson) túli erőkre, csodákra. A jók harcát az ösz- szefogás, az egymást segítés és a kltar-_ tás viszi győzelemre. A 1UCS6 mindezekkel együtt sem szegényes, sőt a Dzsomárt szőnyege című színpadi játék számtalan izgalmas fordulata elegendő romantikával vonja körül a konfliktusokat. Éppen ezért nem tűnik banalitásnak a tanulság: a szeretet hatalma erősebb a hatalom szereteténél, s a hősi pózban tündöklés ' is szegényes, a személyes boldogság nélkül. S a történet, szálaival G. Rosel és A. Tassibajev szerzőpáros az igazi hős figuráját szövögeti. Dzsomárt nagy erejű harcosként is képes a békés életre készülni, asszonyi mesterséget tanul, a szőnyegszövés művészetét. Mert megérti, hogy a háború célja a megnyert béke, s akkor a mindennapi munka teszi hasznossá az embert. Ezt a kissé túlzott didaktikussággal megfogalmazott utat a színdarab cselekménye kellően feloldja, az emberi kapcsolatokban tükrözi. Dzsomárt. a gonosz hatalom ellen harcolók vezére egy lány kedvéért tanulja meg a szőnyegkészítést, s olyan csodálatos szőnyeget sző, amely zászló lesz társai kezében. Számtalan bonyodalom után éppen ennek a szőnyegnek köszönheti megmenekülését és a boldogságát is. A sok vidám szituációval tűzdelt történet megérdemelt sikert arat a gyerekek között. Az előadás egyik fő erénye a látványosság. Piros Sándor díszlettervező ötletes hátterei, laza térkialakítása lehetővé teszi a gyors helyszínváltozásokat, biztosítja az előadás töretlen ívét. S jelmezei — bár nehezen köthetők konkrét viszonyokhoz — változatos, színes és önmagukban is karaktert kifejező alkotások. A siker egyik jelentős kovácsa Balázs Árpád zeneszerző, nem az ő hibája, hogy néha úgy érezzük: a kelleténél többször szakítja meg egy- egy betét-dal a cselekményt. Seregi László véndégművészként rendezte a produkciót. S a szinte megszámlálhatatlanul sok kellemes- ötlet, a gyerekek fantáziáját megmozgató hatáselem arról tanúskodik, hogy számára nem volt idegen a feladat. Tökélete-, sen tisztázott minden jelenetet, láthatóan nem engedett a figurák torzításához vezető „túljátszásoknak”, határozott kézzel teremtett egyensúlyt. A változatos és összességében jó ritmusú előadás a gyermekszínház emlékezetes produkciója lesz minden bizonnyal. A színészek igényesen oldották meg a rájuk osztott szerepeket, megannyi feszültségben, érzelemben és humorban gazdag jelenet a bizonyság erre. Különösen tetszett a Dzsomárt menyasszonyát megformáló Miklósy Judit határozott és minden lazítástól mentes alakítása, orgánuma is kitűnő. A Dzsomárt játszó^ Űjlaky Károly kétségtelenül „belopja magát” a gyerekek szívébe, de időnként mintha elvesztené őszinteségét, s ettől kissé mesterkéltnek tűnik. Nagyszerű megoldást láthatunk Barlay Valitól (az anya) és Balogh Zsuzsától (a gonosz hatalmak fejedelemnője). Ugyancsak jó karaktert alkotott Magda Gabi, Sinkovits Mariann, Polgár Árpád és Maday Emőke. A Budapesti Gyermekszínház új produkciója elismerésre méltó: mindenekelőtt azért, mert nem akart „sokat markolni”, sem „csillogtatni”. Pontosan azt oldotta meg, ami a feladata: érdekesen, látványosan és érzelmileg is gazdagon állította színpadra a jó darabot. Kriszt György napi ünnepségeken, egy lírikusunk pedig részt vesz majd a Nikola Vapcárov születésének 70. évfordulója alkalmából rendezendő irodalmi találkozón. Megállapodtak abban is, hogy a szófiai Magyar Intézet, a Bolgár Írók Szövetségének közreműködésével 1980-ban megemlékezik József Attila születésének 75. évfordulójáról. színpadra, s járta a táncot a sörösüveggel. A lányok Rábai Miklós koreográfiáját tanulták be, s hogy milyen sikerrel, azt a vastapson lehetett lemérni. „Elmehetsz a házunk előtt”... dalolták, s hol összeborultak, hol szétrebbentek, s közben kedvesen énekeltek, mint a tavaszi határban a virágzó fák között fészekrakó madarak. A farsangi játékok című szlovák táncban már valamennyien részt vettek a pi- lisszentkereszti pávakör táncosai, s bár a legénykék néhol alig érték fel a hirtelen felcseperedett lányokat, ez egyáltalán nem zavarta őket, csak úgy porzott a színpad fergeteges előadásoktól. Táncosok és a trombitás A pilisszentlászlói vegyeskar mellett táncos lábú lányok is szerepeltek az együttesben, akik Világyi Mária betanításában igen szép, lassú táncot mutattak be. A lányok népviseletét még érdekesebbé tette az a fejkötő, amely, mint egy- egy pillangó repülése, kísérte a lányok mozgását. A létszámában is imponáló vegyeskar előadása meggyőző, • mélyről fakadó volt, különösen a vidám záró számban. A Mosoly együttes néven bemutatkozó pilisszántói zenekar központja minden kétséget kizáróan ifjú trombitásuk, valamennyien az ő játékát segítik hangsúlyossá tenni. Remek polkát és keringőt hallhattunk, régi szlovák hagyományokból. Vigyázniuk kell azonban arra, hogy a valódi értékeket ne keverjék össze nem oda illő muzsikával, műsoruktól idegen volt a La Pa- loma. A siker e nélkül is biz- tbs lett volna. A Szlovák est közreműködői és nézői az előadás után a művelődési központ előcsarnokában folytathatták a családi estet, vidám beszélgetés és tánc következett, természetesen a zenét a pilisszántóiak Szolgáltatták. Pintér- Emőke TV-FIGYELO Bejárók. Lenni vagy nem lenni, ez itt a kérdés — mármint a híres hamleti kérdés. Menni, vagy nem menni, ez itt a kérdés — mármint a kevésbé híres, de Pest megye lakóit ugyancsak erősen érintő kérdés, amely dilemma úgy is megfogalmazható, hogy vagy vállalja valaki a hajnali háromkor, négykor esedékes ébredést, az azt követő döcögést a jobbára fűtetlen, világitat- iaíi vasúti kocsikban, majd a hasonló komfortozatú délutáni, esti hazatérést; vagy pedig marad otthon, s helyben próbál munkát találni magának. Amint azt a vasárnap esti Hét legalaposabban megszerkesztett, legérdekesebb belpolitikai riportja bemutatta, sokkal inkább a menni ige által jelölt cselekvés mellett döntenek megyénk lakói, akik közül éppen negyedmilliónyian vonatoznak, autóbuszoznak más helységben levő munkahelyeik felé nap mint nap. (Az egész országban egyébként 1,3 millió ingázót tartanak nyilván.) Ám nem csak a képernyőn felvillanó látvány jelezte, hogy nehéz mindennapjaikban nincsenek egyedül az ingázók — ugyanígy a rájuk való figyelést bizonyítja az a vizsgálat is, amelyet e vándorok ügyében a Pest megyei Pártbizottság végzett, s amely mintegy a szemünk előtt elfutó képsor alapjául is szolgált. Mind Barát' Endre, a megyei pártbizottság osztályvezetője, az említett fölmérés ismertetője, mind más megszó- laltatottak néhány különösen fontos tennivalóra irányították — reméljük, nem csak i nézői — figyelmet. Ezek közül mindenképpen az utazás körülményeinek a tisztesebbé tétele a legfontosabb. Mármint az, hogy tényleg fűt- sön az az ablakalji, üléstövi fűtőtest, s hogy tényleg adjanak fényt — mégpedig az újság- meg a könyvoldalak erőlködés nélküli böngészéséhez elegendő fényt — azok a mennyezeti körték. Mindez — hallhattuk — embereken múlik, s hiányuk ilyenformán számonkérhető. (Persze ugyanígy a pihentetőbb helyváltoztatást segítené, ha kevesebb égő csavarodna ki, s a szeméttartóba kerülne minden odavaló csikk, papírfecni, miegymás!) Hasonlóképpen a hajnalban indulók könnyebbségét szolgálná a jobb, s jobban is időzített kereskedelrhi ellátás. Egyelőre — hallháttuk Dosz- pod Bélától, a Pest megyei Tanács osztályvezetőjétől — az igényeknek csak mintegy i 60—65 százalékát tudják kielégíteni, s azt is úgy, hogy leginkább a vándorlók távollétében tartanak nyitva az üzletek. Panaszra panasz, gondra gond-; soha otthontalanabb valakiket, mint ezek a szegény ingázók — vélhette a Kovalik Károly riportját figyelő néző. Vélhette, ha vélte, ám — s erre is mennyi írott, mondott én’ a bizonyság — egészen másként festenek a dolgok. Hiába hagyja ott naponta, azért szereti, becsüli a maga falucskáját, nagyközségét a legtöbb másutt dolgozó. Ügy, mint például a veresegyháziak, akik közül majd’ minden második, harmadik Pestre jár, de akikről Pásztor Béla tanácselnök mégis azt mondta — mondhatta —, hogy rendre részt vesznek a társadalmi munkában, jelen vannak a közéletben. Akácz László Jelelt győzelemóda
