Pest Megyi Hírlap, 1979. február (23. évfolyam, 39-49. szám)

1979-02-25 / 47. szám

! r Konstruktőrök, távirászok Monacótól Indonéziáig Szépen fejlődik az MHSZ rádióklubja A váci Sztáron Sándor ut­cában már Andorra, Monaco, Argentína, Indonézia és Ma­laysia egy-egy állomásának bejelentkezését is vették — egyebek között ezt is megtud­tuk az MHSZ városi rádió­klubja nemrégiben megtartott közgyűlésén. A legmagasabb minősítés­sel rendelkező, úgynevezett A-típusú klub / kétféle tevé­kenységet folytat. Juhász La­jos titkár elmondta, hogy el­sőrendű feladatuknak a maj­dan sorkatonai szolgálatot tel­jesítő fiatalok honvédelmi előképzését tartják. Az elmúlt esztendőben 80 hallgatót vet­tek fel a heti 6 órás rádió- és géptávírász tanfolyamra, s kö­zülük harmincnégyen eredmé­nyes vizsgát tettek. Azért csak ennyien, mert a fiatalok jó része menet közben más hon­védelmi tanfolyamra iratko­zott át. FT—250 A rövidhullámú szakosztály­ban 14 operátor tevékenyke­dik, s munkájukat egy minden igényt kielégítő, korszerű, FT—250-es adó-vevő berende­zés segíti. Az olykor 24, sőt, 48 órás versenyeken a szak­osztály tagjainak minél több országgal, világrésszel kell kapcsolatot teremteniük. Be­vezetőnk a bizonyíték: az it­tenieknek nincs miért szé­gyenkezniük ... A rádió-iránymérő szakosz­tály is szép sikerekkel büsz­kélkedhet. Az ifjúsági csapat, Kurilla Ferenc—Kiss Ferenc— Schulcz Gábor összetételben, tavaly Pest megye legjobbjá­nak bizonyult. A gyorstávírá- szok sem maradtak el mögöt­tük: ők is az első helyen vé­geztek az 1978-as megyei ver­senyen. Szépen fejlődik a rádió- többtusa szakosztály is, pedig Marx Tiboréknak egyáltalán nincs könnyű dolguk: az adás­vétel mellett egyebek között terepfutásban, kézigránátdo­básban és céllövészetben is bizonyítaniuk kell tudásukat. Antenna Juhász Lajos külön is ki­emelte a konstruktőr szakosz­tály tevékenységét. Mint mondta, elsősorban nekik kö­szönhető, hogy az idén a ko rábbinál sokkal jobb technikai feltételek mellett oktathatnak és versenyezhetnek a váci MHSZ-ben. A konstruktőrök hozták létre a speciális mun­kaasztalokkal berendezett, ve­zérlőpulttal és vetitőgépekkel ellátott új rádiótávírász kabi netet, és részben az ő ér4e- mük, hogy a nyár végére a Sztáron Sándor utcai épület udvarán felállíthatják az új antennatornyot. A rádióklub titkára megem­lítette még, hogy szép ered­mények elérésében jelentős szerepet játszott a jó együtt­működés a helyi MN-alakula- tokkal, a hajógyári lövészklub­bal és a budapesti Elektronika Ktsz-szel. Nevelik az utánpótlást Nevelődik az utánpótlás is: a Gépipari Szakközépiskolá­ban kihelyezett rádiószakosz­tály, a felsőgödi általános is­kolában ugyancsak az MHSZ által támogatott rádiós szak­kör működik. Gondot jelent viszont, hogy a klub tagjai között csak alig-alig találkozhatunk nők­kel. A következő időszak fel­adata lesz tehát, hogy minél több lánnyal-asszonnyal sze­rettessék meg a rádióamatőr- sportot, aminek szépségeivel egyébként bárki megismerked­het, ha hétköznap délután je- lenkezik az MHSZ-klubban. H. HÍREK - HÍREK - HÍREK - HÍREK - HÍREK - HÍREK ­— Elkészült a szobi Bör­zsöny Múzeum időszaki ki_ állítótermének tervrajza, me. lyet társadalmi munkában Kiss János építész tervezett. — A Pest megyei múzeu­mok látogatási statisztikája így alakult a legutóbbi, négy hó­napos értékelés alapján: 1. Szentendre, 2. Zebegény, 3. Vác és 4. Cegléd. — Tótágas címmel vasárnap, február 25-én 14-től 19 óráig vidám farsangi műsort mutat­nak be a Madách Imre Műve­lődési Központban az általá­nos iskolásoknak. Közreműkö­dik: Vitai Ildikó, Mikolai László, valamint Kefe és Pa­radicsom, a két bohóc. — Téves aláírással jelent meg február 22_i számunkban a Zavar a főtéren című olva­só-levél illusztrációja. A raj­zot is a szövegíró Galambos Ferenc készítette. — Folytatják a váci általá­nos iskolákban a tantárgyi versenyeket. Az iskolai fel­mérések után a városi szintű verseny következik; a legjob­bak tovább jutnak a megyei döntőbe. — Üjabb kiállítás nyílik március hatodikén a Szőnyi Tibor Kórházban Blattiné Ko­vács Júlia pécsi festőművész alkotásaiból. Aznap a Musi- ca Humana zenekar hangver­senyt ad a nemzetközi nőnap alkalmával a betegeknek és a kórház nődolgozóinak. — Kinyitotta álló gépkocsi­jának ajtóját a 28 éves Só­lyom Miklós és fogyelmetlen- sége miatt egy arra kerékpá­rozó asszony megsérült. Só­lyom 1400 forint bírságot fi­zetett. — A vakok és gyengénlátók körzeti csoportja, kedden dél­után két órakor a Madách Imre Művelődési Központ 34- es termében tartja idei tag­gyűlését. XXIII. ÉVFOLYAM, 47. SZÁM 1979. FEBRUÁR 25., VASÁRNAP Korszerűsítik a közvilágítást A társközségek mm mostohák Fertőzöttek a kutak, szemetesek az árkok Az őrbottyáni vasútállomás­tól jókora ugrás a tanácsháza épülete. Ha a látogató gyalog­szerrel vág neki az útnak, húsz perc is beletelik, mire céljához ér. Már ebből is ki­tetszik: e község nem tarto­zik azok közé, amelyek egy kis sétával átszelhetek. S ha hozzátesszük, hogy a 28 négy­zetkilométeren elterülő Ör- bottyánhoz tartozik közigazga­tásilag ma már Csornád és Vácrátót is, bízvást leszögez­hetjük: a nagyközségi tanács nem éppen aprócska terület életét irányítja. önként adódik a kérdés: vajon győzik-e útépítéssel a nagy távolságokat1 — Az útépítés nem olcsó mulatság — válaszol Zimmer­mann György tanácselnök. — Csupán Örbottyánban 80 ki­lométernyi útról van szó, s akkor a társközségekről még nem is beszéltem. Egy kilométernyi belterü­leti út aszfaltozása nem kevesebb, mint másfél-két millió forintba kerül. De nem akarom megkerülni a kérdést, a lényeg, hogy eddig ennek a munkának az egy- nyolcadát végeztük el. Szépen haladtunk a járdaépítésekkel is, hiszen két éven belül a község valamennyi utcájában lesz gyalogjáró, s külön öröm, hogy ez jórészt a lakosság ér­deme. A helyiek ugyanis ma­guk építik a járdákat, a ta­nács csak az anyagról gondos­kodik. Még mindig az utak­nál maradva, megemlítem, hogy az úthálózat fejlesztésé­vel együtt bővítettük a helyi és a távolsági autóbuszjára­tok körét, s ez mindenképpen csökkentette a nagy távolsá­gokat. — Általában azt tapasztal­juk: ahol a tanácsháza, ott a községközpont, örbottyánban azonban mintha ez másképpen lenne: az ABC-áruház, az óvo­da, a posta, az orvosi rende­lők, mind-mind a vasútállo­más környékén épültek. — El ne feledkezzünk arról, hogy a vasútnál lakóházak egész sora húzódik. Pedig az a terület néhány évtizeddel ezelőtt szűzföldnek számított. Örbottyánról tudni kell: ko­rábban reggelente szinte ki­ürült a község, annyian jártak be dolgozni, főként Budapest­re, de Vácra is. Ezért is ter­jeszkedett a falu a vasút felé. Ma már, persze, kevesebb az ingázó, hiszen a községben megszaporbdtak a munkavál­lalási lehetőségek, például itt az új téglagyár, vagy a sződi Virágzó Termelőszövetkezet őrbottyáni lakatosüzeme is. — Mindeddig szinte szó sem esett Csornádról és Vácrátót- ról. Nincs-e a tanácsnál vala­miféle Örbottyán-centrikus- ság, a másik kettő kárára? — Kijelenthetem: nagyon vigyázunk arra, hogy a társközségek ne le­gyenek * mostohagyerekek. Ezt alátámaszthatom az­zal, hogy amióta hozzánk tartoznak, sokkal gyorsab­ban fejlődnek, mint ko­rábban. Kapásból mondhatom a példá­kat: Csornádon önkiszolgáló boltot nyitottunk, rövidesen átadjuk az új kisvendéglőt, az iskolánál befejezzük a tüzelő és a szemléltető eszközök'tá­rolására alkalmas szertár épí­tését. Vácrátóton már vendé­geket fogad az új, korszerű étterem, központi fűtést kap a művelődési ház, felavatjuk a sporttelepet, és nekilátunk egy önkiszolgáló élelmiszerüzlet építésének. Természetesen, azért őr- bottyánra is gondolunk. Au­gusztus 20-ra elkészül a tor­naterem; az idén az elavult elektromos vezetékeket kicse­réljük, a közvilágítást kor­szerűsítjük. S hogy eay mind­három községünket érintő eredményről is beszámoljak: Csornádon, Örbottyánban és Vácrátóton is valamennyi igényjogosult gyereket elhe­lyeztük az óvodákban. — Nyilván, a lakosságnak is nagy szerepe van abban, hogy ilyen elismerésre méltó listát állíthatott össze. — Feltétlenül. A lakosság az elmúlt két évben 8 millió fo­rint értékű társadalmi mun­kát végzett, és az önkéntes pénzbeli hozzájárulásokból épült fel például a csomádi és a vácrátóti gázpalack-csere­telep. A lakossági segítségnek egyébként hagyományai van­nak nálunk: 1972-ben a megyei tele­pülésfejlesztési verseny­ben a második helyen vé­geztünk. — Tudjuk, hogy Örbottyán­ban a legnagyobb gondot az egészséges ivóvíz hiánya je­Régi váci vám Meleg, megnyugtató színek A magyar plein-air festő­művészet egyik legkiválóbb alkotójának gyűjteményes ki­állításával ajándékozott meg minket, érdeklődőket a Ma­gyar Nemzeti Galéria. Márffy Üdön festőművész kiállításáról van szó. Közvetve képet ka­punk benne Csinszka világáról is. Mint ismeretes, Boncza Berta, Csinszka, a költő, Ady halála után Márffy Ödön fele­sége lett. A képek között egy alkotás különösen foglalkoztatott. Cí­me: Régi váci vám (1911 kö­rül). Már a kiállítóteremben kerestem-kutattam, melyik vá­ci vámot ábrázolja a kép? Vá­cott a századforduló után négy vám működött: a pesti, a ve­rőcei, a kosdi és a szőri. Há­rom vámkezelő család nevére még emlékezem. A Bikkes-, a Dezsöfi- és a Resch-famíliáké- ra. Legvalószínűbb, hogy a kép a mai Széchenyi utcában — a Sáros utcában — működő Vámcédulaházat és környékét ábrázolja. Ebben az időben a környék még bozótos-fás te­rület. Innen látható a már ak­kor üzemelő Kötöttárugyár szögletes kéménye, a Vörös­ház és az evangélikus temp­lom gótikus kupolája. Vegyük kölcsön Passuth Krisztina művészeti író szak­avatott véleményét a képről: „A »Régi váci vám« az egyik leghangulatosabb és legkoraibb magyar városkép. A Nyolcak az első tudatosan urbánus ma­gyar festők a XX. században, mégis kevés igazi városké­pünk születik. A „Régi váci vám” a kisvárosi téma ellené­re is urbánus hatású a ké­ménnyel, az egymás mellé tolt házak geometrikus rendjével. Márffy Ödön rendkívül bizto­san komponál, annál inkább, mert a kép aszimmetrikus (mint ebben az időben más alkotás is), a jobb oldali utca diagonálisát csak a bal oldali vertikálisa egyensúlyozza ki. Az erős, tiszta fekete kontú­rok szabályos síkokat vesznek körül, de a hangsúlyozott szerkezetiség ellenére is a kép atmoszférája hallatlanul me­leg, megnyugtató: a házak, tűzfalak, kémények egyaránt a lenyugvó nap rózsaszín-terra­kotta árnyalatait sugározzák magukból, a képen szinte alig van más szín, csupán e kettő számtalan változata.” Egy, a Váci Naplóban tavaly megjelent írásomban szintén egy elfelejtett váci városképre hívtam fel az illetékesek és az olvasók figyelmét. A képet Kemény László festette. Címe: Váci templomsor. Elsőnek 1930-ban, a Nemzeti Szalon­ban állították ki. A lap a ké­pet is közölte. Míg a Váci templomsort a hagyaték kezelőitől esetleg megvehetné a város, addig a Régi váci vám tulajdonosa a Magyar Nemzeti Galéria. Esetleg másolattal pótolhat­nánk. Pefővári Gyula lenti. Várható-e kedvező vál­tozás a közeljövőben? — Valóban, örbottyán min­den kútja koli-bacilussal fer­tőzött, s ez különösen a gye­rekekre nézve veszélyes. Egye­lőre nem tehetünk mást, mint hogy a vizet fogyasztás előtt felforraljuk, és várjuk, hogy a Dunamenti Regionális Vízmű és Vízgazdálkodási Vállalat által épített vezeték elérjen hozzánk. Erre azonban csak a VI. ötéves tervidőszak elején kerül sor, de titkon a határ­idő módosításában reményke­dünk — természetesen, a mi javunkra. S ha már a gondokról be­szélek, hadd említsek még egyet. Sajnos, még mindig nem oldódott meg az intézmé­nyes szemétszállítás kérdése. A lakosság a hulladékot kény­telen a községközponttól távol eső telepre szállítani. így né­melyek — de nemcsak hely­beliek! — az országút mentén húzódó árkokat rakják tele szeméttel. Amilyen szorgalommal munkálkodik a lakosság a község fejlesztésében, egyesek olyan felelőtlenül csúfítják Örbottyánt és környékét. Csakúgy, mint a nagyközség­ről alkotott kedvező képet... H. I. A bemscelíaráti iskoláról Kedden délután 2 órakor Kemencén, a Bernecebaráti- ban épülő, több célra haszno­sítható iskolai tanterem építé­séről és az Állami Biztosító szobi fiókjának tevékenységé­ről vitatnak meg jelentést a végrehajtó bizottság tagjai. Falugyűlések Hétfőn este hat órakor Cső­váron, Rúdon, Perőcsényben és Szokolyán; fél hétkor Ipolytölgyesen lesz falugyű­lés. Vidáman - húszon iá! is A Mártírok útján levő Öre­gek napközi otthonának lakói megmutatták, hogy farsang­ban ők is tudnak mulatni, bár a megszokott napi menetrend­től eltérően nem mentek ha­za délután, hanem kirúgtak a hámból, és az otthon alkalma­zottaival együtt maskarába öl­tözve szórakoztatták egymást egész délután. Volt móka, nevetés, nótázásj még táncra is perdültek, és nem maradt el a friss, finom szalagos fánk sem. Az ilyen kis kiruccanás még szebbé te­szi az öregkor napjait. Nyári László Orvosi ügyelet Hétfőn dr. Afra Tamás) kedden dr. Répa Imre, szer­dán dr. Kiss Péter, csütörtö­kön dr. Kovács Pál, pénte­ken dr. Csömör Pál, szomba­ton és vasárnap dr. Gulyás Zoltán tart ügyeletes orvosi vizsgálatot Vácott a régi kór­ház épületében (Március 15. tér 9.). Az éjszakai és ünnepi ügyeletet teljesítő orvosokat a 11-525-ös telefonszámon lehet hívni. A beosztás hétközben meg- változhat. A helytörténeti kutatás adósságai Márffy Ödön: Régi váci vám Mester Endre reprodukciója Bizonyára kevesen tudják már Vácott — még a nevét viselő utca lakói közül is —, hogy ki volt Hanusz István? Azt hiszem, hogy mai helytör­téneti kutatásunk adós a vá­rosban született, tanult, élt vagy dolgozott híresebb embe­rek — tudósok, írók, művé­szek, politikusok — életének, munkásságának beható vizs­gálatával és helyi vonatkozá­sú tevékenységükkel. Hanusz István András ter­mészettudós, természettudomá­nyi író volt. Szegény váci tímárcsaládban született 1840. december 21-én. Gyermekkorá­ról, iskolás éveiről keveset tudunk. Az akkor négyosztá­lyos váci gimnázium elvégzé­se után középiskolai tanul­mányait Szegeden és Pesten fejezte be. Visszatérve szülővárosába teológiát tanult, 1864-ben pappá szentelték. Rövid, öt­hónapos segédlelkészi szolgá­lat után Kiskunfélegyházára került, ahol az algimnázium­ban hittanainak és tanárhe­lyettesnek nevezték ki. A természettudományok iránt érdeklődő és fogékony fiatal tanárhelyettes a pesti egyete­men tanult tovább. 1867-ben földrajzból és történelemből tanári képesítést nyert. 1871- ben a Közoktatási Miniszté­rium a kecskeméti főreálisko­lához nevezte ki tanárnak, 1886-tól pedig annak igazga­tója lett. Vezetése alatt az iskola igen magas szakmai szintre emelkedett. összes szabadidejét tudo­mányos munkával töltötte. Nagy érdeme nem is annyi­ra önálló tudományos munkás­ságában rejlik, hanem inkább a tudományos eredmények közlésének közérthető, élveze­tes módjában. Ma úgy fogal­mazhatnánk, hogy Hanusz István a múlt századvégi tu­dományos ismeretterjesztés nagy egyénisége volt Dolgozatainak száma szá­zakra tehető, sokoldalú szak- irodalmi működése kiemelke­dő. Témáit zömmel a földrajz, növénytan és a pedagógia I tárgyköréből vette. Írásait különféle szakfolyóiratokban, újságokban tette közzé. Csak­nem harminc lapnak dolgozott, közöttük váci újságoknak is. Állandó munkatársa volt a Természettudományi Köz­lönynek. Szakkonyvei, ismeretterjesz­tő művei közül megemlíthe­tők: Képek a növényvilágból, Léva. 1887; A nagy magyar Alföld, Kecskemét; Az álla­tok világából, Budapest. 1896; A Földközi-tenger, Kecske­mét. 1891; Dél-Európából, Föld. és Néprajzi Képek, Ré­vai Kiadás; Közép-Európából, Föld. és Néprajzi Képek, Po­zsony—Budapest. Szakmai munkásságának értékelése bő­vebb ismertetést érdemelne. Nem elzárkózott, individua­lista tudós volt. Aktívan részt- vett a tudományos közéletben. Alapító tagja a Magyar Ter­mészettudományi Társulat­nak és a Magyar Földrajzi Társaságnak. Gazdag munkásságú életút­ját Kecskeméten fejezte be. 1909. február 7-én halt meg. Galántai Miklós Ízek, illatok Izek, illatok, “kérdések, vála­szok, öröm és lehangoltság gyors váltakozása a váci Kő­kapuban. — Hogyan készül a ponty- gouyon? Mitől csúszik a csúsz- tatotí palacsinta? Sok vagy kevés a marcipándíszítés a la­kodalmi tortán? Felszolgálók, cukrászok, sza­kácsok szigorú, de hozzáértő bizottság előtt vizsgáztak azon a vetélkedőn, amelyet a Pest megyei Vendéglátóipari Válla­lat váci igazgatóságának KISZ-alapszervezete szerve­zett. Ki lesz a Szakma ifjú mes­tere vetélkedő vállalati döntő­jének résztvevője? Tamás Fe­renc, a gödöllői Gödöllő étte­rem felszolgálója, Mikolai Má­ria, a váci Halászkert ven­déglő szakácsa és Floch Ist­vánná cukrász jutott a döntő­be. A vetéllcedőnek nem volt vesztese, a helyezettek könyv- jutalmat nyertek és ami igen fonttá, szakmai ismereteiket gyarapíthatták. Zsifkó Ferenc és Hetényi Károly, a szakma „öregjei” szívesen adtak taná­csokat, javaslatokat a holnap mestereinek. R. O. i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents