Pest Megyi Hírlap, 1979. február (23. évfolyam, 39-49. szám)

1979-02-24 / 46. szám

A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA VI. ÉVFOLYAM, 46. SZÁM 1979. FEBRUÁR 24., SZOMBAT Nagy volt a betakarítási veszteség Az intenzív gazdálkodás feltétele Megalakulása óta tavaly ér­te el a legjobb eredményt az ikladi Galgaparti Tsz. Zár- számadási mérlege szerint a tiszta nyereség 11,3 millió fo­rint. Hogy ezt a szintet tarta­ni vagy emelni tudják-e eb­ben az évben, az még sok kö­rülménytől függ. Ahogy nem­rég tartott közgyűlésük han­gulatából megítélhető, az biz­tos, hogy a tagság törekvése, szorgalma előrehaladásuk egyik fontos tényezője lesz. GBBR-recept A másik, bizakodásra okot adó tény, hogy a szövetkezet vezetősége azokra az ágaza­tokra, termékekre fordít na­gyobb gondot az idén, ame­lyekből jobb eredmény vár­ható. A gazdaság a kedvezőt­len adottságúak sorában van, így viszonylag jelentős az ipa­ri ágazata, ettől függetlenül a nagyobb termelésfejlesztő be­ruházásokat — csakúgy, mint tavaly — az idén is az első­rendű feladat, az élelmiszer- termelésre fordítják. — Vetésszerkezetünkben, adottságainkhoz még jobban igazodva, a jövedelmezőbb növényi kultúrák kapnak előnyt. Amelyiknél az szüksé­ges, csökkentjük a vetésterü­letet, de egy-két növényt el is hagyunk, mert előre látható, hogy ilyen kis területen egyál­talán nem lenne gazdaságos — kezdte idei tervük bemutatá­sát Juhász József főmezőgaz­dász. — A legnagyobb területet az őszi búza foglalja el szán­tóinkból, 875 hektáron ter­meljük, s 40 mázsás termésát­lagot terveztünk. A fajtaváltás tavaly is jól sikerült, a válasz­tékot az ősszel tovább bővítet­tük. Étkezési és takarmánybú­za vetésterületünk aránya 87—13 százalék. — Tavaszi árpát száz hek­tárral kisebb területen vetünk, mert minden évben megdőlt, emiatt nagy volt a betakarítási veszteség — pedig műtrágyát a talajvizsgálatok után előírt mértékben adtunk. Zabot és cirkot nem vetünk ebben az évben, helyette 200 hektárra növeljük a kukorica vetéste­rületét, amire ösztönzést ad, hogy tavaly, a nem túl ked­vező termőterület ellenére, 51,2 mázsás átlagot sikerült el­érni. Elsősorban a rövid te­nyészidejű fajtákat vetjük. A cukorrépa termesztésével felhagynak a szövetkezetben, a legutóbb elért 250 mázsás át­lag, bármekkora cukortarta­lom esetén sem kecsegtetheti őket komoly haszonnal. Vi­szont a GBBR-recept szerinti búza-borsó termelés növelésé­re 25 százalékkal nagyobb te­rületen, 200 hektáron vetnek borsót. A fejtett zöldborsóból 60 vagon átadására szerződ­tek a Hatvani Konzervgyárral. Takarmány borsót 100 hektá­ron vetnek el, amelyből 16 mázsás átlagot terveztek. Na­gyobb terület bevetésére a be­takarítás és az értékesítés ne­hézségei miatt nem vállalkoz­nak. Több tej Takarmányfélét 318 hektá­ron termelnek, amiből 188 hektár a lucerna, vöröshere és Különös csillagok Azt tartja a néphit, hogy ha valaki meghal, lehullik az égről egy csillag. Ha ez igaz, akkor Túra felett alig egy év alatt három fényes csillaggal lett sötétebb az égbolt. Különös csillagok voltak ezek. Nem hivalkodók, büsz­kék, hideg fényűek, hanem olyanok, amelyek nem csak világítottak, hanem melegítet­tek is. Nótázott az egyik. Lágy, mély tónusú hagja átjárta az ember valamennyi sejtecské- jét. Virágokat alkotott a má­sik, amelyeket drukkolófára kényszerített, hogy a fehér ruhaanyagokon keljenek életre újra. Mindkettőjüket a múlt évben vesztettük el örökre. Szaszkó József az utolsó volt azok közül, akik 1960. augusztus 20-án az országban elsőként kapták meg a nép­művészet mestere kitüntetést. Most ő is eltávozott közülünk. 1923-ban szerzett mesterle­velet. Szagos szárú csizmái, amelyek készítésének nem volt nála nagyobb mestere, büszkén feszültek vasárnap délelőttönként a templomba siető lányok és fiatalasszo­nyok lábán. Nagyon szerette szakmáját. Ha érdeklődőre akadt, órákig beszélt mester­sége szépségeiről. Volt egy másik nagy szen­vedélye is, a citera. Így is hív­ták őt a faluban, a citerás Szaszkó Józsi bácsi. Amikor letette öléből a csirizestálat, a faszeges dobozt és a suszter­kalapácsot, mert odakint este­ledett, hóna alá kapta hang­szerét, hiszen a közeli fonóban már 20—30 fiatal várta. Ha­marosan felcsendült a nóta a jól hangolt húrokon és táncra perdült nemcsak a fiatal, leg­többször az idősebbje is. Hangszereit maga készítet­te. Csak a saját készítésű ci- terákban bízott, ezekből tud­ta előcsalni azokat a soha el nem felejthető dalokat, ame­lyek a Galga völgyében ma is élnek és ezreknek szereznek gyönyörűséget. Később a művelődési ház kérésére népi zenekart szerve­zett, ez kísérte azt a túrái tánccsoportot, amely eljutott a televízió képernyőjére is a Ki mit tud műsorában. Híre hamarosan túljutott a járás és a megye határain. Hívták szerepelni, kérték, csináljon több ilyen utánozha­tatlan hangú citerát. Körülbe­lül ötven darabot készített, nem egy eljutott külföldre is. Igényt tartottak pedagógiai munkásságára is. Hévízgyör- kön, Veresegyházon és Kiste- renyén is vezetett citerazene- kart. Tervezte, hogy a jövőben Boldogon, Heréden és Tápió- szecsőn is szervez hasonlót. Amikor januárban kórházba került, valamennyien meg­ijedtünk. De egy hónap után hazaengedték, mondván, pi­hennie, gyógyulnia kell ott­hon. A munkát nem tudta ab­bahagyni. — Soha nem voltam beteg — mondogatta —, elmú­lik ez hamarosan. Egy hete ismét kórházba kellett szállítani, szervezete egyre inkább visszavonult a kór számadása elől. Élet- és emberszeretetét még most sem vesztette el. Üjra és újra az­zal vigasztalta látogatóit, hogy hamarosan hazatér. Ezt az ígéretét már nem válthatta be. Nagy részvéttel temették el tegnap Túrán a 71. életévé­ben elhunyt Szaszkó József citeraművészt, a népművészet mesterét. A község lakossága, párt- és állami vezetése ne­vében Sára Ferenc, az aszódi 2-es számú iskola igazgatója vett végső búcsút az elhunyt­tól. X. P. a somkóró, 70 a zölden hasz­nosító egynyári szálas és 60 lesz a silókukorica. Rét-legelő gazdálkodásuk rekonstruk­cióját is elkezdik ebben az év­ben. Az intenzív gazdálkodást előmozdító fejlesztési tervet már megrendelték, s várják, hogy mielőbb kézhez kapják, mert a kivitelezést még az idén megkezdenék. A rétek hozamainak növelése lehetővé teszi, hogy a szántóföldi takar­mányok vetésterületét csök­kentsék, helyette árunövényt vetnek majd. A szarvasmarha- és a juh- tartásban több éves fejlesztést valósítanak meg, az előbbiben a holstein-friz fajta bevonása folytatódik, így az idén 60, ilyen keresztezésből származó üsző ellése gyarapítja az állo­mányt, az anyaállatoktól pedig nagyobb tejhozamot várnak, összesen 225 borjú születésére számítanak. A szövetkezet ér­tékesítési tervében 6 ezer 641 hektoliter tej szerepel. Hízó­marhából 220 darab eladásával számolnak, 1174 mázsa össz­súlyban. Juhhodályt építenek A leggyorsabban juhászatu- kat fejlesztik. Az állomány létszáma most 1463, ebből 640 az anyajuh. Az idén 1100 bá­rány születésére számítanak, az év végére 800-ra, 1980-ra 1000-re növelik az anyajuhok számát. A férőhelybővítést egyelőre a 600-as juhhodály építésével oldják meg. Mindent együttvéve az ikla­di Galgaparti Tsz 1979-ben 59 millió 490 ezer forint árbe­vételt akar elérni, hogy jövő ilyenkor legalább 9 millió 870 ezer forintos nyereségük le­gyen. Fehér István Felvilágosítás és ismeretterjesztés Egy évtizede a nőbizottságban Üzemek segítenek játszóterek építésében A több mint három évtizedes múlttal rendelkező vérségi nőbizottság — a felszabadu­lás után a Magyar Nők De­mokratikus Szövetsége, a hat­vanas években Nőtanács — megalakulásától kezdve fon­tos szerepet tölt be a község életében. Az évtizedek folya­mán, különösen a termelőszö­vetkezet megalakulása után, a szervezet munkája alapo­san megváltozott, lelkes, oda­adó, a közösség ügyét szol­gáló tagokban azonban régen sem volt és ma sincs hiány. Bizonyítja ezt a többi között az is, hogy 1970-ben özvegy Rádóczki Mihályné a nőmoz- galomban kifejtett munkájáért kitüntetést kapott, ö még a felszabadulás utáni években lépett be az MNDSZ-be, mely­nek később egy ideig a veze­tője is volt. Öregek napja A nőbizottság élére csak­nem egy évtizede Kalmár Já­nosáé tanárnő került, s az azóta elért' sikerekről terje­delmes listát lehetne összeál­lítani, a szervezet eredményei és a vezető tapasztalatai biz­tosítékul szolgálnak a jövő­beni feladatok elvégzéséhez is. Milyen célokat tűzött ma­ga elé az idén a szervezet? Figyelmük középpontjában természetesen a nők állnak. Gyűléseiken rendszeresen vizs­gálják az őket érintő problé­mákat, foglalkoznak a keres­kedelem és szolgáltatás alaku­lásával, s a hiányosságokra felhívják az illetékeseik figyel­mét. Tegyük hozzá: eddig többnyire nem eredménytele­nül. Időnként felmérik az igé­nyeket, összegyűjtik a kíván­ságokat. Egy ilyen tájékozó­dás után indult meg a múlt hónapban a szabás-varrás és a kötőtanfolyam. A bizottság munkatervében hagyományos feladatként szerepel az öre­gek napjának megszervezése, újdonság viszont a lakberen­dezési és lakásfelszerelési ki­állítás, melyre a művelődési házban kerül sor. A kicsiknek öröm Orvosok és védőnők bevo­násával egészségügyi felvilá­gosító, a szülői munkaközös­séggel karöltve ismeretterjesz­tő előadásokat tartanak. Az elsőnek dr. Horváth Anna gyermekorvos volt az előadó­ja. A gyermekek éve alkal­mából a kicsiknek is szeretné­nek örömet szerezni, azt ter­vezik, hogy játszóterek építé­séihez az üzemekhez fordul­nak anyagi segítségért A tár­sadalmi munkásokról termé­szetesen a bizottság gondosko­dik. B. M. A megemlékezés koszorúi Koszorúzási ünnepséget rendeztek a szovjet hadsereg és hadiflotta napja alkalmá­ból tegnap délután a városi temetőben levő szovjet hősök emlékművénél. Elhelyezték a megemlékezés koszorúit a já­rás és a város párt- és állami vezetése, a társadalmi szerve­zetek és a nagyüzemek, vala­mint az ideiglenesen hazánk­ban állomásozó szovjet déli hadseregcsoport képviselői. Farsang Veresegykázon Az idei farsangi idényben ismét két bált rendez a köz­ség szülői munkaközössége. Az első, o menyecskebál ja­nuár végén volt, ma, szomba­ton este a hagyományos ál­arcosbálban szórakozhatnak a veresegyháziak. Farsangi bált tartottak a kisiparosok is, s ezen elhatá­rozták, hogy májusban a sza­badban folytatják a KIOSZ ál­tal rendezett szórakoztató programokat Galgahévíz Jótékonysági rendezvény A bevételből felszerelés Sportbál lesz ma, szomba­ton este, hét órai kezdettel a galgahévízi művelődési ott­honban. Előtte sporttárgyú filmeket vetítenek. Nyugdíjasklub ZsámMon Zsámbokon is megalakult a nyugdíjasok klubja. Alig egy hónap alatt a tagság létszáma hatvan fölé emelkedett. Szép műsortervet állítottak össze, melyben orvosi és ismeretter­jesztő előadások, filmvetítés és kirándulás szerepel. Kréz Sán­dor elnök vezetésével Szabó István klubgazda és Makádi Mihály kultúrfelelős fáradha­tatlanul szorgoskodik, hogy minden összejövetel érdekes és színes legyen. A baráti beszélgetések mel­lett különböző társasjátékok szolgálják a klub tagjait. S hogy a hangulat még jobb le­gyen, arról Gönczöl István gondoskodik, aki citeráján régi dalokat szólaltat meg. Fűtött helyiségről a vácszentlászlói Zöldmező Termelőszövetkezet gondoskodik. írta és fényképezte: Czangár Gyula Munkálkodik a citerás. Mi legyen a következő lépés? Vasárnap, holnap jótékony- sági rendezvényt tartanak, amelynek bevételét az ifjú­sági klub felszerelésének megvásárlására fordítják.' A műsorban a művelődési ott­hon művészeti csoportjai lép­nek fel. A citera- és a furulya­együttes, a kis és a nagy Pávakör. A műsor kezdési ideje délután három óra. Este a P. Mobil együttes ad kon­certet, utána disco. Ipari szakmunkásképző Szalagavató Szalagavató bált rendeznek a 202-es Madách Imre Ipari Szakmunkásképző Intézet di­ákjai az Agrártudományi Egyetem ebédlőjében ma, szombaton délután öt órai kezdettel. ÁLLATORVOSI ÜGYELET Gödöllőn és környékén va­sárnap, 25-én dr. Rédling Ti­bor, Kerepestarcsa, Templom u. 3. Aszódon és környékén va­sárnap, 25-én dr. Varró Imre, Túra, Dózsa György u. 2. — Győré Zoltán komolyze­nei összeállítását hallhatják a diákklub tagjai a járási­városi Petőfi művelődési ház­ban ma, szombaton este hat órai kezdettel. — Gólyakalifa címmel lesz műsor a Meseszínház sorozat­ban a járási-városi művelődési házban vasárnap, 25-én dél­előtt tíz órai kezdettel. Fel­lép: Herczeg Mária, Móricz Ildikó, Pádua Ildikó és Üjlaki Károly. — Vidám zenés hétvégét tartanak az aszódi helyőrségi művelődési klubban szovjet családok részvételével ma, szombaton este hat órai kez­dettel. Szombati jegyzet Közönség Akinek Gödöllőn a Sza­badság térről a Palotakert felé visz az útja, láthatja, hogy a tavalyi hosszabb szünet után szorgos munka folyik a moziiskolával szem­beni telken. S vajon ki ne tudná, hogy mi épül ott, a Pest megyei Állami Építő­ipari Vállalat gondozásá­ban. A város eljövendő büszkesége, a kultúra ott­hona, sőt fellegvára. A ter­vek ismeretében még ez a pátoszbeli megállapítás sem tűnik túlzásnak, hi­szen a ház körkupolájában kap helyet a színházterem. Annak idején, a tervezés időszakában sokat vitáz­tunk a házról. Nemcsak a döntésre illetékes testüle­tekben folyt a polémia: mi­lyen legyen, hol legyen; a szélesebb fórumokon is so­kan elmondták vágyaikat, kívánságaikat, azt, hogy ők hogyan képzelik el a város művelődési központját. Egy valamiben nem volt vita, abban, hogy kell, hogy szükséges. Az egyöntetű ál­lásfoglalást mi sem bizo­nyította jobban, mint a si­keres akció, a téglajegye/ vásárlása. S hogy az akarat egyön­tetűségét minek köszönhet­tük? Sorolhatnánk az oko­kat. Kezdve a lokálpatrio­tizmustól, a város fejlődé­sének igenlésén át egészen a jelenlegi, s valljuk meg, ugyancsak kiszolgált kis művelődési ház hovatovább tarthatatlan állapotáig. Időzzünk gondolatban egy kicsit ennél az öreg épületnél. Azért gondolat­ban, mert mitagadás, a vá­ros lakóinak többsége leg­feljebb így kerül kapcso­latba vele, vagy még így sem. Példa erre a nemrégi­ben megrendezett két Pódi­um-est. Az egyiken a többi között Baranyi Ferenc kői- tő, a másikon Pécsi Ildikó színművésznő volt a vendé­ge a foszlott függönyü nagyteremnek^ S akik ott voltak, nem győzték dicsér­ni az estek nagyszerűségét, a művészi élményt, az el­gondolkodtató, tartalmas, közösségi együttlétet. Ott, abban a régi, omladozó ház­ban, ahol azért mégis törté­nik valami, amire érdemes figyelni. Mindenesetre jobban, mint azt a közönség gyér száma mutatja. Persze ma­gyarázat akad bőven. Em­ber legyen a talpán, aki vállalja, hogy sáron, vizen, árkokon átkelve elmegy a Kossuth Lajos utca közepé­re. Vagy hogy a rohanó élet nem hagy időt a szórako­zásra, hogy örülünk, ha végre este hazaérünk, hogy hiszen ott a televízió, s azt papucsban, hálóköntösben is lehet nézni. S még egyszer mondom, ma itt, Gödöllőn, az első­rangú indok: a művelődési ház alkalmatlansága. Ma­radjunk tehát ennél az utóbbinál, amit azért az említett két, élményt adó este, legalábbis a Pódium­szerű rendezvények eseté­ben megkérdőjelez. Hiszen az alkalmatlanság valóban egyértelmű, ha arra a sok­sok szakkörre gondolunk, amit egy-egy, az épülőhöz hasonló kultúrpalotában szervezhetnek. Ámbátor itt is igaz, hogy Gödöllőn, a szakkörökben, a különféle foglalkozásokon sem lehet kitenni a megtelt táblát. Egy biztos, az építőkön kívül már most akad teen­dője a közművelődési szak­embereknek, a közönség­szervezőknek. Hogy megtel­jen majd az a nagy ház. Az átadás után egy-két hétig, vagy hónapig biztosan nem lesz nagyobb baj, az újdon­ság varázsa pótolja majd a ma még hiányzó alapokat. De későbbre is gőzölnünk kell, hogy ne járjunk úgy, mint amit nemrégiben a mi leendő házunk ikertestvéré­ben, Vácott tapasztaltam. A nagyszerű színházteremben a szigligetiek társulata ven­dégszerepeit, a négyszázsze­mélyes nézőtéren jó ha het- venen-százan ültünk. Pedig ott sincs minden nap szín­ház, s a városban kétszer annyian laknak, mint itt. Gáti Zoltán

Next

/
Thumbnails
Contents