Pest Megyi Hírlap, 1979. január (23. évfolyam, 1-25. szám)
1979-01-03 / 1. szám
Átlagosan négy-öt százalék növekedés A gazdaságos termelésért Fontos feladat: az export szer kezet kialakítása Az V. ötéves terv második fplében gazdasági fejlődésünk olyan szakaszába jutottunk, amelyben az anyagi javak termelésében, népünk életszínvonalának javításában az eddig elért eredmények megszilárdítása, a további, egyenletes fejlődés megalapozása a döntő feladat A XI. pártkongresszus dokumentumaiban meghatározott célok elérése — a Központi Bizottság 1978. áprilisi és decemberi határozatainak szellemében — Vácott is most a mindennapi gyakorlati munkában gazdasági egységeink vezetőitől és valamennyi dolgozójától a gazdasági egyensúly javítását követeli meg. J Alapelvek Azoknak a vállalatoknak, illetve azoknak a termékeknek termelését kell dinamikusan növelni, amelyek a növekedéssel egyértelműen a gazdasági egyensúly javítását eredményezik. Valamennyi helyi gazdálkodó egységünk — a termelési volumen alakulásától függetlenül — az idén folyamatosan fejlődjék tovább, s fejlődésük a gazdálkodás minőségének javításában, a munka termelékenységének növelésében, az önköltség csökkentésében nyilvánuljon meg. A gazdaságtalan termékek termelését csökkenteni kell, illetve meg kell szüntetni. A műszaki fejlesztések középpontjába a gazdaságos termelés és az exportszerkezet kialakítása kerül. E felsorolt alapelvek szerint készülnek ezekben a napokban az idei cselekvési programok Vác pártalapszer- vezeteiben, a helyi adottságok felmérésével. A város ipari üzemeinek termelése, a tavalyihoz képest, átlagosan négyöt százalékkal növekszik az új esztendőben. Az átlagostól eltér az Egyesült Izzó váci gyára 20 százalékos volumennövekedése, figyelembe véve az 1978 végén befejezett nagy beruházást. A hajógyárban, a kooperáció segítségével, 15—20 százalékos növekedést érhetnek el. A Pest megyei Tanácsi Építőipari Vállalat fejlődésének mértéke előreláthatólag hat százalék lesz. A DGM csak kis mértékben haladja meg a tavalyi szintet, gondoskodnia kell a mésztermelés fokozásáról. A szolgáltató és a kereskedelmi vállalatok öt-hat százalékkal növelik termelésüket. Továbbra is elsőrendű feladat a gazdaságos tőkésexporttermelés növelése. Az Egyesült Izzó váci gyára és a hajógyár 25—30 százalékos növelés elérésére törekszik, a Fortéban lehetőség van a tőkés kiszállítások 10—14 százalékos növelésére. Jelentős a Taurus váci gyára és a Váci Kötöttárugyár tőkés exportja is. Kiemelt beruházások Hangsúlyt kapnak a készülő cselekvési programokban az új év kiemelt ipari beruházásai. Az Egyesült Izzóban fontos, hogy a közelmúltban üzembe helyezett termelőberendezések január elejétől teljes kapacitással dolgozzanak. Év végéig meg kell valósítani a DCM portalanításának második ütemét. A KAEV 7. számú Gyára is a jóváhagyott rekonstrukciós program első részét az idén hajtja végre. A most kezdett esztendő legfontosabb városfejlesztési feladatai közé tartozik a lakásépítés folytatása, a Földvári téri ABC-áruház tető alá hozásának megkezdése, a kisváci ABC-áruház átadása. Hozzáfognak az új városi-járási könyvtár kialakításához. A Földvári tér új óvodát és bölcsődét kap. Folytatják az alsóvárosi Utasellátó Bisztró építését. A szocialista munkaverseny idei feladatai is mind az említett célok elérését szolgálják. Az MSZMP Vác városi végrehajtó bizottságának év eleji felhívása a kommunisták példamutató helytállását hangsúlyozza, továbbá azt, hogy a vállalatok szakszervezeti bizottságai, KlSZ-bizott- ságai is segítsék elő a tervek megvalósítását. Közös érdek Széles körben tudatosítani l^ell, hogy az új gazdasági évben minden dolgozó közös, legfontosabb feladata és érdeke a termelés gazdaságosságának javítása. Tömegszervezeteink politikai felvilágosító munkával, mindennapi gyakorlati tevékenységükkel támogassák kitűzött céljaink elérését. Papp Rezső A PEST MEGY A VÁCI JÁR El HÍRLÁP KÜLÖNKIADÁSA 1 AS ES VAC VAROS RÉSZÉR E XXIII. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM. 1979. JANUÁR 3., SZERDA Utoljára két esztendővel ez_ előtt adtak számot a községek tanácselnökei a tanácsok káder- és személyzeti munkájáról, amely — mint kiviláglott — akkor még kialaA HAGY támogatásával Cohors Generosa, 1938-1978 Emlékkönyv, ötezer példányban Az alapításának 40. évfordulóját ünneplő váci Vox Humana Vegyeskar életének négy évtizedét eleveníti fel a december végén megjelent emlékkönyv, amelyet a Híradás- technikai Anyagok Gyára köz- művelődési bizottságának dicséretes támogatásával adtak ki, Cohors Generosa címmel. Bárdos Lajos professzor köszöntője vezeti be a kiadványt. A neves zeneszerző és karnagy 1938 óta kíséri figyelemmel a váci együttes munkáját, Vác zenei és énekkari törekvéseit. Részt vett több kóruspróbán, hangversenyen, legutóbb, október 14-én, a Híradástechnikai Anyagok Gyárában rendezett jubileumi koncerten. Örömmel látta, hogy milyen szépszámú közönség érdeklődött a Vox Humana szereplése iránt, s a város vezetői milyen megértéssel, megbecsüléssel vallják Vác büszkeségének, nevezetességének az énekkart. Farsang Árpád, a Kórusok Országos Tanácsának vezetőségi tagja azt elemezi, hogy a Vox Humana milyen szerepet tölt be a magyar kórusmozgalomban. Venesz Ernő, a városi tanács osztályvezetője, a kar Vác kulturális .életében elfoglalt helyét méltatja. Pető- vári Gyula, a Híradástechnika könyvtárosa és Péter Pál, a váci járási hivatal munkatársa, a négy évtized jelentősebb állomásait idézi fel és visszatekintést ad az alapítástól napjainkig. Rózsavölgyi Károly gazdag kép- és dokumentumanyaga, a kórus szerepléseiről készült felvételek, növelik a kiadvány értékét. Kármán István tipografizá- lása gondos munka. Az utolsó oldalakon az énekkar szervezeti felépítését és a mai kórustagok névsorát olvashatjuk. A Cohors Generosa félezer példányban készült a Pest megyei Nyomda Vállalat váci üzemében, Váci György ízléses kötéstervével. P. R. kulatlan volt. A járási hivatal ülésén most ismét napirendre tűzték a kérdést. Bekövetkezett-e kedvező változás az eltelt két év során? Erről tájékoztatott Krima János, a járási hivatal elnöke. Őszinte hangvétel örvendetes jelenség, hogy ma már a testületeket is si_ kerül bevonni a munkába. A végrehajtó bizottságok következetesen nyilvánítanak véleményt, a testületi tagok vitakészsége is jobb. Kialakult az a jó gyakorlat, hogy a nagyközségi vb-üléseken az egyik évben a tanács, a másikban az intézmények káder, és személyzeti munkája kerül terítékre: Az őszinte hangvételű tárgyalások nyomán a rádi iskolában például javult a légkör, a fóti nagyközségi közös tanács pedig az intézményvezetők kapcsolatának javítására törekszik. A panaszok azonban nem minden esetben helytállóak. Vámos - mikolán azt mondták, túlságosan nagy teher hárul az ottani pedagógusokra, ám kiderült, hogy a 10—15 társadalmi megbízatást 6—8 pedagógus látja el, azaz a helyi pedagógusoknak csupán egyharmada. És a másik kétharmad rész? Krima János a demokratikus vonások erősítése, valamint a politikai és szakmai képzés, továbbképzés fontosságát is hangsúlyozta. Ez utóbbi a káderutánpótlás alapja. A járási hivatal elnöke összességében megfelelőnek ítélte a tanácsok szakember-ellátottságát, a váci járásban valamennyi vb- titkár képzett ember. Örömmel szólt arról, hogy a nagyközségi tanács apparátusában is sok főiskolát végzett ügyintéző dolgozik, így Ácsán, Rádon, Verőcemaroson és Zebegényben is. Sok, de nem elég, mert mint Krima János mondta, végre tudomásul kell vennünk, hogy nyolc általánossal nem lehet a mai követelményeknek megfelelő színvonalas munkát végezni. A cserék Nem volt sem bűn, sem szégyen Elfogytak a kasfa-tolvajok Ej UlIIiei J.pviyvLU'C.rYi j-j < dók című időszaki lap 1977. szeptemberi számából vettem. Hogy miért? A végén kiderül. Díszszemle Ma még minden házban találhatunk és Nagybörzsönyben használják is — főleg az asszonyok — a hátikast, amely nélkülözhetetlen kelléke volt régebben a falusi életnek. Lakodalmak, keresztelők idején ünnepi díszt öltött: benne vitték a legfinomabb lakodalmi ételeket, a szép, hímzett párnákat, háziszőtteseket, ajándékba az ifjú párnak. Olyankor igen szép és értékes kasterítővei takarták le az ajándékot, de mindig úgy, hogy ki is látszódjék belőle: hadd nézzék, hogy mit visz benne a gazdája. Asszonyok, menyecskék ringó dereka fölött, a hátakon szinte díszként ült a kas. Egy-egy ilyen esemény valóságos díszszemléje volt a nagybörzsönyi kasoknak. De más alkalommal is hasznát látták. Hátikasokon vitték ki az édesanyák kisgyermekeiket a határba. Míg ők dolgoztak, a kicsik a kas körül játszadoztak ... Hol volt akkor még az óvoda! A régi időkben gyalogosan vitték a nagybörzsönyi asszonyok, lányok a környékbeli falvakba, de még a messze Esztergom \városába is az árulni való gyümölcsöt. Egy- egy hátikasba 20—25 kiló teher fért. Olyankor, bizony, görnyedt a büszke derék, az egyenes hát. Ha messzebbre mentek, éjfél után már indult az asszonycsapat, hisz abban az időben Nagybörzsönynek nem volt se vasútja, se autóbusza. Az út fáradalmát enyhítette a megerédt asszonynyelvek nyomán a falu legfrissebb híreinek kicserélése. A pásztoremberek kezdték Freml János, a ma is élő, régi kaskötő emlékeit idézve, kerekedik ki a híres nagybörzsönyi hátikas múltja. Nagybörzsöny nem is régen még a kaskötők és a kaskötés messze földön híres központja volt, körzetéhez legalább 60 község tartozott. Hogy csak párat említsünk: Kösd, Pilismarót, Dömös, Tahitótfalu stb., de az Ipolyon túli községek, Szalka, Kiskeszi, Kéménd, Lontó is vásárlói voltak a börzsönyi kasoknak. A környéken ilyen alkalmatosságokat még Bernecebarátiban is készítettek, de azok egészen más for- májúak voltak. Freml János szerint, a brözsönyiek voltak a szebbek, ezért a kelendőbbek is. Valamikor, nagyon régen, a pásztoremberek kezdték készíteni: kanászok, juhászok. A közeli erdőkből hozták a koz- závaló anyagot. Apáról fiúra szállt a mesterség, s később a szegényebbek megélhetési, kenyérkereső forrása lett. A XVII. századi római katolikus egyház anyakönyvi bejegyzésében már foglalkozásként szerepel a kaskötés. Egyik leghíresebb kaskötő, akire még emlékeznek, Mészáros József volt a századfordulón. A két világháború között legalább 45 család ezzel kereste a kenyerét. Gazdik János, Liktor András, Freml József, Freml János apja is. A második világháború utáni években is akadtak még páran, Pizl János, Márton Károly, Freml János, akik hátikast készítettek. Ma már csak Freml János készít egyet- egyet, nagy könyörgésre, legtöbbször ajándékképpen. Nem minden fa volt alkalmas a kas készítéséhez. A fenekéhez tölgy, a kávájához mogyoró, a körülfonáshoz pedig juhar, tökjuhar, mogyoró, kőris, nyár kellett. Általában az 5—15 centiméteres vastagságú fák voltak a legalkalmasabbak, mégpedig a törzsnek a gyöktől számított egy-más- fél méteres szakasza. Hogyan készült ? A kenyérsütő kemencét úgy kellett felfűteni, mint kenyérsütéskor. A parazsat egyik felébe tolva, betették az első darab fát, majd 3—4 perc múlva a másodikat, aztán a harmadikat. De akkor már az elsőt ki is vették. Egy-egy darab fa 8—10 percig lehetett a kemencében. A következő művelet a hasogatás volt. Hosz- szában, vékony szeletekre vagdosták az így kezelt fát, majd a szeleteket simára faragták. Ezekből a 4—5 centiméteresek a fenékhez kellettek, a zömüFreml János munka közben. Grósz Sándor «elvétele két pedig az úgynevezett vesz- szővágó gépen — sajátkezűleg készített faalkotmány volt —, kések szelték vékonyra a simára faragott, 4—5 centi széles szeleteket. Ezek a gépek és a hozzávaló szerszámok még minden kaskötő családnál megtalálhatók. Először a kas fenekét készítették el, majd a kávák közét fonták körül, a végén beszegték, és kész is volt a hátikas. Tiszta vízben, kefével lemosták, szikkasztották. Legvégül pedig fakádba tettek háromnégyet. Meggyújtottak benne két kénrudat, letakarták pokróccal. A kéntől szép fehér színt kapott. S már vihette is a vevő. Apáról fiúra Körülbelül 25—28 munkaóra volt szükséges egy hátikas elkészítéséhez. A munkálatokban segített az egész család, így szállt apáról fiúra a mesterség. Általában cserekereskedéssel bonyolódott le az értékesítés. A kas ára a bele töltött búza volt. Más terményért is adták, pénzért is. Megrendelésre szintén készítették, vagy faluról-falura járva, árulták. Freml János például az 50-es évekig kaskötéssel kereste a maga és családja kenyerét, mint még sokan mások. Ha volt hozzá anyag, hetenként négy kast tudott elkészíteni. A munka neheze a hátikas anyagának a megszerzése volt. Freml János huncut mosoly- lyal mondja, hogy bíz azt az erdőből lopták. Tehát ők voltak a kasfa-tolvajok. Sokszor tíz kilométert is gyalogoltak, amíg alkalmas faanyagra találtak. Rendszerint estefelé indultak el a kiszemelt helyre, s a kivágott fák törzseit sötétedéskor vitték be a faluba, kerülő utakon. Azért olykor vásároltak is anyagot, mert az erdészek szemmel tartották a kasfatol- vajokat, sokukat feljelentették. Freml Jánost a vámosmikolai, majd a szobi főszolgabíró többször is egy-két napi elzárásra ítélte, mivel a napi két pengő bírságot nem volt miből kifizetnie. Leülte, társaival együtt. 1 Már csak az idősebbek Dehát élni kellett. Sok családnak csak a kaskötés volt az egyetlen megélhetési forrása. Éppen ezért sem bűnnek, sem szégyennek nem tartották az esetenkénti becsukást. Ma már valóban elfogytak a kasfa-tolvajok. A mesterek nagyrészt kihaltak, akik még élnek, már nem űzik a mesterséget. A fiatalok nem hordják a kast, az idősebbek még cipelik. Lassan-lassan az ő hátukról is leszakad. Nincs, aki készítse, de az se lesz, aki hordja. Győrök József Fontosak a tervszerű kádercserék is. Ezt nem mindenütt érzik, másutt a váltást nem készítik elő kellően. Pedig néhány községben különösen gyenge az adóügyi csoportok munkája, egyebek között Gödön és Foton is. Nagy kár, mert az adóból származó bevételek nagymértékben befolyásolják az éves gazdálkodás eredményességét. Ör- bottyánban éppen ezért a teljes adóügyi apparátust kicserélték — sikerrel. Mindennek ellenére, a váci járásban is megmutatkozik annak a kedvezőtlen hatása, hogy az Államigazgatási Főiskola nem j képez pénzügyi szakembereket. A kádercserék kapcsán Krima János megemlítette még, hogy jogosnak tartja a legutóbbi ifjúsági parlamentek egyik vissza-visszatérő észrevételét: a tanácsi apparátusba bekerülő fiatalok nem kapnak megfelelő segítséget. Végre konkréttá kell tenni a patronálás rendszerét, hangsúlyozta a járási hivatal elnöke, a kezdő szakember segítését olyan személyre kell bízni, aki a támogatást nem szívességnek, hanem munkaköri kötelességnek tekinti. Krima János beszámolt arról is, hogy jó néhány községben a közművelődési szakemberek nem a követelményeknek megfelelően tevékenykednek. A művelődésiház-igaz- gatók reggel 7-től délután 4- ig dolgoznak, amikor mindenki más is munkába jár... A helyzetre jellemző, hogy a Madách Imre Művelődési Központban továbbképző tanfolyamot indítottak a közművelődési szakembereknek, de közülük csak egyet vettek fel később főiskolára. Pontos adminisztrációt A beszámoló befejező részében arra hívta fel a figyelmet a járási hivatal elnöke, hogy a személyzeti munka pontos adminisztrációt is kíván. Sajnos, sokszor előfordul, hogy a személyi-lapokra sem a jutalmazásokat, sem a kitüntetéseket nem vezetik rá. Vannak olyan iskolák, egyebek között Nagybörzsönyben, Nagymaroson, Vácdukán és Váchartyánban, ahol egyáltalán nem készítettéit minősítéseket. A helyzeten javítani kell, hiszen a jövőben egyre több embernek a tanács lesz a munkáltatója, így a körzeti orvosok után, az idén már a fogorvosoknak is. Megfelelő szakembereket pedig csak megfelelő minősítés alapján lehet foglalkoztatni. H. L i < 1 Képzett szakemberek Segítsék jobban a fiatalokat Káder- és személyzeti munka a tanácsokon
