Pest Megyi Hírlap, 1979. január (23. évfolyam, 1-25. szám)

1979-01-09 / 6. szám

1979. JANUAR 9., KEDD Bejegyzések a panaszkönyvben Új szolgáltatások az AFIT-nál "xJííiiím Amikor látom a műhelyek, fit-üzemek előtt várakozó, autósokait, az orvosi írószobák hangulata idéződik bennem. Az orvosnál fazonban nemigen szoktuk megmondani esetleges rossz véleményünket... — Panaszkodnak-e az ügy­felek? — kérdeztem SzUárdi Jánostól, az Afit III. sz. Autó­javító Vállalat műszaki igaz­gatóhelyettesétől . — Igen, szóban és írásban egyaránt. Sem a váci, sem a ceglédi üzemünkben nem ma­radt üres a panaszkönyv. El­sősorban a munkánk minősé­gét bírálják, s a panaszok többsége jogos. — Mit tesz ilyen esetben az Afit? — Megkíséreljük helyrehoz­ni a hibát, kártalanítjuk a panaszost. Minden panaszügy- gyel foglalkozunk, s valami­lyen formában reagálunk is rá. A bíráló észrevételeket, be­jelentéseket a vállalat minő­ségellenőrző osztálya vizsgálja meg, de maguk az üzemek is foglalkoznak a panaszokkal. Tudni kell azonban, hogy a vállalatunkat az ügyfelekkel szemben a munkai el vevő dolgozónk képviseli, ö egyben a minőségellenőr is, s az ügyfelek érdekeit is védenie kell. Ha tehát valaki szóban vagy akár írásban megállapo­dik egyik-másik autószere­lőnkkel, az bennünket sem­mire sem kötelez. A III. sz. Afit központi te­lepén naponta 350—400, a ceg­lédi és a váci üzemekben 100 —120 gépkocsival foglalkoz­nak. Átlagosan egy-egy nap­ra tíz-tizenöt panasz esik, ami az Afit képviselői szerint egy­általán nem sok. Csak a tartozékot — Mi történik olyankor, ha az ügyfél bejelenti, hogy a kocsijáról vagy a kocsijából a javítás alatt eltűnt valami ? — Nekünk kell bebizonyí­tani a vétlenségünket. Éppen ezért kérjük, hogy a jármű­veken vagy a járművekben ne hagyjanak olyat, ami annak nem rendszeresített tartozéka. Ha ezt megfogadják, akkor igazán egyszerű az ügy. Nem áll szándékomban, nem is feladatom, hogy rangsorol­jam az immár hatalmassá nőtt Afit tröszt vállalatait. Azt azonban el kell ismerni, hogy a Pest megyei érdekeltségű III-as számú vállalat az el­sők közé tartozik. Ennek egyik bizonyítéka, hogy a krónikus alkatrészhiány okozta bosz- szúságokat megpróbálják át­hidaló megoldással enyhíteni. Amikor például hozott anyag­gal dolgoznak... Legjobb a Zsiguli pótalkat­rész-ellátása, majd ezt köve. tik az NDK-ban gyártott tí­pusok, aztán a lengyelek és végül a csehszlovákok és a románok. A Skoda gépkocsik­hoz a szükséges pótalkatré­szeknek csak 32—35 százalé­kával rendelkeznek. Ez tehát rossz. De a még legjobban el­látottnak minősített Zsiguli esetében is csak 65 százalékról beszélhetünk. Előfordul, hogy hetekig, hónapokig nem kap­nak bizonyos alkatrészeket. Így például tavaly október­novemberben egy darab szél­védőüveget sem. — Mit lehet ilyen esetben tenni? — Ha az ügyfelünk beszer­zi, például a kiskereskedelmi forgalomból, akkor mi besze­reljük, s természetesen csak a munkadíjat számlázzuk — mondta Szilárdi János. A kisiparosnál van? — Mi az oka, hogy az Afit- nál nincs, a kiskereskedelmi forgalomban és az autószerelő kisiparosnál viszont van szél­védő üveg? — A kisiparos is a kiskeres­kedelmi forgalomból jut hozzá. Csak jóval drágábban. Nálunk a szélvédő például 1500 forintba kerül, a kiske­reskedelemben pedig 2100— 2200 forintba. Itt a titok nyitja. Nem szebb, nem jobb, de drágább s ezért kapható. A III-as számú Afit Válla­lat már több mindenben út­törő szerepet vállalt. Tavaly új szolgáltatást, a téli felké­szítést kezdte meghonosítani. Nálunk kezdeményezték, s most már az Afit valamennyi karbantartó üzeme vállalja a személygépkocsik műszaki vizsgáztatását. (Ezt az idén várhatóan a haszonjárművek­re, a kis teherautókra és az autóbuszokra is kiterjesztik.) Ugyancsak az ő specialitásuk az úgynevezett F—jelű vizs­gálat, Az F a forgalombizton­ságot jelenti, de akár négy F-nek is nevezhetnénk. A for­galombiztonság érdekében ugyanis a fék, a futómű és a fényszóró vizsgálatáról van szó. Bosszúság nélkül — S mit értenek a téli fel­készítés alatt? — Mindazt, ami a téli üze­melés szempontjából nem hagyható figyelmen kívül. A négy alaptípusra kidolgozott technológia szerint különböző vizsgálatokat, méréseket, be­állításokat és kisebb javításo­kat végzünk, annak érdeké­ben, hogy hidegben, csúszós úton is biztonságosan és bosz- szúság nélkül tudjanak köz­lekedni. Vácott és Cegléden négy típus, a Zsiguli, a Skoda, a Wartburg és a Trabant téli felkészítését vállalják. Ha a munkát este 19 és 22 óra kö­zött végezhetik el, tíz százalék kedvezményt adnak. — A kedvezménnyel sze­retnénk kapacitásunkat egyen­letesebben kihasználni. Reg­gel 9 óráig és délután 3-tól fél 6-ig csúcsforgalom van ná­lunk is — fűzte hozzá a mű­szaki igazgatóhelyettes. Hatalmas fejlődés tanúi, ré­szesei vagyunk. 1950-ben pél­dául még csak 8507 személy­autó futott hazánk útjain, s 1980-ban már csaknem 1 mil­lióra emelkedik a számuk. Pest megyében tavaly június 30-án 63 060 személygépkocsit tartóttak nyilván. Hatvan szá­zalékukat az Afit karbantartó üzemei tartják rendben. Mint a testvérek A karbantartó üzemek tí­pustervek alapján készülnek, s felszereltségük, berendezésük is csaknem teljesen egyforma. — Építenek-e Pest megyé­ben újabb karbantartó üze­met? — A gépjárműpark növeke­dése ezt most már ugyancsak indokolttá tette. Gödöllőn épül, s ha minden jól megy, 1980 végén már üzemel. A kivite­li dokumentáció már elkészült, jelenleg a terület szanálása fo­lyik. Szent e Pál Újjáépül a MÁV-kórház Megkezdődött a MAV-kórház re­konstrukciója. Felújítják a régi épületet és két új szárnyat építeni*;. Bővítés után a kórházban négy­százzal több fek­vőbeteget tudnak elhelyezni. A diagnosztikai épü­lettömb tetején épül majd a légi- msníők helikop­ter-leszállóhelye. A képen: a MAV- kórház mákét. .e. (Tervező: Kővári György, Ybl-díjas építészmérnök.) Nővér utánpótlás — gondokkal Ápolók, asszisztensek lesznek Nem könnyű kenyér a kór­házi munka. Emberekkel, be­teg emberekkel méltóan bán­ni, gyógyításukat szolgálni — ehhez bizony fejlett hivatás- tudat szükséges. Olvashatjuk is lépten-nyo­mon: országos gond az ápoló­nők, mentősök, asszisztensek hiánya. Sokukat szakképzetle­nek helyettesítik. Nincs jelentkező Kiss Lászlóné, a Pest me­gyei Tanács egészségügyi osz­tályának személyzeti vezetője sorolja: — Megyénkben 4733 egészségügyi szakdolgozói ál­lás közül az utolsó statisztikai adatok szerint 170-re nem akadt jelentkező. Napjainkban tizenhárom védőnői állás üres, s a többi a szakorvosi rendelőkben képzett asszisz­tensekre vár. Módosult némiképp a ko­rábbi esztendők nővérhiánya. A tavaly előttig főként a há­rom műszakban, kórházi ágyak mellett szolgálatot teljesítő ápolónők voltak kevesen. Azóta emelték bérüket, kere­setük megyei átlagban 2858 fo­rint. A védőnők 2587, az asz- szisztensek pedig 2386 forin­tot keresnek átlagosan. Érthe­tő, hogy a nővérhiány színhe­lye áttevődött, most másutt jelentkezik. — Nemcsak az anyagiak miatt. Nagy gondja aiz egész­gügyieknek, hogy nem min­denütt sikerül lakáshoz jut­niuk. A munkaerőhiányt sú­lyosbítja, hogy — mert női szakma — sokan vannak gyes­en, nagy a fluktuáció. Az ipa­rosodottabb területeken egy­műszakos munkát, s jó kere­setet kínálnak az üzemek, itt a legnehezebb nővért találni. — A megoldás jórészt az egészségügyi iskolákon, a szakember-utánpótláson mú­lik. r Érettségi után Vác, Géza király téri Egészségügyi Szakközépiskola. Negyedikesek — végzős nö­vendékek — vallanak terveik­ről, arról, hogyan képzelik el életüket, munkájukat az érett­ségi után. (Az iskola egyéb­ként az érettségi bizonyítvá­nyon kívül általános ápolói és általános asszisztensi okleve­let ad.) Balogh Viola: — Szülésznő szeretnék lenni. Vácott, a kór­házban keresek majd állást, vagy az új kistarcsai kórház­ban. Nem pályázom főiskolá­ra, egyetemre, bár a tanulás­tól nem félek. Ahhoz, hogy szülésznő lehessek, a munka mellett keli majd tízhónapos tanfolyamot végeznem. Tóth Éva: — Törteién la­kom, alig tíz kilométernyire a ceglédi kórháztól. Én is szülésznőként szeretném kez­deni, de van egy távolabbi célom: háromévi munkavi­szony után jelentkezhetek az egészségügyi főiskolára, s ha ezt elvégzem, úgy remélem, hogy a ceglédi egészségügyi szaikiskolában itaníthatok majd. Marosi Márta az orvosegye­temre jelentkezik: — Belgyó­gyász szeretnék lenni. A váci kórház belgyógyászati osztá­Vácdukai nyugdíjasklub Azok a hétfő esték „Kívánunk minden idős em­bernek / áldott boldog ünne­pet / Hulljon csillagfény a ha­jakra / s legyen békesség, . öröm, szeretet. I 1978. december hó, a veze- > tőség.” f Az idézett verssorokat Gás- t pár Emiiné, a vácdukai nyug- 6. díjasklub elnökének felesége |»írta arra a stencilgépen sok­■ szorosított levélre, amelyben ■karácsonyi és újévi jókívánsá­■ gait küldi a vezetőség a klub ■ tagjainak. r A művelődési házban A művelődési ház két, pár négyzetméternyi helyiségének egyikében elmúlt klubesték hangfelvételeit játsszák vissza a magnetofonok. Felszabadult nevetés, tréfálkozás, olykor énekszó is reprodukálódik a hangszalagokon. Akik a készü­lékre figyelnek, felismerik a hangok tulajdonosait. Mást is terveznek a magnetofonnal. Táborosi Sándor, a klub titká­ra minden klubtaggal szeretne legalább tízperces beszélgetést folytatni az életéről, küzdel­meiről, tapasztalatairól. Ebből egy kis hangarchívumot is ki lehetne alakítani, értékes kul­turális örökséget hagyva így a későbbi utókorra. Vácdukának körülbelül ezer lakosa van. Az autóbusz alig negyedóra alatt teszi meg az utat Váctól odáig. A keresőké­pes lakosság többsége a vá­rosban dolgozik. Napközben is csendes, este is, a nyugdíjas­klub tagjai szerint afféle alvó­falu. A művelődési ház elha­nyagolt. Se gondnoka, se ta­karítója. A nagyterem falán szüreti mulatságra emlékeztető dekoráció maradványai. Sző­lőfürt, borosüveg, mellé nagy­betűkkel odaírva: bor. A szemközti falon is boros­hordó látható kivágott kar­tonra festve. A klubszobában régi térkép szolgál eszközül a világban való tájékozódáshoz. Ebben a környezetben teremt­hette meg a társas élet feltéte­leit a falu körülbelül 120 nyugdíjasa közül az a 70, aki minden hétfőn este összejön szórakozni, beszélgetni. Szinte ez az egyetlen társas fórum a községben. Ezenkívül heten­ként egyszer van filmvetítés, és működik egy letéti könyvtár Maradandó élmények Gáspár Emil nyugalmazott iskolaigazgató, a klub elnöke, energikus, szervező egyéniség. Népszerű ember a faluban, majdnem három évtizede él itt. — 1976-ban mentem nyug­díjba az iskolától — mondja. — Nem akartam egyszerre mindent abbahagyni, nekem is szükségem volt célokra, fel­adatokra. Tudtam, hogy nagy szükség van a nyugdíjasklub *Tnegszervezésére. Még abban az évben hozzákezdtem. A ki­küldött húsz meghívóra 24-en jöttek el az első összejövetel alkalmával. Egymás között Színházi előadás a váci mű­velődési házban, kirándulás Szegedre a János vitéz szabad­téri előadására, csehszlovákiai autóbusztúra, kézimunka-ki­állítás, aminek az alkalmából régi népművészeti értékek is előkerültek. Műsoros est a fa­lunak. A szöveg nagy részét Gáspárné írta. Közös birka­vacsora, amihez a birkát a fa­lu juhásza, D. Szabó Ferenc ajándékozta — sorolja az el­nök a munkanaplót lapozgat­va. A klubba még más falu nyugdíjasai is ellátogatnak. Van aki elköltözött innen, de azért fenntartja a tagságát. — A nyugdíjasok már megint mennek valahova — csodál­koznak időnként a falubeliek. Az idei évadban orvosi elő­adásokat is tartanak az idős emberek életmódjáról. A sze­gedi kirándulás alkalmával útbaejtették Kecskemétet, és megnézték a Katona Józseffel kapcsolatos emlékeket. Na­gyobb utazások előtt ismeret- terjesztő előadások hangzanak el az útvonal nevezetességei­ről, hogy az élményük minél maradandóbb legyen. Táborosi Sándor nyugdíjas osztályvezető csaknem negy­ven évi szolgálat után költö­zőt haza a faluba. Ezután meg­írta Vácduka történetét, ami­ről most előadásokat tart... A maguk számára teremtett élénk társasági élet, a közös ügyekben való részvétel, az utazgatások, jó közérzetet éb­resztenek, színessé, derűssé te­szik a vácdukai nyugdíjasok életét. Rózsahegyi László, Né­meth Mihály klubtagok az ösz- szetartozás szép és jó érzésé­ről beszéltek, azokról a hétfő estékről, amiket mindig kelle­mes nyugtalansággal várnak. Ahol nagyjából azonos korú és érdeklődésű emberek lehetnek együtt. Van, aki úgy fogalmaz — 70 évet kellett megélnem ahhoz, hogy másokkal egyen­lőnek érezzem magamat. — Sajnos — mondják a klub vezetői, van, akinek a családi szeretet és megbecsü­lés hiányát is ez a klub pótol­ja. Amennyire lehet, igyekez­nek kárpótlást szerezni a múl­tért, a fiatalságért, amikor Vác határán túl még az ipari mun­kások se nagyon jutottak. Hát még azok, akik a.felszabadulás előtt a kastély régi tulajdono­sának, gróf Serényi Miklós­nak, az itteni 1200 holdas bir­tokán cselédkedtek. Mibgl telik? A tagság havi ötforintos tagdíjat ajánlott fel. Ezt a pénzt minden évben előre kifi­zetik. A műsoros estéken belé­pődíjat kérnek. A termelőszö­vetkezetnél zsákvarrást vál­laltak; darabjáért öt forintot kapnak, ami szintén a közös kasszába folyik be. A társas­vacsorák részvételi díjából is marad valami a klub fenn­tartására. Még társadalmi munkára is telt a klubtagok erejéből. Fákat nyestek, utat rendeztek a faluban. A jövő évben 22—24 ezer forint lesz a bevételünk, ami­ből gazdálkodhatunk — mond­ja Rózsahegyi Márton, a gaz­dasági vezető, Vácrátót nyu­galmazott állomásfőnöke. — A tanácstól 76-ban ezer, 77-ben 1500 forint támogatást kaptunk, meg a kályhát, és itt van ez a magnetofon is, amire pénzt adtak — számol to­vább. A klubtagok maguk takarít­ják a két kis helyiséget. Az év közben saját erőből meg­teremtett anyagi fedezetből tavaly még a falubeli gyere­kek mikulásnapi megajándé­kozására is telt. Ebből a pénz­ből mérsékelik a kirándulások egyéni költségeit is. Szerencséjük van a vácdu­kai nyugdíjasoknak, hogy olyan vezetőket választhattak, akik most o javukra kamatoz­tatják a munkában szerzett vezetési, szervezési tapaszta­lataikat. Módszereik egyik­másik elemét akár néhány, bőséges anyagiakkal, elegáns berendezésekkel támogatott klub vezetőinek a figyelmébe is ajánlhatnánk. Hivatásukban 35—40 évet eltöltött emberek. Nemcsak tétlenül üldögélni, lenni, létez­ni akarnak, hanem okosan, szépen, tartalmasán élni. Ügy, ahogy megérdemlik. Kovács T. István lyán töltöttem a nyári egyhó­napos gyakorlatot, s ha a fel­vételim nem sikerül, oda vár­nak. Horgász Jolán: Én is az or­vostudományi egyetemen fel­vételizek, s az anatómiától, a bel,gyógyászattól nem félek különösebben. A fizikától an­nál inkább, mert a szakközép­iskolában csökkentett tan­anyagot kaptunk, s nehéz lesz állnom a gimnazistákkal a j versenyt. Ha nem vesznek fel, szakorvosi rendelőben vagy más egészségügyi intézmény­ben keresek állást, egyműsza-, kosait, hogy tanulhassak mel­lette. Igen, akkor újból meg­próbálom a felvételit. Gyuricza Csilla is a fiziká­tól tart: — Gyógytornász sze­retnék lenni, az egészségügyi főiskolára jelentkeztem. Marticsek Julianna máshol keresi boldogulását. Ahogy mondja, tanára javasolta, hogy egészségügyi iskolába, jöjjön, de világéletében na­gyobb kedvet érziett a fod­rász-, kozmetikusmunkához, s ezen a szakközépiskola sem változtatott. Csitári Márta az ápolónőt munka mindennapi ismétlődé­sétől, monotóniájától fél: — A tanítástól többet várok. A1 zsámbéki tanítóképzőben sze-; retnék továbbtanulni. Az az igazság, hogy 14 éves korom­ban nem tudtam még eldönte­ni, mihez kezdjek, melyik szakmát válasszam. Altsach Ignác: — Érettségi után már várnak a váci men­tőállomásra, ahol mentőápoló leszek. Egy tízhónapos munka melletti tanfolyamon kell még részt vennem, s ha azt elvé­geztem, jelentkezhetek az egészségügyi főiskolán a men­tőtiszti szakra. Idén rajtam kívül még két fiú végez itt, a szakközépiskolában, s ők is mentőápolók lesznek. Több fiút várunk Fézler Sándorné, a szakkö­zépiskola gyakorlati oktatás vezetője: — Tavaly előtt 58- an érettségiztek iskolánkban, s alig néhány kivétellel egész­ségügyi pályát választottak. Huszonnyolcán a Szőnyi Tibor Kórházban, négyen a ceglédi­ben dolgoznak, heten csecsé- mőgondozóként, tízen asszisz­tensként helyezkedtek el Pest megyében, négyen pedig Bu­dapesten találtak munkahe­lyet. Hatan jelentkeztek to­vábbtanulásra, s négyüket fel is vették. Közülük hárman pedagógiai főiskolára pályáz­tak, tehát elhagyták az egész­ségügyet. Tavaly 89-en kaptak érettségi és szakmai bizonyít­ványt, többségük tanult szak­májában keresi majd a boldo­gulását. Bánhidi László igazgatóhe­lyettes : — Ahogy a váci kórházban mondják, a mi iskolánkban végzett 70—80 szakdolgozójuk közül alig 35-en, 40-en vannak a helyükön, a többi gyes-en, vagy egyebütt. — Pedig az ápolói pálya a kórházban sem csak női hivatás. Ha az évi alig 8—10 fiú diák helyett kétszer ennyi szerezne nálunk bizonyít­ványt, a kórházak szakkép­zett műtősöket, műszeres vizs­gálatokra felkészült fiú ápoló­kat kaphatnának... V. G. P. > I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents