Pest Megyi Hírlap, 1979. január (23. évfolyam, 1-25. szám)

1979-01-07 / 5. szám

Munkásőrök egységgyűlése Teljesítették feladataikat Kitüntették az élenjárókat Tegnap, szombaton délelőtt, az MSZMP monori járási bi­zottsága nagytermében acél- szürke egyenruhás emberek gyülekeztek: a járási Bata Fe­renc munkásőregység tartotta meg ünnepélyes évzáró köz­gyűlését. Az elnökségben foglalt he­lyet dr. Olajos Mihály, az MSZMP Pest megyei Bizott­ságának gazdaságpolitikai osz­tályvezetője, Cselényi Dezső, a járási pártbizottság első titká­ra, Kovács János, a munkás­őrség megyei parancsnokhe­lyettese, Kozák Sándorné, a járási hivatal elnöke, Varya János és Bata János, Pest me­gye 11. és 12. számú választó- kerületének országgyűlési kép­viselője. A Himnusz elhangzása után, Rágyánszki Pál, a munkásőr­egység parancsnoka számolt be a tavalyi munkáról, a szocia­lista versenymozgalom ered­ményeiről. Elmondotta, hogy a tavalyi kiképzési fel­adatokat a személyi állo­mány sikeresen végrehaj­totta, ami különösen lényeges: fe­gyelmezetten, a korábbinál magasabb színvonalon. A munkásőrök nemcsak a kiképzésben, a szolgálatban, hanem munkahelyükön is be­csülettel helytálltak, szemé­lyes példamutatásukkal elő­segítették egy-egy gazdasági egység terveinek teljesítését. Csaknem minden munkásőr tagja valamelyik szocialista brigádnak, kollektívának. Kiemelkedő eredményeket ért el az egység személyi ál­lománya a különböző társa­dalmi munkaakciókban is. Segítette egyebek között a kistarcsai megyei kórház, a monori 22 munkahelyes ren­delőintézet építését, és még sorolhatnánk tovább azokat a létesítményeket, amelyek át­adásához a munkásőrök szor­gos munkája is hozzájárult. A munkahelyeken min­denütt megbecsülik a munkásőröket, rangja van e fontos pártmegbízatás­nak. A továbbiakban Rágyánszki Pál kiváló munkásőr jelvényt adott át Zsoldos Lajosnak, Babkó Józsefnek, Gál György­nek (Monor), Bárány László­nak (Vecsés), Asztalos József­nek (Gyömrő), Molnos János­nak (Maglód) és Jánosa Ist­vánnak (Pilis). Kiváló parancsnok elisme­résben részesült Nagy György (Monor) és Kovács Béla (Mag­lód). Parancsnoki tárgyjutal­mat vehetett át, jó munkája elismeréseként, Csendes Pál (Monor) és Medgyes Pál (Mag­lód). Értékelte az egységparancs­nok a szocialista versenymoz­galom eredményeit is. Az egy­ség legjobb szakasza címet a maglódi érdemelte ki, parancs­noka Medgyes Pál. Második lett a pilisi szakasz, parancs­noka Gados Ferenc. Az egység legjobb raja a maglódi szakasz 2. raja, pa­rancsnoka Kovács Béla, má­sodik a híradó raj. Cselényi Dezső is elismerés­sel szólt a munkásőrök tevé­kenységéről. Hangsúlyozta, a fontos pártmegbízatást egyre magasabb színvonalon látják el a járás munkásőrei. Arra kérte a jelenlevőket, hogy a jövőben is mindennapi példamutatással, nem csökkenő szorgalommal teljesítsék feladataikat, s azt kívánta a kollektívá­nak, érjen el még nagyobb si­kereket az új esztendőben. Szavainak elhangzása után, a 20 éves szolgálatáért a Szol­gálati Érdemérmet vehette át Terdik János (Vecsés), 10 éves munkásőri szolgálatáért Polgár József, Sallai István (Monori- erdő), Nagy Zoltán (Üllő), Mestyán András (Üllő) és Tóth Ferenc (Monor). Tizennégyen munkásőr-emlékjelvényt kap­tak. Az ünnepségen áz előképzőss munkásőrök esküt tettek. Gáspár András leszerelő mun­kásőr, a Philaxia Oltóanyag- és Tápszergyár raktárvezetője adta át jelképesen a fegyvert Benkó Istvánnak, a sülysápi Tápióvölgye Tsz gépcsoport- vezetőjének, ifjú munkásőr­nek, arra kérve őt és társait, hogy mindig álljanak készen a dolgozó nép hatalmának megvédésére, legyenek hűek az eskü szövegéhez. Az úttörők virágokkal kö­szöntötték az egység tagjait. Az ünnepélyes gyűlés az In- ternacionálé hangjaival feje­ződött be. Gér József A holnapi kulturális program Mendén, 17 órától: könyv­tári kölcsönzés, 19-től: a fel­nőtt pávakör próbája. Mono- ron, 18-tól: ismeretterjesztő előadás, Felkészítés a pályavá­lasztásra címmel, előadó Csák András tanár (a Kossuth is­kolában). Úriban, 14-től: a bábszakkör foglalkozása, 13.30-tól: ismeretterjesztő elő­adás, Mit tesz a tudomány az emberért? címmel (a TRANSZVILL üzemegységé­ben). Y E I HÍ RT A P KÜ L ÖNK I A D Á S A> XXI. ÉVFOLYAM, 5. SZÁM 1979. JANUÄR 7., VASÁRNAP Nánai Gyuláné és Csepeti Lászlóné forgácsoló gépeken készíti a vontatócsatlakozók alkatrészeit. Hiányzó szakmunkások Változott a termékszerkezet Fokozták a hatékonyságot A Gyömrői Vas- és Fémipa­ri Szövetkezet a vártnál rosz- szabb esztendőt tudhat maga mögött. Az első félévig még nem volt különösebb baj, de azután jelentkeztek a munka­erő-hiányból adódó gondok. Simon József, a szövetkezet elnöke elmondotta, hogy erő­sen megfogyatkoztak lakatos, fémnyomó és esztergályos szakmunkásaik 1978-ban, a tervezettnél kisebb létszámmal dolgoztak, a hiány befolyá­solta a terRjelés alakulását. A harmadik negyedévben már nyilvánvalóvá vált, hogy az eredeti terveket nem tudják majd teljesíteni, ezért módo­sították őket. Pontos adatok még nem állnak rendelkezésükre, hi­szen a mérleget csak mögt ké­szítik el, bizonyos azonban, hogy a megváltoztatott tervek­ben szereplő 26 millió 600 ezer forintos termelési értéket sikerült elérniük. Az egy dolgozóra eső évi 190 ezer forintos termelési érték is megfelel a kívánalmaknak. A szövetkezet nyeresége, az előirányzott 4 millió 800 ezer forint helyett, várhatóan túl­szárnyalja az 5 millió forin­tot. A többlet főként a haté­konyság fokozásából és a termékszerkezet megváltozásá­ból adódik. A bérfejlesztés is két százalékkal emelkedett a tervezetthez képest. A szövetkezet egyébként igen szerteágazó tevékenységet folytat. Egyik legfontosabb ter­méke az úgynevezett vontat- ványcsatlakozó, amely a von­tatók és pótkocsik összeköté­sére szolgál. A MÜÁRT ré­szére különböző szállítóedénye­ket, tálcákat, puttonyokat gyárt. Jelentős partnere a RAVILL is, melynek banán- dugókat és banánhüvelyeket szállít. A Csepel Autógyár, vala­mint a Győri Rába Va­gon- és Gépgyár számára kormánykerekeket készít. A Gyömrői Vasipari Szö- * vetkezet dolgozói mindent Takács István a kormánykereket hegeszti Össze. Barcza Zsolt felvételei A tárgyalóteremben Házasfelekből — ellenfelek Majd ha elveszi a főbérlőnőt... megtesznek annak érdekében, hogy az idei terveket már .si­kerrel teljesítsék. Változatlan létszámmal, 28 millió 500 ezer forintos termelési értéket kívánnak előállítani, a bér- színvonal 4 százalékos, a nye­reség 10—12 százalékos nö­vekedésére számítanak. K. L. JELENTŐS SPORTESEMENYEK Téli spartakiád, barlangtúra TALLÓZÁS A VERSENYNAPTÁRBAN — Most nyugalomra lenne szükségem. E hónapban vár­juk a babát — sírja el magát az asszony. — Igaz, csak én ... Én várom. — Mondtam, hogy nem kell! Hát csak várjad! — pat­tan fel a férj haragosan. — Elválok! Nősülni akarok, ér­ted? És semmit nem fizetek, míg el nem válsz. — Tisztelt bíróság, én most nagy kiadás előtt állok. Kérem kötelezni a férjemet asszony- tartásdíj megfizetésére. Havi nyolcszáz forintot kérek. — Csak kérd, én egy hun­cut vasat sem adok, ha el nem válsz. Húsvétkor odább állt — Mi történt maguk között? — teszi fel a bíró a kérdést. — Hat éve, 1972-ben kötöt­tünk házasságot, egy esztendő múlva született meg Csaba. Szépen éltünk. Januárban be­teg volt a gyerek, otthon ma­radtam, ápoltam. Aztán bejár­tam újra dolgozni, de márci­usban én lettem beteg. Hús­vétkor elment a férjem ott­honról. Mikor visszajött, ki­adta az utunkat. Átköltöztem anyámékhoz, akkor már ve­szélyeztetett terhes voltam. Az úton levő a második gyerme­künk lesz. Közben a férjem kiköltözött régi lakásunkból, én és a gyerek visszamentünk, de táppénzből élünk. Azt mondja a férjem, még gyerek­tartást sem fizet, amíg el nem váltunk — zokogja az asz- szony. — Tisztelt bíróság! Miből fizessek? Albérletben lakom — berzenkedik a férj. — Miért olyan sürgős magá­nak a válás? — Mert nősülni akarok. — De fizetni, nem? Maga nem tudja, hogy a gyerekkel szemben kötelezettsége van? És az asszony most várja a maga második gyermekét — mondja a bíró az apának. — Majd ha lesz pénzem, ha megnősülhetek, fizetek. — Akkor magának már lesz pénze? — Igen. Elveszem a főbér­lőt, a háziasszonyt. Fizetnie kell — A családjogi törvény gon­doskodik arról, hogy ne feled­kezhessen meg a családról, sem a gyerekekről, sem az asszonyról. Fizetnie kell. — Én fizessek asszonytar­tást, mikor az ő táppénze több, mint az én keresetem? —csat­tan fel méltatlankodva a férj. — Ö visszament a közös la­kásba, én albérletben lakom. Mire fizessek? — Nercbundára nem! De tö­rölközőre, ágyneműre, baba­ruhára igen! Kötelessége! Az asszony orvosi bizonyít­vánnyal ad hangsúlyt kérésé­nek, ám mindenki látja állítá­sa valódiságát, jogosan fordult a bírósághoz. A kereset elutasítva Mindkét házasfél kereseti kimutatását felülvizsgálva, a Monori Járásbíróság L. G.-né házastársi tartásdíj iránt in­dított perében akként mérle­gelt, hogy mivel a férj jöve­delme jelenleg valóban jóval alacsonyabb, mint a különvál- tan élő feleségé, ez utóbbi ke­resetét elutasította, egyben kioktatta az asszonyt, a csa­ládjogi törvény értelmében, ha már majd gyermekgondo­zási segélyt kap, a csökkent jövedelem indokolja kérelme megismétlését, ,a férjet pedig gyermektartásdíj fizetésére kötelezte. F. G. 'A járási testnevelési és sportfelügyelőség elkészítette az idei tömegsport-verseny­naptárt, amely nem kevesebb, mint 46 eseményt sorol fel. Most csak az első negyedévi programból adunk ízelítőt. A falusi dolgozók téli spar- takiádjainak községi versenye­it ebben a hónapban rendezik meg. Maglódon, a tornaterem­ben, Gyere velünk, csináld velünk címmel, úttörő sport- vetélkedő zajlik le, január 14- én. Hasonló rendezvényre ke­rül sor február 10-én, Vecsé- sen. A téli spartakiád járási döntőjét ezúttal is — akárcsak tavaly — a men- dei művelődési házban bonyolítják le, február 11- * én. A résztvevők — 14 éven felü­li, nem igazolt sportolók — sakk és asztalitenisz sport­ágakban mérhetik össze tu­dúsukat. Monoron lesz a téli spartakiád megyei döntője is, március 18-án. Ugyanazon a napon megyei gyermek sakk­versenynek ad otthont a járási székhely. A járási úttörő atlétikai csa­patbajnokság első fordulóját március 21-én, Monori-erdön bonyolítják le. A sportfelügyelőség társa­ként, járási lövészszövetség alakul március 25-én, megala­kulását lövészverseny megren­dezésével kötik egybe Mono­ron. A természetjárók először márciusban indulnak túrá­ra, a Pálvölgyi barlangot keresik fel. Februárban megkezdődik a megyei labdarúgó MNK, már­ciusban a megyei és a monori —ceglédi összevont járási lab­darúgó-bajnokság tavaszi mérkőzéssorozata. G. J. Orvosi ügyelet Gombán, Bényén és Káván: dr. Pénzes János (Gomba, Bajcsy-Zs. u. 3.), Gyomron és Péteriben: központi ügyelet (Gyömrő, Steinmetz kapitány u. 12., telefon: 26.), Monoron, Monori-erdőn, Csévharaszton és Vasadon: központi ügye­let, dr. Kováts Imre (Mono­ron, az új egészségházban), Mendén: dr. Csemik Zoltán (Fő u. 6.. telefon: 11.), Magló­don és Ecseren: dr. Móczár István (Maglód), Pilisen és Nyáregyházán: központi ügye­let (Pilis, Rákóczi u. 40.), Süly­sápon és Üriban: dr. Gáspár István (Sülysáp), Üllőn: dr. Koncz Lajos, Vecsésen: dr. Végh Katalin. Ügyeletes gyógyszertár: Mo­noron a főtéri, Vecsésen a Halmy-telepi. Ügyeletes állatorvos: dr. Dudás Jenő, Nyáregyháza, Pe­tőfi u. 12. Beteg állatok bejelentése a járás területén: vasárnap reg­gel 8-tól 13 óráig Monoron, a főtéri gyógyszertárban, egyéb időpontban az ügyeletes ál­latorvos címén. Vasárnapi jegyzet Sikerélmény Hogyan lehet sikerél­ményt szerezni? Az ember produkál valami hasznosat, kiemelkedőt, amit más ész­revesz, megdicsér. Lehet másképp is. Pél­dául — ötvenen tiporják egymást a monori vasútál­lomás jéghideg, huzatos pénztárcsarnokában, a havi jegyekért. Két percen belül beáll a Nyugati pályaud­varra induló személyvonat, s sor utolsó, sőt középső részén várakozóknak sincs már reményük arra, hogy menetjegyhez jussanak. A szerelvény megérkezik, az utasok felsodródnak a tö­mött kocsikba. Kabátban, bundában marad, akinek ülőhely nem jut, mert a szűk folyosókon megmoz­dulni sem lehet, nemhogy vetkőzni, öltözni. Jegy nekem sem jutott, ülőhely véletlenül igen, egy sarok­ba préselődve várom a ka­lauzt, aki vagy elfogadja magyarázatomat a jegy- nélküliségről, vagy nem, de a pótdíjat nemigen úszom meg. A kocsiban egyszerre csak nóta harsan. Pótszil- veszterezik egy társaság, harsányan énekel, s van, aki maga körül topogva, forogva, még táncolni is megpróbál. Duhajabb csür- döngölésre, hálistennek, nincs hely. Jön a kalauz, átfurakszik a vállak, kö­nyökök közt. Elmagyará­zom, miért nincs jegyem, s kérek egyet a Nyugatiig. Néz rám összeszűkült szemmel, aztán szó nélkül kimegy a kocsiból. — Ez jó ember — mond­ja útitársám cinkosan. — Nem szólt semmit, megér­demli, hogy adjon neki egy kis aprópénzt, ő is jól jár, maga is. ő megiszik egy korsó sört, a vonatnak meg mindegy, hogy egy ember nem jeggyel utazott. A társaság új nótába kezd. Nem vitatkozom. A kalauz visszafelé jön, rám­néz, mosolyog, • elmegy. Aztán megint jön. Utitár- sam végigmér. Te jó ég, hogyan szálljak most szem­be a közhangulattal, ami­kor mindenki olyan jó ba­rátja egymásnak, a „szeres­sük egymást, gyerekek” uralkodik az egész kocsi fe­lett? Kát jó. Legyen. Ap­rópénz vándorol tenyerem­ből a kalauz kezébe. A ha­tás váratlan: a kalauz a nyakamba borul, kétoldalt arcon csókol, boldog új évet kíván, meg szép éle­tet még legalább nyolcvan esztendeig. Szomszédom rám kacsint. Micsoda sikerélmény! Egy ember kiemelt a tömegből, 'az egész kocsiban egyedül nekem kívánt boldog új évet, én meg mindössze annyit produkáltam, hogy nem vettem jegyet, s némi aprópénztől megszabadul­tam. Hát így is lehet. Meg úgy is, ahogy isme­rősöm jutott hozzá. A monori könyvesbolt­ban új nagylemezt vásá­rolt. Nótákat, hogy szil­veszterkor fokozza velük a vendégek jó hangulatát. A tasakba, nem nézhetett be­le, ki sem próbálhatta, nem úgy van az, hogy csak tur­kálunk a nylonborítóban a pénzünkért. Nézze meg a hátoldalon, milyen nóták vannak a lemezen, s ha tet­szik, vigye, ha nem, nem. Ismerősöm vitte. Otthon feltette a lemezjátszóra, s felcsendültek azok a be­tyárnóták, amelyek a le­mezborító szövegében egyáltalán nem szerepeltek, otthon viszont, egy másik lemezen egytől egyig meg­vannak. — Viszem mind a két lemezt — mondta aggódva —, nehogy azt higgyék, hogy én cseréltem ki. Meg­mutatom, a betyárnótákból már van egy példányom, nem akarok csalni, de attól félek, úgysem hiszik el. — Elhitték? — kérdez­tem később, amikor ismét találkoztunk. — El! Ki is cserélték! — mondta ragyogva. Ez is lehet sikerélmény. Felfogás kérdése az egész. Mit számít, hogy kicsit mó­dosul a meghatározás? Csak annyit, hogy az ilyes­fajta sikerélményhez nem kell hasznosat, kiemelkedőt produkálni. Koblencz Zsuzsa

Next

/
Thumbnails
Contents