Pest Megyi Hírlap, 1979. január (23. évfolyam, 1-25. szám)
1979-01-03 / 1. szám
1979. JANUAR 3., SZERDA 'SMún Heti jogi tanácsok f • A tévesen kifizetett mun- I kabér visszaköveteléséről. A vendéglátóiparban dolgo. izó egyik olvasónk azt panaszolja, hogy MIL-lapjára olyan tévesen felvetít ihunkabért jegyeztek fel, amelyről öt korábban nem értesítették, és visszafizetésre sem kötelezték. Követelheti-e a vállalat ilyen körülmények között a tévesen kifizetett munkadíjat. Olvasónk leveléből az állapítható meg hogy téves a vállalat intézkedése. Az Mt. V. 68. §-ának (1) bekezdése értelmében, a munkabér téves kifizetése esetén, a dolgozót erről 30 — a kollektív szerződés esetleges rendelkezése folytán pedig. — 60 napon belül írásban kell értesíteni. Ennek elmulasztása esetén a dolgozó visszafizetésre csak akkor (kötelezhető, ha a kifizetés helytelenségéről tudott, vagy a téves kifizetésit éppen sajátmaga idézte elő. Olvasónk szerint, a téves kifizetésről őt a munkáltató nem értesítette, vele szemben visszafizetésre kötelező határozatot nem hozott. Ebből az következik, hogy nem volt olyan jogerős határozat, amelynek alapján a munkáltató olvasónk MIL-lapjára jogszerűen felvezethette volna a munkabértartozást. Panaszával forduljon a vállalati munkaügyi döntő bizottsághoz. • Helyettesítési díj a dolgo- j zót csak a magasabb munka. I körű dolgozó helyettesítése ' esetén Illeti meg. Olvasónk vezető könyvelő beosztásban dolgozik. Az elmúlt évben három ízben, esetenként legfeljebb két héten át egyfolytában helyettesítette a műszaki vezetőt is. Egy másik alkalommal munkakörén kívül ellátta a betegállományban levő adminisztrátor feladatait is- Eddig helyettesítési díjat nem kapott, de mielőtt ilyen igénnyel fellépne, tanácsot kér tőlünk. Olvasónk vezető állású dolgozó. A 14/1967. (XI. 9.) Mü. M. sz- rendelet 14. §-ának (2) bekezdése és a 7/1967. (X. 8.) Mü. M. sz. rendelet 1. §. (2) bekezdése szerint, csak akkor illeti meg helyettesítési díj, ha egyfolytában 30 napon túl helyettesíti a műszaki vezetőt. Ilyen időtartamú helyettesítése azonban olvasónknak nem volt Ami pedig az adminisztrátor feladatainak megoldását illeti, azért sem jár helyettesítési díj, miután az említett jogszabályok feltételei szerint, csak magasabb munkakörű dolgozó helyettesítése esetén illeti meg helyettesítési díj, a helyettesítő dolgozót. Olvasónknak azt tanácsoljuk, ne forduljon a vállalati munkaügyi döntő bizottsághoz, mivel igénye alaptalan. 9 Az év végi részesedésről. Több olvasónk keresett fel bennünket, és elmondták, hogy vállalatuknál évek óta az a gyakorlat, hogy az év végi részesedés kifizetése előtti hetekben történnek olyan módosítások a kollektív szerződésben, ami a dolgozókra anyagi kihatással van. A múlt évben például a förzsgárda juttatást módosították és az évele után járó kiegészítések összegét, és az nyert kifizetésit az év végi részesedés kiosztásakor. Most úgy hírlik — mondják olvasóink —, hogy ismét hozzá akar nyúlni a vállalat a tavaly kialakított százalékokhoz, mondván, hogy kevesebb összeg áll rendelkezésre. Olvasóink nem értik vállalatukat, és úgy érzik, a kollektív szerződésre vonatkozó és a dolgozók érdekeit szolgáló jogszabályok szenvednek sérelmet. Különösen azt a vállalati intézkedést sérelmezték, amely a múlt év júliusában kimondta, hogy részesedést az üzem azon dolgozói kaphatnak, akik 1976. július 1. előtt kötöttek munkaviszonyt a vállalattal, és a kifizetés napján is munka- viszonyban állnak. Olvasóinknak igaza van, a vállalat intézkedése helytelen. Először is nem mondhatja a vállalat, hogy csak akkor fizet részesedést — természetesen az egyéb feltételek fennállása mellett — dolgozóinak, ha azok a kifizetés napján is nála állnak munkaviszonyban. Ha a dolgozó a tárgyévet ledolgozta, és egyéb kizáró ok nincs (fegyelmi elbocsátás, jogellenes kilépés), megilleti őt az év végi részesedés akkor is, ha a kifizetés napján már nincs munkaviszonyban a vállalatnál. A vállalatnak tehát ezt a rendelkezését n^pdosítani kell. Ami pedig azt a vállalati intézkedéseket illeti, hogy a kifizetések előtt az előző évre vonatkozó érvényes kollektív szerződést módosítják, szintén helytelen. Ezt támasztja alá egyébként a kollektív szerződések kötésére kötelezett vállalatokra vonatkozó 14/1970. (XI. 20.) Mü. M. sz. rendelet 2. §-ának (2) bekezdésében foglalt az a szabály is, amely az egy naptári évre járó juttatások tekintetében csak az esetben teszi lehetővé új rendelkezések bevezetését, ha azok a tárgyév április hó 30. napjáig kihirdetésre kerültek. O Bövíthetö-e az építési tilalom alatt álló lakóépület? Építési tilalom alatt álló lakóépület csak 25 négyzetmétert meg nem haladó beépített alapterülettel bővíthető, feltéve, hogy annak következtében műszakilag önálló új lakás nem jön létre. Az alap terület-korlátozás célja az, hogy az építési tilalom alatt álló lakóépület tulajdonosa lakóépületét csak azokkal a helyiségekkel bővítse, amelyek annak rendeltetésszerű használatát elősegítik. Az építésügyi hatóság esetenként határozza meg, hogy a kisajátítás várható időpontjára tekintettel indokolt-e a bővítésre — kártalanítási igény kizárásával vagy anélkül — építési engedélyt kiadni. Dr. M. J. Fegyházra ítélték az öltözők betörőjét A ráckevei járásbíróság dr. Szántó Szilvia büntetőtánacsa, több napos tárgyalás után, most hirdetett ítéletet Kovács László 24 éves, szigethalmi alkalmi munkás bűnügyében. A konokul tagadó vádlott, már négy esetben volt lopásért büntetve. Harmadféléves fegyházbüntetését tavaly áprilisában töltötte le. Pártfogója a Csepel Aütóban szerzett neki állást és a munkásszállóban lakást. Tavaly április 26-án este megjelent a portán, és azzal a mesével, hogy külön munkára kell jelentkeznie, beengedték a gyárépületbe. A notórius tolTíz nap rendeletéiből A könyvtári rendszer szervezetéről és működéséről a Magyar Közlöny 86. számában jelent meg az 5/1978. (XII. 12.) KM. számú rendelet. A vízgazdálkodási társulatokra vonatkozó jogszabályok végrehajtásáról ugyanitt jelent meg a 4/1978. (XI. 12.) OVH. rendelkézés. A társasági adóról, a társasági külön adóról, a külföldi érdekeltségű belföldi jogi személyek és egyéb szervezetek bérjárulék-fizetési kötelezettségéről az 56/1973. MT. rendelet rendelkezik a Magyar Közlöny 87. számában. A vállalati dolgozók alapbérének megállapításáról, a tanulók közhasznú munkájának egészségügyi feltételeiről ugyanitt jelent meg a 13/1978. (XII. 16.) Bk. M., éS a 11/1978. (XII. 16.) Eü. M. számú rendelkezés. A közalkalmazottak utazási kedvezményeiről a Munkaügyi Közlöny 14. számában találják meg az érdekeltek a 112355/ 1978. KPM. I. sz. rendelkezést. A kukoricatermesztésben részit vevő mezőgazdasági dolgozók anyagi ösztönzéséről ugyanitt jelent meg a 14/1978. MÉM—Mü. M. együttes rendelkezés. A bedolgozók foglalkoztatásáról szóló 16 1967. (XIT. 27.) Mü. M. számú rendelet módosításáról a 17/1978. (XII. 23.) Mü. M. rendelet intézkedik. (Magyar Közlöny 89. száma.) vaj felment a járműgyár második emeletére, megkereste a üfrdő melletti öltözőrészt, és egy vasdarabbal az öltözőszekrényeket kezdte feszegetni. Már 21 szekrényről leverte a lakatot, midőn váratlanul feltűnt a folyosó végén Akocsi Béla, aki munkája befejeztével fürödni jött Kovács a fosztogatást félbeszakítva a közeli WC-be menekült, és az időközben megérkező Alexa János rendész felszólítására sem volt hajlandó a mosdó ajtaját kinyitani. Kovács a szekrényekből szerzett pénzt, személyi tárgyakat, lottószelvényeket valószínűleg a WC kagylójába dobta, ugyanis kívül hallották, hogy meghúzta az öblíti víztartály huzalát. A bíróság Kovácsot egy év és tíz hónap fegyházra ítélte, s a közügyek gyakorlásától három évre eltiltotta a bíróság. Az ítélet nem jogerős. A. L A Legfelsőbb Bíróság elöntései Elpusztult állatok Egy vidéki kombinát megbízásából az egyik külkereskedelmi vállalat vasúton, külföldre szarvasmarhákat szállított. A határállomáson kiderült: nyolc-tíz állat szabadon van, részben mert a karikák kiszakadtak, részben pedig a kötelük elszakadt. Az alom agyagos, szennyes, csúszós volt. Emiatt az egyik állat elesett és oly súlyosan sérült meg, hogy az állatorvos utasítására le kellett vágni. Az így felmerült kár megtérítéséért a külkereskedelmi vállalat a MÁV ellen pert indított. Végső fokon az ügyben a Legfelsőbb Bíróság döntött, amely az Államvasutakat a kár megtérítésére kötelezte. Az ítélet indokolása szerint a kihallgatott állatorvos vallomása a történteket megerősítette. Az Állatforgalmi és Húsipari Tröszt szakvéleményében kifejtette: előfordulhat, hogy a vágómarhák a vagonok oldalfalából a karikákat kitépik. Az új típusú műanyag falú vasúti kocsikban történő szállításnál állatkísérőket évek óta nem alkalmaznak, de a kár bekövetkezését, ebben az esetben, valószínűleg jelenlétük sem akadályozhatta volna meg. A vasutat központilag látják el kvarchomokkal, amely azonban, ha csak kevés agyagot is tartalmaz, az állatok szenynyezése következtében az alom csúszóssá válhat és balesetet okozhat. Tehát a megfelelő almozás igen fontos. Ezúttal nem egészen 24 órai fuvarozás után történt az egyik állat sérülése. A vasúti kocsit nyilván nagy ütés érhette, ezért történt, hogy a karikák kiszakadtak, illetve a kötél elszakadt. Mindezek alapján megállapítható — mondta ki a Legfelsőbb Bíróság —, hogy o feladó a vagonba rakásnál mulasztást nem követett el. A sérülés a szennyezett alomra és a kíméletlen vasúti fuvarozásra vezethető vissza. Ehhez járult, hogy a műanyag falú kocsikból a karikák könnyebben kiszakadnak. A vasút a feladótól már évek óta nem kívánja állatkísérő biztosítását. Ez a gyakorlat minden bizonnyal a MÁV érdekét is szolgálja. Ezzel kapcsolatban az Államvasutak rámutatott arra, hogy állatkísérö részére nem tud megfelelő elhelyezést biztosítani. Vitás volt, hogy a feladó devizában vagy forintban követelheti-e a kár megfizetését. A Legfelsőbb Bíróság álláspontja az volt: nincs kötelező rendelkezés, hogy a marasztalási összeget devizában kell megtéríteni, tehát forintban is megállapítható. Az özvegyi jog korlátozása Az özvegy anya és nős fia a Balaton mellett üdülőnek is alkalmas kétszintes házat örökölt. A földszinten háromszobás, az emeleten kétszobás lakrész van. A házban, amelyre haszonélvezeti joga van, csak az özvegy lakik. Télen nem használja, de tavasztól őszig az egyik szobában lakik, a többit pedig bérbe adja. Az anya ellen fia pert indított, amelyben az özvegyi haszonélvezeti jog olyan korlátozását kérte, hogy az emeleti részt bocsássa rendelkezésére, mert feleségével és kiskorú gyermekeivel ott akar nyaralni. A bírósági tárgyaláson az özvegy kijelentette: fia és unokái részére egy nyári hónapra hajlandó az egyik szobát átengedni, menye azonban nem tartózkodhat ott. Az egyezség nem jött létre. Az elsőfokú bíróság úgy döntött, hogy az anya szükségletei, az özvegyi haszonélvezeti jog korlátozása mellett is megfelelően biztosítottak, mert a földszinti szobákat bérbe adhatja. Az ebből eredő jövedelme — havi 1800 forint nyugdíja mellett — megélhetéséhez elegendő, figyelembe véve még, hogy jelentékeny összegű készpénze és Tilos az áru visszatartása Megrendeléses, előjegyzeses vásárlások a csúszópénz megakadályozására A vásárlói biztonság érdekében, a jogosulatlan előny- szerzés megakadályozására a nehezen, vagy az azonnal be nem szerezhető cikkek kiszolgálását még 1972-ben rendeletben szabályozta a belkereskedelmi miniszter. A megrendeléses, előjegyzé- ses vásárlási rendszert azonban a kiskereskedelmi vállalatok, a bolthálózat többsége nem alkalmazza megfelelően. Ez az értékesítési forma kívánatosnál szűkebb körben terjedt el, inkább csak a boltvezetők egyéni kezdeményezései tapasztalhatók. A minisztérium ellenőrzései megállapították, hogy bár van raktáron a vásárlók által keresett cikkekből, azokat azonban különböző okok miatt visz- szatartják. Ez megengedett, teljesen szabályos akkor, ha az árut az OTP-hitellevél elintézésének idejére, minőségi cserék esetére tartalékolják, vagy azért tették félre, mert előleggel lefoglalta a vevő. Gyakori azonban, hogy az áru visszatartása kizárólag a bolti dolgozók jogosulatlan előny- szerzését szolgálja: csúszópénz reményében tartalékolnak különféle cikkeket. A visszaélések megakadályozására a Belkereskedelmi Minisztérium irányelvet adott ki, amely szerint a kereskedelmi vállalatoknak márcitfs 31-ig ki kell jelölniük azokat az üzleteket, amelyekben bevezetik az előjegyzéses, megrendeléses értékesítést, meg kell határozniuk az ily módon forgalomba kerülő cikkeket, gondoskodniuk kell a hozzá szükséges technikai feltételekről, például hivatalos előjegyzési naplóról, értesítő levélről. A szabályozás közönséget érintő lényege: a vevőnek — ha nem tudják számára azonnal kiszolgálni a keresett árut — joga van előjegyzést kérni, előleggel megrendelni: ezt az előjegyzési naplóban rögzítik — a napló első példányát a vevő kapja — s amikor az áru a boltba érkezik, a vásárlót levelezőlapon azonnal értesítik. A minisztérium szerint a megrendeléses, előjegyzéses rendszert főleg a tartós fogyasztási cikkeket — bútort és lakásfelszerelési, vas-műszaki cikkeket — árusító üzletekben indokolt bevezetni, alkalmazása azonban célszerű egyéb keresett termékek, például ruházati cikkek forgalmazásánál is. A kijelölt cikkek között csupán olyan áruk nem lehetnek, amelyeknek beszerzésére hosszabb távon sincs kilátás. A minisztérium irányelve végül figyelmezteti a vállalatokat, a szövetkezeteket arra az általános, valamennyi üzletre érvényes régi kereskedelmi elvre — amelyet a boltokban mintha elfelejtettek volna —, hogy minden raktáron levő árut az eladótérben, a kirakatban is be kell mutatni, s ezeket a cikkeket a boltok kötelesek a vásárlónak kiszolgálni. Az áru jogtalan visszatartásáért, a kiszolgálás indokolatlan megtagadásáért az érintett eladót és a bolt vezetőjét egyaránt felelősségre vonják. értékes ingóságai vannak. A másodfokú bíróság ezt az ítéletet megváltoztatta és a keresetet elutasította. Döntését azzal indokolta, hogy a haszonélvezeti jog korlátozásának elbírálásánál figyelmen kívül kell, vagy lehet hagyni a leszármazó vagyoni körülményeit, vagyis azt, hogy kérelme egyáltalán indokolt-e. Elsősorban azt kell vizsgálni, hogy o leszármazónak az igényelt használatra szüksége van-e. A per adatai szerint a férfi az átlagot meghaladó vagyoni körülmények között él. Neki és feleségének megfelelő keresete van, öröklakással és saját autóval rendelkeznek. Ilyen, az átlagot meghaladó életszínvonal és vagyoni körülmények között, az özvegyi jog. korlátozására <t férfinak és családjának nincs szüksége, nyaralásukat saját anyagi erőforrásaikból is úgy tudják biztosítani, hogy az számukra számottevő megterhelést nem jelent. Figyelembe kell venni, hogy az özvegynek fiával és menyével kialakult kapcsolata rossz. Igaz, hogy kölcsönös alkalmazkodással mindenféle súrlódás kiküszöbölhető, ennek azonban nem az az útja, hogy hosszú pereskedés eredményeként a nyaralóban, a nyári hónapokban társbérlet-* hez hasonló helyzet alakuljon ki. A súrlódások és ellentétek kiküszöbölését a családon belül kell elkezdeni. Törvényességi óvásra az ügy a Legfelsőbb Bíróság elé került, amely a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte és a másodfokú bíróságot új eljárásra, valamint új határozat hozatalára kötelezte. A döntés indoklása szerint a házastárs haszonélvezetének korlátozására irányuló igény, elbírálásánál figyelemmel lehet — és esetleg kell — lenni a igénylő szükségleteire. A korlátozás azonban csak olyan mérvű lehet, hogy az érintett személy szükségleteit biztosít-, sa, számításba véve az örökölt vagyontárgyakat, saját vagyonát és munkájának eredményét is. A másodfokú bíróság nem állapította meg, hogy a korlátozott haszonélvezet az anya szükségleteit biztosítja-e, ezért ítélete megalapozatlan. A másodfokú bíróságnak tisztáznia kellett volna, hogy — a felek közti további nézeteltérések megelőzése, illetve az idős asszony nyugalmának biztosítása érdekében — a ház elkülönitett használatára mód van-e — hangzik tovább a határozat indoklása.' Meg kellett volna vizsgálnia azt is, hogy az elkülöníthető lakrészek használati értéke hogyan irányul egymáshoz, és az emeleti kétszobás lakrész átengedése az özvegynek milyen bevételcsökkenést jelent,' feltéve, hogy arra, létfenntartása biztosítása érdekében szüksége van. Amennyiben a másodfokú bíróság a férfi ke-, resetének helyt ad, ez maga, után vonhatja az ingatlan,’ karbantartásának költségeihez való arányos hozzájárulást. , Apasági vita - ötven év után Nem mindennapos apasági perben kellett döntenie a Legfelsőbb Bíróságnak. Egy, ma már ötvenéves asz- szony házasságon kívül született és természetesen, az akkori törvényeknek megfelelően, anyja vezetéknevét használta. Az apa tartásdíjat is fizetett, majd amikor később az anya más férfihoz feleségül ment, nagyobb összegű végkielégítést adott. A mostohaapa húsz évvel később az anyakönyvi hatóságnál teljes hatályú apai elismerő nyilatkozatot tett, s ettől kezdve a leány az ő nevét vette fel. Az azóta eltelt idő alatt anyja és annak férje elhunyt, nemrég pedig a természetes apa is. Ez utóbbi hagyatéki tárgyalásán a közjegyző az asszonyt felhívta, hogy mint vér szerinti leszármazó, örökösi mivoltát igazolja. Más örökös nem volt. Hogy a közjegyzői felszólításnak eleget tehessen, az asszony anyja — ügygondnok által képviselt — elhunyt férje ellen, az apaság vélelmének megdöntéséért, pert indított. Keresetében arra hivatkozott, hogy a teljes hatályú apai elismerő nyilatkozatról mindeddig nem tudott. Azt hitte, hogy csak örökbe fogadták. Hangoztatta: a nyilatkozat megtételekor, mint nagykorúnak, az ő hozzájárulásához is szükség lett volna, őt azonban nem kérdezték meg, tehát a nyilatkozat emiatt érvénytelen. Törvényességi óvásra az ügy a Legfelsőbb Bíróság elé került, amely a következőket mondta ki : — Aki az apaság vélelmének megtámadása alapjául i szolgáló tényről, a megállapított határidő után értesül, az az attól számított egy év alatt perrel léphet fel. A magasabb iskolai végzettséggel nem rendelkező, jogban járatlan asszony, még a hagyatéki eljárás kezdetén is abban a hiszemben volt, hogy őt örökbe fogadták, ez pedig nem zárja ki annak lehetőségét, hogy a természetes apa után, mint vér szerinti leszármazó, örököljön. Az apaság vélelmének megtámadási határideje az anya férjének halála napján kezdődött. Az asszony keresetét fél évvel később nyújtotta be, tehát nem késett el vele. Ami az ügy érdemi részét illeti, azt, hogy az asszony, annak idején az apai elismerő nyilatkozat megtételéhez hozzájárult-e, csak az arról felvett jegyzőkönyvből lehetne megállapítani, de az ügyre vonatkozó iratok ma már nem voltak fellelhetők — hangzik tovább az ítélet indokolása. Ebből azonban nem lehet azt a következtetést levonni, hogy az anyakönyvi eljárás szabályos volt, tehát az apai elismerő nyilatkozatot is teljes hatályúnak kell tekinteni. Abból a tényből ugyanis, hogy az asszonynak a határozatot — mint az iratokból megállapítható — nem kézbesítették ki, éppen az ellenkező következtetés vonható le. Ez pedig állításait erősíti meg. Minthogy annak idején a nyilatkozatról nem szerzett tudomást, azt valószínűsíti, hogy az államigazgatási hatóság a hozzájárulásra nem hívta fel. Ezért a nyilatkozat nem joghatályos. Mindezek alapján meg kellett ál-> lapítani: az anya férje aí asszonynak nem apja. t
