Pest Megyi Hírlap, 1979. január (23. évfolyam, 1-25. szám)
1979-01-07 / 5. szám
1979. JANUAR T, VASÄRNAP V&tap Százötven figura — egy hordón Asztalos Johák fafaragó népművész szüreti motívumokkal díszítette a Mátrai Egyesült Mgtsz pincészetének égjük kétszázötven hektoliteres hordóját A tizenöt négyzetméteres hor- dóft'iiékre csaknem százötven figurát faragott. Ahogyan a művezető látja Beszélgetés a mukafegyelemről, a bérfejlesztésről Az utóbbi években gyakran hallottuk: a művezetők a termelés közvetlen irányítói, ennek megfelelően kell megbecsülnünk őket, anyagilag és erkölcsileg is. A 43. sz. ÁÉV. 3. számú Dunakeszi Házgyárának egyik gyártósorán találkoztam ' a harmincéves Kovács Mihály művezetővel, akiről azt hallottam: megfontolt, határozott, nyugodt természetű vezető. Most viszont, ahogy szokás mondani: nem lát a pipától. Előretöri ássa] ■— Megint elromlott a rázóasztalunk — mondja. — Pedig így nem lehet panelt gyártani. Fél órája vannak itt a Száz rackával Juhász lett a csikósszámadóból Tüzelőt visz a kétlovas szekér idős Bábel Sándornak, a Kiskunsági Állami Gazdaság nyugdíjasának. Az öreg jóval a kocsi előtt karikázik kerékpárján, alig hederít azokra, akik mellette elhaladnak, éppen csak biccent a fejével a köszöntésre — fontos dolga van. Fő a feje, miképp is kéne minél előbb lerakni otthon a szenet, a fuvarost ma még sok helyen várják. — Az asszony biztosan nem készítette ki a kosarat, lapátot — aggodalmaskodik magában. A kiskaput maga után csukja, kerítésnek támasztja ócska járművét s már kiált is a feleségének: — Add a kamra kulcsát, a kötényemet, de tölts egy üveg bort is hamar — mondja szaporán, inkább azért, hogy tudtul adja: itt vagyunk, megérkeztünk, tegye mindenki a kötelességét. Miközben élete párja sürög A házban, ő kiáll a kapu elé, türelmetlenül lesi, jön-e már az a fuvar? — Nahiszen, ez is milyen kocsis — dünnyög —, a szerszám toldozva-foltozva, hitvány az istráng is, csoda, hogy egyáltalán eljut valahová. Jól is néztünk volna ki annak idején, ha így bánunk a jószággal. Botcsinálta lóhajtó... A szél kitakarta Mert Bábel Sándorra a háború előtt kilencszáz lovat és hozzá ötvenkét embert bíztak. Soha nem volt híja a jószágnak, csikónak, kancának. Talán csak egyszer, amikor a jégeső kergette szét a ménest. Vagy ötven esztendeje történt, hogy az égiháború megvadította a lovakat, s törve-zúzva maguk előtt karámot, mindent, vágtattak a pusztába a szélrózsa minden irányába, Apajtól egészen Szabadszállásig. Szerencsére majd’ mind megkerült. Éppen úgy, mint ükapjának csikaja. Azt pedig bár meg ne lelte volna szegény! De addig ment, míg idegen csikósoknál rátalált. A bojtár, aki elkötötte, igencsak megijedhetett, amikor a ló igaz gazdája elcsípte, gallérjánál fogva a kútba lógatta. Az ijesztgetés hát megtörtént, jött a békü- és. A csikósok bánatpénzt ajánlottak, szalonnát kínáltak, vm az ükapa nem sokáig élvezhette a derék atyafiakkal z újdonsült barátságot: egyik szűr alól ásó csapott le rá, kettévágta a fejét. Ezután végeztek a csikóval is. Gödröt ástak, beléeresztették a hátast, lábbal fölfelé, hasára fektetve megölt gazdáját, betemették. A dologra évek múlva derült fény: a szél kitakarta a pusztai titkot, a homokból kikandikáló paták vezettek nyomra. A ló mégis más — A gazdaságban is jóformán csak nyergeim akarnának leginkább a pelyhedző álló legénykék, ahogy lovat látnak, pedig olyan is akadt már köztük nem egy, aki alá még szamár se való. Igaz, azt is ismerni kell. Különösen az enyémet, az kutya egy jószág. A múltkor még azt a hosszúlábú németet is ledobta magáról — meséli Bábel Sándor, s jót kuncog az emléken. — Azért persze a mai csikósok legtöbbje előtt is le a kalappal. Csak az a baj, hogy én juhász lettem. Megvagyok én ezzel a száz rackával, a nyugdíj mellett elvagyok velük, de a ló az mégiscsak más volt. Hát még a négyesfogat! Annak hajtásához mindig kevesen konyítottak igazán. S úgy, amint mi, magyarok, talán egyetlen náció sem. Szép idők voltak azok, amikor még én is kocsin ülhettem. Most már csak a serlegeket, díjakat nézegethetem. Még külföldre is hívtak, hogy tanítsam meg őket erre a mesterségre, az asszony persze nem engedett. De nagy tisztességgel elbúcsúztatták: a pusztán adtam át lovat, kocsit az utódomnak. Volt ott vagy harmincezer ember. Három fia közül csak egy maradt a pusztán, ménesgazda lett. Ha szóltak volna neki, tudná, milyen munka van ma itthon, biztosan sietne segíteni. Ma már ő az erősebb. — Csak ne nagyon hetven- kedjék! Azért, mert én számadóból erre az időre újból bojtár lettem? öreg vagyok, de hiába, megülöm én még a lovat. Vajon meg tudja-e tenni majd a fiam ilyen korában?... Sose félt S megint a múlt dereng elő az emlékek ködéből, a gyermekkor, az esztendők, melyeknek során apránként megismerte a lovakat, a puszta életét. Nagyon tudja, hogy azt, aki elbízza magát, köny- nyen leveti hátáról a íegjám- borabb kanca is. De félni? Sose félt. Se intézőtől, se csendőrtől, se jóval később, a szomszéd községből jött puskás emberektől, akkor, október végén. Mindig föltalálta magát valahogy. A száz rackát, ahogy kapta, mindjárt tudta, mit kezdjen velük. Tulajdonképpen meg is szerette őket. Az csak a fontos, hogy hasznos legyen az ember valamiképp. Akkor is, ha nyugdíjas. ★ — Na, végre, csakhogy megérkeztél! Állj a kocsival jó közel a bejárathoz: — kiált a fuvarosnak, aztán egy kupa jó borra invitálja, beljebb. A hórihorgas hajtóval kétszer is fenekére néznek a mintás oldalú bádogbögrének, megtörlik a szájuk szélét, kezük fejével, aztán nekifognak a lapátolásnak. Szép fényes a szén, nem poros. Dicséri portékáját a fuvaros, míg az utolsó darab is tető alá kerül, majd indulni készül. — Sándor bátyám! Elszalad a fuvaros lova! — kiabál az udvarból a szomszéd fia. S már lódul is kifelé á hosszú ember, a gazda meg dühösen-tréfásan szól utána: — Ej, a mindenit a kétbal- kezednek, ezt jól megcsináltad! Pedig a helyre munkáért éppen most akarta megkínálni még egy nyelettel... Valkó Béla Harkányban épül Szövetkezetek üdülője Harkányban befejező szakaszába érkezett az ország legnagyobb te rmeió&zo vetkezeti üdülőjének építése. Már készen áll a négyszintes szálüo- daépület és a munkások a belső sizeneléseket végzik. A program szerint a nyár közepére készül el a beruházás, s előreláthatóan augusztusban fogadja az első vendégeket a kétszáz ágyas üdülő. A tsz-üdülő létrehozására közös vállalat alakult, amelynek az ország tizenöt megyéjében és a fővárosban 164 tagja van: termelőszövetkezetek, szakszövetkezetek, tsz- szövetségek és maga a TOT is. A közös vállalat tagjai a beruházás anyagi alapjának megteremtésére részjegyeket váltottak, s ezek arányában üdültethetik majd a dolgozókat. Valamennyi részjegy elkelt, újabb tagokat tehát csak akkor vesz fel a közös vállalat, ha napirendre kerül az üdülő ikerpárjának megépítése. A vendégek első osztályú szállodai ellátásnak megfelelő elhelyezést és étkezést kapnak majd. Az épületben orvosi rendelőt és gyógytomaszobát is kialakítanak, így a rászoruló tsz-tagok megfelelő szakorvosi ellátásiban részesülnek. tmk-sok, azt ígérték, hamar megjavítják. Bízom bennük, mert telik az idő, s embereim normában dolgoznak. A rázóasztal körül, valóban nagy a sürgés-forgás. — Jól néznénk ki, ha minden meghibásodás munkakieséssel járna — kapja el a pillantásomat a művezető. — Ilyenkor van munka másutt, az öntők szerelnek, a simítok máshol dolgoznak. A brigádunk minden tagjára napi két és fél lakáselem gyártása esik. Ez a norma. Am ezenkívül mindennap dolgozónként egy-két elemmel többet állítunk elő. A szerelők csak akkor esznek, ha már két- három sablonnal előretartanak. Említettem az átcsoportosítást. Szerencsés helyzetben vagyunk: brigádunk tagjai megtanulták egymás munkáját. Így tudjuk túlteljesíteni a normát, a munkaidő teljes kihasználásával ! — Természetesen a brigádban nem egyformák az emberek. A döntő többség pontosan dolgozik. Miként bárhol a gyárunkban, nálunk sem viseljük el a fegyelmezetlenke- dőket. A múltkorában az egyik fiatalember kénytelen volt beadni a felmondását, miután hónapokon keresztül nem jött be dolgozni a fizetésnapok után. Sokáig reméltük, hogy megváltozik, nemcsak én beszéltem vele, hanem a brigádvezető is. Hiába. Időnként vannak más problémák is. Évente két-három alkalommal előfordul, hogy egy-egy dolgozót nem engedtem munkába állni, mert ittasan jelent meg a munkahelyen. No, nem részegen, de aki már ivott, nem dolgozhat a balesetveszély miatt. Persze nem úgy küldöm el, hogy másnap ne legyen kedve visz- szajönni. Van beleszólásuk Egymás után gördülnek el mellettünk a targoncák, a nagycsarnok zaja gyakran elnyomja hangunkat. Betérünk az irodába, ahol a1 művezető cigarettát vesz elő, rágyújt: — Brigádunkból az évek folyamán jó közösség formálódott — fűzi tovább a szavakat. — A brigádvezetővel és a szakszervezeti bizalmival szinte minden nagyobb gondot, problémát megbeszélünk. Rendszeresen megtartjuk a brigádgyúléseket. Hány hasznos, termeléssel kapcsolatos javaslatot hallottunk már ott! A jó ötleteket, javaslatokat igyekszünk rövid idő alatt megvalósítani. — A legutóbbi bérfejlesztéskor meghallgatták a brigádvezető és a bizalmi véleményét, javaslatait? — Nemcsak meghallgattuk, hanem meg is valósítottuk. Először az üzemvezetőnkkel részletesen megbeszéltük, kinek, mennyi béremelést javasolunk. Ezután leültem a bizalmival és a brigádvezetővel. Négy dolgozónk béremelését kevesellték. Javaslataikat elfogadtuk, hisz ők jobban ismerik a munkatársaikat. — Az üzemi demokrácia ki- szélesítése nem csorbítja a művezető hatás- és jogkörét? — Szerintem inkább köny- nyített a helyzetünkön. Több ember jobban meg tudja ítélni: ki mennyi órabéremelést érdemel meg. A prémium elosztását is mindig megvitatjuk. A művezető feladata a munka irányítása, végsősoron ő a felelős az emberekért, a technológiai rend betartásáért. Megbecsülik őket — Elégedettek a dolgozók a fizetésükkel ? — Sok mindent kell mérlegelnünk a bérek kialakításánál. Két művezető kollégám például kevesebbet keres nálam, igaz, ők csak egy-két éve vannak itt. Beosztottam, a brigádvezetőnk viszont nyolc éve dolgozik a gyárban és többet keres, mint én. Megérdemli. Univerzális ember, mindent megcsinál, amit kérünk tőle. A két darusunk körülbelül ugyanennyi pénzt visz haza, mint én — mintegy 4600 forintot —, a délutáni és éjszakai műszakpótlékkal, a túlórákkal együtt. Ügy érzem, anyagilag is megbecsülik a munkánkat. Beszélgetésünk tavaly az év utolsó napjaiban hangzott el. Nem csoda, ha Kovács Mihály művezető izgett-mozgott a székén, s gyakran kipillantott az ablakon. — Nézem a naptáramat — mondja —, délelőtt otthon kiszámítottam: már csak néhány munkanap van decemberből, és az év végéig a brigádunknak még huszonegy lakást kell gyártania. Rajtunk nem múlik a tervteljesítés, csak ne legyen több hasonló üzemzavar. Messziről látom már, hogy működik a rázóasztal. Két asszony simítja a panelt. A dunakeszi házgyár rekonstrukcióra váró, elöregedett berendezéseivel, becsületesen dolgozó munkásgárdájával versenyt fut az idővel. így, nem csoda, hogy 1978-ban is teljesítették a lakásgyártási tervüket. Roxin László Olajmentes mosóvíz A járműforgalmi telepekre is „betört” a környezetvédelmet szolgáló új berendezésével a Tatabányai Szénbányák Vállalat, először a szombathelyi, majd a zalaegerszegi, a cinkotai és a győri közlekedési vállalatoknál létesített újrendszerű víztisztítókat. A berendezések alkalmazásával régi gondot oldanak meg. A legtöbb hazai gépjárműtelep mosóüzemeiből ugyanis megfelelő tisztítás nélkül jut az erősen olajos szennyvíz a városi csatorna- hálózatba, vagy a közeli folyókba. Emiatt jelentős pénzbírságot fizetnek az autóközlekedési vállalatok. A tatabányai szakemberek olyan komplett technológiát dolgoztak ki, amelynek bevezetésével visszafogják a szennyvízben levő olajat, és leválasztják a szilárd szeny- nyező anyagokat is. Az így megtisztított vizet újra felhasználhatják a személygépkocsik, autóbuszok mosására. A Tatabányai Szénbányák Vállalat most újabb közlekedési vállalatoktól kapott megrendelést víztisztító berendezés gyártására. Többek között Lovásziban és Óbudán helyeznek üzembe berendezéseket a gépkocsimosók szennyvizének tisztítására,' újrahasznosítására. Cigányt okosság a budai járásban Alkotó részvétel A budai járás területén jelentős a cigánylakosság száma. Az Érden, Pátyon, Zsám- békon, Piliscsabán, Pilisvörös- váron és Törökbálinton élő cigányok a járás lakosságának 1,5 százalékát teszik ki. Életük, sorsuk, körülményeik rendszeres vizsgálata, fejlesztése ma a járás egyik legfontosabb feladata. Az MSZMP budai járási végrehajtó bizottsága 1975-ben tárgyalta meg a cigánylakosság helyzetét, s a községek számára kötelezően előírt feladatok teljesítése döntő változást hozott Budakeszin és Törökbálinton, de a többi községben is érezhető volt a fejlődés. További előrelépést jelentett a megyei tanács vb 1977-es intézkedési terve, amelynek nyomán a községekben létrejöttek a koordinációs bizottságok, munkájuk az elmúlt időszakban több eredményt hozott. Legutóbb a megyei tanácstagok budai járási csoportja mutatta meg, hogyan alakultak a cigánylakosság életkörülményei. Értékelték a cigányok lakás- és egészségügyi helyzetét; részvételüket az oktatásban és a munkában; közéleti aktivitásukat, s végül a tanácstagi csoport állást foglalt a legsürgetőbb további járási tennivalókról. Felszámolt telepek A budai járásban a legjelentősebb eredmények a cigánylakosság lakáshelyzetének javításában születtek az elmúlt években. Törökbálinton és Pátyon felszámolták a cigánytelepeket, s valamennyi községben segítséget nyújtottak a cigány családok lakásgondjainak megoldásához. Néhány adat: Érden 16 család gondján segítettek; Pilisvörösvárott hét család kapott lakást; Zsám- békon a nagycsaládos lakásokból három jutott cigány családnak s jelentős az egyéni építkezések támogatása is; Piliscsabán 8 lakás építését kezdték meg. Persze ettől még sokan élnek elmaradott körülmények között. A legrosszabb a helyzet Érden, az ófaluban; de Piliscsabán és Zsámbékon még ma is egy-egy lakásban több család él. A lakáshelyzet döntően meghatározza a cigánylakosság egészségügyi állapotát. Itt is az érdi cigányok jelentik a legfőbb gondot: vándorlásuk, magatartásuk megnehezíti még az időszakos ellenőrzést is. Az elmúlt években a járásban növekedett a születések száma a cigány családokban. Sürgősen segíteni kell az idős, magukra maradó embereken. Szociális otthonokban, öregek napközi otthonán ban igyekeznek számukra helyet adni. A család-nővédelmi tanácsadást kevesen veszik igénybe. A tisztaság biztosítása és a fertőző betegségek megelőzése mellett a legfontosabb, hogy a védőnők, pedagógusok, tanácsi vezetők felkeltsék az igényt az emberibb életmód iránt Felelősség a gyerekekért A járásban sokat tettek azért, hogy minél több gyerek kerüljön közülük óvodába, s hogy megakadályozzák az iskolai lemorzsolódást. Idén hat községből 44 cigánygyerek jelentkezett óvodába, ebből negyvenhármat vettek föl, 304-en tanulnak az általános iskolában, de évről évre jelentős a lemorzsolódás. Az 1977—78-as tanévben Pátyon 100, Piliscsabán 50, Zsámbékon 25, Érden 20 százalék volt az osztályismétlésre bukott tanulók aránya. A lemorzsolódás megakadályozására a tanárok rendszeresen foglalkoznak a cigánygyerekekkel, s a napközi is jó eszköze ennek a munkának. Az elmúlt években megnövekedett azoknak a szülőknek a száma, akik felelősséget éreznek gyermekeik tanulmányaiért. Sokan azonban nem törődnek az iskolakötelezettséggel. A járásban 12 gyerek nem jár iskolába, s ebből nyolc pilisvörösvári. Jelentős a veszélyeztetett gyerekek száma is, elsősorban Érden, ahol 18-at tartanak számon. Fontos feladat a cigány tanulók pályaválasztása: az 1977 —78-ban végzett 16 diák közül 14 tanult tovább. A cigánylakosság foglalkoztatása gyakorlatilag nem jelent problémát a járásban. , Aktivan a közéletben Az állandó munkavállalással arányosan csökken az ál- lampolgári fegyelemsértések száma. Piliscsabán, Zsámbékon, Pátyon és Törökbálinton csak elvétve fordul elő munkakerülés, s jelentéktelenek a szabálysértések is. A fegyelmet erősíti a cigánylakosság részvétele a közéletben. Pátyon és Piliscsabán cigány tanácstagot választottak ; Érden, Pilisvörös- váron és Törökbálinton több cigány tagja is van a koordinációs bizottságnak. A közéletben való aktiti közreműködést sürgette a megyei tanácstagi csoport, hiszen életük megváltoztatására irányuló erőfeszítés csupán a cigánylakosság alkotó részvétele mellett lehet eredményes. M. A. f l
