Pest Megyi Hírlap, 1979. január (23. évfolyam, 1-25. szám)
1979-01-07 / 5. szám
1979. JANUAR 7., VASÄRNAP Kfim(SP Foga wan — de ei az igaz!! Kissé elszoktunk az igazi telektől. Ez a mostani tartja magát, bár már szelídebb, mint amilyen az esztendő elején volt. Milyen az élet a vonatokon, autóbuszokon, hogyan gyür- kőznek meg a zimankóval mindazok, akiket ilyenkor is munkába szólítanak a reggelek, akiket a pályaudvarokon talál a hajnal? A váci autóbusz-pályaudvarra a nógrádi dombok felől is jönnek menetrendszerű járatok, velük a város üzemeinek Nógrád megyei dolgozói. A /legutóbbi napokban — a mostoha időjárás ellenére is — pár perces eltéréssel pontosan érkeztek, közlekedési akadály miatt senki sem késett a munkából. Az utasok szerint csak a megállókban volt hideg. A régi típusú Ikarusok kivételével minden kocsi fűthető, erről tájékoztatott bennünket az ügyeletes forgalmi szolgálatte- yő is. Fáznak az utasok , Váci vasútállomás. Élénk a forgalom, hiszen sorra futnak be a fővonalhoz csatlakozó, illetve helyi vonatok. A vil- lanyvontatású szerelvények fűtésére nem panaszkodnak az utasok a fővonalakon, annál inkább a szárnyvonalakon közlekedő gőzösökre, amelyeknek kocsijait nem tudják előre, időben felfűteni. — Velünk veszekednek — mondják a jegykezelők —, pedig mi az egészről nem tehetünk. Ráadásul, aki például Galgamácsán száll á't, annak hideg váróteremben kell ácso- rognia. — Honnan érkeztek? — szólítunk meg két embert. — Budapestről. Az Egyesült Izzó váci gyárában dolgozunk, az üveghúzó üzemben gépeket szerelünk. Most éppen külső munkánk van, hidegben, de megszoktuk. Eszes Gézáról az is kiderül, hogy tizenöt éve edződik a külső szereléseken, Hollósi Aladár valamivel rövidebb ideje. Nem panaszkodnak az egészségre, pedig néha harminc méter magasban fújja őket a szél. Jó vastag a pufaj- ka. _ Vonaton — Budapestig. A Balassagyarmatról Vácra érkező vonatok utasainak többsége arra a szerelvényre száll át, amely Szobról jön 6 óra 10 perckor, s a fővárosba megy tovább. Viszi az embereket a dunakeszi járműjavítóba, illetve Újpestre. — Hetenként többször is késik a vonatunk — panaszolják kórusban —, ilyenkor fél órával később érünk a munkahelyünkre. — Vác és Budapest között általában jó a közlekedés — vélekedik BUzási Péterné kórházi asszisztens az egyik kocsiban —, csak a hatharmincas helyi vonat hideg reggelenként. Állításából aztán vita kerekedik, a jobb oldali ülésen fújják, hogy azon a járaton is fűtik a kocsikat. Az alvégen Bu- zásinénak adnak igazat. A többség véleménye szerint heti négy alkalommal fűtetlen az a'bizonyos hatharmincas, ami egyébként szombaton nem közlekedik. S a várótermek? Dunakeszi Gyártelepen olyan kicsi, hogy csak a várakozók negyede férne el benne, tájékoztattak a peronon állók. Hogy fűiének, vagy nem fűtenek? Űk azt nem tudhatják, mindig kívül ácsorognak, lesik a vonatot. Erre a kérdésre a Nyugati pályaudvaron kapunk választ Dévényi Géza főfelügyelőtől: — A vonal több állomásán megszüntették a fűtői munkaköröket, a fűtés például Dunakeszin is a váltókezelő dolga. Pedig ezekben a napokban éppen a váltókezelőknek a legnehezebb. Egy váltókar ugyanis negyven kiló, amit naponta körülbelül kétszázszor kell felemelni. A 10—12 fokos hidegben ez dupla erőfeszítést igényel. Csendes híjnál Kipróbáltuk az országutat is, az E 5-öst választottuk. Száraz, tiszta aszfalton futott velünk a gépkocsi, csak a szántásokon világítottak fehér hófoltok. Hiába, foga van a télnek, néptelén volt a határ. Könnyen, gyorsan jutottunk vissza Dabasról Budapestre, feledtük a pörlekedő benzinkutast is, aki fázósan dörzsölte kezeit a tankolásnál, sürgette a gépkocsivezetőket. Kosztolányi Dezső tér. A főváros legforgalmasabb autóbusz-pályaudvara reggel öt órakor éled. Szombat hajnalban a forgalmista Szántó Ferenc, a negyed ötös járattal érkezett Érdről, hogy elkezdje a szolgálatot. A forgalmi irodában a kinti mínusz tíz fokot csak ajtónyitáskor lehet éxezni. — Csendes napnak ígérkezik a mai. Eddig minden járat pontosan beérkezett, szerencsére nem csúszik az út — magyarázza, miközben az érkező és induló buszokat a forgalmi naplóba jegyzi. Ma 360 busz indul erről a pályaudvarról. A statisztika szerint naponta 22 ezer 680 ember fordul meg itt. (Az Engels téren mindössze 15 ezer!) A hajnali órákban kevesen vannak az állomáson. Még a pénztár sem nyitott ki. Az Érdre készülődő gyorsjáratnak, melyet Kovács András vezet, nyolc utasa1 van. Többségük az éjszakai műszakból tér haza, így Bocsi Bálintné is, aki nemrégen fejezte be a munkát a Lenfonó- és Szövőipari Vállalatnál. — Máskor többen vagyunk — szól q fiatalasszony, csak a szombati napok ilyen csendesek. — A szombat és a hideg az oka annak, hogy most ilyen tágasan férünk — mondja a busz vezetője, miközben biztos kézzel vezeti járművét. — Könnyen lehet kormányozni a kocsit, nem csúszik az út. Hasonlóan vélekednek kollégái is, köztük Bakos András, az érdi forgalmista, akinek igazán van összehasonlítási alapja, hiszen állandóan éjszakás. — Minden járatunk időben indult és érkezett. Reméljük, az egész napunk úgy telik el, ahogyan-ez a reggel ígéri. Megelőzik a Napot Érdi buszpályaudvar. Az autóbuszok most ötpercenként gördülnek ki, ez a legforgalmasabb pályaudvar Pest megyében. Azok a buszvezetők, akiknek később indul a járatuk, az emeleti pihenőszobában várakoznak. A sárgára festett Ikarusok vezetőinek — idősek vagy fiatalok — egy közös vonásuk mindenképpen van: az ébredéssel valameny- nyien megelőzik a Napot. Ez persze télen nem is annyira nehéz, hiszen' a Nap ezen a szombaton 7 óra 32 perckor kelt. Ám ők nyáron is megelőzik, hiszen sokan közülük már reggel négy óra előtt úton vannak. Cziáki László például 3 óra 20 perckor ült a volán mögé Pusztazámoron. Németh Gábor pedig, aki húsz éve jár az érdi vonalon, 5 órakor kelt, bár a munkaideje csak fél nyolckor kezdődik. Mielőtt a vezetőfülkébe szállnak, nekik is fel kell készülni a munkanapra. A szombat és a hideg együttes hatását a szerelőcsarnokban is érezni lehet. Bakos Mihály műszerész egy lerobbant autóbuszt vizsgál, miközben megérkezik a garázsműhely vezetője, Steigerwald Ottó. — Ha rosszabb az idő, több kocsi vár javításra a szervizben — mondja a műhely vezetője. — Most nálunk is csend van. A január első napjaiban dúló viharon szerencsére túl vagyunk. Ismét Budapest felé már valamivel többen utaznak a buszon. Ülőhely azonban még bőven akad, ami ritka ezeken a járatokon. Faragó István, az autóbusz vezetője négy órakor kezdte a munkát, de nem látszik fáradtnak. Jóindulatának köszönhető, kevesen maradnak le erről a kocsiról: a száz méterről loholót is bevárja, van idő, mosolyog, nem vagyunk késésben. A Kosztolányi Dezső térre érkezőt ugyanaz a látvány fogadja, mint hajnalban. Változás csak annyi, hogy a pénztár már kinyitott. — Elsejétől hatodikéig hosszabbítjuk meg a bérleteket — mondja Ödry Miklósné pénztáros — ilyenkor mindig több a dolgunk, a hideget nem érezzük. Most nincs késés, nyugodtabbak az emberek, mi is. Késő reggeli Széna tér. A pályaudvaron a Zsámbék felé indulók várakoznak. A forgalmi irodában Baranyi Istvánná szeme a pályaudvaron. — Ez egy nyugalmas nap, a hideg miatt, aki csak teheti, otthon marad. A szerencse az, hogy megszokták már a „sárgák” a hideget — válaszol, amikor a forgalomról érdeklődünk. A pihenőszobában itt már a reggeli-ebédjük mellett ülnek a pilóták. Mert ugyan minek is nevezze Kollár Gábor az ennivalóját? Reggelinek késő, mert 3 óra 30 perckor már a volán mögött ült, ebédnek még korai, csak kilenc óra van. A rövid pihenő után aztán útra kelnek valamennyien hogy szeljék a már ismert kanyarokat, és vigyenek minket az állomásokra. Most nyugod- tabban fogják a kormányt, hiszen sima az út. Holnap, ha ismét síkos lesz, óvatosabban, nehezebbeh hagyják maguk mögött a kilométereket. Koffán Éva — Kovács T. István Újabb lendület a pártmunkához Beszámoló taggyűlések előtt Verőcemaroson Ezekben a hetekben megpezsdül, megélénkül a párt- szervezetek kommunistáinak élete. Beszámoló taggyűléseken értékelik a párttagok az elmúlt esztendő mozgalmi munkáját, s egyben meghatározzák a soron következő tennivalókat, megvitatják a gazdaságpolitikai cselekvési programokban összefoglalt feladatokat. Tavaly már sok helyütt újszerű formában számoltak be Pest megyében a kommunisták. Főként a pártvezetőségek irányította területeken az alapsizervezieiti taggyűléseket a pártvezetőségek beszámolója előzte mieg. Kárpáti Kamillái, a verőcemarosi párt- bizottság titkárával az elmúlt év mozgalmi életéről beszélgettünk, amelyről hamarosan a beszámoló taggyűléseken adnak számot. Ülőképes közösségek — Hogyan fejlődött a szervezeti élet tavaly, mi jellemezte a tagfelvételi munkát? — Elöljáróban mondom el — kezdte Kárpáti Kamill —, hogy pártbizottságunk megleHatáron innen és túl... Lengyelországban a szabad szombat ellenére milliók álltak munkába, segítenek az utak megtisztításában és az erőműveknél a szén kirakodásában. Az ország nagy részére és Varsóra pénteken újabb hózápor zúdult, de 'a forgalomban komolyabb fennakadásokat nem okozott. Emberfeletti teljesítményeket követel a Német Demokratikus Köztársaságban is az országot nyolcadik napja bénító nyomás alatt tartó rendkívüli időjárás. Péntekre virradóra az NDK egész területén újból mindenütt mínusz 10 fok volt a legmagasabb hőmérséklet. Sokfelé 8 centiméteres új hó borította az autópályákat. A legfrissebb adatok szerint legalább 132 halálos áldozata van a Nyugat-Európát sújtó ítéletidőnek. Pénteken különösen súlyos helyzet alakult ki Franciaországban, ahol eddig 25-en haltak meg a fagyban, a havazásban. Hideghullám árasztotta el a hét elején a trópusi klímájú Guatemalát. A fagyhullámnak eddig 11 halálos áldozata van. Hazánkban az Európa többi részén dühöngő ítéletidőhöz képest kedvezőbbre fordult a tél. Jeget hizlal a Duna, húsz centiméteresre vastagodott a Balaton jege és a révkapitányság pénteki szemléje után a kijelölt helyeken szombaton engedélyezték a tavon a téli sportolást. A Tiszán és mellékfolyóin asz árhullámok levonulóban vannak. hetősen nagy területen irányítja a munkát. Hozzánk tartozik ma már Szokolya s hamarosan Kóspallag is.’ Hasonlóan változatos munkahelyeken — porcelángyárban, fűrészüzemben, erdészetben, pedagógusiként — dolgozik nyolc alapszervezetünk 180 kommunistája. Az elmúlt esztendőkben kiegyensúlyozottá vált a pártmunka, tavaly nyolc fiatalt vettünk fel sorainkba, akik közül hatan munkások. — Ügy tartottuk, hogy akkor érhetünk el csak sikereket, ha alapszervezeteink ösz- szekovácsolódott, ütőképes közösségekké válnak. Ma már arról adhatunk számot, hogy taggyűléseink aktívak, olyan őszinte vitafórumok, amelyeken valamennyi kérdés terítékre kerül. Sok az idős, a nyugdíjas párttagunk is, akikkel a foglalkozás megkülönböztetett figyelmet, több megértést követel. Tavaly — éppen a szervezeti élet fejlődésének következtében — kevesebb esetben kellett fegyelmi ügyekkel foglalkoznunk. Óvoda összefogással — Hogyan kapcsolódtak be a kommunisták a község politikai életének alakításába, a helyi feladatok megvalósításába? — Községünkben nagy a hagyománya a társadalmi munkának — folytatta Kárpáti Kamill — Az emberek többségét nem kell kétszer kérnünk, hogy segítsenek. Ennek bizonnyal asz az oka, hogy a helybeliek megértették: saját életüket teszik gazdagabbá, ha összefognak a községért. Különösen a mozgósításban, a feladatok tudatosításában számítunk a kommunistákra. Hozzákezdtünk például egy 100 gyermeket befogadó óvoda építéséhez. A tanács költségvetéséből 4 millió 700 ezer forintot biztosított erre a célra. Ma már a munkálatok felénél tartunk, mintegy 9 millió forintnyi értékű az építmény, amelyhez a tanács Szodográfus és könyvtáros Száz éve született Braun Róbert Az Aradon 1879. január 7-én született Braun Róbert, a századfordulón feltűnt sokindítású és sokfelé tartó úgynevezett második magyar reformnemzedék egyik tiszteletreméltó tagja volt. Ez a nemzedék — főleg polgári származású és alapállású, radikális, a 70-es 80-as években született értelmiségeiek sűrű szálakkal egymáshoz kapcsolódó köre — a hazai polgári radikalizmusnak, szociáldemokráciának és kommunista mozgalomnak is elsőrangú teoretikusokat, politikusokat adott. Korszerű, a „művelt” Nyugaton is akkortájt kibontakozó társadalomtudományos diszciplínákat honosítottak meg Magyarországon és nem is akármilyen eredménnyel: élénk szociális érdeklődésük egyben a hazai progresszió kiemelkedő képviselőivé is tette ezt a nemzedéket. Nyilvánvaló, hogy tagjai közül a legjobbaknak — Lukács Györgynek, Szabó Ervinnek, Jászi Oszkárnak, Kunfi Zsigmondnak, Mannheim Károlynak és másoknak — a neve történészeink és társadalomtudósaink tevékenysége nyomán egyre inkább elnyeri méltó helyét hazai köztudatunkban. Braun Róbert is ennek a nemzedéknek a legjobbjai közé tartozott. Egyetemi tanulmányait Budapesten és Párizsban végezte, majd a század első évtizedében az Arad megyei Lippán, majd Marosvásárhelyen kereskedelmi iskolai tanár volt. A nemzetiségi nyelv- terület határvárosa a nemzetiségi problémák iránti fogékonyságát fejlesztette ki, míg a Székelyföld gyorsan iparosodó fővárosa a munkásság szociális problémáira irányította a figyelmét, s mindkét problémakört korszerű, felvilágosodott gondolatokkal, vizsgálati metodikával gazdagította. A vidéki lét nála különben sem jelentett valamiféle el- szigeteitséget. Szinte indulásától aktív szerepet játszott a budapesti Társadalomtudományi Társaságban és egyik vezető munkatársa volt ennek folyóirata, a Huszadik Század szerkesztőségének? Gyakran publikált, ám mégis vidéki társadalomtudományi szociográfiai munkássága a meghatározó és a jelentős ebben az időben. Lippai tartózkodásának és egy hosszabb olaszországi útjának eredménye a Lippa és Sansepolcro című szociográfiája, amelyben két, bizonyos fokig hasonló kisváros társadalmát vizsgálja párhuzamosan. Mindenfajta magyar előzmény nélkül alapos, újszerű és komplex elemzést olvashatunk egy olyan embertől, aki nem annyira a hangzatos és divatos elméletek, mint az empirikus gyakorlat tudósának számít. Ez a műve az első tudományos igényű, korszerű, magyar szociográfia, s egyben a hazai faluvizsgálatok későbbi ihletője is. Marosvásár- helyi ténykedését — ahol részt vett a szervezett munkásságot oktató szabadiskolai tevékenységében is — Adatok a vidéki munkásság életéhez című szociográfiájának megírására is felhasználta. A város majdnem egész szervezett munkásságát, mintegy 260 háztartást keresett fel saját maga, kérdőívvel a kezében és feltárta a korabeli urbanizáció, kétlakisáig, lakásviszonyok és tudati-ideológiai színvonal állapotát, a módszertanilag akkoriban lehetséges mélységgel. Mint a Társadalomtudományi Társaság szociográfiai szakosztályának elnöke értékes tanácsaival támogatta a galileista diákok 1909-es felmérést a budapesti diákság társadalmi körülményeiről. Fontos kísérlete volt, hogy 22 év után, 1935-ban újra megvizsgálta Maroscsicsér román falu társadalmát, miután 1913-ban már egyszer dolgozott a témán. Braun Róbert azonban nemcsak a hazai szociográfiát teremtette meg, hanem modern könyvtárügyünknek is egyik úttörője lett, 1911. és 1918. között Szabó Ervin helyetteseként dolgozott a városi nyilvános könyvtár (a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár jogelődje) élén. Szabó Ervin európai szintű gárdát gyűjtött maga köré, amely európai szintre emelte a főváros könyvtárügyét. Braun Róbert egyéves amerikai tanulmányútjának tapasztalatai alapján az ottani közkönyvtárak (Public Library) rendszerét kívánta itthon meghonosítani. Itt sem annyira elméleti, mind inkább gyakorlati szakemberként, szervezőként mutatta meg képességeit. A forradalmak bukása után börtön, és üldöztetés volt a része. Lektorként, fordítóként, lexikonok szerkesztőjeként kereste meg a kenyerét, névtelenül jóformán, de háttérbe szorítva is jelentősei és pontosat nyújtva. Jászi Oszkártól tudjuk, hogy ebben az időben optimizmussal szemlélte az általa nagy kísérletnek tekintett Szovjetunió fejlődését. 1937-ben halt meg, a mind erősebben csendre intett haladó magyar közvélemény tiszteletétől és fájdalmától övezve. Dérer Miklós — eddig 2 millió forintért — főként anyagot adott. A többi társadalmi munka. Szokolyán a sportúltözöt fejeztük be, a társadalmi munka értéke itt 75 ezer forint volt. Hasonló összefogásra számítunk a hajdani Kismaroson felépítendő szakorvosi rendelőintézet munkálatainál is. A tervek szerint 2 millió forintos munkát végzünk itt el, amelyhez a tanács 600 ezer forintot biztosít — Persze, nemcsak izmos munkáskezekre van szükség. Akadnak olyan tennivalóink is, ahol a dolgok miértjét kell megértetnünk az emberekkel. Ezekben az esetekben kommunista tanácstagjaink tapasztalatára támaszkodunk leginkább. Néhány évvel ezelőtt megalakult a börzsönyligeti víztársulás, amely 1980-ra megoldja a társközségek ivóvízellátását is. A verőcemaro- siak ma már tudják — s ezért a pártszervezet sokat tett —, hogy o mintegy 52 millió forintos beruházás —. saját érdekük. — Az agitációban, a propagandában, a felvilágosító munkában a világ dolgait jól értő, képzett párttagokra van szükségünk. Pártoktatásban 208 ember vesz részt községünkben. Három politikai vitakört indítottunk, a szemináriumokban világnézeti, etikai és gazdaságpolitikai kérdésekkel, valamint a magyar munkásmozgalom történetével ismerkedhetnek meg a párttá- gok. — Az a célunk, hogy minél több, megalapozott világnézetű, elkötelezett fiatal nőj jön fel Verőcemaroson, aiki akar tenni közös feladatainkért, s megtalálja az utat a párttagok közé. A faluban 140 tagú KISZ-szervezet működik. Gondjaink közé tartozik, hogy kevés még az olyan párttag fiatalunk, akinek a pártmegbízatása az ifjúsági szervezet erősítése, támogatása. Fejlődő kádemunka — Milyen elvek érvényesültek az elmúlt időszakban a verőcemarosi pártszervezet kádermunkájában ? — Ez talán munkánknak asz a területe, amely legszemléletesebben mutatja fejlődésünket. Összehasonlításként: alapszervezeti párttitkárjaink közül 1975-ben a pártbizottság megalakulásának idején egy rendelkezett alapfokú és egy középfokú politikai képzettséggel. Hozzá kell tennem, hogy a gazdasági vezetők némelyikénél is voltak kifogásolnivalók abban az időben. Éltünk jogunkkal, s kezdeményezésünkre egyes posztokra új vezetők kerültek. Alapszervezeti párttitkárjaink közül pedig ma már mindegyiknek alapfokú, kettőjüknek pedig középfokú politikai képesítése van. Ügy gondolom, a káder- képzés hosszú folyamat, kitartó munkát követel. Napjainkban már nem elég a pártmunkában pusztán a vezetői rátermettség. — A hátralevő napokban legfontosabb feladatunk a beszámoló taggyűlések előkészítése. Egy évvel ezelőtt az MSZMP Központi Bizottsága egyetértésével — kísérletképpen — a beszámolás új rendszerét vezették be Pest megye egyes pártszervezeteiben. Ennek megfelelően először pártbizottságunk kibővített beszámoló taggyűlését tartjuk meg. Itt értékeljük az elmúlt éves munkát, az alapszervezetek tevékenységét. Egyben meghatározzuk az elkövetkező időszak feladatait. Ezután következnek az alapszervezeti beszámoló taggyűlések, amelyeken a pártbizottságunk döntéseit bontják le, s dolgozzák fel a helyi sajátosságoknak megfelelően aiz intézmények kommunistái. A beszámoló taggyűlések mozgalmi életünknek olyan eseményei, amelyek újabb lendületet, ötleteket és javaslatokat adnak a későbbi gyakorlati munkához — mondta befejezésül a verőcemarosi pártbizottság titkára. Virág Ferenc