Pest Megyi Hírlap, 1979. január (23. évfolyam, 1-25. szám)
1979-01-30 / 24. szám
1979. JANUAR 30., KEDD t^wfop Ne frázisokat: alkatrészt Amikor üzemelni kezdett a Művelt Nép Könyvter jesziő Vállalat százhalombattai könyvszclgrálata, elégedetten állapították meg a szakemberei és a krónikások: kevés könyvkereskedelmi egység büszkélkedhet ilyen gépesítéssel. Szálllítószalagok, kötözőgépek és főleg: elektromos, emelővillás targoncák segítették az itt dolgozókat, főleg az asszonyokat. Segítették, sajnos múlt időben. A mintegy 2000 négyzet- méteres könyvmagyüzem- ben naponta könyvek mázsáit, tonnáit kell megmozgatni. A munkafolyamat során gyakran nem is keveset — 40—50 méteres utakat kell könyvekkel pakolva megtenni. Nem a gépeknek — az asszonyoknak. A két bolgár targonca ugyanis hónapok óta üzem- képtelen. Még tavaly júniusban megszemlélték a gépeket a szakemberek, megállapították a hibát, ám kijavítani nem tudták. Alkatrész ugyanis nincs. Azóta sem, sehol sem. A munka gépesítéséről, hatékonyságnövelésről, a nők helyzetének javításáról sokat beszélünk. Bizonyára azok is, akiknek a targoncaalkatrészek beszerzése a feladatuk. Ha lehet: ne csak beszéljenek. A. Gy. Falugyűlés Nagy kát án A varázsszó: várossá lenni Dr. Bozó István, Nagykáta nagyközség tanácsának vt>- titkára éppen indulni készült. — Gondoltam, a gyűlés előtt kifújom magam egy kicsit — mondta. A kigondolt pihenőből beszélgetés lett, azzal ütöttük el a várakozás egy óráját. — Huszonöt éve dolgozom a tanácsban, de még ma sem tudom legyűrni azt a várakozást, ami megelőzi a találkozást az emberekkel. Érdekes dolog szembesülni saját munkánkkal. — Idevalósi? — Nem, ötödik éve, hogy Kátára jöttem. Húsz évet dolgoztam Csongrádban: odatar- tozónak vallottam magam. De már nem vagyok idegen itt sem: megszerettem a községet, s úgy érzem, a helybeliek is elfogadtak. — Mit vár a falugyűléstől? — Aki benne él egy közösségben, ismeri a gondokat. Így vagyok én is: előre meg tudnám mondani, mit sérelmeznek majd az emberek; s azt is, hogy ki mi mellett szól. Dehát nem is baj, ha többször halljuk a bajokat: erősödik bennünk a tevés vágya. Figyelje csak meg: hányán panaszolják majd az utakat! Igaza lett a tanácstitkárnak: a felszólalásokból úgy tűnt, mintha nem is lenne más gondja a községnek. Meghívás kapára Rada Aladár gimnáziumi tanár — a Hazafias Népfront Társadalmi munkában Tervezői közösség Jelentős megtakarítás A monon járásban az utóbbi időben a szocialista összefogás számos jelével találkozhatunk. Brigádok, kollektívák közös munkája révén, óvodák, iskolák készültek el határidőre, parkok, közterek szépültek meg, új járdák és közművek teszik kényelmesebbé életünket. A gyárakban, üzemekben, termelőszövetkezetekben tevékenykedő szocialista brigádokon kívül a járásban élő műszaki értelmiség is, sajátjának érezve a gondokat, bekapcsolódik a munkába. Ennek köszönhetően készültek el például társa- da|ni munkában a Mono- ron tavaly átadott, nyolctantermes iskola tervei is. A múlt év szeptemberében, a járási hivatal műszaki osztályának ösztönzésére, a Ve- csésen tevékenykedő szakemberek is felajánlották segítségüket. A Petőfi téri iskola bővítéséhez szükséges tervek elkészítésére társadalmi tervező kollektívát alakítottak. A 12 tagú közösségben, amelynek Molnár Imre statikus mérnök a vezetője, csupa olyan magas képzettségű szakember vesz részt, aki az alapozástól a közművek tervezéséig, minden feladatot képes megoldani. Igen nagy jelentőségű a kollektíva megalakulása, hiszen a Pest megyei Tanácsi Tervező Vállalat, kapacitás hiányában, nem tudta vállalni a munkát. Nem kevésbé fontos, hogy a tervezői közösség ezzel a felajánlással 350 ezer forint megtakarítását teszi lehetővé. A munka nemrégiben elkezdődött, s a tervezők elgondolásai alapján, a jelenlegi nyolctantermes iskolát a jövőben 16 tantermes, korszerűen felszerelt intézmény váltja fel. A kivitelezés, az anyagi lehetőségeikhez igazodva, több ütemű lesz. K. L. Azonnali (elvételre keresünk forgácsoló, lakatos és gápbeállító szakmunkásokat, férfi és női betanított munkásokat, anyagmozgató segédmunkásokat, gyakorlott gépészmérnököt. Egy műszakos és váltóműszakos munkarend. Jelentkezés személyesen: MGM DIÓSD1 GYÁRA Diósd. Gyár u. 2. Munkaerőgazdál kodás. Telefon: 669-822/101-es mellék. nagyközségi bizottsága elnökségi tagja — a Dózsa György utat kifogásolta: világítása kitűnő, de maga az út sokszor járhatatlan. Dr. Zakal Zoltán ügyvéd a vasút utcájának javítását sürgette: tizenkétezerből háromezer az eljáró dolgozó, sokan utaznak naponta Nagykátára is: ezrek taposnak a sárban. Horgyik Mátyás, a Kőbányai Sörgyár dolgozója a Viola utcát panaszolta: a ma- masabb részekről idefolyik a víz. Legtöbben annyi fáradtságot sem vesznek, hogy elvezessék. — Én a magam portájánál megcsináltam — mondta Horgyik Mátyás —, s amikor szóltam a szomszédnak, meghívott kapára... Nagy derültség fogadta a szemléletes elmondást, de abban mindenki megegyezett: nem elintézési mód, hogy megfenyegetik azt, aki hajlandó szerszámot a kézbe venni a községért... Pedig hát útügyben nem áll rosszabbul a nagyközség, mint a többi hasonló helyzetű, lehetőségű település. Az ötéves tervben 3,5 millió forintot fordíthatnak újak építésére, a korszerűsítésre pedig 10 millió áll rendelkezésre. Már eddig is sokat szépült a község, de igaza volt Zakal ügyvédnek, amikor azt mondta: — Meglepve hallottam, mi pénzbe kerül egy kilométer út! Én ezt nem tudtam, s mostantól talán más szemmel látom a dolgot. De tudják, amikor az emberek belelépnek a vízbe, nem gondolnak a milliókra, s ilyenkor bizony első gondolatukkal a tanácsot szidják. Majális a Homokerdőn Szűcs Nándor, a Klíma Ipari Szövetkezet szentmárton- kátai üzemének dolgozója udvarias hölgyeim és uraimmal köszöntötte a jelenlevőket. Megszólítása nagy tetszést aratott, javaslata még inkább. — Az ENSZ a gyermekek évének nyilvánította 1979-et. Egy nagykátai ötlettel gazdagítanám a hazai gyermekünnepet. Túl a községen, a falutól nem messze, ott van a Homokerdő. A gyönyörű környezet szinte kínálja magát egy szabadtéri kulturális és sportközpontra. El tudok képzelni kispályákat, kocogóhelyet, telente nagyszerű lehetőség van szánkózásra. Egy kis szervezéssel oda vihetnénk a május elsejei ünnepségeiket. Talán vissza tudnánk lopni a régi majálisok hangulatát. Szűcs Nándor ötlete visszhangra talált. Igaza van — mondta a hátsó sorokból valaki. Kár ezt a lehetőséget kihagyni — erősítette egy másik. Szűcs Nándor továbbvitte gondolatát: — Először vagyok falugyűlésen és jó dolognak tartom ezt a találkozást. Ha a gyűlés! ről hazamenve mindenki továbbadja a szomszédjának a hallottakat, nem lesz akadálya, hogy megvalósítsuk ezt az elképzelést. Hiszen a jó célnak nem kell sok magyarázat, inkább cselekednünk kell. Látvány és valóság Egy szó újra meg újra fölbukkant a nagykátai falugyűlés hozzászólásaiban. S ez a szó: város. Rada Aladár azt mondta: városi világítás már van; városi út is kellene. Gulácsi Adárné a sportcsarnokot hiányolta. — Egy leendő városnak — mondta — nemcsak szellemileg kell művelni gyerekeit. Inges Györgyné, a PEVDI helyi részlegének brigádvezetője a nyilvános illemhelyet panaszolta. — Én szégyellem magam — mesélte —, jönnek a vidékiek és kérdezik: aranyoskám, hol van... és nem tudok mit mondani. Hát így akarunk mi város lenni? Zakal Zoltán azt mondta: Ha az ember a magasból nézi Kátát: a látvány valóban városi. De ha lejjebb megyünk, megnézzük az utcákat, a járdákat, akkor látjuk: sok kell még ahhoz, hogy rangot követeljünk. Dr. Bozó István megértő mosollyal hallgatta a lelkesedést : — Igazuk van az embereknek: a központunk, az áruházunk, a bútorellátásunk tényleg városi. Tiszteletre méltó az az igyekezet is, ahogy tenni akarnaK. a lakosok a változásért. Jó dolog, hogy az egyéni gazdagodás, boldogulás igényesebbé tette az embereket Amit otthon megteremtenek, azt várják el tőlünk is. S nemcsak elvárják: tenni is hajlandók érte. Major Árvácska Vágjuk, ne vágjuk? Érvek — ellenérvek a pócsmegyeri fák ügyében A pócsmegyer-surányi üdülőtelepen békés csend honol. Annái hangosabb az évek óta húzódó vita az üdülőtelep fáinak ügyében. — Nincs egy nyugodt pillanatom sem miattuk — panaszkodik Jahner Vilmos, a pócsmegyeri tanács vb-titkára. Levelek tömkelegét kapom, tucatnyi aláírással az üdülők tulajdonosaitól," hogy az elkorhadt, kiöregedett, veszélyessé vált fákat minél előbb vágjuk ki. De ott az ellentábor is, akik szót emelnek a fák védelmében. Sajnos, nem is jogtalanul. Fényképek, emlékek A hosszú históriában, az érdekek harcában a tények az arany középút igazságát erősítik meg. A kerítésekre, utakra dőlt fák miatt már több ezer forintos kár keletkezett. — Érthető, hogy bántja az embereket, ha zöldben szegény környezetünkben a fakivágásról esik szó — véli Tojásból oltóanyag Az Országos Közegészségügyi Intézet víruskutató osztályának influenza-laboratóriumában évente mintegy százezer tyúktojást használnak fel oltóanyag készítéséhez. Bár az országban jelenleg nincs influenzajárvány, mégis készítik az oltóanyagot. Most csak az önkéntes jelentkezőket oltják be, valamint azokat, akiknél az esetleges megbetegedés életveszélyt jelenthet. Jahner Vilmos. Némi túlzással azt mondják, ezek nélkül a fák nélkül Surány nem igazán üdülőtelep. De egyedül nehezen boldogulunk. A tervek szerint az Elektromos Művek még az év első negyedében a vezetéket az utcán a kérdéses helyeken leengedi, hogy könnyebben mozogjanak a favágók. Akkor a legveszélyesebbeket eltávolíthatjuk. Helyettük hársfákat szeretnénk ültetni. Miért kellett várni? Az említett helyen Balázs István erdészeti, vadászati és természetvédelmi felügyelő a pócsmegyer-surányi fák kálváriájának jó ismerője: — A helyszíni szemle alkalmával erdésztechnikusunk megjelölte a kivágásra érett fákat. Sajnos, a helybeli tanács nem volt elég körültekintő, nem ügyelt eléggé a vágásnál, s ezért történt a baj. A szerződés be nem tartásáért eljárást indítottunk azok ellen, akik ezt a munkát végezték. — Néhány éve talán tiz fa koronáját törte ki a vihar — magyarázza a vb-titkár. Fényképeket, ingerült hangú leveleket küldtek hozzánk a környéken lakók. Kártérítést követeltek, de mi sajnos, ezt megadni nem tudjuk. Továbbítottuk a leveleket a megyei tanács mezőgazdasági osztályára. Olaj a tűzre A józan ész azt diktálja tehát, hogy az üdülőszezon kezdetére eltávolítsák a veszélye» fákat. — Próbálkoztunk is vele, de nem járhatunk sikerrel. Tavaly az ev végén is történt egy kínos eset. A kivágással megbízott vállalkozó nem a megjelölt fákat döntötte ki, hanem azokat, amelyekhez könnyen hozzáfért, kevesebb munkával kiszedhetett. Érthető volt a felzúdulás. Olaj volt az amúgy is lobogó tűzre! Megfelelő eszközök híján valóban nehéz az elszáradt ágakat a koronából kivágni, de ehhez a munkához mi tudunk segítséget adni. Ezen a területen a kedvező természeti adottságok, a Duna közelsége miatt a fák — a fekete és szürke nyár — életkora meghosszabbodik, tehát valóban csak a sérült, menthetetlen példányokat kell kivágni. A pótláshoz is adhatunk támogatást, többféle keretből is biztosíthatunk csemetéket. Ügy tűnik, végül is érvek — ellenérvek vihara szűnőben van. Legfeljebb egyetlen kérdés marad válasz nélkül: miért kellett évekig várni a kedélyeket megnyugtató rendezésre? Gáspár Mária TTgy látszik, a gyógyszerfo- gyasztásban is figyelemre méltó eredményeket érünk el. A gyógyszerrendelés két éve bevezetett új módja, a vény nélkül is kapható orvosságok skálájának bővítése mintha fékezte volna a fogyasztás növekvő tendenciáját. Legalábbis az első év tapasztalatai erre vallottak. Bár 1978-ra vonatkozó átfogó adatokkal még nem rendelkezünk, annyi azonban máris látható, hogy a fogyasztást ismét a korábbi növekvő irányzat jellemezte. Merőben helytelen lenne ebből bármiféle népegészségügyi következtetést levonni. Pontosabban: olyasmit feltételezni, hogy a gyógyszerfogyasztás növekedése holmi általános egészségromlást tükröz. Erről természetesen szó sincs. Éppen ellenkezőleg: a különböző mutatók javulásáról tanúskodnak. A gyógyszer ugyanis csak akkor használ, ha rendeltetésszerűen használjuk. Ha kizárólag orvosi útmutatásra, nem pedig a szomszédasszony javallatára szedjük be hol ezt, hol azt. Hiszen a legbanáli- sabb szer is árthat, ha nem az előírásnak megfelelően élünk vele. A C-vitamin túladagolása ugyan csak a pénztárcát terheli, mert a felesleg természetes úton távozik a szerveJEGYZET Antibiotikum a divat zetbőü, de akármelyik másik vitamin esetében a szaksze~ rűtlen alkalmazás is súlyos egészségkárosodást okozhat. Marékszámra nyelve, az ártatlannak hitt Kalmopyrin is megárthat, orvosi utasítás szerint viszont kiváló gyógyszer nátha, lázas meghűlés esetén. Ám Kalmopyrint szedni nem sikk. Manapság az antibiotikum a divat. Náthára, köhögésre, influenzára egyaránt. Ha használ, ha nem. Pedig ilyenkor valójában ágyúv^ lövünk verébre. Súlyosan visszaélünk saját tűrőképességünkkel. Mert az a szervezet, amelyet minden meghűlésre, influenzára Tet- ránnal terhelünk, lassan, de biztosan hozzászokik a hatékony orvossághoz, és amikor egyszer valóban erre lesz szüksége a betegség leküzdéséhez, meg sem kottyan neki. Szaknyelvep szólva, rezisz- tenssé válik, ami magyarán azt jelenti, hogy nem segít már az egyébként méltán mindenhatónak hitt. antibiotikum. Amely éppen ezért kizárólag orvosi receptre kapható. De a könnyebb megoldást választva — sokszor maga az orvos is enged a beteg nyomósának ... Jóllehet a gyógyszerrendelés az orvos kiváltsága, ugyan ki ne ismerne példát az ellenkezőjére. Az orvosságlistával érkező képzett betegre, aki nemcsak <azt tudja, hogy mi a baja, hanem a jelek szerint azt is, hogy mivel gyógyítható. De ugyan mivel gyógyítható az ilyen kóros gyakorlat? Egyedül és kizárólag az orvos határozott, erélyes . fellépésével. Amelynek hatásosságára legalább annyi a példa, mint az előbbire. Nem beszélve arról, hogy az orvos elidegeníthetetlen feladata az egészség- ügyi felvilágosítás, amelynek viszont feltétlenül ki kell terjednie a helyes gyógyszerfogyasztás ismertetésére is. A helyzet kulcsa változatlanul az orvos kezében van. Akkor is, ha a gyógyszerek egy részéhez recept nélkül is hozzájuthatunk. Hiszen ezek sem minősíthetőek savanyúcukornak. Nem véletlenül nevezik őket orvosságnak. Lukács Mária
