Pest Megyi Hírlap, 1979. január (23. évfolyam, 1-25. szám)

1979-01-30 / 24. szám

1979. JANUÁR 30., REDD Béréi Andor 1900-ban szü. letett. Életét, jövőjét már 17 évesen eljegyezte a haladás­sal; 1917-ben kapcsolatba ke­rült a háborúellenes diákmoz­galommal, részt vett a mozga­lom lapjának kiadásában, még ugyanebben az évben tag­ja lett a Galilei-körnek és a Szociáldemokrata Pártnak. A Tanácsköztársaság kikiáltása után az ifjúság körében vég­zett szervező munkát. A Tanácsköztársaság leveré­se után 1920-ban, bécsi emigrációban a kommunista ifjúsági szervezet munkájából vállalt feladatokat. Hazatéré­sét követően 1921 április vé­gén a fehér terror rendőrsége letartóztatta, s a rögtönítélő bíróság 11 évi fegyházra ítél­te. A Szovjetunió segítsége ré­vén Béréi Andor — a Ta­nácsköztársaság és a magyar kommunista mozgalom több más személyiségével együtt — 1922-ben Moszkvába került, ahol részt vett a magyar emigráció szervezetének mun­kájában. Bekapcsolódott a nemzetközi munkásmozgalom tevékenységébe, s 1934 őszén a Kommunista Internacionálé instruktoraként Brüsszelben dolgozott. A proletár össze­fogás jegyében Belgiumban is folytatta pártszervező munká­ját. Itt a német megszállás alatt részt vett az illegális kommunista párt akcióiban, s elévülhetetlen érdemeket szer­zett mint a belga partizán­mozgalom egyik szervezője. Magyarország felszabadulá­sa után 1946 szeptemberében tért vissza Budapestre, hogy részt vegyen az ország újjá­építésében, a társadalom szo­cialista átalakításában. A Ma­gyar Kommunista Párt Köz­ponti Bizottsága államigazga­tási osztályának vezetőjeként, majd az Országos Tervhivatal főtitkáraként munkálkodott a szocialista tervgazdaság előké­szítésén, megszervezésén. Ugyancsak fontos megbízatás szólította 1948-ban a Kül­ügyminisztérium politikai ál­lamtitkári posztjára. 1954-tői a Társadalmi Szemle szerkesz­tő bizottságának vezetőjeként, majd az Akadémiai Kiadóban és a Marx Károly Közgazda- sági Egyetemen adta át mun­katársainak tudását, gazdag életútjának tanulságait. A Kossuth Könyvkiadó igazgató­ja volt 1962 januárjától. Helytállását, munkásmozgalmi tevékenységét a Szabadság-, a Népköztársasági-, a Vörös Zászló- és a Szocialista Ha­záért érdemrenddel, valamint a Munka Érdemrend arany fokozatával jutalmazták. Ülést tartott a SZOT elnöksége Hétfőn ülést tartott a SZOT elnöksége. Megtárgyalta a szakszervezetek elmúlt évi nemzetközi tevékenységéről készült jelentést és határozott az idei feladatokról. Az elnök­ség ezután a Ví. - ötéves népe gazdasági terv gazdaságpoli­tikai elgondolásairól szóló tá­jékoztató alapján javaslatot fogadott el a szakszervezetek tervelőkészítéssel összefüggő tennivalóiról. A testület meg­vitatta a vállalati, a hivatali, intézményi szakszervezetek szervezeti felépítésének mó­dosítására kidolgozott irányel- veítv amely később a _SZOT- ülésének’ napirendjére kerül! Végül az elnökség a szakszer­vezeti szervek éves beszámo­lóinak rendszerével foglalko­zott. Megalakult a BVT fejlődési munkabizottsága Hétfőn a Hazafias Népfront Országos Tanácsa székházában ülést tartott a Béke Világta­nács fejlődési munkabizottsá­ga. A tanácskozásra Afrika, Ázsia, Amerika és Európa kép­viseletében érkeztek résztve­vők, köztük a nemzetközi bé­kemozgalom olyan neves sze­mélyiségei, mint Aziz Serif, a Béke-világtanács alelnöke, az iraki béke és szolidaritási bi­zottság elnöke. Az ülés résztvevőit az Or­szágos Béketanács nevében Sebestyén Nándorné, az OBT elnöke köszöntötte. Majd Ko­vács Béla, az Országos Béke­tanács főtitkára mondott meg­nyitó beszédet. Aláhúzta: a fejlődési munkabizottság ala­kuló ülése azt bizonyítja, hogy a BVT tevékenysége, be­folyása tovább szélesedik, a harmadik világ népeinek köré­ben és a nemzetközi békemoz­galom egyre hatékonyabban vesz részt a fejlődő országok népeivel vállalt szolidaritás erősítésében. Az alakuló ülést követően keddtől az OBT fejlődési munkacsoportja két- napon tudományos szeminá­riumot rendez, tanúsítva, hogy a BVT felhívását teljesítve a magyar békemozgalom is je­lentős feladatot vállal a fej­lődő világ szerteágazó prob­lémáinak kutatásából és fel­dolgozásából. A megnyitó beszédet köve­tően Benham Petrus, a BVT fejlődési kérdésekkel fog­lalkozó titkára tolmácsolta Romesh Chandrának, a Béke­világtanács elnökének üdvöz­letét, jókívánságait. Méltatta a politikai és gazdasági ön­állóságáért küzdő országokkal vállalt nemzetközi szolidaritás eredményeit, majd előterjesz­tette az 1979. évi akcióprog­ramra vonatkozó javaslatot. A Bóke-világtanács fejlő­dési munkabizottságának bu­dapesti alakuló ülésén részt vevő küldötteket hétfőn fo­gadta Sarlós István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára. Egy kalap pénz (1) Gazdátlan milliók Anyaggyűjtés közben a ri- ■ portalanyok egyike: Tényleg most akar írni a pénzről, ami­kor a benzin, a sör, az újság, a rizs... Mennyi rizst fo­gyaszt a család egy évben? Négy, öt kilót. Az negyven fo­rint többletkiadás. Nem is ar­ról van szó. Hanem miről? Piszkálja az embert a dolog. Na látja, hát éppen ezért nem árt a pénzről írni. Köddé vált gyár Igenám, de: melyik pénzről? S még előbb: melyik kalapról? Hiszen egy kalap pénzt tíz perc alatt megkereshet a vál­lalat, a lottózónak már egy jó négyes találat szükségeltetik hozzá, s annak, aki bérből, fi­zetésből él, aligha kell kalap, elég egy keskeny boríték is. Amiből az következnék, hogy mielőbb fussunk lottó­szelvényért, hátha ... Vállala­tok ugyanis nem lehetünk. Pe­dig milyen jó lenne egy kalap pénz! Csakhogy: tízfilléresek- kel, avagy ötszáz forintosok­kal legyen tömve az a kalap?! Valamint: ki rakja a kalapba a fémpénzt avagy a bankó­kat? Tavaly októberben a la­kosság pénzbevétele 25,8 mil­liárd forint volt; közepesnek számító hónap. Biztos: min­den forintnak akadt gazdája. Ahol pénz forog, ott kalapok, tenyerek is vannak. A földre hullt tíz vagy húsz fillérért kevesen hajolnak le, no de egy ötszázasért? S ha milliók he­vernek a porban? Az ottma­radt Igen, ott. Hol? Tessék csak körülnézni. A megyében a közterületek, közvilágítási berendezések rongálói egy-egy esztendőben három, három és fél millió forint kárt okoznak. Csupán a megye iparában az igazolatlan hiányzások, a munkaidőt rövidítő távollétek következtében akkora terme­lési érték hiányzik a bevéte­lekből, amekkorát egy hatszáz fős vállalat érne el; napi háromszázezer forint. Pedig az egy foglalkoztatottra jutó ter­melési értéket nem is a tény­leges átlaggal, hanem a mini­Tűzvonalban Hetedik napja tart a küzdelem a Dél-alföldi Kőolaj- és Földgáz­termelő Vállalat Zsana Észak 2. számú olajkútjánál, melyből — mint ismeretes —■ feltört a gáz. A kitörés során a gáz a súrlódástól meg­gyulladt. Gémes Gábor, a Központi Sajtószolgálat munkatársa tegnapi tudósításában jelentette: fölkészültek a kitörés elfojtására. Ma dél­előtt, ha egyéb műszaki zavarok nem jönnek közbe, megkísérlik a tűz elfojtását, szigorú biztonsági intézkedéseket léptetve életbe, hogy a már nem égő, de még kiáramló gáz föl ne robbanjon. Lapunk munkatársa vasárnap este járt a helyszínen. LÁNGOK ölelik az égnek egy darabját. Vörösen izzó fény jelzi az utat azoknak is, akik ennek a Bács-Kiskun megyei községnek még a ne­vét se hallották ezelőtt. Elő­kerülnek a térképek, az autó­sok azt keresik rajtuk, merre kell menni Kiskunhalas felé, hogy Zsanára érjenek. Autók jönnek minden irányból. Fény­szórószemük már az ázott ho­mokot pásztázza, meddig le­het behajtani a hepehupás dűlőutakon, honnan indulja­nak tovább gyalog, szántáson, legelőkön át. Dermedt a csönd. Már látni a tüzet, de fülünkben halk még a morajlás. Kétszáz méternyi 1 közelből aztán úgy érezzük, ^szabadult a pokol. A dübör- >és elnyomja a hangot, fölös- I jgessé válik minden emberi (beszéd. Elszorult torkunkból úgyse jönne a szó, döbben­ten állunk, nézzük, mint dü­höng a kitörő elem. öt naoja fújják gigászok a föld mé­lyéből a gomolyeó lángokat, három irányból. Űgv szól a hivatalos hír. a kútfeien levő kitörésgátló oldalra dőlt. A roppant nyomással felszínre törő gáz véget vetett a kuta­tófúrásnak. Tisztán látjuk egvmás arcát, este nyolc óra múlt. de olvas­ni lehetne az ijesztő fényben. Minden figyelmünket a tűz láncolia magához, körülötte a lánctalpas traktorok, hatalmas gének, persze, tisztes távolban, s a feltűnő, könnven megköze­líthető helyre telepedett men­tőautó. amire eddig szerencsé­re nem volt szükség. Ott fe- küsznek a szenesedett, formá­jukat vesztett berendezések, a múlt hét elején még karcsún ég felé törő torony maradvá­nyai. Ezeket már kimentették a tűzből az alupigment-ruhás emberek, a bátrak és fegyel­mezettek, akik örökös készen­létből érkeztek messzi vidé­kekről és Szegedről, hogy harcba induljanak a kitörés ellen. Ahol mi állunk, érezni az égő gáz iszonyú hevéből vala­mit. Azokra gondolunk, akik bemerészkednek nap mint nap a tűzfészekbe, hogy kipuha­tolják szándékát. HATÁRŐR lép csoporttól csoportig. Kéri, húzódjunk még hátrább, figyelmeztet a ve­szélyre. Kiabál, ahogy csak a torkán kifér, de csak azok hallják, akik mellett éppen megáll. Vonulunk a közeli ta­nya felé. Fejünk fölött két madár repül. A tűz visszfénye vörösre festi őket a fekete égen, hátborzongató. mintha égnének a verdeső szárnyak. Lassan hangunkra találunk. Kiderül az is, kit honnan von­zott ide a hír: szerda óta még mindig tombol a Zsana 2. Utaztak ide ötven kilométer­ről, százról is, vagy a közvet­len közelből. Jánoshalmáról, Szegedről. Bajáról. Kiskunfél­egyházáról, Mórahalomról, Kiskunmajsáról. S még egyre jönnek. Mi hozza őket? A kíváncsiság? Mi csábít? A lát­vány? Amint beszédbe elegye­dünk, auránként körvonalazó­dik: ez is, az is, de leginkább az aggodalom, az együttérzés. Ha mást nem is tehetünk, föl­áldozzuk az esténket és álldo­gálunk lángokra tapadt sze­münkkel néhány órát. Senki sem mozdul. Küzdelem a lángokkal Karáth Imre felvétele Néha-néha szól valaki. — Mennyi gáz megy itt el, uramisten. Elég volna az egész falunak... — És a torony? A szivaty- tyúk? Az a sok munka? Azt nem számítja? — Meg a víz, amivel a vé­dőfüggönyt fecskendezik az embereknek? Nem volt itt kút, csinálni kellett, mint hallom. Honnan hordanának ide ennyi vizet a tűzoltók? Ellendrukker nem akad, csak türelmetlenebb, aki sürget. — Éppen ezért kéne gyor­sabban cselekedni. De most se látok egyetlen embert sem a tűz körül... — Nekik nem kell a pihe­nés? Aludjanak csak egy órácskát, gyűjtsék az erőt, az most nagyon elkél. Éppen ele­get szenvedtek már ötödik napja, míg ezt a sok holmit ki­mentették. Hallhatták a tévé­ben, ez volt a legfontosabb az elején .... CSITULNAK a kedélyek. A legtöbben azt latolgatják, mennyibe kerül ez a tűz az államnak. Cserélődnek az in­formációk. Senki se jött ide tájékozatlanul. Odafigyel az ember ilyenkor a tévére, rá­dióra. újságokra, jobban, mint máskor. Megnyugtató például, hogy a védőruhák még ötszáz fokos forróságban is óvják a bennük dolgozó embereket. S hogy a kitörésvédelem pa­rancsnoka is úgy nyilatkozott: legbecsesebb a mentőosztagok tagjainak biztonsága. Egy csiz­más ember látta tíz esztendeje az algyői kitörést, akkor arra dolgozott. Most úgy véli, ezt is lesz olyan nehéz eloltani. A közelebb lakók, akik minden­nap idejönnek, látták megér­kezni a ZIL-en a repülőgép­motort, aminek erejével majd elfojtják a lángokat, ha arra kerül a sor. Nem hiszem, hogy a men­tők észreveszik esténként a hatvanméteres lángok világí­totta szántások, legelők szélén az ácsorgó embercsoportokat. Nincs idejük kitekinteni a tűz­ből. Ezúton üzenem nekik: sokan velük vagyunk. Aggó­dunk értük — és sajnáljuk a veszendőbe ment értékeket. Csak egyet szeretnénk: sike­rüljön nekik minél előbb úr­rá lenni a tűzön, és senkit se érjen közülük baleset. Bálint Ibolya mummal számítottuk ki. Foly­tatva: a legutóbbi években egy-egy esztendőben a megyé­ben hét-tizenhárom millió fo­rintot emésztettek hamuvá a tűzkárok... S egészen más csapásán elindulva a valóság­nak: Vác egyik középiskolájá­ban öt pedagógus váltakozva fizeti be két tanítványuk ét­kezési hozzájárulását, mert — szavaik szerint — a gyerekek így napjában egyszer rendsze­resen esznek. Tettüket nem­csak szemérmességből fedi névtelenség. Valaki jóindula­túan figyelmeztette őket, ha kitudódik a dolog, fegyelmi lesz belőle. Ugyanebből a vá­rosból egy házaspár a leg­utóbbi könyvaukción ötven­kétezer forintért vásárolta meg a múlt század elején ki­adott, ugyan ritkaságnak szá­mító, de nem túl érdekes mű­vet. A kikiáltási ár tizenyolc- ezerről indította a licitet; ők bírták a legtovább. Volt óm furcsa világ Rosszkor jöttem, ezt már akkor láttam, amikor megáll­tam a Rákóczi úti ház előtt. A testes röfit éppen akkor kezdték kaszabolni a bontó­kések, ilyenkor aligha hiány­zik egy, a városlakókhoz il­lően ilyesmiben kétbalkezes újdondász. A gazda azonban, Selenyi István jó képet vág, biztatja a sógort, jön vissza rövidesen, törli a kezét, s jön befelé velem a házba engedel­mesen. Szépen berendezett házba léptünk, olyanba, ahol minden a helyén van, s bár semmi nem hivalkodik, látszik az is, mindennek megvolt "az ára. Kiskunlacháza nem tar­tozott a szegény községek kö­zé a legutóbbi évtizedekben. Selenyi István sem szegény ember. Ő is, felesége is túl az ötvenen, termelőszövetkezeti tagok lassan két évtizede, csakhogy a közösben végzettek mellett otthon szintén gazdál­kodnak. Ez vezetett ide, pon­tosabban a nyilvántartás, hogy egyike azoknak, akik a leg­több hízót adják le a háztáji­ból a nagyközségben.. így igaz — mondja az ember, s felesége bólint rá. Aki irigyli, csinálja, ahogy mi tesszük. Senkinek nincs tiltva. Ám nem hiszem, hogy különöseb­ben bárki sajnálná. Itt érte­nek az állatokhoz, tudják, mennyi dologgal jár. S ha­szonnal? Nyílt tekintet néz rám, a zavarnak, a kényszerű őszinteségnek nyoma sincs benne. Haszon? Van. Nagyon különböző, sok mindentől függ, egy-egy hízón ötszáz, ezer forint között. Ha kettő­vel, hárommal bíbelődnék, megmondom, nem érné meg. Vagy sokat csinál az ember, vagy ne bajlódjon vele, én így gondolom. Próbálkoztam én nagyobb jószággal is, bikával. Nem ment. Annyi volt vele a herce-hurca, olyan nehéz a hí­zótáp beszerzése, hogy fölhagy­tam vele. Maradt a disznó. Most megéri. Hogy azután holnapután mi lesz, azt nem tudhatom. Mert volt ám fur­csa világ, amikor úgy látszott, szándékkal verik orrba azt, aki állatot nevelt. Mit gondol, mennyi lehet az állomány a megyében a háztájiban? Arról fogalmam sincsen, de biztos több, mint régebben, mert most kedvez az állam, meg a húsipari a gazdáknak. Ha kér­deztem, illő a feleletet is megadnom: úgy átlagosan 260—270 ezer a sertés a há­zaknál. Minden meghízlalt száz sertésből a megyében 52—53 a háztájiból kerül ki. Mit gondol, a jó pénz a dolog nyitja? Visszakérdez: Jó pénz? Ne mondja ezt, ha nem akarja a gazdákat magára haragítani. Pénz. Csak ennyi. Meg a biztosság benne, hogy számíthat, tervezhet rá az ember. S egyszerre nagyobb összeghez jut. Még valami: aki szeret állattal bánni, az csinálja, mégha nem is külön­leges a haszna rajta. Mert kérdezem én: hajladozni tíz­ezerszer, amikor etetek, ólat takarítok, azután hajnalban, késő este menni, menni, merít enni kell adni nekik, hát ak--, kor számítsa ki, mi lehet ottt az órabér? Az egyik lányom' ura munkás, soha nem foglal-; kozott földdel, állattal. Ami-> kor látta, mi megyen itt, azt> mondta, papa — így szólít —, maga bagóért töri magát. S tényleg? Én nem tartom an­nak. Nekünk ez a pénz is kel­lett, s kell most is. Mire? Két lányunkat adtuk férjhez, tisz­tességgel. S most mire kell? Nyolcesztendős múlt a Moszk­vicsunk, csoda lesz, ha a leg­közelebbi műszakin átengedik Például erre kell. De mond­hatom magának azt is, hogy tudja-é, milyen nagy csigá­kon húzták fel a tápok árát, a fólia árát? Soroljam? Nem tá­mad, nem védekezik; ténye­ket közöl. Mint aki biztos az igazában. S való: Selenyi Ist­vánt úgy ajánlották a figyel­membe, mint aki a józan, tisz-' tességes gazdálkodás egyik megtestesítője. Aki nem ügyeskedéssel, a primőráruk­nál gyakorta tapasztalható kapzsisággal termel s ad el; tisztelője a vevőnek is. Ami nem okvetlen tipikus maga­tartás, de erősítendőén ör­vendetes. Hány órát dolgoznak naponta? Nyáron tizenhatot, tizenhetet is, mert ha meg­jöttünk 'a rendes dologból, ak­kor jön az itthoni, várni azzal sem lehet, halasztani holnap-, ra. Nincsenek trükkök Nagy kalap pénzt fizetnek' ki a megyében a háztáji és kisegítő gazdaságokban ne­velt állatok értékesítése fejé­ben, a legutóbbi évek átlagát nézve ez az összeg egy-egy esztendőben 430—480 millió forint. Tényleg szép summa, csakhogy: irgalmatlanul sok kalapba kell elosztani! S ak­kor már bizony a kalap aljá­ra jut néhány bankó, ami persze mégiscsak bevétel, né­melyeké nem is csekély, ám soha ne feledjük hozzátársíta­ni a munkát! Itt ugyanis alig­ha akadnak olyan trükkök, melyek ripsz-ropsz megda­gasztanák a bugyellárist lila meg kékeslila papírokkal. A növényi termékekért bevett 350—400 millió, valamint az állattartás már említett 430— 480 milliós összege együtt ugyan nagy pénznek látszik, de körülbelül százezer felé oszlik meg. Igaz, úgy, hogy van, akinek évi jövedelme eb­ből nem több ezer forintnál, s van, aki hatvan-hetveneze­rig rukkol előre. A ráckevei járás termelőszövetkezeteiben egyébként — 1977-ben — az egy fizikai foglalkozásúra ju­tó havi átlagkereset 3885 fo­rintot tett ki, valamivel töb­bet, mint a megyei összesítő adat. Csakhogy : a járás közös gazdaságainak termelési ered­ményei, jövedelmezőségi mu­tatói is fölötte állnak az át­lagnak. Azaz itt igaz: valamit valamiért. Kérdés: mindenütt és mindenkor igaz ez? Mészáros Ottó Következik: Alkalmasak és alkalmatlanok Típustervek a Szovjetunióból Előregyártott szennyvíztisz­tító telepek típusterveit vette át a Keletmagyarországi Víz­ügyi Tervező Vállalat. A ter­vek között különféle változa­tok szerepelnek a napi 2700 köbméteres teljesítményű be­rendezések tervétől a 25 000 köbméteresek dokumentáció­jáig. A szovjet tervek alapján épülő tisztítótelepek nagy előnye, hogy egy blokkba« oldják meg a teljes víztisztí­tási folyamatot, szerkezeti rendszerük nagymértékű előre- gyártást tesz lehetővé és ke­zelésükhöz kevesebb emberi munkaerőre van szükség. Az első szovjet tervek alápján készülő hazai szennyvíztisztí­tó telepet — napi 2700 köb­méteres teljesítménnyel — Tiszakécske nagyközségben építik fel. / Elhunyt Béréi Andor Mély megrendüléssel és fájdalommal tudatjuk, hogy ja­nuár 28-án elhunyt Béréi Andor elvtárs, a magyar és a nem­zetközi forradalmi munkásmozgalom kiemelkedő személyisé­ge, a Kossuth Könyvkiadó volt igazgatója. Béréi Andor elvtárs temetése február 2-án, pénteken 14 órakor lesz a Mező Imre úti temető Munkásmozgalmi Panteon­jában. Elhunyt elvtársunk barátai, harcostársai és munkatársai 13.30 órától róhatják le kegyeletüket a ravatalnál. Az MSZMP Központi Bizottsága, a Kossuth Könyvkiadó

Next

/
Thumbnails
Contents